Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-01 / 232. szám

•.- ■•y ; ' ’li". • Á REST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • III. ÉVFOLYAM, 172. SZÁM 1961. OKTOBER 1, VASÁRNAP Órietetlvm a kvr ókpú romát Csütörtök este volt, hét óra. Elgondolkozva sétáltam át a monori főtéren az egyik ke­rékpármegőrző felé. Elgondol­kozva, mert valamilyen jó Jós cikken törtein a fejem a Mo­not és Vidéke vasárnapi szá­ma részére — és semmi ötle­tem nem volt, a mültedvelö újságírók témahiány betegsé­gében szenvedtem. S azért a kerékpármegőrzö felé, mert ott várt rám leghűségesebb útitársam, mely nem igényel sem zabot, sem benzint, de még konyakos meggyet sem, legfeljebb csak a levegőt, és ■nagy néha egy kis ragasztót. Már néhány lépésről észrevet­tem, hogy egyedül az én ke­rékpárom van ott, azt őrzi a szelíd tekintetű bácsi hűsége­sen, tekintettel arra, hogy a szemközti vendéglő zárva volt. — Állattam van itt — gon­doltam elérzékeny ültén —, megtoldom majd az őrzésért járó ölven fillért egy forinttal, hadd örüljön az öreg. A bekövetkezendő jótéte­mény és az emberbarátság hangulatától átitatva léptem a szelíd tekintetű bácsi elé, aki hangosan rámrivallt: — Hogy a fene essen beléd, miattad rostokolhattam itt késő (!) estig. (Az őszinteség és a történelmi hitelesség ked­véért: nem teljesen igy mond­ta az öreg. A fenti kitétel már általam alaposan leszeli- dizett változat.) Meglepetésemben valami bocsánat félét hebegten, és gon­dosan kiszámoltam a marimba az — ötven fillért. A kerékpáron ülve azután azon gondolkoztam, mikor it­tam pertut a kedélyes’teád öreg-útral. De sehogyan ,$em jutott az eszembe, bosszankodtam az ese­ten, de azérí mégis Falával ; gondotok vissza a kerékpár- ' megőrző bácsira. Mert az öt­letszegény ségemben a lego- rombító káromkodásán kívül megajándékozott egy — téma- val.-i -s Ássak, fúrják a kutakat Viliin Jövőre mái* nagyobb területeket akarnak öntözni A szeptember végi kániku­lában, a hosszú szomjúság­tól hervadt, apró termést ho­zó paprikatövek sárguló le­veleit nézzük, meg a szürkén, vénülő, össze nem boruló káposztafejeket, itt, a Gom­bár-tanyán. Előttünk 10 hold paprika, 10 hold káposzta. Herbály János kertész felsóhajt: — Ha legalább egyszer megázott volna! Hát mi nem locsolhatnánk? — vetődik fel a kérdés. Hegedűs János és Őri László fogatosok trágyát hordanak — már a paprika alá készítik. Klamár bácsi, a tsz asztalosa a melegágy­kereteket javítgatja — tavasz- sza.1 ezzel se legyen gond. Varga Pált, az üllői Már­cius 15 Tsz elnökét a bur­gonyaföldön lalálom, vele van Lukács Lőrinc, a tanács­elnökhelyettes is. Körülve­szik a ikrumpliszedő asszo­nyok kéréseikkel f Jarabik Istvánná szeretné, ha a II. és III. osztályos gyerekeit felvennék a napközibe. A 'nagymama is itt dolgozik — a gyerekek csavarognak. Fo­dor Kálmánná szintén ezt kéri. Az elnökhelyettes meg­ígéri — mihelyt lehetőség nyílik, eleget tesz a kérés­nek. A tsz elnökével egy teli zsákra telepszünk. — Ma befejezzük a sze­dést. — mondja, aztán így folytatja: — nem ad ja meg a betervezett 60 mázsát. ’' - íií -elhangzik 'ä 'ÖyáixmlaAy- nyiszor hallott refrén: Ha legalább egyszer megázha­tott volna! Felvetem az ön­tözés kérdését. Rögtön vála­szol: — A vezetőség már foglal­kozott ezzel a fontos prob­lémával. ötéves öntözési tervet ké­szítettünk. Az idén már, amikor a mun­kák kicsit szűnőben, lesz­nek — szükségmegoldásként — legalább öt kutat ásunk. Tapasztalatok szerint 10—12 méter mélységben bő talaj­víz-réteg »van, ezzel már 20— 25 holdat locsolni tudunk. Már a télen érintkezésbe lépünk a vízügyi hatóságokkal, hogy később korszerű kutakból az öntözéses területünket évenként legalább 25 holddal növelni tudjuk. A Petőfi Tsz-ben már foly­nak is hasonló munkák. A Geofizikai' Intézet fúrókocsi­jának égfelé nyúló tornya messzire látszik a Juhállás-dű- lóben, „százezer öl” kuko­rica mellett. A csövön át vastag sugárban ömlik az agyagos víz. Nagy csatto­gással halad a fúró. Papp Já­nos fúrómester a kiömlő víz­be tartja a mai-kát, aztán a kézben maradt iszapból meg­állapítja: — Most kavicsréteghez ér­tünk és valószínűleg nagyok a kavicsok a fúró előtt, azért csattog így az apparátus. Göbölyös Mihály, a tsz elnöke is velünk tart. — Három ilyen készül most, a Geofizikái" "A lüézéí dol­gozói készítik szőni au í­vasárnanonként, társadal­mi munkában. Pár éven belül ezt az egész területet — mutat a száz­holdas táblára — locsolni sze­retnénk ... A gép leáll, új csövet he­lyeznek a kútba, Bán bácsi meg a Sanyi fia — a tsz dinnyései — itt szorgoskod­nak, segíteiiek a fúrás kö­rül. ^ A fúrómestertől a mélység iránt érdeklődöm. — Most 40 méternél tar­tunk 45 méternél már való­színűleg olyan nagy hozamú vízréteget találunk, hogy a víz hosszabb ideig tartó húzása esetén sem merül ki a kút. A tsz-elnök megjegyzi: — Ezeknek a kutaknak az idén már nem sok hasznát látjuk, de a jövő nyáron an­nál inkább... Kiss Sándor Bányász Béla festőművész kiállítása a közelmúltban nyílt meg a vecsési művelődési otthonban. Képünk a kiállítás néhány képét ábrázolja. A kép elő­terében a szerző R iportpá lyása tu n kra érkezett A GOMBAI KORZÓN Vasárnap, ha arra járok, elnézem a gombai „korzón” a mozi és a tanácsháza előtt sétáló fiatalokat. Csinosak, helyesek így távolból. Öltöz­ködésük megállná helyét nemcsak Monoron, de még a pesti Körúton is. Van itt nylon ruha, tűsarkú cipő, még „Bardot-frizura” is. A fiúk sem maradnak el jól szabott öltönyeikkel. A múlt vasárnap új divattal tűntek fel néhányan a fiúk közül. Zöld-fehér futball- dressznek látszó délutáni oly tözetben feszítettek. Tiplis i talpú topogóban, színes fu­LEVELEINKBŐL: Az öregúr és a csirke EGY CICA, KÉT CICA Inkább riaszt _ mint rsalo»at A MOKÉP vecsési üzeme néhány hónappal ezelőtt hir­detőtáblát helyezett ei a Bal- j csy-Zsilinszky út és Vigh 1st- [ váll utca sarkán. Ez az aig-m- | dolás nagyon helyes, de annul helytelenebb, hogy szöveggel történő birdeíés helyett, íz.é-->« télén „festmény” plakátokat ragasztanak ki. Szerintem csak az menjen énekesnek, aki tud énekelni, és még plakátfestésre is csak ar ; vállalkozzon, aki tud festeni vagy legalább valamicskét ért hozzá. A jeienleg kint levő plakát lehetetlen okker arcszínű mú­miához hasonló jégtáncosnőt és két pókhasú férfit, mint a ,.Napfény a jégen'' című film szereplőit ábrázolja. Az ilyen remekmű nem csa­logatja. inkább elriasztja az igényesebb vecsési közönséget a moziiátogntastól. Vereczkei Valéria Kedves olvasó, ne értse félre, most nem olyan cica ról va n szó. amely sokaknak kedvenc háziálla­ta. szobadísze, ha­nem olyan vala­kiről. akiről már egyik kollégám nemrégiben meg­emlékezett. ...Méghozzá egy autóút alkalmá­val. Ott ült az autóbuszvezető mellett, súgott, búgott, twrbékolt, elvonva figyelmét a vezetésről, az utasok , nem kis idegességére, bosz- szankodására. Akkor azt gon­doltuk, cikkünk­nek megszívlelő hatása lesz; ám tévedtünk! Csütörtökön új­ból feltűnt egy cica (bizonyára nem ol vasta írá­sunkat!), Káváról a délután öt óra­kor induló autó­buszon. Bényén szilit fel az ..is­tenadta”. Nem sokkal később el­kezdte LoVobrigi- dát megjátszani. Sajnos, sikerült neki, mert autó­buszvezetőnk fo­kozott figyelmet tanúsított igyeke­zetének. Elkezd­tek társalogni semmitmondó, csacska butasá­gokról. Ha ked­vünk lett volna, talán nevettünk, kacarásztunk vol­na. De nem volt. Hogy is lett vol­na?! ...S ami ezután történt, egy szem­pillantás alatt ját­szódott le. Hirte­len gyorsasággal egy tehergépkocsi tűnt fel a ka­nyarban. Egyéne- j sen neki az auto- j busznak. A veze- | iőnlz felocsúdva, ; jobbra rántotta a kormányt, fejét leh ázva, rád ő,' v ? a volánra. Az uta­sokban is meg­dermedt a vér. elakadt a lélegzet. A tragikusnak lát­szó helyzetet csak a tehergépkocsi vezetőjének lé­lekjelenléte men­tette meg. kitért, amennyire bírt. majdnem bele az árokba. ' S mit tett erre a cica? Na. mii''? Rúzst kent fel az ajkára. De köz­ben már szeren­csére megérkezett a busz Monorra. ..t És á táblán ott díszelgett: „A vezetővel útköz­ben beszélgetni tilos!” (H. J.) V.WXVXXXXXXXVXXXXXXXVXXXXXXWXXXX'-XXXXXXXVXXXNNXXXXXXVXXXXNXXXWXXXV-.XXXXX'.XXXXNNNXXXX Őszi salátát ÜGYELETES ORVOS *,Ionoson: ár. Lankai László. Gyömrön: dr. Balosh Sándor. MAI MŰSOR Mozik Ecser: Zápor. Gomba: Négyen az árban. Gyomról Alomrevü. Matiné: próbakiMsszony. Mag­lóé: Csinos térj. Mcnde: Dúvaa. Monon Hazatérés. Matinéi Ön­gól H: Lányok tavasza. Nyáregy­házai Hüvelyk Matyi. Péteri! Ál­ba Regia. Pilisi Rátarti fickó. Tápiósápi A Noszty-íiú esete Tóth Marival. Táplósülyi Pedró kapitány vidám hadjárata. űri: Holnapra felnőtt leszek. Uliöi Lányok tavasza. Matiné! Barlang titka. Vasad: Alba Regia i ve­csési Napfény a jégen. Matinéi Próbakisasszony. H: Különös há­zasság. "Monori Vigadói Este 7 órakor hagyományos szüreti bál. délután 3 órakor színpompás felvonulás. szed a monori Kossuth Tsz-bcn Markó Dimitrov, Monori József és Monori József ne Mint hű olvasótáborukból egy személy, én is olvastam szeptember 20-i számukban a .,Kesergő levél” című cik­ket. Szeretnék egy hozzá igen hasonló esetet elmondani, aminek szem- és fültanúja voltam. Szeptember 16-án, szombaton, élő baromfi érke­zett a gyomoréi piactéren le­vő lófuisüzlétbe. Mivel igen szépek voltak, és. 30 forint vol| kilója, sokan összejöt­tünk egy néhány perc alatt. De a boltvezető előbb azo­kat szolgálta ki. akiknek nem csirkére volt szükségük. A várakozók között volt egy idős, kb. 70—73 éves, jól- oUözötl ember, kezében egy igen szép, vígan kapálédzó csirkévé). Egy jó ideig ott állt a sorban, maid. meggon­dolva magát, kiment a csir­kével. Azt gondoltuk, hogy visszateszi a kintlevő ketrec­be. nagyobbat vagy kisebbet választva, visszajön a helyé- re. De ö mást gondolhatott, mert vitte a csirkét. korához képest igen fürge léptekkel, haza (ott lakott nem messze). Ugv látszik, mindig vannak éber emberek, mert kintről egy férfihang beszólt: Ké­rem, fizetett X. öregúr a csir­kéért? Mivel a boltvezető jól is­merte az öregurat, és látta is a sorban állni, pontosan tud­ta. hogy sem lemérve, sem kifizetve nem volt a csirke. Utána nézett, de már se hí­re, se hamva. Üzent érte, hogy azonnal jöjjön Vissza. 15—3®* pérri'múléa 'vtSszírjöTtj kezében a csirkével és a pénz­zel. Mikor "a boltvezető kér- dőrevonta, azzal érvelt, hogy hazavitte megmutatni a fe­leségének, hogy megfelel-e? Meg hogy ő már lemérte ott­hon. 80- deka. 24 forint jár ér­te. A boltvezető, utána mérte az egy kilón felüli csirkét, 'és az öregúr szó nélkül kifizette. Megindult az ajtó felé, s azzal a közmondással, hogy „Tévedni emberi dolog!” — elhagyta az üzletet. Ezt csak azért írtam le, hogy úgy, mint a . 7.5 deka papri­kás asszony:”, X. öregurat sem a nyomorúság vitte az eleme­lésre. Hisz jó nyugdija, dip­lomás gyermekei vannak. Talán ha megírják és kezé­be kerül az újság, magára fog ismerni benne. Tisztelettel: egy csirkét vásárló asszony szeklival,' „Pest megye” hím­zéssel keblükön. Némelyik hónaljig felhúzta a trikót, ha­sonlóvá téve öltözetét a két­részes női fürdőruhához. Lát­ható öntudattal nézték le a többi „civilt“. A kisebb gye­rekek mintha irigyelték volna őket. Hallottam ugyan egy­két megjegyzést róluk, de én nem állok az ,, irigy kedók” táborába és így nem közlök belőlük egyet sem. Érdeklődni kezdtem, hogy juthatnék magam is ilyen di­vatos holmihoz. Közölték, hogy ők a gombai futballcsa­pat tagjai, egy másik község­ben mérkőztek volna, de va­lami akadály folytán nem tudtak elindulni. (Ügy tudom, egy tűzoltásnál segítettek.) így legalább sétáltak egyet. Szép az, hogy amióta Szántó István, a fiatal történelem- tanár,. Gombára került és fut­ballcsapatot kezdett szer­vezni, jó néhányon a fiúk kö­zül köréje sereglettek, részt vettek a pálya építésében, beálltak a csapatba. Becsül­jük is érte őket, ha szórakoz­nak is, de szabad idejüket ál­dozták fel, hogy e téren is dicsőséget szerezzenek szülő­falujuknak, Vflük érzünk, ne­kik szurkolunk. Különöseit, ha nyernek, de akkor is a ni csapatunk, mikor néha. nem úgy sikerül az eredmény, ahogy szerették volna. Több edzés egy kicsivel és ha nem is az NB I-be, de sok győze­lemre fogják vinni színeinket. Kedves fiúk! Szeretünk benneteket, büszkék vagyunk rátok és megismerünk még akkor is. ha vasárnap csak közönséges civilruhában je­lentek meg. mint a díjat nyert tánccsoport, vagy a színjátszók fiataljái. Képzel­jétek el, hogy ha ők is kö­vetnék példátokat, minden va­sárnap karnevál lenne Gom­bán. Igaz, az sem volna ku­tya, legfeljebb lepipálnánk Velencét. Vagy más község­ben is így' szokott ez lenni? Regős XNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX« „Kérem az újság segitsé- < gét egy 3 kisgyermekes édes­anya ügyében...” Hasonló sorokkal kezdődő, segítséget kérő, bizalommal és reménnyel teli levél nem ritkaság szerkesztőségünk postájában. A fenti sorokkal kezdődő levelet Gyomráról, a Csoko­nai utca 57-ből kaptuk. Egy férjében csalódott, reményt- vesztett feleség keresi össze- kúszált, zilált családi életé­nek jobbrafordulását, prob­lémáinak megoldását. így ír: „Férjem, Rejkorf László hosszú évek óta részeges. Munkahelyét sokszor változ­tatta. Jelenleg a Ganz— MÁV AG-ban dolgozik mint segédmunkás. Itt azonban szintén sokat mulasztott iga­zolatlanul. Már több esetben volt emiatt fegyelmije...” A továbbiakban beszámol p le­vél írója arról, hogy férjét italelvonó kúrára akarta vin­ni. de az nem mert elmenni, inkább öt is otthagyta a há­rom gyerekkel. Férje most az anyjához ment haza lakni, a három gyermek pedig a fe­leség édesanyjánál van. Néhány évvel ezelőtt — bár férje már akkor is ré­szeges volt — nem gondol­ták volna, hogy ide jutna’s. A család érdekében Alég tavaly is terveztek — házat kezdtek el építeni —. de egyre nehezebben ment minden, a közös célok meg­valósítása. az élet, mert a férj elitta a pénzt. A levél nyomán megláto­gattam a fiatalasszonyt. — Tíz éve a Kőbányai Tex­tilmüvek dolgozója vagyok — mondja. A fáradt hang­ból és tekintetből kiérződik: eddigi életével eltökélt szán- déka szakítani. Ki is mond­ja: — Nem akarom magam teljesen tönkretenni egy ré­szeges férj mellett. Elég volt! Én megvagyok itt, ő meg csináljon amit akar. Igyon, nem bánom, de engem és a gyerekeket ne tegye egészen tönkre! Jól tette, hogy el­ment! ... És a három gyerek sorsa? — vetődik fel az emberben a kérdés. Velük mi lesz? A férjjel nem sikerült ta­lálkoznom. dé Gyömrön so­kan tudják és mondják ró­la, hogy nagyon szereti az italt. Helyette megismerked­tem az anyóssal, a fiú anyjá­val Szeretettel, igazi anyai elfo­gultsággal beszélt fiáról) de valami nem tetszett! Szavaiból kiérződöttbe­látja. hogy fia nagyon rossz ..betegségben szenved", de nem elég ezt tudni! Anyai szóval kell rávenni, hogy el­menjen az elvonókúrára. Nem tetszett, ahogy a me­nyéről beszélt. Csúnya dolog! Már csak azért is, mert nem úgy van. ahogy elmesélte (a szomszédok bizonyítják), más­részt pedig, mert a'menye egyetlen rossz szót nem inon. dott az anyósáról — csak a fiáról. Amit pedig róla mon­dott. az mind igaz! (Azóta már kiderült.) Ahelyett, hogy az anyós jobban elmérgesi- iené a helyzetet: segíteni kel­lene. hogy a fiatalok ismét megtalálják egymást, józanul, békességben éljenek. Mert nemcsak a férj és feleség ma­gánügye ez! Mi lesz a gyerekek sorsa? A szülőknek elsősorban ezt kell szem előtt tartaniok — s közeledni ismét egymáshoz! Ehhez viszont arra is szükség van. hogy a férj mielőbb át­essen az elvonókúrán. A csa­lád érdekében! Még nem ké­ső, s akkor helyrehozható minden! Blaskó Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom