Pest Megyei Hirlap, 1961. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-13 / 242. szám
f»59» MEGY v/íirf«P 1961. OKTÓBER 13, PÉNTEK BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA (Folytatás az első oldalról) akik ma olyan területen és körben működhetnek, ahol a NATO-hatalmaknak — ha akarnák — nem is nagyon kellene őket keresniük. Gsalk kezüket kellene kinyújtaniok és megfoghatnák őket, s ahogyan a nyilatkozatban szerepel, átadhatnák vádlóiknak, azoiknak a népeknek, amelyek ellen kegyetlenségeiket elkövették. Példaképpen három nevet említek. — Speidel tábornok Francia- országban megszállóként működött, és felel azokért a kegyetlenkedésekért, amelyeket ott a hitlerista haderők elkövettek. Nem a világ valami eldugott zugában van, hanem Párizsban, mint a NATO európai szárazföldi csapatainak fő- parancsnoka. — Hasonló a helyzet Heu- singer volt náci tábornokkal, aki viszont Washingtonban található, mint a NATO katonai tanácsának elnöke. — Ugyanígy egy Wagner nevű, volt náci ellentengernagy ma is ellentengernagy, és a NATO tengeri erői egy részének főparancsnoka. — Bonn fegyveres erőinek jelenleg yolyan volt /náci tábornok á főparancsnoka, akit a Szovjetunióban, mint háborús bűnöst elítéltek. Ki az hát, aki megtartotta a megegyezéseket és ki az, aki nem tartotta meg? — Korábban a megszállt Németországban — mielőtt ott kialakultak volna az önálló államok — valóban megszállási zónák voltak. Abban a zónában, ahol a Szovjetunió volt, monopolisták nem jutottak hatalomra, nácik nem jutottak főparancsnoki tisztséghez, hanem felelősségre vonták és megbüntették azokat, akiknek megbüntetésére a nagyhatalmak ünnepélyesen fogadalmat tettek és megállapodást kötöttek. Az USA-ról és a NA- TO-ról nem lehet lemosni azt a gyalázatot, ami azáltal szállt reá, hogy az embertelen szörnyűségeket elkövetett vadállatokat ma fontos funkciókban tartja és kivonja a büntetés alól. — A Szovjetunió elhatározta, hogy békét kell kötni Németországgal és fel kell számolni a második világháború maradványait és ezzel az abnormális nyugat-berlini helyzetet. — A nyugatiak most nagy lármát csapnak, azt mondják, hogy a feszültséget ezáltal a Szovjetunió idézte élő. Ez hazugság, a népek tudatos megtévesztése. A Német Szövetségi Köztársaságban mostanában tömeggyűléseken, fasiszta szervezetek felvonulásain, ünnepségein, gyűlésein kormánytagok szólalnak fel és nyíltan más ország területeinek elfoglalását sürgetik. Hosszú volna itt felsorolni, hogy mit tartanak a revansis- ta kalandorok saját tulajdonuknak, de mi magyarok nagyon jól emlékszünk a második világháború alatt sokszorosított és terjesztett náci térképekre, amelyeken a mi Dunántúlunk mint a hitleri birodalom része volt feltüntetve. Olyasfajta a felfogásuk, hogy ahol, amerre valaha német ember élt, vagy él, az körülbelül mind őket illeti meg; ebből következik aztán, hogy meg akarják hódítani, meg akarják szállni az egész világot. Fegyverkeznek, revans- ra készülnek, nem ismerik el a második világháború eredményeként kialakult határokat, s Nvugat-Berlinből puskaporos hordót csinálnak. Minden nép, és minden olyan kormány előtt, amely felelősséget érez népe sorsáért, ott áll a kérdés: mi a teendő ebben a helyzetben? Meg kell kötni a békeszerződést Németországgal — Ilyen viszonyok között alakult ki az a nézet — a szovjet kormány álláspontja, a mi kormányunk álláspontja, a varsói szerződésben tömörült valamennyi kormány álláspontja —, hogy fel kell számolni a második világháború maradványait, meg kell kötni a békeszerződést a két Németországgal, és véget kell vetni annak, hogy Nyugat- Berlin háborús góc, puskaporos hordó legyen. — Az USA kormánya, a NATO más felelős tényezői ez idő szerint minden hivatalos felszólalásukban fenyegetőznek: — arról beszélnek, hogy nyugat-berlini jogaikat mindenképpen megvédik és azokért harcolni fognak. — Először is a mi fogalmaink szerint joga mindig annak van, aki kötelezettségeinek is eleget tesz. Az Egyesült Államok kormánya, Anglia kormánya, Franciaország kormánya nem tett eleget azoknak a kötelezettségeinek, amelyek a megszállási jóssal együtt jártak. s így jogokról sem beszélhetnek. — Másodszor: olyan csodát még nem látott a világ, hogy ha egy háború befejezéseként — még ha tizenhat évvel később is — béke- szerződést kötnek, bárkinek is megszállási joga maradjon. A NATO-hatalmaknak szembe kell nézniök ezzel. Ma a Szovjetuniónak, a szocialista világnak és — benne a Német Demokratikus Köztársaságnak is — az igazsága mellett ereje is van és meg kell mondani, hogy ez a nagyobb erő. Az Egyesült Államok felelős kormánytényezői folyton azt mondják, hogy valamilyen elmaradást kell be- hozniok. Hol van ez az elmaradás? Kiderül, hogy elmaradás mindenekelőtt két területen van: a legkorszerűbb fegyverek — a reaktív fegyverek, az interkontinentális rakéták — terén és a hagyományos fegyverzetben. — A világ azonban megváltozott. Van erő — és kell is, hogy legyen —, amelyik éber és készen áll: a szocialista világ ereje. Ez az erő vissza tudja tartani a nagyon forró fejüeket, meg tudja fékezni őket, ha netán provokációra szánnák el magukat. — Ezzel összefüggésben meg kell mondanom, hogy mi helyeseljük azokat az intézkedéseket, amelyeket a védelmi erő fokozása érdekében a Szovjetunióban és a szocialista tábor más országaiban végrehajtottak. Ezek közé sorolható a Szovjetunió kísérleti atomrobbantásai újrakezdésének bejelentése. Természetesen az volna a legjobb, ha nem volna atomrobbantás a világon. Ez magától értetődik. s ezt a szovjet kormány nyilatkozata is hangsúlyozza. A szovjet kormányt a helyzet rákényszerítette erre a rendszabályra. A Szovjetunió védelmi erejének továbbfejlesztése feltétlenül szükséges, hiszen nemcsak a Szovjetunió népeinek biztonságáról, nemcsalt a szocialista világ országainak biztonságáról, hanem a világ összes népeinek biztonságáról és békéjéről van szó. Kötelességünk hazánk védelméről gondoskodni — Ezzel összefüggésben kell vizsgálnunk saját kötelességünket. Nekünk is kötelességünk, hogy gondoskodjunk az ország védelméről. Kormányunk is megteszi azt, amit meg kell tennie. Különböző intézkedéseket tettünk, hogy honvédelmi képességünket növeljük és magunk is hozzájáruljunk ahhoz a hatalmasabb erőhöz, a szocialista világ erejéhez, amely a háborús agresszorokat féken tartja, ha pedig provokatív lépésre szánnák el magukat, megfelelő leckében részesíti. — Milyen intézkedéseket tettünk? Többek között gondoskodtunk arról, hogy a magyar hadsereg fegyverzetét korszerű színvonalra emeljük. Az intézkedések közé tartozik az is, hogy a kétéves szolgálati idejüket a közeljövőben letöltő katonákat ideiglenesen visz- szatartottuk. Ébereknek kell lennünk, készenlétben kell lennünk. Ezért népünk érti is, támogatja is, helyesli is ezeket az intézkedéseket. — Ezzel összefüggésben szeretnék köszönetét mondani az országgyűlés tagjainak, magának az országgyűlésnek azért, hogy jóváhagyta a német békeszerződés kérdésében augusztusban kiadott kormány- nyilatkozatot. A magyar kormány — mint ezt már nyilatkozatában is leszögezte és ahogy ezt most az országgyűlés saját nyilatkozatában megerősítette — mindazokkal az államokkal együtt, amelyek erre készek lesznek, meg fogja kötni a békét a két Németországgal, ha pedig az NSZK erre nem hajlandó, akkor a Német Demokratikus Köztársasággal. — A magyar kormány legjobb meggyőződése és lelkiismerete szerint jár el, amikor ezt a politikát követi a német kérdésben. A magyar népnek magának alapos okai vannak arra, hogy itt a kellő határozottságot tanúsítsuk. Magyarország — akkori urainak bűnéből — kezdetben Hitler harmadik birodalmának csatlósa volt, majd áldozata lett. A második világháborúban a magyar népesség felnőtt lakosságának nyolc százaléka vesztette életét, A hídállo- mány 85 százaléka, a vasúti berendezések 35 százaléka ment tönkre. Nagy lakásproblémákkal küszködünk — a második világháborúban egyedül Budapesten 27 000 lakás semmisült meg teljesen. Hogyan tudnánk rrn élni és gazdálkodni, ha az a 27 000 lakás megmarad! Elpusztult az ál- latáUományunk 70 százaléka. Most eleget foglalkozunk a mezőgazdasággal, tudjuk, mit jelent ez. Az akkori nemzeti vagyon 40 százaléka pusztult el. Mindez elég okot ad a magyar népnek arra, hogy szembeszálljon a német imperializmussal és a német reváns- törekvésekkel. Másik alapos és nyomós okunk az, hogy népünknek van mit védenie: nemzeti függetlenség, történelmi szocialista vívmányok birtokában van, békében él és dolgozik. Ez három olyan vívmány, amelynek védelmében mindent meg kell tenni. Harmadik okunk az, hogy mi felfogásunkban, meggyőződésünkben és érzelmeinkben szívünk minden vércseppjével szolidárisak vagyunk a Német Demokratikus Köztársasággal. Mi helyeseljük a Német Demokratikus Köztársaság békepolitikáját, s helyeslünk minden intézkedést, amit ennek érdekében tesz. Külön üdvözöljük azt az augusztus 13-i intézkedést, amellyel a Nyugat-Berlinben létesített kém- és diverzánsközpontot megfosztotta az akadálytalan közlekedés lehetőségétől. A varsói szerződés tagállamai, a mi kormányaink tárgyalásokat kívánnak, s annak hívei, hogy mindazok az államok, amelyek szövetségben voltak a második világiháború alatt és együtt harcoltak a német nácizmus ellen, jussanak egyetértésre a német békeszerződés megkötésében. A mi pártunk a munkásosztály pártja és amióta a világon a munkásosztálynak forradalmi pártja van, mindig a békéért harcolt. Természetesen mi is a békéért harcolunk, mert a háborúban mindig a népek millióinak, a dolgozó embereknek kell vérezniök, szenvedniök és pusztulniok. Védjük a békét azért is, mert mi nem félünk a két társadalmi rendszer békés versenyétől. Meggyőződésünk, hogy a békés versenyben is a szocialista rend lesz a győztes, mert a világ népei elöbb-ulóbb mellette döntenek. Kormányunk híve a háborús veszély teljes megszüntetésének, s ezért népünk támogatásával küzd az általános és teljes leszerelésért, a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolásáért. A békés építőimmka nagyszerű távlatai! Természetes, hogy mi békét akarunk, mert meg akarjuk valósítani második ötéves tervünket. Hasonló békés tervek foglalkoztatják az egész szocialista világot. Minden szocialista ország békében akar élni, s népének javát akarja előmozdítani. Kiemelkedő példa erre a Szovjetunió. Pártunk küldöttsége hamarosan elindul a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusára. Jelen lehetünk a Szovjetunió Kommunista Pártja nagyszerű programjának elfogadásánál. Milyen nagyszerű program és milyen nagyszerű távlatok! Tíz esztendő múlva a Szovjetunió megelőzi a jelenleg legfejlettebb kapitalista országot, az Egyesült Államokat az egy főre jutó termelésben; húsz esztendő múlva már a Szovjetunióban lényegében felépül a kommunista társadalom, a jelenlegi hatalmas és fejlett ipart a hatszorosára, a mezőgazdaság hozamát három és félszeresére növelik; általánossá teszik a középiskolai oktatást és a középiskolásokat kollégiumokban nevelik; a közlekedési eszközök igénybevétele díjtalan lesz; nem lesz lakbér és boldog, elégedett lesz az emberek élete. íme, a békés építőmunka nagyszerű távlatai! De a Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusa mégsem csak a szovjet nép számára jelentős, hanem az egész szocialista világ, az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom számára, a világ népei számára is, mert a Szovjetunió Kommunista Pártja azért harcol, hogy kivívja az emberiségnek az általános és teljes leszerelést, a háború nélküli világot. Ez a nagyszerű cél az egész emberiséget érinti! Igaz szívvel kívánunk tehát sok sikert a Szovjetunió Kommunista Pártja kongresszusának, a szovjet népnek, amely nemcsak saját magának, hanem a világ más népeinek is utat tör. A második ötéves terv megvalósítása népünk forradalmi vívmánya lesz! Saját tervünkről szólva, úgy gondolom, ez a terv nemcsak egyszerűen a második ötéves terv, hanem ez az az ötéves terv, amelynek éveiben Magyarországon befejeződik a szocialista társadalom megalapozása és teljes lendülettel áttérünk a fejlett szocialista társadalom építésére. A terv megvalósítása a magyar nép nagy forradalmi vívmánya lesz! A célok elérése nagy munkát kíván. Az ipari termelés tervezett növekedését 70 százalékban a termelékenység emelésével kell biztosítani; a mezőgazdaságban is az egyik fő követelmény a termelékenység növelése, a termelési költségek csökkentése. A mezőgazdaságban ezzel együtt jár a szocialista nagyüzemi gazdaság megszilárdítása és megfelelő színvonalra emelése. Ami a mezőgazdaságot illeti, meg kívánom említeni, hogy az idei aszály természetesen kedvezőtlen következményekkel járt és bizonyos közbülső feladatokat ró ránk. Fehér elvtárs részletesen és helyesen beszélt arról, mit kell tennünk, hogy az aszály miatt kiesett takarmányt pótoljuk. Meg kell oldanunk a takarmánykérdést, s bizonyos, hogy meg is oldjuk. Ahogyan az idei év aszályos volt, a következő talán nem lesz, de a harmadik megint az lehet, mégis öt év alatt mindenképpen 23 százalékkal növekednie kell a mezőgazdasági termelésnek, s ha akarjuk, meg is tudjuk csinálni! Ami az aszályt illeti, az időjárást ma még nem tudja szabályozni a tudomány. Mégis, mit látunk? A jól dolgozó embert, a jól dolgozó állami gazdaságot, a jól dolgozó termelőszövetkezetet, az aszály sem sújtja annyira. . Mi ebből a tanulság? Az, hogy az időjárás szeszélyei ellen az emberi munka a fő fegyver. Ami a termelőszövetkezetek fejlődését illeti, mindenki tanúsíthatja, hogy a termelőszövetkezetek megerősítésének folyamata minden évben gyorsabb, mint az előző évben volt. Termelőszövetkezeteink döntő többsége jól dolgozott, az időjárás nehézségei ellen is jól harcolt, s jól vizsgázott az a sok tízezer ember, aki korábban sohasem vezetett ilyen nagy gazdaságot. Biztosítjuk a termelőszövetkezeti vezetőket és tagságot; ha jól dolgoznak, akkor nagyon gyorsan teremtenek virágzó gazdaságot az egyébként még nagyon rövid ideje működő termelőszövetkezetek. A fejlődést nagymértékben segíti, hogy ebben a munkában az egyéni és a közérdek a legszorosabban összefügg. A szocialista kultúra győzedelmeskedik a kultúra minden területén Kádár János ezután oktatásügyi törvényünkkel foglalkozott. Jó törvény, kívánatos, hogy megvalósuljon — mondotta. Talán emlékeznek még arra az időre, amikor felbocsátották az első szovjet, szputnyikot, s megkezdte keringését a világűrben. A kis „bip-bip” hang halálra rémítette az imperialistákat. Az első szputnyik sikeres felbocsátása után sok amerikai folyóiratban és napilapban nagy cikkek jelentek meg a szovjet közoktatásról, és bizony hamarosan megtalálták az összefüggést a szovjet közoktatás fejlettsége és az első szputnyik felbocsátása között. Nem véletlen ez, és nyugodtan mondhatjuk, hogy a mi haladásunk is nagymértékben függ a közoktatás eredményességétől. Ezért becsüljük mi a pedagógusok munkáját, akik az új generációt nevelik. Valóban, sok te- kinitetben munkájukon, a közoktatáson múlik az egész nemzet, az ’ egész társadalom jövő fejlődése. A törvényjavaslat vitájában sok szó esett arról, hogy az iskolákban tudományos világnézetéé kell nevelni a tanulókat Arra szeretném kérni a pedagógusokat, hogy ezt értelmezzék helyesen. Először is különbséget kell tenni a gyermekek életkora és a különböző iskolatípusok között atekintetben, hogy milyen terjedelmű, témakörű legyen a tudományos világnézet oktatása és megalapozása. Semmi szín alatt nem akarjuk, hogy arra nem érett gyermekekkel valamiféle politikai jelszavakat magoltassanak be, s erre mondják azt, hogy íme, világnézetet tanítunk. Mi a tudományos világnézet megalapozását kérjük a pedagógusoktól, hogy azután később, amint növekszik a gyermek és középiskolába, főiskolába kerül, megfelelően erősödjék politikai érdeklődése is. Tavaly egy belső tanácskozásunkon felmerült, hogy a gyermekőrsöket miről nevezzék el. Egy-két amolyan nagyon osztályharcos ember azt javasolta, hogy Marxról, meg talán Lasalle-ról meg Engels- ről kell az őrsöket elnevezni. A gyerekek valamivel jobb szerették volna, ha nyusziról, meg a mókusról, meg virágokról nevezhetnék el őrseiket. Mi a gyerekek mellett álltunk ebben a harcban és inkább vállaltuk megint azt, hogy liberalizmussal meg revizioniz- mussal vádoljanak bennünket. (Derültség) A kommunista szakemberek nevelésének kérdésében egyetértek azzal, amit Kállai elv- társ mondott. Helyesen kell értelmezni a jelen és a jövő közti különbséget. Jelenleg különböző világnézetű, politikai szemléletű szakemberek dolgozhatnak hasznosan. A jövő követelménye azonban más. Minél távolabbra tekintünk, annál inkább szükséges, hogy minden, főiskolai és egyetemi tanulmányait befejezett fiatalember kommunista szakember legyen. Ez fontos társadalmi érdek és az egyetemekről kikerülő fiatal szakemberek személyes érdeke is. Szó esett itt arról is. hogy ettől a törvénytől és helyes végrehajtásától várjuk a kulturális forradalom teljes győzelmét. Ezen azt értjük, hogy a szocialista kultúra győzedelmeskedik a közoktatásban, a nevelésben, a művészetben és általában a kultúra minden területén. A kulturális forradalom leglényegesebb pontja maga az ember, iskolai végzettsége, műveltsége, képzettsége. Ezért arra kell törekednünk, hogy az ifjúság és a felnőttek közül mindenki megkapja a megfelelő képzettséget és műveltséget, amire alkalmas és amit el szeretne érni. Jelenleg a főiskolai és egyetemi felvételeknél figyelembe veszik a származást. Vagyis 1961-ben mérlegelik, hogy a szülők 1938-ban milyen társadalmi osztályhoz tartoztak. Pártunk napirendre fogja tűzni és megvizsgálja ezt a kérdést. Azt kell alapul venni, hogy melyik gyerek milyen értelmes, milyen jó a bdzonyitványa, mik a törekvései, milyenek a jellembeli tulajdonságai stb. S ez alapján kell eldönteni, hogy kit vesznék fel a főiskolára. Ebben a parlamentben nem kell bizonygatni, hogy a Horthy-rendszerben a munkásság és a parasztság elől a művelődés, az iskolák — különösen a főiskolák — általában el voltak zárva. Ezt a történelmi hátrányt be kellett hoznunk. Az eddigi gyakorlat helyes, szükséges volt. De most meg kell nézni, hogyan tovább. Valószínűleg szükség lesz a szocialista társadalom viszonyai között bizonyos ideig arra, hogy túljelentkezés esetén mérlegeljük, hogy a gyermekek szülei mivel foglalkoznak — de nem azt, hogy 1938-ban mivel foglalkoztak. Bár nincs burzEoá osztály, s az osztályellentétek általában eltűnnek, mégis egy ideig előnyt kell biztosítanunk a bányákban szenet fejtő bányásznak, a kohó mellett acélt öntő kohásznak, s a gép mellett dolgozó munkásnak, a földet munkáló paraszt- embernek, szövetkezeti tagnak, ha gyermekét főiskolára, egyetemre akarja beíratni. Az új közoktatási törvénynél is érvényesült az a helyes elv. hogy a nagy horderejű kérdéseket előzetesen — tehát még mielőtt eldöntjük — megtárgyaljuk azokkal, akiknek majd végre kell hajtaniok. Minden nagy kérdést így kell megtárgyalnunk. Ezt a törvényt abban a meggyőződésben szavaztam meg, hogy ha az illetékes állami irányító szervek, a pedagógusok és általában a társadalom, a szülők részéről továbbra is olyan egyetértés mutatkozik, mint az előkészítés idején, akkor a végrehajtás is minden bizonnyal sikeres lesz. Nos, még azt mondanám, hogy a minisztériumokon, a pedagógusokon és a szülőikön kívül még egy érdekeltnek az egyetértésére és támogatására is szükség van, akit én nem hallottam emlegetni, de ajánlom, hogy (Folytatás a harmadik oldalon)
