Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-22 / 224. szám

1961. SZEPTEMBER 22, PÉNTEK arix vet Az egész társadalom igényli a pedagógusok segítségét Pedagógus aktívaértekezletek a megyében A napokban tartották meg valamennyi járásban a pe- dagógusaktivákat. A legtöbb szó éppen arról esett, hogy az egész társadalom igényli a pedagógusok segítségét. A me­zőgazdaság szocialista átszer­vezése befejeződött. Nem sza­bad azonban senkinek meg­feledkeznie arról, hogy az át­szervezés csak kezdete a mun­kának. A neheze, az emberek átformálása, szocialista emberré alakí­tása, ezután következik. Ki segíthetne ebben legtöb­bet, ha nem a pedagógus?! Talán kevés is az a szó, hogy „segíteni"; Sokkal pontosab­ban fejezték ezt ki az aktiva- üléseken: a pedagógusok nél­kül elképzelhetetlen a kultúr- jorradalom. A tanítók, a tanárok beszá­moltak az aktivaértekezlete- ken: a dolgozók szívesen jár­nak moziba, igénylik a mű­soros esteket majd' min­denütt felvetették: kinőtték már a meglevő könyvtárat, több és több könyv kellene. A váci járásban arról szó­lották: van olyan termelő- szövetkezet, ahol az átlagos életkor 64 év. Sok fiatal ment inkább gyárba anyag- mozgatónak, minthogy a tsz- ben dolgozzon. A pedagóguso­kon sok múlik, mennyire sze­rettetik meg a fiatalsággal a mezőgazdaságot, milyen képet mutatnak be a mezőgazdaság­ról. Dunakeszin például száz diák közül az általános iskola elvégzése után mindössze nyolcán választották a falusi munkát. De segíthetnek úgy is — és erről legtöbbet a ceglédi járásban hallottunk—, hogy a politechnikai oktatást jobban megszervezik. Fontos a gyerekekkel megismertetni a magasfeszültségű áramot, de a falusi gyermek számára el sem képzelhető más­képp a politechnikai ok­tatás, hogy meg ne ta­nulják a kapa-fogást, vagy ne járjanak ki a termelő­szövetkezetekbe! A pedagógusok igyekezete azonban egymagában kevés lenne. Radványi Nagy József fejezte ki legszebben: a peda­gógus első számú szövetsé­gese a szülő. A szülők nélkül sok fáradság Vész kárba. A szülőkkel együtt kell a gyer­mekek sorsát formálni. A szü­lőket, a felnőtteket is meg kell ismertetni változó éle­tünk új vonásaival. Ennek is sok módja van. Lehet a csa­ládlátogatások alkalmával, le­het és kell előadások tartásá­val. Nemcsak a TIT dolga az ismeretterjesztés, talán sok­szor hatásosabb is. ha a falu­béli tanító is tart előadásokat. Hiszen kj ismerné jobban az emberek gondolatvilágát, igé­nyét, ha nem a tanító? Ne­mes Dezső, a biai igazgató mondotta: — Olykor a peda­gógus jobban tudná, miről és hogyan tartson előadást, mert ismeri hallgatósága érdeklő­dési körét, műveltségi szín­vonalát. A tanító ott él a nép között és nem is igazi pedagógus az. aki nem érzi felada­tának a felnőttek körében is elhinteni a kultúra, a művelődés iránti vágyat. A tanítóiknak azonban sok az elfoglaltságuk. Nehéz, fá­rasztó munka gyermekeket nevelni. Lehet-e hát tőlük azt kívánni, hogy napi oktató munkájukon túl még társa­dalmi munkát is végezzenek? Negyed század az egészségügy szolgálatában vőben is, az elmúlt huszonöt esztendei működéséhez ha­sonlóan, teljesíti emberbaráti hivatását. t. R. Sok tevékeny tanító példája adja meg a választ, hogy le­het. Jasinszky István Buda­örsön, Mátyás János Pilis- vörösváron, a solymári, a zsámbéki, a tlnnyei tanítók és mások de sokat és lelkesen dolgoznak a közért! Segítenek a nemzeti ünnepek műsorá­nak megszervezésében, az if­júsági műkedvelő csoportok tanításában, a sportban, az úttörő- és a kiszes munká­ban. Budaörsön például hetven tanító oktat. Milyen kultúr- fofradalmat vihetnének vég­be, ha mind a hetvenen va­lamit, bármily keveset, de mégis termének a községért! Ha Budaörsön, de másutt sem hagynák, hogy csak néhány lelkiismeretes, fáradságot nem ismerő pedagógus viselje szí­vén a kultúrforradalom ügyét. Hiszen annyi formája, változata, módja van a segítésnek, minden pedagógus meg­találhatja azt, amiben legszívesebben közremű­ködne. És nemcsak a pedagógusok­ról van szó. A párt, a KISZ, a nötanács, a népfront és va­lamennyi társadalmi szerv együttesen vívja a küzdelmét az új emberért. Ebből részt kérnek a pedagógusok is. Az együttesen kidolgozott téli programokban vállaljanak a pedagógusok is szerepet ma­guknak. A járásokban megnőtt az iskolaigazgatók jogköre, a megyei apparátustól sok fel­adatot vettek át a járások. Máris mutatkozik ennek az intézkedésnek előnye, mert bátrabban, merészebben dol­goznak a járási igazgatók, ér­zik a bizalom ■ nagy erejét. És a járási pédaáogusáktivak legjellemzőbb vonása is az volt: mélységes nagy bizalom a tanítÓK, a tanárok iránt. Bizalom abban, hogy jól megoldják az iskolareformból adódó feladatokat, szilárd tá­maszai. aktív cselekvői lesz­nek a kultúrforradalomnak. Tíz csernői tanya területét Nagykőröshöz csatolják A csemői Pesti út, Labanczi dűlő, Lajosmizse és. Nagy­kőrös határa között elterülő 259 kh és 703 négyszögöl nagy­ságú, jelenleg Csemő község határához tartozó területen tíz tanya áll; Mind a tíz ta­nya tulajdonosa tavaly föld­jével együtt belépett a nagy­kőrösi Dózsa Termelőszövet­kezetbe, mert ez a terület, amelynek egy része különben a Budapesti Állami Erdőgaz­daság tulajdona, a városhoz és a Dózsa Tsz több; táblá­jához sokkal közelebb esik, mint Csemő község központ­jához. A tíz tanya 36 lakója így szoros kapcsolatba került Nagykőrössel, és emellett szá­mukra a város tanácsának megközelítése közlekedési szempontból is könnyebb. Ép­pen ezért a tanyák lakói és a nagykőrösi tanács egyaránt kérték, hogy ezt a területet csatolják a város határához. Csemő község és a ceglédi járás tanácsa az átcsatolás­hoz hozzájárult, az Állami Földmérő- és Térképészeti Hi­vatal pest megyei felügyelő­sége pedig sem műszaki, sem földnyilvántartási szempont­ból nem emelt ellene kifogást. Ezek után, most a Pest megyei Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga is javasolja a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának a te­rület átcsatolását Nagykőrös­höz. Budapest látképe négy bélyegen Az idei bélyegnap egybe­esik a budapesti bélyegkiállí­tással. A kiállítás ezüst és arany alapú bélyegei után, a kettős esemény alkalmából, a posta szeptember 24-énf va­sárnap négy, egyenként 2 plusz 1 forint névértékű bé­lyegből álló sorozatot ad ki. A négy bélyeg Budapest lát­képét ábrázolja. A teljes sorozat, vagy annaik egyes címletei 2 forint érték­ben, 1962. január 31-ig hasz­nálható fel postai küldemé­nyek bérmentesítésére. (MTI) Suszter József főmérnök segítsége Szolnok megyében Szolnok megyében majd­nem száz aprómag-cséplésre átalakított kombájn dolgozik. A szövetkezeti gazdák joggal helytelenítették, hogy az el­csépelt mag nem eléggé tisz­BARLANGFÜRDO Miskolc-Tapolcán, Közép-Európa egyik legszebb barlang­fürdőjében számosán keresnek gyógyulást izületi bántaimaik- ra. A gyógyfürdő híre már külföldre is eljutott, naponta több százan fürdenek a sejtelmes világítása, mészkő boltívek alatt. Sági Ágnes 1 A vízesésnél (MTI foto, Fényes Tamás felv.) ta, s kevesebbet érő. A Szol­nok megyei Gépállomások Igazgatóságának vezetője, Sassi István Kossuth-díjas ezért Suszter Józsefet, a Pest megyei Gépállomások Igaz­gatóságának főmérnökét bízta meg tanácsadással. A jászfényszarui Petőfi Tsz birtokán tartott találkozón megjelent Szolnok megye va­lamennyi gépállomásának fő­mérnöke, továbbá Szekeres István, a gépállomások fő- igazgatóságának üzemszerve­zési osztályvezetője. Suszter József főmérnök tartalmas előadás keretében pontos adatokkal gazdagított előadást tartott, majd az éppen apró- magot cséplő kombájnt a kí­vánt módon állította be. Meg­állapították, hogy az így el­csépelt vörösheremag majd­nem 90 százalékos tisztaságú. A Pest és Szolnok megyei gépállomások igazgatósága mindenben megegyezett Jász- fényszarun. A közeljövőben brosúrát ad közkézre az apró- mag-cséplés mesterfogásairóL (b. z.) Új köszörűgépek A leningrádi Lenin Gép­gyárban rendkívül precíz köszörűgépek gyártását kezd­ték meg. E gépekkel 2—3 milliméter átmérőjű miniatűr csapágy-gyűrűket munkálnak meg. Az új szerszámgép 0.2 ■mikron pontossággal dolgo­zik. Az új szerszámgépek a mű­szergyártó és rádiótechnikai ipar számára készülnek. Az inárcsi szövetkezeti gazdák külföldön: Röpke órák Aranyoson Az első, de nem az utolsó amikor közeledett az utazás időpontja, mind többen állí­tották meg az utcán az elnö­köt . mondván: — Pista bácsi, nem lehetne még feliratkozni? Áz elnök válasza ilyenkor mindig az volt: — Ez az első utazás kül­földre, de nem az utolsó. Aki most nem jön, majd megy a következővel. Ebbe aztán bele is nyugod­tak azok, akik egy kicsit „ké­sőn ébredtek” fel. Mert ők is biztosak abban, hogy ezt a cseh—lengyel túrát újab­bak követik majd. Mi kell az utazáshoz ? (Tudósítónktól). Éjjel van. A fehérek temp­lomának megvilágított torony­óráján a kismutató rohamosan közeledik a tizenkettes felé. A nappal olyan forgalmas főtér most teljesen kihalt. A felsőváros irányából pi­roszászlós mentőkocsi rohan a váci kórház felé. Fürge kezek emelnek le a hordágyról egy vérző fejű férfit, aki negyed­órája még motorkerékpárt ve­zetett az országúton. Tíz perc sem telik el s az eszméletlen beteget már fel­fektetik a műtő asztalára. A nővér bekopog az emeleten lakó sebészfőorvos ajtaján. Gyors öltözés, már a folyóson ráadják a fehér köpenyt s az ötven év körüli mindig hig­gadt, bizalmat úrasztóan nyu­godt férfi feledvén az elmúlt nap ki nem hevert fáradal­mát, figyelmesen hajol a sze­rencsétlenül járt beteg fölé... ★ Bensőséges, kedves ünnep­ség színhelye volt kedden dél­után a váci városi kórház emeleti terme. Orvosok, ápo­lónők, meghívott vendégek jöttek össze, hogy ünnepeljék dr. Jávorszky Ödönt, a sebé­szet főorvosát, az egészség­ügy kiváló dolgozóját, aki ne­gyed századot töltött el a köz- egészségügy szolgálatában. Tari Kálmán, a városi ta­nács elnökhelyettese elmond­ta, hogy a jubiláns az államo­sítás óta működik a váci kór­házban, ahol tíz év alatt egyetlen bejegyzés sem került a panaszkönyvbe. Hálás bete­gek százai igazolják, hogy dr. Jávorszky egész életét ember­társai gyógyításának szentel­te. Ha kell, éjt nappallá téve fáradozik, hogy enyhítsen a fájdalmakon. Dr. Schéda Alajos a szak- szervezet nevében tolmácsolta jókívánságait. Dr. Szandányi Zoltán, a kórház igazgatófő- orvosa 3000 forint pénzjutal­mat nyújtott át az ünnepelt- nek, aki meghatódott őszinte­séggel tett Ígéretet, hogy a jö­Ki gondolná, hogy az utazás legfontosabb kelléke a demi- zson, meg a zöldpaprika. Az előbbi természetesen megtölt­ve jófajta homokival. Az in­dulásnál az erősebb nemhez tartozók mindkét kezükben fonott üveget szoxongattalz. Később aztán bebizonyoso­dott, hogy a barátkozásnák, a testvéri országokltal való kapcsolatok ápolásáruik ez az egyik legjobb „eszköze”. Nem számít az sem, ha nem ér­tik egymás nyelvét, elég, ha — Most már idegen földön járunk. Hogy mennyire nem idegen a csehszlovák, föld a magyar vendég számára, azt röviddel a határ átlépése után tapasz­talhatták az inárcsi szövet­kezeti gazdák. A programtól eltérően, ugyanis a Komá­romtól mintegy húsz kilomé­terre fekvő Aranyos községbe látogattak. Perényi István, a tsz elnöke, a nyár elején járt itt rokoni látogatóban, s még akkor megígérte a falu népé­nek — kézről kézre adták ugyanis a kedves vendéget —, hogy elhozza tagjait egy kis tapasztalatcserére. Még meg sem állt a busz a szövetkezet tanyaközpontjá­ban. máris a tagok gyűrűje vette körül. A közeli dohány­földeken a lányok félbehagy­ták a munkát, és más munka­helyekről is érkeztek tagok. Nyomban megkezdődött az ismerkedés. A szövetkezet el­nöke későbben érkezett_ így el is késett egy üdvözlő be­széddel, mert akkorra már a gazdálkodás kérdéseit vitat­ták. Az elnök végigvezette a ven­dégeket a szövetkezet köz­pontjában. Az első, ami az inárcsi gazdáknak feltűnt, a nagyfokú gépesítés volt. — Mi az idén már szinte nem is tudtuk, mikor van az aratás ideje. Minden gabo­nánkat kombájn takarította be — mondotta az egyik cseh szövetkezeti tag a körülötte csoportosulóknak. — Nálunk, is dolgozott a kombájn, de azért még kéz­zel is kellett aratni — vála­szolták az inárcsiak. — Ti is hamarosan elértek idáig, mint mi —• biztatta őket a vendéglátó. Nagy sikere volt az inár­csiak körében a gépesített magtárnak. Úgynevezett fu­vatával szállítják fel az eme­letre a gabonát. A szarvas­marhaistállóban is elismerés­sel nyilatkoztak az inárcsiak a gépesítésről. A takarmányt függő csilléken szállítják az állatok elé, és a trágyát is így szállítják ki az istállóból. Leg­jobban mégis a sertésólban látottak ragadták meg az ér­deklődésüket. Itt a gépesítés már olyan előrehaladott, hogy 300 hízót egy ember gondoz. Gép aprítja és keveri össze a takarmányt, vugyanez a gép síneken halad a kutricák kö­zött és tölti a vályúkba az ál­latok eledelét. — Látjátok, már ilyen gép is van — mondotta tagjainak Perényi István. — Ha nálunk lehet ilyet kapni, azonnal ve­szünk egyet. Viszontlátásra Inárcson! Be kellett fejezni a látoga­tást, mert az idő gyorsan ha­ladt. A kirándulócsoport ve­zetője — a mindenki által kedvelt Jutka —. kérlelhetet­lenül figyelmeztette az idő múlására a csoport tagjait. Ebéd nélkül azért mégsem engedték útnak az aranyosi szövetkezeti gazdák vendé­geiket. — Viszontlátásra Inárcson — igy búcsúztak az inárcsi szövetkezeti gazdák. Az aranyosi látogatás után senkiben sem maradt kétség afelől, hogy nem idegenben, hanem testvéri nép földjén járnak. (Folytatjuk) Mihók Sándor annyit mond az ember „un- garis” és a cseh, vagy a len­gyel testvér orra alá dugja a demizsont. Az 1300 kilométe­res út során ennek mindig megvolt a kellő hatása. A bor még csak valahogy érthető, de vajon mi céljuk volt a paprikával. Mert a paprika ugyanolyan elmarad­hatatlan kelléke az inárcsiak szemében az utazásnak, mint a jó bor. Nemcsak termelik, hanem mindenhez fogyaszt­ják is. A lomnici Grand Hotel éttermében felszolgált sava- nyúkáposzta-levesbe erős cse­resznyepaprikát tettek. A za- kopánei Hotel Imperiál szál­lóban az uborkát is erős- paprikával fogyasztották. Pap­rika kellett reggelihez. ebéd­hez, vacsorához egyaránt. Az inárcsi homok leve mindvégig kitartott — igaz. a paprika is, mert még haza is hoztak belőle —, de az egész útra jellemző vidámság és jókedv mégsem a bornak tu­lajdonítható. Szinte egész úton szólt az ének és Jerzsula Pál, aki az útra magával hozta harmonilcáját, szebbnél-szebb dalokkal szórakoztatta utitár- sait. Programon kívül Az országhatár átlépése vi­lágot járt ember számára is izgalmas pillanat. Amint a komáromi híd innenső végén felemelkedett a nemzeti szí­nű sorompó, hogy szabad utat adjon az utóbusznak, valaki megjegyezte: t Szeptember 12-től 16-ig ötnapos társasutazáson vett részt í negyven inárcsi szövetkezeti paraszt. Az aránylag rövid idő í alatt autóbusszal mintegy 1300 kilométer utat tettek meg. : Jártak Csehországban és Lengyelországban, megismerkedtek e ! két ország természeti szépségeivel, egv-két város nevezetes- ! ségeivel. Az inárcsi szövetkezeti gazdákat „világjáró'’ útjukra \ újságíró is elkísérte, aki beszámol az öt nap eseményeiről. j Az inárcsi Március 21. Tsz % tagjai az elsők az országban, 'j akik egy szövetkezetből ilyen $ társasutazásra indultak. Az $ utazás gondolata Perényi $ Istvánnak, a termelőszövet- ^ kezet elnökének fejében fo- % gant meg. „Miért ne mehet- % nénk mi is világot látni” — ^ érvelt a szövetkezeti gazdák % között. Akadtak, akik helye- % selték az elgondolást, de szép £ számmal voltak, akik a mun- kaegység értékét féltették a ^ „sok kiadástól”, Hetekig folyt a vita, míg végül is győzött az ^ elnök elgondolása. A termelő- $ szövetkezet az utazási költség ^ felét fizette, míg másik fe- $ lét és a költőpénzt az utazó j tagok állták. ^ Amíg az elnök javaslata fe- j lett folyt a vita, bizony jó né- j hány változás történt az uta- < zók névsorán. Azon, hogy jó ? néhányon bizonytalankodtak, nem is lehet csodálkozni. Nem % az anyagiak hiánya késste- % tett erre egyeseket, sokkal ^ inkább az: ha a jelentkezők $ egy része túl is jutott már $ élete során a falu határain, í eljutott a fővárosba, de az ország határait közülük egy sem lépte még át. Mégis,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom