Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-01 / 206. szám

reanr litem Mírltm 1961. SZEPTEMBER 1, PÉNTEK A CÉLPRÉMIUM Hogyan szerezték vissza a becsületét a Diósdi Csapágy gyárban? Kormányzatunk jelentős pénzösszeget bocsát az ipar ve­zetőinek rendelkezésére azért, hogy a fizetésen kívül is ér­dem szerint jutalmazni tudják azokat a mérnököket, techni­kusokat, munkásokat, akik elő­írt kötelességükön túl is részt vállalnak a népgazdaság fej­lesztéséből. E pénzösszeg nagy részét meghatározott, úgyne­vezett célfeladatok elvégzé­séért osztják ki. Ezt a pénzt neveztük el célprémiumnak. Sajnos, a legtöbb gyárban, Vállalatnál már nem ezzel a névvel illetik. Sok helyütt „pofapénznek”, s ki tudja még minek titulálják. A legeny­hébb, ha fizetéskiegészítésként emlegetik, s nem véletlenül. Az ipar fejlődési ütemének gyor­sulása hozta magával a felada­tok, így a célfeladatok sűrű­södését is. Természetszerű, hogy egyre nehezebb vala­mennyinek a végrehajtását megszervezni, kézben tartani. A célfeladatok egyre bonyolul­tabbak, szerteágazóbbak lesz­nek, egyre több közreműkö­dőt igényelnek. Éppen ezért, ha megvalósult valami és elér­kezik az érte járó pénz kifize­tésének ideje, hosszabb idő távlatából nagyon nehéz a köz­reműködés arányának megfe­lelően odaítélni a prémiumot. Óhatatlanul szubjektív ténye­zők is keverednek az értéke­lésbe. így volt ez a Diósdi Csap­ágygyárban is egészen 1959 vé­géig. Itt azonban „rehabilitál­ták” a célprémium fogalmát és visszaadták valódi értelmét. Tudomásunk szerint az or­szágban egyedülálló módszert dolgoztak ki és alkamaznak a legteljesebb sikerrel. Módszerükben nincsen semmi ördöngösség. Egyszerű és logikus megoldás. A műsza­ki fejlesztési terv és a terme­Ülést tartott az Opus Pacis és az Országos Béketanács katolikus bizottsága Az Opus Pacis és az Orszá­gos Béketanács katolikus bi­zottsága csütörtökön együttes ülést tartott. Grősz József ka­locsai érsek, az Opus Pacis intéző bizottságának elnöke nyitotta meg az ülést, majd dr. Beresztóczy Miklós, az Országos Béketanács katoli­kus bizottságának főtitkára tartott beszámolót az elmúlt félév papi békemunkájáról és tájékoztatta a jelenlevőket az időszerű politikai kérdések­ről. Mag Béla, az Opus Pacis ügyvezető igazgatója, ismertette a következő félév papi békemozgalmi felada­tait. Az ülés Grősz József érsek zárószavával ért véget. (MTI) Elkészült az első magyar kenderlombozó gép A betakarított kendert mielőtt a feldolgozó üzembe szál­lítanák, a szántóföldeken lombtalanítják. Ez úgy történik, hogy a megérett kévét a földhöz ütögetik. vagy pedig vasvil­lákkal verik le a levélzetét. Fárasztó és hosszadalmas kézi munka ez, egy ember legfeljebb félhold termését tudja egy nap alatt lombtalanítani. E nehéz fizikai munkának a gépesítésével régóta próbál­koznak. A kísérletek most eredményre vezettek: Tóth Kál­mán. a Makói Vas- és Fémipari Ktsz dolgozója a Dél-magyar- országi Rostkikészítő Vállalat szakembereinek tanácsai alap­ján elkészítette az első magyar kenderlomibozó gépet. A Zetor-vontatású kenderlombozó gépet két ember szol­gálja ki. Munkájuk mindössze abból áll. hogy a kévét beteszik a gépbe, amely lemorzsolja a levélzetet. Az ötletes berende­zés naponta több mint 20 ember munkáját takarítja meg. Tóth . Kálmán találmányát nagyüzemileg most a kenderara­tási időszak után próbálják ki. s utána rátérnek a sorozat­gyártásra. (MTI) Jelentős kárt hárít el a gabonavetőmag-csávázás A növényvédő állomások nagy teljesítményű csávázógépekkel készültek fel az őszi vetésre A búza kőüszögjének kárté­telére jellemző, hogy még nemrégen is évente több mil­lió mázsa terméskiesést oko­zott hazánkban. A tényleges szemveszteségen kívül igen számottevő az üszkös búzából készült liszt és a korpa minő­ségi romlása is. A csávázás el­hanyagolása gyakran még most is 10—20 százalékos ter­méscsökkenést okoz. A Föld­művelésügyi Minisztérium Nö­vényvédelmi Szolgálata éppen ezért nyomatékosan felhívja a termelők figyelmét a vetés előtti csávázásra. Mint az ille­tékes szakemberek tájékozta­tásul közölték, a búza kőüszög- je és az árpa fedett üszögje ellen legjobban véd a vegy­szeres csávázás. A hagyomá­nyos nedves vagy porcsávázás- sal szemben mindinkább elő­térbe kerül a higanytartalmú Vegyszerekkel végzett nagyüze­mi gépi csávázás, ez a mód­szer egyesíti a nedves és por- csávázás előnyeit. Erre azért lés szervezése a célfeladatok alapja. Ennek megfelelően az év elején tervezetet dolgoznak ki, amelyben minden lényeges célfeldatot rögzítenek. Minden munkánál külön-külön megál­lapítják, melyik gyári rész­legnek mennyi munkát kell elvégeznie az egész feladat­komplexumon belül. Ezzel az egészen egyszerű, de sajátságos megoldással mindenki számára kézzelfog­hatóvá teszik az új módszert. Minden célfeladatnál, pél­dául a görgőköszörűgépek automatizálásánál meghatá­rozzák, hogy a munka elvég­zéséért mennyi prémium jár. A célfeladatokat részmunkák­ra bontják; az említett görgő­köszörűgép automatizálását például a tervei elkészítésére, a felvonószerkezet tervezésére, a prototípus elkészítésére és így tovább. A prémiumössze­get a végzett munka arányá­ban osztják szét a közremű­ködők között. Mindezt úgy könnyítik meg, hogy az egyes célfeladatok végrehajtásáért bizonyos mennyiségű pontszá­mot írnak elő, amelyet a rész­letmunkák arányában feloszta­nak. Maradjunk az említett példánál. Tegyük fel, hogy a görgőköszörűgép automatizá­lásáért húsz pont jár. Ebből a tervezésért tíz, a felvonószer­kezet kontsrukciójáért három, a prototípus elkészítéséért hét pontot adnak. A célfeladatok kiadásakor egy-egy pont fo­rintértékét is közlik, így pon­tosan tudják a közreműködők, hogy mennyi prémiumot kap­nak munkájukért. Jól tudják azonban a Diósdi Csapágy gyár vezetői, hogy egy-két ember még ezzel a módszerrel is tévedhet. Éppen ezért, miután összeállították az egy évben elvégzendő célfel­adatok listáját, összehívják az érdekelt gyárrészlegek vezetőit. Az értekezleten mindenki el­mondhatja véleményét, észre­vételeit a tervezetről és. mó­dosításokat, korrekciókat is javasolhatnak. Az így jóváha­gyott terv képezi á továbbiak­ban a munka alapját. Az egésznek persze csak ak­kor van értelme, akkor nyer vele a műszaki fejlesztés és a munkaszervezés, ha a célfel­adatok végrehajtásának pontos határidejét is megjelölik. A Diósdi Csapágygyárban így csinálják ezt és azt is közlik az érdekeltekkel, hogy csak akkor jár a célprémium, ha a feladat határidőre megvalósul. Az uj módszer hasznosságára jellemző, hogy az elmúlt évre előírt 130 célfeladat kettő ki­vételével megvalósult. Ez év első felére ötven célfeladatot adtak ki, amelyek közül mind­össze egyet nem végeztek el. Ami hasznos a Diósdi Csap­ágygyárban, másutt is hasznot hajtana nemcsak a gyárnak, a népgazdaságnak is. Érdemes lenne tehát a módszerrel má­sutt is megpróbálkozni. Farkas István A Westerplatte védelme 1939 szeptember 1-én támad­ták meg a náci hordák Len­gyelországot. A gdanski Wes- terplatten dördültek el azok a lövések, amelyek a pusztító második világháború kitörését jelentették. A Westerplatte kicsiny fél­sziget a gdanski kikötő bejá­ratánál, keletről és északról a tenger határolja, nyugat felől a körülbelül 100 méte­res szélességű kikötőcsator­na, délről pedig mintegy 200 méter szélességű föld­nyelv köti össze a száraz­földdel. Százegvnéhány ka­tona és tengerész, eiy aszta­losokból, lakatosokból, sze­relőkből és cipeszmun kásák­ból álló csoport, akik az or­szág belsejébe küldték csa­ládjukat és csak maguk ma­radtok vissza harcolni, tíz­egynéhány nehézgeppuska, négy mozsárágyu, két pán­céltörőágyú, egy, még a cári időkre emlékeztető 75 mil­liméteres ágyú, öt megerő­sített őrhely, meg a kaszár­nya épülete képezte Wester- píatte magukra hagyott vé­dőinek erejét. 1939. augusztus 25-én „ud­variassági" látogatásra a gdanski kikötőbe érkezik a Schleswig—Holstein nevű páncélos hajó, amelynek fe­délzetén Klaipedából külön erre a célra odaszállított ná­ci tengerészrohamszázad tar­tózkodott. Amikor Lengyel- ország gdanski képviselője, Chodacki minis-ter látoga­tást tett a páncéloshajón és újfent biztosította a nácikat a lengyel hatóságok rokon- szenvéről, a páncéloshajő pa­rancsnoka elmosolyodott. Tudta, hogy néhány nap múl­va tüzet kell nyitnia a Wes- terplattéra. Elérkezett az augusztus 31-ről szeptember 1-re vir­radó éjszaka. A £?• hleswig— Holstein ágyú; farkasszemet néztek a Westerplaítával. A háború azonban nem a Westerplattéra irányzott lö­vésekkel kezdődet:. Éjjel 2 óra 30 perékor Fz/mankow- ban . lengyel vasutasok egy csoportját -■» zzal riasztják, hogy Malborkbói Tczcw le­ié egy ismeretlen szerelvény száguld. Az éjszaka homályá­ból páncélautók és ágyúk sziluettje bontakozik ki. Pán­célosvonat. Az a feladata, hogy áthaladjon a „Szabad város" déli részén és egy partra szálló század segít­ségével elfoglalja a nácik számára rendkívüli fontos­ságú tczewi hidab Az állo­más felderítője értesíti Tczewet a ves-élyről és pa­rancsot bocsát lu. A váltó­őrök az utolsó pillanatban mellékvágányra irányítják a szerelvényt. A vagonok ki- siklanak a sínekről. A ná­cik a lengyel vasutasokra ve­tik magukat. Hajnalban egy ki végző osztag lövései dör­dülnek el Szymankowban. Tczew felől t óbban.’s t-xnpa moraja hallatszik. A len­gyelek elhárítottak a nácik merényletét a tczewi híd el­foglalására és felrobbantot­ták a hidat. A gdanski vas­utasok áldozata nem volt hiábavaló. Négy óra harminc perc. A nácik több helyen trotiltöl­tetekkel levegőbe röpítik Westerplattén a falakat. A ré­sen behatoltak a Heimwehr emberei, utánuk pedig a hadi- tengerészeik. Dörögnek a páncélos­hajó ágyúi. Kattognak a fal repedéseiben és a csatorna másik oldalán a tárház rámpáján és a ma­gas lakóházakon elhelyezett nehézgéppuskák. A lengyel őr­szemek azonban éberen őr­ködnek. Najsarek árbocmes­ter pisztollyal rohan a fal­hoz. Tüzel a „Prom” őrhely és az elhárító őrség. Itt Da- jak hadnagy a parancsnok, aki — noha beteg — az első lövések hangjára felpat­tant az ágyból és emberei­hez sietett. Annak ellenére, hogy a páncéloshajó tűz alatt tartja a földnyelvet, a lengyel géppuskák tüze egy­re erősödik és véres barázdát vág a támadók tömegében. Rövidesen sikerül felállítani egy ágyút. A második lö­véssel letépi a világítótorony „fejét” a rajta levő nehézgép- puskafészekkel és azután to­vábbi tüzelési pontokat ver szét a csatorna mögött. Az Uj Kikötőből elhallgat a ná­cik tüzelése, de elhallgat a lengyel ágyú is, mert min­den erejét erre az ágyúra irányította a páncéloshajó. A tüzelési szünetet mind­azonáltal felhasználják a lengyel védők. Az őrállásból mozsárágyúkkal pusztítják az ellenséget. A náci tisztek hiá­ba állnak katonáik élére. A lengyel lövegek aprítják és ti­zedelik a támadókat. Az el­lenség élcsoportja fejvesztetten menekül a Westerplattéról. Rövidesen Ismét támadnak a nácik. „ő De sem a számbeli fölény, sem az erőteljes tüzérségi támo­gatás nem segít. A lengyel katonák és tengerészek ha­lált megvető bátorsággal vé­dekeznek és össztűzzel ka­szálnak le egész tüzérségi osztagokat. Náci Németor­szág fegyveres erőinek fő­parancsnoksága a következő­ket közli hadi jelentésében: „A gdanski helyzet 1939. szeptember 1-ének estéjén. A Westerplattet még nem vettük be. Saját vesztesé­günk 80 fő. Holnap meg kell ismételnünk a támadást”. A feldühödött nácik, miután a Westerplatte védőinek el­lenállása keresztezte tervei­ket, új támadásra készülnek, ugyanakkor bestiális kegyet­lenséggel bánnak el Gdansk lengyel lakosaival. Már hajnalban az egész vá­rosban fasiszta hóhérbandák vetették magukat a lengyel ki- rendeltségekre és hivatalokra, valamint a lengyel nemzeti­ségű lakosokra. Elhurcolták őket lakásukról, ütlegek köz­ben cipelték a Victoriaschu- léba, ahol szadista kínzások­kal gyötörték a lengyeleket. A gdanski lengyel postán el­lenállásba ütköztek a nácik. Néhány levélkézbesítő és pos­tatisztviselő lövésekkel fogad­ta a horogkeresztes hóhéro­kat. Westerplatte is tovább vé­dekezik. Egyre erősebbé vá­lik a Schleswig-Holstein pán­céloshajó és néhány más ha­ditengerészeti egység tüzelése. Támadásba lendülnek a ten­gerészkadétok, később pedig a Königsbergből sebtében re­pülőgéppel odaszállított har­madik válogatott utász isko­lazászlóalj is. Az ellenség olajtartályok segítségével pró­bálkozik felgyújtani a wes- terplatte-i erdőt. Minden alkalommal töretlen ellenállásba ütköznek. A váróterem romjai között, a lövedékekkel letarolt árkok­ból megelevenednek a lengyel puskák és gépfegyverek. A végsőkig fáradt, éhes és se­bekkel borított védők éberen őrködnek. Az első néhány napban a náci támadásokat nagy lendülettel indították, de a Heimwehr és a roham­század veresége, a partőrség és a rendőrség kudarca után taktikájának módosítására kényszerül az ellenség. A náci hadsereg egyik legjobb utász­zászlóalja a megerősített öve­zet elvei szerint — a terület módszeres elfoglalására töre­kedve — folytattja a táma­dást. Az erős tüzérségi támo­gatás, az elsöprő számbeli és anyagi fölény ellenére, az utászok nem aratnak sikert és súlyos veszteséget szenved­nek. A Westerplatte védőinek helyzete azonban percről percre reménytelenebbé vá­lik. A terep nem teszi lehető- ,V,é ,3., rgjtőzést,_ az erődítéseket szétverték, fegyvereik részben megsemmisültek. Egyes óvó- héí^ék^fí már lőszer sem volt és megszakadt az összekötte­tés. Szeptember 7-én reggel még sikerült elhárítani egy támadást, de azután ... véget ért a harc. A lengyel katonák, hadi- tengerészek és munkások hét nap és hét éjjel álltak helyt a lengyel föld e kicsiny da­rabján. Sehonnan sem kaptak segítséget. Az ellenség tank­jai már Varsó felé dübörög­tek. A lengyel nép emlékezeté­ben mindörökre megmarad Westerplatte védőinek hősi magatartása. A lengyel had­sereg I. páncélos dandárjá­nak uráli acélból, szovjet munkások kezével készült tankjai hat esztendővel ké­sőbb szovjet tankokkal együtt vitték el a szabadságot Gdansk számára. E dandár „Westerplatte Hősei”-nek ne­vét viselte. Az utolsó augusztusi vasárnap Viscgrádon Átadták Kennedynek Adenauer üzenetéti Grewe, Nyugat-Németország washingtoni nagykövete szer­da délután felkereste Kennedy elnököt és átadta neki Ade­nauer kancellár levelét. A nagykövet kijelentette, többek között arról tárgyalt Kennedy- vel, „milyen ellenintézkedése­ket kell tenni, ha a keletné­nyi szabad hely. A nincérek verejtékezve hordják a szo­rosan körülült asztalokhoz d megrendelt és szakadatlanul sürgetett étsleket, italok.””:, Hernus Pált, a kombinát szin­tén verejtékező vezetőjét, ahg tudják előkeríteni az öi- vénylő sokadalomból. — Idei forgalmunk — mondja vidáman — mar ed­dig is körülbelül húsz száza­lékkal meghaladta a tava­lyit, de külföldi vendégeink száma még ennél is erőseb­ben emelkedett. Bármilyen hihetetlenül is hang/.'k, az idén legalább százszor any- nyi külföldi vendégünk volt, mint tavaly. Ez valóban nrős túlzás­nak hat, de aztáín megkapjuk hozzá az elfogadható magya­rázatot: — A nógrádverőcei Exp­ress ifjúsági táburban az idén rengeteg külföldi fiatai tar­tózkodott. A tábor vezetősé­ge kisebb-nagyobb turnusok­ban legalább egy alkalom­mal elhozta valamennyiü­ket ide, Visegrádra és ezek is itt ebédeltek nálunk. Így a táborból pontosan 1710 külföldi vendégünk volt. A legtöbb német és francia fia­tal. Igen jól érezték magu­kat Visegrádon és nagyon ízlett nekik a magyaros ebéd. A Vár-kombinát éttermei­ben vasárnaponként ezen a nyáron átlag 1000—1200 komplett ebédet szolgáltak föl. hétköznapokon oed-g 3— 400-at. — A nagy forgatom — folytatja Hernus Pál — a dé­li órákban, 12 és 2 óra kö­zött alaposan próbára teszi a felszolgáló személyzetet. Ilyenkor zsúfolásig megtel­nek a helyisegek és bizony a kirándulók nem szívesen vesztegetik az idejüket az itteni várakozással. Ameny- nyire lehetett, fölkészültünk ezekre a rohamokra és elér­tük azt, hogy félóránál hosz- szabb ideig senkinek sem kell várakoznia az ebédre. Kony­hánk kapacitásával azonban baj van. Az idei tapasztala­tok meggyőzhették az illeté­keseket, hogy ezt a kaaaci- tást növelni keli. A délelőtti órákban háromnegyed ti­zenkettőkor köt ki az utol­só hajó és csak akkor tudhat­juk meg, hogy hány ebédet kell adnunk. A kis kapacitá­sú konyha csak óriási erőfe­szítések árán győzi ezt a lö­késszerű forgalmat. Visesrád új szállodája a múlt héten nyílt meg. Tizen­nyolc szobájának 34 ágya közül már a megnyitás nap­ján sem maradt üresen egy sem. — Ez az új szálló termé­szetesen nem oldotta meg Visegrád szállodakérdését — teszi hozzá a Vár-kombinát vezetője —, nagyon jó lenne, ha jövőre megvalósulna az új, százszemélyeo szálloda terve. Számolnunk kell az ér­deklődés további fokozódásá­val, külföldi vendégeink számának emelkedésével. A nap lassan lehanyat­lik a túlparti begyek mögé, a kikötőben hatalmas tömeg várja a hajóka', hogy az utolsó augusztusi vasárnap szép emlékeivel visszatérhes­sen a fővárosba. Magyar László I A Dunára lejtő hegyeit i oldalán már belekapott xz ! őszi rozsda imitt-amott a ! lombokba, néhány koravén í levél is hever az úton. De > még tart a nyár, ömlik a hő- j ség a felhőtlen égről és sűrűn < érkeznek a zsúfolt kiránduló- í hajók a visegrádi kikötőbe. ! Gyula bácsi, a parti emiék- í tárgy-árus, régi ism/röskén „ ! fogad ezen az utolsó augusz- ! tusi vasárnapon. Napsütött ! arca mosolyog a széles me- 5 xikói szalmakalap alatt, amint { újságolja: 1 — Már túljutottam a tava- \ lyi rekordon. Legalább há- J romezerrel több képeslapot 2 adtam el az idén a kirándu- lóknak. ötvenháromezernél tartok, pedig még tart a \ nyár. 5 A parton, a hajóállomás kö- \ rül hullámzik a tömeg, Zsú- folt az autók parkírozó tere. \ Rengeteg a magánkocsi. köz- \ tűk igen sok külföldi vend- £ számmal. A Vár-kombinát ^ helyiségeiben, a cukraszdá- ^ ban. a kerthelyiségben, az < eszpresszóban mncs talpalat­met rendszer részéről további egyoldalú lépések nyilvánul­nának meg”. Adenauer levelé­ről nem nyilatkozott, csak annyit mondott, „a levél tar­talma és Kennedy célkitűzései teljes mértékben megegyez­nek”. van szükség, mert a nedves csávázás a vetőmagra tapadt üszögspórákat pusztítja el, míg a poralakú bevonat a ta­lajfertőzések ellen védi a ve­tőmagot. A villanyerővel mű­ködő vagy traktormeghaj tású csávázógépek minden mázsa vetőmagra 3 liter 3 százalékos csávázóoldatot permeteznek. Az így csávázott mag szárítás nélkül azonnal vethető, vagy zsákokban keresztsorosan rak­va. hosszabb ideig is tárolható. Előnye a nagyüzemi gépi csá- vázásnak, hogy egy-egy gép 300 mázsa vetőmagot lát el vegyszeres védő bevonattal. A nagyteljesítményű PC csá­vázógépeket a megyei növény­védő állomások állítják mun­kába, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságokkal kötött megállapodások szerint. A növényvédő állomások or­szágszerte felkészültek az őszi vetést megelőző fontos munká­ra: minden eddiginél nagyobb számú, gondosan ellenőrzött I gép áll rendelkezésükre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom