Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-27 / 228. szám

r*a» «tern v'/flffflP 1961. SZEPTEMBER 27, SZERDA >4 TASZSZjelentése Kennedy elnök szeptember 25-i beszédéről Szeptember 25-én John Kennedy, az Egyesült Álla­mok elnöke beszédet mondott az ENSZ-közgyűlés ülésén. Beszéde elején mély sajnál­kozását fejezte ki Hammars­kjöld halála miatt. Kennedy ellenezte azt a szovjet javaslatot, hogy a fő­titkári tisztet cseréljék fel egy kollektív szervezetre, amelyben a világon kialakult mindhárom államcsoport kép­viselve volna. Egy ilyen szerv megala­kítása Kennedy állítása szerint „azt jelentené, hogy a rendet anarchiára cseréljük", sőt mi több, ,.azt jelentené, hogy a hidegháborút megho­nosítjuk" az ENSZ-ben. Rátérve a leszerelés problé- j májára, Kennedy kijelentette: ,.Ez már nem szovjet problé- , ma és nem amerikai problé­ma, hanem az egész világ problémája”. Szervezetünk ti- zenöt év óta törekszik a j .fegyverzet csökkentésére és j megsemmisítésére. Most ez a cél már nem álom többé, ha- j nem az élet vagy halál g.va- ; korlati kérdése. A leszerelés- j sei összefüggő veszélyek hal- j ványulnak, ha összehasonlít- I juk őket a korlátlan fegyver- j kezesi verseny veszélyeivel.” j „A háború eszközeit — hangsúlyozta az elnök — meg kell semmisíteni, még mielőtt azok semmi­sítenek meg bennünket." Miután emlékeztetett a le­szerelési tárgyalások elveiről szóló szovjet—amerikai közös nyilatkozatra és kijelentette, hogy „nem minden elvi kér­dés nyert megoldást és az el­vek önmagukban nem elegen­dők”, Kennedy azt javasolta, hogy „haladjuk túl az elvi megállapodásokat és jussunk megegyezésre a tényleges ter­vekben". Ezzel kapcsolatban Ken­nedy bejelentette, hogy az Egyesült Államok a közgyű­lés elé terjeszti a hathatós nemzetközi ellenőrzés mel­lett. végrehajtandó általános és teljes leszerelés program­ját. A programban foglalt in­tézkedések láthatólag nem irányozták elő sem a fegy­verek megsemmisítését és a fegyveres erők feloszlatását, sem az atom- és más tö­megpusztító fegyverek eltil­tását, sem az idegen terüle­teken levő katonai támasz­pontok felszámolását. Az el­nök felszólalásából kitűnik, hogy a leszerelés amerikai programja a hasadó anya­gok gyártásának meg­szüntetésére és az űr­berendezések felbocsátá­sának ellenőrzésére he­lyezi a hangsúlyt, holott, mint ismeretes, ezek az intézkedések egymásuk­ban korántsem biztosíthatják az általános és teljes leszere­lést. Kennedy ismét állást fog­lalt amellett, hogy az álta­lános és teljes leszereléstől elkülönítve tárgyaljanak az atomfegyver-kísérletek meg­szüntetéséről. Az Egyesült Államok el­nöke a továbbiakban kije­lentette. hogy az amerikai kormány nem hagyja figyel­men kívül „a hagyományos gyarmati rendszer még min­dig fennálló problémáit, amelyek továbbra is szerve­zetünk napirendjén szere­pelnek”. Azt állította, hogy az Egye­sült Államok „nemcsak szemlélője, hanem részese is kíván lenni annak a békés és gyors átmenetnek, amely­ben a gyarmati országok egyenjogú partnerekké vál­nak”. „Az önrendelkezésnek ez a folyamata — mondotta — a mi együttérzésünket és támogatásunkat élvezi”. Ken­nedy azonban egy szót sem szólt arról, hogy az Egyesült Államok milyen álláspontot képvisel a gyarmati országok­nak és népeknek nyújtandó függetlenség problémájával kapcsolatos olyan időszerű kérdésekben, mint az algériai nép függetlenségi harca, az angolai nép nemzeti felsza­badító küzdelme, a délnyu­gat-afrikai helyzet. Csak azt a veszélyt emlegette, amely véleménye szerint Laosz né­pét fenyegeti. Az Egyesült Államok el­nöke jelentékeny figyelmet szentelt a német problé­mának, többek közt a nyugat-berlini kérdésnek. Most is, mint előző nyilaíko- | zataiban. azt állította, hogy ; „amennyiben veszélyes válság 1 alakul ki Berlinben, — és ; fennáll ez a válság —, az I nemcsak annak a következ­ménye. hogy veszély fenye­geti a nyugati hatalmak lét- fontosságú érdekeit, és ko­moly kötelezettségeit, hanem annak is, hogy veszély fe­nyegeti Nyugat-Berlin sza­badságát". „Nekünk teljesítenünk kell e kötelezettségeinket — mon­dotta Kennedy — a nyugati hatalmak elhatározták, hogy minden eszközzel, amelyet rá­juk kényszerítenek, megvé­dik kötelezettségeiket”. Ugyan­akkor az elnök azt mondot­ta, hogy az Egyesült Álla­mok nem ragaszkodik sem­miféle merev formulához". „Mi hisszük, hogy lehetsé­ges a békés megegyezés, amely megvédi Nyugat-Ber- lin szabadságát, a szövetsé­gesek jelenlétét és Berlinbe jutását, elismerve ugyanak­kor mások történelmi és jogos érdekeltségét az európai biz­tonság szavatolásában. Most majd kiderül, hogy megvan-e a tárgyalások lehetősége. Még túlságosan korai arról i beszélni, hogy milyenek a ki­látások. Mi a magunk részé­ről örömmel jelentjük majd be a megfelelő pillanatban, hogy megtaláltuk a megoldást, mert nincs szükség válságra Berlin miatt"; Galvao kapitány Rómában Galvao kapitány, aki tilta­kozásul Salazar diktatúrája ellen, csoportja élén ez év januárjában a Santa Maria portugál óceánjárót hatalmá­ba kerítve, szembehelyezke­dett a diktátorral, Brazíliából kedden repülőgépen Rómába érkezett. Utazásának célja nem ismeretes. Gromiko és Lord Home találkozója Spaak, Adenauer és Strauss nyilatkozata a kelet—nyugati tárgyalások lehetőségéről és a német kérdésről Gromiko szovjet külügymi­niszter hétfőn a szovjet ENSZ- küidöttség szállásán egyórás megbeszélést folytatott Lord Szerdán ülést tart a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága szerdán összeül a Párizs melletti Ivryben. A kétna­pos ülés napirendjén Ray­mond Guyotnak. a politikai bizottság tagjának a francia­országi, az algériai és a nemzetközi helyzetről előter­jesztendő jelentése szerepel. Ennek megvitatása alapján határozza meg a központi bizottság a pórt elkövetkező feladatait. Egyre élénkebb az SZKP szervezeti szabályzatának vitája Alig három hét választ el ! a Szovjetunió Kommunista ! Pártja XXI. kongresszusától. ; Az utolsó hetekben nemcsak a ! programtervezet, hanem a I szervezeti szabályzat ország­szerte folyó vitája is érezhe­tően megélénkült. Az SZKP szervezeti sza­bályzata, a párt alkotmánya, érthető tehát, hogy a vita sok millió részvevője a program- tervezethez hasonlóan igen tevékenyen, mélységes felelős­ségérzettel tanulmányozza ter­vezetét, s a javaslatok leg­többjét. is a pártszerüség, ala­posság, felelősség hatja át. Igen sok — a sajtóban ismertetett — javaslat foglalkozik a párttag kö­telességeivel és jogaival. Tallinban az egyik kerületi pártbizottság titkára javasol­ja, hogy a szervezeti szabály­zat írja elő: ,.a párttagnak kommunista munkafegyelmé­vel is példát kell mutatnia”. Omszki kommunisták egy cso­portja a következő kiegészí­tést indítványozza: „nem le­het tagja a pártnak, aki anyagias". Többen javasolják, hogy a szabályzat külön szól­jon a passzivitásról és nyil­vánítsa ki: „a passzivitás összeegyez­tethetetlen a párttagság­gal." Mások a vezető szervek meg­választásakor szokásos titkos szavazás eltörlését javasolják azzal az indokolással, hogy az SZKP minden szervezeté­ben szabadon fejlődik a bí­rálat. őszinte a légkör, tehát nincs szükség titkolózásra. A .javaslatot sok hozzászóló el­utasítja — noha az indoko­lással általában egyetértenek —, hangoztatva, hogy a titkos szavazás biztosí­tékot nyújt a pártélet le­nini normáinak védelmére, a rossz vezetők leváltására, s ezért feltétlenül szükség van rá. A vezető szervek megválasz­tásával kapcsolatban igen so­kan javasolják, hogy a párt- szervezet titkárát ne a vég­rehajtó bizottság (pártvezető­ség) ülésén, hanem az egész alapszervezet taggyűlésén vá­lasszák meg. Hammarskjöld halála nem volt véletlen szerencsétlenség a Joseph Kahamba. aki a Kongói Köztársaság — a leo- poldville-i központi kormány — képviseletében a nemzet­közi atomszervezet közgyű­lésének ötödik ülésszakára most érkezett Bécsbo, hétfőn sajtóértekezletet tartott, ame­lyen — jelenti az AP — kije­lentette: Hammarskjöld ENSZ- főtitkár halála nem volt vé­letlen szerencsétlenség”. A repülőgépet ért katasztrófa ..sajátságos volt”. „Számunk­ra világos dolog — mondot­ta —, hogy Hammarskjöld azoknak a Köröknek az ált dozata, akiknek az emberi élet nem ér többet egy gramm réznél vagy urániumnál”. Kahamba leszögezte, hogy a központi kongói kormány elhatározott szándéka véget vetni Katanga tartomány el­szakadásának. Ezt az állapo­tot a külföldiek — angolok, dél-afrikaiak, belgák és fran­ciák — salakja tartja fenn. őket olyan elemek pénzelik, akik nagy hasznot húznak a rézben gazdag tartomány kin­cseiből — jelentette ki. Home angol külügyminiszter­rel. Nyugati hírügynökségek értesülése szerint a találkozó alkalmával a két külügymi­niszter megvitatta a nemzet­közi helyzetet, a német és a laoszi kérdést, valamint a le­szerelés problémáját. Mint a DPA hozzáteszi, a megbeszé­lésen új indítványok nem hangzottak el. mindkét fél ki­fejtette kormánya álláspont­ját. Mint a Reuter jelenti, Spaak belga külügyminiszter hétfőn este nyilatkozott Moszkvában szerzett benyomásairól. Kije­lentette, Hruscsowal folyta­tott megbeszélése meggyőzte őt arról, hogy „lehetségesek a kelet— nyugati tárgyalások és azok eredményesek is ie- hetnek”. A külügyminiszter kifejezte reményét, hogy a tárgyalások­ra sor kerül. Az AP arról tájékoztat, hogy Adenauer nyugatnémet kan­cellár és Strauss hadügymi­niszter nyilatkozott az angol televíziónak. Adenauer né- hányszavas nyilatkozatában csak annyit közölt, hogy nem kíván még négy esztendeig megmaradni a kancellári székben, „idővel” nyugalomba kíván vonulni. Strauss hadügyminiszter a maga részéről szintén kívána­tosnak minősítette Adenauer kancellárságát, de hozzáfűzte azt is, hogy lemondása után Erhard jelenlegi gazdaságügyi minisztert kellene megbízni a nyugatnémet kormány vezeté­sével. Megkérdezték Straussíól, va­jon Nyugat-Németország nem hajlandó-e lemondani a nuk­leáris fegyverekről, ha,, ezzel elő tudná segíteni a kelet— nyugati tárgyalásokat. A had­ügyminiszter kitérő választ adatt,'kijelentette, hogy- a nyugatnémet hadsereg­nek csak rakétái vannak, de nukleáris robbanótölte­tei nem. a rakétákról pe­dig az NSZK néni hajlan­dó lemondani. Ezután Straus« az Odera- Neisse határról beszélt. Sza­vaiból kitűnt, hogy nem isme­ri el ezt a békehatárt. Han­goztatta ugyanis, hogy „hatá­rainkat az egységes Németor­szággal aláírandó békeszerző­dés után kell rendezni”. fj^ettentő robban ó­~$rla i Jdorváth ^áziej ^í^joclrL ric^uez hallgasson, micsoda derék ember ez az Imre elvtársi De nemcsak ő, mind a többiek. Ilyenekből kéne sok, mind járt másképp alakulna a vi­lág folyása! Jóízű, cinkos mosoly kö­zepette, valamivel halkabban folytatta: — Mennyire szereti és be­csüli magát ez az ember, Gé­zuka, hát azt hallani kellett volna, ahogyan az előbb ma­gáról beszélt a többieknek. Éppen ott sündörögtem, na, mondom, jól kinyitom a fü­lemet. hadd hallom, mit tart a gazdám felől. — Hogyan? — ráncolta a homlokát Géza. — Amint mondom, azt ma­gyarázta a barátainak, hegy­várion csak. hogy is mond­ta ... igen, hogy a maga jó­voltából, Gézuka, nagyon elő­nyös helyzetbe jutottak. Meg hogy maga nemcsak házigaz­da ám. hanem egy nagysze­rű, harcos ember, és bátor, amilyen ritkaság! Meg az­tán, hogy maguk ugyanazt akarják, mármint Gézuika is, meg az Imre elvtársék is. Ja igen, még azt is mondta az­tán, hogy Gézukában töké­letesen megbízhatnak. és mindenben számíthatnak ma­gára. Valaki aktkor azt kér­dezte: hát párttag a Géza elvtárs? Azt mondja Imre bá­csi, nem, még nem párttag, de ő úgy hiszi, hogy egyszer majd az lesz. Ahogyan a sza­vukból kivettem, az valami nagy tisztesség lehet ám, Gé­zuka! Géza fülig vörösödött. Erre nem számított. Egy kicsit za­varban volt, egy kicsit sze­gyeibe magát. És ebben a pil­lanatban rádöbbent, hogy Im­re bácsinak joga van megkö­vetelni utasításai pontos be­tartását. — Na, de én megyek, mert mindjárt jön ám a „főző bri­gád!” Az ám. akartam vala­mit kérdezni, Gézuka. Az Im­re elvtárs azt mondta nekem, hogy a csoportnak nagyon ta­karékosan és egyféle ételt kell főzetnem. De magának főzzek külön, úgy, amint eddig meg­szokta. — Erről szó sem lehet — tiltakozott határozattan Gé­za. — Ezt az utasítást ne hajt­sa végre. Így akarom! — Tudtam úgy is — hu­nyorgott ravaszul az öreg —, hogy ebbe aztán maga nem fog belemenni. Na, sietek. Géza mélyen elgondolkozva bandukolt a kis épület felé. Csak akkor vette észre Imre bácsit, amikor már majdnem belé botlott. Zavarában nem jutott egyéb eszébe, mint hogy megkérdezze tőle: — Azon töprengek éppen, hogy ezek a Béláék hogyan szállítják ide azt a szert? — Ügy beszélték meg, hogy valami kézikocsival. — Csak úgy, végig a váro­son? — Ezt egészen rájuk bíz­tam — felelte Imre bácsi. — Az ilyen műveleteknek nincs külön konspirációs szabályuk. Csupán három dolog kell az ilyesmihez: leleményesség, óvatosság, no meg kurázsi. De ezeket a gyerekeket nem fél­tem. A karórájára pillantott: — Ha minden jól megy, ne­gyedóra múlva itt kell len­niük. Én most oda is készü­lök a kapuhoz. Az öreg Gu­lyás adott nekem egy kul­csot. remélem, maga is bele­egyezik, hogy magamnál tart­sam. — Természetesen. Nos. ak­kor hát várjuk be őket együtt. Elhelyezkedtek a száraz be­járó alatt. De szinte ugyanab­ban a pillanatban erősödő dü­börgés hallattszott kívülről. Géza kidugta a fejét a ka­pun. Béla és Pokorny lóhalálban futva közeledtek a spanyol ház felé. Béla húzta, Pokorny pedig tolta a kézikocsit, amely ugyancsak meg volt pakolva különféle kacatokkal. Géza nyomban felismerte, mire jó ez az „ószeres rakomány": a sok cókmók alatt rejtették el a robbanóanyagot, meg a szer­kezeteket. De miért jönnek rohanvást felfelé a meredek utcában? Nem volt idő okoskodásra. Géza tüstént felrántotta a ka­pu egyik szárnyát, s készen­létben várakozott. Néhány másodperc múlva a fiúk oda­érkeztek, és anélkül, hogy fu­tásukat meglassították vol­na, b&viharzottak a kéziko­csival a kapun. Imre bácsi gyorsan helyére illesztette a tölgyfa kapu ki­tárt szárnyát, és rátolta a re­teszt a kapura. Géza ezalatt macskaugrásokkal Béla és Pokorny elébe került, széles taglejtéssel vezényelte őket: — Ide, ide, gyorsan; A kis épület oldala mögé irányította a fiúkat és a kézi­kocsit. Ez a szöglet láthatat­lan volt a kapubejáró kör­nyékéről. Géza csak most vette észre, hogy a két fiatalember se eleven, se holt. Ügy zihálnak, mint egy begyulladt kazán, és vastag erekben folyik ró- 'luk a verejték. — Mi történt? — kérdezte súgva tőlük. Béla szintén sut­togva válaszolt: — Az Olasz fasorban vettük észre, hogy ... követnek az átkozottak bennünket' — Kik? — Civilek, de messziről bűzlik róluk, hogy hekusok. — És ti? — Mintha nem vettük vol­na észre őket... De aztán, hogy befordultunk az utcába, neki a meredeknek ... — És azok? — Mire a sarokhoz értek, már jól fenn haladtunk, és tán a kanyar miatt nem is látták, hová tűntünk. — Psszt! — intett nekik Géza. — Akármi történik, nem mozdultok innét, értitek? Béla és Pokorny bólintott. Pokorny ebben a pillanatban leroskadt a kis kocsi szegé­lyére. Béla hozzá ugrott és ki­gombolta az inget a mellén. (Folytatjuk) A nyugatnémet fegyvergyárak teljes gőzzel dolgoznak A lengyel hadsereg lapjának leleplezései A Zolnierz Wolnosci, a len­gyel hadsereg lapja tényada­tokat közöl arról, hogyan szegték meg a nyugati impe­rialisták és segítségükkel a bonni tőkések a német újra- felfegyverzést tiltó potsdami egyezményt. A lap rámutat arra. hogy amióta a Német Szövetségi Köztársaság veze­tő szerepet játszik a NATO há­borús terveiben, a nyugatné­met fegyvergyárak teljes gőz­zel dolgoznak, az egykori náci monopóliumok, Hitler volt fegyvergyártói nyugati segít­séggel munkához láttak. Ele­inte — az 1953—1957. években — a Bundeswehr fegyvereit 60 százalékban külföldön gyártották. A híres Messer- schmitt például Spanyolor­szágban tervezte a Luftwaffe legújabb gépeit. 1957 után azonban vérszemet kaptak a nyugatnémet tőkések és 1960- han a Bundeswehr fegyverei­nek 79 százaléka mái" hazai gyártmányú volt. Tavaly ka­tonai objektumok, repülőgé­pek és harci felszerelések gyártására 18.5 milliárd már­kát fordítottak a Német Szö­vetségi Köztársaságban. A ka­tonai megrendelések legna­gyobb szállítói ma ugyanazok a konszernek — az I. G. Far­ben. az AEG. a Siemens, ame­lyek annak idején a hitleri hadsereget fegyverezték fel. A lap közli, hogy a nyugat­német monopolisták 190 mil­liárd márkát költöttek pusz­tító terveik megvalósítására. — Ügy látom, Annácska, magának most ez a mozgal­mi feladata, hogy belém lel­ket öntsön. De kérem, ne fá­radjon, vannak most itt sok­kal fontosabb tennivalók is. Anna most olyan szigorú, szinte megrovó tekintettel mérte végig Gézát, ho-gy a fiatalember nem tehetett egye­bet: leszegte a nyakát és hallgatott. Lélekben tulaj­donképpen örömest hitt An­nának, bár a lány igazát nem tudta nyíltan befogadni. Lehetséges, hogy ő valóban félreértette Imre bácsi gesz­tusait? — Hát jó, — szólalt meg végül Géza — majd gondol­kozom ezeken a dolgokon. Mindenesetre égek a vágy­tól, hogy alkalmasint bebi­zonyíthassam magának is, Imre bácsinak is, hogy... mit tudom én... egyben- másban rám is nyugodtan lehet számítani! Még mielőtt Anna megfe­lelhetett volna neki, elvilhar- zott. A sétányon Gulyás bá­csival találkozott. Az öreg a konyhára igyekezett, hogy előkészítse a ..főzőbrigád” ré­szére az élelmiszereket. Az öreg Gulyás látható jókedve fanyar mosolyra késztette Gé­zát: — Hát mi újság. Jani bá­csi? Mennek a dolgok? —i Ügy ám, Gézuka. Ide-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom