Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-26 / 227. szám
A CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CEGLÉD VÁROS RÉSZÉRE V. ÉVFOLYAM, 227. SZÁM 1961. SZEPTEMBER 26, KEDD Figyelemre méltó beszélgetés a nem létező abonyi múzeumról Nincsen abban semmi meglepő, hogy Győré Pált, az Abonyi Községi Tanács titkárát ebben a nagy munkaidőben nehéz egy fél órán át igénybe venni. De amikor átadom két kedves ceglédi ismerősének szívélyes szavakban megfogalmazott üdvözletét, mégis megáll egy pillanatra. Hídvégi Lajos, az ismert ceglédi helytörténész és Pataki Ferenc történelemtanár, a magyar múlt lelkes kutatója hívta fel a figyelmemet elsősorban a nem létező abonyi múzeumra, de különösen Győré Pálra, a még nem létező múzeum alapítójára, gazdájára, gyűjtőjére, az évek során hallatlan szorgalommal összegyűjtött anyag egyetlen gondozójára. Érdekes a tanácstitkár irodája. Az egyik falon az egykori zsindelyes, de zsinórpad- lásos abonyi színház fényképe, a szemben levő falon a lebontott abonyi szélmalom utolsó képe látható. Üvegezett szekrényben közigazgatási, jogi szakkönvvek társaságában Győré Pál gyűjtésének feljegyzései, dokumentumai és egy vaskos album, amelyben gondos rendben megtalálhatók Abony nevezetes épületeiről készült fényképek. Úgy látom, hogy Abonynak az abonyi születésű ember számára valami egészen különös varázsa van. Vegyük talán azt, hogy Dr. Győré János, az abonyi születésű történelem —magyar szakos tanár elszármazott ugyan Abonybői, jeles és megbecsült pedagógusa lett az országos hírű nagykőrösi Arany János gimnáziumnak, de Abonyról sohasem felejtkezett el. Minden alkalmat megragadott arra. hogy a község múltját tanulmányozza, szorgalmasan gyűjtötte, a ma már muzeális értékű tárgyakat és mint lelkes pedagógus, igyekezett, hogy másokat is beoltson ezzel a csodálatos gyűjtőszenvedély- lyel. Dr. Márton Lajos, a Nemzeti Múzeum őre, szintén abonyi születésű. Ö is elszármazott Abonyból, de mint múzeumi ember, sohasem felejtkezett el születési helyéről. Kitűnő kapcsolatokat tartott Győré Jánossal, lelkesítette és támogatta. — Hogyan is kezdődött? Győré Jánossal rokoni kapcsolatban voltam. Az öregúr több alkalommal megajándékozott, de sohasem kaptam tőle olyasmit, amit fiatalembernek általában ajándékozni szoktak. Ajándékai mindig nagy gyűjtési szenvedélyével voltak összefüggésben és mindig egy be nem vallott pedagógiai célt szolgáltak. Egyik névnapomra nekem ajándékozta például II. Rákóczi Ferencnek az abonyiak számára kiállított oltalom-levelét. Ez az egyedülállóan érdekes dokumentum ez idő szerint is a leendő múzeum anyagában van. — És van még egy abonyi születésű ember, akinek az abonyi múzeum igen sokat köszönhet. Méri István, a Nemzeti Múzeum középkori osztályának vezetője. Ha sor kerül a múzeum ünnepélyes megnyitására, Méri István támogatására sok mindenben számíthatunk. — 1901-ben jelentős ásatás volt Abonyban. Az abonyi Lajos út mentén mintegy 5000 négyzetméteren háromszáz sírt tártak fel a kutatók. A sírok a késői római korszakból valók, a negyedik századtól a kilencedik század közepéig, körülbelül Nagy Konstantintól a Nagy Károly uralkodásáig terjedő időből. Az ásatások során igen gazdag anyag került felszínre: karperecek, boglárok, férfi övék díszes csatjai, szíjvégek, női ékszerek. Az anyag ez idő szerint a Nemzeti Múzeumban van, de Méri István támogatásával ideiglenes letétként meg fogjuk kapni az abonyi múzeum számára. — Az évek során gazdag néprajzi és helytörténeti anyag gyűlt össze. Különböző bútorok, faragott szekrények, berendezési tárgyak, mezőgazdasági vonatkozású emlékek. Az abonyi nemes csizmadia és takács céhek működéséből fennmaradt emlékek többek között a takács céh igen értékes réz pecsétnyomója. — Eddig mintegy 500—600 kiállításra alkalmas, gondosan kezelt darabja van a leendő múzeumnak, ami természetesen jelentősen bővül, mihelyt lesz megfelelő helyiségünk. A községi tanács 1960-ban a községfejlesztési alapból tízezer forint értékben nyolc tárolót készíttetett. A tanácsháza épületében nemrégen megüresedett egy helyiség, amelyben éveken keresztül a Pest megyei Kézműipari Vállalat szőnyegszövő üzeme volt. Ezt a helyiséget már megkaptuk a múzeum céljára, december harminc- egyedikén a mellette levő helyiség is megüresedik. Ezt is a múzeum kapja meg. Január elsejével teljes erővel elkezdik a szervező munkát és remélhetőleg 1962. április negyedikén ünnepélyesen megnyitjuk az abonyi múzeumot. Egyenes ívben felfelé! Beszédes számok az Abonyi Gépállomásról Fél hétre jár az óra. Az Abo- nyi Gépállomás kapuja már nyitva. Egymásután suhannak a kerékpárok. Hét órakor kongatás, megindulnak a szerszámgépek, benépesednek a műhelyek. Megkezdődött a gépállomás hétköznapja. Az üzem sokszor szerepel az országos nyilvánosság előtt, az újságokban, a rádió, a TV-ri- portjaiban. Czmorek Károly üzemgazdász íróasztalán az adatok tömegéből nem nehéz kiválogatni azokat, melyekben az üzem kimagasló eredményei tükröződnek. — Harmincötezer hold „szántóterületünk” van, négy község mezőgazdaságát látjuk el: Abonyét, Jászkarajenőét, Kőröstetétlenét és Törteiét. Ezekben a községekben mi végezzük el a szántás, vetés, növényápolás. betakarítás, csép- lés, kaszálás túlnyomó részét és időnként részt veszünk a szállításban is. — Az üzemnek kétszáztizenöt dolgozója van: traktorosok, kombájnvezetők, szerelők, műhelymunkások, adminisztrátorok. Tizennégy tagja van az üzem törzsgárdájának. FŐZIK A PALINKAT Az utánpótlást nagyrészt a gépállomás neveli. Újabban 36 fiatalunk végezte el a szabadszállási traktorvezető tanfolyamot. Van Kossuth-díjas traktorosunk, megszámlálhatatlan oklevelünk, kiváló dolgozó jelvényünk és sztahanovista kitüntetésünk. Pelle Sándor igazgató 1960-ban magas kormánykitüntetést kapott. — Az üzem fejlődése érdekesen tükröződik a rendelkezésre álló adatokban. 1954- ben 49 erőgéppel a terv 32 ezer normálhold volt, a teljesítés 33 200 hold. 1955-ben az erőgépek száma hatvanöt, a terv 38 ezer hold, a teljesítés 42 ezer. 1956-ban 74 erőgép az 52 500 holdas tervet 55 ezer holdra teljesítette. 1957- ben, az ismert események következtében. a 71 erőgép az ötvenezer holdas tervet cpak 47 ezerre teljesítette. 1958-ban érezhető volt a javulás. A 71 erőgép az 50 ezer holdat egyezerrel teljesítette túl. 1959- ben az 53 ezer holdas terv a teljesítésben 58 ezerre nőtt. 1960-ban a 83 erőgép a 86 ezer holdas tervet 112 500 holdra , teljesítette. Az idei 110 ezer ^holdas évi tervből eddig 88 ^ ezer holdat teljesített. ^ Az adatok önmagukért beli szélnek. Ősszel megélénkül a KISZ-élet A napokban taggyűlésit tartottak a művelődési házban működő területi KlSZ-alap- szervezet fiataljai. A nyári hónapok klubestjei után ez volt az első komolyabb összejövetel. Vidáman számoltak be közülük többen a balaton- szárszói szép napokról, ahol táboroztak. Ezután megbeszélték az 1961—62-es oktatási év beindítását a területi alapszervezetben. Itt tárgyalták meg a KISZ Központi Bizottság júliusi határozatát is, amely a KISZ-oktatás kérdéseivel foglalkozik. Előreláthatóan novemberben kezdődik az oktatás. A tíz főből álló csoportoknak Takács Ferenc tartja az előadásokat. A KISZ-tagok többféle kérdéssel foglalkoznak ezeken az estéken, így a kapitalizmussal és a szocializmussal, a békés egymás mellett éléssel és a KISZ-szel magával, mint a párt ifjúsági szervezetével. A televíziós előadás megkezdése előtt még megbeszélték, hogy milyen társadalmi munkával segítik a művelődési házat, kiosztották a feladatokat, rendezték a tagsági díjakat és megkezdődött a közös szórakozás. tamasi A ceglédi Gépjavító Vállalat törzsgárda jelvénye. Tervezte és készítette Farle Lajos amatőr ötvösművész, a vállalat dolgozója. Rövidesen sor kerül a törzsgárda jelvény kiosztására Megkezdődött a ceglédi Gépjavító Vállalat szociális építkezése — SZARVAK Károly (XIII. kér. 173) a Vörös Csillag Tsz kukoricájából 35 kilogrammot eltulajdonított. Társadalmi tulajdon elleni kihágásért a szabálysértési hatóság vonja felelősségre. — AZ ALBERTI RS AI községi termelőszövetkezet KISZ- sportkörénck labdarúgói egyhetes csehszlovák túrán vannak. — AZ ABONYI Gépállomás patronálja az abonyi Vörös Csepel Termelőszövetkezetet. A gazdaság erő- és munkagépeit méltányos térítés ellenében javítják és tartják karban. A betakarítási kampányban pedig készséggel segítettek a gazdaságon azzal, hogy gabonatárolásra rendelkezésre bocsátották az üzem kultúr- otthonát. Úgy mint májusban! Javában folyik a kukoricatörés az abonyi Vörös Csepel közös kukoricatábláin és a háztáji gazdaságokban. Gyűlik a górékban és a padlásokon az aranysárga kukorica és a jó termés módot ad arra, hogy o szövetkezet tagjai a májusi szerződésekhez hasonlóan most is kitegyenek magukért a hízott sertés, hízott baromfi szerződésben. A fiatal tsz tagjai májusban 25 hízott sertésre, 134 hízott libára, 180 tömött kacsára, kétszázhuszonhét hízott pulykára és 530 csirkére szerződtek és ezt a szép mennyiséget rendben le is szállították. Paál Imre párttitkár kérdésemre néhány szóban tájékoztatott a mostani lehetőségekről. — A helyzet most sokkal kedvezőbb. Tagságunk az utóbbi hónapokban jelentősen megerősödött. Nagy mennyiségű alapanyag áll a tagok rendelkezésére, a takarmányviszonyok pedig összehasonlíthatatlanul jobbak, mint tavasszal. — A kukoricát most takarítják be. Természetes, hogy a felajánlások mértékét a betakarított takarmány határozza meg. A szervezést már megkezdtük. Az fmsz, a téglagyár, a gépállomás dolgozói, termelőszövetkezeteink tagjai szorgalmasan járják a háztáji gazdaságokat. — A MÁJUS 1 RUHAGYÁR ceglédi telepén a felnőtt oktatásban hét nyolc osztályára harmincnyolcán iratkoztak be. a gimnázium levelező tagozatára öten, egy felnőtt a mezőgazdasági technikum hallgatója, egy pedig a gépipari technikumba jár. — AZ ABONYI termelőszövetkezetek tojásértékesítési terve 300 000 tojás. A község globális tervét 359 793 tojás értékesítésével túlteljesítették. — CEGLÉDEN szeptember 27-én a mesterséges termékenyítés szünetel. Egyben felhívják az állattartók figyelmét, hogy a 27-én ivarzó tehenek inszeminálása a következő napokon legtöbb esetben lehetséges, ezért azokat vezessék elő az inszemináló helyekre. — A KGV SZERVEZETE október 7-én és 8-án autóbuszkirándulásra megy Pécsre. Farkas László: ÚTI NOTESZLAPOK VII. SORBAÁLLÁS LENINGRÁDBAN A Dózsa Népe Tsz szeszfőzdéje a termelőszövetkezet számára 124 hektoliter, a kívülállóknak pedig 120 hektoliter pálinkát főzött. Ez utóbbit persze — bérben. Képünk azt a pillanatot örökítette meg, amikor Kovács Péter szeszfőzdevezető a pálinka minőségét ellenőrzi em vittem magammal j - fényképezőgépet az útra, £ de szövetkeztem egyik utitár- ' sammal, akinek elsőrendű ' masinája állandóan ott függött a vállán. Megígérte, hogy elküld majd egy-egy képet a szovjetunióbeli felvételeiből. Alig várom, ugyanis egyes fényképekkel alattomos, „be- ugratós” szándékaim is vannak. Bözsi néni például minduntalan azt kérdezgeti tőlem: van-e sorbaállás a Szovjet- 1 unióban? Én — válasz helyett — egyelőre csak titokzatosan mosolygok: várja meg a fényképeket. Azok között ugyanis lesz egy felvétel, amelyen hosszú sorban állnak az emberek egy bejárat előtt. Már alig várom, hogy megmutathassam. hadd örüljön Bözsi néni! Aztán ha eléggé kigyönyörködte magát, majd megmondom neki. hogy azok az emberek ott nem húsért, nem vajért, nem kenyérért és nem ruhaneműért állnak sorba. Az épület a hajdani Sztroganov gróf leníngrádi palotáját ábrázolja, amelyben most könyvtár működik... Gyurka! Ezzel a csapattal te nem sokra mész Ezt mondta a hátam mögött egy Honvéd-drukker a vasárnapi Építők—Honvéd kézilabda-mérkőzésen. És ebben a röviden elejtett mondatban benne is volt az egész mérkőzés képe. A nagy fölényben játszó Építők teljesen elnyomta a Honvéd legénységének minden igyekezetét és érthető, hogy ez a fölény sokszor elég kemény játékban jelentkezett. A 25:9-es végeredmény teljesen indokolt. A jó, összeszokott Építők csapata letiporta a Honvéd jószándékú csapatát, amelynek természetesen viselnie kell annak a következményét, hogy a csapat ösz- szeállítása szinte évről évre változik. Az Építők csapata változatlanul a második helyen áll és bár' megérdemelnék a tavalyi bajnokság megismétlését, ezt kétségessé teszi Dunakeszi csapata, amely szerencsével meg tudott az első helyen kapaszkodni, Sok Iiűlió semmiért Ceglédi Vasutas—Budapesti Spartacus 0:0 Az egész mérkőzés alatt az volt az érzésem, hogy mindkét csapat próbálgatta kikeresni a másik gyengéjét, azzal a képzelt reménységgel, hogy véletlenül csak sikerül a döntc gólt a hálóba ragasztani. A ceglédi védelem kemény és sziklaszilárd volt, a budapestiek védelme friss, gyors és ötletes. Ennek ellenére nem lehet letagadni, hogy a ceglédi csapat, legalábbis árnyalatokban, megérdemelte volna a győzelmet. A játék kétharmadrészben a pestiek térfelén hullámzott. a ceglédi csatárok kemény támadásokkal rohamozták az ellenfél kapuját és ha a ceglédiek sarkában nem ólálkodott volna az a lassan hagyományossá váló balszerencse, akkor a csapat öt-hat minden kétségen felüli gólhelyzete eredményes lehetett volna,
