Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-24 / 226. szám

HONOR ®vnäi A FEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • III. ÉVFOLYAM, 166. SZÁM 1961. SZEPTEMBER 24. VASÁRNAP Őszi jótanácsok Csütörtöki számunkban — tekintettel a beköszöntő őszre — körképet adtunk a község őszi előkészületeiről. De az ősz a koránsötétedést, a hosz- szú, esős délutánokat is je­lenti. Néhány jótanáccsal sze­retnénk szolgálni egyesek szá­mára, hogyan töltsék az egyre hosszabbodó őszi estéket. Többgyermekes apáknak: gyűjtsenek erőt gyermekeik számtanpéldáinak megfejtésé­hez. A taxi- és mentőszolgálat dolgozóinak: tartsanak rend­kívüli ügyeletet a borpincék körül. A monori mozi Iced velőknek: próbáljanak jól szórakozni a régi és gyenge filmeken. A televízióhoz értő ismerő­söknek: nekik nem tanácso­lunk semmit, úgyis van min­dig munkájuk. A színjátszó csoportnak: le­hetőleg mást is próbáljanak Kisfaludy Csalódások című darabján kívül. A futballrajongóknak: nem­zetközi meccs helyett hall­gassanak inkább vízállásjelen­tést, abban több örömük lesz. Egyes diáklányoknak: az udvaroltatással és a fogyókú­rával ráérnek tavaszig. For­gassák inkább a matematikát és az illemtant. A Monor és Vidéke riporte­reinek: csináljanak bármit, csak cikkeket ne írjanak. Etetet ment a vér ! Szeptember 25: véradó nap Eddig 310-en jelentkeztek ingyenes véradásra. A kefe­gyárból 37-en. a magtisztító telepről 32-en, a gyömrői Vas­ipari Ktsz-ből 27-en, és így tovább. Eleinte csak Monoton, Gyomron, Vecsésen és Pilisen szervezték a véradókat erre a napra. De. önkéntesen jelentkeztek a gombaiak, monori-er- deiek, maglódiak. Feltűnően sok a pedagógus az ajánlkozók között. És a jelentkezés még tovább tart... Aki kapta a vért... Amikor Ladányi Jusztina. kilépett a budapesti László- kórlház kapuján, feluijongott: végre meggyógyult, felerősö- dött fáradt szívének elhalkuló dobbanása, újra egészséges! Littman professzor csodát művelt. De végleges gyógyu­lásához egy idegen ember vé­re volt szükséges. Hogy Is volt csak? — Ami­kor a jól sikerült szívműtét után felébresztették mély narkotikumából, még távolról, de elérhető közelségben hal­lotta a főnővér gyors, pontos, határozott válaszát: a transz­fúzió elkezdhető! És ahogy áradt ereiben az idegen, friss vér, úgy tért vissza öntudata, gondolatainak zűrzavaros ku­szaságából mindinkább kibon­A Pósa-emléktáblát rendbehozatta a monori ta­nács: lecsiszoltatták a táblát, s újra festették a betűket, ÜGYELETES ORVOS Monoron: dr. Kovács Jenő, Gyomron: űr. Szekeres Sándor. indított arra a gondolatra, hogy vért adjak. — Hogyan ...? — Erzsikét másfél éves ko­rában vérátömlesztéssel hoz­ták vissza az életbe. Akkor azt mondtam: az életem ad­nám érte, csak felgyógyuljon. Nem kellett hozzá más, mint vér! S most ezt a vért visz- szaadom egy rászorulónak! Mit mond az orvos ? — Kezdő orvos koromban — mondja dr. Baltigh Előd bel­gyógyász szakorvos — a kór­házban volt egy füzetke, ab­bán voltak bejegyezve, akik hajlandók voltak vért adni. Adott esetben fel kellett az il­letőt hajtani, be kellett hozni a kórházba és közvetlen tör­tént a vérátadás. Ha nem volt elegendő, kezdődött a hajsza elölről. Ma természetesen a helyzet már másképpen áll. A kórházak hűtőszekrényeiben mindenkor megfelelő meny- nyiségű vér áll a rászoruló betegek rendelkezésére. — Hazánkban kereken nyolcvanezer állandó véradót tartunk nyilván, a tízmilliós lakosságból kikerülő betegek vérszüksí;:. letét azonban az ál­landó véradók nem tudják fe­dezni. Vegyük csak figyelem­be. hogy a bitdapesti kórházak vérszükséglete meghaladja a napi háromszáz litert. A sok közül egy esetet említek csak meg, a Munkaegészségügyi Intézetben egy beteget ismé­telt vérátömlesztés mellett hu­szonhét liter, vér-felhasználá­sával. sikerült csak megmen- ferfi: Áilámíjfnít .á^tíozí^tkékzsé- géV mutatja1áz, hogy mindet! liter vér, mely az arra rászo­ruló betegeink életét jelenti az államnak, kereken ezer forintjába kerül. Ezért kéri az állam most a társadalom áldozatkészségét és segítségét. _— Nyomatékosan rá kell mutatnom — fejezi be nyilat­kozatát Baltigh dr. —, hogy a véradás semmiféle fájdalom­mal vagy veszéllyel nem jár. Minden véradót előzetesen alaposan megvizsgálnak és csak akkor adhat vért, ha tel­jesen egészséges. Az illető a karján a szúrást sem érzi. mert az orvos előre érzéstele­níti. A vesztett vért pedig az egészséges szervezet néhány nap alatt pótolja. takozott az egészséges élet el­érhető közelsége. .. . Most itt ül velem szem­ben, a Monori Járási Kiegé­szítő Parancsnokság egyik iro­dájában. Szép, fiatal arcáról — mint rossz álom — eltűnt a régi nyugtalanság, a nehéz, fullasztó légzés okozta fáradt­ság. Tiszta, leheletfinom az ar­ca. szürkéskék szemei derűs fényűék, élettől telítettek. örül egészségének, s örökké hálás egy ismeretlen ember jótékony áldozatkészségének. Köszöni, ezerszer köszöni! Aki adja ... Csilingelő gyermekkacaj töl­ti be a kedves, meleg hangu­latú kis szobácskát a monori Bánfi Dezső utcában, Gál Lászlóék otthonában. A szőke hajú, fekete szemű, bájos lányka. Erzsiké játsza­dozik az új iskolai táskával. Elrakja. majd elószedegeti szépen becsomagolt irkáit; ne­vet, évődik, tetszik neki a já­ECSERI VASÁRNAP (Foto: Kalotay) Október 1: ejtőernyős bemutató A szeptember 10-i ifjúsági találkozón a kedvezőtlen idő­járás miatt az ejtőernyős bemutató elmaradt. Ennek pótlására az MHS ejtőernyősei október 1-én vasárnap délelőtt II óra­kor tartják meg bemutatójukat. (Természetesen kedvező szél­viszonyok mellett.) Ugyanaznap délután 2 órai kezdettel rendezi meg a mo­nori területi KISZ-szervezet hagyományos szín pompás szüreti felvonulását. Utána bál. KEPTELEN KÉPTÁR Tárlatvezető: Radványi Barna VII. IDŐSZAKOS A kiállítást ha­marosan becsuk­ják, nincs hát mód hosszasan el­időzni egy-egy képnél, s részlete­sen leírni. Pedig de jó lenne! De legalább pár sor­bán hadd szóljak még néhány ki­emelkedő alkotás­ról. „Időszakos” a címe annak az egyik képek. Eny­hén tömött autó­busz belsejét áb­rázolja. Az utasok pasztellszínű tö­megéből Máét fő fi­gura , emelkedik„ ki: a szalmakazal hajú kalauznő. amint, éppen ok­tatja (ugyan, mi­ket mondhat ne­ki?) a ’ jámbor szemüveges utast, aki ’ egy időszakos Gál Erzsiké, akii másfél éves korában vérátömlesztéssel mentettek meg ték. Ragyogó szemeivel köz­ben rajta csüng édesanyján. — ö az én szememfénye — — mondja Gál Lászlóné. — Ó bérlet váltására jogosító igazol­ványt nyújtogat felé. Csak azt nem értem, mi itt „időszakos"-? A kalauznő? Az in­kább erőszakos. A botrány, amit ren­dez? Az meg min­dennapos. Egy tsz-irodát ábrázol a másik kép. Hat-nyolc férfi álldogál vagy ücsörög a helyiségben, hó­nuk alá csapott aktatáskával, út- rakészen. Vala­mennyien megbű­völő szemmel lej sik az iroda fali­óráját. mikor mu ­tatja már az esti 7 órát. A kép cí­me röviden csak ennyi: „Harminc­egy”. A harmadik még tömörebben fejezi ki a mon­danivalóját. A cí­me: „Fogadónap”. A képen egyetlen irodaajtó, rajta egy tábla: „Mind­annyian vidéken vagyunk!” A következő kép sötét utcasar­kot ábrázol. Né­hány marcona, fe­kete álarcos férfi álldogál ott, jobb­jában bunkót szo­rongat valameny- nyi, baljában pe­dig újságot. Es éppen „Monor és . Vidékét’’.! . ÉS., ép­pen a „Képtelen Képtár,’’ című, cik­ket kifelé fordít­va! Hű, jó lesz in­nen gyorsan el­inalni! • A zászlóért ... És a jelentkezés tovább tart! Kedves olvasó, álljon be ön is a sorba háromszáztizenegyediknek! (Irta: Hörömpő Jenő és Huszty Károly) A budapesti XI. kerületi, Ady Endréről elnevezett 12 év­folyamos iskola KISZ- és út­törőszervezetének 43 tagja jött ki a monori-erdei Vi­rágzó Tsz-be paradicsomot szedni, Kondora Károly, Gön­czi Miklósáé tanáVok és Farkas Judit KISZ-titkár felügyelete alatt. A fiatalokat az a nemes cél vezette, hogy zászlót vesznek keresetükből az út­törőcsapat részére. Reggel fél nyolctól délután három óráig 45 mázsa pa­radicsomot le is szedtek. De a kánikulai melegben a vi­iV( — kezdi az újabb szóáradatot a nénike. A feljelentést különben az előadó elutasítja, hiszen 12 éven aluli a gyerek. 'em is kellett volna még ennyit sem vesződnöm — mondja a szünetben dr. Koczó József —, de kötelessé- gemnek érzem, hogy lelkére beszéljek ezeknek a csínyte­vő gyerekeknek, remélhető­leg okulnak belőle egész éle­tükre. Szóba került a megyei hír­lap egyik cikke, amelyben az áll, hogy a monori járás szabálysértési előadójának 32 határozatát meg kellett sem­misíteni, mert túl magas bün­tetést szabott ki a kolorádó- bogár elleni védekezést el- hanyagolókra. — Mennyit kell hallgat­nom nekem ezért az ügyért — mondja széttárva a karjait. — Pedig nem vagyok hibás benne. Kórházban feküdtem, s a távollétemben egy jóhi­szemű, de hozzá nem értő kar­dám kedély mellett is lany­hult a szorgalom. A tsz ve­zetősége finom, friss gyü­mölccsel kínálta a gyermek­sereget és ha a munkaegység nem sokra emelkedett is, de egy boldog, kellemes napot töltöttek együtt a gyerekek. (Vné) Ilulesct Mertcz Mátyás, a monori vasútállomás melletti egykori kis trafik tulajdonosa, este fél nyolc tájban kivilágítatlan triciklijével haladt a 4-es számú műúton. Az országút és az Ady Endre út keresztező­désénél be akart fordulni a Monorra vezető útra, amikor hátulról egy motorkerékpár beleszaladt járműjébe és í Mertcz Mátyást az árokba : dobta, ahol könnyebb sérü- : lést szenvedett. A motorke­rékpárosnak nem történt baja. A vizsgálat megállapította: Mertcz Mátyás ittas .állapot­ban hajtotta triciklijét, amely nem volt a közrendészeti sza­bályoknak megfelelően kivilá­gítva. Ezért egyesegyedül sa­ját maga felelős a balesetért. ___________ (H. J.) M AI MŰSOR Mozik Ecser: Orvos a válaszúton. Gom" ba: Megmérgez a családom. Gyömrő: Kiábrándulás. Matiné: Varázsemberke. Maglód: Csu­tak és a szürke ló. Matiné: Pró­bakisasszony. Mende: Napkelte előtt. Monor: Sevillai borbély. Matiné: Tengerészrevű. H: Né­gyen az árban. Nyáregyháza: Al­ba Regia. Péteri: Rövidnadrá- gos ember. Pilis: Mágnás Miska. Matiné: Gombaházikő. Tápiósáp: Warrenné mestersége. Tápiósüly: Ludas Matyi. Úri: Ármány és szerelem. Üllő: Ötödik ügyosz­tály. Matiné: Botocskám üss. Va" sad: Normandia Nyeman. Vecsés: Csinos férj. Matiné: Cica mica és más mesék. H: Kettétört amulett. társam hozta ezeket a hatá- $ rozatokat. S most a követkéz- ^ menyeket nekem kell visel- ^ nem... í y S zünet után egy 60 éves $ fekete kertdös nő ügye % kerül sorra. Fél kiló rizsát % süllyesztett a zsebébe, s a hó- £ na alatt egy üveg narancs- $ szörpöt akart kivinni. — Miért tette? í y — Nem tudok számot adni f róla... A fejem, nagyon fáj a $ fejem ... Evek óta már... $ Annyi orvosságot beszedek... $ 200 forintra büntetik, s mi- % után megérteti vele a bíró £ (erősen | nagyothalló!), enge- % delmesen megnyugszik. Még £ menet is a fejét nyomkodja: % — Nagyon fáj... nagyon í fáj... ^ B. E. fodrásztanuló a soros. % Csinos a frizurája, jól öltő- $ zött. Miközben lábát lógász- | va elmondja, hogyan vásárolt ^ egy zsemlét, s hogyan akart $ még ezenkívül egy szelet cső- | kóládét is elvinni — mellette $ ülő apja az öklét rágja szé- $ gyepében. .. ■ Folyik tovább a tárgya- ^ lás a tizenöt ügyben. % R. B. A mama is, ott ül mellette, ki­csit méltatlankodó arckife­jezése mintha azt monda­ná: Ugyan, kérem, hiszen csak 80 fillérről van szó! Va­lóban csak arról? Szapora beszédű nagymama jön 10 éves unokájával, kö­szönés után egyenesen a bolt­vezetőhöz fordul: — Ugyan, lelkem, Galam- bosné, miért így kell ezt el­intézni, miért nem tetszett csak nekünk szólni, tudhatja, hogy az S.-család nem olyan! A fiúcska eleven szemű, eszes. Jeles tanuló az iskolás­ban. Több mint négy forint zsebpénzzel ment be a boltba cukorkáért. Vett is három rumosat, bele tette a kosárba, kettőt pedig ugyanakkor a zsebébe csúsztatott. A szabálysértési előadó a felnőtt barát hangján kiok­tatja a gyereket, s a nagyma­mát is, hogy jobban vigyáz­zon rá. = Még a leheletét is lesem Négy óra a szabálysértési előadónál ŐK TIZENÖTEN... rre a napra 15 ügy tár- \ AJ gyalása van kitűzve. A I feljelentés tárgya minden : esetben ugyanaz: lopás az : önkiszolgáló boltokból. Éppen Benedikti Istvánná • ügye folyik, amikor beme- ; gyek. Két szelet csokoládét I akart elvinni fizetés nélkül. I Amikor rajtakapták, azt ál- ; lította, hogy egy másik bolp­• ban vette P. E. eladónál. Ami­; kor kiderült, hogy a neve- j tett eladó rég nincs abban a j boltban, Benediktinének | „eszébe jutott”, hogy nem is \ ott, hanem a cukrászdában j vásárolta. Előkerültek a do- ! kumentumok, s kiderült, hogy ! abban az időben egyáltalán ! nem volt ilyen márkájú cso- \ kóládé a cukiban. Benedikti- ! nőnek „nem jutott eszébe” ! újabb kibúvó, de a lopás té- \ nyét még most is tagadja, l körömszakadtáig. A 80 forin- ! tos büntetésben ugyan meg- ! nyugszik, nem fellebbez, de j kifelé menet még mindig azt j mondja: ! — Teljes igazságtalanság! ! T? iatal gyerek kö'vetkezik. 13 ; A- éves, de még csak a harma- ! dikba jár. Csokoládé-ügy ez '' is, 80 filléres. Vele van a keret, ezt az örömmel üdvözölt újítást toyább lehetne talán fejleszteni egy kis tábla fel­szereléséve!,- melyre a néha 8i>* fillérért Kapható itienet- rendkivonatot rá lehelne ra­gasztani. Sőt. még egy kis dobozban telefont is lehetne felszerelni a megállót jelző oszlopra, hogy ha a menetrend szerinti indulási idő után 10—20 perccel az autóbusz még sehol sincs, érdeklődni lehessen a MÁVAUT-nál. A költség a gyógyszertárak SZTK-s idegcsillapító forgal­mának csökkenéséből hamar megtérülne. De azért nem kell sietni, csak majd ha sor kerül rá. „Regős" jelige Riportpályázatunkra érkezett: Jó utat, autóbusz! Gyermekkoromban mindig valami tiszteletteljes féle­lemmel néztem az autóbusz- végálloiVfáKokfól induló, gcp- kofosszusók'ai, fegyszer csak megjelenik egy elegáns egyen­ruhás férfi, karórájára pil­lant, könnyedén int egy nye­les .tárcsával, felbőg az uta­sokkal teli drapp, hatalmas jármű motorja és könnyedén megindul a nekem — akkor még — oly ismeretlen nagy­világba, mint a biztonság, erő és pontosság jelképe. Csodá­latos volt. Még felnőtt ko­romban is kedvtelve időz­tem egy-egy végállomáson, kicsit olyan érzésekkel, mint régen. Naponta utazó ember let­tem és az út egy részét ilyen MÁVAUT-buszon teszem meg hajnalban és délután. Igaz, ma már az örömbe kis üröm is vegyül, mikor például a gombai 4.53-as járat két ko- j csija lecsökken egy „farmoto- \ ros”-ra, majd az idők fo- j lyamán az is tovább zsugoro- I dik egy szinte jelentéktelen I játékautóbuszra. De ismét I öröm, mikor egy beadvány | és némi utánjárás után visz- szakerül a kényelmes, gyors J „faros”. Ez még akkor is jó, ^ mikor a szerdai és szombati ^ piacnapokon csak olaj kel-ji lene hozzá és szardíniának £ érezhetnénk magunkat, mikor % 5—10 perces késéssel a jegy- j kezelést is végző, szegény í vezető végre indítani is tudj Na. de az előrelátó, gondos il- $ letékesek biztosan ezen is se- gítenek, mihelyst módjuk iesz$ rá. Mégpedig maguktól és \ anélkül, hogy nekünk me-j gint, minden kavicsot ezért $ meg kelljen mozdítanunk. Ismerjük el azért, hogy kel-j lemes meglepetések is ér- j nek. A szervezőkészségről és í szépérzékről tanúskodik a mo-j non vasútállomás előtt a i napokban felállított helység neves autóbusz megállótáb- \ Iák sora. Az új parkírozás- \ sál együtt igen emeli a tér; rendezettségét. . Most már j nem rohangásznak a mun- í kából hazamenők — mint í riadt birkanyáj — hogy meg-í találják a saját kocsijukat. Aj gombaiak például szépen; odaállnak a „Gomba” feliratú : táblához, és ha eléjük áll! a „Monor—Pánd—Monor” jel-; zésű autóbusz, nyugodtan: felszállnak rá, az hazaviszi; őket Gombára. Ha még van egy kis költség-«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom