Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-22 / 224. szám

MONOR 0 VIDÉKE • A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • ni. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1961. SZEPTEMBER 32, PÉNTEK A RÓKA FARKA Vasárnap reggel hét órakor a szeptemberi nap beragyogja az erdő fáit, bokrait. Az egyik úton négy puskás em­ber megy jókedvvel fogoly- vadászatra. Az egyik vadőrt, Kovács Jánost, aki köztudomás sze­rint nagy rókavadász, meg­szólítom: — Na, ugye, most nincs ró­kafarok? Erre a szóra felragyog a szeme. — Nincs-e? — kérdi vissza. A nyakában lógó vadásztás­kát gyors mozdulattal elő­re fordítja, bontja, kapcsolja ki máris — dehogy is nincs, itt van ni! — azzal már a táskából ki is húsza a fris­sen levágott rókafarkot. Mel­lette egy süldő mezei nyulacs­ka is bámul tág, nyitott sze­mekkel, de kihűlt tetemmel, a neki már nem létező világba. Meglepetten kérdezem; hát ezzel a kis nyúllal mi történt? — Mikor a rókát meglőttem, éppen ezt a kis nyalat fojto­gatta. A nyulacska életével fi­zetett, de a róka koma is a porondon maradt. A három vadász közben jól előre haladt, Kovács vadőr igyekszik utánuk, táskájában a róka farka, ami 20 forint jutalmat jelent, ha a vadász- mesternek beszámol vele. Vadás*né MOTORSZERENCSÉTLENSEG áldozata lett szerdán Pilisen Miczkó Károly elvtárs, 34 éves brigáxlszerclő, a gépállomás egyik legkiválóbb dolgozója. Kononyaalani töréssel, élet- veszélyes állapotban szállí­tották kórházba, útközben meghalt. Tizenöttel több ipari tanuló A Munkaügyi Minisztérium 205-ös iparitanuló-iskolájá- ba a múlt évi 177-tel szem­ben 192 ipari tanuló iratko­zott be. A tanulók zöme Mo- n orról, Vecsésről és Gyöm- rőröl jön hetenként kétszer az iskolába, ahol szakmai és közismereti oktatásban ré­szesülnek. A 32 szakmában elhelyez­kedett fiatalok 15 szakmai csoportban tanulnak és dol­goznak. Legtöbben a gépla­katos szakmát tanulják, szám szerint 35-en; a fodrá­szatot 22-en, a szabóságot 16-an választották, az órás és a pék szakmának viszont csak egy-egy tanulója van. Fejts István igazgató ve­zetésével 20 tagú testület, ta­nárok, mérnökök, mesterek látják el a közismereti tár­gyak és a szakmai ismere­tek. tanítását. A tanulók munkáiból be­rendezett kis múzeum azt bi­zonyítja, hogy az itt nevelt ipari tanulókból kiváló szak­munkások válnak. A 49. § szellemében Körkép a nemzetiségi iivelvet tanító iskolákból iskolán kívüli népművelés Alkotmányunk negyvenki­lencedik paragrafusa lehető­vé teszi a hazánkban élő nemzetiségek anyanyelvének szabad használatát, népi kul­túrájuk ápolását, a teljes jogegyenlőséget. Az idevágó rendelkezés értelmében az olyan oktatási intézményben, óvodában, iskolában, ahol ti­zenöt gyermek szülője kíván­ja az anyanyelvi oktatást, ezt be kell vezetni. Járásunkban Bényén, Maglódon és Péteriben folyik a szlovák nyelv oktatása. Bényén Mészáros Katalin ta­nítónő tanítja. Az iskola 188 tanulója közül 184 tanul szlo­vákul. Boris Marika, Racskó Karcsiba, Sinkovics Katika, Benső Pál, Piszeczky Pál, Kc- jos Márta és a többi gyermek boldog, hogy a szlovák nyel­vű mesekönyveket, története­ket, ifjúsági regényeket ere­detiben olvashatják... Maglódon Szemes Mihály fiatal tanító — az idén vég­zett — tanítja a szlovák nyel­vet. Maglód: születésű, min­denki ismeri, a gyermekek is. összesen 98 kisdiák tanulja a nyelvet. Öráit úgynevezett csatlakozó órában tartja. Saj­nos, ez sok nehézséget okoz munkájában, mert reggel hét órakor kezd. Most még be­jönnek a gyermekek hétre, de mi lesz majd a télen? Nem lehetne ezen változtatni? — kérdezték tőlem gyakran a szülők. De kérdezte Szemes Mihály kartárs is. Azt hi­szem, Harazin Zsuzsa, Szlu- ka Anna Mária, Turcsán Zsu­zsa is szívesebben járna szlovák órára, ha nem reggel hétre kellene az iskolába mennie. Péteriben Szenyán Erzsébet tanítónő a szlovák nyelv ok­tatója. Péteriben született,, szülei ott laknak, ott járt is­kolába, s most hazajött taní­tani. Képesítését, a népi de­mokráciánk által létesített szlovák nyelvű tanítóképző­ben szerezte, mint két kol­légája is. A péteri iskola 198 tanulója közül 38 tanul szlovák nyel­vet.. Két tanulócsoportban fö­lsők a tanítás, egy az alsó és egy a felső tagozatban. Krelcács Zoltán, Szenyán Zoltán, Szászík Jancsi bol­dogok, hogy megtanulhatják ezt a nyelvet, melyen szüleik, nagyszülőik beszéltek. íme, ez a helyzet. A múlt­ban papíron megvolt ugyan a nemzetiségek nyelvhaszná­lati joga, a valóságban azon­ban ilyen-olyan tótnak, oláh­nak, gyilkos rácnak titulálták a sok-sok ezer becsületes, más nyelvet beszélő magyar ál­lampolgárt Maholnap a Tel­kekből is eltűnik a megkülönbözte­tés. s nem fordul elő, hogy ha szlovákul, németül beszél va­laki, az autóbuszon rászólnak: „Beszéljen magyarul, magyar kenyeret eszik!” Ez is nagy eredmény. Ne feledkezünk meg erről sem, mi magyarok — és nem magyarok! Gyenes József PARADICSOM ATVETEL Nagy alumíniumládákban piroslik a paradicsom Üllőn, az emlékmű mellett. A Bu­dapesti Konzervgyár ideigle­nes begyűjtőtelepén magasan tornyosulnak a ládák. A két termelőszövetkezet — a Már­cius 15 Tsz és a Petőfi Tsz tábláiról naponta 2000 láda paradicsomot szállítanak ide a fogatok. — A legnagyobb forgalom a délelőtti órákban van — mondja Erdélyi Jánosné, a konzervgyár átvevője. Most érkeznek az első kocsik a szántóföldekről és ebben az időben kezdik meg a teher­autók a szállítást Pestre. A telepre most három ko­csi fordul be egymás után. Koczó Dénes bácsi, a Március 15 Tsz kocsisa, a hídmérlegről éles kanyarral fordul a láda- sor elé. Kár volt úgy sietni. A lendülettől a kocsirakomány egy része, vagy 20 láda a Hárman is se­sikerül mindet földre borult, gítenek, míg felszedni. Vigyázni kell a paradicsom­ra, nemcsak addig, amíg a szántóföldön van, hanem a ko­csikra is szakszerűen kell fel­rakni! Szűcs Dénes Csak a felesleggel! avagy: pillanatkép a monori parkból, amelyet a gy erme­kekkel törődő szervek figyel­mébe ajánlunk. (Foto: Mészáros) A pesti piacokon időnként végzett vizsgálatokról készült jelentésekben, különösen a lő­rinci, kispesti és Budapest* Haller téri piacokról szóló jegyzőkönyvekben minket, monoriakat is érdeklő ada­tokat is találunk. Annál ér­dekesebbek ezek az adatok* mert ismételten láttunk hi­vatalos kimutatásokat és hal­lottunk beszámolókat arról, hogy a tsz-ek a helybeli la­kosság ellátására kötött szerződésüknek csak kis mér­tékben és vontatottan tesznek eleget. A MÉK monori kirendelt­ségéhez érkezett legutóbbi je­lentésben, mely az augusz­tus közepén végzett néhány szúrópróba adatait tartalmaz­za, járásunk területéről is szép számmal szerepelnek a tsz-ek. A pilisi Hunyadi és Uj Élet; az üllői Petőfi és Március 15; a gyömrői Petőfi; a mendei Lenin tsz-ek mel­lett itt olvashatjuk a monori Virágzó és as Uj Élet tsz-ek adatait is. Semmi kifogást nem lehet­ne emelni azellen, hogy a tsz-ek piacot keresnek és találnak a feleslegeik értéke­sítésére, hiszen ez a tsz-tag- ság közösségi érdeke is lehet. De a kimutatásokból azt is meg kell állapítanunk, hogy a tsz-ek a pesti és egyéb piaco­kon olyan árukat árusítanak, melyek a helyi közellátásra megkötött és előlegekkel is súlyosbított szerződésekben szerepelnek, amelyeket nem lenne szabad másutt értéke­síteniük. Az előttünk fekvő adatok csak néhány pesti szúrópró­ba eredményeit mutatják. Ha figyelembe vesszük, hogy ezek az esetek mindennaposak, s ha ehhez még hozzáadjuk a helybeli piacokon elhelyezett árukat, bizony tetemes meny- nyiségek jönnének ki, me­lyek bizonyára fedezni tud­nák as egyes tsz-ek szerző­désbeli tartozását. Mennyivel egyenesebb és mennyivel megnyugtatóbb len­ne, ha a tsz-ek nagyobb súlyt helyeznének a szerződések teljesítésére és csak a feles­legekkel mennének a piacok­ra. A hátralevő időszakban még sok zöldségféle, főzelék­féle, burgonya, paradicsom, gyümölcs leszállításával le­hetne és kellene csökkenteni az elmaradásokat. Reméljük, így is lesz! H. K. ODON PATINAJU épület előtt állunk a tápiósá- piak keskeny főutcáján. Ahogy az ember ezt az öreg házat nézi, történelmi idők szelét érzi maga körül lenge­ni. Alig pár házzal arrébb már­vány tábla hirdeti: itt lakott Petőfi Sándor 1849-ben, a sza­badságharc idején! Ezen az úton masíroztak Bem híres honvédéi, és tálán itt — ahol most állunk — a nagy költő lábanyomát taikarja a föld ... A tágas épületben helyezték el a- művelődési otthont, itt a mozi, a szabadtéri színpad és egy ízléses kis cukrászda. A 20—25 holdas kert ma kultúr- park, benne ölesvastagságú, égigérő fák ezrei. Középen csörgedező kis patak, roman­tikus fahidacskákkál. Valósá­gos famúzeum, ez a park. Ahány fa, annyiféle fajta! Jó lenne azonban, ha lát­nánk — kis táblákra írva — a fák „nacionáléját” is. A csendesen pihenő ember ilyenre is kíváncsi! K. S. I MAI MŰSOR Mozik Monor: Sevillai borbély, vecsés: A csinos férj. KEPTELEN KÉPTÁR Tárlatvezető: Radványi Barna V. TE DEUM... Mély áhitat len­gi át a képet. Szereplői vala­mennyien hang­szeren játszanak, s közben énekel­nek. Meglepő ez a kettősség. Jó, jó, hogy lei-ki a ma­ga hangszerét nyúzza — de miért énekelnek? Középen egy te­kintélyes, egyhá- zias küllemű úri­ember orgonái — félkézzel. Jobbján egy apáca arcú. korosabb hajadon — miközben át- szellemülten da­lol, egy zongorát ver egyik kezével. Harmonikát cihái mellette — szin­tén félkézzel — egy másik női fi­gura. A jobb sa­rokban, a töb­biektől félrehú­zódva, magános nő játssza a futa­mokat márlcás zongoráján, ügyes jobb kezével. De miért csak az egyik kezével ját­szik itt minden­ki? Hol a másik kezük? A bal sarokban egy ajtó van, nyitott résén egy szemüveges, hosz- szú hajú férfit látni, aki — mi­közben az ajtó és a küszöb közé tett lábfejével biztosítja. hogy ki ne zárják — elkeseredetten (és kissé hamisan) harmonikázik. S ahogy az aj­tóra tekintek, kezd valami de­rengeni, s miután alaposabban meg­tekintem a képet, rádöbbenek, hogy miért van az egykezes játék. A másikkal vagy azt a bizonyos ajtót nyomják, vagy egymás ha­ját markolják... És hogy miért énekelnek? Talán, hogy elnyomják a fúrók zúgását... A képet béke lengi át és áhitat. Felülről transz­parensek lógnak bele, ilyen felira­tokkal: „A zene nemessé formálja a lelket„A zene a szépre ne­vel“; „A zene üd­vözít.” A mlcsurinszki föld és a monori Pavel Nabatov törzsőrmester 1944. őszén súlyosan meg­sebesült a magyarországi harcokban és sérüléseibe csakha­mar belehalt. Itt temették el Monoron, itt nyugszik társaival együtt a Márx-ligeti hősi temetőben. Most, a napokban, meglátogatta a sírt Gennagyij Pavlo- vics Nabatov levéltáros, a hős fia. Virágot hozott a sírra és egy marék földet Micsurinszkból, onnan, ahol apja született és nevelkedett. És magával vitt egy marékkai a monori föld­ből, abból, amelyért életét adta a hős, s amelyben csontjai porladnak. Vitte a földet hatvan esztendős édesanyjának, aki soha­sem láthatja már viszont a háborúba bocsátott férjét, s aki — idős korára való tekintettel — már abban sem reményked­het, hogy a sírt felkeresheti, amelyben a szeretett férfi nyug­szik. De legalább ez a marék föld, néhány fénykép és egy ide­gen nyelvű újságlap megmarad most mát neki vigasztalónak, emlékeztetőnek. És emlékeztető nekünk is ez a földcsere: Ne felejtsük el soha azokat, akik eljöttek Micsurinszkból, s a nagy szovjet háza minden vidékéről: odahagyva fiút, feleséget, hogy har­coljanak, s ha kellett meghaljanak szabadulásunkért, embe­ribb, szebb életünkért. Ne felejtsük el soha. hogy a micsu- rinszki és a monori föld örökre szövetséges most már abban a küzdelemben, amely a népek békéjéért és boldogulásáért folyik. Azért, hogy ne legyenek korán özvegyen maradt felesé­gek, apjuk sírját tizenhét év távlatában kutató fiúk, se Mi- csurinszkban, se Monoron. És sehol a világon. ______________________R. B. Gondos előkészítés, gazdag Programm jellemzi a soronievo ismeretterjesztő évet Szerdán ülést tartott a TXT járási osztályának elnöksége az 1961—62-es ismeretterjesz­tési év programjának megvi­tatása céljából. A munkaterv — melyet Földváry György járási titkár terjesztett elő — az ismeretterjesztő munka gondos előkészítéséről tesz tanúságot. Az eddigi évek gyakorlatával szemben már most elkészült az előadások részletes terve­zete, az időpontok és az előadók megjelölésével. A járás tizennyolc községé­ből tizenkettőt szándékoznak bekapcsolni a TIT-előadások hálózatába, összesen 351 elő­adás megtartásával. A tavalyi évhez képest elsősorban az egészségügyi, irodalmi, jogi és műszaki előadások száma mu­tat jelentős emelkedést. - A já­rási pártbizottság a tsz-tagok világnézeti és szakmai kép­zése céljából háromhetes tan­folyamokat fog indítani a já­rás termelőszövetkezeteiben. Mind ehhez, mind pedig az ezüstkalászosgazda-tanfolya- rnokhoz hozzá kíván járulni a TIT is, megfelelő tárgyú előadások rendezésével. A já­rás négy községében — szin­tén a járási pártbizottság kezdeményezésére — ateista előadássorozatot indítanak ,.A világ és az ember” címmel. A fent leírtakon kívül még számos egyéb módon igyek­szik a munkaterv színesebbé tenni az ismeretterjesztési munkát. Ezek között is első helyen említjük, njeg a klub­estek rendezését, minden esetben központi előadó je­lenlétével. Elegendő jelent­kező (500 fő) esetén Albert- irsa kiinduló állomásról kirándulást szerveznek ha­zánk egyik legszebb váro­sába, Sopronba. A filmszínház az idén is bekapcsolódik a TIT munká­jába. A világirodalom reme­kei című sorozatban híres re­gények filmváltozatát láthat­ják az érdeklődők. S ha a filmnél tartunk: szó van egy bizonyára érdeklődéssel talál­kozó előadássorozatról, régi és értékes filmek vetítéséről, afféle kis filmmúzeum megvalósításáról. Ebben a Filmtörténeti Intézet lesz a TIT segítségére. A tervezetet a járási osz­tály elnöksége elfogadta. (B. J.) Szeptemberi kirándulás Vasadon Az egyik csodálatosan me­leg, szeptemberi délutánon Vasad felé vitt kerékpárom. Lapunkban — úgy érzem — kissé „mostohagyerek” volt ez a község. Pedig nem hi­szem, hogy itt nem volna megírni való. A falu felé vivő, lelket ki­rázó út mellett — az S-ka- nyar után —már törik a ku­koricát. Keszeg János és csa­ládja — a nagymamáéktól kezdve a legapróbb gyerekig — bent dolgoznak a táblában, A kukorica — mint mondják — bizony gyenge lett az idén. Ennek okát talán nem is kell külön megjelölni, szinte köz­helyként hangzik már — saj­nos —, a hosszú idő óta tartó száraz időjárást szidni. Bent a községben először Manulek Ferencet, a Kossuth Tsz elnökét keresem fel. — Tekintettel a föld minő­ségére, milyen további terve­ik vannak az anyagi alap növelésére? — öntözéses kertészetet sze­retnénk kialakítani, gyümöl­csöst telepíteni, s nem utol­sósorban a hombkot zöldtrá­gyával megjavítani. így las­san mi is megvalósítjuk a nagyüzemi gazdaság megszer­vezéséhez szükséges feltéte­leket. Búcsút véve Manulek Fe- renctől. a kellemes-hűvös la­kás után ismét a kerékpáron ülök, illetve mellette megyek és tolom a bokán felül éri homokban. A kép mindir ugyanaz. A tanyák körül kr szőlők, meglehetősen közepe- termést Ígérve, barnára szá­radt kis bokrok, annak jelé­ül, hogy oda burgonyát vetet­tek. De sok nemrégen épült ház, és a házakban kedves, vendégszerető emberek. Szli- ga Istvánék — és még rajtuk kívül többen — kifogásolják, hogy csak egy élelmiszerbolt van Vasadon (azelőtt öt volt), és az is fél háromkor bezár. az áruellátottság sem kielé­gítő. Csak annyi a kérésük: osztott munkaidővel dolgoz­zon a bolt, hogy azok, akik munkájuk miatt nem érnek rá, a későbbi órákban is váj súrolhassanak. Ezt a kérést ezennel a meg* felelő .illetékesekhez továbbít-» juk. —i—s

Next

/
Oldalképek
Tartalom