Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-16 / 219. szám

1961. SZEPTEMBER 16. SZOMBAT WECVEI *M£rkm Új arcképes bélyeget ad ki a posta A posta szeptember 16-án, szombaton Latinka Sándor születésének 75. évfordulója alkalmából az arcképes bé­lyegsorozat újabb értékét ad­ja ki. Az 1 forintos bélyeg a munkásmozgalmi vezető arc­képét ábrázolja. Az új bélyeg 1962. március 31-ig használható fel postai küldemények bérmentesítésé­re. (MTI) Egy szocialista brigád hétköznapja Mar több mint egy esz­tendeje, minden hétfő reg­gel, munkakezdés előtt ösz- szegyűlnek az Ady-brigád tag­jai a művezető fülkéjében, hogy megbeszéljék heti ter­veiket és elosszák a munkát. Erre az alkalomra a szocialis­ta brigád vezetője, Lehoczky Ferenc, külön felkészül, hogy rövid néhány perc alatt véget érjen a megbeszélés. A brigád tagjai közül sokan már hosszú évek óta dolgoz­nak a Dunai Hajógyárban. losoiiDíi Pál földművelésügyi miniszter vezetésével mezőgazdasági küldöttség utazott Dániába A dón mezőgazdasági tanács meghívására pénteken héttagú mezőgazdasági, küldöttség uta­zott Dániába. A küldöttséget Losonczi Pál földművelésügyi miniszter vezeti. A magyar szakemberek dániai tartózko­dásuk alatt a dón mezőgazda- sági termelést tanulmányozzák. (MTI) Október végéig működnek a baromfikeltetők Rövid látogatást tettünk a napokban a MÉK budafoki ba­romfikeltető állomásán, No- vák János üzemvezető mu­tatta meg a gépi „koüósokat”. Nincs üzemben valamennyi, mert már túl vannak a mun­ka dandárján. Kiscsibék csi­pognak, a legifjabbak, a to­jáshéj még ott van körülöt­tük, szárítják a nedves pihe- tollakat. — Idén január tizedikén indultunk — mondja az üzemvezető —, s augusztus vé­géig közel négyszázezer na­poscsibét adtunk a mezőgaz­daságnak. Pulykát is keltet­tünk tizenkét és fél ezret, ka­csát pedig nyolcezerhatszázat. A tervet jelentősen túltel­jesítjük, mert az idén októ­ber végéig működnek a ba­romfikeltetők. , ............ ■ Közben- kinyitja a”keltető-' szekrény -egyik ajtaját- és a mozgó állványon megváltoz­tatja a tojással teli ládák dő­lési irányát. Meg is magya­rázza, miért. Ilyenformán ugyanazt csináltam, amit a kotlós a lábával, meg a cső­rével, Megmozgattam a to­jásokat, hogy minden oldal­ról egyformán melegedjenek, mert különben a fejlődő kis élet odaszáradna esetleg a tojáshéjhoz és elpusztulna. Aztán megmutatja a hő- és nedvességszabályozó készülé­ket, amelyek segítségével ugyanolyan biológiai felté­teleket valósítanak meg, mint amit a kotlós a teste melegével & párolgásával. Végül aztán megkérdezem, miért vált szükségessé idén a keltetési idő meghosszabbítá­sa? — A termelőszövetkezetek nagyon megkedvelték a csi­benevelést. Látják annak hasznosságát, megfelelő neve­lőházak vannak már a tsz- ek.- -jó.»részében,., s...így..lehe-_ tővé Válik, hogy a késő őszi és téli időben is foglalkozza­nak a nagy hasznot hajtó csibeneveléssel — mondta be­fejezésül Novák János üzem­vezető. <fl.) Százforintos mozgalom a malomiparban A malomipari vállalatok dol­gozói ellenterveket készítettek az üzemi tervekkel szemben, amelyekben az iparág előtt álló legfontosabb feladatok teljesítését, illetve túlteljesíté­sét tűzték célul. A malmokban új kezdemé­nyezés született: megkezdő­dött az úgynevezett százforin­tos mozgalom, amelynek az a lényege, hogy minden dolgozó a maga munkaterületén min­den hónapban 100 forinttal csökkenti az önköltséget. A mozgalom máris nagy vissz­hangra talált. A felajánlások teljesítéséért folyó versenyben mind több brigád határozza el, hogy tel­jesíti a szocialista brigád cím elnyerésének feltételeit. Az egész malomiparban 38 brigád már elnyerte a kitüntető cí­met, 178 pedig versenyez érte. Kiemelkedik a Békés megyei Malomipari Vállalat, ahol 30 és a Pest megyei Malomipari Vállalat, ahol 26 brigád verse­nyez a szocialista címért. A malomipar dolgozói vég- aredményben arra vállalkoz­tak, hogy az idén 4,6 százalék­kal javítják a termelékenysé­get és terven felül 19 millió forintot takarítanak meg ön­költségcsökkentéssel. Több malomban máris pót- vállalást tettek. A Hajdú-Bi- har megyei, valamint a Bara­nya megyei Malomipari Válla­lat dolgozói újabb 6,3 millió forint értékű felajánlás teljesí­tésére vállalkoztak. (MTI) 1960. augusztus 20-án nyerték el a szocialista brigád címet, amelyet azóta is állandóan viselnek. — Bizony, keményen dol­goznunk — mondja a brigád vezetője, amíg elértük a szo­cialista szintet. Igyekezetünk azonban azóta sem csökkent. Kezdetben a verseny szelleme fűtött minket, sokszor talán el is veszítettük szemünk elől a lényeget. De az együtt töl­tött idő során egyre inkább megértettük és megéreztük: mit jelent szocialista módon dolgozni, tanulni és élni. A dolgozó ember életét a hétköznapok láncolata alkot­ja, amelyekben nem jelent törést az ünnep és a vasár­nap; Ennek mély emberi ér­tékét és valóságát érezték meg az Ady-brigád tagjai, amikor fokról fokra, napról napra sajátjuké lett a szocia­lista brigádok nagy célja. Először a hétköznapok mun­káját tette színessé a közösség alkotó ereje. A kalapácsüté­sek muzsikájától kísért sza­vaik, vagy apró, segítőkész mozdulataik tanúskodnak er­ről. Egymás mellett állnak, együtt dolgoznak. Nem kell Lehoczky Ferenc, az Ady-bri­gád vezetője, a közeljövőben szerzi meg második technikusi képesítését ne tűnjék túlzásnak a szó —, rajongója vagyok. De nemcsak & munká­ban segítik egymást a brigád Az Ady-brigád teljes létszámban a Dun»i Hajógyár udvarán, néhány perces pihenőt tart sem brigádvezetői, sem mű­vezetői,^ sem. egyéb utasítás áhhoz, hogy ■ egymás -segítsé­gére . siessenek. Természetes a számúkra a munka jobb el­végzése érdekében, a kölcsö­nös segítség. tagjai. Egyikük a tavalyi tan­évben végezte el a nyolca­dik általánost, a többieknek megvan. Ketten a gépészeti technikumot végzik, ezek kö­zűi egyik Lehoczky Ferenc, aki már rendelkezik ugyan Munkában a brigád bárom „törzstagja”. Cseri Béla az alkatrészgyártó műhely művezetője ellenőrzi a munkát — Hogy miért lettünk Ady- brigád? — ismétli a kérdést a művezető. — Mikor átvettem a brigád vezetését, már ez volt a neve. Én meg örültem neki. hiszen középiskolás ko­romban szerettem meg Ady Endre verseit, és azóta is — Hitel + munka és jókedv Erőteljes fejlődésnek indult a galgamácsai Hunyadi Tsz Gálgamácsán kct termelő­szövetkezet is volt. Az égjük a felvégen, a másik az alvé­gen. Dolgozgattak, igyekez­tek, de valahogy mégsem úgy mentek a dolgok, mint ahogy a hosszú téli estéken elgondol­ták, mielőtt a szövetkezetét létrehozták volna. Tavaly decemberben döntő változás történt a szövetkezeti parasztok é'etében. Az egész község belépett a egyesülés­ből lérejött Hunyadi Terme­lőszövetkezetbe. A földterület egyesapásra háromezer holdra növeke­dett. a tagok létszáma pe­dig négyszázra. A Hunyadi erőteljes fejlő­désnek indult. Harminc fo­rintos betervezett munkaegy­ségüket a váratlan aszály okozta terméskiesés ellenére is kifizethetik. Előlegként ha­vi tíz forintot fizetnek mun­kaegységenként. Elnökük, Kiss István, a Hatvani Állami Gazdaság igazgatója volt előzőleg. Ott már gyakorlatot szerzett, ho­gyan kell ekkora földet és ennyi embert okosan vezetni. A tapasztalt irányítás szemmel látható erővé, bizakodássá változott: egy év alatt negyven száza­lékkal emelkedett a tsz állatállománya. A sok jószágnak istállóra volt szüksége, tehát építkeztek. Az állam adta a kölcsönt, ők a munkaerőt és a kedvet. A hi­tel esedékes részletét a szarvasmarha és a sertésólak után máris megfizették. Legújabb szerzeménj'ük az a háromszáz juh, amely a savanykás rét füvét harapdál- ja a laposon. Ez a terület más­ra sem alkalmas, viszont leg­alább hatszáz juhot kitűnően eltart. A későbbiek folyamán még háromszáz állatot kí­vánnak vásárolni, amint a juhhodál.vt és az állat­tartás többi feltételét biz­tosítani tudják. A közös jövedelem emelésé­hez járul a kertészeti brigád jó munkája, Hullák Pál ve­zetésével. Szerződéses papri­kájukat, s a paradicsomot a Duna Konzervgyár viszi el. A napi termés egy részét pe­dig benn a községben a tsz árusítóhelyén adják el. Volt olyan nap, hogy elérték a tíz­ezer forintos forgalmat is. Persze, nem fut mindig így, de a napi két-háromezer fo­rintra biztosan lehet számí­tani. Még egy év sem pergett le a naptár lapjain, mégis, a gal- gamácsaiak már most felmér­hetik saját tapasztalataik, a látottak alapján: közösen könnyebb! (k. m.) közgazdaság; technikumi vég­zettséggel, de szakmai szem­pontból jelentősnek tartja az újabb képesítés elnyerését — Sokszor úgy tűnik, hogy nehéz szocialista módon élni, de szép — mondják többen is a brigád tagjai közül. Életük nagy részét együtt töltik a munkahelyükön. De terveik között szerepel — és ezt már a közös munka, az együtt töltött hétköznapok hozták magukkal —. hogy a munkaidő eltelte után is együttes programokat szer­veznek. De hosszú lenne terve­ikről beszélni: Legyen elég annyi, hogy a Dunai Hajó­gyár Adj’-brigádja valóban szocialista módon dolgozik, tanul és él. (t) Találékonyság és nyitott szem Az asszony dolgozik. Per­cenként, vagy tán félper­cenként mozdul a kar: az asszonyé és a kézi gépé, amely a leendő toll hegyébe süllyeszti a golyót. — Tak—Tak: kész! Jöhet a másik. Az ujjak felemelik a kis rézcsövet, a betétet, beleteszik a gépbe, karhűzás, megint érte nyúl­nak, kirakják... Állok és nézem. Fúrja az oldalam. Nem vagyok mér­nök, de többé-kevésbé gya­korlati ember. És tudom, hogy ez a mód nemcsak kez­detleges, de siralmasan sza- porátlan is. Az igazi az len­ne, ha valamilyen csoda­automata csinálná a go- lyóstollnak valót. De nincs. Hát akkor? Álmokat, s a lehetetlent hajszolni nem bölcs dolog. Szót emelni ilyenért, vagy leírni meg éppenséggel de­magógia. Csakhogy a két véglet között ott szunnyado- zik az a realitás, amely nemcsak kisegít, de hosszú időkig pótolhat is drága gé­peket. Találékonyság. így hív­ják a csodaszert. És akkor hat igazán, ha egy adag nyughatatlansággal kevere­dik. Se patikus, se orvos nem kell hozzá, mégis úgy mű­ködik az effajta gyógyír, hogy a helybeli kis világ fel- bolydulhat tőle. És egy, vagy akár egy sor embernek könnyebb lesz a dolga, sza­porább az előrejutás, több a termék. A golyóstollak üzemében, Szentendrén, ahol az indí­tóképet láttam, nem is hagytam szó nélkül: óvato­san, 9 nagy tisztelettel, de megemlítettem, hogy egy tárat lehetne megpakolni tiz-húsz-száz rézcsövecské­vel, s az maga potyogtathat- na egyet-egyet a gépbe min­den karmozdulatnál. S to­vább guríthatná az elődöt is. Legalább ötszörös, de tíz­szeres gyorsulást jelentene ez! Nem sértődtek meg. Bár tudom, hogy nem valami égi muzsika hallgatni kívül­állók szavát olyasmiről, amit ottani szemmel is észreve- hetnének. Találkoztam már az ellen­kezőjével. Meg kell érte­ni! Nem is afféle jövő-ro­hanó emberek dolga az ilyesmi. Ám azt mégis észre kell venni, s elmondani, akár itt a lap hasábjain, hogy számtalan lehetőség mellett mennek el naponta munkások és szakemberek. Biztos vagyok benne, hogy bármelyik olvasónk kiegyez­ne az érték egytizedével, amely a kimeritetlen lehető­ségekben rejlik. Találékonyság. Olykor nemcsak a változatlant tál- tosítja meg, de válságos helyzetekben is segít. Ceglédre kell átrándulni a példáért. Gyártani kezdték az isko­laköpenyeket. Szülők, lá­nyok várták, mint az iskola­nyitást. És beütött a menny­kő! Az elfogadott mintapél­dányon ugyanis háromso­ros párhuzamos fehér hím­zés díszített. De a szalag há­rom tűzőnője felmondta a szolgálatot. A párhuzamos vonalvezetést sötét anyagon nem bírta követni a szem, s néhány óra múlva már ug­ráltak a vonalak. Leállt a munka. Most mi lesz? Egy fiatal műszerész je­lentkezett a megoldással. Gyorsan átalakított egy be­rendezést háromtűs géppé. Most már egy kéz alól, egy­szeri munkával rajzolódik a hármas hímzés a diáklá­nyok leendő köpenyeire. A párhuzamosról tanítja a geometria, hogy a végte­lenben találkoznak. Elég messze. A találékonyság, az új módok és módszerek ku­tatása legalább ilyen hosszú­távú, s végtelen lehetőségű. Kimeríteni — csak kozmi­kus távlatokban lehet. : Tóth György — Menjünk be egy feketére, — hívott utitársam. — Nem bánom —, feleltem kissé kedvetlenül és tétován néztem a kis cukrászdára. Méghogy Nagykátán és épp a piac közelében kellett megkívánni azt a feketét, dohogtam — de csak magamban. Még ez volt a szerencsém, mert különben sűrű önkritikát kellett volna gyakorolnom. A nagykátai földművesszövetkezet 1-es számú cukrászdájában ugyanis szépen, tisztán terített asz­talka mellett, finom, „pesti” duplát ihattunk. És a kiszolgálás is kedves, nagyon udvarias volt! _ __________________________ s. á. A mihez gyomor kell Biz’ isten nem vagyok el­lensége sem a gyomromnak, sem a korszellemnek, még ke­vésbé a jó ötleteknek. Soha nem ellenzem, ha ínyemre való jó falatokkal lepnek meg. Hanem a minap Mono- ron mégis alaposan zavarba- hoztak. Ott jártamban a Vigadó ét­lapján a következőket olvas­tam: „Gagarin ürtál — 35,— fo­rint.” Meghökkentem. Ugyan mi akar ez lenni? De hirtelen eszembejutott, hogy valame­lyik francia politikus sze­rint a népszerűség ott kez­dődik, amikor az emberről pástétomot neveznek el. Jó. jó. Ámbár ízlés dolga a világ első űrrepülőjét, a kozmosz hősét harmincegynéhány fo­rintért bekebelezni. Kíváncsiságom felülkere­kedett kételyeimen. Benyi­tottam az étterembe és har­sányan rendeltem. Természe­tesen Gagarin űrtálat... Szó ami szó, kissé lassabban jött, mint ahogy a nevéhez illett volna. Nem volt rossz, de nem volt jobb sem. mint ál­talában a klubtálak. Amit mégis kedvesnek rokonszen­vesnek találtam, az a szívből jövő lelkesedés volt, amellyel a föszakáes széles mosoly kí­séretében saját szülöttének vallotta az ötletet. Nem szeretnék ünneprontó lenni. Nagyon is örülök, hogy a tudomány vívmányai, hő­sei már ennyire ott élnek az emberek szívében, lelké­ben, sőt... De azért... azért hazafelé valahogy eltűnőd­tem ... Monoron Gagarin-űr- tál... a fővárosban Nemzeti marhasült .. meg Rákóczi túrós... Ezek megemésztéséhez mégis­csak gyomor kell... (—iron) Több mint ötvenezer elsőéves ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi tanaiét vettek fel az idén Az üzemekben befejeződött az ipari tanulók felvétele. Az intézetekben elkezdődött a tanítás. Az adatok összege­zése még tai't, annyi azonban már bizonyos, hogy több mint ötvenezer elsőéves ipa­ri, mezőgazdasági és keres­kedelmi tanuló kezdte meg az idén a tanulást az álla­mi és a helyi iparban, a me­zőgazdaságban, valamint a ke­reskedelemben. Számuk előre­láthatólag valamivel megha­ladja a tavalyit. Azoknak, ak:k az augusztus végi jelentkezési határidőig nem tudtak szakmát találni, még van elhelyezkedési lehe­tőségük. Vidéken a mezőgaz­dasági iskolák vesznek fel pótlólag fiatalokat a hónap végéig. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom