Pest Megyei Hirlap, 1961. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-01 / 206. szám

uect é/Círlap 19(51. SZEPTEMBER 1, PÉNTEK TASZSZ-jelentés a Fehér Ház képmutató nyilatkozatáról A Fehér Ház közzétett egy nyilatkozatot, amelynek célja: minden eszközzel elferdíteni a kísérleti atomrobbantásokról szóló szovjet kormányhatá­rozat kényszerű jellegét. Az Egyesült Államok kor­mánya — amely hallgat arról, hogy a NATO tagállamok fo­kozzák háborús készülődései­ket, hogy Franciaország, az Egyesült Államok tömbbeli szövetségese, hosszú időn át folytatott kísérleti atomrob­bantásokat, hogy az Egye­sült Államok hallatlan mér­tékben fokozza a fegyverke­zési versenyt és növeli had­serege létszámát, hogy az Egyesült Államok és szö­vetségesei háborúval fenyege­tőznek, ha a Német Demok­ratikus Köztársasággal meg­kötik a békeszerződést — nyi­latkozatában képmutatóan azt állítja, hogy a szovjet kor­mánynak ez a lépése „sem­mibe veszi az emberiségnek a fegyverkezési verseny enyhíté­sére irányuló törekvéseit” holott a határozat éppen azt célozza, hogy elhárítsa a száz­milliókat fenyegető harmadik, világháború katasztrófáját és észretérítse a háborús pszi­chózis élharcosait. Az ilyenfajta állítások kiál­tó ellentétben állnak az álta­lánosan ismert tényekkel. A szovjet állam elsőként emel­te fel szavát az általános és teljes leszerelésért, az atom­fegyver-kísérletek megszünte­téséért. És kik voltak azok, ha nem a nyugati hatalmak, élükön az Egyesült Államok­kal, akik következetesen meg­hiúsították a Szovjetuniónak az általános és teljes lesze­relésről szóló . egyezmény megkötésére irányuló minden erőfeszítését. A Fehér Ház propaganda- célokból nyilatkozatában is­mét hazug, képmutató kije­lentéseket tesz az atomfegy­ver-kísérletek megszüntetésé­ről és a nemzetközi ellenőr­zésről, jóllehet általánosan ismert tény, hogy az Egye­sült Államok és Anglia nem volt hajlandó támogatni az ENSZ-közgyűlésnek azt a ha­tározatát, amely felhívja az államokat, hogy ne folytas­sanak atomfegyver-kísérlete­ket. Az Egyesült Államok és Anglia valójában ösztönöz­te Franciaországot az atom­fegyver-kísérletek folytatásá­ra és ezzel aláaknázta Géni­ben az atomfegyver-kísérle­tek eltiltásával foglalkozó tár­gyalásokat. A Fehér Ház nyilatkozata nem egyéb, mint kísérlet ar­ra. hogy a Szovjetunióra há­rítsák a felelősséget a vilá­gon fennálló feszültségért, amelyet az okozott, hogy az Egyesült Államok szítja a há­borús pszichózist és féktelen fegyverkezési versenyt folytat. Kínai kormányközlemény a szovjet kormány legújabb döntéséről A Kínai Népköztársaság kormánya csütörtökön közle­ményt adott ki, amelyben tá­mogatja a szovjet kormány­nak azt a döntését, hogy fel­újítja a kísérleti nukleáris robbantásokat. A kínai kormány úgy véli — hangzik a közlemény —, hogy a szovjet kormánynak ez a döntése hideg zuhanyként hat a forrófejű háborús uszí- tókra, s egyben hatékony ösz­tönzést nyújt a világbéke meg­őrzéséért küzdő népeknek. A világ tudja, hogy a Szovjetunió és valamennyi szocialista ország állandóan békés külpolitikát követett. 1955 óta a Szovjetunió egyol­dalúan többször is csökken­tette fegyveres erőinek létszá­mát és 1958 márciusában be­jelentette, egyoldalúan le­mond a nukleáris kísérleti robbantások folytatásáról. Az Egyesült Államok vezette A Pravda az Egyesült Államokban folyó fegyverkezési hajszáról és az NSZK háborús készülődéséről A Pravda csütörtöki szá­mában cikk jelent meg Sz. Visnyevszkij tollából, „Ki szítja a fegyverkezési hajszát” címmel. A cikk megállapítja, hogy Kennedy amerikai elnök a valóságban hatalomra jutása után azonnal rátért az elődei által megkezdett fegyverkezési hajsza eré­lyes fokozásának útjára és azóta is hónapról hónapra követik egymást agresszív in­tézkedései. A cikk szerzője rámutat, hogy Kennedy már elnöksé­gének első napjaiban utasí­tást adott három katonai in­tézkedés haladéktalan végre­hajtására: a fegyveres erők szállítási képességének növe­lésére, a Polaris-rakétákkal felfegyverzett tengeralattjárók építésének meggyorsítására, valamint a rakétagyártási program végrehajtásának ösz­tönzésére. A Fehér Ház új gazdája — folytatja Visnyevszkij — sza­bad kezet - adott a megvadult militaristáknak. Az Egyesült Államok nap­ról napra hasonlóbbá válik a katonai táborhoz — mutat rá a cikk szerzője. Üjabb és újabb fiatalemberek kapnak behívót katonai szolgálatra. Kennedy elnök teljhatalmat kapott a kongresszustól ne­gyedmillió tartalékos tényle­ges katonai szolgálatra való behívására. A szárazföldi haderőnél 84 000 olyan katonát fog­nak visszatartani, akiknek szolgálati ideje,már lejárt. Ismét hallatnak magukról az óceánontúli atomkalando­rok. A Pravda cikke ismerteti az United States and World Report egyik jelentését, amelyből kitűnik, hogy Ne­vada és Üj-Mexico államok­ban tizenhárom nukleáris rob­bantás előkészületei folynak. A Pravda bonni tudósítója, Grigorjev arról ír, hogy a Rajna mentén mesterségesen felkorbácsolt atomőrület és az ott folyó háborús készülődés fokozott éberséget tesz szük­ségessé, minthogy a militaris­ták semmiféle kalandtól nein riadnak vissza. A Pravda tudósítója rámu­tat, hogy a nyugatnémet szö­vetségi gyűlés a háborús hisz­tériakeltés porfelhője mögöti megszavazott egy törvényt amelynek az elnevezése ugyar egész ártalmatlannak tűnik, ; valóságban azonban nem más mint „a rendkívüli állapot' törvénye. E törvény alapján a kor­mány bármely pillanat­ban úgy határozhat, hogy eljött az ideje a „harci készültség gyorsított vég­rehajtásának”. A nukleáris rakétafegyver­zet és az atomháborúval való fenyegetés, ezek azok az esz­közök — mutat fá Grigorjev —, amelyeket Bonn, az úgy­nevezett „berlini válság” kö­rül összehordott maszlag leple alatt meg akar szerezni. KENNEDY ELNÖK SAJTÓÉRTEKEZLETE ni kérdésben, megkérdezték Kennedy elnököt, megnevez­heti-e azokat a kérdéseket, amelyek a megbeszélések tár­gyát kell, hogy képezzék és mit remél elérni. Kennedy a kérdésre válaszolva kijelen­tette, hogy az Egyesült Álla­mok „kész részt venni bár­mely véleménycserén”, de semmit sem mondott arról, hogy az Egyesült Államok kormánya milyen kérdések­ben óhajt véleménycserét folytatni. Ugyanakkor vilá­gos, hogy most a tárgyalá­sok kizárólag a német béke- szerződés megkötésére és ezen az alapon a nyugat-berlini helyzet rendezésére vonatkoz­hatnak. imperialista tömb azonban mindvégig vonakodott meg­kötni az általános leszerelés­ről és a nukleáris kísérletek megszüntetéséről szóló egyez­ményt, sőt, fokozta a totális fegyverkezési hajszát és a nukleáris háborús előkészüle­teket. Az amerikai imperia­lizmus az utóbbi időben, szerte a világon Európában, Ázsiában, Afrikában és L,a- tin-Amerikában növelte a fe­szültséget, agresszív tevé­kenységet fejtett ki, fenye­gette a népek békéjét és biz­tonságát. Ennél is súlyosabb, hogy abban az időben, amikor a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország tevékenyen fáradozik a német békeszer­ződés megkötésén, a nyugati hatalmak — kiváltképpen az amerikai imperializmus és a nyugatnémet militarizmus — háborús hisztériát keltenek és háborús kalandokat követel­nek. Ugyanakkor az agresz- szív amerikai erők fokozzák katonai tevékenységüket és új katonai konfliktusok ki- provokálására törekednek a Távol-Keleten. Ily körülmények közepet­te a szocialista tábornak nagy éberséget kell tanúsítania az- imperialisták előkészítette újabb háborús fenyegetés el­len és határozott intézkedése­ket kell tennie védelmének megerősítésére. A kínai kormány ünnepé­lyesen kijelenti, hogy mind ő, mind a kínai nép a Szov­jetunióval és a többi szocialis­ta országgal, valamint a vi­lág valamennyi békeszerető országával és népével együtt mindvégig harcolni fog az általános leszerelés teljes megvalósulásáért. a nukleá­ris fegyverek betiltásáért, har­col az agresszív háború ellen a világbéke védelmében. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs Cheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Román Népköztársaság Állam­tanácsának elnöke 1901. no­vember 8-án született Birlad városában, munkáscsalád gyermeke. Tizenegy éves korában kez­dett dolgozni, mint villanysze­relő, tizennyolc éves korától kezdve részt vett a munkás- mozgalomban, 1930-ban belé­pett a Román Kommunista Pártba — amely akkoriban il­legalitásban működött — és hamarosan a párt egyik veze­tő személyisége lett. 1932 márciusában a román vasutasok országos értekezle­tén •Gheorghiu-Dej elvtársat megválasztották a vasutasok központi akcióbizottságának titkárává. Az akcióbizottság a kommunista párt vezetésével 1933 január—februárjában nagyszabású sztrájkharcokat szervezett a dolgozók életfon­tosságú jogait tipró kapitalis­ták és az ország fasizálása el­len. A hadbíróság 12 évi bör­tönbüntetésre ítélte, amelyet a dojtanai börtönben és a Tirgu- Jiu koncentrációs táborban töltöft. Elítélése után hamaro­san megválasztották a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjává. A felszabadító szovjet had­seregnek a hitlerista Német­ország felett aratott győzelmei nyomán, Románia népi antifa­siszta erői — a Román Kom­munista Párt vezetésével — fegyveres felkelést indítottak és megdöntötték Antonescu kormányát. A román hadsereg a hitlerista betolakodók ellen fordította fegyvereit. Románia felszabadítása után a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága — Gheorghe Gheorghiu-Dej-zsel az élen — irányította a néptömegek küz­delmét az ország demokratizá­lásáért. 1945. októberében, a Román Kommunista Párt országos ér­tekezletén Gheorghiu-Dej tar­totta meg a központi bizottság politikai beszámolóját, amely­ben vázolta az ország újjáépí­tésének és fejlesztésének prog­ramját. Az értekezleten meg­választották a Román Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának főtitkárává. A Román Népköztársaság kikiáltása — (1947 december) — után a minisztertanács el­nökének első helyettesévé ne­vezték ki, 1952-től 1955-ig pe­dig a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöki tisztségét töltötte be. 1961 márciusában, a nagy nemzetgyűlés ülésszakán meg­választották a Román Népköz- társaság Államtanácsának el­nökévé. Sok évtizedes, eredmények­ben gazdag forradalmi mun­kásságáért, valamint a szocia­lizmus építésében és a népi de­mokratikus állam létrehozásá­ban és megszilárdításában végzett kiváló szolgálataiért Gheorghiu-Dej elvtársat a szocialista munka hőse címmel, valamint a Román Népköztár­saság számos érdemrendjével tüntették ki. Jelentések a brazíliai helyzetről (Folytatás az 1. oldalról> de Janeiróban, Guanabara ál­lam székhelyén, a katonaság őrségeket állított fel a város középpontjában. Politikai körök vélemé­nye szerint úgy látszik, hogy Rio de Janeiro pol­gári és katonai hatóságai állnak a „kommunistael­lenes” mozgalom élére. Buenos Airesi jelentés sze­rint több argentin politikai párt. illetve politikai szemé­lyiség juttatta kifejezésre tá­mogatását a brazil népnek a nemzetellenes erők összeeskü­vése ellen folytatott harcá­ban. A Brazil Kommunista Párt Központi Bizottságának az Argentin Kommunista Párt szolidaritási üzenetet küldött és Argentína legnagyobb el­lenzéki pártja, a polgári népi radikális párt nyilatkozatban foglalt állást Brazília függet­lenségi harca mellett. Gomea volt argentínai alelnök azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a brazíliai nép harca győzelmet fog aratni. (^^ellenlő (19) Járta s —orváth ^ózie£ ricjuez 3 okos ember, ráadásul rokon- lelkek vagyunk, meg fogjuk érteni egymást. Közelebb hajolt Gézához: — Kormányom a legna­gyobb rokonszenvvel kísér­te Horthy Miklós uralmát. Hiszen Horthy épp oly nagy koncepciójú veteránja az antikommunizmusnak, mint Franco tábornok. S bár Ma­gyarország hatalma kisebb, mint az én hazámé, szerepe földrajzi helyzeténél fogva roppant jelentős volt itt, az antibolsevista „egészségügyi övezetben”. Franco tábornok és Hitler Adolf eszméi közö­sek, a fallangisták, s a né­met nemzetiszocialisták egy­azon eszmeiség képviselői. Sőt, tovább megyek. Horthy Miklós. mint reálpolitikus, közelebb áll Franco tábor­nokhoz, mint maga Hitler. Mert Hitler Adolf nem reál­politikus Nézze, fiatalember, ma már minden épeszű em­ber tudja, hogy Hitler el­vesztette a háborút. — Ismeri Horthy kiáltvá­nyát? — kérdezte hirtelen a követ. — Nahát, teljesen iga­za van neki. És teljesen ért­hető, hogy egérutat keresett a háborús összeomlás elől. Franco tábornok szintén ré­gen tudja, hogy sajnos, Hitler Adolf elvesztette a játszmát. Akik pedig most itt, Magyar- országon felváltották Horthy kormányzót, a nyilaskereszte­sek, nos, ezek semmiféle önál­ló nemzeti törekvést nem kép­viselnek, ők engedelmes esz­közök a németek kezében. A spanyol diplomácia mind­ezekhez képest azt az utasí­tást kapta, hogy tartózko­dóak legyünk a bukott Hitler- rezsimmel szemben, és per­sze, az új magyar rezsimre is ez érvényes. Most persze, érdekli az a kérdés is. hogyan áll a spanyol kormány ügye a szövetségeseknél, amelyek kétségkívül győztesként vo­nulnak le majd a második világháború küzdőtereiről? Nos, az Egyesült Államok és Anglia, nem rokonszenveznek a spanyol kormányzattal, Franco tábornokkal. De Fran­co tábornok tudja, mit csi­nál: legalább a további komp- romittálástól oltalmazza ma­gát és Spanyolországot. Vég­re is nekünk, spanyoloknak meggyőződésünk, hogy egy­szer majd a háború után új, pozitív kapcsolatokat terem­tünk az Egyesült Államok­kal és Angliával Géza ámulva figyelte, és nem egykönnyen emésztette meg gondolatban a hallottakat. Járatlan lévén a politikában, agyában csak nehézkesen kul­csolódtak egymásba a rész­letkérdések. Főként az lepte meg. hogy a követ a németek háborús vereségéről, mint be­fejezett tényről beszélt. — Megenged egy kérdést kegyelmességed? Meddig hú­zódhat még a háború? — kér­dezte Géza. — Hát ezt bizony nem köny- nyű kiszámítani, kedves ba­rátom. Az sokféle tényezőtől függ. Én például úgy érte­sültem. hogy a németek itt, Magyarországon fogják bevet­ni utolsó, hatalmas tartalékai­kat, megkísérlik majd meg­állítani az orosz előnyomu­lást. Elképzelhetőnek tartom, hogy erőik jelentős részét ide vonják át a nyugati front­ról is. Mert a németeknek természetesen nem mindegy, hogy kiknek a lábai elé vetik maid oda zászlóikat: az oro­szok vagy a nyugati szövetsé­gesek elé? — De hiszen Hitler máris megtehetné, hogy ... — Eh, Hitler bolond! — sza­kította félbe Gézát a követ. — Mániákus őrült, ezt én már régen mondom. — Valami csodafegyvert emlegetnek a németek. — Tudom — bólintott a kö­vet. — Úgy tudjuk, jelentő­sen előrehaladott kísérletek folynak egy új, óriási ha­tású fegyver előállítására. De meggyőződésem, hogy a németek elkéstek. Ha el is készülnek ezzel a fegyverrel, legfeljebb némileg késleltethe­tik a vereségüket. Géza agya lázasan dolgozott. Még egy kérdést tett fel a kö­vetnek: — Kegyelmes uram, ha nem veszi tolakodásnak... Az imént kifejtett koncepció azt jelenti, hogy ön, mint Spa­nyolország képviselője, nem tart fenn érintkezést az új ma­gyar rezsimmel? —: Maga remek diplomata, kedves Rodriguez! — kacagott a követ. — De még milyen re­mek diplomata! Kérdése ele­venre tapintott. Hanem erre én is választ szeretnék kapni Madridból. Elárulom magá­nak, én sem tudom pontosan, hogy miként kell majd eljár­nom. Mert az, amit általános­ságban a bukott német kor­mányzathoz, meg szövetsége­seihez fűződő viszonyunkról mondtam, persze érvényes. Eb­ből adódik, hogy én nem igyekszem mutogatni maga­mat a nyilas kormányzat kö­reiben. Ügy tudom, a külügy­minisztériumban most. és a következő hetekben, általános őrségváltás fog lezajlani. Szá- lasiék mindenkit lecserélnek. Azt sem tudom, személy sze­rint kik kerülnek majd oda. Például báró Keményt, az új külügyminisztert sincs szeren­csém ismerni. Nem is nagyon törekszem erre. Viszont meg­hívást kaptam Szálasi Fe­renc ünnepélyes eskütételé­re. s úgy tudom, erre az ak­tusra elmegy az egész Buda­pesten akkreditált diplomáciai testület, egészen a pápai nun- ciusig aminek következtében a spanyol külügyminisztéri­um azt kívánja, hogy én is le­gyek ott ielen. De — s ez ben­ne a különös — semmi több nem történhet a kapcsolatok élesztése dolgában. (Folytatjuk.) Kennedy elnök szerdai saj­tókonferenciáján közölte, hogy Washingtonban szep­tember 14-én megkezdődik az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság kül­ügyminisztereinek tanácsko­zása. Szavai szerint ez a ta­nácskozás új szakasz a négy nyugati hatalom és NATO- szövetségesei Németországra és Berlinre vonatkozó állan­dó megbeszéléseinek folya­matában. Az amerikai sajtónak azok­kal a közleményeivel kap­csolatban, melyek szerint le­hetségesek a tárgyalások a nyugati hatalmak és a Szov­jetunió között a nyugat berii­A követ menten észrevette, hogy az ő Rodrigueze kedvet­len. — Talán fáradt? Vagy szüksége van valamire? Be- | széljen nyugodtan, kedvesem, : minden tekintetben rendelke­1 zésere állok. Hopp! Most jut '■ eszembe. Mondja, most, hogy ! maga, micsoda is ... mene- : kült, folyósítja valaki a fize- \ lését? De hogyan is kérdez- \ hetek ilyet — felelt meg tüs- ! tént önmagának a követ —, : ugyan ki is folyósítaná? No, ; nem baj, majd én teszek róla, ! hogy Juan apónak ne essen ! nehezére a vendéglátás. Ké- ! rém, csak semmi ellenkezés. ; Eh, nagyobb baj az. hogy az ; éjjel megint fájdalmakat ! éreztem ... ■ Elkomorult képpel jelezte, ; hogy hasogat a köszvénye. J — Nos, mi nyugtalanítja, j hadd hallom? — szegezte a j követ Gézának a kérdést. ^ — Nem tudnám ezt megha­£ tározni, kegyelmes uram — £ habozott Géza. — Ügy általá- £ ban nyugtalanító a helyzet... í Nem is tudom, milyen pers- ^ pektívákkal keli most számol- í ni a közismert változás után... ^ A spanyol követ néhány 2 pillanatig hallgatott, azán be- | szelni kezdett: 'j — Most kettesben vagyunk, * figyeljen ide, Rodriguez. Maga

Next

/
Oldalképek
Tartalom