Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-11 / 188. szám

MONOR © vio: A REST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Hl. ÉVFOLYAM, 128. SZÁM IMI. AUGUSZTUS 11, PÉNTEK A sárkány A pesti kőrengeteg olva­dom aszfaltjáról monori otthonomba hoztam a kis unokámat egy kis üdülésre. Unokám 5 éves, jókiállású, szöszke fiúcslca, büszke is vagyok rá. (Azt hiszem min­den jó nagyapa így van ve­le.) Ügy készültem a foga­dására, mint a jó háziasz- szony az ünnepi ebédre, min­dent ellcészitettem, ha megjön, már minden játék kéznél le­gyen. Pesten nem lehet sárkányt ereszteni, gondoltam ez jó lesz. Szereztem spárgát, ná­dat, színes papirost, ragasz­tót, előre kiszabtam mindent, hogy -majd együtt fogjuk a sárkányt, összeállítani. A vonatról hazaérve él­veztem a friss benyomások és a falusi légkör okozta őszinte örömöt. A gyerek nem tudott mihez kapkodni. A virágok, a gyümölcsfák, az aprójószág, na meg a három­hetes újszülött, zsemleszínű kiskutya, a pajtások: mind­mind új öröm. Az első láz csillapodtával mutattam, hogy mit készítettem elő számá­ra, hogy mit fogunk csi­nálni együtt. Egyenkint meg­nézett és megtapogatott min­den rékvizttumot, végül is kijelentette: nagypapa kérlek, légy szíves csináld meg a sárkányt gyorsan, én addig játszom a Zsemlével meg a gyerekekkel. És a nagypapa egyedül játszott a sárkánykészitéssel. A mű ellaészült, volt ragasz­tott szeme, szája, benne hiá­nyos fogakkal, hadd vigyo­rogjon le ránk onnan a ma­gasból. A délutáni pihenő után a kora esti fuvallatban jött is a gyereksereg élén az uno­kám. — Gyerünk nagypapa, eresszük fel a sárkányt, jó szél is van. Hát lehet ennek a kérés­nek ellentmondani? Hiszen jómagam is kíváncsi vagyok, hogy fog szállni és az igazat megvallva, már vártam, hogy jöjjenek. Hat gyerek és én kimen­tünk a rétre és feleresztet­tük a sárkányt. Gyönyörűen szállt, kajánul vigyorgott le ránk a napsütésben, büszke voltam a művemre. A gyere­keknek azonban nem elég, hogy nézik az ide-oda hajla­dozó sárkányt, nekik játsza­ni is kell vele. Kézről-kézre járt a tartóbotocska, mind­egyik kipróbálta, húz-e, mit csinál, ha egy kicsit szalad vele. Tetszett is a játék a gyerekeknek, de egyszerre csak elszakadt a spárga, az elszabadult sárkány egy ki­csit még emelkedett, aztán egyensúlyát vesztve, kalim­pálva zuhanni kezdett, végül fejjel le a földre. A gyere­keknek ez tetszett a leg­jobban. Kicsit bosszús vol­tam, hogy ilyen hamar vége- szakadt a játéknak, amikor hízelkedve jön hozzám az unokám. — Ugye nagypapa, holnap csinálsz másikat, de ugyan­ilyen szép legyen. Lehet egy ilyen kérést megtagadni? (—ty) A mindennapi kenyerünkért Vég éhes késeied ik a cséplés Gyűlik « keityérntny u TV ráki ikrái hun Még több külföldi búsat vetünk! Sokkal adósok még a gom­baiak, mononak, pilisiek és a vecsésiek. A szerződéses gabonameny- nyiséget már több tsz teljes mennyiségben leszállította a Terményforgalmi Vállalat raktáraiba. Jelentős túltelje­sítések is mutatkoznak. A gombai tsz-ek például 18 vagonra szerződtek, s 34 vagonnal szállítottak 1c. A gyömrői Petőfi Tsz hatva- gonos szerződését megdupláz­ta: 12 vagonnal adott át az államnak. A kávaiak 700 helyett 1260, a mendeiek 600 helyett 1038, a péteriék 800 helyett 900 mázsa kenyérga­bonát szállítottak be a Ter­mény forgalmi Vállalathoz. A vecsési tsz-ek tíz vagon kenyérgabonára szerződtek, de augusztus 9-ig mindössze két mázsát adtak le belőle. JÖVŐ ÉVI KENYERÜNKRE is már most gondolnunk kell, s biztosítani kell mindenütt a megfelelő mennyiségű és mi­nőségű vetőmagot. Ebben az évben még sok tsz-ben vona­kodtak a külföldi búzafajták­tól. Az első év eredményeit látva, megnövekedett az ér­deklődés. A péteri Rákóczi Tsz 300 hold szovjet, a pilisi Hunyadi Tsz 300 hold olasz, a gombai Uj Élet Tsz 115 hold olasz és 100 hold szovjet bú­zát kíván vetni. Ezeken kívül még több tsz is bejelentette hasonló szándékát, és időben megigényelte a szükséges ve­tőmagot. Más tsz-ek viszont későn kaptak észbe, és már fémzárolt vetőmagot nem tudtak szerezni. Ezeknek a tsz-eknek figyelmébe ajánl­juk, hogy Pilisen három vagon olasz, Péteriben hat vagon szov­jet búza van. Ez nem fémzárolt, csupán szokvány mag, a járási tanács mezőgazdasági szakemberei szerint alkalmas a vetésre. Igényelni a Terményforgalmi Vállalaton keresztül lehet. HÁROMEZER JERCET nevelnek továbbtenyésztésre a maglódi Micsurin Tsz-ben. A törzsállományt Szollár Zsu­zsa gondozza. Bővítik a ba­romfitelepet, új épületet is emelnek. Az új tojóház épí­tésén Ászevern János, Spo- tocska János és Lénárd Já­nos dolgoznak, őszre készül­nek el vele. Egységben az erő Egy apa arra kérte fiait, hogy éljenek egyetértésben; de azok nem hallgattak rá. Egyszer így szólt hozzájuk: — Hozzatok egy vesszőnya­lábot! Amikor odahozták, így foly­tatta: Törjétek össze! Bárhogy próbálkoztak, nem tudták összetörni. Ekkor az apa kihúzott egyetlen vesz- szőt és odanyújtotta a fiúk­nak. Ennek eltörése nem oko­zott nehézséget. Ezután az apa így szólt: — Látjátok, ilyenek vagy­tok ti is. Ha egyetértésben fogtok élni, senki nem győz­het le benneteket, de, ha min­dig veszekedtek, széthúztok, könnyen elbánnak veletek. Oroszból fordította: Bukta Antal Zoltán Szöszősbükkönyt csépelnek a gombai Űj Élet Tsz-ben (Foto: Kútvölgyi) Méltó arra, hogy úttörő legyen! A barna hajú, hirtelen nö­vésű, 8 éves fiúcska a mono­ri Rákóczi-tele.pen, a Lenin utcában .járt, amikor az egyik ház udvaráról vékony füstcsí- kot vett észre kiszivárogni. Amúgy is érzékeny, fehér arcbőrét halvány pirosság fu­totta be: bajt érzett. Izgatottan tekingetett körül: a tűző nap­sütésben csöndes, kihalt volt az utca. Rövid habozás után benyi­tott a ház kapuján: elkezdett hallózni, harsányan kiabálni, senki nem reagált rá. Benyi­tott az udvarra nyíló ajtón — s ijedten hökkent hátra: sűrű füst gomolygott ki rajta. A he­lyiségből azonban, az apró ne- szezések között halk gyermek- szepegést vélt felfedezni. Nem tétlenlccdett sokáig, kirohant az udvarra, vizet húzott a kút- bál és bemártogatott zseb­kendőjét arca elé tartva be­hatolt a mindinkább sötétedő füsttakaró kellős közepébe. A helyiségben forróság volt, torkát fojtogatta a füst, tánto­rogva haladt csak előre. Elő­ször az ablakot nyitotta ki, majd tapogatózó keze meleg, sírástól könnyes archoz ért. Felnyalábolta a testet és húz­ta, vonszolta kifelé, az udva­ron látta: szőke, 5 év körüli, hiányos öltözetű kislányt men­tett ki. Azután visszaszaladt a rit­kuló füstbe; égő takaróba bot­lott, egy vödör vizeit öntött rá, kevésnek bizonyult, a kútból hozott ismét és pár perc múl­va eloltotta a tűz fészkét. Mire felfigyeltek rá mások is, a csöpp Évikét is magához térí­tette. Derék, férfias, bátor maga­tartást tanúsított Lengyel Pi­tyu, Monoron nyaraló II. osz­tályos tanuló. Szülei, monon rokonai büszkéje lehetnek rá. Példaképe lehet osztályának, iskolás társainak, és méltó ar­ra, hogy úttörő legyen. Ez minden szíve vágya! Remél­jük, teljesedik! <HJ.) Az utcaseprők panaszai özvegy Fülöp Sándorné, a monori utcaseprők egyike ke­reste fel a szerkesztőséget, hogy elmondja a maga és tár­sai panaszait: — Először is a MÁVAUT- osokra szeretnék panaszkodni. A kocsit mindig az utcára seprik, s így nekünk nagyon nehéz tisztaságot tartani! Az olajos rongyot is mindig el­dobálják a főtéren. — Aztán az sem helyes, hogy a piacon mindig sok liba van: Kosztánéké, P. Ko­vácséké és másoké. Nem győ- zünk utánuk takarítani, pe­^ dig a piacon rendnek, tiszta- ^ Ságnak kell lenni, mert ott ^ élelmiszereket árulnak. Azt hisszük, fel kell figyelni ezekre a panaszokra és meg kell szívlelni, hiszen a köz­ség tisztaságára ügyelni nem­csak az ő feladatuk, hanem mindannyiunké! Magtárrá alakítják át az összes nélkülözhető he­lyiségeket a monori Kossuth Tsz Bajcsy-Zsilinszky úti köz­pontjában. Fodor József és brigádja a nagytermet taka­rítja, ahol kb. 6—800 mázsa gabona fér el. A takarmány­borsó első szállítmánya meg­érkezett. A 250 mázsa borsót a padláson helyezik el. STRAND-BÁL lesz augusztus 13-án, vasár­nap este 8 órai kezdettel a monori strandon. SZERKESZTŐI ÜZENETEK Vércse-őrs, Gyömrő: Tábori üdvözleteteket megkaptuk, kö­szönjük! További jó munkát kívánunk. G. L., Monor: Az ügyet meg­vizsgáljuk, lapunkban majd választ kap. Németh József, Tápiósáp: Súlyos rágalmakat tartalmazó levelét átadtuk a rendőrség­nek. Pest megyei Vízmű- és Kút­építő Vállalat, Budapest; 22. számú Állami Építőipari Vál­lalat, Budapest; Járási Egész- ; ségház: Leveleinkre hónapok ; óta adósak a válasszal. Re- ; méljük, nem kell már sokáig ; várnunk rá! ' r NYUSZKO re kötöttük, hogy nagyon vi­gyázzon Nyuszkóra. Mindig pontosan adjanak neki enni. Három hét múlva jöttünk ha­za. Első utunk Nyuszkóhoz vitt. Nagy volt meglepetésünk és örömünk, amikor Nyusz- kó mellett kilenc pici kis- nyuszit találtunk egy fészek­ben. Apuci megígérte, hogy Nyuszkó háza mellé másik házat készít, hogy a kisnyu- szik is elférjenek. Akkor lesz komoly gondunk, mert a sok Nyuszisénak sok füvet kell szedni, de legalább Nyuszkó most már nem fog unatkozni. Kövesd! Mária V. oszt. tan. Vecsés, Nap u. 3. TÁBORI KRÓNIKA ÜLÉST TART ma délelőtt a Monori Járási Tanács. Napirend: Sima Ist­ván vb-elnökhelyettes beszá­molója; Ecseri Községi Ta­nács v. b. irányító és szerve­ző tevékenységének tárgya­lása, előadó: Fogd Mihály vb-titkár. Nagy Sándor, a mezőgazdasági osztály veze­tője a termelőszövetkezetek termelési tervének és költ­ségvetésének félévi végre­hajtásáról ad jelentést. MAI MŰSOR Mozik Monor: Babette háborúba megy Vecsés: Gerolsteini kaland. Játszadoznak az üllői napközi otthon kis lakói amikorra Alsóörsre értünk. \ Na, jól nézünk ki. Egyik őrs-; bői ki — a másikba be. (Ezt; a táborban is megtehettem \ volna, van ott elég őrs —í helyben.) Álmodozásomból ismét kia- \ bálás „zökkentett” ki. Nini, \ a Balaton! Ezt úgy mondták, mintha legalább is eltéved­tünk volna. De hiszen oda megyünk — vagy nem?! — Szép nagy „tócsa" kéklett alat­tunk. a távolban. De azért el­értük. A strandon már élénk mozgás volt, amikor oda ér­keztünk. Gyerekek és felnőt­tek ugráltak és játszottak a vízben. Azt is láttam, hogy valami nyugágyfélén fekve — himbálódzik néhány ember a vízen. Ezek talán fáradtab­bak, mint mi? — Mert én kis­sé fáradt voltam. A víz azért \ jó volt. Én is megmerültem \ benne egy párszor — néha I akaratom ellenére is. Szóval, i jó volt, és elhatároztam. hogy; másnapra is ott maradok. Fö- \ löslegesnek véltem az utat: o da-vissza újból meatenni- j Nem sikerült. Létszámellenőr- I zés volt, fülönfogtak. Haza I kellett menni. Nem is bántam.! mert uzsonnámat korán — idő; előtt megettem, így hát meg-; éheztem. Otthon — a táborban —- jó. vacsorával fogadtak minket.! Mákostészta volt — repetával, j Felsőőrs. 1961. nyarán. Okoskodó János ! próbaidős úttörő < UIKOESSKi ígéretemhez híven, tábori életünkről, élményeinkről adok hírt néhány sorban. Egyik este kissé megijed­tem. „Tábortűz. tábortűz”, hangzott körülöttem. Tőlünk távolabbi helyen valóban nagy tűzcsóva lobbant föl. Azt hit­tem, ég a tábor, s én vödör­rel a kézben siettem eloltani. Kinevettek. Ehhez a tűzhöz, soy tréfával, nótával, és egyéb mókával felszerelve szoktak „levonulni” a pajtások. (Ilyes­mit még nem láttam, próba­idős vagyok.) Volt is ott ka­cagás, nevetés, a sok-soy hó- kuszos-pókuszog villámtréfá­kon. csasztuskákon és más egyebeken. Na. meg igazi, nagy tűz. Reggel egetverő csatakiál­tásra ébredtem. Qsak úgy zen­gett az erdő. Hurrá, hurrá! Irány a Balaton! — Már azt hittem, hogy kiáradt, és el­érte a tábort. De nem. A szép, napos reggelt üdvözölték a tábor lakói. Hát igen. ennek azért én is örültem. A napi­rend megváltozott. Strando­lás lesz. Hát ezt is lehet? — Brávó-ó-ó! — Alsóörsre indul­tunk. Az útvonal, amelyen haladtunk, nekem is tetsze­tősnek tűnt fel. Csörgedező patak mentén, erdők, hegyek között vitt el útunk. Az ott Lovas — mutatott előre vala­ki. de én csak egy traktort láttam. Ja. igen ez a község neve. Ügy rémlett, fenehosz- szú utat tettünk már meg, ffifflÖDDD IS VIBIkKBH Tavaly tavasszal szép fe­hér, piros szemű nyuszit kap­tunk anyucitól. Rózsikénak és nekem kellett gondozni. Min­dennap szedtünk neki füvet, adtunk zabot, burgonyát és hasonló jó nyúleledelt. Növe­kedett is szépen. Az idei nyár elejére már komoly, nagy nyúl lett belőle. Azt sajnál­tuk csak, hogy egyedül kell lennie, nyuszitárs nélkül. Mi sokat ott voltunk mellette, hogy ne unatkozzon, de mi ;nem beszélhettünk vele nyúl- í nyelven. : A tanév befejezésével hú- i gommal elmentünk nyaralni. ; Apucinak, anyucinak lelké­Lánc-lánc, eszterlánc... NYOLC TSZ FEJEZTE BE A CSÉPLÉST augusztus 10-ig: a csévharasz- ti Egyetértés, a péteri Rákó­czi, a nyáregyházi Ady, az üllői Petőfi, a vecsési Ezüst­kalász, a kávai Haladás, a gombai Ezüstkalász és a men- dei Lenin tsz. Mire e sorok napvilágot látnak, való­színűleg befejeződik vagy legalábbis a végefelé jár a cséplés a nyáregyházi Béke, és a vecsési Zöld Mező tsz- ekben. Közeledik augusztus 15-e, a cséplés befejezésének vállalt határideje. Tsz-eink jelentős része vál­lalását — amint a jelenlegi állapotok mutatják — idő előtt teljesíteni tudja. Van egy-két közös gazdaság, amely veszélyezteti a 15-i befejezés lehetőségét, mert nagyon sok még a csépelni valójuk. Ilye­nek: a csévharaszti Dózsa, a vasadi Aranykalász és Kos­suth, az úri Béke és a monori Uj Élet. Ez utóbbiban a hor­dással nagyon elmaradtak. ÁTCSOPORTOSÍTJÁK A CSÉPLŐGÉPEKET annak érdekében, hogy a cséplés mindenütt meggyor­suljon. A monori Uj Élet Tsz Mendéről kap egy cséplőgépet. A monori Kossuth Tsz-be Ül­lőről és Péteriből jöttek át gépek. A bényei Népfront Tsz a gombai Ezüstkalászból egy cséplőt, valamint egy SZK—3-as kombájnt kap. Az úri Béke Tsz megkapja a ne­gyedik cséplőgépet is Men­déről. Pilis Káváról és Nyáregyházáról, Vasad Ül­lőről és Gyömrőről, illetve Maglódról kap gépet. AZ ÁLLAMI GABONARAKTÁRAKBAN mind nagyobb mértékben gyűl fel az ország kenyérellátását biztosító kenyérmag. Gabonaadójukat már száz százalékban lerótták a csévharasztiak, a kávaiak és a nyáregyháziak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom