Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-06 / 184. szám

1961. AUGUSZTUS 6, VASÄBNAP •«ST WM.VEI s/Cjriwi 9 A kommunizmus programja a világközvélemény előtt C supán egy hét telt el a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja új programterveze­tének nyilvánosságra hozata­la óta — azonban máris le­mérhető a visszhangból, mi­lyen fogadtatásban részesí­tette a világ a kommunizmus programtervezetét. A szo­cialista országok népei, a ha­ladó közvélemény osztatlan lelkesedéssel fogadta az új programtervezetet. Érdemes lenne azonban fellapozni összehasonlításul az 1919-es New York-i, londoni és pári­zsi lapokat, milyen hitetlen- kedéssel írtak akkor Nyuga­ton a bolsevikok második pártprogramjáról, amely a szocializmus felépítését tűzte célul a szovjet emberek elé. A burzsoá lapok többsége kézlegyintéssel próbálta ak­kor elintézni a kommunista párt programját, s a szovjet állam összeomlását a „legkö­zelebbi hetekre” jósolták ... Lenin és a bolsevikok azon­ban bíztak és előre láttak — s ma, negyvenkét eszten­dő múltán érdemes elolvas­ni a New York-i, londoni és párizsi burzsoá lapok kom­mentárjait! Természetesen nem lennének burzsoák, ha örömmel fogadnák a progra­mot — s ezt senki sem vár­ja tőlük. Azonban jellemző, mire készteti 1961-ben eze­ket a lapokat, .a kapitalisták szócsöveit a valóság, a meg­változott világhelyzet, a Szov­jetunió diadalai a termelésben és a tudományban! A vala­mirevaló lapok elismerik a ■ program gigászi voltát és megvalósításának reális lehe­tőségét. Íme, mit írt ezzel kapcsolatban a New York Herald Tribune: „Ostobaság lenne, ha a világ többi ré­sze tagadná a Szovjetunióbaji elért anyagi haladást. Hason­lóképpen ostobaság lenne le­becsülni a Szovjetunió gazda­sági lehetőségeit manapság, amikor már kolosszális terme­lési bázist teremtett meg.’“ J ellemző, hogy a New York Times nyolc tel­jes oldalon, külön melléklet formájában közölte a teljes programot. A kommunizmus építésének merész programjá­val semmit nem tudnak szem­beállítani a kommunizmus hi­vatalos ellenségei. Mert ugyan mivel lelkesíthetnék például az angol munkáso­kat? Hiszen amikor Moszkvá­ban nyilvánosságra hozták az SZKP új programtervezetét, amely jelvázolja a teljes bő­ség, a jólét megvalósításának húszéves tervét — ugyan­akkor jelentette be a brit pénzügyminiszter az angol munkások reálbérének csök­kentését, sok közszükségleti cikk árának emelését, a lakás- építkezétsek csökkentésétk .. Amikor a program a szovjet dolgozóknak az árak további csökkentését vázolta fel. ugyanazon a napon Fran­ciaországban minden eddigi­nél magasabbra szökött a „beaísteak”, a franciák nem­zeti húseledelének ára és to­vább drágult a kenyér! Ilyen intézkedésekkel aligha lelkesíthetnék az angol és a francia munkásokat. Az esz­tendőről esztendőre, válságból válságba bukdácsoló kapitalis­ta országokban a teljes népjó­lét, a munkások számára a bő­ség megteremtése éppoly ir­reális, mint egy degaulíeista képviselő keddi beadványa, hogy válaszul az SZKP prog­ramtervezetére, „valósítsák meg Párizsban is a metró és az autóbuszok ingyenessé­gét”... A párizsi dolgozók min­denesetre annak is örültek volna, na — éppen a napok­ban — nem emelik ismét a metrójegyek árát... A burzsoá lapokból, ame­lyek a rágalmak mellett kénytelenek elismerni a prog­ram célkitűzéseinek realitását, érződik, mennyire kényelmet­len helyzetben érzi magát az imperializmus annak láttán, milyen nagy érdeklődéssel kí­sérik az SZKP programterve­zetét a gyarmati iga alól fel­szabadult ázsiai, afrikai és la­tin-amerikai országokban. Ezeknek az országoknak né­pei. amelyek igvek°vpek tel­jesen megszabadulni az impe­rializmustól, annak gazdasági béklyóitól is, bizakodva tekin­tenek a Szovjetunió felé, amely nemcsak a gyarmati rendszer megszüntetése elleni politikai harcukat támogatja, hanem anyagi segítségnyújtás­sal előmozdítja gazdasági ön­állóságuk megvalósítását, az imperializmus kizsákmányoló rablótevékenysége alóli fel- szabadulásukat is. Ezzel kap­csolatban az angol Reynolds News diplomáciai szemleíró­ja keseregve mutatott rá, hogy az SZKP programterve­zete „hatalmas befolyást gya­korol az egész világra. A nyu­gati diplomaták különösen at­tól félnek, hogy e dokumen­tum a !katonai tömbökhöz nem tartozó, gazdaságilag fejletlen országokra gyakorol felmérhe­tetlen hatást”. A gyarmati uralom alól fel­szabadult országok sajtó­ja különösen nagy figyelmet szentel a programtervezet a Szovjetunió gazdasági fej­lesztésével foglalkozó fejeze­teinek. Ugyanakkor rámutat­nak arra, hogy a kommuniz­mus építésének „menetrend­je’> egyben a béke megvaló­sításának gigászi terve is. Ezt egyébként olyan elvakult kommunistaellenes szemle­írók is kénytelenek beismer­ni, mint David Lawrence, a New York Herald Tribune hasábjain, amikor megálla­pítja, hogy a Szovjetunióban kitűzött húszéves program „tartós békét tesz szükséges­sé”, mert hiszen ez a békés építő munka programja. Ezek után nevetségesnek tűnik ugyanennek a Lawrence-nek az az állítása, hogy a Szov­jetunió „agresszív politikát folytat”. Minden józan ember tudja, hogy a jólét megvalósításának ezt a grandiózus tervét csak békés körülmények között le­het megvalósítani. A tervezet is leszögezi: „A kitűzött prog­ram sikeresen teljesíthető bé­kés viszonyok között. A nem­zetközi helyzet bonyolódása és ennek következtében a hon­védelmi kiadások elengedhe­tetlen növelése késleltetheti a népjólét emelésére vonatkozó tervek végrehajtását. A nem­zetközi kapcsolatok tartós ren­dezése, a katonai kiadások csökkentése, különösen pedig az általános és teljes leszere­lés megvalósítása megfelelő államközi egyezmény alapján, lehetővé tenné a dolgozók élet- színvonalának emelésére vo­natkozó tervek jelentős túl­teljesítését.” B éke kell a békeprogram megvalósításához. Ezért ajánlja a kommunizmus a békés versenyt a kapitalizmus- j nak. Az SZKP programja a béke programja — egyik tartópillére éppen a külön­böző társadalmi berendezke­désű államok békés egymás mellett élése. Ezért köszöntik világszerte a békére vágyó milliók. Sebes Tibor ..A BÉKESZERZÖD ÉSIIÓL TÁRGYALNI KELL“ A világsajtó a szovjet jegyzékekről Újabb puccs fenyeget Algírban? Az ultrák titkos rádióadója félórán át „ráállt“ az algíri rádió hullámhosszára Mint az MTI párizsi tudó­sítója jelenti, szombat délben nem kis meglepetés érte az algíri, rádióhallgatókat: egy óra előtt néhány perccel hir­telen elnémult az algíri rá­dió, a France V. állomás. Pillanatnyi szünet után egy ejtőernyős induló hangzott fel, majd isme­retlen bemondó jelentke­zett „Franciaország rá­diója — a francia Algé­ria hangja” néven. Mint ismeretes, az ultrák az áprilisi puccs idején ezt az elnevezést használták az al­gíri rádióra. Ezt követően felolvasták a távollétében halálra ítélt Gardy ex-tábornoknak, az ide­genlégió egykori főparancsno­kának felhívását. (Gardy az áprilisi fasiszta puccs idején Oran katonai parancsnoka volt és azóta az ultrák fegy­veres szervezetének, a hírhedt OAS-nak vezetői közé tarto­zik.) Felhívásában Gardy dicsői- tette a puccsista Sálán ex-tá- bomokot. sértő kijelentéseket tett De Gaulle-ra a köztársa­sági elnök algériai politikájá­val kapcsolatban, utalt a bi- zertai helyzetre és támadta az algíri rádió vezetőségét. A néhány percig tartó fel­1 (iÍSZ NYÁKON GYÖNGY A DIVAT hívás után katonai indulók következtek, majd az ismeretlen bemondó „híreket” közölt az OAS fasiszta szervezetről, vé­gül pedig felszólította a franciákat, hogy „marad­janak a francia Algériá­ban”. Az algíri rádió ezután is­mét elnémult. Az ultrák „rá­állása” 28 percig tartott. Kö­rülbelül másfél óra múlva az algíri rádió ismét jelentkezett és folytatta műsorát. Az orani és a constantine-i rádió egész idő alatt szokásos műsorát sugározta. Az incidensre Párizsban azt a magyarázatot adják, hogy az ultrák plasztikbombákkal felrobbantották az adót áram­mal ellátó kábelt és az áram­szünet idején egy föld alatti adójuk „ráállt” az algíri rá­dió hullámhosszára. Jóllehet Párizsban az inci­dens után sietve kijelentették, hogy Algírban teljes a nyu­galom, nyugati hírügynöksé­gek és az Europe 1. rádió al­gíri tudósítója arról számolt be, hogy az ultrák felhívásá­nak elhangzása nyomán Algír utcáin felhangzott a hírhedt autód uda-koncert. Hosszú gépkocsi-sorok vo­nultak végig az „Algéria francia” kürtjelzést du­dálva. Hírügynökségi jelentések szerint, amikor az ultrák tit­kos rádióadója az algíri hul­lámhosszon jelentkezett, az első pillanatban azt hitték az emberek, hogy a puccsisták ismét elfoglalták a rádió épü­letét. Bár nagyobb arányú tünte­tésekről és incidensekről nem érkezett jelentés, az algériai francia hatóságok haladékta­lanul óvintézkedéseket foga­natosítottak. Algír startégiad- lag fontos pontjain megket­tőzték az őrségeket. Az admi- ralitás épületét és a nyári palotát — ahol jelenleg Joxe, az algériai ügyek államminisz­tere is tartózkodik — harc­kocsik és csendőrségi kordon vette körül. Megszigorították a biztonsági intézkedéseket Jean Morin algériai főmegbí­zott székhelye körül is. jegyzékek „megnyitják a tár­gyalásaik lehetőségét”. A Daily Telegraph ezzel a címmel közli a hírt: „Hruscsov nyitva hagyja a berlini ka­put”. Londonban úgy vélik — írja a Daily Telegraph —, a jegyzékek nyitva hagyják a kaput a Nyugat számára, hogy javaslatokat tegyen a Szov­jetuniónak külügyminiszteri, vagy kormányfői szinten tar­tandó értekezletre, még az év vége előtt. A Times nem fűz megjegy­zést a jegyzékekhez, de a töb­bi laphoz képest, sokkal bő­vebben ismerteti. A Quardian megállapítja, hogy az Angliához intézett jegyzék a jelenlegi légkörben annyit tett, amennyi várható volt. hogy megnyissa az ajtót az új tárgyalások számára. A Daily Worker fő helyen foglalkozik a hírrel, é* a tár­gyalási készségen kívül, első­sorban az angliai nyugatné­met támaszpontokra vonatko­zó részt emeli ki. A demokratikus német köz­vélemény továbbra is élénk érdeklődéssel kíséri a német békeszerződés megkötésére és a nyugat-berlini helyzet nor­malizálására irányuló szov­jet kezdeményezések fejlemé­nyeit. A Német Demokratikus Köztársaság lapjai szombaton vezető helyen ismertették az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kor­mányaihoz intézett szovjet jegyzékeket, valamint a Német Szövetségi Köztársaság kor­mányához címzett szovjet em­lékiratot. A Neues Deutschland, amely teljes terjedelemben közli az Egyesült Államok koymánvA- hoz intézett szovjet jegyzéket és a nyugatnémet kormány­nak szóló szovjet emlékiratot, főcímében kiemeli, hogy „A békeszerződésről tárgyalni kell”. Alcímeiben pedig meg­állapítja: „Az Egyesült Álla­mok vonakodása meghatáro­zatlan időre halasztja a né­met békeszerződést — A nyu­gati hatalmak nem akadályoz­hatják meg, hogy az NDK kü­lön békeszerződést kössön — Aki elutasítja a két német ál­lammal kötendő békeszerző­dést, az becsapja a népeket — Bonn visszautasító magatar­tása minden bizonnyal meg­hiúsítja a német egység meg­teremtésének utolsó lehetősé­gét”. Míg amerikai hírügynök­ségi jelentések szerint Wash­ingtonban különösen méltá­nyolják a szovjet jegyzékek „mértéktartó hangját” és kor­mánykörökben általánosság­ban az a vélemény alakult ki, hogy a „szovjet jegyzékek a nemzetközi feszültség eny­hítésére irányuló törekvé­sekben új reményeket éb­resztettek”, addig nyugatberlini kiadásá­ban a Welt első oldalas főcí­mében ismét csak „fenyege­tésnek” minősíti a szovjet kor­mány válaszát. A nyugati kül­ügyminiszterek párizsi érte­kezletéhez fűzött kommentár­jában a lap azt állítja, hogy a szovjet válaszjegyzékek nem tartalmaznak semmi újat, s hogy a ..két fél beásta,, elsán- colta magát”. A Telegraf címében viszont kijelenti: „Moszkva tárgyal­ni akar”. Vezércikkében pe­dig hangoztatja: „Ezeket a válaszjegyzékeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert hangjuk mindenekelőtt arra mutat, hogy Moszkva nemcsak hajlandó tárgyalni, hanem óhajtja a tárgyalásokat és ez az a pont, ahol egyeznek a vélemények”. A lap üdvözli azt a szovjet javaslatot, hogy a német békeszerződés tárgya­lásán vegyen részt az egykori Hitler-ellenes koalíciónak mind az 52 állama. Fanfani és Segni hazaérkezett Rómába Fanfani olasz miniszterel­nök és Segni külügyminiszter szombat délben háromnapos szovjetunióbeli látogatása be­fejeztével repülőgépen haza­érkezett Rómába. Fanfani megérkezése után a római repülőtéren rövid nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy látogatásának célja a béke megvédése és megszilár­dítása volt. Lcopoldvflle-ből küldöttség indult Stanlrnille-be Christophe Gbenye, az újonnan alakult kongói kor­mány belügyminisztere és há­rom más Lumumba-párti po­litikus pénteken Leopoldvil- le-ből elindult Stanleyville- be. hogy tájékoztassa Antoi- ne Gizengát a legújabb fej­leményekről. A négytagú küldöttség elő­reláthatólag vasárnap érkezik vissza Leopoldville-be. Cyrille Adoula, az új mi­niszterelnök, pénteki nyilat­kozatában kijelentette, arra törekszik, hogy Kongó egész területén helyreállítsa a tör­vényt és a rendet. Ez — fűz­te hozzá — különösen vonat­kozik Kivu tartományra, ahol e héten „a feszültség bi­zarr helyzete állt elő”. AFP-jelentés szerint egyéb­ként Csőmbe, az Elisabethvil- le-ben székelő katangai sza- kadárok vezére, üzenetet in­tézett Adoulához. Ebben azt fejtegeti, hogy „hő óhaja” ta­lálkozni vele. Miit JÖN! jön: A VILÁGHÍRŰ PRÁGA CIRKUSZ Gödöllőn a kastélykertben augusztus 9—10-ig vendégszerepei Csak 3 nap! Csak 3 nap! JÖN! 3 órás kacagás JÖN! Az osztrák sajtó vezető he­lyen ismerteti a nyugati ha­talmakhoz intézett szovjet jegyzéket. A kormánykoalíció lapja, a Neues Österreich kiemeli, hogy a Szovjetunió hajlandó mindkét Németországgal megkötni a békeszerző­dést, és nem szándéko­zik a nyugat-berliniek szabadságát, valamint a nyugati hatalmak nyugat­berlini jogait korlátozni. A lap mérsékeltnek ítéli a szovjet jegyzék hangját. A szocialista Arbeiter Zei­tung a Nyugat-Berlin számá­ra kilátásba helyezett nem­zetközi biztosítékokat dombo­rítja ki. és hangoztatja, hogy a Szovjetunió nem tűri to­vább Nyugat-Németország fegyverkezését. A néppárti österreichische Neue Tageszeitung a jegyzé­kekből következtetve rámu­tat. hogy Szovjetunió kész tárgyalásokat folytatni a nyu­gati hatalmakkal, de Nyugat- Berlin kérdésében hajthatat­lannak látszik. A pénteken nyilvánosságra hozott szovjet jegyzékek el­ső londoni sajtóvisszhangja hangsúlyozza a tárgyalásiok lehetőségét. A Daily Herald szerint, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom