Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-06 / 184. szám
1961. AUGUSZTUS 6, VASÁRNAP MEG sJCtrlmo A BÁTRAK SPORTJA Vitorlázóra])ülök, ejtőernyősök között Sáriban HISZ ÖN A BABONÁBAN? Macskafarka és hajtincs — A csodatévő orvosság — Pannin pöfögő boszorkány — A parázsra szórt só története Vidám élet folyik a Sári határában levő repülőtéren. Ejtőernyősök, vitorlázók táboroznak most ott egy hónapig'. Karcsú gépek szántják az eget, fogóeskáznak a bárányfelhőkkel, majd utolérve őket, magasbakapó örvényüket legyőzve futnak tovább. Ha kedvez az idő, hat-nyolcszáz kilométert is megtesznek egy nap. Fönt az ég kékjében légkönnyűvé válva sütkéreznek, majd hirtelen megtáltosodva nyolcvan-, százkilométeres sebességgel repülnek egyik fel- hőállomáslól a másikig. Bizony, nehéz őket lecsalni, ha kedvük szerint vitorlázhatnak. A kövérebb gépekből ejtőernyősök ugrálnak. Lefelé jövet, amikor már a nagy selyem kibomlott, bravúros mutatványokat csinálnak a légben. Ügyességükkel mindenkit ámulatba ejtenek. A sáriak hozzászoktak már a nagyszerű légibemutatókhoz. Hétköznap-vasárnap sok nézője akad a sportolóknak. Ám most, a táborozás idején Valósággal vendégjárás van náluk. Különösen a község fiataljai keresik fel őket reménykedve: hátha tehetnek egy fordulót ők is a pilóta mellé bújva fent a magasban? A táborban ■ eltöltött idő alatt még a kezdők is komoly versenyzővé fejlődhetnek. Minden napnak megvan a maga eseménye, így hát vidáman, gyorsan múlik az idő. A tábornapló sok érdekességről. kedves történetről ad számot. A minap avatták „vérbeli-' ejtőernyőssé a ráckevei Mérges Jánosi, aki akkor ugrott először életében ejtőernyővel. Mindenki izgatottan figyelte, mit csinál a fiú a légben, hogyan ér majd földet. Csak Jancsi nem* t? -í ív. a:.r; :it n.\ a .. — idegeskedett. Kiugrott nagy lelkinyugalommal, tartotta a szabályokat, s három perc múlva, talpraállva ért földet. Társai azonmód kézbekapták és ott helyben kimérték rá az avatás porcióját, azaz ejtőernyős hyelven mondva, jól „lesimázták” a gyereket. A kis Léber Juli is ott van a táborban Szigetszentmik- lósról, aki majdnem tripláját ugrotta már meg életkorának. Az egész leányka mindössze tizenhét esztendős és máris jubilált: július 24-én ért ötvenedszer földet. A nagy eseményt a lányok közös vacsorával akarták megünnepeiI.éber Júlia ni, de sajnos, Sáriban és Da- bason mindössze öt száraz kiflit kaptak a vendéglőkben. Az tartotta bennük az erőt, rtiíg a tízkilométeres úton visszagyalogoltak a táborba. De jókedvük nem hagyta el őket. Az éjféli órákig együtt maradt a kis társaság és kacagtató történeteket meséltek az ejtőernyősök életéből. Jóízűket nevettek, P. vitorlázó aznapi kalandján. Köztudomású, hogy P. a legjobb vitorlázók egyike, úgy repül, olyan , eszeveszett ..gyorsán,. _______í.*-—' -lid.*-..*' -'I--„ioa..-m intha lökhajtásos gépen ülne. Egyetlen felhőt sem sza- laszt el maga mellett, valamennyit meglovagolja gépével. Úgy ismeri a vidéket, mint a tenyerét. Aznap mégis jól becsapódott. Amikor felszállt, különösen sck bárányfelhő úszott az égen. Egyiket sem akarta elszalasztani. Pajkos játékukat megirigyelte a szél és a vitorlázót lezavarta az égről. A nagy körforgás után földet érve, P. nem tudott tájékozódni. Sehogyan sem találta ki, hogy melyik község templomtornyát látja. Bement a faluba, s már-rriár telefonálni készült a repülőtérre, amikor egy idősebb emberrel találkozott. Megkérdezte, hogy tulajdonképpen hol. melyik faluban van ő most? — Ugyan fiam, hát hol volna? Sáriban! A táborozok között legtöbb élményben Müller Ernő gyé- mántkcszorús ejtőernyős oktatónak volt része, aki már négyszázötvenszer ugrott. Mestere az ugrásnak. Olyan bravúros mutatványokat csinál a levegőben, hogy a nézőknek még a lélegzete is eláll. Ugrott ö már fényes nappal, koromsötét éjjel, házak közé, :zalmakazalba, Tiszába. Dunába. sőt még a Balatonba is. Akit ő egyszer megtanít ugrani, abból nagyszem ejtőernyős lesz. — Szép sport az ejtőernyővés. Ha egyszer valaki elkezdi, élete végéig rabja lesz és nem tudja abbahagyni — Az idén 3500 iakás építését kezdték meg a kisipari szövetkezetek Az elmúlt évben £300 lakást építettek a kisipari szövetkezetek, az idén pedig már több mint 3000 építésére készültek fel. A tavasszal a tervezettnél valamivel tó ob, 3500 lakás építését kezdték meg. Vidéken főleg kis családi házakat, Budapesten pedig társasházakat építenek. Az első félév lezárása után az OKISZ megvizsgálta, hogyan teljesítik a ktsz-ek a lakás- építkezéseknél vállalt kötelezet tségeiket Megállapították, hogy a munka kielégítően halad, bár néha időszakos anyaghiány gátolja. Néhány társasház kivételével — amelyeknek építését az engedélyek megszerzésének elhúzódása miatt késve kezdték — a vállalt határidőket általában tartani tudják. Müller Ernő szokta mondani a gyémánt- koszorús ejtőernyős. Hallatlan nagy önbizalmat ébreszt az emberben az ugrás. Nemcsak azért, mert meggyőződik arról, hogy szervezete rendben, tehát makkegészséges, hanem azért is, mert amikor több ezer méter magasban kilép a gépből, úgy érzi: hódolatra kényszeríti a láthatatlan, megfoghatatlan léget, s ezért földet érve. óriási büszkeség tölti el szívét. András Ida két osztályt, akkor abbahagyta, nem volt kedve tovább a tanuláshoz, otthon dolgozik most. De lám: a tűsarkú cipő a nylon holmik mellé még nem került megváltozott gondolkodásmód. Nekünk kell tenni róla, hogy az is meglegyen. @ A beteg ember nem sokat szokott teketóriázni, elmegy az orvoshoz. így van ez már faluhelyen is, főként, amióta ingyenbe jön a dolog. Mégis vannak olyanok, akik az orvos helyett máshoz mennek, inkább bíznak a hókuszpókuszban, mint a tudományban. így tett K. Sándor is, aki özvegy ember létére szégyellt elmenni az orvoshoz, mert olyan baja volt, amit a férfiember restell. Kitől kapta? Hót... nem tudja. Legalábbis, amikor már orvoshoz került, ezt állította. Amit az orvos egy-két kezeléssel elintézett volna, az K. Sándornak tekintélyes szenvedésébe került. S. Sándornét kereste fel. Az öregasszonyról köztudott a faluban, hogy mindenhez ért, így hát K. Sándor is bízott benne. Elnyögte, mit is akar, az asszony meg már sorolta is: kell neki két tyúk meg száz forint ennek fejében ad neki a „csodakenőcsböl”, ami elmulasztja a dolgot. Ke- negesse csak ... Kenegette. Persze, a vajjal összekevert kénpor nemhogy segített volna, hanem még egy kiadós fertőzést is eredményezett. Amikor K. ezt szóvá tette S.-nének, az asszony nem esett kétségbe, 'felvágta' mag&V'‘á5&nnar:“ , Biztosan^ nem ügyeltél aira. armt“ffiölicftáTTÍ;' högyan használd. Vess magadrá. Neki már megvolt a két tyúk meg a piros hasú bankó is, K. meg menjen, akihez akar. Végre el is ment a doktorhoz, aki alapos fejmosással kezdte a — gyógyítást. S K. is csak akkor ábrándult ki a csodatévő gyógyszerből, amiért igencsak borsos árat fizetett, amikor a doktor behozatta vele, s megmondta, miből van. A rászedett ember azóta már meggyógyult. De vajon kigyógyult-e a csodatevő asszonyok és gyógyszerek iránti hitéből is? @ Az alábbi história már bonyolultabb — és mulatságosabb is. Öregasszonyok nyelve keverte a dolgot, igaz, ők is sültek fel vele. De hót maguknak főzték. M. Józsefnének nem egy irigye volt a faluban. A szép • fiatalasszony, aki becsülettel ; ellátta a földművesszövetkezet ! pénztárosi teendőit, ügyesen : gazdálkodott odahaza, s meg ; is volt mindenük. A „jóaka- ; rók” először arról kezdtek ■ nyelvelni hogy: könnyű an- ; nak, aki maga ül a húsosfazéknál, ami alatt természe• tesen a földművesszövetke• zet pénztára értendő. Ment l ellene feljelentés is. Vizsgá- : lat jött, de mindent a leg- : nagyobb rendben talált, nem í hiányzott egy garas sem a ; pénztárból. Ha nem így, ak- ! kor úgy, okoskodott néhány ; vénasszony, akiknek M.-né : néhányszor megmondta a ma- ; gáét a pletykálásról. Kisütöt- ! ték, hogy M.-né „rontóasz- : szony”, s azért van annyi • pénze mert „éjjelente kifeji a ; a tehenek tejét, s eladja”. ; Mosolyogna az ember, de ! nem mosolyogni való. Meri ! nemcsak szóbeszéd lett a do- ; logból hanem több is. Ami- ; kor az egyik öregasszonynak Az asztaltáncoltatás már igencsak kiment a divatból, de azért vannak, akik szeretnének beszélni a szellemekkel, vagy legalábbis k ö z - vetve beszélgetni, a szellemek szavát értő ember segítségével. Ilyen „szellembeszéd értő-’ asszonynak csapott fel P. Máténé is, aki egy egyszerű kémiai jelenséget használt fel hozzá. Sót szórt a parázsra. Igaz, nem akármilyen só volt ez, szerinte varázssó. Hogy a boltban vette ő is, félkilós csomagban azt nem kiabálta el senkinek. A só — a benne levő nátrium — megfesti a láng színét. A kékes láng lett a —^szellem. Miről beszéltek a szellemek? Meg kell hagyni, eléggé tájékozottak voltak, tudták a falu minden dolgát, bármit is kérdeztek tőlük, mindenre becsülettel megfeleltek. Igaz, a tolmács szerepét P.-né játszotta, s mivel csavaros eszű asszony, így a szellemek is azokká lettek. Nem kért ő semmit, tisztában volt azzal, ha ilyet tesz, előbb-utóbb összeakad a rendőrséggel. A szellemet idéztető asszonyok úgyis hoztak ezt-azt, hiszen „nem kívánhatjuk ingyen a nagy fáradságát”. A dolog tudomására jutott a tanácselnöknek is. aki kedvet kapott a — szellemidézésre. Behívott két-három asszonyt, s ..produkálta magát”, szórta á sót. bámulták az asszonyok a kék lángot, s hajtogatták: „akárcsak a Böskének”. Csak akkor esett le az álluk, amikor a tanácselnök elmagyarázta! a „nagy titkot” Becsületükre váljon. hírét is vi*- ték a faluban. S azóta Bösk . ha sót vesz a boltban, csak azért veszi, hogy az ételt meg- izesitse vele . . . .\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\>\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W.\\\\VV\\\\\V,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\1\V\\\\\\\.wwwwwwv. . Vannak-e még Földünkön ismeretien állatfajták ? még Földünkön ismeretlen állatfajták? Zoológiái szaklapokban évente vagy ezer, a tudományban eddig ismeretlen állatfajtáról jelennek meg beszámolók. Ezek a fajták azonban túlnyomórészt apró rovarok, tengeri állatok vagy élösdiek és csak igen ritka esetben tartoznak az emlősök családjába. Az elmúlt negyven esztendőben a Szovjetunióban például mindössze 15 újfajta gerincest. rágcsálót, illetve denevérfajtát találtak. Nagyobb állatokkal kapcsolatban az elmúlt száz esztendőben Földünk minden zugának felkutatása nyomán néhány érdekes felfedezést tettek. így például 1900-ban találtak rá a kongói erdőségekben az okapi nevű állatra, amely a zsiráffal rokon. Tizennégy évvel később Kínában, a Jangce forrásvizénél félvak édesvízi delfinfajtát fedeztek fel. A húszás években nagy feltűnést keltett egy óriásgyík felfedezése a Komodo nevű kicsiny indonéz szigeten. Az óriásgyík, amely a „Komodo-varan” nevet kapta, három méter hosszúságra nő meg és valóban emlékeztet a mesebeli sárkányra. Vagy huszonöt évvel ezelőtt szintén Indonéziában, az erdők mélyén találtak rá egy különleges bikafajtára, amely „szürke bika” vagy „Cuprey" néven ismeretes. Ugyanebben az időben Kongóban felfedeztek egy új pávafajtát is. Természe trajzilag sorban megdöglötték a tyúkjai, arról kiabált faluhosszat, hogy: M.-né tette, mert ő „nem adott neki kétszáz forintot, amikor az éjszaka a házába belopódzó M.-né erre felszólította.” A dolog visz- szakerült M.-né fülébe is, aki nem hagyta annyiban a dolgot, elment az öregasszonyhoz' s megmondta neki; jó lesz, ha abbahagyja az ostoba fecsegést, mert ő nem lesz rest, feljelenti a bíróságon. Több sem kellett az öregasszonynak, panaszra ment: M.-né megfenyegette, hogy jobb lesz. ha hallgat, mert ha nem, akkor rontást hoz az egész családjára. Az öregasszonyt persze megmosolyogták panaszával, de az nem nyughatott. Amikor M.-né vett magának egy Panni robogót, rögtön kiabálni kezdett: azért vette, hogy éjszakai útjait gyorsabban járhassa! Nem volt rest, megszervezett négy, hozzá hasonló öregasszonyt, akiknek más dolgá sem volt, mint másokkal törődni, s egyik éjszaka elbújtak a licióbokrok tövében, meglesik a „Pannis boszor- kányt”. De csúful jártak. M.-ék tehenének valahogyan eloldódzott a lánca, s az elszabadult jószág erre-arra ballagott, míg csak valahogy oda nem került a bokor tövében bújó öregasszonyok háta mögé. Majdnem rájuk lépett, de elég volt annyi is, hogy a sötétben jó nagyot szusszantott a fülükbe. Az öt öregasszony tízfelé rebbent, akkora sikí- tozással. hogy felébredt az egész környék, gatyában nevették az ágyból kiugrasztott emberek a vénasszonyok futását. Azóta csend van. Csak olyr kor hallani a boszorkány Pan- nijának pöfögését. De mintha azóta vidámabban pöfögne. Ha hajlamos lennék a 'hiszékenységre. "mg&-“ázt" is“ mondanám: mintha nevetne a ;Páfihí: -se» * • A kis, hegyek közé bújtatott faluban ugyan ott a villany, a rádió, újság is tisztes számmal jár, de ott van ör- zse néni is. aki afféle alkalmi „doktorként” felcsapott soriirányítónak két szív dolga eligazításában. Nincs annál egyszerűbb dolog a világon, mintha két ember szereti egymást. S nincs annál bonyolultabb sem. Hát még, ha csak az egyik ember szereti a másikat, de a viszonzás elmarad?! B. Ilona nagyon szerette a fiút. de a fiú nem sok ügyet vetett rá. Igaz, váltott szót vele. de ezt megtette a többi lánnyal is, amikor a mozi előtt ácsorogtak, vagy a „kultúr-, ban” bál volt, de úgy igazán észrevenni nem vette észre Ilonát. Pedig ő igyekezett ész- revetetni magát, igyekezett magára fordítani a fiú tekintetét. de eredménytelenül. Elpanaszolta a dolgot örzse néninek, akiben egyszerre felébredt a mindenttudó asszony, s kérés nélkül is felkínálta: eligazítja ő a dolgot. — Hozzál nekem egy tincset a hajadból, meg egy macskának a levágott farkát. Ha ezt meghoztad, tovább ne törődj semmivel, a többi már nem rád tartozik. Ilona a dolog hallatán meghökkent. A hajtincs még hagyjon, hanem a macskafarok? A szerelmes szív nem ismer akadályt, s Ilona felbérelte — a szó szoros értelmében, tíz í őri n tért — a kisöccsét, szerezze be a nélkülözhetetlen macskafarkat. A gyerek becsülettel "^szállította, is -az- árut még aznap este, de fél érán belül rajta is vesztett. Ott volt a szomszéd, számon- kéini megcsonkított, félig holt macskájának sorsát B- éken. A gyerek egy atyai pofonra mindent bevallott, s ezután Ilona sem tehetett mást, elmondta a dolgot. Örzse néne? — Hát hiszen én csak jót akartam. Azt hittem, jobban megjön a lány bizalma, ha arra gondol, én tettem valamit. Ártatlan dolog lett az egészből, végül is, csak egy macska farka bánja — meg Ilona lenyiszáit hajfürtje — hagyján hát. Azaz, mégsem hagyján: Ilona — akárcsak a mai lányok — nem afféle ír- ni-olvasni sem tudó, a világból semmit nem ismerő fiatal. Elvégezte a nyolc általánost, gimnáziumból is kijárt Nem régi meséket akarok itt elmondani az olvasónak. Maiak ezek a történetek, s sajnos. mm is mesék. A babona, bár mind szükebb területen, de azért tartja magát, szedi áldozatait, s nemegyszer gazdaggá tesz csalókat, varázslókat, látó- asszonyokat, a hókuszt-pókuszt „értő” embereket, akik a háta mögött mindig kinevetik a hiszékeny áldozatot Ennyi lenne a négy történet, csak úgy, dióhéjban. De igy, : kurtán is éppen eleget mondanak. Sok minden változott falun. ' A múlt azonban megbújik, s ha módját találja, azonnal felüti a i fejét, híveket toboroz. Mind kevesebb a hívek száma, mind £ mosolyogtatóbbak a történetek. De csak mosolyogni nem J szabad rajtuk! í Mészáros Ottó különös érdeklődésre tarthat számot azf, a lelet, amelyre 1938-ban Afrika dé-'; li csücskében akad-'; tak rá. Halászok ki-; fogtak egy „Lami-; taria” nevű halfaj-% tát, amelyről a tudó-} mány azt tartotta, hogy vagy hetven- ezer évvel ezelőtt % kihalt. A második t világháború után is találtak néhány pél- dányt ebből a hal-% fajtából, amelyről í úgy vélik, hogy tőle'j származnak a szá-f, razföldi gerinces ál- f latok. $ A tudósok egyet- % értenek abban, hogyJ nagyobb ismeretlen % szárazföldi állatokatJi már nemigen talál-'t hatunk Földünkön. í Most már csak az ft óceánok mélyének f felkutatásával sikerülhet eddig isme- retten nagyobb hal-j és polipfajtákat fel- f kutatni. '* Pest menyében az értékesítésre kerülő gyümölcs 60 százalékát a hullai őszibarackosok adjak idényben a környékbeli termelőknek. (MTI) A budai járás 30 lel vásárlótelepén elérkezett a munkacsúcs időszaka: 800 000 ösziba- rackfa termése érkezik sza-, kadatlanul az átvevőkhöz,; akik éjjel-nappali munkával; gondoskodnak a kényes gyű-, moles gyors továbbításáról.: Pest megye gyümölcsértékes!-: tésének 60 százalékát a Buda környéki őszibaracktermelőkkel bonyolítják le, akik az idén különösen sok és szép | árut küldenek. Június elejétől i szeptember végéig 370 vagon: barackot adnak el az állami kereskedelemnek, ami 160 vagonnal haladja meg a múlt évi mennyiséget. A diósdi szakcsoport egymaga 75 vagon termést szed le, s itt működik a legforgalmasabb állami átvevőhely is. A nyolcféleképpen osztályozott gyümölccsel naponta 3—4 vagont raknak meg. A külföldi vásárlók igénye:! is kielégítik. A rekeszekbe rakott gyümölcsöt tetszetősen adjusztálják. még arra is üayelnek. hogy a színes pem'rok között minder! szem egyformán, egyirányban helyezkedjen el. A csillogó celo- fánforgáccsal meghintett, színes címkékkel ellátott rekeszei? igen tefszetösek. Egyedül a diósdi fvvá?ár!óts’ep mintegy 8 millió forintot fizet ki az A világsajtóban időről időre mindig felbukkannak jelentések eddig ismeretlen. titokzatos élőlényekről. A második világháború előtt a „Loch Ness-l szörny” volt divatban, az elmúlt években pedig a „havasi ember” hozta lázba a fantáziadús embereket. Időnként hallunk hatalmas „re- pülögyíkokróV', amelyek állítólag a Kongó vidékén találhatók, vagy arról a „Nunda” nevezetű vadmacskáról, amely Kelet-Afrikában garázdálkodik. A nyári uborkaszezonban még olyasmiről is szó esik, hogy Afrikában, Ázsiában vagy Dél-Ameriká- ban régen kihaltnak hitt őslények sétálgatnak. : Mit mond erről a tudomány? Vannak-e
