Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-06 / 184. szám

1961. AUGUSZTUS 6, VASÁRNAP mar KECtd <f£írim) 5 Vácduka után - kiállítások előtt ARCKÉPCSARNOK Arcára sötét szint lopott a nyári nap heve. A vácdukai nyáré, amely a minap ért véget, de amelynek emléke még sokáig kísért. — Tanulságos és hasznos napok voltak azok ott Vác- dukán — kezdi a szót min­den magyarázkodás nélkül Szánthó Imre, s folytatásként jókora mappát tesz elém. — Ezek a rajzok, akvarellek mind ott készültek. Először megszámolom a képeket. Pontosan harminc MARCEL PROUST: AZ ELTŰNT IDŐ NYOMÁBAN Marót János portréja. darab. Tíz alkotó nap ered­ménye. Csak most nézem meg a képeket gondosabban. Majd valamennyi tanulmány. Marót János szövetkezeti pa­raszt portréja, ákttanulmá- nyok, a vácdukai kastély és kastélykert, tűzoltóberen­dezés a szövetkezet földjén, vácdukai táj és így tovább. Elsősorban a képek solcszí- nűsége az, ami megragad. Mosolyog. — Könnyű dolgom volt. Hogy miért? Vácdukán, ha valaki rajzolni akart, min­den lehetőség adott volt. Naponta volt modell, napon­ta kijártam a vácdukai ter­melőszövetkezet kovácsmű­helyébe, azután a festői park, r‘u~kastély szép"' Köényéke. mind-mind megannyi téma. S mindehhez tökéletes ellá­tás, teljes kényelem, né­hány hasznos és tanulságos előadás... Azt hiszem, aki ott volt Vácdukán, annak sokáig emlékezetes marad az a tiz nap, amelynek megszer­vezéséért minden dicséret megilleti a megyei tanács il­letékeseit. — Ezek szerint hasznos volt az idei nyár? — Számomra igen. Vác­duka előtt ugyanis Egerben töltöttem két hetet. court-díj elnyerését és a vi­lághírt, de müvének befeje­ző részei már csak halála után jelennek meg, s így is nem egy'része nyers és vázlatos marad. Nehezen vívta ki az elismerést. Művének első ré­szét 1913-ban sikerült csak ki­adatnia — saját költségén. Értékelése körül szélsőséges vélemény ütközött meg. So­kan még akkor is csak mű­kedvelőt, mások a regény mű­fajának forradalmárját látták benne. Az eltűnt idő nyomában az emlékezet regénye. Emlékezet és idő, regény és idő össze­tartozó fogalmak, hiszen minden regény fő kérdése az az idő, amelyet bizonyos ese­mények töltenek ki. Az idő múlásának érzékeltetése a műfaj egyik kulcskérdése, amelyet a hagyományos re­gény az időegységek mechani­kus egymás utánjának, a gé­pies időnek rögzítésével ér el. Proust kortársa és rokona Bergson, a filozófus, válasz­totta el a gépies és valóságos időt, azzal a tételével, hogy az idő valóságos tartalmát az élmény határozza meg. Van­nak eseménytelen időszakok, melyeknek élménytartalma sincsen és viszont. Ezenkívül a lélekben egyes események más időpontban érnek meg, mint az a mechanikus idő sze­rint történt. Proust alkotói módszere ezeken a tételeken nyugszik. Ezért van az, hogy művében egy-egy epizódot az oldalak tucatjain tárgyal, míg másutt éveket intéz el egy- egy mondatban. Számára a valóságos időt az emlékek ad­ják. Ezzel a módszerrel szá­mol be életéről és a társa­ságról, amelynek életében az­zal a teljességgel akarta áb­rázolni a kor Franciaorszá­gát, mint a maga korában Balzac Proust kitűnő érzékkel mu­tatja.. meg a. társadalmi osztá­lyok, rétegek egymáshoz való v'iázq'rtyát, Bär,elve szerint tartózkodott az értékítéletek­től, s csak megismerni akart. Megismerése azonban, az áb­rázolás mélysége miatt ítéletté vált a hanyatló francia arisz­tokrácia felett. Az irodalmi expresszioniz- mus legnagyobb alakját a polgári irodalomelmélet telje­sen a maga számára akarta ki­sajátítani és felderíteni. Lélek­tani ismereteit beteges mély- lélektani vájkálássá, idő és emlékezési technikáját ese- ménytelenséggé és misztikává torzították. írói magatartását, ! elzárkózását az adott való- í Ságtól való arisztokratikus í elfordulásként, valamiféle él- j mény nélküli írói önterméke- \ nyitásként ünnepelték. Holott ; a bezárkózás a parafával szi­> getelt szobába lehetett az al- < kotás feltétele, de a parafa- ! szoba nem tesz alkotóvá. ! Proustot ifjúkora hatalmas ! élmény gazdagsága és érzé- ! kenysége, az elmúlt idők él- í ménytartalmát felidéző kész- ! sége tette nagy íróvá. Luna- ! csarszkij hívta fel a figyelmet í arra. hogy Proust nagy kép- \ zeletvilága mellett is kora hű í krónikása, a racionalisták ; utóda. * ij ; A hatalmas műveltségű és \ kultúrájú Proust maga azt ; írja, hogy „Nem a legszelle- \ mesebb emberből lesz nagy író, hanem abból, aki tü­\ körré tud lenni.. > t Az sem igaz, hogy műve (csupa elvont pszichológizálás, ! emlékanalizáiás. hiszen mind- ! ezek izgalmas, bonyolult cse­lekményt ölelnek körül. A ! Staaan-ban az esti teából fel- ! párolgó gyermekemlékeken ! kívül két szenvedélyes sze- ! relem történetét, a társasági (élet szövevényét, Swann sze- ; relmét, szalónok életét, a ! szülői házat ismerjük meg és I járjuk be. Ahogy a valóság • Proust írói énjében tükröző- j dik, az feltétlenül zseniális. : Nélküle nem vagy nem igy ! született volna meg a mo- ; dern regény, melyet szolgai : követői itt-ott ugyan zsák­utcába vittek, de amel nek ő ; mégis, leea'ább részlw' meg- i újítója volt. — i — r FILMHÍRADÓ Fiatal öregek — Ne vadássza a kuriózu­mokat! Az emberiség nem ki­zárólag álomlovagokból áll, nem minden házasság lehet­ne népszínmű, amiben végül minden rendbejön. Jó. Keressünk egy „mai” történetet. Sétáljunk el, mondjuk, a Lukács-uszodába. Az egzisztencialista regények hősei közé. Ez aztán igazi, modern környezet, nem? Ilyenkor, ősszel, amikor a szabad strandok bezártak, kezdődik a Lukács igazi éle­te, a kabinsorok előtti fűtött, zárt folyosókon Kívül, a sza­bad ég alatt gőzöl a víz, de ezt kevesen veszik észre. — Látja azt a három leányt a szélső kabin előtt? Őket kerestük. Valamikor Vlady-frizurá- juk volt, de az már rég nem divat. Szinte naponként ide­járnak. Barátnők, ketten kö­zépiskolások, a harmadik se­gédszínésznő és többszörösen elvált asszony. Fürdőruhájuk alig tenyér­nyi. de ezt is legyűrik kissé. Hasalnak a meleg kövön, előt­tük az elmaradhatatlan Ci­nema Nuova. Belőle tanul­ják a divatot, a szerelmet. Néha valaki bejön a vízből, amely egykedvűen és zavar­talanul gőzölög és bejön mö- gö!fe valami friss levegő. Éri. a hosszabbik, gimna­zista, akit barátnői csak ..Co- los”-nak szólítanak, meny­asszony. Nem lehet ráfogni, hogy a „jó parti” miatt, hi­szen a vőlegény, Béla, még csak másodéves gyógyszerész­hallgató Annak idején zűrök is voltak emiatt, Éva mamá­jának volt egy ellen jelölt je, aki eredetileg a mami udvar­lója volt, de már nem jár­nak együtt mostanában, é.s a mami talán így szeretné megtartani. Ki tudja ... Miért kedveli ellenben Bé­lát? Miért menyasszony ilyen korán? — Nem akarok elromlani, mint a többiek körülöttem. Jönne el csak egyszer az osz­tályunkba és hallaná, miről dumcsiznak a lányok ... Tehát kiábrándult. Tizen­hat éves. A városi leányok közül sokan elég korán bele­kóstolnak az életbe Az egyik abbahagyja a csoki-flippnél, a másik boldogan nevetgél a csoki-flipp felett. Ilyen Anni, az alacsonyabb. Különben is: Lea vonzásá­ban él, még a mozdulatait is utánozza. Lea néha beviszi a színházba, ahol háromsza­vas szerepei vannak. Felve­heti a ruháit. Később bizo­nyára több dologba is beavat­ja. — Te még nem akarsz férj­hez menni? — Ne hülyülj... Ez lefordítva annyit jelent: eszemben sincs. Talán egy férj mellett éljek? Alig vá­rom, hogy kinőjek a mami keze alól és különben is: mi értelme van a házasságnak? Vagyis: ne hülyülj. Kettejüknél azonban nem lehet még levonni a házas­ságra vonatkozóan semmi ta­nulságot. Távoli, titokzatos ország ez még számukra, de itt van Lea, aki most válik har­madik férjétől, pedig még alatta van a harmincnak. Mint már tudjuk: színésznő. Nevét ott látni a színlapokon, igaz, nem elöl, de ott van, több­nyire szobaleány, bemegy a színpadra és kimegy a szín­padról. A nagy tragédiákat ő az életben játssza el. Ezt a két csitrit is azért szereti, mert tisztelik őt. Előttük Valaki ő, nagy V-vel. És itt van a Lukács, ahol méltányolják alakját is. A legszívesebben azt a tenyérnyi ruhadarabot is ledobná és azt mondaná ünne­pélyesen: „Nézzetek meg!... És háromszavas szerepeket adnak! Nem pimaszság ez?!” — De a házasságáról, ked­ves Lea! — Ugyanaz, mint a színpa­don. Az első férjem ugyan fiatal volt és híres bonviván, különösen vidéki viszonylat­ban, de túlságosan szerette a fiatal leányokat... — A második? — Gondoltam, másodszor óvatosabb leszek. Keresek egy érettebb korú férfit, aki­ben van kellő komolyság. Egy idősebb ügyvéd lett a férjem. Sajnos, csak engem szere­tett, folyvást a nyomomban volt. Váltunk. — És a harmadik? — Harmadik házasságom előtt azt gondoltam: olyan férjet keresek, aki felnéz rám. Akinél okosabb vagyok. Akit én kormányozhatok. így let­tem egy vállalati főkönyvelő Szülők Az SZTK előtt egész baba­kocsi-karaván táborozik. Meg­állók és várakozóm. Olyan most nekem ez a hely, mint zsebmetszőnek a zsúfolt vil­lamos. Szinte tódulnak ide a fiatal házasok. Állok és vá­rok: majd csak belekötök valakibe. Mellettem egy fiatalember őrzi az egyik fehér mese­autót. — Ma sokan vannak — mondja nagy szakértelemmel. — Gyakran jár ide? — kér­dezem gyanútlanul. — Mostanában igen. Nőtlen. Akire vár, az a menyasszonya. A csecsemő, aki menyasszonyával bent van a rendelőben: az a kettejüké. Ok a szülők. A mama húsz­éves, a papa tizenkilenc. Topogunk a lucskos járdán. A történet egyre kevésbé hu­moros. A fiatalember negye­dikes gimnazista volt, amikor megszületett a fia. Otthon természetesen nagy botrány volt. Szülei követelték, hogy • Kilencvenedik születési év- í fordulóját ünnepelve, s kö- í zel ötven esztendeje írt hatal- í más művének magyar nyel­• ven megjelent első részét ol- I vasva, tudomásul kell ven- \ nünk, hogy a regényműfaj í forradalmi újítója, Marcel ! Proust, klasszikussá érett. í Az eltűnt idő nyomában ti- ■ zenhét kötetéről megjelenése > óta könyvtárnyi méltatás, 'elemzés, vitairat, bírálat szü­> letett a legkiválóbb irodalom­> tudósok tollából. Ez a tény, > de az is, hogy Proust művét < lehetetlen részleteiben bírálni ; — s most egyelőre csak a ! Swann című első rész je­< lent meg magyar nyelven ! Gyergyai Albert bravúros í fordításában — felment a hír- ! lapi kritika írása alól. Ke- ! vés életmű forrott össze any- ( nyira írója életével, mint Az \ eltűnt idő nyomában, hiszen l nem is annyira regényt, mint ! hatalmas emlékiratot jegyez j le a nagybeteg férfi, parafa- ! falú, elszigetelt szobájában, \ rettenetes görcsös szorgalom- j mai, örökké újra és újra ki- í egészítve, javítva írását és ! a hírnévre szomjazva. Élete ! értelmét keresi ebben az i írásban. Alig van írói élet és ! életmű, amelynek oly szoros ! kapcsolata lenne egymással, ! mint Prousténak. A jőnevű, \ gazdag orvosprofesszor bete- í ges, idegérzékeny fiának az j előkelő társaság és az iroda- í lom a szenvedélye. Fiatal kora ! a társasági siker kiharcolá- ; sával telik el, férfikora az | aszketikus irodalmi alkotó- j munkával, a társaság megörö­< kítésével és a betegségével ! való küzdelemmel. Utolsó ! évéig jómódú dilettánsnak ! tekintik, aki a társasági si- ! kerek mellett irodalmi babé- ! rokra is vágyakozik. Kilenc- ! éves korától súlyos asztma ígyötri és ehhez különlegesen i érzékeny idegélet, melyben (az emlékezet, a tudat és ön- í tudat alá rejtett világ válasz- jfal nélkül-összemosódik. Idő-' ! s.ebb kocában.— aránylag nem ; nagy terjedelmű és jelen-' ítős irodalmi munka után • ; — betegen, az asztmaroha- í mok éjszakai szüneteiben, ! szakadatlanul ír, javítja, l újra írja hatalmas kéz- I iratát oly odaadással, amelyre íaz jellemző, hogy egy halá- ; losnak mutatkozó rohama ; közben is magához kéri kéz- ! iratát, mert egyik szereplő | agóniájának leírását akarja | kiegészíteni friss élményei alapján. Megéri még a Gou­Boccaccio történetei alapján forgatják a Boccaccio 70 című filmet, amely napjainkban ját­szódik. A több novellából álló film rendezői: Fellini, De Sica, Visconti, Monicelli. A nagy görög államférfiről. Periklcsröl készít filmet Jules Dassin. A címszerepet Lau­rence Olivier, Aspasia szere­pét pedig Melina Mercouri játszana. dánom. És azt akarta, hogy gyerekem legyen! Nos, ilyen szerepeket kaptam a házas­ságban — fejezte be a sajtó számára adott első, felháboro­dott nyilatkozatát. szakítson a leánnyal, akkor mindörökre magukra vállal­ják a tartásdíj fizetését. A fiú szülei jól keresnek és természetesnek tartják, hogy pénzzel mindent el lehet in­tézni. — És most mi lesz maguk­kal? — Én már gyárban dolgo­zom, néhány hónap múlva leteszem a szakvizsgát és összeházasodunk. Mi más lenne? — S a szülők? — Ugyan! Ha meglátják áz unokájukat, úgyis kibékülnek, Még anyuka is. Pedig őt az bántja, hogy — nagymama lett. Megérkezik a mama pirosán, mosolygósán Az apróság bömböl, oltást kapott. — Majd otthon megpuszi­lom, kisfiam! — mondja a papa és elindulnak. Cuppog­nak és csücsörítenek a gye­reknek, aki ettől el is hallgat. Hiába, értik a módját: szü­lők. n ázasság Belőle élnek a humoristák és az ügyvédi mun- íl kárközösségek. Az irók számára évszázadok óta nagyi téma: tele van konfliktus-lehetőségekkel. De a szépséget és a • boldogságot is bölcső fölé hajló szülőkkel fejezték ki a művé-1 szék évszázadok óta. í felesége. És képzelje, a fér­jem verseket kezdett hozzám írni! Borzalmasan rossz ver­seket. És ezeket meg kel­lett tanulnom és a Vállalati rendezvényen el kellett mon­( A híres holland dokumen- 51 uniti l m rendező, Joris Yvens (meglátogatta a Literaturnaja í Gazeta szerkesztőségét, ahol $ elmesélte, hogyan barátkozott j meg 1936-ban Ernest Heming- j way-vel. A látogatás után le- l vetítették A spanyol föld cí- l mű, 1936-ban készült doku- í mentumfilmet, amelyet Ernest í Ilemingway-vel együtt készí- í. tett. í Ülő akt. ^ vácdulMi, egri és szentend- $ rei rajzokat, akvárelleket sze- l retném bemutatni. — További tervek? $ — A legközelebbi éppen a l hajógyári kiállítással kapcso- l latos. Szeretném ugyanis a ^ kiállítás anyagát a megye $ számos községében, városa- l ban is bemutatni. Persze, tu- $ dom, a hagyományos kiállí- $ tási formában ez nehéz do. $ log. Mivel azonban „civil- $ ben” textiltervező vagyok, olyan elgondolásom támadt, hogy a kiállítás anyagát megfestem textilre is, amely f, könnyen szállítható és bár- % milyen teremben kiállítha- j tó. fi — p — '( maradtam. Azóta már beletö­rődtem, hogy nélküle kel: élnem. Kérem a bíróságot, hogy mondja ki a válást. Török György, a Hazafias Népfront Pest megyei bizott­ságának titkára Dr. Nagy Gyula, a Pest me­gyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője KEREKES ANDRÁS: Csillagkorizontos végtelen Ma sistergő rakéták gyúlnak, repítve sebesen az emberi vágyat, holnap bolygók rögébe vágja szerszámait az elme, s az ép akarat megveti lábát a mindenségen, mert mindennek szűk már e föld. Ki a fények közé! Szűz égitestek sosem látott puha testébe vágyunk beletépni, mert ma s holnap s örökké kell az új, a jobb, a szebb! Ma s holnap én mégis nyúlok Feléd, lásd, bármi hideg úrön át is, magamhoz hajlítlak izzó karokkal, mint hatalmas fogók, kalapácsok vörösen égő acéltömböket, mert kellesz, mert kell, hogy e rohanó lázban egy-egy pillanatra homlokod boruljon homlokomra, kellesz, hogy megtarts jövőnek, e csillaghorizontos végtelenben is megmérhetőnek, egyetlen-egynek, hogy a kék űrben, acélos mellnek feszülve is, talapzatunkon, villogó földünkön maradjak! r / — Az eredmény? — Jó néhány rajz és ta­nulmány. — Mikor láthatók? — Jelenleg több kiállítás­ra is készülök. A legköze­lebbi az augusztus 13-án, Szentendrén, a Ferenczi Ká. roly Múzeumban nyílik, amelyen a Szentendrén élő és alkotó művészek állítják ki legújabb képeiket. Köz­tük olyan művészek, mint a Kossuth-díjas Barcsay Jenő, Czóbel Béla és Kmetty Já­nos, vagy a Munkácsy-dijas F óny Géza, Mihálcz Pál, Pirk János és Szánthó Pi­roska. Úgy érzem, számomra kitüntetés, hogy részt vehe­tek ezen a kiállításon. — Utána? — Még két meghívást kap­tam. Az egyik Egerből ér­kezett, a téli megyei kiállí­tásra. A másik közelebbi dá. i tűm, s jelentősebb is szá- j mómra: Budapesten, a Gheor- i ghiu Dej Hajógyárban ősszel l nyílik majd önálló kiállító- j som, amelyen elsősorban a ■ t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom