Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-27 / 202. szám

1561. AUGUSZTUS 27. VASÁRNAP »revei . ff irt ni* BÉKA, TOR TA, SÖR Kapuzárás a DCM KISZ-láborban Ez. az utolsó este. Kártyázik a kapuőrség. Csak egy pil­lantást vetnek rám, a fur­csa öltözékű idegenre és ve­rik tovább a „blattot”. S én, a furcsa öltözékű idegen — közönséges utcai ruhában va­gyok. de itt a melegítő, a klott- nadrág, a munkaruha avagy hideg időben a sátorlap a di­vat — nyugodtan, igazoltatás nélkül mehetek be a táborba. S épp jókor érkezem Fekete Károly táborparancsnokhoz, akit hatalmas, „felbőszült” embergyűrű vesz körül. — Mégiscsak disznóság, tá­borparancsnok elvtárs! Kiesé­ses rendszerben játszottunk. Most döntetlen lett az ered­mény, erre — a jobb gól­arány miatt — a „Könyves­nek” ítélték az elsőséget — reklamál Antus Sándor, az I. István gimnázium tanuló­ja, miközben a tömeg zúg, morajlik. — Ki rúgta az első gólt ezen a rangadó mérkőzésen? — kérdi a táborparancsnok. — Az I. István, de les volt! kiáltja Ludványi Sándor, a ..Könyves” csapatának kapi­tánya. — És különben is: ne­künk 17:2, nekik csak 8:5 a gólarányuk. Hát kil illet az elsőség?! A hosszú, szenvedélyes vi­tát a táborparancsnok lezárja: — Majd a sportfelelős! — és Vén Lajos most végzett test­nevelő tanár, mint a leg­főbb sporthatalom képvise­lője, szigorú ítéletet hirdet: — Bajnok a „Könyves”! A „felajzott kedélyek” ap­ránként megnyugodnak. A fiúk sátraikhoz mennek, mert nagy gőzerővel folyik tovább a „leszerelés”. Jómagam — a furcsa öltö­zékben — a Tyitov-brigádhoz vonulok, amelynek tagjai a Puskás Tivadar Távközlési Technikumba járnak. jrt,.Miért letteiek.,TyitovTbri- gádT Kozabel József brigádveze­tő, Illés János (mindketten hansági „veteránok”), Kapi­tány Ervin és a többi fiú összenevet: — Mert távközlési techni­kumba járunk és Tyitov diadalútjában is nagy szere­pe volt a távközlésnek. Ez bizony komoly indok. Nem is hoztak szégyent név­adójukra. — Csak egy lógósunk volt, de azt most megbüntetjük — húzzák elő a delikvens alumínium étdobozát, amelyet a „vagány” Abrusán Gyuri telepakolt kisbékával. S jó pedagógiai érzékükre, betyár­becsületükre vall, hogy a ló­gósuk nevét (frászt kap, ha a békákat meglátja, elég bün­tetés ez!) nem bocsátják a sajtó rendelkezésére. Kint a hangszórók bömböl­nek: Vacsorához sorakozó! Az egyik sátorban megsza­kad a Trubadúr hamisan, teli torkú kórusban zengő torony­áriája, abbamarad a 46-os és az 50-es sátor vizeskula­csokkal vívott, mindent el­áztató, öldöklő tusája — a fiúk lassan összeverődnek, s indulnak az utolsó, tortával ízesített, jó vacsorára. A vacsora után a legjobb brigádnál — a kettesnél, a Vasúti Pályafenntartási Tech­nikum tanulóinál — megin­dul a „rangadó” kártyacsata, de lóhalálában berohan a Petrik Lajos Vegyipari Tech­nikum hetes brigádjának ve­zetője, Dancsházi János. — Gyertek, a gépész meg­hívott mindnyájunkat sö­rözni! — Miféle gépész? — kér­dem. — A gépkezelőnk. A zsák­gyár alapozásánál, a betono­zásnál mi voltunk az ablé- zok, a váltótársak. Jagri Bá­lint, a 31-es vállalattól volt a betonkeverőgép kezelője — Világosít fel a szőke, magas Kóbor Miklós, a „kettes”-ek brigádtitkára, „jogi tanács­adója” és egyik legjobb mun­kása. Ebben a pillanatban befut ■ türelmét vesztett fiatal gé­pész és nyomában berajzik a hetes brigád : — Mi van fiúk, nem jöttök? i Hadd mutassam be őket. ’ Először az első helyezést el­ért „kettes”-eket. Kaniczky , Gábor, Kristóf László, Sle- fanik László, most megy a , pályafenntartási technikum IV/á. osztályába, Szijjártó La­jos a IV/b-be, Egervári Mik­lós, Jáhni Imre. Kóbor Mik- : lós, Oláh Ferenc a IV/'c-be. A legifjabb: Titkos Sanyi, ő most lesz csak III/á-s. (Mind­ez szép. Mégsem hallgathatom el, hogy a négy nyári turnus fiataljai közül a Pest me­gyeiek voltak a legjobbak.) Alig tudok jegyezni, olyan nagy a zsibongás. Végre szó­hoz engednek és megkérdem Jagri Bálintot: — Mondja gépész szaktárs, olyan sok a pénze, hogy ezt a húsz ifjú embert csak úgy meghívja sörözni? A gépész tűzbejön, lelken­dezik: — Ezeket? Miért ne?! Belevaló fiúk! Égett a kezük alatt a munka, hajtottak, akár az öreg sza­kik. Mindenki szerette őket. Bár ilyen volna mindenki! Meg aztán esténként a te­lepről mindig lejöttem hoz­zájuk. Sokat beszélgettünk, néha elvittek sörözni. Illik viszonozni! Majd szétreped a sátor, úgy msgéijenzik a gépészt. Aztán a kantin felé megin­dul a vidám menet. Sörözés után — tábortűz. — Éljen Süni! — zúgja a hatszáz legény, amikor a he­lyettes táborparancsnok, a bölcsészkarra járó borzas Vi­da István befejezi beszédét. S a sok hahotával tarkított, ötletes mikor után — ameiyet a barátság jeléül a sok repe­tát kiosztó feiszolgá’ónők is végignevettek — az úristen­nek sem akar nyugovóra tér­ni a tábor. Szombat délelőtt végre be­fejeződik a „leszerelés”. S a váci pályaudvaron a tábor- parancsnokság hosszan tisz­teleg a Pestre induló vonat ablakában könyöklő fiúk­nak. A tisztelgést tréfásan csi­nálják. A fiúk is viccesen fogadják — közben tán eszükbe sem jut, hogy nyári munkájukért, szép eredmé­nyeikért valóban megérdem­lik a tiszteletet. Murányi József HAJÓGYÁR: VÁC : : íJIXJi Befejezéshez közeledik a transzformátorház építése. Az új berendezés üzembelépésével biztosabbá és zavartalanabbá válik az áramellátás a gyárban rvXXVXXXXXXXVXXXXXXXXXXVXXVXVXVXXXXVvVXXXXXXXXXXXXXXXX>XXXNXXXVVXXXXXVNXXXX.XNVVvVVXX>XXX j Hőt másodpercet „sietett" a holdfogyatkozás Öt távcsővel figyelték az Uránia bemutató csillagvizs­gálóban péntek éjszaka a holdfogyatkozást, a termé­szetnek ezt a szó szoros ér­telmében vett színjátékát. Az egyes felvonásokat külön táv­cső segítségével fényképeken is rögzítették. A megfigyelés eredményei­nek részletes feldolgozásához még hetek munkája szüksé­ges, de annyi máris kétség­telen, hogy az árnyék kiter­jedése nagyobb volt az átla­gosnál, s ezért a Hold hat másodperccel korábban érke­zett el az árnyék határához, mint ahogyan előzetesen el­méletileg kiszámították. Szína pedig sötétebb volt a meg­szokottnál. Külső peremét az árnyék sötétszürkére festette, ami a holdtányér közepe felé fokozatosan mélyvörösbe ment át. A nagyobb árnyék és a sö­tétebb szín egyaránt arra mutat, hogy az adott időben Földünk — mégpedig a déli félgömb — légköre mintegy négyszáz kilométeres magas­ságig szennyezettebb lehetett az átlagosnál. A pontos következtetéseket a feljegyzett adatok és a fény- képfelvételek feldolgozása után vonják majd le és hoz­zák nyilvánosságra. BefejeiődiiU a nemzetközi hűtéstechnikai konferencia A Nemzetközi Hűtéstech­nikai Intézet hűtöhózakkai és jéggyárakkal foglalkozó ötödik bizottságának évi ren­des közgyűlése szombaton be­fejeződött. Az utolsó tanács­kozási napon négy francia, egy szovjet és egy belga hű­tésügyi szakember tartott elő­adást. (MTI) BÚCSÚ A TÁBORTÓL Vége a szünidőnek, kezdődik a tanítás. A nyíregyházi lányok tábortűzzel búcsúztak a szigetbecsei Nagy Ilona leánytábortól, ahol két hetet töltöttek (Gábor Viktor felv.) Jó lenne a Dunakanyarban is: Kimustrált gőzhajóból pompás szállodakombinát A szegedi szabadtéri játé­kok egyik legérdekesebb ide­genforgalmi attrakciója a mo­numentális Dóm téren ren­dezett művészi produkció­kon kívül kétségtelenül az a hajó volt, amely az ünnepi játékok közelében a Tiszán horgonyzott, sőt ott horgo­nyoz ma is és ott lesz ezen­túl minden nyáron. Fedélze­tén, színes ponyvatetők alatt ízlésesen megtérített aszta­lok sorakoznak, belsejében pedig mindent megtalál a láto­gató, ami elmaradhatat­lan tartozéka egy kor­szerű vendéglátóipar! kombinátnak: éttermeket, eszpresszót, bárt, cuk­rászdát. Alsó és felső traktusában a hajókabinokat két- és négy­személyes lakószobákká ren­dezték be, amelyekért való­ságos közelharcot vívtak a vidékről érkező látogatók. Es­ténként fényárban úszik a hajó fedélzete, fehér kabátos pincérek hordják a frissítőket és az illatos feketét az „uta­sokénak, akik az éjszaka varázslatában akár a tengeri kirándulás illúziójában rin­gatózhatnak. A „gőzös” von­tatókötelén vas pontonokra szerelt fürdőkosár lebeg, fönt a rakparton, amelyre gyönyörű parkot varázsolt a vendégváró város, kőkeret­be foglalt tarka virágágyak között homokréteggel borí­tott napozó egészíti ki a pom­pás intézményt. A hajószobák felszerelése kifogástalan és — ami szintén igen fontos — az áruk is elviselhető. Egy-egy kétágyas kabin na­pi bére 40—50 forint A város ötletes vezetősége a szállodahiányon kívánt enyhíteni ezzel a hajószálló­val. Megtudta, hogy a hajó­zási vállalat kimustrálta egyik öreg folyami gőzösét. A gépeket kiszerelték belőle és az öreg hajótest anyagát éppen értékesíteni akarták, amikor befutott Szeged vé­teli ajánlata. Az élelmes város előnyös feltételek mel­lett megkapta a hajót. Vízi úton Szegedre szállította és már a kora tavasszal meg­kezdődött rajta a munka. Gyönyörűen rendbehozták, belsejét átalakították, beren­dezték, közel kétmillió fo­rintot költöttek rá. így jutott Szeged ehhez a vonzó vendég­látóipari üzemegységhez, amelyből pillanatok alatt nemcsak a vidékről ér­kező vendégek, de a sze­gedi „bennszülöttek” ked­vence lett. Azok, akik a mi Dunaka­nyarunk hasonlóan súlyos, vagy talán még súlyosabb szállodaproblémáival birkóz­nak, felfigyelhetnének erre a szegedi példára. Hátha akad még néhány kimustrált hajó­test, amely azonos rendel­tetéssel horgonyt vethetne a visegrádi, a szentendrei és a zebegányi partok előtt. Magyar László dasági és erkölcsi gyarapo­dásról szólnak, hanem egy ré­gen megkezdett csata döntő állomásaira vezetik el a föl- gyúlt képzeletet. Másfél évtizede még meg- mosolygott program volt so­kak személyen a nők végleges felszabadítása, teljes egyenjo­gúsága. Ma ez csupán re­gisztrálni merő anakronizmus, elavult ténymegállapítás vol­na. Amiért most mégsem tu­dok szabadulni az eldöntött probléma felemlegetésétől, az nem egyébért van, mint azért, hogy asszonyaink, lányaink nemcsak teljes jógii, hanem teljes értékű társainkká vál­tak a másfél évtizedes gya­korlat során. Megmaradva a jelentés ——--------------keretei közt, a rról számol be a jelentő, hogy „a megyében a tsz-veze- tőségekben 259 asszony van”. Másutt: „a brigádok és Q munkacsapatok élén 218 nő dolgozik”. Ezek a számok, ösz- szehasonlítva a nők-férfiak arányával, talán nem nagyok. Ám mégis jelentősek, sokat- mondóak. Ök ugyanis mór tisztségviselők, vállalói a na­gyobb felelősségnek, a kemé­nyebb harcnak, iegtudatosabb képviselői asszonytársaiknak a forradalmian új, a minden megelőzőnél magasabb rendű termelési módban, ök egy új világ szülöttei és alkotói is egyben. Ez a mintegy négy- százhetven leány és asszony sok ezer társát képviseli a szövetkezeti mozgalomban és ez a sok ezres szám már az új ember, az új társadalom beszédes bizonysága. Mit csináltak, mi az, ami­ért írnom kell róluk? Hős­tettet nem hajtottak végre. Egyetlen egy sincs köztük, aki szövetkezetéből a maga különleges talentumával vi­rágzó gazdaságot csinált vol­na. Nem tudok róla, hogy bármelyiküket is Munka Ér­demrenddel tüntették ki. El­lenben tudom, hogy jó ke­rekek és csavarok a nagy gé­pezetben, gyakran jobbak, mint férfitársaik. A mi asz- s- .yaink a hétköznapi tet­tek sokaságával váltak nél­külözhetetlenné. Többségük — és akiket a jelentés szö­vetkezetenként felsorol — bátor csatározást vívott em­berével és másokkal, hogy vállaljanak mind több terü­letet családi művelésre. Agi­tált és maga is kapát fo­gott, hogy hitele legyen sza­vának. Görnyedt az eeye- lésnél és kapálás közben, aztán — aem éppen mel­lesleg — ellátta családját, este, késő este pedig nem hiányzott azokról a gyűlé­sekről, családlátogatásokról, ahol a rövidlátó tsz-tagokat toborozták jobb helytállásra — a saját érdekükben is. Igen, ez tette egyenrangú­vá, egyenértékűvé őket az abonyi József Attila Tsz-ben, a gödöllői vagy az aszódi já­rás számos községében. Er­ről vall az Ikladon meg­alakult két asszonybrigád, amely egymással versenyez­ve törekedett a vállalt föld jobb megművelésére Azt hiszem nem a nőtaná­csi munkaterv egyik pont­jának teljesítése volt az ?ka.’, ö°gy a munkacsúcsok idején 20—50—100 asszony ment borsót, uborkát szed­ni vagy málnát szüretelni és részt venni az aratási mun­kákban, noha nem mindegyi­kük volt tagja a tsz-nek. P« :X*sze, az érdem első­-------— sorban azoké az a sszonyoké és lányoké, akik maguk is szövetkezeti gaz­dák. S hogy valóban azok. azt mi sem bizonyítja job­ban, mint a baromfitenyész­tés meghonosításában me­gye szerte . tanúsított kezde­ményezésük, állhatatos mun­kájuk. Sajnos, nem egy szö­vetkezetben a túlnyomóan férfiakból álló vezetőséggel kelleti- ádáz küzdelmet vív- n;ok. mint oéldául Kocsé­ron. ahol az egyik tsz-asz- szony saját istállóját aján­lotta fel a keltetés céljára, saját kályhájával védte a hideg ellen a közös vagyont gyarapító apró állományt. S meg kellett küzdenie az ér­tetlenséggel, többek között a kiskunlacházi Kiskun Tsz elnökével is, aki — együtt a vezetőséggel — ma­gára hagyta a vállalkozásba fogott lelkes asszonyokat. Azt hiszem, nem spontán jelenségek ezek. Meggyőző­désem, hogy egyenes össze­függés van a tsz-mozgalom aktíváinak vázlatosan ismer­tetett odaadó munkája és aközött, hogy a méltatott nők milyen hévvel igyekeznek birtokba venni a tudást is. Erről a jelentés szó szerint így ír: „Az elmúlt évben az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályát 3350 hall- gato közül 846 nő végezte el. Az ezüstkalászos tanfolya­mon. amely előző években kimondottan a férfiak mo­nopóliuma volt. 2204 hallga­tó körül 304 nő vett részt.” Hosszú volna felsorolni a---------tsz-nőbizottságok m unkáját bemutató jelentés pozitív tényeit Lehetne szól­ni negatívumokról is, de ezek örvendetesen eltörpülnek az eredmények mellett. A nő­mozgalom fája ma már erős, terebélyesedő. Féltő szere­tettel és gonddal kell óvni ói meg úi hai<ásait. hogy szép virágzását dús gyümölcster­més kövesse. András Endre [gy család félévi jövedebiMi: \ 125000 forint A ceglédi Lenin Termelő- \ szövetkezetben eredményes- I régi munkaegységért műve- i ük a szántóföldi paradicso- i mot. A korán érő, bőtermő : bolgár heterózis-paradicsom i nagy részét exportra szállí- i tottók és jó áron értékesí- : tették a tsz tagjai. Konc Ferenc és családja például 10 hold paradicsom termesztését vállalta, sőt még a háztáji földjén is exportra termelt paradicsomot. Azon a területen, amelyet Konc Ferenc családja művelt, 25 000 forint volt a holdan­ként! bevétel. Mivel a ter­melt érték 40 százaléka a tagot illeti meg, a szorgalmas család 100 000 forintot kap kézhez a közös paradicsom műveléséért. S mert a hóz- I táji földjén termelt paradi- . csőm egész termése Konc j Ferencet illeti meg, az idei í paradicsomtermesztés hathó- ! napi munkáiért 125 000 forin- | tog jövedelemre tett szert [ Konc Ferenc és családja.­Vasárnapi posta Egyenrangúak és egyenértékűek l Jelentés fekszik előttem. ; ------------- Néhány oldalas ; munka, amely nem a nagy | nyilvánosság számára készült. | Pest megye falun élő, illetve í termelőszövetkezetekben dol- | gozó asszonyainak, lányainak \ nem egészen háromnegyed- ; éves tevékenységét tárgyalja, í Hangja szerény, szinte szűk­íj szavú és olyankor sem „lak- í koz”, amikor nincs különö- ! sebben dicsekedni valója. ; Nem a jelentést akarom j most méltatni, még csak a j jelentő őszinteségét sem. Szi- £ gorúan és kizárólag az ada- í tok érdekelnek. Azaz nem is adatok ezek, nem statisztikai kellékek csupán, nem szá- 'j mok összessége, hanem érző és értő emberek munkája, í Termelőszövetkezeti asszo- í nyok és tsz-en kívüli falusi, kisvárosi nők erőfeszítései la- £ kóhelyük és az ország boldo- ^ gulásáért. ^ Bizonyára az illetékesek ^ megdicsérték vagy elismerték ^ a szűkebb értelemben vett ^ mozgalmi, azaz a szervezési ^ eredményeket, Helyesen cse- ^ lekedtek, az ő dolguk. E so- ^ rok íróját azonban a mozga- ^ lom tartalma, a gyakorlatban ^ megvalósított és megvalósuló ^ tények lelkesítik. Igen, a té- <• nyék, amelyek nemcsak gaz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom