Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-13 / 190. szám
1961. AUGUSZTUS 13. VASÁRNAP MEGY 'kMívitm KATASZTRÓFA A VILÁGŰRBEN? A tudomány megállapításai a Rák-ködről Charles Messiert, az 1700- as évek híres csillagászát kortársai „üstökösvadásznak” nevezték. Tényleg, Messier egyike volt a legszerencsésebb üstököskutatóknak; szorgos munkával 14 új üstököst fedezett fel. Távcsövével minden derült éjszaka átpásztázta az eget, keresve a halvány, ködös fényű üstökösöket. > Az üstökösök keresését azonban nagyon zavarta az, hogy az égbolt egyes részein halvány fényű foltok észlelhetők. Ezek az első pillantásra nagyon hasonlítanak az üstökösökre, ezért csak hosz- szabb megfigyelés után lehet megállapítani, hogy a kutató valódi üstököst talált-e, vagy pedig egy-egy ilyen úgynevezett ködfoltra bukkant. Az ilyen zavarok kikerülésére Messier elhatározta, hogy az égboltnak ezeket az üstököshöz hasonló fényfoltjait jegyzékbe foglalja és térképre rajzolja. Ily módon készült el a Messier-féle katalógus. Az ebben foglalt égitesteket a híres francia csillagász nevének kezdőbetűje után M- betűvel és egy sorszámmal jelölik. A Messier-féle jegyzék 1-es sorszámát — az M—1 jelzést — egy szabálytalan alakú fénylő képződmény kapta. Amint a későbbi kutatások során kiderült, az M—1-es égitest egy hatalmas gázfelhő, amely a csillagok közti térben lebeg. Ez az óriási, sok tízbillió kilométeres méretű gázfelhő főként hidrogénből áll. Különös alakja után Rákködnek is nevezik. A. Rák-köd már régen felkeltette a csillagászok érdeklődését. A Rák-köd tanulmányozásának legérdekesebb eredményét azonban a régi kínai feljegyzések szolgálhatták. E krónikák tanúsága szerint ugyanis 1054- ben — tehát több mint 900 esztendővel ezelőtt — azon a helyen, ahol ma a gázfelhő terjeszkedik, egy csillag tűnt fel az égen. Ez a csillag óráról órára, napról napra ragyogóbb lett. Végül fényessége már olyan nagy volt, hogy még fényes no.ppal is látszott az égen. A csillag ragyogása azonban nem -soká tartót'. Rövidesen ismét halványodni kezdett és néhány hónap alatt eltűnt. Ezt a csillagot azóta sem látta senki. Az ilyen jelenség nem ismeretlen a csillagászok előtt. A hirtelen fellobbanó, majd ismét elhalványuló csillagokat novának, a nagyon fényeseket szupernóvának neve. zik. Ilyen szupernóvát észleltek a kínaiak is. Figyelemre méltó volt azonban, hogy a kínaiak szupernóvájának helye egybeesik a Rák-köd helyzetével. Felmerült tehát az elgondolás, hogy a gázfelhő a felvillanó csillagból származik. A kutatások ezt a feltevést igazolták is. Jelenleg a Rák- köd! nagy sebességgel tágul, szét. W. Baade a tágulásból visszafelé számolva arra a megállapításra jutott, hogy a gázfelhő anyagának 900 évvel ezelőtt kellett egy tömegben lennie. Tehát a tágulás akkor kezdődött, amikor a kínai feljegyzések a szupernóva-felvillanást megörökítették. Ügy látszik ezek szerint, hogy a Rák-köd egy hatalmas méretű égi katasztrófa eredményié. Több mint 900 éve egy csilláig felrobbant. A robbanás hatalmas méretű volt, a csillag egyre erősebben sugiárzott. A számítások szerint legnagyobb fényessége idején sugárzása sok milliószorosatn múlta felül a Napét. A felrobbant csillag anyagának nagyobb része szétszóródott a térben és egy folytonosan nagyobbodó gázfelhőt — a mai Rák-ködöt — alkotta. A maradék anyag viszont egy igen forró. de egészen apró csillaggá zsugorodott össze. A Rák-köd középpontjában sikerült is felfedezni egy halvány, apró csillagocskát: a robbanás maradékát. A gyorsan széttágu- ló gázfelhőben viszont mágnesesség keletkezik, e mágneses térben száguldó atom: részecskék (elektronok) hozzák létre a rádiósugárzást. Ifj. Barthä Lajos csillagász PETRU VINTILA: A sandrai milliomosok A többi timisoarai és cenadi gazdasághoz képest, a sandrai szemlátomást kisebb. A teljes egészében kollektivizált faluban 393 család lakik, s határa mindössze 1081 hektár szántó. A sandrai kollektív gazdaság tagjai azonban ennek ellenére is milliomosok lettek, tavaly összesen 3 453 000 lej bevételre tettek szert. Azok, akik 1952-ben létrehozták a kollektív gazdaság előkészítő bizottságát, sok történetet mesélne^ a kezdetről, az emberek ingadozásáról, a jövőt kémlelő rágódásról. a szomszéd kollektív gazdaságokban tett ismételt látogatásokról, s a kérdések légiójáról. amelyekkel a sandraiak a kollektív gazdaság tagjait elárasztották. Ma már mindez távolinak tűnik, szinte megannyi hihetetlen történetnek, hogy még azok is, akik részesei voltak, most már mintha el akarnák felejteni a történteket, mintha egyszer s mindenkorra, fátylat szeretnének borítani azokra a napokra. ■Az utóbbi években ffiégszok- ták, hogy más szemmel nézzék a dolgokat, hiszen ők kollektív gazdasági tagok, amióta a világ világ! És olyan lenyűgöző, annyira nyilvánvaló a szavaikból és a kézmozdulataikból áradó büszkeség! Valami szüntelen igézet árad belőlük. Ezek az emberek, akik kezdetben szemlátomást kimondhatatlanul nehezen szabadultak- meg előítéleteiktől, ma a legkisebb mezőgazdasági munka gyakorlatában is úgy beszélnek. mint valami agronó- ínus. Egy egész életen át kaszával aratták le a búzát, és az első évben szintén kaszával álltak neki a rendnek, mivel attól tartottak, hogy a gének nem tudnak majd megbirkózni az aratással. A munkaigényes, ipari növényeket nem ismerték, hiszen vidékükön a cukorrépa például is* A neves román író lapunk számára irta riportját. meretlen volt. Az.első cukor- répakapóláskor kukoricaíöl- dekre való nagy kapákkal mentek ki a répaíiöldre és kínlódva dolgoztak. A nagy kapák nyomában szétszabdalt répák, kiirtott tiszta foltok maradtak. De aztán tanították őkét az agronómusok és a brigádvezetők. akik előadásokat tartottak, és a gyakorlatban bemutatták, hogyan kell kapálni a cukorrépát. Később azt is megtanulták a kollektív gazdaság tagjai, hogyan válogassák ki maguk a cukorrépa vetőmagvak hogyan vessék el... És olyan jól megtanulták. hogy cukorrépatermésük túlszárnyalta valamennyi környékbeli. tapasztalt cukarré- patermelő eredményeit is. így aztán 1959-ben csupán az ipari növényekből 2 000 000 lej bevételre tettek szert öröm belépni a gazdaság központi épületébe, amelynek számo« helyiségében a falakat állandó kiállításként, fényképek borítják: megannyi mozzanat a szántóföldeken és az állatok mellett végzett munkáról. Riportom illusztrálását tervezve, kértem egyet a fényképek közül, de az elnök olyan nagy szemet meresztett, és olyan aggodalommal nézett rám, mintha valami szörnyű nagy dolgot kértem volna tőle, olyasvalamit, amitől a világ minden kincséért meg nem válna. A tekintete ezt látszott mondani: ez a mi életünk!,És énpen kérésem teljesítésének ilyen megtagadása késztetett arra. hogy az üveg alá rakott és bekeretezett fényképeknek ezt a gyűjteményét úgy nézzem. mint valami furcsa múzeum mesés kincseit, amelyek hosszadalmas ét; szenvedélyes csata egyes mozzanatait örökítik meg. Legalábbis azt hittem. hogy ilyesfajta gondolatok és érzések lappangnak az elnök szívében, és azt vártam, hogy a képeken rendkívüli történeteket látok maid * kollektíva életéből. A fényképek ugyan eeyáltalán nem ábrázoltak egvetlen drámai pil- lanatot sem, de gondolataim mégis súlyos megpróbáltatások I körül kalandoztak. Elképzel- ' tem valamilyen nagy akciót, amikor a tagok vakmerőéi szembeszálltak a megáradt fo- lyóval, a természet fékevesz tett erőivel. Fel is tettem eg; ilyen kérdést, de a gazdaság fiatal elnöke nyugodtan nézett rám, némi sajnálkozással. hogy csalódást kellett okoznia: — Különleges tettek? ... Hát talán tengerészek vagyunk mi, vagy pilóták, bányászok?!... Előfordult, hogy nagy munkaidőben éjt nappallá téve dolgoztunk. Nappal a kukoricát törtük, éjjel meg a szárat vágtuk és hordtuk, hogy sürgősen megtisztítsuk a terepet a traktorok előtt, amelyek megkezdték a mélyszántást. De ez nem volt hősiesség... Aztán ebből a gondolatból elindulva, a gazdaság elnöke meglepő mélységű igazságot öntött szavakba: — De ha. azokra a változásokra gondol, amelyeket a kollektív gazdaság idéz elő az ember lelkében, akkor, ha nem is beszélhetünk hősiességről. ezt a hatást forradalomhoz lehet hasonlítani. Nincs itt szó kiontott vérről, de mégis, mintha a szemünk láttára. lassan meghalna egy régi ember és helyette új ember születne. Emlékszem például, hogy eleinte, az első évben, az emberek nem nagyon jöttek munkába, vagy pedig késve jelentkeztek a brigádoknál és a munkacsapatoknál, amikor már régen felkelt a nap. Ma . már nem kell bezörgetni a j házak ablakain, hogy feléb- ( resszük és munkába szólítsuk őket. Azelőtt egyiküket sem érdekelte, hogy a mellettük haladó hogyan kapálja a cukorrépát. Mintha valamennyien szemellenzőt viseltek volna cs oldalra nem is láttak volna, Aztán lassacskán megértették. hogy mindenkinek jó munkát kell végeznie, s hogy a lusták nemcsak önmaguknak okoznak kárt. hanem az egész gazdaságnak. — És magának, mint elnöknek. sohasem voltak nehéz pillanatai, amikor elfogta a kétség? — Miért mondanám azt. hogy nem? Kezdetben sokat töprengtem, mert kevés földünk volt. és attól féltem, nagyon nehéz lesz. De a kétkedés elmúlt, milliomosok lettünk, és még gazdagabbak is leszünk. 'Aztán. mintha -egyszerre nemcsak agronómussá. hanem perzselő képzel eterő vei rendelkező. költővé is vált volna. a fiatal elnök így folytatta: — Csak egyre szeretném kérni: jöjjön el néhány év múlva ismét Sapdrára, mondjuk, a hatéves terv végén. Röviden szólva, el akarjuk érni. hogy minden száz hektárra 32 szarvasmarhánk és 80 disznónk legyen, és hektáronként 450 mázsa cukorrépát. 70 mázsa szálaskendert. 25 mázsa napraforgómagot és 15 mázsa száraz dohánylevelet akarunk betakarítani. Akkor jöjjön el majd hozzánk!... — ÁTADTAK A HÉTEN rendeltetésének a zsámbéki ruházati áruházat, amely az elmúlt hónapokban a régi épület átalakításával létesült. Pillanatképek a DCM-ből A néni lehetett vagy hatvanöt éves. Fel akart lépni a 6-os villamosra. Két kosarát már a lépcsőre tette, amikor a kocsi, amelyen már égett az indulást jelző piros lámpa, elindult. A nénike a kosarak után kapott, de megcsúszott és a kerekek alá került volna, ha két izmos kar nem ragadja meg. Másbk is segítségére siettek és felhúzták a lépcsőn. Életmentés történt és amikor a néni már biztonságban volt, megindult feléje a szemrehányások zuhataga. Ilyenformán: — Hogy lehet ilyen könnyelmű? Ha ez az erős fiatalember nem veszi észre, már nem is élne! Nem gondolt a családjára? Meg kellene büntetni az üyeneketl ONZO UTASOK — Nagyon siettem — motyogta a néni, aki azt hitte, hogy már megúszta az ügyet. De nem számított a kalauznőre, aki keresztülvere- kedte magát a zsúfolt kocsi utasain és a peronon termett.— Hallja, néni — kiabált —, mit képzel maga?! Tudja, hogy mit csinált? Ha nincs ilyen szerencséje, akkor most állna a kocsi és magát a tűzoltók síxtdnék ki a kerekek alól. Én hajnali fél négytől dolgozom, ez az utolsó fordulóm és maga miatt órákig tanúskodhatnék a rendőrségen. Persze, arra nem gondolt, hogy nem lopom az időmet! A remízben is jenuzőkönyvet vennének fel és talán még büntetést is rám sóznának. És a gyerekem egyedül van otthon. Az szegényke enni akar. Ha kettőig nem megyek haza, akkor a gyerek bőgni kezd. És én maga miatt fél napot vesztettem volna el. A varrónőhöz is el akartam menni, mert sose jutok hozzá, hogy végre felpróbáljuk az új szoknyámat. De hogy mehettem volna el, ha maga miatt a re n d őrsége n ücsörgők, amíg az összes tanúkat kihallgatják., Csak felmászik az induló villamosra és nem törődik a szegény kalauznővel, aki tizenhat forduló után végre fáradtan haza szeretne menni. Ilyenek az utasok! Mit érdekli őket a Magasodik a cementmű három kéménye és már csak rövid idő szükséges ahhoz, hogy elérjék végleges magasságukat, a száz métert. A nyersmalomcsarnok épülete a legkorszerűbb technikai módszerekkel készül. Legnagyobbrészt előre gyártott elemeket alkalmaznak, amelyeket részben a helyszínen készítenek el és a hatalmas daruk, vagy ahogy az építők mondják, „bikák” segítségével emelnek be végleges helyükre Izgalmas kísérlet volt a pillérek felállítása, különösen az elsőké. Ma már tizennyolc pillér magasodik egymás mellett és éppen a tizenkilencedik felállítására készülnek A képen a Dunai Cement- és Mészmü központi irodáinak épülete látható, A DCM igazgatója, főmérnöke már .H< tárgyal az építkezést végző vállalkozókkal kalauznő? Ok csak % úgy jelugrálnak a'/, kocsira és mit bán-% ják, hogy mások dél-fj után két óra helyett % tízkor érnek haza, % hogy a gyerek bőg, a szabónő vár, hogy hí deg a lakás. No, de < mi ezt már megszok tűk. Minden utas a £ csontja velejéig önző!} Csalt az a fontos ne- '} kik, hogy a kerekek'} alá kerüljenek. Egy pillanatig el-'} hallgatott, azután'} folytatta: '} — És most jut'i eszembe, a nővérem f is eljön hozzám öt £ órakor. Már több£ mint két hónapja í nem loptam. És maga } miatt csak a bőgő} gyereket találta vol-'} na otthon ... Erre '} nem gondolt a néni,'} ugye? A néni hallgatott.'} Erre csakugyan £ nem gondolt. Palásti László''
