Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-13 / 190. szám

1961. AUGUSZTUS 13 VASÁRNAP re»T MEGYEI 5 FILMSAROK Szeptemberi szerelem Imegyei tükör EGY ESTE A NAGY CSALÁDDAL i Német Demokratikus /l Köztársaság filmművé­szetének most bemutatott új alkotása látszólag nem több, mint egy nagy szerelem tör­ténete. Akaratlanul is erre gondol a néző már az első filmkockák után: Franka ha­zaérkezik a műtősnői tanfo­lyamról és éppen abba az ünnepségbe csöppen bele, amelyen nővére vőlegényének, Harisnak mérnökké avatását ünnepelik. Itt kezdődik ez a váratlanul fellobbanó szere­lem — Hans beleszeret Fran­kóba, s a lány hiába védeke­zik a fiú udvarlása s önön érzései ellen — amely egy szeptemberi viharos éjszakán beteljesedik. Ám ekkor vá­ratlan fordulat következik: Hans elmeséli a lánynak, hogy berlini tanulóévei alatt gyakran járt át Nyugatra a nagybátyjához, aki segítette s most ezért a segítségért fi­zetnie kellene. Egy gyufa­doboz nagyságú fényképező­gépet küldtek a részére, hogy készítsen vele felvételeket a gyárban. Nem vállalta. De hogyan lesz tovább? Hans nehéz válaszút elé kerül: mit tegyen? Választa­nia kell a felelősségvállalás, az egyértelmű állásfoglalás, a mély szerelem és a beléideg- zödött bizalmatlanság, a kis­polgári félelemérzés diktálta helytelen következtetések kö­zött. Franka biztatja: jelent­kezzen önként, mondjon el mindent, amíg nem késő. De Hans úgy érzi — elkésett. A felhasználatlan fényképezőgé­pet ugyanis nem találja már a rejtekhelyen. Rémületében megkísérli, hogy átmenjen Nyugatra, s onnan próbálja tisztára mosni magát. Franka döntő lépésre szán­ja el magát — bár jól tudja, ezzel szerelmüket teszi koc­kára — s az állambiztonsági szerveknek elmond mindent' őszintén. A Szeptemberi szerelem prroblémaf elvetése igaz és őszinte — a kettéosztott Né­metország abszurd földrajzi és politilcai helyzetéből fakad. A Németországban fennálló felemás állapot nap mint nap törvényszerűen szüli az újabb meg újabb provokációkat, kémkedési kísérleteket. Az ebből fakadó konfliktust — jó néhány, nálunk is bemutatott sikertelen lcisérlet után — ez­úttal nagyon emberi módon, ugyanakkor művészi eszkö­zökkel ábrázolják a film al­kotói, Talán éppen azért, mert lelki hatásaiban tükró­Franka — Doris Abesser fiatalokat, s jönnek egyre többen. Penci néni is itt érzi jól magát. Szerepel ő is, meg 1 '•anyai, Irénke és Marika is. — Irénke nagyon tehetsé­ges — dicséri Tumann Gá­bor — ő már négy éve jár a művelődési házba. Tán­col, szerepel, súg — amire ép­pen szükség van. ö hívta el édesanyját egyszer, s a ma­mának annyira megtetszett az együttes munkája, hogy az első kérésre elvállalt egy sze­repet. A művelődési ház egyre inkább vonzza az embere­ket. Járnak ide fizikai és szellemi dolgozók egyaránt. Még olyan is van, aki Bicské­ről jár be a próbákra. Hiába, aki a játék, a színpad ízét egyszer megkóstólta nem tud lemondani a következőről. ESTE TÍZ ÓRA van. Véget ér­nek a próbák. Reggel kez­dődik a munka. Még meg­beszélik, hogy szombat este együtt mennek a Vidám Parkba szórakozni. Termé­szetesen Penci néni és Ká­bái bácsi is. Hiszen ők is a nagy családba tartoznak. Cseri Sándor A képzőművészet érdi szerelmeseinek kiállításán az eddigi Kiállításokon tenet- ségükről már bizonyságot ad­tak, szintén vegyenek részt ezen az alapot nyújtó tovább­képzésen. Sajnos, azonban éppen ezek közül maradtak el jó néhányan, mert „művészi rangjukon” alulinak tekintet­ték, hogy egészen kezdők mel­lett ők is elsajátítsák az any- nyira szükséges elemi rajztu­dási: Helyükbe azonban má­sok léptek és a gyakorló szak­kör létszáma így maradt meg az átlagos húsz körül. 17 örüljárjuk a kis ter- ■*■» met, amelyben főleg raj­zokat állítottak ki. A kiál­lításra kerülő munkákat nem mindig a művészi értékmérő szerint válogatták ki, hanem sokszor a fejlődést mutató szorgalom is jutalmazást ka­pott; az a mag, amelyből a további fejlődés lehetősége biztat. Megtudjuk, hogy a kör résztvevői között az álta­lános iskola magasabb osztá­lyaiból vagy a gimnáziumból épp úgy vannak, mint a kör­nyékbeli, vagy éppenséggel budapesti üzemek dolgozóiból, de valamennyien Erden vagy Érd környéken laknak. A leg­tehetségesebb portrék rajzo­lója mindenesetre Horváth Ibolya, a Diósdi Csapágygyár dolgozója, de érdemes felje­gyezni Berde Mária, B erde András és Dévai Éva nevét. Valamennyiük között talán leameghatóbb Toókos Csabá- né néovpyermekes család­anya példája, aki a tanfo­lyam leghívebb növendéke volt s az elmúlt tíz hónap alatt valóban elismerésre mél­tó fejlődést mutatott fel. A kis csapatban egy figyelemre méltó szobrásztehetség is fel­tűnt: Szabó Imre, aki a Bá­nyagyutacs műszaki rajzoló­ja. — Mit szeretne a nyilvános­ság felé megjegyezni? — Csak annyit, hogy na­gyon hálásak vagyunk a köz­ségi tanács és a. járási művelő­dési ház vezetőségének tá­mogatásáért, de azért egy kicsit valahogy mostohagye­reknek is érezzük magunkat, mert énp a hivatalos emberek köréből kevés közvetlen, em­beri érdeklődést tapasztalunk munkánk iránt Aztán a már jóváhagyott, támogatások ki­utalása is nagyon vontatottan megy. ezért nem is merünk modellt fölvenni, mert nehe­zen kópiák meg tiszteletdiiu- kat. Márpedig élő modell nélkül nehezen haladhat elő­re a rajzolás elsajátítása De majd talán ezen a téren is lesz javulás és jövőre még több sikerrel folytathatjuk a mun­kát, mint eddig. (cs. z.) j j^ekkenö hőség perzseli az l\ érdi dombokat, kerteket, \ s bizony ilyenkor kétszer is % meggondolja az ember, ki- $ lépjen-e a szoba hőséből az 'j égő napsütésbe. A balatoni $ műúton azért most is kocsi !; kocsit ér s az érdligeti utcá- % kon is járkálnak az emberek; £ főleg az egyetlen strand hűs f hullámait igyekeznek fölke­ltiresnl, legtöbbén azonban a * fák. árnyékába menekülnek. % Az érdlígéii pártházban á f. hőség ellenére is nagy a nyüzsgés. Az utcán tábla £ hirdeti, hogy odabenn most •/f nyílt meg az érdi, Nagy-Ba- í logh Jánosról elnevezett kép- f zöművészeti kör évzáró kiál- ■/ lítása, amelynek anyagát az % elmúlt hetekben az érdi nap- £ közi otthon helyiségében mu- J tatták be. Azért ott, mert í abban a helyiségben tartot- í ták az elmúlt év szeptembe- rétől az idei év júliusáig a kör rajztanfolyamát, amelynek ? mintegy húsz növendéke tárta f most az érdligetiek elé a tíz- í hónapos szorgalmas tanulás és _ gyakorlás eredményét. f A z egyszerű tárlók előtt í elégedett mosollyal fo- f gadja s vezeti körül a látoga- f tókat Kiutak István grafikus­ul művész, a tanfolyam veze- ‘j tője, aki maga is érdi lakos f és mint annyi sok ezer érdi j ember, ő is innen jár be na­if, ponta budapesti munkahelyé­ig re. ? .< — Ezek a legtöbbnyire egy­| szerű, igénytelen rajzok arról j tanúskodnak — mondja kér- f désünkre —, milyen olthatat- lan lánggal ég a művészet sze- ^ reime az emberek lelkében, f Mikor az elmúlt évben az ér- ^ di és érd környéki festőművé- j szék első kiállításait megtar- £ tottuk, óhatatlanul fölmerült í a gondolat, hogy a festés sze­1 relmeseinek, még ha figyelem- ( re méltó alkotásokat is hoz- f na.k létre, a lobogó lelkesedés f mellett a legelemibb tudást, 2 a rajzolást is meg kell tanul- f niuk, különben nincs biztos /, alap, amelyre építhessenek. A 1 községi tanács és a járási mű- $ velödési ház vezetőinek t.á- f mogatásával így kezdtünk hoz- f zá tavaly szeptemberben a f munkához és ennek a mun­kának eredményeit tárja a f néző elé ez a kis kiállítás. f — Hányán vettek részt a '/. kör gyakorló óráin? y f — Átlagosan húszán, de f volt idő. amikor huszonné- gyen, s volt olyan idő is, f amikor csak tizennyolcán gya- f karolták a rajzolás mestersé- f gét az érdi napközi otthon­ig ban, amely az esti órákban $ körünknek helyet adott. Cé- f lünk az volt, hogy az „öre- t gebbek”, vagyis azok is, akik sek ezek a fiatalok az idő­sebbekkel szemben. Különö­sen nagyon szeretik és tisz­telik a hetvenhat , éves Ká­bái Józsi bácsit, áld min­den este itt van velük. Egy­szer odament az igazgató­hoz. Látja — mondta — itt énekelnek, táncolnak a fia­talok. Valamikor én is éne­keltem a budai dalárdában. Befogadnának-e? Hát persze, hogy befogadták. Azóta a mű­soros esteken mindig szere­pel Kábái bácsi is. — Húsz évig voltam szív­beteg — meséli. — Mióta ide­járok, egészségesnek, fiatal­nak érzem magam. Ezek kö­zött a fiatalok között visz- szatért a régi, dalos jóked­vem. A fiatalok kérik: énekeljen valami szépet nagyapó! Jó­zsi bácsi felmegy a színpad­ra, s a lassú zongorakíséret mellett szárnyra kel egy ré­gi dal. A teremben megszű­nik minden beszélgetés. Meg- illetődve hallgatják , a régi kedves elvesztését sirató éne­ket. Nagy taps közben segí­tik le a színpadról Kábái bácsit. S mert így megbecsülik az öregeket, csak természe­tes, hogy azok is szeretik a ♦ HAMAROSAN ELŐADÁS LESZ, gya­j korolnak a fiatalok! — mon- ; dogatják az utcai járóke- ! tőle, mikor a budakeszi já- | rási művelődési ház előtt j elhaladnak. Valóban, itt nyá- j ron sem szünetel a munka: 1 odabent szorgalmasan foly- í nak a próbák. A nagyterem- ! ben Bajta István igazgató í és karmester vezetésével í Rachmaninov, Toselli és ! Liszt műveit, Schumann, ! Shubert és Grieg klasszikus ! dalait keltik életre. A kü- ! lönböző korú és foglalkozá- ! sú emberek nagy-nagy sze- ! retettel és egyetértésben bir- ; koznak a nehéz feladatokkal, j Dr. Ostoros Gyula és Bálint ( László tanár már az idősebb \ muzsikus generációt képvi- \ selik. De ott ülnek mellet- ! tűk Bajta Margitka, Baróti \ István és a többi tehetséges \ fiatal is. — Mi egy nagy család va- S gyünk — mondja a zene- ; karról Ostoros doktor — { akik a legszebb szenvedély- \ nek, a muzsikának hódo- \ lünk. Ezalatt egy másik terem- \ ben Tumann Gábor vezeté- 'ff sével a színjátszó csoport £ próbál. Louis Veile: Szen- ^ teltvíz és kokain című \ négyfelvonásos darabjának í előadására készülnek. J Ez a gárda január husza- J dika óta dolgozik együtt, í nagy lelkesedéssel. Már ná- J hány nagysikerű előadás van mögöttük. A közös cél és a közös munka hozta létre ezt 2 a kitűnő szellemben dolgo- | zó kollektívát Második ott- S hónuk lett a művelődési í ház. Többen egyenesen a munkahelyről siettek ide most '< is. \ Tumann Gábor, a rendező Feszler Ferenccel beszéli \ meg a darab egy jelenetének > problémáit. ötször-hatszor \ ismétlik el ugyanazokat a \ mondatokat. Fesziért fél év- | vei ezelőtt még csak mint \ híres kötekedőt ismerték a J faluban. Vasárnap a bálon J már rendező volt, s két ha- '/f rágós fiatalembernek ő ma- \ gyarázta meg, hogy a kul- ^ túrház szórakozásra és nem £ duhajkodásra való, s aki nem 'tf tud tisztességesen viselkedni, í annak kívül tágasabb. '/f ÍUMANN GABOR, művészeti ve- zető arra a legbüszkébb, £ hogy itt, Bajta Károly igaz- gató türelmes pedagógiai 2 munkája eredményeként, a \ fiatalság új erkölcsi arcula- £ tának kialakításában értek ‘ el szép sikereket. Illedelme­— Megvárom a vásár végét — mondta. — A végén kény­telenek valamit engedni az árakbój. — Ami a halat illeti, sokáig várni nem tanácsos. — Igaz — felelte. — Ahhoz a szardíniához, ott ni, hama­rosan hozzá lehet jutni. Én idevaló vagyok. Nem sietek sehova. De maguk se vásá­roljanak semmit. Mutassanak példát másoknak. Egy tavernában tejeskávét ittunk, mártogattuk belé a jóízű kenyeret, s néhány pohárka borral meg manchai sajttal fejeztük be a regge­lit. A fehér bor jobb a vörös­nél. A város félreesik az új műúttól, s a söntésben álló ember azt mondta nekem, hogy a tavernában most rit­kán látni idegent. — Halott lett ez a város — mondta. — Csak piacnapokon élénkül fel egy kicsit. — Milyennek mutatkozik idén a bor? — Most még korai róla be­szélni — válaszolta. — Maga is tud annyit, mint én. Rend­szerint jó és mindig egyforma a termés. A szőlő úgy nő, mint a gaz. — Szeretem a borukat. — Én is szeretem — mond­ta. — Azért is szidom. Amit nem szeret az ember, azt nem szidja. Ez most már így van, Gyorsan megtettük a három kilométeres gyalogutat a szál­lodáig. Ezúttal hegynek föl kellett mennünk, ami jó test- gyakorlatnak bizonyult. A vá­ros, amelyet elhagytunk, vi­gasztalanul festett, s nem volt nehéz megválni tőle. • iható legyen a bor; közönsé­ges tömlőkben szállítják. A szőlővidéket átszelő, nemrég épített, jó műúton halad­tunk, s néztük, mint ugrál­nak fel az új úttal párhuza­mos mezei út szélén a fog­lyok, és estére mór Manza- naresbe értünk, ahol megáll­tunk, hogy szállodában éj­szakázzunk. Madrid csak 174 kilométerre volt már innen, de szerettük volna az utat nappali fénynél megtenni, s a bikaviadalok is csak másnap este hat órakor kezdődtek. Koráu reggel Bil1 Da_------------------— visszel ki­mentünk a szállodából, ahol még mindenki aludt. Lemen­tünk a régi La Mancha-i vá­ros központjába, elhaladtunk egy alacsony, vakolt falkerí­tés mellett. Mögötte terül el az aréna — az a bizonyos aré­na, ahol Ignacio Sanchez Me- xias a végzetes sebet kapta a Lorca-megénekelte viadalban; aztán szűk utcákon át kijutot­tunk a templomtérre, s beke-i rültünk a piacról visszatérő helybeliek tömegébe. A piac zajos, népes volt, a felhoza­tal nagy, de sok vásárló pa­naszkodott a drágaságra, kü­lönösen a hal és a hús árára. Malaga után, ahol előttem is­meretlen nyelvjárást beszél­nek, olyan kellemes volt a gyönyörű, zengzetes spanyol beszédet hallanom és min­den szót megértenem. E gy idős spanyol odajött hozzám: — Ne vásároljon semmit. Nagyon drága minden. Én semmit se vettem. — És mit fog akkor enni? mit sem értek, de Marynek tetszett, s én láttam, ha ilyen silány corrida is hatást tett rá, igazi bikaviadal-rajongó válhat még belőle. Azt mond­ják, aki kibírja egy évig bi­kaviadal nélkül, egész életé­ben megvan nélküle. Ez nem egészen igaz, de szemernyi igazság van benne, s én ti­zennégy évig nem láttam bi­kaviadalt, kivéve a mexikói corridákat. Igaz, ezek az évek számomra sok tekintetben börtönélethez hasonlítottak, csak éppen nem börtönön be­lül, hanem kívül töltöttem őket. Amikor Valdepenas völ­gyébe ereszkedtünk, alig te­nyérnyi magasak voltak a szőlővenyigék, s a végtelen szőlőskertek simán húzódtak a távolban sötétlő hegyek lá­báig. Valdepenas borát jó reggel inni, madridi taverná­ba, régi ismerősök, ugyan­ilyen koránkelő madarak tár­saságában. Igénytelen bor ez. Kissé karcos és tiszta ízű, belül erőtlen, gyorsan kial­vó tüzet gyújt. Hamu nem maradt utána, s i ha az em­ber átmelegedett, többet nem kíván belőle. Forró napon is hűs marad árnyékban meg szélben. Hűt, de aztán fel- izzik — kissé, csak hogy je­lentkezzék. A második pohár ismét lehűt, csak akkor me­legít, ha a motor működésé­hez még szükséges. A Val­depenas a szegényember pezs­gője, de jeges vödör nem kell hozzá. Fürtjei úgy ér­nek, levüket úgy préselik ki, hogy bármily hőmérsékletnél colhatott meggyőződéséért, a másikon — a hazájáért vagy Udine városáért, s ha léte­zett volna harmadik oldal, ott is akadt volna miért vere­kednie: az úristenért vagy a Láncia márkáért, vagy a te­metkezési kellék-kereskede­lemért, hiszen mindez egy­formán kedves volt szívének. Mi is kedvesek voltunk szívé­nek, valamint az egész női nem. Ha hőstetteinek csak egy tizedrésze nem volt kita­lált mese, Casanova Adamó- hoz képest nem több, mint Henry James olasz változata. Don Juan és Proust pedig szóra sem érdemesek. Ha önök, akárcsak én, szeret­nek vidáman utazni, utazza­nak olaszokkal. Keresve se találtunk volna jobb útitár­sakat, mint ezt a kettőt, akik­kel együtt ültünk a kitűnő, erős Lanciában amely frissen futott hegynek fel a geszte­nyefákkal szegélyezett úton, odalenn hagyva a zöld Bidas- soa völgyet; s mialatt felfelé tartottunk, a köd ritkult kö­rülöttünk, s én tudtam, hogy a Col de Velaten túl, ha ki­érünk Navarra fennsíkjára, derűs, felhőtlen égbolt vár ránk. Ezt a könyvemet bikaviada­lokról szóló elbeszélésként gondoltam el, bár eléggé közömbösen hagy a bikavia­dal, csak szerettem volna, ha Mary és Gianfranco része­sülnek ebben a látványosság­ban. Mary Mexikóba uta­zott. amikor Manolete leg­utóbb ott fellépett. Szeles volt aznap, a bikák sem­zik ennek az erőszakkal ket­téosztott országnak mély problematikáját. A film mindennek ellenére mégsem hibátlan. Amennyire sikeres a szerelem ábrázolása, a szerelmi konfliktus felve- < tése — úgy elsikkad több, j feszültséggel teli drámai hely- \ zet. Hiányzik a filmből a két \ testvér, a lány és az apa, a j vőlegény . és az apa nagy \ összecsapása. Talán éppen • azért, mert a film második j részében a hangsúly alcatva- akaratlan a szerelemről a fiú \ nagy dilemmájára tevődik át. \ Mégis, ennek ellenére, a Szep­temberi szerelem sikeres al­kotásnak mondható. A siker förészese kétségkí­vül Kurt Maetzig, a rendező, aki művészi erővel tette érde­kessé és hatásossá -ezt a már sokszor látott szituációt. A szí­nészek közül a két lánytest­vért alakító Doris Abesser és Annakathrin Bürger nagy drámai tehetség. De jó játék­kal örvendezteti meg a kö­zönséget a Hansot alakító Ul­rich Thein is. Joachim Has- ler operatőri munkáját szá­mos szépen megkomponált kép dicséri. Pedró kapitány vidám hadjárata jelente az egész csapat a vár­falon belül van, és élvezik a finom ennivalót— no meg az asszonyok kegyét. Pedro ka­pitány is a szép Charlotte hálószobájában vívja nagy csatáját. így aztán érthető, i ha nem marad idejük és ere- | jük a hadviseléshez. Termé- szetesen a film végére min­den megoldódik: a várat is; elfoglalják a nők után s i Pedró kapitány sem keresi: többé a nagy szerelmet — megtalálta Charlotte oldalán.: Különleges színészi teljesít­ményről ezúttal nem adha­tunk számot. Talán csak a két civil csavargóból lett ka­tona: Schaber és Pauke — Wolfgang Müller és Wolfgang Neuss — alakítása az, amely kedves, kacagtató színfoltként továbbra is megmarad emlé­kezetünkben. Kedves jelenség Charlotte Szerepében Corfty Collins, Carlos Thompson Pedró kapitánya remek rutin­nal játszott figura. Prukner Pál \\\\\\\\\\\\N\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ Svájd—nyugatnémet kopro­dukcióban készül a magyar származású Vajda László új bűnügyi témájú filmje, amelynek forgatókönyvét Dür- ; renmatt írta. A film két fő- ■ szereplője: Heinz Rühmann 1 és Gert Érőbe. S chönbrunn, 1700. A" tró­non Lipót császár ül, a művészetek és hadjáratok nagy barátja. A harminc éves háború már hosszú ideje dúl, a császár pénztára azonban üres. Ezért a népre újabb adókat, a városokra újabb ha­disarcot vetnek ki. Akadnak azonban olyan rebellis váro­sok, mint például Trutzingen, amelyek egyszerűen megta­gadják a hadisarc beszolgál­tatását. Ezért az uralkodó csapatokat küld az ellensze­gülő város megfékezésére. így indul Pedró kapitány vidám hadjárata. A valóság­tól távol álló történelem azonban csak ürügy, a film alkotói ugyanás a játékos történetben a militarizmus ostoba hiábavalóságát kíván­ják csúffá tenni. A mese csip­kelődő, célozgató kétértelmű­sége már az első képsorok után csípős, bátor és közért­hető szatírát ígér — a máról. Sajnos azonban, ezzel az első negyedóra után adós marad. A mára utaló aktuális céloz­gatások, csipkelődések elma-. radnak, s a szatírának induló^ történet bohózattá szelídül. A: közönség azonban így is re- í meküi szórakozik. Az indok:) Pedró kapitány vidám hadjá-' rata, amely ugyan Trutzingen j megvételéért indul, de Pedró; kapitány katonái élén csakha- • mar a várfalak helyett a trut- \ zingeni nők kegyeit ostromol- j ja — kirobbanó sikerrel. Éj- !

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom