Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-13 / 190. szám

1961. AUGUSZTUS 13. VASÁRNAP 'T/f/rloo 3 Amiről s verőcei porcelán meséi Tizenkét esztendő — Tízszeres termelés SZÁZHALOMBATTÁRÓL JELENTJÜK: Jól halad a Hőerőmű építése Legelőször is engedjék meg, hogy bemutatkozzam: V-jelö tűzálló porcelán vagyok Nóg- rádverőcéről. Ott születtem a Borbély hegy alatti kis gyár­ban, aminek a kéménye har­mincnyolc éve pipálja már a halványkék füstöt. Ugye, nem is gondolták volna, hogy Verőcén még porcelánt is öntenek — mert nem korongon formálják, ha­nem formákba öntik a leen­dő tégelyeket, tölcséreket szál vezetőket. Ügy mesélik, hogy egy részvénytársaság alapította a gyárunkat 1923- ban. Gondolták, fa van ele­gendő (bennünket csak fával lehet nemes csengésű, tűzálló porcelánná kiégetni), érdemes lesz hozzáfogni a sokat ígérő vállalkozáshoz. Eleinte nem sikerült nekik az üzlet, annál többre jutott később a pécsi Zsolnay-család sarjadéka: Ma- tyasovszky Zsolnay László. Ö vette meg az üzemet, hogy a konkurrenciát ki­kapcsolja. Elődeim: háztartási cikkek, sütőedények, tűzálló tálak voltak. Mikor aztán a máso­dik világháború is elvihar- zott, 1949 táján a Budapesti Porcelángyár vette kezelésbe a gyárunkat. Akkor heten, ma negyvenhetén „bábáskod­nak” körülöttünk. De nem is erről akarok mesélni, hanem arról, hogyan válunk mi a szürke kaolinból, kvarcból és a földpátból hó­fehér porcelánná. Alapanya­goknak és útrakelünk az or­szág különböző részébe, textil­üzemekbe, laboratóriumokba, kórházakba. Amíg teljesen el­készülünk, az őrléstől a csi­szolásig, három hétre van szükség. Ügyesek a mi embe­reink, értik már a,, szakmát. Hallottam, hegy 1949-ben még csak két kemencére való porcelánt égettek, ma már húsz ke­mencére való porcelán is elkészül januártól decem­ber végéig. A gyárunk nem mai gyerek már, elég gyorsan öregszik. Többször is ígérték, hogy kor­szerűsítik, új kemencét ka­punk, s bővítik az üzemet. tőnek is része van abban hogy alig akad köztünk selejt. Súlyán Pál Tíz évvel ezelőtt az érdi párt-végrehajtóbizottság elha­tározta, hogy az idős és csök­kent munkaképességű házi­asszonyok foglalkoztatása ér­dekében megalakítják Érden a háziipari szövetkezetei. Fel­kérték Kádár Lászlónét, vál­lalja ennek a szövetkezetnek megalakítását, majd az elnök­ségét. Kádárné vállalta. Ko­rábban Budapesten dolgozott osztályvezetői beosztásban. S kollégái, ismerősei az új munkánál nem sok remény­nyel biztatták. — Majd meglátjátok né­hány év múlva. Szövetkezet lesz és nem is akármilyen — felelte a kétkedőknek. így kezdődött. Egy ütött-kopoít csárda ri­deg falai között tizenkét lel­kes érdi asszony szövetkezetét alapított. A csárda helyiségét irodának nevezték ki. Kádár Lászlóné pedig elvitte lakásá­ból férje kopott íróasztalát és a hideg téli időben otthonról hordta a tűzrevalót. Ilyen mostoha körülmények között kezdődött a termelőmunka. Tíz év telt el azóta. Az egy évtized alatt jelentőssé nőtt a Duna Háziipari Szövetkezét. Az elnök azóta is Kádár Lászlóné. S itt vannak az ala­pító tagok is a szövetkezet­ben. Csak éppen más körül­mények között élnek és dol­goznak. A központban, Buda­pesten eszményi környezet­ben, szépen berendezett iro­A Dunamenti Hőerőmű épí­tői egy esztendeje érkeztek Százhalombatta határába. El­sőnek a „vezérkar” helyezke­dett el. A kukoricatáblák, ga­zos legelők között felverték sátraikat, számszerint kettőt, és munkához láttak. Az első nagy feladat, az ÉM. Földgép Vállalatnak ju­tott, 'hiszep nekik kellett a le­endő erőmű területét a terep- rendezésre alkalmassá tenni. Ókét követték a 26. sz. Álla­mi Építőipari Vállalat képvise­lői, a Dunai Vasmű építői, akik ezzel a munkával újra szép és nagy jelentőségű megbízást kaptak. Bár ahhoz, hogy az erőmű teljes kapacitással működjék, hat esztendő kell és az első turbó-gépegység próbaüzemel­dahelyiségek, új bútorok fo­gadják a vendéget. Itt, Érden pedig — mert a Háziipari Szövetkezetnek itt van a leg­nagyobb részlege — szintén szépen berendezett iroda- és raktárhelyiség van. Emlékként azonban még itt van az az íróasztal is, amely az első bú­tordarab volt a szövetkezet­ben. Kádár Lászlóné elégedetten mosolyog. — Tízéves fennál­lásunkat ünnepeljük ebben az évben, s büszkék vagyunk arra, hogy a kopott csárdából kinőttük magunkat. Alkot­tunk. 1 gyarapodtunk. Nylon harisnyát, alsó és felső ruházati cikkeket, nor­vég mintás kesztyűket, úszó­nadrágot kötnek és varrnak a háziasszonyok. Részben a ha­zai kereskedelem, de zömével a külföld vásárolja fel az árut. A, tizenhat alapító tag mellett ma már 519 dolgozik, ebből 119 Érden lakik, a töb­biek budapestiek. Míg az első években 10—30 ezer forintos nyereséggel zárták az évet, addig ma 500 ezer forint nye­reséggel dicsekedhetnek. A becsületes és szorgalmas munka gyümölcse ez. Igaz, dolgoznak is, de mun­kájuknak megvan a jutalma. Hiszen az asszonyok átlago­san havi 900 forintot keres­nek a házi munka mellett. Vannak olyan tagok is, akik elérik az 1200 forintot is. Téri András, tetősére is csak 1963 decembe­rében kerül sor, az elmúlt egy év során az emberi alkotó­munka megváltoztatta a kije­lölt terület arculatát. A nem is olyan rég még Szántóföldek, kukoricások he­lyén építőmunkások hada sü- rög és a szokatlan meleg elle­nére terv szerint végzik mun­kájukat. Az épitőknek a kor­szerű felvonulási épületek nyújtanak otthont és már ké­szül a leendő hőerőmű egysé­geinek alapozása is. A mély­szinti munkákkal párhuzamo­san emelkedne^ az épületek és folyamatosan végzik a te­reprendezést. A hatalmas építkezés főnö­két, Demendy Zoltán főépítés­vezetőt kértük meg, hogy tá­jékoztasson az elmúlt eszten­dő eredményeiről, a jelenlegi munkákról és a jövendő ter­veiről. — Minden nagyobb építke­zésen gondot okoz kezdetben a tervek pontos érkezése. Mi e tekintetben nem panaszkodha­tunk, hiszen az Erőmű Beru­házó Vállalat időben adja a terveket. Sajnos azonban tú­lontúl sok a tervváltoztatás, és ez akadályozza munkánkat, sokszor megakasztja a folya­matos építést. — Persze — teszi hozzá a fő­építésvezető —, ha kézhez vesszük a módosításokat, gyor­san igyekszünk azokat végre­hajtani, hogy ne okozzon munkánkban elmaradást a változás. — Tehát eddig nincs panasz a beruházó vállalatra? — kér­dezzük. — Nincs. Sőt elmondhatom, olyan együttműködés alakult ki, amely a munka hasznára válik. Vannak ugyarj, . gond­jaink. de ezek a speciális épít­kezés követelményeiből adód­nak. — Miért, mik a jelen leg­főbb feladatai? — Jelenleg a vízlágyító, az üzemépület és az első, 1963- ra üzemelő turbina betonozá­si munkálatait végezzük. A gondot, amiről szóltam, a fa okozza. Köztudomású, hogy nem áll túl sok a rendelkezé­sünkre. Például csak a vízlá­gyító építésénél eddig 70 köb­méter fát használtunk fel, és a továbbiakban még több, mint 50 köbméter kerül beépítésre. Nem használhatunk ugyanis előregyártott elemeket, mert monolit-épitkezés folyik, mi­vel komplikált íödémberende- zésre, különböző szinten elhe­lyezésre kerülő tartályokra, speciális szűrőberendezésekre van szükség. — Mi lesz a vízlágyító sze­repe a hőerőmű elkészülte után? .— Ez a nagy gonddal készü­lő üzem fogja a gépek üzemel­tetéséhez szükséges lágyvizet biztosítani. Nem túlzás, ha azt mondom, enélkül nincsen erő­mű. — És mivel töltik szabad idejüket? Akad-e szórakozási, művelődési lehetőség itt, távol a világtól? — Gondoskodtunk az itt dolgozók részére két klubhe­lyiségről, ahol rex-asztal, tár­sasjátékok és az épület mel­lett függő-kugli áll a rendelke­zésükre. Most készült el tár­sadalmi munkában a röplab­da- és kuglipálya. De ez nem minden. Házi tervezésben ké­szítettük el kultúrházunk raj­zát, amely ezer főt befogadó előadótermet, könyvtárat, sportszertárat, tantermet, ping-pong és televíziós szobát, valamint két klubszobát foglal magában. — Néhány hét alatt elké­szül — folytatja Demendy Zol­tán — a fürdőépület, amely­ben az orvosi rendelő is helyet kap. — Vásárolni hol szoktak az itt dolgozók? — Jelenleg — tavaly decem­ber óta — egy üzlet áll ren­delkezésükre, de október else­jén átadjuk a belkereskede­lemnek üzletházunkat, ahol népbolt, cukrászda, büfé és tejbolt lesz. — így tehát egy esztendő után a Dunamenti Hőerőmű építői otthonra találtak Száz­halombattán? — Ez az igazság és úgy ér­zem, valamennyien azon fá­radozunk, hogy kellemes és egészséges körülmények között végezzük munkánkat és tölt­sük szabad időnket. (t) — NÉGYSZÁZEZER 13 éven aluli fiatal kötött há­zasságot 1960-ban az Egye­sült Államokban. Ennél is megdöbbentőbb azonban a következő számadat: húsz­ezer 12—15 esztendős fiatal lépett házasságra az elmúlt évben! György Vendel művezető a végső ellenőrzést végzi: nincs-e hiba a porcelántárgyakon (Gábor felv.) két és György Vendel műveze­Tízéves a Duna Háziipari Szövetkezet ^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\N\\\\\\\V\VV\\\W^^ ? VASÁRNAPI POSTA A FELEDEKENYSEGR O mokratizmus, hogy a szabad, a hibákat élesen bíráló lég­kör mind több és több embert von be társadalmunk formá­lásának, jobbá tételének mun­kájába, hogy mind több az olyan ember, aki mélységesen átérzi a felelősséget, amit megbízatása jelent, mind több az olyan ember, aki funkció­ját nem hatalmi lehetőség­nek, hanem a népet szolgálás lehetőségének tekinti. De ép­pen azért, mert mind több az ilyen vezető, kirívóbb azok magatartása, akik homlok- egyenest másként viselkednek, akik a hatalmat magukénak tekintik s nem a népért tevés eszközének. Ezért kirívó N. magatartá­sa is, mert nem ehhez szok­tunk hozzá, nem ezt tapasz­taljuk. s főként nem ezt vár­juk. Mert hazánkban min­den becsületesen dolgozó em­bernek joga. hogy egyenrangú félként beszéljenek vele, hogy meghallgassák, hogy tisz­teljék! A néptől kapott hatalom nem örök. Aki méltatlanná válik rá. azt megfosztják tő­le. Aki mél ló rá. azt tiszte­lik, szeretik, me.'becsülik az egyszerű embe. k. Ilyen ve­zető" ,ek lenni nem könnyű de ilyennek kell ienni N. pedig és a hozzá hasonlók? Vagy le­számolnak hibáikkal, vagy pedig magukon tanulják meg, hogy a munkásosztály, a dol­gozó nép nemcsak adni tud, hanem elvenni is Mészáros Ottó esik latba, éppen azért, mert nem olyan könnyen kézzelfog­ható. A lenini puritánságot — nem véletlenül — sokszor idéztük. Kell is idézni, mert vannak emberek, akik meg­szédülnek a hatalomtól, akik elvesztik egészséges arányér­ző képességüket. De bár idéz­zük a lenini puritánságot, nem mindig követeljük meg annak betartását, az asze­rint való élést. Pedig ennek megkövetelése a mi dolgunk, azoké, akik ebben az or­szágban mindennek birtoko­sai vagyunk, A szocialista ember kialakí­tása súlyos, nehéz harc dolga. Az ember a világon a legne­hezebben formálható ..anyag", s türelmetlenséggel nem ju­tunk semmire. De türelmes, következetes, semmi fölött szemet nem hunyó munkával sokra juthatunk. A szocialis­ta ember nem egyik napról a másikra lesz azzá. Sok tulaj­donságában már az, sokban még nem lett azzá. De csak a közösség ereje formálja, csak a közösség teheti még jobbá. Opportunizmusból, nemtö­rődömségből nem bírálni, el­nézni a hibákat nem lehet. N- nek sem, másnak sem, sen­kinek. Az országban senki nem vindikálhatja magának a bírálhatatlan jogot, s az igazságos, tényeken nyugvó, azaz megalapozott bírálatol mindefikinek el kell fogad­nia. Évek óta örömmel látjuk, tapasztaljuk, hogy mind job­ban erősödik a szocialista de­ták, s akiknek felelősséggel tartozik munkájáért, nem való vezetőhelyre, nem méltó a bizalomra! Vannak embe­rek, akik úgy érzik, hogy a néptől kapott hatalom örök, hogy semmi sem billentheti ki őket — a különben meg­érdemelt — vezetői székük­ből. A gőg, a fennhéjázás, az egy szerű dolgozó emberek lené­zése, s az ehhez hasonló tu­lajdonságok a mi társadal­munkban nem képezhetnek magatartást, s bárki él, cse­lekszik így, akarva-akaratla- nul is szembe kerül a párt politikájával. Ebben az or­szágban senki sem engedheti meg magának, hogy uralkod­ni akarjon, legyein bármilyen funkcióban. Senki sem en­gedheti meg magának, hogy urat játsszon, a régi uralko­dó osztály magatartását kö­vesse, hogy valamiféle ostoba és megvetendő hierarchia alapján lefelé nézzen azokra, akik nem vitték annyira, mint ő, aki „kisebb” ember nála. Az ilyen vezető, legyen bár legteljesebb birtokosa is a szakmai ismereteknek, nem jó vezető. Rossz vezető, aki mindazt, amit szakmailag használ, politikailag elront­ja. s ilyen esetekben a politi­kai kár sokkal súlyosabban nél, aki funkcióinak emelke­désével egyenes arányban veszti el emlékező tehetségét, legalábbis ami azt illeti, hogy arra emlékezzék: honnét, kik közül jött, kiknek tartozik há­lával a bizalomért, s tegyük hozzá azt is: a jobb életért, a nagyobb jövedelemért. Mindez már csak azért is kell, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon, mert az SZKP nem­rég nyilvánosságra került programtervezete nem vélet­lenül foglalkozik a funkciót betöltők felelősségével, vá­laszthatóságának határaival, a visszahívhatósággal. Az erő­södő szocialista demokratiz­mussal az ilyen hibák nem­hogy csekélyebb megvilágí­tást, hanem éppenhogy na­gyobbat kapnak, élesebben kell felvetni, mint azelőtt, mert éppen az ilyen hibák el­leni harcban erősödik a szo­cialista demokrácia, éppen így érjük el, hogy a dolgozó tömegek még inkább magu­kénak érezzék a hatalmat, s ne szegje kedvüket néhány feledékeny ember, akinek gondolkodásmódja, látása el­torzult, s úgy ítéli meg a helyzetet, az övé a hatalom. Az olyan ember, bármilyen szép szavakat is hangoztasson a párt politikájáról, aki elfe­ledi osztályát, elfeledi azokat, akik közül jött, akik megbíz­Egy történettel kell kezde­nem. A történetet barátom mondta el, azon frissiben. Értekezleten volt aznap, az iparigazgatóság összehívta az iparág legjobb szocialista bri­gádvezetőit, s mint ilyen, ba­rátom is részt vett a megbe­szélésen. Örömmel fedezte fel, hogy ott van N. is, akivel hosszú ideig egy gépen dol­goztak váltótársakként, majd N.-t kiemelték, mindig feljebb és feljebb került, míg főosz­tályvezető lett. Hangsúlyozni kell, hogy tudása, hozzáértése alapján meg is érdemli funk­cióját, de . .. Barátom szünet­ben odament N.-hez, s beszél­ni akart vele. N. úgy tett, mint aki soha nem látta, majd amikor barátom emlé­keztette a múltra, azzal vála­szolt: ja igén, ismerem az elvtársat... A beszélgetés itt abban is maradt, mert barátom any- nyira megdöbbent, hogy szól­ni sem tudott. Félreértés ne essék, nem azon, hogy az elv­társnak titulálták, hanem azon, ahogyan annak titu­lálta N. Nem orvosi esetet, hanem politikai „esetet” képviselő dologgal állunk itt szemben. N. esete nem egyedülálló, s bármennyire is nem jellemző, szót kell ejteni róla. Ehhez hasonló esetekkel találkozha­tunk nem egy olyan ember­özv. Kálmán Bálintné mázoló — tizenegy éve dolgozik már a gyárban — most éppen szórópisztollyal mázolja az égetésre kerülő tölcséreket Sajnos, mind ez ideig hiába vártuk az átalakítást, az el­képzelés csak ígéret maradt. Majd elfelejtettem bemutatni a keresztapánkat, a gyártelep vezetőjét, Alkonyi Viktort. Neki köszönhetjük hírnevün­gaink messziről kelnek utca: Svédországból, Ausztriából, Csehszlovákiából. Először por­celántéglákkal kibélelt vas­hordókban őrlik össze nyers­anyagunkat. egy éjjel, meg egy teljes nappal őröl ben­nünket a dob. > Később öntőiszapot kever- ^ nek a masszához, majd £ levegőprésen a folyékony j nyersanyagot csővezeté- í ken keresztü) a munka- £ termekbe juttatják. í Ügyes kezű asszonyok dől-$ goznak ezekben a műhelyek- 't, ben. Különféle gipszminták-J ba öntenek bennünket, attól ^ függően, kire milyen hivatás^ vár. Itt nyerjük el véglegesJ formánkat. Sok testvérem ^ van, hiszen százhúsz féle la-^ boratóriumi cikk, hetven fajta ^ textilipari szálvezető-formá ja ^ van a gyárnál:. Elárulhatom.,^ hogy az országban egyedül a ^ mi gyárunk készíti a kohá- szatban szinte nélkülözhetett len Izzító tégelyeket. £ Általában két-három naoig^ hagynak bennünket száradni,^ aztán megtisztítanak, s ke-g mencébe dugnak. Ez még 't/ csak az előégetés, hátra : an J a mázolás, amikor is a nyers ^ porcelán anyagával megfelelő J híg pépben fürdetnek — ettől j kapjuk ragyogó fehér színűn-^ két. Most aztán már nincs í megállás a kemencéig, aholj samott-tokok között ízzunk, < harminc órán keresztül, 1400; fok melegben. Ez bizony nem! gyerekjáték, hiszen egy-egy \ égetéshez több mint 300 má-: zsa fát áldoznak ránk. Ami-; kor kiégtünk — úgy bánnak^ velünk, mint a himes tojások- í kai —• a tűz kialvása után < csak hat napra szednek ki; bennünket Mi következik ez-! után? Az utóműveletek. Osz-Í tályóznak, csiszolnak, csórna-'

Next

/
Oldalképek
Tartalom