Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-30 / 178. szám
I 1961. JÚLIUS 30, VASÁRNAP Mar MECYKt kMúrltm AZ ÉREM MÁSIK OLDALA Miért szomjaznak és várakoznak a Dunakanyar hétvégi vendégei Az éremnek két oldala van —-■ mondja Komor Béla, a Pest megyei Tanács kereskedelmi osztályának vezetője, amikor szóba kerülnek a Dunakanyar vendéglátóiparának működésével kapcsolatos panaszok. Aztán hozzáteszi, hogy a kifogások a legtöbbször indokoltak, mert hiszen a Dunakanyar vendégei rendszerint azért keresik fel ezeket az üdülőhelyeket, hogy pihenjenek, felfrissüljenek, méltán bosszankodnak tehát akkor, ha esetleg hosszú félórákig kell várniuk egy-egy vendéglőben az ebédre, ha a tikkasztó kánikulában nem juthatnak egyetlen korty üdítő italhoz sem. Sok ilyen panasznak adott nyilvánosságot az elmúlt hetekben a Pest megyei Hírlap. — Az éremnek két oldala van — mondja Komor Béla —, érdemes lenne megvizsgálni egyszer azt a másik oldalát is, amelyről nem sok szó esik a nyilvánosság előtt. A Dunakanyar vendégeinek ellátásában jelentkező zökkenők legnagyobb részének ugyanis olyan okai vannak, amelyekért sem a kereskedelmi osztály, sem a vendéglátóipar nem tehető felelőssé, sőt, orvoslásuk is rajtuk kívül álló tényezőkön múlik. Nézzünk tehát körül egy kicsit ezen a másik oldalon. Kalauzul Pollák Béla, a Váci Vendéglátóipari Vállalat igazgatója vállalkozott, mégpedig nemcsak a saját területén. a Duna váci partján, hanem a budai oldalon is, amelynek vendéglátóipari hálózata már a Budákörnyéki Vendéglátóipari Vállalat birodalmához tartozik. Autón indultunk el kora reggel a budai oldalon, Szentendre lett volna az első állomásunk, de elsuhantunk mellette, mivel a kis műemlék-városból különösebb panasz nem hangzott el az utóbbi időben. Ta- hitótfalu keskeny hídján átkeltünk a Szentendrei-szigetre és a Pokol-csárdában tartottuk meg az első helyszíni szemlét Ezt a népszerű vendéglőt nemrégen korszerűsítették igen nagy költséggel. Uj, hatalmas éttermet építettek hozzá. amelyben egyszerre legalább kétszázötven vendég foglalhat helyet a tiszta, ízlésesen megterített asztalok körül. Kibővítették a sűrű vadgesztenyelombok árnyékában megbújó parti kerthelyiséget is. Ennek asztalainál korábban legfeljebb háromszáz vendég juthatott helyhez, most már ezer is kényelmesen elfér. Étterme ezelőtt nem volt a csárdának, csak sönté- sében állt néhány asztal, legfeljebb negyven-ütven vendég számára. Mai méretei között kissé tréfásan hat a cégtábla szövege, amely szerint a Pokol-csárda „kisvendéglő”. Fiatal vezetője némi büszkeséggel panaszolja, hogy azon a kánikulás utolsó júniusi vasárnapon hatvanezer forintos forgalmat ért el, a két kora nyári hónapban pedig nagyobb forgalmat bonyolított le, mint tavaly az egész esztendőben. Június 25-én p váci komp bevétele 18 000 forint volt, ami tizennyolcezer utast jelent, mert a kompdíj személyenként. egy forint. A komp a Pokui-csárda vendégeit hozta és vitte vissza a másik partra, tehát csak a váci part ezen az egy napon közel tízezer Vendéget adott a Pokolcsárdának. — Nagyon nehezen birkóztunk meg ezzel a lökésszerűen megnövekedett forgalommal mondja a vezető —. mert konyhánk kapacitása nem elég nagy. Villanyunk nincs, bu- tángázzal dolgozunk, ami elég nehézkes megoldás. A vendéglő világítóáramat saját készülékén fejleszt, a főzéshez alkalmas villanyt vagy Vácról, a Duna alá fektetendő kábel segítségével kaphatna, vagy pedig a három és fél kilométerre fekvő Tahitótfaluból. A megyei tanács megígérte, hogy ezt a vezetéket a jövő évben megépítteti. — A nagy roham következtében — veszi vissza a szót a vendéglő vezetője — a kiszolgálás természetesen nem volt zavartalan. A konyha sem győzte, de a felszolgáló személyzet sem. Bizony olykor elég sokáig kellett a vendégnek várnia a megrendelt ebédre vagy italra, de itt, a gesztenyefák alatt elég hűvös van, a várakozás nem is annyira terhes. A megértőbb vendégek nem is türelmetlenkedtek túlságosan. Látták, hogy a felszolgálók milyen önfeláldozó igyekezettel dolgoznak. Pollák Béla közben a közeli Horány Gyöngyéről is referál. Ott a forgalom az idén alatta maradt a várakozásnak, pedig az ősszel folyó vízzel látták el mind a negyvennégy szobáját. A forgalom megcsappanásának az az oka, hogy az IBUSZ nem irányított ide külföldi vendégeket az idén. Az egységet a VVV mégis tovább fejleszti, ötholdas területet parkosít hozzá. Visegrádon ezen a hétköznap délelőttön elég eleven életet találtunk. A Vár Étterem tele volt, a vendégek között % igen sok külföldi, francia, lengyel, orosz, német. Az étterem eszpresszójában beszélgetünk a vezetővel. Megtudjuk tőle, hbgy itt általában egyenletesebb a forgalom, mert hétköznap is bőven van vendég, igaz. hogy. hétvégeken, szombaton és vasárnap azért ugrásszerűen megnő a forgalom. — Ha idejekorán kapjuk meg a nagyobb rendeléseket, vendégeinkéi fennakadás nélkül elláthatjuk, mert nyersanyagunk van bőségesen. Zavar csak akkor jelentkezik, ha váratlanul érkeznek nagyobb csoportok. Ma is az történt, hogy bejelentettek egy negyvenes létszámú kirándulócso- poríof és bécsiszeletet rendeltek számára. Elő is készítettük a negyven adagot, mikor azonban megérkeztek a vendégek, kiderült, hogy száznegyvenen vannak. Konyhánk kapacitása nem megfelelő, egyetlen széntüzelésű tűzhelyünkön ilyen nagy mennyiséget egyszerre nem készíthetünk el. A türelmetlenkedő vendégeknek tulajdonképpen igazuk van. ha a hibát nem is mi követtük el Mást nem tehetünk, mint azt, hogy: szinte emberfeletti munkával • igyekszünk megbirkózni a súlyos feladatokkal. A szobi réven keltünk át a túlsó partra és Zebegény so- " kát emlegetett, egyetlen ven- : déglőjében. a „Fenyő Gyón- : gyé”-ben állapodtunk meg.; A legtöbb nyilvános panasz; ez ellen az egység ellen hang- ; zott el. — A halasi levélírónak iga-! za volt — mondja a vendéglő ; vezetője. — Azon a „rumlis”: vasárnapon délután négy-öt: órára már valóban elfogyott: minden üdítő ital. A fönn- í akadást az okozta, hogy a j szódás „nem terített szómba- j ton”. Vasárnap reggel még j volt háromszázötven liter szó- j dánk és legalább ötszáz üveg \ bambink meg gyümölcslénk, j Ilyen óriási forgalomra nem • számítottunk. * Minden elfogyott idő előli: és nem jött meg közben a cse- í refuvar. A VW igazgatója így ma- ■ gyarázza a dolgot: — Régebben volt Zebegény- j ben külön szikvízüzem, a mi \ vállalatunk kezelésében, de I amikor megalakult a megyeij Szeszfőzde és Szikvízüzemj Vállalat, ezeket a helyi kis i üzemeket át kellett adnunk. I Az új vállalat a helyi üzeme- \ két megszüntette és azóta Vác- i ról látja el a környéket égé- i szén Szobig. Nem lett volna\ fennakadás, ha vasárnap is i gondoskodnak a csereszállít-1 EGY 400 ÉVES REJTÉLY Az utóbbi néhány évben a régészek számos fogas kérdéssel kerültek szembe. Krétakori mészkőben acéltűre bukkantak. Az Amasonas völgyében föníciai városra emlékeztető romokat találtak. Az amerikai Sziklás- hegységben felfedezett kőerődítmények építői is isr- meretlenek. Az Egyesült Államokban hétezer éves ol- vasztókohó maradványai kerültek elő. Mindezeket és a hasonló leleteket egyelőre nem tudják megmagyarázni a régészek. Épp ilyen rejtélyes az a két térkép is, amely először amerikai földrajztudósoknak került a kezébe. A Science et Vie című népszerű francia tudományos folyóirat cikke nyomán a külföldi sajtó is foglalkozott a két nevezetes térképpel. Bizonyosra vehető, hogy a két térkép 1513-ból, illetve 1528-ból származik és Piri Reis, a XVI. században élt hírneves török hajós készítette. Nevezetessé az teszi őket, hogy alig néhány évvel Amerika felfedezése után már ábrázolják az újvilág partvonalait, sőt, belsejét is, egyesek szerint pedig még az Antarktisz is látható rajtuk. A térképeket alaposan megvizsgálták, eredetiségüket nincs ok kétségbevonni. A mérésekből kitűnt, hogy Piri Reis kora színvonalához képest meglepő pontossággal •vázolta fel a földrészek arányait és egymástól való távolságukat. A probléma csak érdekesebbé vált akkor, ami- | •dón az egyik szovjet tudományos intézetben N. Eidélmán •néprajztudós az egyik térkép •tökéletes színes mását fedezte föl. Ki volt a tudós hajós? Az Eidelman felfedezte •térképen arab betűs felárat olvasható: „á szegény Piri Hadzsi Mohammedtől, Kamal. Reis unokaöccsétől, készült Gallipoli városában a 919, esztendő Muhhanem havában. —’* Kemal Reis unokaöccse nagybátyja egyik hajóján si- hederkorában kezdte el pályafutását, mint kalóz a Földközi-tengeren. Később Sze- lim szultán szolgálatába lépett és 1500-ban aratta első tengeri győzelmét, mégpedig a spanyol flotta fölött. Ez szerezte meg neki a Reis-cí- met (tengerészek vezére), azonban a Piri név sem igazi neve, ez csak afféle irodalmi név. A fiatal kalóz és tengeri hadvezér ugyanis rendkívül tudásszomjas ember volt és hamarosan kora egyik legműveltebb elméjének számított. A török és arab nyelven kívül tudott görögül, spanyolul és portugálul, olaszul és nyelvtudása nagy előnyére szolgált abban a korban, amelyben egyéb hírközlési eszközök híján az emberek és a hajósok közti személyes érintkezés oly nagy jelentőségű volt. így saját tengert tapasztalataiból és a különféle nemzetségű hajósok híreiből szedte össze Piri Reis egyedülálló földrajzi tudását, amelyet azután nagy munkája, „A tengerek köny- ve’> (Bahrie) című könyve is tükröz. Ez a munka 210, igen magas színvonalú térképben átfogó képet ad a Földközitenger egész világáról. Szelim szultán halála után Piri Reis a Magyarországot is meghódító II. , Szülejmán tengernagyaként hadakozik. Ebben az időben szerez tudomást Magellan korszak- alkotó felfedezéséről (1519— 22), a dél-amerikai földrész déli partvidékének megismeréséről. A most előkerült térképek tanúsága szerint Piri Reis is tudta már, hogy az újvilág földje nem képez szakadatlan falat az Atlantióceán túlsó oldalán. Vita a térképekről Sajnos mindkét térkép az egykor létezett egésznek csak töredéke. Az 1513-bóL szár- j mazó példányon a déli félte- i ke egyes területei láthatók. Az említett francia folyóirat • szerint a térképek feltüntet- ; lék a déli sarkvidéket is, I méghozzá bizonyos felszíni elemeivel együtt. Ez nemcsak azért volna érdekes, mert az Antarktisz akkoriban még ismeretlen volt, hanem* azért is, mert a roppant jégpáncél alatt húzódó hegységekről csak a mai modern műszerek segítségével lehet tudomást szerezni. Ha Piri Reis térképén mégis megjelölt délsarkvidéki hegységet, úgy erről ‘— a francia lap szerint — tudomása csak valamely, évezredekkel ezelőtt elpusztult kultúra rejtélyesen fennmaradó öröksége folytán lehetett. Magidovics szovjet tudós lehetségesnek tartja, hogy a térkép csakugyan az Antarktisz egyes részeit ábrázolja, de mindenképp tagadja az ősi öröikség lehetőségét, mert hiszen a Déli- sark eljegesedése több, mint egymillió évvel ezelőtt kezdődött és akkor még nem hogy kultúra, ember sem létezett. Az „ősi örökség” elméletének hívei a legendás elsüly- lyedt világrészt, Atlantiszt emlegetik, azonban mások véleménye szerint Atlantisz létezése teljesen egyértelműen a képzelet eredménye. Az 1528-ból származó másik térkép az északi féltekéről Amerika partvonalait ábrázolja, beleértve Űj- Foundlandot és Labradort is. Látható a térképen Grönland egy része. Bár ennek magyarázatául nem kell oly módfelett merész feltevéseket felállítani, mint az előbb az Antarktiszra vonatkozóan, ez a térkép is épp eléggé csodálatra méltó. Tudni kell* hogy Amerika felfedezése után az akikor ismert világ 'jelentős részén még sokáig ■nem szereztek tudomást az új világ létezéséről. Piri Reis pedig alig 21 évvel a világ- történelmi tény után már térképen is ábrázolja Amerikát. A spanyol Balboa 1513-ban fedezte fel a Csendes-óceánt és 15 évvel később Piri Reis térképén már ez a tény is kifejezést nyert Bármilyen választ is találnak a tudósok a jövőben a rejtélyes térképek feladta kérdésekre, egy "bizonyos, pt-* ri Reis kora kiemelkedő tudású geográfusa és hajósa volt. («. gy.) Különleges gyíkok érkeztek New Yorkból az Állatkertbe a többi között brazíliai sügéreket és szerpa lazacokat. Konok István biológus kutató külföldi tanulmányútjá- ról leguánokat, ritka gyíkokat és különféle értékes víziteiknősöket hozott az Állatkertnek. MÚLT, JELEN, JÖVŐ CSÉVHARASZTON mert azt termesztett itt az uradalom. Tizenkét éves korban már legtöbbnyire cselédek voltunk. Később meg, ahogy emberesedtünk, ki itt, ki ott próbálta meg a szerencséjét. — így tanultunk mi, csév- haraszti gyerekek. Pont csak annyit, hogy leírhassuk a nevünket,. s meg tudjuk számolni a napszámbért. Az ilyen öregek közül, mint én vagyok, akad még, aki nem is tud írni-olvasni. Nem mondom meg ■ a nevüket, mert szégyellnék. Nem ők voltak az okai. Hiszen csak mostanában lábalunk ki a szegénységből. Tollasodnak, kérem, mint a fiókgólya... No, de tegyenek le, itt vagyunk az utcánk sarkán. Ne írják ki a nevem, legfeljebb csak any- nyit, hogy M. bácsival beszéltek ... M. bácsi barátságos és érdekes szavai után kétszeresen jólesett hallgatni Kincses Sándor tanácselnököt, hogy mit tud a múltról és mit terveznek a jövőre. — Csévharaszt körülbelül most száz éves. De a néphagyomány szerint már a törökvilágban nagy község volt itt. Pusztatemplomnak hívják kinn a határban azt a helyet, ahol a régi falu volt. Lehet valami a dologban, mert a Néprajzi Múzeum tavaly próbaásatásokat végzett ott és rengeteg emléket talált a földben. Kétezer éves település nyomait takarja a homok. ■" Beszélik az öregek, hogy valamikor régen, a domb alatt találtak egy vasajtót. Ha megrázták, dongott, tehát üreg volt mögötte. Feltörték. Találtak benne rengeteg aranyat. Az uraság nem jelentette sehová, hanem maga szedett össze mindent. Az emberek kaptak egy-egy hordo bort jutalmul, az ajtót meg betemették. Hogy így volt-e, nem-e, az ma már nem biztos. Ez viszont biztos — nyúl bele a fiókjába és rozsdamarta vaspatkót tesz ki az asztalra, Kettőt találtak az ásatásoknál, az egyik nálam maradt emlékben. A kutatók szerint vagy nyolcszáz éves lehet. Érdeklődéssel várjuk, ha megindulnak az igazi feltárások, milyen avar és római leletekre bukkannak. Csévharaszt a járás legkisebb faluja. Alig többen, mint ezerszázan lakják. Mégis pezsgő élet van a faluban. Megalakult a népi tánccsoport, a fiatalok kedvence, meg a menyecskék citerazenekara. És még több fiút, leányt lehetne megmozgatni, ha nem meredne eléjük a nagy kérdés: hol találkozzanak? Hol próbáljanak? Mert erre alkalmas helyük times. Egy időben a tanácsházát, mostanában az óvodát nevezték ki kultúrteremnek. Hanem ez nagyon silány megoldás. Az érdeklődők többsége kívül marad. Közel két éve folynak a tárgyalások, hogy végül mégis megkaphassák a tőlük hét kilométerre levő gombospusztai Icustélyt. Azt lebontanák, s a községben építenék újjá — művelődési otthonnak. Valaha vadászlak volt, fából épült. Kihasználva nincs, s Tóth elvtárs, az erdőgazdaság igazgatója, akihez tartozik, szívesen át is engedné az anyag jó részét. Ez azt jelentené, hogy a tervezett 250 személyes kul- túrház alapzata és tetőzete máris meglenne. — Es mi lenne a kettő között? — szakítjuk félbe a ter- vezgetést. — Igaz, hogy csak hatvanezer forintunk van évente. De ha nagyon akarjuk — meglesz. Nem állítjuk, hogy az idén, de egy-két éven belül mindenképpen. Addig élére rakjuk a garast és gyűjtjük az anyagot. S nagyon várjuk a Monori Járási Tanács döntését, hogy tudjuk: érdemes-e reménykednünk.., — Ügy gondoljuk — érdemes. Mert ott, ahol akkora igyekezettel, ilyen egységesen rajta vannak, hogy a kultúra hajlékra leljen náluk, ott a tervekből előbb-utóbb mégis köböl, fából épített valóság lesz. Komáromi Magda Repülőgépen érkeztek New i Yorkból az Állatként leg- j újabb lakói: texasi és pusz- j tai fürge gyíkok, kamé'eon- I gyíkok és egy garter sikló. : Az állatkerti akvárium kül- ; földi „halkülönlegességekkel” i gyarapodott. Iipcséből egzotikus trópusi halakat kapott, Kanyargós az út Monori ról Csévhcrasztra. Éppen csak l meg perdüli a kocsi kereke az '■ első kilométeren, amikor öreg ; bácsi integetett a botjával, ■ álljunk már meg. Irdatlan ' hátizsák mellette, azt támo- \ gáttá féllábbal. : — Lekéstem a buszról, azi tán nagyon sietős lenne az út ; hazafelé — kezdett mesélni, \ amint kényelmeseim elhelyez- \ kedeit. — Hehe — kuncogott \ öregesen — nem is rossz do- ; log autóban ülni. Azám. Az í én gyerekkoromban, meg mi- \ kor ember lettem, gyalog ! mentünk mi mindenfelé. Ez a \ Csévharaszt olyan, de olyan \ messze volt mindentől, hogy > még az uraság is ritkán jött \ ide. Pedig ő hintán járt. A • Wekerle uraság. Az övé volt ; itt minden... Én most a > nyolcvan felé ballagok. Érde- \ kés, a régi dolgokra néha job- \ ban emlékszem, mint arra, i hogy miért veszekedett velem ; reggel az asszony. Az apám ; mesélte, hogy ők voltak itt a ! pusztában jóformán az elsők, f Uradalmi cselédnek szegőd- ! tek. Csak lassanként szaporo- í dott a nép. í í ™ Akkor még úgy jártunk J oskolába, hogy házhoz jött az ! egy szem tanító. Összejöttünk í valahol, aztán ott magyará- i zott a mester. Nem mondom, \ a legtöbb család maga is í olyan volt, mint egy iskola, \ mert mindenütt volt nyolc-tíz í gyerek egyrakáson. Novem- ; bértől márciusig tartott a ta- ; nulás, utána usgyi. mehettünk \ ki. De nem ám játszani. Dol- í gozni, ki a dohányföldekre, mányról. De vasárnap nem szállítottak. Most aztán, okulva a tapasztalatokon, megegyeztünk, hogy a nyári fő szezonban bevezetik a szikvíz- üzemben is a vasárnapi inspekciót és vasárnap is eljuttatják egységeinkhez a szükséges szikvízmennyiséget. Ebben a zebegényi vendéglőben június 25-én szintén abnormálisán nagy volt a forgalom. A bevétel meghaladta a 14 ezer forintot, ami háromezer forinttal szárnyalja túl az eddigi rekordot. Pedig az IBUSZ elég mostohán bánik Zebegénnyel. Beszüntette a hétvégi külön- vonatokat, mert a MÁV állítólag ráfizetett ezekre áz annyira kedvelt járatokra. Többen panaszolták, hogy Zebegény egyetlen vendéglőjében nincs zene. A panasz jogos, de orvoslására egyelőre nem gondolhatnak, mert ha zenésítenék a vendéglőt, egész nap másodosztályú árakkal kellene dolgoznia, ami zúgolódást keltene a fogyasztó közönség körében, hiszen azt jelentené, hogy egy pohár sör ára a jelenlegi egy kilencven helyett két forint harminc fillér lenne. Hasonló arányban emelkednének az ételárak is. Elhangzott az a kifogás is, hogy az egyetlen zebegényi vendéglő minden héten szünnapot tart, ezeken a napokon, tehát a kirándulók sem ételhez sem italhoz nem juthatnak. — A fő szezon két hónapjában, tehát július egytől augusztus végéig nem tartunk szünnapot — mondja a vezető —, de az év többi hónapjában tartanunk kell, mert a béralap elég merev kereteket szab meg, dolgozóink létszámát nem emelhetjük, még több kisegítőt sem foglalkoztathatunk, viszont minden dolgozónak joga van a heti pihenőnapra. A heti szünnapok a fő szezon előtti és utáni hetekben komolyabb zavarokat nem okozhatnak. A „Fenyő Gyöngye” egyeduralma különben hamarosan megszűnik. Megnyílik ugyanis lent, a Duna-paiton az új halászcsárda, amelyet egy nemrégen megvásárolt, takaros épületben rendez be a Váci Vendéglátó. Ez a csárda zenés intézmény lesz, tehát a táncos kedvű fiatalság kívánsága is teljesül. Magyar László
