Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-16 / 166. szám

1061. JÚLIUS 16, VASÁRNAP ‘X/fíHan 3 Magyar a!e!nök ai európai statisztikusok konferenciáién A Magyar Népköztársaság a Központi Statisztikai Hiva­tal képviselői útján évek óta rendszeresen részt vesz az ENSZ keretében működő európai statisztikusok konfe­renciájának genfi ülésein. E szervezet munkájához való magyar hozzájárulás elisme­rését jelenti, hogy a július 11-i, ez évi ülésen, a Köz­ponti Statisztikai Hivatal el­nökét, Péter Györgyöt, a kon­ferencia alelnökévé választot­ták meg. (MTI) Kétnapos magyar filmfesztivál Új-Delhiben Július 15-én, az Indiai— Magyar Kulturális Bizottság rendezésében kétnapos ma­gyar filmfesztivál nyílt Új- Delhiben. Bemutatásra került a Micsoda éjszaka és a Vörös tinta című játékfilm, vala­mint négy rövid táncfilm. (MTI) A kisnémediek műszakja Berkó Árpád általános is­kolai igazgató és Nagy László vb-titkár olyan lelkesedéssel vezetget végig a szőke búza- és rozstábláktól övezett hegy­vidéki falun, mintha számom­ra egy régen esedékes, súlyos mulasztást tennének jóvá. A község pedig semmiről sem nevezetes, ők sem állítják, csupán szívük mélyéig magu­kénak érzik. Az iskolaigazga­tónál ez még érthető, 1945-ben i-tit kezdte meg nevelői-munká­ját, ő már a falu nagy család­jának elválaszthatatlan tagja. Nagy László vb-titkár egészen új ember Kisnémedin, ez év márciusában került a község vezetőinek sorába. Az ö esete olyan, mint a szerelem: meg­látni és megszeretni egy pilla­nat műve. Ezt persze csak én gondolom, noha tudom, meg ők is mondják, míg kaptatunk föl a dombra, hogy a tartós esőzések idején bokáig ér a sár ... De hát nem mindig csapadékos az időjárás, gyak­rabban süt a nap, a gyümölcs­csel és virágokkal teli kertek­Alkonyati járdaépítés. SZENTMÁRTONKÁTAI TALÁLKOZÁS A gépkocsi a jászberényi úton robog. Rövid az út Bu­dapesttől és ismert. Azaz ne­künk, magyaroknak, de nem úgy vendégünknek, Alekszej Gurcsenkónak, aki most_ a tizenhat évvel ezelőtti emlé­keket idézi. Nézi a váltakozó földeket, szakértő szemmel. A Dnyeper folyó melletti Mogil- jov város kolhozának párttit­kára és lapszerkesztője. A táj már ezért is érdekli. De job­ban, sokkal jobban a község, ahová igyekszünk: Szentmár- tonkáta, ahol tizenhat évvel ezelőtt, mint repülőezredes, majd két hónapig tartózko­dott. Az út jobb oldalán feltűnik a községet jelző tábla. Pilla­natra-megállunk. Betűzgeti a nevet, de ahogy a falu első házaihoz érünk, elkomotodik. Csóválja a fejét. Valami nincs rendjén. Szóvá is teszi: ez nem az ő faluja. Ott nem volt be­tonút, szegényes, egyszerű há­zakból állt Szentmártonkáta. Menjünk tovább. Mentünk is, de nem más Szentmártonká- tát keresni, hanem valami olyan falurészt, ami talán visszaidézi a régit. A helység központja már ismerősebb, igen, jobbra ott lesz az iskola.' De nem, mégsem az. Kicsi: volt, földbe süppedt, ez pedig egészen másmilyen. A falu közepén megállunk. \ Középkorú gazda közeledik l motorkerékpáron. Elmondom, í mi járatban vagyunk. Ide-'. va'ósi, emlékszik is a repülő-1 sökre,’ és Cinege bácsihoz irá- nyit, a falu egykori tolmá-' csához. Mindjárt az élre kap, mutatja az utat. Takaros, rangos kis porta, udvarán üldögél Cinege bácsi,: öreg párjával. Vasárnap dél-: után van. A váratlan és ritka; vendég láttán szinte alig esz-; mél a két öreg. Aztán a né-: nike szalad■ borért, törölgeti\ kötőjével a székeket, az öreg\ harcos meg már formálja a; rég ejtett szavakat. Egymásra; találnak. Az egykori szovjetj tiszt és a hajdani vöröska- \ tóm. A mai kolhoz-párttitkár\ és a szövetkezeti paraszt. Ke- \ mény, harcedzett férfiak, dej mintha nemcsak a poharak\ tükrét lepné be a pára... j Régi jóbarátok beszélget-': nek. Katonacimborák. A múlt- ; ról, a tizenhat évnek előtti-1 TŐI, meg arról, amikor az ez- \ redes még pendelyes gyermeki volt, az öreg pedig harcolt ] ott kint, az új proletárhaza szabadságáért. De hát a múlt csak kiindulópont a jelenhez. Cinege bácsi meg öreg párja büszkén mutatja a takaros, szép házat, a mögötte kapir- gáló aprójószágot, a disznó­torra érő nagyhangú sertése­ket. Az az itthoni, de nézze csak meg a vendég a közöst, azzal még jobban dicseked­het. Most már újra ö a tolmács, 6 a vezető, a vendéglátó. A Kossuth Tsz elnökének már mint régi kedves barátját mutatja be a vendéget. — Ezredes, meg párttitkár, újságszerkesztő a kolhozban — dicsekedik vele. No meg a sajáttal, ami itt látható. Azon a helyen, ahol tizenhat évvel ezelőtt harckocsik álltak, ka­tonák készülődtek a további harcra, most békés tehenek kérőznek. A fejésátlag, a ta­karmányadag, a húshozam emelése a téma. összemérik máris a két közös, a Komin­tern kolhoz meg a Kossuth Tsz eredményeit, terveit. Ez már a szakemberek, a gazdák vitája. A téma a máé, s a jö- vőé. — Ez már Szentmártonkáta — mondja a kolhoz párttit­kára, most már felismerve a tizenhat év küzdelme, mun­kája hallatán a régit, a há­ború .lépettet. Állunk a le­nyugvó nap fényében, s a bú­csúzó napsugár megcsillan a Komintern kolhoz párttitká­rának mellén, a kitüntetése­ken. Magyarországon ma tűzte ki először. A találko­zásra, Alekszej Gurcsenkó ez­redes, a Szovjetunió hőse, a Magyarország felszabadítá­sáért kitüntetés tulajdonosa. Károlyi Mária bői az esők után vérpezsdítőén jó illat száll. Ezt is csak én gondolom, hiszen a falut romantikus fek­vésénél fogva nyomban szívé­be zárja, aki megfordul ben­ne. A döntő érv mégsem ez. Mindketten az emberekről be­szélnek, tulajdonképpen azok jelentik számukra Kisnémedit. Az újságíró, alki százszor megírta, hogy X, Y és Z köz­ségben ennyi meg ennyi járda épül községfejlesztésből, an­nak számára nem nagy ese­mény, hogy Kisnémedin is ez történik napjainkban. Csakhogy a falu számára a több, mint három kilométe­res kőburkolatú járda mérhe­tetlenül sokat jelent. S hogy mennyire sokat, azt áldozat- készségük is bizonyítja. Mert az igazat megvallva eddig csak ritkán tapasztaltam, hallottam róla, hogy a lakos­ság faluja eretekében a község­fejlesztési adón kívül külön is jelentős költséget vállal. Sőt! Mindezen kívül hatalmas ér­tékű társadalmi munkát, szin­te a munkaköltségeket telje­sen megtakarítva. És azt is ho­gyan? Húzunk felfelé a dombon, megnézendő a jövőbeni „ása­tások” színhelyét. A házak előtt szorgalmas férfiak, nők egyengetik vagy kövezik a járdát, másutt már befejezett gyalogjárón haladunk. Az igazgató és a vb-titkár köz­ben büszkén sorolja fel köz­ségük fejlődésének szám­adatait. Nagy László arról beszél, hogy csupán a járdák­ban több, mint 200 ezer fo­rint értékű társadalmi munka fekszik, az igazgató meg arról számol be. hogy iskolája egy- egy tanulója kereken 450 fo- forint értékű társadalmi mun­kát végzett. Aztán magáról az iskoláról szól, (később meg is nézette velem), amelynek jól felszerelt politechnikai műhe­lye van, asztalos és vasipari részleggel, rengeteg szerszám­mal, sok nyersanyaggal és a roncsok közül kimentett, de a szülők által rendbehozott csúcsesztergapaddal. Mindezt a patrióta lelkes szeretetével, amiben legalább ugyanennyi a hivatásérzet. S mintha mindketten kisnémedi bennszülöttek volnának, ku­tatják falujuk múltját, erre ösztönzik az ifjúságot, sőt maguk is „régésztednek”, ha idejük engedi. így jutunk el az egykori temetőkerthez, amelybe valamikor török har­cosok temetkeztek. Beszélnek róla, sőt a helyet is megmu' tátják, ahol szerintük a kis­némedi várnak, vagy egy ed dig nyúló várrészletnek árok­rendszerét vélik a domb alatt. Ez az illúzió már nem köz- érdeklődéstől 'kísért jelenség, legfeljebb az iskolásokat iz­gatja még, s ezt a falu „vé­nei” többé-kevésbé megközelí­tő utalásokkal támogatják. Teljesen bealkonyul, mire visszaérünk a község központ­jába. Emberek, asszonyok gyülekeznek a térségen. Kis­némediek, akik éppenhogy befejezték a járdaépítést, most pedig kaszával vállukon, sar­lóval a kezükben készülnek ki a búzaföldre, éjszakai aratási műszakra. A. E. Szomorú rekord Hétről hétre — amint ar­ról lapunk hasábjain is be­számolunk — rekordot re­kordra dönt a közúti bal­eseti statisztika. Több lesz napról napra a balesetek száma, s mind többször jelzi azok kimenetelét a halál, a súlyos sérülés komor szava. A betegség nem szed any- nyi áldozatot, mint az utak, utcák felelőtlenjeinek bra­vúroskodása, figyelmetlen- kedése, könnyelműsége. Hány példát lehetne so­rolni! Hányszor fut végig az ember hátán a hideg, amikor felelőtlen országúti fenegyerekek „bravúrjait” látja. S hányszor szorul össze az ember szíve, ami­kor a rendőrjárőr felméri a baleset színhelyét, s közben már mentőautó száguld az áldozattal, vagy: rá terítik a szerencsétlenséget befedő papírlapot! Miért? Miért kell ennyi ember­nek meghalnia, nyomorékká válnia? Azért, mert kevés a felelősség azokban, akiknek mások testi épségére is vi- gyázniok kell, s mert kevés a felelősség azokban is, akiknek csak — önmagukra kellene vigyázniuk! Az or­szágút nem versenypálya — hányszor, de hányszor leír­tuk már! S mégis: hányán tekintik annak, hányán szé­dülnek bele a száguldás ve­szélyes mámorába, s már csak későn nyomják le a fékpedált! Hányán vannak, akik a legkedvesebbel, a kislánnyal, menyasszonnyal, feleséggel mennek el autóz­ni, motorozni, s neki akar­ják bebizonyítani, milyen ügyesek, bátrak, merészek. De legtöbbször csodálat he­lyett — a kórházi ágyat érik el, s nemegyszer soha többé nem látják egymást, mint legutóbb is egy fiatal nagykőrösi házaspár! És hányán vannak, akik nem tudják eltolni maguk­tól a poharat, akik isznak, s úgy ülnek a kormány mellé, s tompuló figyelmük már csak későn jelez, ak­kor már hiába! Hányán vannak, akik fittyet hány­nak a szabályokra, pedig azokat éppen az ő érdeké­ben hozták! Hányán vannak, akik gyilkos szemmel nézik a közlekedésrendészet jár­őreit, holott azok éppen — rá vigyáznak! Több és több lesz a jár­mű az országban, a váro­sokban, a falvakban, az or­szágutakon. A több jármű magában is nagyobb bal­eseti veszélyt jelent, hát még ha megtoldja a felelőt­lenség, a figyelmetlenség, a vigyázatlanság! Hát még ha megtoldják az országúti fe­negyerekek, akiknek csak annyi eszük van, hogy gát­lástalanul tapossák a gáz­pedált, s nemegyszer nem­csak magukat juttatják a temetőbe, hanem másokat is, akik pedig vigyáztak & semmiről nem tehettek, mégis áldozatul estek! A gyilkosokat a törvény a legnagyobb szigorral bün­teti, s a társadalom sem tartja maga közé valónak. Vajon azok, akik az ország­úton gyilkolnak, tesz­nek nyomorékká embereket, mennyiben érdemelnek na­gyobb kíméletet? Minden embernek csak egy élete van, s kell, hogy erre az egy életre minden ember, az egész társadalom vi­gyázzon! Nemcsak rendőrségi jügy ez! Sőt: elsősorban nem az. Valamennyiünk ügye, mert — valamennyiünk életéről van szó. Mészáros Ottó Aláírták az ez évi magyar-kínai árucsereforgalmi és fizetési megállapodást A Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság kereskedelmi kormánykül­döttségeinek Budapesten meg­tartott tárgyalásai eredmé­nyeként szombaton a Külke­reskedelmi Minisztériumban aláírták az 1961. évi magyar —kínai árucsereforgalmi és fizetési megállapodást. A megállapodás alapján a Magyar Népköztársaság ez évben egyebek között cső­gyári berendezéseket, erőmű­veket, traktorokat, járműve­ket szállít a Kínai Népköz- társaságba, a Kínai Népköz- társaság pedig különféle szí­nesfémet, vegyi alapanyagot, papír-féleségeket, textilgépe­ket, selyemszövetet és külön­böző fogyasztási cikket szállít a Magyar Népköztársaságba. VASÁRNAPI POSTA: Egy könyv margói ára gyerekek nem törődnek a szü­lőkkel. Még akadnak olyanok, akik felesleges és rossz teher­nek tartják az öregeket! Az irodalmi igényű írások­kal éppen a gyerekeket, a fia­talokat kellene ráébreszte­nünk, hogy kötelességük a szü­lőkről való gondoskodás, és ne várjanak mindent a társada­lomtól, amely néhány év alatt nem pótolhatja századok mu­lasztását. Az is izgató dolog, mi tör­tént húsz év alatt a „magyar Szaharán”? Darvas még Kis­kunfélegyházáról úgy ír, mint nagyon szegény, sivár alföldi városról, amelyben „sivít a szegénység”, a futóhomok és a vadszík még a kenyérnek valót sem termi meg. Ma eb­ben az alföldi városban szer­számgépgyár működik, gyárt­mányai külföldön is ismerete­sek. Szövetkezeteiben a pa­rasztok megtalálták számítá­sukat és termővé változtatják az egykori futóhomokot, a Szaharát. Összegezve: érdemes volt ezt a könyvet kiadni, de jó volna a mait is megírni, hi­szen a történelem és a pa­rasztság elvégzi a maga dol­gát, a falu fejlődik és igazo­dik az új időkhöz. S ha nem is írják meg a mai átalakulás, fejlődés történetét, ennek a kornak akkor is meglesznek a hősei, mert a nép élni tudott a kapott szabadsággal és meg­változtatta maga körül a vi­lágot. A Darvas könyvében ■leírtakra ma már úgy tekint, mint egy elmúlt rosszra és fi­gyelmét a most kibontakozó szocialista falura fordítja. > Gáli Sándor talaiban kiadásra várnak a megírt, vagy félig megírt mű­vek — ez azonban nem menti, hogy többet kellene az írók­nak a máról ímiok a mának. Visszakanyarodva Darvas József könyvéhez, csak azt mondhatjuk, bátor és szép cselekedet volt az a kiállás, amely abban a nehéz időben az írásaiban megmutatkozik. De engedje meg Darvas Jó­zsef, hogy mégis számonkér- jük tőle: a nagy elfoglaltsága mellett, miért nem talál több időt és módot arra, hogy a mai falusi életről, parasztságunk­ról többet írjon. Még emlék­szem, hogy a múlt esztendő­ben Debrecen környékéről az Élet és Irodalomban megje­lent egy riportjának az első része. A többivel azóta is adós Darvas József. Húsz évvel ezelőtt Dar_ vas „Az öregek védelmében'- emelt szót. Ebben a nagyon szép és megindító írásában el­mondja, hogy „az öregeknek minden falatot felhánynak” és senki se törődik velük. Ez ma is probléma falun! Talán a legnagyobb kérdés, ami a falusi társadalmat izgatja. Igaz, hogy szocialista társadal­munk gondoskodik az öregek­ről. öregségi segélyben, beteg- ellátásban részesülnek, a ter­melőszövetkezetek száz és ezerféle módon segítik őket, hogy öreg napjaikat gondta­lanabbá éljék le. Ez azonban nem minden. Éppen a mai vál­tozó, gyorsan fejlődő világ­ban, amikor a fiatalok egy ré­sze elhagyja a falut, sokan magukra maradnak az öregek közül, s éppen a fiatalok, a kuli. falvakba költöztek be az emberek. S mindez írói toli­ra kívánkozik! :\em arról van sz<j_ mint- Iha napjainkban nem jelen­nének meg írások a válto­zó faluiról. Jelennek meg, de ez mind kevés, és azt is hiá­nyoljuk, hogy nem elég ava­tott kézzel nyúlnak a mai fa­lusi élethez. Az írások, a ri­portok, de még a regények is felszínen mozognak, nem ásnak a mélyre és nem tár­ják föl a fejlődést mozgató erőket. Sokkal gazdagabb, változatosabb, megindítóbb és emberségesebb a szocia­lista átalakulás folyamata, mintsem az napilapjainkban és folyóiratainkban tükröző­dik. Tudjuk, hogy nem mindig ment simán a mezőgazdaság szocialista átszervezése, de hogy parasztságunk le tud­ta gyűrni magában az indu­latokat és magáévá tette a párt útmutatását — az bizo­nyos. Mondhatná valaki erre: Darvas könyve csak ürügy ar­ra, hogy elmondjuk vélemé­nyünket a magyar falut áb­rázoló irodalomról. De hát el lehet-e szó nélkül menni amel­lett, hogy az idei könyvnapi könyvek között a mai faluról csalt Szabó Pál írt! Lehet, hogy a kiadó és a szerzők asz­nék zsebében még csak egy-két novella vagy regény van, s mégis arisztokratiku­san elzárkóznak a falutól, s lebecsülik az újságírást! Darvas előszavában azt mondja: „... tükör ez az ak­ikori időkről..Tükröt tar­tani az olvasó elé ma is érde­mes, hogy lássa: így for­málódik, alakul az élet; ilyen vívódásokkal, búval és örömmel telített emberek él­nek, és így fejlődik az új világ. Tollat ragadni és be­járni az országot, hírt ad­ni a magyar faluról, szép és nemes írói feladat! „így vall a nép!” — cím­mel Darvas egyik cikkében összegezi a szerkesztőségbe küldött levelek tartalmát, amelyekben a mezei szegény­ség emberei beszéltek a sor­sukról, tagadó keserűséggel és elmenekülő vágyakozás­sal. A tanyai kérdést bon­colgatva elmondja, hogy két­millió tanyán élő magyar tanyaközpontokat követel, mert „nagyon szomorú és kietlen a tanyasi élet”. Va­jon milyen a mai? Mi lett Átokházával és a Duna—Ti­sza közi tanyavilág sok más helyével? Azóta egy része megvalósult annak, amiről ezekben az írásokban Dar­vas álmodozott: új falvak, új települések jöttek létre és nagyon sok helyről tanyaköz­pontokba és az újonnan ala­Darvas József üj könyvét olvasgatom. Az összegyűjtött riportokat, cikkeket, tanul­mányokat, amelyek 18—20 évvel ezelőtt jelentek meg különböző lapokban és fo­lyóiratokban, Az írások, így összegyűjtve, felidézik ben­nünk az 1941—44-es eszten­dőket, a magyar falu mély­ségesen szomorú és nehéz helyzetét. Az író bátran és következetesen tárja fel a népélet minden keservét és kínját, reálisan értékeli az akkori viszonyokat és bát­ran állást foglal. Élvezetes és hasznos ol­vasmány Darvas József új könyve, a Végig a magyar Szaharán, amely egyben pél­dázza: ez volt a múlt. Az ■hogy most, húsz év után, nyomon kövesse Darvas Jó­zsefet azon az országúton, : amelyen ő valaha járt. Tud­juk, hogy Darvas a mai kor ; fontos' kérdéseihez is hozzá- : szél, jól ismeri a mai ma- ■ gyár falut és igyekszik azt ; teljes mélységében ábrázol- : ni. Ezt bizonyítja a Hajnali ; tűz című drámája, amelyben ; a szövetkezetbe lépő parasz- í tok egymáshoz való viszo- ! nyát rajzolja meg. Elsősor- ; ban nem is Darvas József- ! tői, hanem a fiatal íróktól : kérjük számon a mai falu '■ ábrázolását. Azoktól, akik-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom