Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-12 / 162. szám
IMI. JÚLIUS 12, SZERDA 3 ssMf/irl«» c^epe L biroclcilr met yi.s-M»Í£rti*V<*~&áv~. s J.á'4 >.»Aj-.x-jSn-. :A numerikus számvezérlésű «ép Igaz ugyan, hogy egyre erőteljesebb a törekvés az iparban az egyes gépalkatrészek íorgácsolásmentes gyártására, mégis egészen biztos, hogy a mi életünkben, sőt még azon túl is, szükség lesz forgácsolásra. Hiszen a finomkovácsolás. a precíziós öntés és más méretközelítő eljárások is igénylik még az esztergapad, a marógép és a köszörűgép munkáját. Van tehát élettere a Szerszámgépfejlesztő Intézetnek. És ha gépparkunk jelenlegi állapotát is figyelembe vesszük, azt kell mondanunk, hogy igen sok feladata van az intézet szakembereinek. — Valóban, nagyon sokat keli tennünk a hazai szer- számgépipar fejlesztése érdekében — mondja Zádor Ede, a SZEFI igazgatója. Ezekről a feladatokról beszélgetünk, amelyek csak az egész ipar előtt álló tennivalók ismeretének birtokában válnak igazán érthetővé. A VII. pártkongresszus határozatai nyomatékosan aláhúzzák a termelékenység emelésének fontosságát. Közismert már a kétharmad-egyharmados célkitűzés e feladat végrehajtása érdekében. Kétharmad-egyharmad. Milyen egyszerű kimondani, s mennyivel nehezebb a valóságban! Vegyük csak alapul a gépipart. Az ötéves tervben körülbelül 180 százalékra kell növelnie termelését. A százon felüli nyolcvan százalék kétharmadát, azaz több mint 50 százalékot a termelékenység emelése révén kell biztosítania. Magyarán: az 1960-as év egész termelésének több mint a felét a létszám emelése nélkül, többletként kell legyártani az ötéves terv végére. Az út, amelyen e! lehet ide jutni, ismerős. A legfontosabb teendők: állandó foglalkozás az élő, a kétkezi munkával, és a szükséges műszaki feladatok elvégzése, ezen belül új gépek beállítása és a meglevő géppark korszerűsítése. Az első főfeladat a gyárakban, a második főként a szerszámgépiparban, ezen belül a Szerszámgépfejlesztő Intézetben vár megoldásra. — A mi feladatunk a legújabb gépek megtervezése, a mintadarab elkészítése, a kísérletek lefolytatása, s ennek alapján a konstrukció tökéletesítése, amelynek alapján a szerszámgépgyárak dolgoznak — teszi hozzá Zádor elvtárs, s nyomban folytatja a mondatot: — Ezzel azonban még nem sokat tudnánk segíteni a termelékenység növelésében, hiszen a jelenlegi gyártási körülmények mellett legalább két évtizedre lenne szükség ahhoz, hogy valamennyi régi gépet újjal váltsuk fel. Nagy jelentősége van tehát a használatban levő szerszámgépek tökéletesítésének, modernizálásának. Az intézet tizenöt éves távlati tervét most egészítik ki húsz évesre, mert elvben, fő vonalaiban legalább ennyi időre el kell határozni, hogyan kívánjuk fejleszteni szerszámgépgyártásunkat. Ezt a tervet a KGST országaival összhangban hajtják végre. Az első öt esztendő munkájának koordinálása már megtörtént, S most lássunk néhány példát a SZEFI munkájának er edményei bői, A félautomata másolóeszterga prototípusa tavaly készült el. Vizsgálata megtörtént, az eredmény jó. Rajzait átadták a Fémáru- és Szerszám- gépgyárnak, ahol hozzáláttak a nullszéria gyártásához. A gép nagy előnye, hogy sorozatok gyártásához is gazdaságosan alkalmazható. Programvezérléssel működik. A forgástest megmunkáló gépek családjában nemrég forradalmi változás történt. Megszületett az első numerikus számvezérlésű fél a torna ta revolvereszterga. — Mi az előnye az „újszülöttnek”? — A számjegyes és a technológiai ciklusú programvezérlés között alapvető különbségek vannak. A technológiai vezérlésnél bizonyos számú ütközőt be kell állítani a programozott sebességnek és méreteknek megfelelően. A számve- zérűésnél erre nincs szükség. Itt egy programdobon rögzítik a gépeknek továbbítandó parancsokat. Ezzel a megoldással pontosabb méreteket kapunk, s lényegében megrövidül a gép átállítási ideje. S ha már sikerült megalkotni ezt a nagyszerű gépet, egy önműködő adagolószerkezetet l is készítettek hozzá. Erről mér azért érdemes néhány szót, szólni, mert eddig már három géptípusra tették alkalmassá, köztük régebbi gyártású esztergapadokon is használható. Oldalakon keresztül ismertethetnénk a jobbnál- jobb gépeket. de helyünk véges. Egy „okos” gépről azonban még szólnunk kell. Bizonyára láttak már rendkívül sebesen forgó gépeket. Képzeljék el, mi lenne, ha a forgórész egyik fele nehezebb lenne. Az egész gép darabokra hullna szét. Fontos tehát, hogy a legkisebb egyenetlenséget is megszüntessék. Kérdezzenek csak meg olyan szakembereket, akik már centíroztak. Egyiküktől sem hallják, hogy könnyű munka ez. Ellenkezőleg. Most már azonban nem lesz igazuk, mert a kiegyensúlyozás csak „volt” nehéz munka. A SZEFI-ben csináltak egy gépet, amely automatikusan : megméri a forgórészek egyenetlenségeit. Ezután egy ugyancsak önműködő szerkezet tovább viszi a forgórészt, s a mért adatok alapján a gépi maga végzi el az egyensúlyozást. Még egyetlen példát arra, hogy a régi gépek modernizálásában hogyan segítenek. így beszélt róla az igazgató: — Tavaly elküldött hozzánk egy százas esztergapadot a Budapesti Szerszámgépgyár. Ciklusvezérléses másolóberendezést, gyorsfutóberendezést, gépi szegnyerget, homlokmenesz- tőt, atomatikus adagolóberendezést stb. szerkesztettünk és készítettünk hozzá. Talán vannak, akik emlékeznek rá, hogy ez a gép az ipari vásáron automataként dolgozott. Ezeknek a készülékeknek nagy előnye, hogy bármilyen gyártmányú, hasonló jellegű és méretű géphez felhasználhatók. Valamikor sok vád érte ezt az intézetet zárkózottságáért, a gyakorlattól való elszakadásáért. Az ilyen vélemények ma már eltűntek. Akár az új gépek szerkesztését nézzük, akár a meglevők tökéletesítési törekvéseit, meg kell állapítani, hogy a SZEFI helyes úton jár és kitűnő szakgárdája egyre gyümölcsözőbb kapcsolatban áll a gyárak szaketn- bereiveL S ime a „legokosabb” a sok közűi: az automatikus kiegyensúlyozó gép Ez pedig az automatikus adagolószerkezet, amely új és régi gépekre egyaránt felszerelhető A dányi kenyérszálíítássaf kapcsolatos írásunkra válaszolt Cselle Ferenc, a Pest megyei Tanács v. b. ipari osztályáról. Közli szerkesztőségünkkel, hogy a szállítás közben felmerült jogos panaszokat — a sütőipari vállalattal közösen — kijavították. Továbbá közli azt is, hogy a Dányból érkezett a péksüteményellátásra vonatkozó panaszt is időben orvosolták. SOK AZ ÁRAMSZÜNET Áporkán gyakran előfordul, hogy nincs villany. Például, ha Kiskunlacházán dörög az ég, nálunk már kikapcsolják az áramot. És akkor leshetjük, mikor éghet újra a lámpa. Vagy itt van egy másik eset. Július 3-án délután kikapcsolták az áramot és még másnap, negyedikén délelőtt' sem égett a villany. Pedig sem harmadikén, sem negyedikén nem volt felhő az égen. Hogy dolgozzon a fodrász, a tsz darálója? És próbáljon egy háziasz- szony mosógépet használni! Sok az áramszünet. S erről a legtöbb esetben nem kapunk előre értesítést. Pedig legalább ennyit megérdemelnénk: Ha már olyan rossz a vezeték, hogy gyakran kell javítani — legalább előre tudjunk róla. Szabó Istvánné Áporka Igen, nőnek az igények. Nagykátán néhány éve büszkén mutogatták a strandot — most már elégedetlenek vele, s néhányan arról írnak, hogy új strandot kellene építeni. Mivel a régi kicsi, különösen azért, mert nemcsak a helybeliek lubickolnak a medencében, hanem a környéken is felkapott „fürdővárosnak” tekintik Nagykátát. S a medence zsúfolt, a kevés víz hamar bepiszkolódik. És a piszkos vizet elég gyakran kell cserélgetni. Leengedik a vizet újra töltik a medencét — ez a keskeny csövek miatt két-két és fél napot vesz igénybe. A kabinok száma is kevés. Volna egy javaslatunk: fogjon össze mindenki, ‘aki új strandot akar. Hiszen a községfejlesztési pénz másra is kell, mint strandépítésre. De ha a lakosság minden tőle Segítséget kérünk Május 24-i számunkban egy ceglédi olvasónk diavetítő panaszával foglalkoztunk. Olvasónk megírta, hogy a városban száztíz voltról kétszázhúszra kapcsolták át az áramot. Így nem tudják használni azokat a diavetítőket — pedig már sok filmet vettek mindegyikhez —, amelyek különben remekül elszórakoztatják a gyerekeket. Olvasónk újra írt. Hiába járt a ceglédi ktsz-nél — ott nem tudnak foglalkozni a vetítőkkel, mert „nem az ő profiljuk’’. Tudjuk, nem falrengető dolog, hogy most használhatatlan a sok 220 forintos divetítö. De gondoljunk arra: nem tudja mindenki ennyi pénzzel megterhelni a családi költségvetést azért, hogy új diavetítőt vásároljon. A gyerekek pedig... igen, a kis apróságok tovább is kíváncsiak arra, mit csinált Toldi Miklós, vagy hogyan jut el Tündérországba a nyalka János vitéz. (Hiszen csak néhány trafó át- tekercseléséről van szó, aminek költségét, ha vállalat vagy ktsz végzi, kifizeti az áramszolgáltató vállalat.) A nyilvánosság előtt kérdezzük: ki tudna segíteni? Névtelen levelek Néha olyan ritka, akár a fehér holló, máskor meg majdnem naponta érkezik névtelen levél a szerkesztőségbe. Van úgy, hogy ott a név — de címet „elfelejtettek” írni, s ha a postai bélyegző elmosódott és a levélben sincs megemlítve a helység — hiába törjük a fejünkét, hogy most kinek az ügyében kellene segítenünk. Kedves olvasóink! Ha valaki bejelent egy hibát, egy helytelen intézkedést, ha valaki valamilyen visszásságról értesít minket — ezért nem érheti hátrány. Tudjuk, sokan még görbe szemmel nézik, ha viselt dolgaikat szellőztetik. Különféle, hajuknál fogva előráncigált indokolásokkal igyekeznek megfélemlíteni azt, bosszút állni azon, aki valamilyen helytelen dolgot leleplezett. Tudjuk, van ahol még így van — de már egyre kevesebb az ilyen felháborító eset, s aki ilyesmit művel, azt előbb-utóbb felelősségre vonják. Akinek igaza van (vagy aki úgy érzi, hogy igaza van), küldje el panaszát — de írja alá a nevét és tüntesse fel a címét. Mert névtelen levelekkel nem áll módunkban foglalkozni! Ha valaki nem akarja, hogy nevét Is közöljük Az olvasók fórumában — írja meg nyugodtan, mi elállunk ettől. De azt már tudnunk kell, hogy kinek a panasza kapott helyet lapunkban! Az olvasók fóruma hasábjain nemrég foglalkoztunk a napidíj kérdésével. Most levelet kaptunk Ócsárol, amelyben szintén ez ügyben érdeklődnek. Olvasónk azt panaszolja, hogy nem kapott napidíjat, mert igaz, hogy munkahelyétől távolra (4 kilométernél mesz- szebb) —, de közigazgatásilag az ugyanoda tartozó helyre küldték külszolgálatba. Kedves Olvasónk! A fennálló rendelkezések értelmében mindig a tsz közgyűlése határozza meg, hogy mennyi napidíjat fizet a tsz- tagoknak. Általában azonban mindenütt a napidíjra vonatkozó, álrendeletet alkalmazzák. S ez a rendelet kimondja: ha munkahelyétől távol ugyan, de a köz- igazgatási terület Csak sportolók kaphatnak sört ? — kérdezi egy bagi olvasónk és még hat társa, akik a levelet aláírták. Elpanaszolják, hogy a július 2-i meleg vasárnapon a Martinák-féle italboltban (az fmsz-hez tartozik) csak néhány korsó sör került árusításra. Mert az időben érkezett sör nagyobbik felét félretették a futballcsapatnak. Hiába, sportnemzet vagyunk. A jól szereplő csapatnak biztosítani kell a sört! S ha egy „civil” reklamál, megmondják — mehet panaszra. Ha a futballisták a fárasztó mérkőzés után sörrel oltják a szömjuk — tegyék nyugodtan, megérdemlik. De az italboltnak — a csapat sörözési szándékáról biztosan előbb értesültek — gondoskodnia kellene arról, hogy ilyen esetekben a „közönséges földi halandók” (akik nem futballisták és nem is élszurkolók) is kapjanak elegendő sört Farkas István Szíík a strand Nagykátán telhető munkát elvégez — a hiányzó összeget már köny- nyebben pótolhatja a tanács. Kedves nagykátai fürdőzők! Ügy hisszük — a nyugodt, kényelmes strandolás érdekében —, érdemes ezzel az ötlettel foglalkozni. Kinek jár napidij? — község, város — határain belül dolgozik valaki, igy nem jár neki napidij. (Hadd mondjak erre egy példát. Ha valaki Pesterzsébeten dolgozik és napközben Nagytéténybe küldik, így — annak ellenére, hogy a két hely távolsága legalább tizenöt kilométer — nem kaphat napidijat, mert mindkét hely Budapesthez tartozik.) Tehát a négy kilométeres távolság után csak akkor jár napidij, ha a négy kilométert a közigazgatási terület határától számolják. Idegenforgalom — akadályokkal dégek kávét is kaphatnak. A válaszból megtudjuk azt is, hogy üdítőitalból bő a választék az említett italboltban, de borból és sörből nincs meg az igényeket kielégítő mennyiség. Reméljünk, hogy a Váchar- tyán és Vidéke Körzeti Fmsz kérése — felettes szerveinél — nem talál süket fülekre, s lehetőséget nyújtanak arra, hogy felemeljék a vácrátóti italbolt bor- és sörkeretét. címmel bíráltuk a vácrátóti fmsz italboltot, hogy nem készült fel megfelelően a nyári forgalomra, az idegenek vendéglátására. A cikkre Stéh György, a Váchartyán és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet ügyvezetője válaszolt, s megígérte, hogy ezentúl nagyobb gondot fordítanak a vácrátóti italbolt megfelelő ételés italellátására. Rövidesen presszógépet is felszerelnek az italboltba —< így a pesti ven-
