Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-12 / 162. szám

4 ^^CtrStw 1961. JÚLIUS 12, SZERDA vXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'XXXXX,XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^.XXXXXXXXXXXXvXXXXXNXX>XXXXXV'^XXXX^XXX'XXXXXXXXXXXXXX' A dombról lejtős út ve­zet a főtérre. Autóbusz robog a tanácsháza előtt. Utána por. A távolban emeletes házak. Rozzant fakerítés, itt-ott hiá­nyos. Bányásztelep. Az egyik ajtó előtt öregasszony ül. Meggyet magoz. Az udvaron gyerekek játszanak. — Anyu, kimehetek a lá­nyokkal a tóra? — hallatszik egy vékony leányhang. — Dehogy mehetsz! — ugrik az ablakhoz az asszony. A szobából köhögés hallat­szik. — A kisfiú fekszik bent. Hörghurutja van — mondja magyarázólag. — Voltál vele újból orvos­nál? — kérdezi a férje. — Igen. — Aztán már ne­kem magyarázza: — Tavasszal költözünk. A gyerekek miatt. Kész az étel. Dél van. A kis­lány is hazajön. Nyílik a szo­baajtó. A fiú topog ki. A kis család ebédhez ül. A mama még kiveszi az utolsó ruha­darabot a mosógépből. A szap­panos lé lecsöppen a kőkoc­kára. A GORSZKI CSALÁD — Fél egy. Ideje indulni — áll fel a családfő az asztaltól. Először a férfi szüleihez mennek. Az országúton szekér halad el mellettük. — Jónapot, Ilonka! Kíséri a férjét, vagy ő kíséri magát? — nevet le a kocsis a bakról. — Dolgozni megyünk — hangzik a válasz. — Mind a ketten? — Igen — válaszol a férfi. — Ilonka a múlt hónap köze­pén kezdte. Solymáron, a mű­anyaggyárban. A kocsi balra fordul, a bá­nyató felé. Ök mennek tovább az úton. Pilisszentiván — jel­zi a falu végén a tábla. Las­san elmarad mögöttük. So­rompó. A motorkocsi szénnel rakott csilléket húz. — Vigyázz magadra, Lajos — búcsúzik az asszony —, ne­hogy valami bajod legyen a bá­nyában. Hat éve, minden nap így válnak el. A bányász alakja eltűnik a fák között. — Jónapot, Gorszkiné! — köszönti a gyárkapuban a por­tás. Ilyen korán? Fél kettő. Két órakor vált. A gépterem felé indul. Fröccs­öntő-műhely. Itt dolgozik. Új a szakmában a női munkaerő. Éveken keresztül ezt a nehéz munkát férfiak végezték. Amíg nem volt félautomatikus gép. addig az olvadt műanyag be- préselése fizikai munkával történt. Már hét ilyen fél­automatikus „fröccsgép” áll a teremben. Gorszkiné tarka kendőt köt a fejére. Odaáll a gép­hez. Váltás. Ellenőrzi a hőfo­kot. A szomszéd gépen dol­gozó férfi is odajön. Segít. — Mennyit csinált tegnap? — kérdi. — Csak kétszázötven dara­bot. — Hiába, áramszünet volt. Én kétszáznegyvenet készítet­tem — teszi hozzá csendesen. Szeretik a fiatal asszonykát. Igaz. az első napokban han­goskodtak a férfiak, hogy nő­ket ne hozzanak a fröccsöntő- műhelybe. De az eredmények még a leghangosabbakat is elcsendesítették. Este. Egy-kettő-három ... megtelik poharakkal a doboz. Gorszkiné ütemesen rántja a gép karját, öt perc múlva vége a munkaidőnek. Kék fedelű füzetet húz ki táskájából, jegyez. A papír­lapon dátumok, számok sora­koznak. Június 23-án 279 da­rab, selejt nincs; 24-én 300 da­rab, selejt nincs; 26-án 304 darab, selejt 1; és beírja a mai teljesítményt is. Csomagol. Siet haza. A ka­puban már várják a többiek. Nyolcan-tízen vannak. Egy irányba mennek. A kis cso­port megindul a fehér törme­lékkel felszórt úton. Balra ka­nyarodnak. az országút felé. lassan eltűnnek az éjszakáz ban. Kovácsi Miklós Vízimérleg — halak mérésére Mitterstiller József, a Keszt­helyi Mezőgazdasági Akadé­mia tanára olyan halmérleget készített, amely az archimé- desi törvény alapján kádak­ban méri a halak súlyát. A vízszint emelkedése egy milli­méterekre beosztott csőről ol­vasható le, s az emelkedés mutatja a kádban elhelyezett halak súlyát. Sajáterő növelés a versenyfelajánlások között A ráckevei járás földmű­vesszövetkezetei versenyfel­ajánlásukban vállalták, hogy saját anyagierő-arányukat 28 százalékról járási szinten 36 százalékra emelik az év vé­gére. Ehhez hozzájárul majd az egy főre eső részjegyalap 120 forintra való növelése. Oíszgalambokat cserélnek a magyar és amerikai galambtenyésztők A magyar díszgalamb- tenyésztők egyre több or­szág galambtenyésztőivel cse­rélnek galambokat. Különö­sen élénk a kapcsolatuk a csehszlovák, a jugoszláv és a német tenyésztőkkel. Meg­kezdődtek a cserék az ame­rikai tenyésztőkkel, ahonnan King-galambokat kapnak cse­rébe. (MTI) KI EZ A SEES OHM? FÜHRER-FIÓKA ADENAUER VÉDŐSZÁRNYAI ALATT Alig van Nyugat-Németor­szágban olyan fasiszta gyűlés, a bukott Reich visszaállítását sóvárgó elemeknek olyan ösz- szejövetele. amelyen fel ne szólalna egy kissé pocakos, de­rűs tekintetű úr: Hans-Chris­toph Seebohm. 1960 március: kijelenti, hogy a szudéta-németek (a Cseh­szlovákiából 1945 után kite­lepítettek) hivatása „felsza­badítani Kelet-Európát”. A szudéta-német ifjúsági roham­szervezet tagjai előtt ezt ki­egészíti: „A dolgok majd más­képp fordulnak, ha lesz né­hány tízezer tettrekész fiatal néptársunki. és ha ezeket elő­készítjük ...” — Tavaly má­jusban Weidenben uszít Cseh­szlovákia ellen, június elején már Münchenben lép fel, is­mét a szudéta-németek talál­kozóján. és arcátlanul provo­katív üzenetet intéz a cseh­szlovák ifjúsághoz. 1960. no­vember 21-én Regensburgban imigyen hirdet programot: „A kelet-európai népeket fel kell szabadítani egészen az Urálig!” — és erre „Heil Seebohm!” a hallgatóság válasza. Természe­tesen a nemrég, május végén, Kölnben tartott nagy revan- sista találkozóról sem hiányzott Seebohm, sőt, vezető szerepet vitt, a népi demokráciákból Békési gimnazisták Zebegényben Ötvenkét békési diák két hétre a Duna mellett ütött tá­bort. Képeink néhánv mozzanatot mutatnak be a tábori élet­ről. Készül az ebéd, szakácsot is hoztak magukkal a diáitok, de persze a krumplipucolás a lánjok dolga Jut idő az olvasásra, levélírásra is szökött fasisztákat pedig „a vasfüggönyön túli népek kép­viselőinek” nevezte. Hans-Christoph Seebohm a bonni kormány közlekedésügyi minisztere. Érdekes, hogy Seebohm ma­ga nem szudéta-német, mégis vezetője ezek szervezetének. Tagja az Áttelepültek Szö­vetségének is, noha őt magát soha sehonnan nem telepítet­ték át. Szoros kapcsolatban van a Witiko Bund nevű fa­siszta szervezettel, amely hit­lerista módra, rohamcsapato­kat tart fenn, és amelynek egyik vezetője a fasiszta szlo­vák Tiso-kormány egykori ál­lamtitkára. Franz Karmazin. Seebohm befolyása igen je­lentős a különféle revansista szervezetekben, úgy tűnik, hogy a kormány részéről ő az összekötő. Amióta Oberländer visszaszorult a nyílt szánról, Seebohmnak ez a szerepe még jelentősebb lett A birodalmi eszme apostola Seebohm a háború utáni zűrzavar elültével, 1946-ban, a szélsőjobboldali Német Párt­hoz csatlakozott. 1948-ban az alkotmány-vitában javasolta: az alkotmány fejezze ki a tö­rekvést a német birodalom új jászervezésére. Bár jól tudhatta, hogy a bi­rodalom újjászervezése csak háborúval kísérelhető meg. te­li torokkal kezdte hirdetni bi­rodalmi igényeit. Nem is az 1937-es, hanem az 1939-es né­met határokat követeli visz- sza, mintha a hitleri hódítá­sok jogossága kétségtelen len­ne. Legutóbb a most lezajlott kölni revansista találkozón hangoztatta, hogy a nyugat­német külpolitika alapelve Kelet-Európával kapcsolat­ban: vissza az 1939-es hatá­rokhoz! De Seebohm még itt sem áll meg. Szerinte, a németek által gyarmatosított földek a birodalomhoz tartoznak. A Reich e szerénytelen apos­tolát módszerei is jellemzik — az általa javasolt terrorak­ciók — s egy gyűlésen tett ki­jelentése: „Egy népcsoport, egy vezér!” Hogy ki lenne az a vezér, nem nehéz kitalál­ni... Hogy is mondta a néhai Adolf? „Ein Volk, ein Reich, ein Führer”. A miniszter úr üzletei A Seebohm-család már a múlt század vége óta nagy részvényese volt a Szudéta-vi- déken működött Egerländer Bergbau nevű bányatársaság­nak. A hitleri időkben Hans- Chistoph Seebohm e családi érdekeltség fő képviselőjeként Németországból intézte cseh­szlovákiai vállalata ügyeit. Csehszlovákia német leroha- nása előtt a szudéta-németek berlini központjánál elintézi, hogy a vállalat teljesen csa­ládja kezébe menjen át, ami a megszállás bekövetkeztével meg is történik. Seebohm úr a cég uraként együttműködik a hírhedt I. G. Farbennel és a Göring Művekkel: mester­séges benzint szállítanak a hitleri légiflottának. Seebohm különben mint a Deilmann Bergbau nevű nagy német olajvállalat egyik vezetője, már korábban is tett hasonló szívességet Göring birodalmi marsallnak. Amikor jó esztendeje a szovjet sajtó mindezt kitere­gette, Seebohm szükségét érez­te a magyarázkodásnak, ösz~ szetévesztik egy rokonával, aki csakugyan közeli kapcso­latban állt Göringgel — mon­dotta —, ő maga csak szerény bányamérnök volt. A bá­nyamérnökség azonban a való­ságban jól megfért a másutt betöltött vezető állásokkal: a Deilmann-cégnek ő a vezér- igazgatója 1940-től kezdve és a Hohenlohe Kohóművek igaz­gatója 1939—40 közt szintén egy H. C. Seebohm nevű úr. Kicsit kellemetlen, de nagyon hasznos ? Seebohmnak ez a múltja nem okoz fejfájást Bonnban Adenauemak, aki Globke vértöl csöpögő életrajzát is tisztának látja. Ami a biro­dalmi és 1939-es határokról szóló durva seebohmi kiroha­násokat illeti, bonni kormány­körök némelykor ködösíteni próbálnak. Adenauer régebben kijelentette már, hogy nem ért egyet az 1939-es határok visz- szakövetelésével, ugyanakkor azonban ő maga is hangoztat területi igényeket. És eltűri Seebohmot a kormányban — mire Seebohm fenntartja Ade­nauer által „elutasított” állás­pontját. Ügy látszik Seebohm ki­mondja azt, amit Adenauer csak gondol. Adenauer fedezi ugyan miniszterét, a nyugat­német sajtó egy része azon­ban megtagadta. Az Ober­fränkische Volkszeitung szerint Séeboími::égy‘kis klikk nevé­ben beszél, amely semmit sem tanúit a múltból. (Valóban, bár az a klikk nem is oly ki­csiny!) — A Welt der Arbeit című lap „felelőtlen uszítónak és provokátornak” titulálta, a Die Welt (nagy polgári lap) szerint „Seebohm már teher a Nyugatnak”, a Fränkische Ta­gespost pedig távozását köve­telte a kormányból. A Szabad Demokrata Párt lapja, a Das Freie Wort ugyanezt kívánta. Maga Adenauer politikai ta­nácsadója, Eschenburg pro­fesszor is úgy vélte, hogy Seebohm kijelentései meg­bontják a nyugatnémet külpo­litika harmóniáját. Ez volt egy esztendővel ez­előtt Akkor Seebohm az őt támadókat — Eschenburgot is beleértve — a „Szovjetunió eszközeinek” nevezte. Éschen- burg ugyan rágalmazási per­rel fenyegetőzött, arról azon­ban máig sem közöltek továb­biakat, Seebohm viszont válto­zatlanul miniszter, tovább úszít — és ez korántsem bontja meg a még Globkét is tartó bonni kormány politiká­jának „harmóniáját”. G. Gy. Vidám táborozás A nap fénypontja: ebédosztás Úttörők vertek tábort a Dánszentmiklósi Állami Gazdaság Mária-majori üzemegysége melletti erdőben. A Budapest. XIII. kerületi Kilián György leány úttörőcsapat hatvanöt pajtása tölt el itt két vidám, élményekben gazdag, felejthetetlen hetet. Pihennek, sportolnak, szórakoznak, s még a főzésre sincs gondjuk, a gazdaság vezetői ezt is levették a vállukról. Az üzemi konyhán készül az ízletes és bőséges reggeli, ebéd és vacsora, amit aztán a táborba száltílanak. Felsorakoztak a kisdobosok Minden reggel zászlói el vonással.kezdődik, a nap Sport is,- játék is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom