Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-09 / 160. szám

1981. JULIETS 9 VASÁRNAP 7 Amióta a világ első űrhajó­sa, Jurij Gagarin szovjet piló­ta végrehajtotta példátlan re­pülését, különösen sokat írtak és sok szó esett az űrhajózás fejlődésének legközelebbi táv­latairól. Mégis, e kérdések to­vábbra is mindenkit érdekel­nek. Persze most jóval közelebb állunk a kozmikus problémák megoldásához, mint mondjuk három és fél évvel ezelőtt, amikor az első szputrtjdkot felbocsátották. A Szovjetunió ekkor megnyitotta az emberi­ség előtt a világegyetembe ve­zető utat. Azóta azonban mennyi minden történt! A szovjet tudomány kolosz- szális győzelmeket aratott. S úgy látszik, közel van már az az idő, amikor először az automata űrhajó leereszkedik a Hold felületére és értékes adatokat közöl velünk, ezt kö- vetőleg pedig az ember is el­indul a Holdra, hogy feltárja természetes útitársunk azon titkait, amelyeket a Földről csillagászati megfigyelések se­gítségére! nem tudhatunk meg. Később, a holdrepülés után, az űrhajók távolabbi utakra indulnak. A Venus felé a szov­jet tudósok által útba indí­tott első bolygóközi állomást követni fogják a többiek, s vé­gül is fellebbentik a fátylat azokról a titkokról, amelyeket a Venus sűrű felhőzete oly so­káig elrejtett szemürúk elől. Ezután űrhajók indulnak a Marsra, arra a bolygóra, amely oly régóta érdekű az egész emberiséget. E repülések ideje már nincs is olyan távol. Remélhető, hogy a csillagászat megfigyelő tudományból gyakorlati tudo­mánnyá válik, s vizsgálatokat nem a szokásos földi laborató­riumokban, hanem a világ- egyetem végtelen térségeibe felbocsátott kozmikus labora­tóriumokban fogják végrehaj­tani. Valamennyi égitest közül a Hold van hozzánk a legköze­lebb, ide fogja betenni a lábát először az ember. vetkeztethetünk, hogy a Hold­nak gyakorlatilag nincs lég­köre. Ennélfogva a Holdról elég világos képet alkothatunk. Ez az égitest egyenetlen, érdes felületű, légköre gyakorlatilag nincs. Vize nincs, mert ha len­ne, a vízgőzt a hosszú holdéj­szaka után, a talaj felmelege­dése idején, észlelnünk kelle­ne. Mégis, a Holdról és kőzetei­ről részletesebb adatokat csu­pán az automata kozmikus ál­lomások felküldése után kap­hatunk. S még részletesebben tanulmányozni tudjuk majd a Holdat, ha az ember kiszáll rajta. így fest a Földről a Hold látható oldala. De mi történik a másik ol­dalán? A legutóbbi időkig er­ről mit sem tudtunk. Ezért volt oly rendkívüli jelentő­ségű és fontosságú történelmi esemény a Hold tőlünk nem látható oldalának lefényké­pezése. amit 1959 október 7- én a szovjet- önműködő boly­góközi állomás hajtott végre. A feltételek feldolgozása a Hold túlsó felének 500 rész­letét ismertette meg az embe­riséggel. Ezeket a részleteket a Hold tőlünk nem látható ol­daláról készült atlasz feltün­teti. Ma már világos, hogy a Hóin túlsó oldalának lefényké­pezett része egyáltalán nem hasonlít a látható oldalhoz. A Hold túlsó oldalát rengeteg kráter borítja, ám igen kevés a „tenger”. Bővül a vízhálózat Ráckevén Hatalmas költséggel és sok ezer forintot érő társadalmi munkával befejezéshez közeledik, a ráckevei vízhálózat bőví­tése, ami több száz család vízproblémáját oldja meg. Mit tudunk a Venusról? mérséklet 200—300 Celsius fok- \ ra emelkedik. Éjszaka a hő­mérséklet valószinűlea 0 tok­ig ereszkedik le. Feltehető, hogy ez a hőmérséklet csupán a Venus magasain húzódó rit­ka atmoszférarétegeire vonat- j kozik, a bolygó felületén vi­szont jóval alacsonyabb. A harkovi állami egyetem csillagászati intézetének meg­figyelései alapján arra a kö­vetkeztetésre juthatunk, hogy a Venus felszíne viszonylag sötét színű, a reá eső fénynek körülbelül 25 százalékét visz- szaveri. a légkörében, úszó fel­hők viszont a fénynek több mint 50 százalékát verik visz- sza. A Venusról készült fénykép- felvételek fotometrikus kidol­gozása segített kideríteni, hogy ez a bolygó a fényt kő- • rülbelül ugyanúgy veri vissza. : mini például a víz felülete. \ A fotometrikus kutatások alapján én még 1949-ben arra > a feltevésre jutottam, hogy a Venuson óriási vízterület, j óceán lehetséges. 1955-ben az ] amerikai csillagászok is \ ugyanígy vélekedtek. A Venus színikópét sok csil­lagász tanulmányozta. 1960-ban 24 kilométer ma­gasságba juttattak fel egy te­leszkópot. Ilyen magasság- i ban az atmoszféra befolyása már nem olyan nagy, mint a j földfelületről végzett megfi­gyeléseknél. Strong amerikai csillagászinak az atmoszférá­ban sikerült vízgőzt találnia. N, Kozirjov szovjet tudós megállapította, hogy a Ve­nuson az északi égbolt ra­gyogása körülbelül 50-szerte olyan erős, mint a Földön. S ez nem is meglepő. A Venus- ra, mint a Naphoz közelebb fekvő bolygóra, a Napból kisugárzott nagy mennyiségű elektromos töltésű részecske kerül. A Venus radiókisugár- zásának földi vétele arról tanúskodik, hogy a Venus légkörében ilyen erős. vil­lámszerű elektromos kisülé­sek -mennek végbe, amelyek a földi villámoknál ezerszer- te erősebbek. Azt a kérdést eldönteni, vajon van-e élet a Venuson, s ha van, akkor milyen for­mában, csupán azután le­het, amikor a Venus fizikai viszonyait már elég jól ta­nulmányozni tudjuk. Ez a jövő feladata. S itt döntő sze­repet fognak betölteni a rej­télyes „szomszédasszony”, a Venus felé küldött űrhajók. Most nézzük, Gyógyfürdő Sződligeten ? Nem, csak ezek a csinos sződligeti kislányok iszappakolást raknak barátnőjükre (Lelkes felv.) Igen fontos kérdés, hogy ; milyen a sötét foltok, a „ten­gerek" természete, milyen fe- \ Kilétük szerkezete és milyen i változások mennek rajta vég- I be. A Mars „tengereiben” levő egyes sötét helyek nedves szárazföldek. Itt szín­változást nem lehet megfi­gyelni.' A „tengérek” másik, méreteit tekintve kevésbé je­lentős övezeteiben zöldes, kékes, valamint vöröses és sárgás helyek vannak, üt­ött a Nap déli magasságá­nak változásával együtt vál­tozik. Amikor a Nap ala­csonyabban áll, akkor vö­rösebb, amikor pedig maga­sabban áll, akkor kékebb a szín. A „tengerek” túlnyomó többsége mindig megtartja vöröses színezetét. A zöldü­lés és a színárnyalatok vál­tozása a ritka növényzettel jól magyarázható. A növény­zet tavasszal és nyáron zöl- dell, ősszel és télen pedig sárgás, hervadó színt ad. Francia csillagászok 1948. február 12-én 900-szoros na­gyítással azt a megfigyelést tették, hogy a régebben ész­lelt 'sávok helyett egyenes vonalban fekvő, különböző­képpen csoportosuló foltocs­kák helyezkednek el. E fol­tok természetének megfejté­se a jövő feladata. Nem kell azonban már so­ká várnunk ahhoz, hogy va­lamennyi kozmikus szom­szédunkhoz eljussunk és meg­fejtsük titkaikat. N. Barabasov, az Ukrán Tudományos Akadémia tagjaj Már elkészült a csillogó új víztorony Csatornázzák az Ady Endre utcát / OkIíUűSSi „ti kül Az újonnan fúrt kútból már megindult a víz (Gábor felv.) A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\^^^^ I Minden nap nyitva tart már a zebegényi vendéglő és a cukrászda is ben, a hét következő napján pedig egy tölcsér fagylaltot vagy egy pohár fekete kávét a cukrászdában. A cikkünk megjelenése után következő „szünnapon” meg­szűnt a szünnap és azóta az üdülők legnagyobb megelége­désére a hét minden napján nyitva tart Zebegényben a ven­déglő és a cukrászda is. Néhány nappal ezelőtt szó­vá tettük, hogy Zebegényben a Váci Vendéglátóipari Válla­lat Gyöngyszem vendéglője minden kedden szünetel, a cukrászdája pedig szerdán tart zárva. A Dunakanyar két üdülőhelyén az üdülővendégek tehát hetenként egyszer sem ebédet, sem vacsorát, de még egy pohár sört vagy Almus- kát sem kapnak a vendéglő­milyen a Mars, az a bolygó, amelyre a közel­jövőben ugyancsak szovjet űrhajókat küldenek majd. A Mars kétévenként oppo- zicióba, vagyis olyan hely­zetbe kerül, amikor a földi megfigyelők szempontjából a Nappal 180 fokos szöget zár be. A Marsot ekkor lehet leg- . jobban megfigyelni. Minden 15—17 esztendőben bekövet­kezik a legelőnyösebb, az úgynevezett nagy-oppozició. Ilyen oppozíció legutóbb 1956- ban volt és a legközelebb 1971-ben lesz. Már a Mars első megfigyelései alkalmá­val világos foltokat fedez­tek fel a pólusokon és sötét területeket, „tengereket”, amelyek a zöldesszínű szá­razföldek” között terülnek el. A Mars tengerei nem nyílt vízmedencék, hanem csupán kissé nedves helyek lehet­nek. A Mars hőmérsékletének megállapításánál kiderült, hogy nem is olyan alacsony, mint ahogy régebben hitték, így például a Mars keleti tartományában közvetlenül napfelkelte után a hőmér­séklet körülbelül mínusz 53 fok. Megállapították továb­bá, hogy a „tengerek” hő­mérséklete 30 fokig emel­kedik, alkonyaikor viszont plusz 6 fokig csökken. A bolygó átlag-hőmérséklete kö- ; rülbelül mínusz 27 fok, fe- : lületi atmoszféra-nyomása kö- \ rülbelül 6 centiméter. Ebből ! feltehető, hogy a Marson a \ víz már plusz 30 fokon forr, ; s hogy a sarkvidéki sapkák \ mindössze néhány centimé- i tér vastag jégtakarók. ter, a régebben feltételezett 149 500 000 kilométer helyett. A Venus rádiólokációs megfi­gyelése a szovjet tudomány új. nagyszerű eredménye, amely az űrhajózás szempont- j játoól lehetővé tette továbbá a i bolygó felületi fizikai tulaj­donságainak tanulmányozását is. Magának a felületnek a hő­mérsékletéről is érdekes ada- ; tokát tudtunk meg. A rádió- 1 megfigyelések váratlan ered- | menyeket hozták. A. Kuzmin és A. Szalamonovics szovjet tudósok a tudományos akadé­mia fizikai intézetének halal- mas rádióteleszkópiával vé­gezték megfigyeléseiket. Ti­zenhét nappal azután, amikor 1 a Venus a Napot eltakarta, j amikor a Venus a Földről kes- | kenv sarlónak látható, a boly- í gó felületének hőmérséklete ! 170 Celsius fok volt, Megálla- | pították továbbá, hogy a Ve- j nusnak azon térségeiben, ahol a Nap a Zeniten all. a hő­A Venus közelebb fekszik a Naphoz, mint a Föld, s látható felülete, amely hal­ványsárga színezetű, a napsu­garaknak körülbelül 60 szá­zalékát visszaveri. A telesz­kópban elég egyhangú felület látható, amely erősen vissza­veri a sugarakat. Ez az at­moszférával rendelkező boly­gókat jellemzi. A Venus lát­ható felülete csupán a felhő­réteg felső határa, amelyen keresztül, sajnos, maga a boly­gó felülete nem látható. Eddig nem ismertük pon­tosan a Venus tengelykörüli forgásának ideiét, vagyis nem tudtüí?.'*' fflÜdSla' 'fith' a véÁu- son egy nap. Nemrég a szovjet tudósok által végrehajtott ra- diólokáció segítségével először sikerült világos választ kap­nunk erre a kérdésre. A Ve­nusról visszavert jelzések frekvencia-változásai adatokat szolgáltattak a bolygó forgá­sáról. Ebből azt a következ­tetést vontaik le, hogy a Venus forgási periódusa megközelíti a 11 földi napot (azzal a fel­tétellel, hogy a Venus fo"gás- tengelye a Föld-Venus irányá­ra merőleges). Más feltétele­zések esetén a forgási periódus valamivel rövidebb lehet, A szovjet- tudósoknak ezek a megfigyelései lehetővé tet­ték. hogy pontosabban míg­határozzuk a csillagászati egy­séget (a Föld és - Nap átlagos távolságát). Kiderült, hogy ez a távolság 149 457 000 kilomé­rövid ideig, körülbelül 50 óráig tart. A legközelebbi „szomszéd- asszonyról” elég sokat tudunk. Tudjuk például, hogy felüle­tét minden valószínűség sze­rint tözegszerü, 3—10 millimé­ter átmérőjű, szemcsés anyag borítja. Igen apró. finom por nem boríthatja, mivel ebben az esetben másmilyen lenne a fényvisszaverődés. A Hold felületének radio- i csillagászati kutatásai szaka- datlanul bővülnek. A decimé- teres rádióhullámokkal vég- j zett rádiólokációs vizsgálatok j igen érdekes eredményt hoz- i lak. Kiderült, hogy a jelzések kibocsátása után az energia 50 I százaléka már az első néhány ! 50 mikromásodpercben vissza- ] tért. Következésképpen ezt az ] energiát a látható holdkorong 1 középső része veri vissza. A holdfelület így megismert tü­körhatása lehetővé teszi, hogy legalábbis hozzávetőlegesen ér­tékeljük a felületi egyenlőt­lenség arányait. A szovjet rakéták és bolygó­közi automata állomások kide­rítették, hogy a Holdnak nincs valamelyest is jelentős mágneses tere. Eszerint tehát folyékony magva sincs, a magvát alkotó anyagok sűrű­sége pedig a felülettől a köz­pont felé haladva változik. N. Kozirjov és V. Jezerszkij szovjet tudósok a krimi asztro­fizikai obszervatórium nagy teleszkópján számos spektrum- megfigyelést végrehajtva meg­állapították, hogy a Holdon a vulkanizmus gyenge maradvá­nyai (kis gázmennyiségek idő­szakos áramlása) mégis csak észlelhetők. .Nagyon fontos tudni, hogy van-e a Holdnak atmoszférája. A megfigyelésekből arra kö­A Holdra való átrepülés A Föld és szomszédai

Next

/
Oldalképek
Tartalom