Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-06 / 157. szám
nur« v/íf/rlap 1961. JÚLIUS 6, CSÜTÖRTÖK Anida, Ursina és Max Egy szép balatoni este kubai hazafiakkal Az ismerkedés a balaton- lellei sülthal-árus bódéjánál kezdődött, hogy mi módon, azt ahányan jelen voltak, mind másképp mesélik el. Tény az, hogy vacsora előtt már az egész üdülő visszhangzott a szenzációtól: „kubaiakkal találkoztunk, ma este meglátogatnak bennünket”; — Más dolguk sincs... — legyintettek néhányan rezig- náltan, biztosra véve, hogy a külföldi vendégek első balatoni estéjükön szórakoztatóbb programot választanak. Az optimisták azonban mégis előkészítették a lemezjátszót, megtudakolták a büféstől, van-e valami jó bora, s összetolták a társalgóban az asztalokat. Mint később kiderült — nem hiába. A vendégek ugyanis este fél .’kilenc körül megérkeztek s pár pillanat múlva már min- Idenki úgy érezte, nem is történhetett ez másként. Néhány órán át szemtől- , szembe ülhettünk tehát azok- kai az emberekkel — két nőivel és egy férfival —, akikről fa világ beszél, akiket a világ csodál. figyekeztünk megörökíteni 1 magunkban az arcukat, a • hangjukat, a mozdulataikat, s hosszú időre megjegyezni mindent, amit a beszélgetés alatt halottunk. Most, hogy visszaidézem azt az estét, úgy tűnik, egyetlen forró és lelkes pillanat volt az egész. Beszélgettünk és koccintottunk, táncoltunk és zenét hallgattunk s mindez kavargó, színes forgataggá vá- jlik előttem, amelyből csak lassanként bontakozik ki a kép, ahogy ülünk azv üdülő .társalgójában és hallgatjuk Anidát. Nem tudunk spanyolul, nem értjük a gyorsan pergő, dallamos szavakat, s mégsem a tolmácsot figyeljük, hanem őt, az arcát, fényesedő szemét, kézjátékát, amellyel szavait kíséri. Mesél, mesél — a tolmács alig győzi fordítani. A fő téma természetesen a kubai forradalom, az újjászülető kubai élet 6 a legutóbbi ellenforadalmi invázió, amelynek ő maga is szenvedő és harcoló tanúja volt. Anida. Érdekes és különös név. Viselője is ilyen. Érdekes és különös. Alacsony termetű, vörös hajú, arca gondosan kifestve, szemhéja fölött kékes árnyék. Sárga blúzt visel, fekete halásznadrágot s egész egyszerű, lapossarkú szandált. Beszéd közben gyakran mosolyog s ilyenkor arca egészen kislányossá válik. Pedig — mint később megtudtuk — két felnőtt gyermeke. van már. A másik, a fiatalabb: Ur- j sina. Fekete hajú, dél-amerikai szépség. Ö is nadrágot hord — fehéret —, csíkos pulóvert és aranyszínű szandált. Érdekes és merész ötlet. A magyar asszonyok mindenesetre megcsodálják és elismerően bólintanak. A legszerényebb közülük Max, a küldöttség férfi tagja. Akár a legtöbb kubai férfi, körszakállt és bajuszt visel, s hozzá még szemüveget is. Mosolyogva hallgatja társait, néha bólint is egy-egy mondatra, de ő maga keveset szól. Milicista egyenruhát hord, zöld színű nadrágot és inget. Otthon, Havannában mindhárman fodrászüzletben dolgoznak. —i Állami üzletben — mondja Anida —, nemsokára szövetkezeteink is lesznek. Női fodrászok. Naphosszat fésülik, csinosítják a havannai lányokat és asszonyokat. Tanácsokat adnak, melyik frizura előnyösebb számukra. Csattog az olló. zümmögnek a hajszárító burák. S a helyiség egyik sarkában falhoz támasztva pihen néhány géppisztoly. Anidáé. Ursináé és Maxé. Ha kell, pillanatok alatt készenlétben állnak, ha kell, másodpercek alatt felcserélik a fehér köpenyt az egyenruhával. — Igen, igen — mi mindig egy kicsit katonának érezzük magunkat. Még a legbékésebb pillanatokban is. Talán ezért nem érnek minket az események váratlanul.; • Egy kicsit mindnyájan katonák ... Ursina is, aki elboruló szemmel dúdolja a hazulról hozott tánclemezek melódiáit s aki még mindig nem tudott szabadulni a szörnyű élménytől: annak az áruháznak földszintjén dolgozott, amelyet az ellenforradalmárok az invázió előtt felrobbantottak. Elmereng egy kicsit, aztán mintha kitalálná gondolataimat, azt mondja: higy- gyék el, nincs abban semmi különös, hogy mi, nők _ is fegyvert fogunk. Mi épp úgy tudunk gyűlölni, mint a férfiak. És minden okunk megvan a gyűlöletre... Keveset beszélnek magukról. Ursina mindössze any- nyit árul el, hogy szüleivel él a kubai fővárosban. Max, hogy „agglegény”, Anida pedig azzal büszkélkedik, hogy egész családja mdlicista, az édesapja, az anyja, a leánya és a fia (utóbbi Fidel Castro közvetlen környezetében teljesít szolgálatot) s hogy ő maga is részt vett a gerillaharcokban. Valaki felteszi a kérdést: valóban 60 kilométert kell gyalogolnia annak, aki felvételét kéri a milíciába? — Csak a férfiaknak kell annyit — helyesbít Anida —, a nők negyvenkét kilométert tesznek meg. Én viszont három kilométerrel többet mentem, így túl is teljesítettem az előírást; Mindhárman csodálkoznak egy kicsit, hogy milyen tájékozottak vagyunk a kubai bel- és külpolitikai viszonyokról. Beszélnek a kubaiak tízezreiről, akik most tanulnak írni és olvasni, i„Fidelről”, aki versenyben vágja a cukornádat a földművesekkel és gyári munkásokkal, milicistákról, akik megtakarított pénzükön vásárolták meg fegyvereiket. A tolmács már az óráját nézi. — Mennünk kellene... ma érkeztek, fáradtak az utazástól... — Nem, nem — rázza a fejét Ursina s bizonyságképpen forró ritmusú délamerikai táncba kezd. Később Anida és Max is bekapcsolódik, a rumbát keringő, végül kubai kívánságra, csárdás követi. És táncol, perdül, forog mindenki, nyoma sincs az előbbi elérzéke- nyült hangulatnak, csak nevetés van és vidámság és színes kavargás az üdülő társalgójában. Éjfélre jár, mikor elbúcsúznak — Köszönünk mindent — mondja Ursina s úgy tárja szét karját, mintha egy percre mindenkit magához akarna ölelni. — Néhány óráig otthon éreztük magunkat... — Viszontlátásra — villan fel utoljára Anida mosolya s integetnek egészen addig, amíg el nem tűnnek szemünk elől az utcakanyarban. S mi, akik a kapuban álltunk és figyeltük távolodó alakjukat, úgy éreztük: nem búcsúzunk el végleg Ani- dáéktól. Gyakran fogunk találkozni még.;. Bende Ibolya Quasimodo távirata a Magyar írók Szövetségéhez „Köszönet mindenért szívből a magyar íróknak és a magyar népnek” — írta táviratában Salvatore Quasimodo Milánóba érkezte után. Átadta megbízólevelét az Indiai Köztársaság űj magyarországi nagykövete Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szerdán fogadta Subimal Dutt rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, az Indiai Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízó- levelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt dr. Sík Endre külügyminiszter, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, Mi- hályfi Ernő, az Elnöki Tanács tagja, Köteles Jenő vezérőrnagy, és Gergely Miklós, a Külügyminisztérium protokoll- osztályának helyettes vezetője. Ünnepélyesen felavatták az Eszperantó közt Pécelen A péceli kulturális napok egyik érdekes eseménye volt az Eszperantó köz ünnepélyes avatása. Mintegy 150 főnyi közönség gyűlt össze a MÁV Továbbkezelő Kórház bejáratánál, köztük számos budapesti és más helységből érkezett esaperantista, hogy tanúja lehessen az eseménynek. A Péceli Községi Tanács nevében Bényi Ferenc vb-titkár mondott bevezetőt, majd Baghy Gyula, a Magyar Eszperantó Szövetség elnöke mondott avató beszédet. A feledhetetlen ünnepi események után a MÁV-kórház nagytermében baráti fogadás zajlott le. Itt dr. Farkas László igazgató-főorvos és Tóth Ferenc, a községi tanács vb-elnö- ke üdvözölte az eszperantistá- kat, akik sokáig együtt szórakoztak, társalogtak a péceli kórház dolgozóival együttesen. GÉPSZÍNBŐL KOMBÁJNSZÉRŰ A szentmártonkátai Kossuth Tsz vezetőségének a kiváló gabonatermés egyben gondot is okozott. A szövetkezetnek ugyanis nem volt megfelelő raktára ahol a kombájnok által csépel gabonát tisztíthatják. A helyi gépállomás vezetősége sietett a segítségükre. Két gépszínt — amelyekből a gépek most a határban vannak — átadott a tsz-nek kombájnszérűnek. Itt most már zavartalanul folyik a gabona tisztítása VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK é’eoléiliTíTriairff? Tanulmányúton Sopronban A ceglédi Dózsa Népe Termelőszövetkezetben nagy hagyománya van a kirándulásoknak. A múlt esztendőben Lillafüredet, majd Budapestet keresték fel a közös gazdaság tagjai. Az idén minden eddiginél többen jelentkeztek országjárásra. Sopront látogatták meg, a soproni ünnepi hetekre érkeztek a városba. Hatvannyolcán indultak útnak, Rodosza Miklós tsz-elnök és Nagy Sándor párttitkár vezetésével. Ott voltak az ezüst- kalászosgazda-tanfolyam hallgatói, a tavaszi növényápolásban különösen kitűnt ifjúsági brigád tagjai, fogatosok, tehenészek, állattenyésztők. Megtekintették a város nevezetességeit, felmásztak a híres tűztoronyba, ahonnan egészen Bácsig gyönyörködtek a tájban. HAJNALBAN Alig mutat három órát az óra mutatója, éppen csakhogy világosodik, de a ceglédi Kinizsi Tsz udvarán máris három motorkerékpár berreg. Most érkezett az üzemgazdász, az elnök és a főagronómus. Röviddel később már a határban járnak: ellenőrzik a gabona tisztaságát, az aratógépek munkáját. Fél négykor már megelevenednek az istállók. Időben megkapják a tehenek az eleséget és indulhat a fejés. A reggeli órákban a vezetőség a lucerna második kaszálását figyeli. Később a kétszáz holdas szőlőtelepre látogatnak el, majd brigádértekezleten tárgyalják meg a másnapi teendőket. Korán kelnek, már a nap első sugara talpon találja őket, hogy mindennel időben végezzenek. MfljNOR© VIDÉfCC Illőink öröme Rövidesen nagy öröm éri az üllőieket: a falu közepén korszerű, tágas, zenés cukrászdát nyit a földművesszövetkezet. Az illatos feketekávén, a finom hűsítő italokon kívül kitűnő sütemények bőséges választéka várja majd a vendégeket. Ugyanakkor megkezdődik a falu valóságos „vendéglátóipari kombinátjának” építkezése is. Legkésőbb a jövő esztendőben már benépesülhet az épülő étterem és a cukrászda is. Itt a vakáció! A monori gimnázinm tanulói nem tétlenkednek a nyári szünidőben. A lányok közül tizen a Kézműipari Vállalatnál egy-egy hetes munkát vállaltak. Mint mondják, igen sokat tanulnak ez alatt az idő alatt. És bár eleinte nem ment könnyen a kiszabott nadráganyag összegópelése, a gyakorlat végére már ezt a tudományt is elsajátítják a gimnazisták. A fiúk elszívóberendezést készítenek a fűrészgéphez. Többen a Maglódi Gépgyár-t ban, a Pestlőrinci Távközlési Ktsz-ben, a helyi és a környékbeli ktsz-ekben dolgoznak, általában ötszáz forint havi bérért. A gimnázium negyvenhárom tanulója az iskola ifjúsági szövetkezetében gyakorlati mezőgazdasági munkát végez. Tizennégyezer forint megtakarítás Magócsi László, á Monori Kefegyár TMK-vezetője már több hasznos ■ újítást nyújtott be vállalatához. Nemrég Szegeden járt, az ottani ecsetgyárban. Felfigyelt egy ötletes — torziós ingához hasonló — gépre, amely az ecsetszálak festését végezte. Annak működési elvét továbbfejlesztette és újításával a monori gyárban nyolc-tíz fő helyett már hét ember elvégzi a festést. Az évi megtakarítás 14 ezer forint. NAGYKŐRÖSI HONFOGLALÓK — Lányok, figyelem, operáiban gyülekezés a zászló körül. A nagykőrösi Bagi Ilona önkéntes ifjúsági táborban már az első este örömmel fogadták Forral Zsuzsa, a tábor kul- turosának vezényszavát, amint a 200 idesereglett kislányt ö&z- szebívta a tábor központjába. Hat órát dolgoznak a sátrak lakói, utána pedig gazdag program, jó szórakozás és sportlehetőségek várják őket. Minden héten tartanak ismeretterjesztő előadásokat, felkeresi őket a honvéd művész- együttes és a szegedi irodalmi színpad. Az első turnus egybehangzó véleménye szerint a táborban valóban nemcsak a kényelemről, hanem a kedélyes esti kikapcsolódásról is példásan gondoskodtak. Mindenki a mezőkön Olyan a nagykőrösi határj akár a felbolydult méhkas. Mindenfelé, amerre a szem ellát, aratnak. A gépállomás körzetében már június 18-án megkezdték a kalászosok vágását, néhány nappal később pedig már valamennyi tsz munkához látott A múlt évi aratáshoz képest az idei jobbnak ígérkezik. Tavaly például a kambájnosok a 10—12 holdas táblákat már a nagy táblák közé sorolták; az idén ezeket minősítik a legkisebbeknek. A SZÉP LÁNY néni, a csoportvezető nagyon leteremtette, mert: „két balkeze van”. Azaz, ügyetlen. Az Öt lány, aki együtt volt Ilonával,, nem minden káröröm nélkül adta tovább a dolgot, s kaptak rajta a többiek is, mert vagy az irigység fűtötte őket, mert Ilona szebb volt, . mint ők, vagy mérgesek voltak rá, mert Ilona nem állt szóba velük. A dolgot különben bizonyította Ilona kisírt szeme is, így hát senki nem kételkedett benne, sőt egy-két szemtelenebb fiú jó hangosan, hogy Ilona is hallja, mondogatni kezdte: •— Pedig úgy néz ki, mintha egy jobb keze és egy bal keze lenne... Mire a másik: — A látszat csal... optikai csalódás csak... két balkeze van..; így ment ez másnap is az osztályban, Ilona félrebúzódott tőlük, de látszott, alig tudja a sírást visszafojtani. Következő héten, amikor megint a gyárba mentek, oda- állt Emmi néni elé: — Tessék engem máshová tenni.;; Emmi néninek aznap éppen elég Idegeskednivalója akadt, így hát ráförmedt: — Odamész, gyerekem, ahocsapták volna a szelet, s velük nem törődtek. De abba azért belenyugodtak, hogy Ilona legyen a vezérük, hajviseletben, öltözködésben ő diktálja, mi a helyes, mi nem. Ilona jó tanuló volt, tanárai is szerették, nem véletlen, hogy nemsokára őt emlegették, mint a példaképet, aki csendes, jól tanul, ha valami munka van, eszébe sem jut kihúzni magát, lapátolt már együtt a fiúkkal, amikor a röplabda-pályát építették, gondozta a virágokat az osztályban, s nem volt vele semmi gond, példakép volt. Ha így megy tovább, nem sok hiányzott, hogy Ilonát szentté avassák. De akkor közbejött valami. Nem nagy dolog, de elég ahhoz, hogy Ilona tekintélyét megtépázza: a politechnikai oktatás. Október közepén került sor az első politechnikai órára, s mindenki izgalommal várta, milyen is, hiszen nem egy közülük most járt életében először üzemben, g akadtak olyanok is, akik már arról pusmogtak, hogyha jól dolgoznak, akkor „igazi fizetésre” számíthatnak, sőt, akadt olyan is, aki ezt az igazi fizetést már betervezte, elkészítette a listát, mi mindent vesz rajta. Végre elérkezett a nap, engedelmes birkanyájként tódultak Emmi néni, az osztályfőnök után, tágranyitott szemmel hallgatták a gyárigazgató néhányszavas beszédét, s akkor következett az igazi izgalom: a beosztás, ki hová kerül, ki mivel próbálkozik majd. Hona, öt másik lánnyal, Erzsi nénihez, az egyik szövődé csoportvezetőjéhez került, aki azonnal a szárnya alá vette őket, s annyi mindent magyarázott, mutogatott, hogy azt sem tudták, merre kapják a fejüket, mit jegyezzenek meg. Gyorsan telt az idő, de amikor vége lett a napnak, s az udvaron gyüle- ; kezett az osztály, kirobbant a botrány. Először csak háromnégy lány dugta össze a fejét, s kuncogtak, közben Ilonára mutogatva, de azután a többiek is odacsődültek, s néhány perc múlva már mindenki tudta, hogy Ilonát Erzsi Első nap nap, amikor az ; osztályba került, azonnal j rajta maradt a név: a szép [lány. Később hiába tudták i már a rendes nevét, a Borsos : Ilonát, csak A szép lányként ! emlegették osztálytársai, de a : többiek is. ’ | Ilona valóban nagyon szép : volt, tizenhat éves kamasz- i lányságának minden hamvas- i ságával, nem véletlen, hogy \ néhány nap alatt nemcsak az í egész második bé, hanem a \ többi osztály fiútagjai is sze- í relmesek voltak bele. Ilona i tudta ezt, s fenn is hordta az : orrát, ha valaki levelet kül- ! dött neki óra alatt — így me- : nekülve a fizika vagy meny- ’ nyiségtan izgalmai alól —, : tüntetőén összetépte, s nem : akadt senki, akinek válaszolt ! volna. Tízpercekben a többi ; lánnyal volt együtt, nem állt í szóba a fiúkkal, ha valaki kö- ; rülötte sündörgött, keresztül- ; nézett rajta. Megközelíthetet< len volt, büszke, s éppen ezért í kamaszfiúk világában a leg- ; kívánatosabb. < A többi lány irigykedett rá, í hiszen hódolóik Ilona miatt cserbenhagyták őket, annak vá osztottunk. Kész. Eredj a dolgodra. Ilona végigbőgte az udvart, s a szövődébe is úgy állított be. Erzsi néninek sem kellett több, azonnal szaladt hozzá, mi baja, mi történt? Ilona kipakolt, a végén már Erzsi néni sírt, hiszen ő „nem akarta megbántani ezt a drága gyereket”, Ilona meg replikázott. Elég az hozzá, hogy attól kezdve nem lehetett két embert jobban összetartozónak tekinteni, mint Erzsi nénit s Ilonát. Igaz, Ilona nem volt valami ügyes, de belejött a munkába, Erzsi néni meg, ha nem sikerült valami, azonnal ott termett, mutatta, kétszer- háromszor is, ha kellett, soha nem fogyott el a türelme. És elszaladt az esztendő. A nem régen tartott évzáróünnepélyen Ilona nemcsak a színjeles bizonyítványt kapta, hanem az igazgató példaként említette, mint aki akaraterejével legyőzte azt is, ami nem sikerült előszörre. aki megmutatta, hoeyha akar valaki, akkor minden sikerülhet neki. A második bések csak álltak, álszent pofát vágva a beszéd alatt, közben irigykedve pislogtak.a szép lányra, akinek igaz. hogy két bal keze van. de azért nagyon szép ... Mészáros Ottó
