Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-05 / 156. szám

I 1961. JÜLIUS 5, SZERDA wsr uteret 3 Könyvekről, olvasókról, könyvtárakról Könyvtárosok tanfolyama Vácdukán Négy égtáj felől érkeztek a vendégek hétfőn Vácdukára: itt tartják a megye könyvtá­rosainak hatnapos tanfolya­mét. Pál Ernő és Tóth Fe­renc, a rendezőség nevében, a ■gyermekotthon árnyas park­jának bejáratánál fogadja a meghívottakat, akiknek zöme pedagógus vagy éppen nyug­díjas, de néhány napra most ők is beülnek a padba ta­nulni. — Mi a tanfolyam célja? — érdeklődtünk Pál Ernőtől, a Pest megyei könyvtár he­lyettes vezetőjétől. — Állandóan növekszik községeinkben az olvasók száma, különösen a termelő­szövetkezetek megalakulása óta — hangzott Pál Ernő vá­lasza. — Ez nemcsak azt je­lenti, hogy könyvtárosaink munkája mennyiségileg több, hanem azt is, hogy színvona­lasabban kell ellátniok fel­adatukat. Tanfolyamunk nél­külözhetetlen ismereteket ad a részvevőknek. A meghívottak elsajátít­ják a könyvtári munka technikáját, ezenkívül megtanulják azt is, mi­ként foglalkozzanak az ol­vasókkal ás bővítjük irodalmi felké­szültségüket is. — Milyen előadásokat ren­deznek a községi könyvtáro­sok tanfolyamán? — Íme néhány cím: A könyvtár feladatai a művelő­désben. A természettudomá­nyok és a műszaki irodalom. Az állománygyarapítás és az állománybavétel fontosabb kérdései. A címleírás, a betű­rendes katalógus szerkesztés fontosabb szabályainak isme­rete. Mezőgazdasági irodalom. — És az előadók? — Debreceni Imréné, a me­gyei könyvtár vezetője, Ta- ma-skó Ödön, Salamon Jó- zseíné. SáL'közi Péter. Pogány Róbert, Freitág- Magda. Szász Eta és Czellér Mária. Ügy ál­lítottuk össze a tanfolyam programját, hogy a részvevőknek alkalmuk nyíljon arra, hogy gya­korlatban is bemutassák, mit tanultak Vácdukán. A helybeli művelődési ott­honban ugyanis irodalmi es­tet rendezünk a mai magyar irodalom helyzetéről. A fővá­rosból Erdős László és Bihari Klára is részt vesz a csütörtö­ki rendezvényünkön. Ezenkí­vül a tanfolyam részvevői kö­zül jelentkezőket keresünk, akik majd az általuk olva­sott könyvekről tartanak elő­adást — mondotta Pál Ernő, a Pest megyei könyvtár he­lyettes vezetője. Toros Tibor Mikebudáról érkezett a tanfolyamra. Fog­lalkozása: tanító. Emellett a községi könyvtárat is kezeli. — Mít vár a tanfolyamtól? — Vakáció van, tehát pi­henhetnék, de ennek ellenére szívesen áldozom időmet, mert bízom benne, hogy a tanfo­lyam hasznos lesz. Még soha semmiféle ilyen jellegű okta­tásban nem részesültem, töb- bé-kevésbé a magam feje után mentem. Ez lesz az első könyvtárosi tanfolyamom. — Milyen az érdeklődés a könyvek iránt a míkebudai ta­nyavilágban? — Kicsiben kezdtük, eleinte mindössze ISO könyvünk volt. Ma viszont már 294, 1400 tanyasi lakos közül 105-en kölcsönöznek, rend­szeresen könyvet, pedig azelőtt nem sok lehető­ségük nyílt az embereknek Mi- kebudán és környékén, hogy olvassanak, mert, sajnos, a fel- szabadulás előtt olyan embe­rek is akadtak a vidéken, akik hadilábon álltaik az abc- vel. Uradalmi birtokon élt a míkebudai lakosok zöme és a föld tulajdonosainak nem volt szívügye, hogy béreseik és napszámosaik olvasni tudja­nak. Ma természetesen más a helyzet, gyakran jönnek a könyvtárba egyszerű paraszt- emberek. Szívesen olvasnak könyveket, főleg magyar klasz- szikusokat, Jókait, Gárdonyit. Emellett sokszor keresnek me­zőgazdasági szakkönyveket, a dohánytermesztésről éppenúgy, mint az állattenyésztésről. Jön­nek a gyerekek is, lázasan ke­resik a mesekönyveket, az if­júsági regényeket. Recse Ferencné a szomszé­dos Sződligetről utazott Vác­dukára a tanfolyamra, ő így beszél: — Még meg sem kezdődött a tanulás, hasznom máris van. Itt lakom, innen egy ugrásnyi- ra Sződligeten, de még soha életemben nem jártam Vácdu­kán. Tíz éve vagyok könyvtá­ros, 1952-ben már voltam tanfolyamon, de azt hi­szem. hogy a könyvtáro­soknak lépést kell tarta­mok az olvasókkal, éppen ezért szívesen tanulok. Mintha az albertirsai Koller Eszter kedvéért rendezték vol- | na a tanfolyamot. Mindössze 1 két napja könyvtáros, érettsé­gi után került az olvasnivalók birodalmába. — Szeretem a könyveket, az irodalmat — mondja a fiatal lány — azt hiszem, hogy mun­kámat el sem tudnám végez­ni a most kezdődő tanfolyam nélkül. Karvász János, a tanfolyam egyik legidősebb részvevője, hetven esztendős. Váckisújfa- lun két évvel ezelőtt vette át a könyvtárat. — Elsősorban azt szeretném elsajátítani a tanfolyamon, ami az új olvasókat leginkább érdekli: \ szeretnék minél többet tudni a mezőgazdasági szakirodalomról — mert nálunk elsősorban ezeket a könyveket keresik az emberek — mondja mosolyog­va. — A váckisújfalui fiatalok is állandóan ostrom alatt tar­tanak, mert az ifjúság valóság­gal falja a könyveket, őket azonban inkább el tudom lát­ni olvasnivalóval, mert ugye mi fiatalok megértjük egy­mást!? Megjelent a községi könyv­tárosok tanfolyamának meg­nyitóján Debreceni Imréné is, a megyei könyvtár vezetője. — Örömmel látom a részve­vők tanulási vágyát — állapí­totta meg — s azt hiszem, hogy a tanfolyam eléri kitű­zött célját, bővíti a községi könyvtárosok tudását — mon­dotta Debreceni Imréné. — Oktatásukat állandóan napi­renden tartjuk, jövőre is ter­vezünk hasonló tanfolyamot. Az olvasómozgalom állandó fejlődése ugyanis ezt kívánja. Molnár Károly A szocialista országok vasútügyi minisztereinek 6. konferenciája A szocialista országok vas- j útügyi miniszterei az idén, jú- TiuV 4—8. között Budapesten ( tartják meg szokásos évi kon­ferenciájukat. | A konferenciát kedden dél- í előtt a Gellért Szálló nagy- j termében ünnepélyesen nyi- ( tották meg. j Kossá István közlekedés- és ! postaügyi miniszter megnyitó beszédében hangoztatta: az j OSZZSD — a Vasutak Nem- ! zetközi Együttműködési Szer- j vezetőben — képviselt közle- I kedési ágak vezetői ezúttal ha­todszor tartják, meg minisz- ! téri konferenciájukat, hogy j szorosabbra vonják szakmai i kapcsolataikat. Ezek a kapcso­latok már eddig is eredmé- I nyesek voltak, és jelentős mér- I lékben segítették a nemzetkö­zi vasút-, gépkocsi és közúti közlekedés problémáinak meg­oldását. Ezek a tanácskozások a szakmai kérdések rende­zésével országaink és népeink közötti szoros kapcsolatot erő­sítik. Végezetül Kossá István a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány és a Masvar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága nevében üd­vözölte a konferencia részve­vőit. Az ünnepi megnyitó után a konferencia részvevői meg­kezdték az érdembeli tárgya­lásokat. Számos, a közlekedés fejlődésével kapcsolatos prob­lémát vizsgálnak meg. így például a gyorsan romló áruk továbbítására nemzetközi svors- és tehervonatok indí­tását, közös határállomások ] kiépítését, egységes tarifarend- | szer kialakításával kapcsola- j tos tennivalókat, sok olyan 1 műszaki problémát, amely elő- | segíti a biztonságosabb, ké- J nyelmesebb utazást, az áruk ' gyorsabb továbbítását. (MTI) MSBfÉÉfrüWmÍÉmmiimms, ■11 Ság Felépült » Hée*amti ifmrgisz Egyesület ú.i horgásztanyája (íiábor íolv.) 108 földműv*‘s- s/iivi‘tkc/c( in n kö«l ik a megyében Mint ismeretes, a tavasszal ( lezajlott í'öldművesszövetke- zeti közgyűlések alkalmával átszervezésre, illetve átcso­portosításra került sor a me- j gyében. A gyakorlati tapasz- j tálatok alapján kiigazították j az arányokat az állami és a szövetkezeti kereskedelem, va­lamint vendéglátóipar műkü- i désj területe között. Az újra­rendezés legfőbb jellemzője az, hogy a mezőgazdasági jellegű területeken bővült a : földművesszövetkezeti hálózat, más vidékeken pedig az ál- , lami érdekeltség erősödött. Ennek megfelelően 108 föld- j művesszövetkezet működik < most a megyében, több mint 200 helyi szervvel. Az áteső- j portosítás lehetővé teszi, hogy ' a földművesszövetkezetek \ még hatékonyabban szolgál- ' hassák a falvak, a termelő- j szövetkezeti parasztság igé- J nyeinek kielégítését az áru- ; ellátásban, vendéglátásban, j valamint az ipari tevékeny- j séggel. Felállítják Katona József szobrál Kecskeméten Katona József szülővárosá­ban, Kecskeméten nagy sze­retettel ápolják a nagy ma­gyar drámaíró emlékét. No- v mberben lesz az író szüle- j tésének 170. évfordulója, j amelyre már most készül a I város. Az ünnepség élőké- ; szítésére bizottság alakult, \ amely összegyűjti, rendezi és j irodalmi múzeumba helyezi el a Katona József életéről, munkásságáról fellelhető do­kumentumokat. A Katona Jó­zsef Színház új rendezésben mutatja be a Bánk bánt. A városi tanács és a városi párt- bizottság a főtéren emlék­művet állíttat az író tiszte­letére. A szobrot Vígh Ta­más budapesti szobrászmű­vész mintázza. (MTI) Izgalmas csengő-vita címmel közleményt olvastam a június 14-én megjelent ol­vasók fórumában. A panasz­ra az alábbiakat válaszolom: A cikkben írtak alapján vizsgálatot indítottam. Meg­állapítottam, hogy a cikk író­ja nem mindent a valóság­hoz hűen írt meg. Ugyanis a kisalagi járat a késés el­lenére is elérte Dunakeszinél a váci csatlakozást, így senki sem késhetett le a váci busz­ról. Egyébként az autóbusz vezetőjét és kalauzát a for­galmi utasításban előírtak be nem tartása címén fegyelmi- leg felelősségre vontam. Tóth Mihály, a 16. sz. Autóközleke­dési Vállalat igazgatója. Mi jár az új konyhabútorhoz ? Június 12-én a monori bú­torüzletben vásároltam egy új konyhabútort, amelyhez nem adtak zárrózsákat és fi­ókgombokat. Ezt szóvátet- tem az üzletvezetőnek, és ő tudtomra adta, hogy a hiá­nyolt dolgok bent, a konyha- kredenc fiókjában találha­tók. Erre viszont az eladó felvilágosított, hogy a fiók­ban nincs semmi, mert ezek a dolgok nem járnak az új konyhabútorhoz. Ez úton ké­rem, hogy döntsék el az ez ügyben illetékesek, hogy jár-e, vagy nem jár a kony­habútorhoz a kellő felszere­lés? Piros János, Csévharaszt, állami gazdaság Címzett: a Budapest vidéki Postaigazgatóság Első panaszunk — a tábor­falvi fiókposta ügyében — február 23-án jelent meg Az olvasók fórumában. Akkor azt hittük, hogy a négy éve húzódó probléma rövidesen megoldódik. De úgy látszik, tévedtünk. A tanácsházán — mint is­meretes — a posta részére helyiséget biztosítottunk, a kábel lefektetése megtörtént, a kapcsolószekrény és a táv­beszélő-fülke megérkezett, s a múltkori cikk eredménye­képpen annyit elértünk, hogy a kezelőablak is elké­szült. A Pest megyei Hírlapban megjelent cikkünkre a posta- igazgatóság által adott vá­laszt nem tartjuk kielégítő­nek. különösen azért nem, mert a postaigazgatóság több­ször megígérte, hogy, helyszí­ni tárgyalásra jön, de ez mindenkor elmaradt. A Pest megyei Hírlapban többször olvastam panaszt a Budapest vidéki Postaigazgatóságra és örömmel tapasztaltam, hogy ezeket a panaszokat az igaz­gatóság minden esetben or­vosolta. Szeretnénk, ha a mi ügyünk is megértésre találna. Kanyik József vb-titkár, Táborfalva A vecsési autóbusz három megálló hosszúságú útvo­nalát tíz-tizenöt perc alatt lerohan­ja, és ennek elle­nére mégis két fo­rint hetven fillért kell fizetnünk az autóbuszjegyért. Ez nekünk, nyug­díjasoknak. külö­nösen borsos ár, mivel sokan be­tegek vagyunk, s kezelésre a lőrin­ci SZTK-ba já­runk, s ezt az autóbuszköltséget nem térítik meg. De érdekes az is. ha valaki csak egy megállót uta­zik (strandfürdő­ig), ugyanúgy a két forint hetven fillért kell meg­fizetnie, mint aki mind a három megállót leutazza. A Béke téren és a vecsési végállo­máson nincs váró­fülke. Elég sűrűn járok a vasas szak- szervezetbe, így a magam bőrén tapasztalom, hogy mit jelent télen, zord, hideg idő­ben, ólmos eső­ben, gyakran fél­órákig a buszra várni. Nagyon el­kelnének ezek az autóbusz-várófül­kék mindkét meg­állónál. Sajnos, a tanácsnak nincs erre elég fedeze­te. De ha össze­fogna a község, nem tudnánk-e kevés fedezetből is megépíteni a váróhelyiségeket? Perina János, a vecsési nyugdíjas-bi­zottság elnöke Vecsés, Mária u. 17. Jár-e szülési segély? Bálint Balázsné, nagykő­rösi olvasónk (Nyárkútrét, második járás, 6. sz., Hunyadi János Tsz) levelében azt ki­fogásolja, hogy második kis­gyermeke születése után — habár férje tsz-tag — nem kapott szülési segélyt. A ceglédi SZTK-ban azt kö­zölték vele: ha nyolcvan munkaegységet tud igazolni (mármint az asszony), csak abban az esetben részesül­het segélyben. Jogos-e így? Olvasónk kérdésével az SZTK megyei alközpontja szolgáltatási osztályának ta­gozatvezetőjéhez, Soltész Ká- rolynéhoz fordultunk, aki a következő választ adta. A fennálló rendelkezések értelmében az asszony, ha tagja a tsz-nek, jogosult a segélyre. Ha csak a férje tsz-tag, de az asszony bese­gítő tagként az előző eszten­dőben eléri a nyolcvan mun­kaegységet, a segély ebben az esetben is jár. Ha az asz- szony csak egy munkaegysé­get teljesített, de három tíz éven aluli kisgyermeke van és miattuk nem tudott töb­bet dolgozni ((besegítő tag­ként) — így is jogosult a szü­lési segélyre. Olvasónk leveléből megtud­juk, hogy neki ez csak a má­sodik kisgyermeke, férje jól dolgozott a tavalyi évben (340 munkaegységet teljesí­tett), az asszony viszont nem végzett munkát a tsz-ben. Amennyiben olvasónk férjé­nek segített, és az asszony által elért eredményeket is a férj munkaegység-könyvébe jegyezték be, .. így atsz-nek meg kell állapítania, hogy az asszony dolgozott-e annyit, amennyi megfelel nyolcvan munkaegységnek. Ha igen, ebben az esetben jár olva- sóhknak a szülési segély« Ha nem, a segély kiutalására olvasónk nem jogosult. Ezek a mai fiatalok! — Nahát, ezek a mai fiata­lok! — mondta fejcsóválva, gúnyos, rosszalló hangsúllyal Por, por, por Június 27-én, reggel hat óra tájban, amikor a ceglédi piacra mentem ellenőriz­ni, alig láttam a piacot söprő em­bereket, mert olyan nagy por­felhőt kavartak. Pedig ők a tiszta­ság érdekében fog­jak seprűt a ke­zükbe —, de mi­lyen tisztaság az, ahol a földről ösz- szeszednek ugyan minden szemetet, hulladékot, és köz­ben a felszálló porral beszennye­zik az élelmisze­reket? A földmű­vesszövetkezet és a termelőszövet­kezetek itt. ezeken a standokon áru­sítják a tejet, saj­tot, túrót és gyü­mölcsöt. A gyü­mölcsöt le lehet mosni — így meg­szabadítják a por­ral együtt rára­kódó millió baci- lustól. De miß kezdjenek a vá­sárlók a tejtermé­kekkel? Az áruk higié­niáját — vélemé­nyem szerint —, nem a vevőknek kell biztosítaniok, hanem a városi tanácsnak. Hiszen a tanácsnak van locsolóautója. Nem lehetne az autó útvonalát úgy megállapíta­ni, hogy a piac seprése előtt a pi­acteret is alapo­san fellocsolja? Kardos Sándorné, felügyelő­bizottsági elnök Cegléd, Kátai út 43. egy idősebb hölgy. S ha va­laki azt hiszi, hogy ezt a megjegyzést valamilyen tisz­teletlenség, vagy durva tré­fa váltotta ki a hölgyből — az téved. A megjegyzés egy vasár­nap délelőtt hangzott el a Móricz Zsigmond körtérről a Kamaraerdő felé haladó HÉV-en. Kék inges, piros nyakkendős kiszisták és fe­hér in.ges, piros nyakkendős úttörők ültek az egyik kocsi­ban, rendben, fegyelmezet­ten. S amikor a végcél felé közeledett a vonat, a fiúk és lányok — akik kirándulni indultak a Kamaraerdőbe — énekelni kezdtek. Úttörőda­lokat, népdalokat, mozgalmi indulókat. ügy látszik ez piszkálta fel a régimódi eleganciával öl­tözött idősebb hölgy ellen­szenvét, ez indította arra, hogy á már említett kijelen­tést te.gye, s szavait megtold­ja a következőkkel: — Látod, ezek az istentele­nek ... Ahelyett, hogy az anyjukkal templomba men­nének, egésznap az erdőben viháncolnak. Bezzeg a mi időnkben! A másik hölgy, akinek ez a mondat szólt, csak bóloga­tott, s az elmélázás és a jo­gos felháborodás tükröződött az arcán. Kedves hölgyeim! Akkor nem akartam közbeszólni. De higgyék el, ez a fogalom: „bezzeg, a mi időnkben” már végleg a múlté. A mai mi időnk más, másképp élnek, más célok felé törnek a fia­talok. Tudom, ez bosszantja, felháborodásra készteti önö­ket — de hiába, mert ezen a dolgon önök már úgysem tudnak változtatni. Térj András, Érd

Next

/
Oldalképek
Tartalom