Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-25 / 173. szám

MONOR o VIDÉKE r .. 1 . ^ ■. . • A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • 1 III. ÉVFOLYAM. 113. SZÄM 1961. JÜLIUS 25 KEDD , SZEGÉNY EK‘ Egykedvűen sétáltam X. Község Y. utcáján. Az egyik csinos, új, vagy nemrég reno­vált ház nyitott ablakából két­ségbeesett gyerekhang ütötte meg a fülemet — De mama„ most nincs nagyböjt! — Mondtam már, kisfiam, hogy nem jut több. Van a lei­nek télik, nekünk nem. Ke­nyéren és vizen sem lehet éhenhalni. Megmondom őszintén, meg­kapott ez az elkapott beszél­getés. A. pillanat tört része alatt megtelt szívem részvét­tel az ismeretlen kisgyerek iránt, aki éhezik — a mamá­ról nem is beszélve. Le licit s- meretfurdalás gyötört, mivel egy félórával előbb vacsoráz­tam. Lábam gyökeret vert, a torkom elszorult, nem tud­tam tovább menni. Akaratla­nul is végighallgattam a ma­ma és fia közötti párbeszédet. — Az lehet, hogy nem ha­lunk éhen, de már napok óta így megy és én nagyon unom. — Ne gyötörj annyit! Tu­dod, hogy jövő hónapban, ha megjövünk a nyaralásból, TV-t akarunk venni. — Hurrá, éljen a kenyér és « víz! Mintha fejbe vágtak volna. Azt hiszem, rögtön megszűn­tem sajnálni őket. Pedig nem volt fzép tőlem. Hiszen olyan szerencsétlenek: nekik nem te­lik és nincs mit a tejbe aprí­tani. Szegények... Ha jól emlékszem, egy va­donatúj Pannónia mótorke- vékpárt is láttam az udvaron. B. Z. JÁRÁSUNK ÉSZAKI RÉSZÉBŐL JELENTJÜK: Minden tsz maximális erőbevetéssel végzi az időszerű munkákat Xufjyii a ewi i fft/ii m 0 les lopás Egy ismerősöm panaszko­dott 'a minap: — Képzelje, már érett volt az őszibarackom. Miért is nem szedtem le?! — Mi történt? — kérdeztem, sejtve, hogy valami nincs rendjén. — Föl nem foghatom, hogy lehetett egy tolvajban annyi kapzsiság. Olyat már láttam, hogy a gyerekek megrakják zsebeiket, sőt, még az ingderé- kot is, de azt hiszem, az én káromhoz hasonlóról még nem hallott maga se: minden barackot, az utolsó szemig le­szedett. Most ott áll a fa üre­sen. Szomorú dolog valóban. Virágot, csókot — talán — szabad lopni, de őszibarackot — pláne ilyen mértékben —, ez nem áll. Már csak az hiány­zik, hogy a tolvajnak humor­érzéke is legyen. Akkor az­tán legközelebb keresztfű­résszel indul „munkára” és valóban az egész fát elviszi. Még szerencse, hogy a felsza­badulás után az ipart is szo­cialista iparrá szerveztük át, mert ez a nagyüzemi gyü­mölcstolvaj most hamarosan konzervgyárat nyitna! B. A. Kerékpárokkal indultunk hosszú kőrútunkra, melynek célja a rnendeu tápiósápi, úri tsz-ek meglátogatása volt. Első állomásunkon, a men- dei Lenin Tsz-ben a cséplés folyt éppen. Sass Kálmántól tudtuk meg hogy minden gép dolgozik. — 600 hold gabonánk volt — tájékoztat Sass elvtárs — ennek egyötödét kombájnnal arattuk le. a többit meg amint látják, most csépeljük. Vasár­nap is dolgoztunk. A fogatosok szinte éjt- nappallá téve hordanak, s ez folyamatossá teszi a munkát. Augusztus 10-re szeretnénk mindennel ké­szen lenni, azaz szeret­nénk. ha addigra minden gabonánk a tárolóhelyek­re kerülne. — Van elegendő hely? — Sajnos ez a legnagyobb problémánk. A magtárunk nagy részét a Terménytőrgalmi Vállalat, használja, s így mint­egy 45 vagon befogadó képes­ségű magtárba mi csak 15 va- gonnyi gabonát tárolhatunk. A többit a két iskolában he­lyeztük el, de mi lesz. ha meg­kezdődik a tanítás? Önerőből nem tudunk építeni, ez a kö- zösködés, pedig egyik félnek sem jó. A megoldás az lenne, ha visszakapnánk a magtá­runkat. Még be sem fejeztük a cséplést, s máris osztot­tunk búzát, árpát a tagok­nak. 300 hold másodvetést terveztünk, ezzel is ké­szen vagyunk. A dinnyeföldön átvágva. Kovács Károlyt ,és Czibolya j Istvánt szólítottuk meg. mi­lyen termésre számítanak. — Nem használ az idő, hű­vösek a hajnalok, esőnk sincs, nem sokra számítunk. 30 hold dinnyénk van. de láthatják milyen apró még. Ha lesz is ebből valami, csak szezon vé­gén jutunk vele a piacra. — Mégis, milyen termést várnak? — Nem akarom a súlykot elvetni. Jó közepes termés lesz. mintegy 30 mázsa hol­danként. Sajnos ez a tavalyi­hoz képest nagyon kevés. A tápiósápi Petőfi Tsz ta- bányi körzetében 14 asszonyt és egy férfit találtunk. Pálin­kás Ferencné részéről furcsa, de kedves fogadtatásban ré­szesültünk: — Na végre. Már azt hit­tük. rólunk soha nem emlé­kezik meg senki, hiába vég­zünk jó munkát. — A környék legszebb paprikatáblája a mienk. Meg is dolgozunk érte — mondja Zemen lstvánné csapatvezető. A közben odaérkezett Lász­ló Ferenc kertésztől tudjuk meg. hogy valóban jól dolgoznak a tabányi körzet asszonyai. — H,át bizony, sok baj volt itt addig, amíg ilyen szép lett ez a tábla. Sokáig nem kap­tuk meg az üvegházak kere­teit. Most láthatják maguk is, milyen eredményt értünk el 3—3 és fél hónap alatt. Néz­zenek ide! — s mutatja, hogy egy-egy tőn 6—7 paprika is van. Némelyik már almanagyságú (paradicsompaprika). — 8 vagonra leszerződtünk a Hatvani Konzervgyárral, de 10—11 vagonra számítunk. Meg is lesz, ha az asszonyok továbbra is ilyen szorgalma­sak lesznek. Még folyik a hor­dás és a cséplés is. Nagyon szép termés ígér­kezik. Távozóban vagyunk már, ami­kor az egyik fiatal menyecske megkérdezi: — Benne leszünk az újság­ban'' — Benne. — Akkor jól van — nyug­szik meg, s visszaiva ioi a töb­bi közé és kapálnak serényen, tár adhatatlarml. Az Üriba vezető út volt a legkellemetlenebb szakasza kőrútunknak. Nagyon rossz út! Nem lőhetne kijavítani? A Béke Tsz irodájához már gya­log érkeztem. (Tengelytöréssel toltam a biciklit mintegy 1200 métert.) Az irodában Kurimsz- Ici József kínált bennünket hellyel. Érdeklődésünkre a következőket mondta el: Az aratást időben befejez­tük, bár a gépek korsze­rűtlensége miatt sok bosz- szuságunk volt. Szombaton lencsét és borsót csépeltünk. A hordást, a ga­bona cséplését hétfőn kezdtük meg. Az árpát kombájnokkal arattuk, azzal rendben is vol­nánk. Raktáraink megfelelők, előkészítve várják a gabonát. Naponként több száz mázsa búzát szállítunk Kákára. Süly- be. de engedi is a termés. Búzából 10, árpából 11 mázsás átlagra számítot­tunk, s mind a kettő 10— 12%-kal lett több. Kertészetünk is szép. 100 mázsa uborkára szerződtünk, de a községet is maradékta­lanul ki tudjuk elégíteni zöldségfélékből. Az idén még a tavalyi járadé­kokat is ki tudtuk fizetni a tagoknak. Az arátórészt is osztjuk már, s a tagság kezd bizakodni, a munkakedv egyre fokozódik. Sokkal többen dol­goznak most, mint az elmúlt évek bármelyikében. Befejez­tük a kukorica második és a cukorrépa harmadik kapálá­sát. A brigádok. Szekeres István mezőgazdász útmutatásával, heti munkaterv alapján dol­goznak. Lemaradás nincs. Ép­pen a múlt héten foglalkozott a tanácsülés a tsz pénzügyi, gazdasági helyzetével. Min­denki bizakodva néz az évvé­gi zárszámadás elé. A tanács­ülésre meghívtuk a lakosságot is. Sokan eljöttek, ami azt bi­zonyítja. hogy érdeklődnek a tsz munkája iránt. Bukta Antal Bosszantó eset Úriban jártam a múlt hé­ten. Mivel reggeli nélkül jöt­tem el otthonról, délfelé meg­éheztem. Betértem hát az élelmiszerboltba. Legnagyobb meglepetésemre kenyér nem volt, s felvágott, sajt, gyü­mölcsíz utáni érdeklődésem­re is sorban nemmel felelt a kiszolgáló. Végül, mivel nem láttam a környéken másik boltot, többnapos zsemlét et­tem, amelyet a bolt egyetlen férfieladója — gondolom, az üzletvezető — e szavak kísére­tében nyújtott át: — Ezt is meg lehet enni „egyszer”! — Hogyhogy egyszer? Még olyan zsemlét nem láttam, amelyet kétszer is megehet az ember. Tehénistállót épít Kiss János és Stász Márton a vecsési Zöld Mező Tsz-ben (Foto: Kalotay) ÜDVÖZLET A TÁBORBÓL A gyömröi Zalka Máté KISZ-szervezet Lillafüred kö­zelében, Garadnán táborozik. Vagyis inkább, hogy egész pontos legyek, Hárskúton. A hét végén meglátogattam őket. Sok táborozó kért meg, hogy az otthoniaknak adjam át üdvözletét, és mondjam el: nagyon jól érzik magukat, a jó kosztból sokat esznek — és még többet pihennek. Amikor odaérkeztem, éppen egy kis csoport indult Lilla­füredre — gyalog. — Mi az a hét kilométer? — mondja legyintve Gyuri Laci, s a többiek — Mocsári Feri, a Balogh-tesfvérek, a Widder- és a Kakucska-házaspár — rá­bólintanak. A táborban maradottakat impozáns tűz mellett találtam. A vidám énekszót érkezésem vágta el. Baranyiné, Mada­rászná. Szabó Sándor, Kalo­tay Gabi, a Mózes- és Bódis- házaspár, Radványi Barna és Gyarmati Sanyi, de még az apróságok is kérdésekkel tá­madtak rám: — Mi újság otthon, nem üzent senki? Késő volt már. amikor ..há­zigazdáimmal hazamentem". A sátor lakói lábat mostak tiszteletemre, igy én is kény­telen voltam e műveletnek alávetni magam. Mosdás után ijedtek rám: — Igaz is, nem vagy éhes? Van még egy kis „maradék” vacsora. Bizony, megörültem. S aztán, amikor a „maradékot’’ sorban elém rakták, egyik ámulatból a másikba estem. Fél kilónyi juhsajt, lekvár, fánk, egy kanna tejeskávé, gu­lyásleves, rizses hús. Most légy okos: melyiket válasszam?! Végül négy zöldpaprilca és két bögre kávé kíséretében a saj­tot ettem meg. j Az elalvás előtti beszélge­tés során tudtam meg, mi­lyen is a táborozok élete. Hal­lottam kirándulásokról, me­lyek Miskolc-Tapolcát, Lilla­füredet, a Herman Ottó Me­SPORT Monor—Vecsés 4:1 (3:0) TÁBORI FODRÁSZ Kezdés után mindkét csa­patban öt játékost cseréltek, ifistákat állítottak be. A ' má­sodik félidőben kapkodóvá, bi­zonytalanná vált a játék. Ez a játékoscseréből adódott. Sá- ránszki szabálytalanul akasz­totta a vecsési csatárt, ezért a játékvezető 11-es ítélt. A ve- csésiek ezt értékesítették. (3:1). A félidő végén Stettner góljával beállította a végered­ményt: 4:1. I sí? VV<W; TÁRSADALMI MUNKA Áj Vasárnap reggel 5 órától déli íz 12 óráig 29 szurkoló dolgozott 'I serényen a vecsési sporttelep \i helyreállítási munkáiban. A ! vecsési sportvezetőkön kívül ott láthattuk az idősebb kor­osztály képviselőit, mint pél- , dául Ligeti Istvánt és Jánya | Antalt, valamint a legfiatalab- ? bakai: a 10 éves Fekete Csa- 4 bát, Fekete Istvánt, Kiss Győ- ; zőt és másokat. Dicséretes em- ; nek a 29 szurkolónak a mun- Skája, de vajon hol maradtak j a többiek? A sportkört nem- ; csak akkor kell támogatni, ! amikor minden simán megy, (Kútvölgyi Mihály felvétele) < hanem olyankor is, amikor bajban van. Mindenesetre 20 ezer téglát letisztítottak, s ez is nagy lépés a sporttelep hely­reállításáért végzett munká­ban! (Sz-) nedékházat, a Vidróczki bar■ lángot ismertették meg < gyömrőiekkel, de a kömye ző csúcsokat sem felejtett' ki a tevékeny túraszervező a „Szabó-család" feje. Megtud­tam, hogy a fizikai olim- piász ügyességi versenyét Ba­logh Attila nyerte Szabó Sán­dor előtt, a lányoknál: Ko­kainé Bódisné előtt. Utoljá­ra — de nem utolsósorban — mondták el hálótársaim, hogi a mindenki számára kötelező. jelmezversennyel egybekötött tábortűz nagydíját a Mózes- házaspár vitte el Madarász­ná elől, aki „pléhbaba” volt. Micsoda csörgés lehetett, ha megmozdult — gondoltam. Nagyon jót aludtam, s a szép vasárnap reggel sok­sok váratlan, de egyben igen kedves meglepetést hozott. A vendég — ez én voltam — számára is kötelező reggeli tornát a tábor vezetője, Rad- ványi Barna elvtárs vezette. Remélem, nem sértődik meg, de mint tornatanár, még szak­mai továbbképzésre szorul (akárcsak én a szerkesztésben). Reggeli után, vidám nap­sütésben néztem meg, mi­lyen is a tábor. Talán köz­helynek hangzik, de nem tu­dok mást mondani, mint hogy festői környezetben idilli ké­pet nyújt. A hegyek jóságos, vigyázó óriásként fogják kö­rül a völgyet, benne azt a kis tisztást, melyet a forrás tesz igazán otthonossá, kényelmes­sé — felejthetetlenné. Jobb helyet nem is lehetett volna választani. A kicsinosított sátrakról ér­dekes dolgot tudtam meg: külön neve van mindnek. Hosszú felsorolás helyett csak a legérdekesebbeket mondóm el: a Dollár-sátorban a Bó- dis-család lakik. A közked­velt Jancsi bácsi, a tábor gaz­dasági vezetője, így hát ta­láló az elnevezés. Mocsári Feri egyedül la­kik egy kis sátorban, a vörös hajára célozva, sátrát Vörös Magánynak keresztelték. Radványi, Gyarmati, Kalotay a Bicska Maxi-sátor lakói. Én $ is itt „szálltam" meg, s meg- ,J tanultam a kuldusoperából vett indulójukat is. '4 Nem volt nálam gép, kü- '4 lönben lefényképeztem volna £ Kakucska Jóskát és Gyuri £ Lacit. Ügyeletesek lévén, no- £ kedlit kevertek és szaggattak. 4 Bódis János is a konyha és a 4 tűz körül háziaskodott egész 4 vasárnap délelőtt. Ebédnél •S tudtam meg még egy érde- \kézségét x ^ — Nézzétek, Baranyi Pali 4 még tud enni! y ^ Kérdezősködésemre elmond- 4/ ták, hogy szombaton fánk '4 volt ebédre és utána fánkevő £ versenyt rendeztek. Hármat 4 kötelező volt megenni, a '4 többiért egy-egy pont járt. A $ fiúk közül Baranyi Pali hét- $ tel, a lányok részéről Csontos % Piri öttel lett a győztes. Blaskő Mihály I -----~ M AI MŰSOR I 4 Mozik y 4 Gyömro: Napkelte előtt, Mas­ílőd: Négyen az árban. Monor: ÍOsztravai gyors. Pilis: Mozart. 4 Táoiósüly: Kettétört amulett. Ve- 4 esés: Főnyeremény. I --------­I ANYAKÖNYVI HÍREK I Gyömrö y 4 Házasságot kötött: László K. 4 József és Jeles Etelka. 4 Elhunyt: prekler Mlhályné Her- siczki Anna »1 éves. rendezett vasárnap délelőtt a monori sportegyesület. Jelent­kezhettek az 1943—44—45—46- ban született fiatalok. A sport­pályán 19 fiatal jelentkezett. Petrányi József edző vezetésé­vel kétszer 30 perces mérkő­zést játszottak. A jelenlevő Játékos-toborzót sportvezetők és szurkolók bí­rálata alapján,hét fiatal: Széli, Magócsi, Burján, Barna, Haj- ducsi és a Zlinszky-íivévek ke­rültek be az ifjúsági keretbe. Példamutató ez a toborzó valamennyi sportegyesület ré­szére. így kell helyesen és jól jár.,. Nemrég jöttem haza, tavaly a mezőhegyesiéket ed­zettem. Második helyen vé­geztek a megyei bajnokság­ban. — Mi a véleménye az üllői csapatról? — Van fantázia, van lelke­sedés ezekben a fiatal játéko­sokban. Az állóképességet azonban fokozni kell, és gyors keresztlabdákkal a széleken in­dított támadásókat kell sokat gyakorolni. Csapatunk a ta­valy szerepelt játékosokból áll — Ldczkó kivételével — aki a Ceglédi Vasutas színeiben szerepel ezután. Helyt kap a csapatban az ifjúsági Czompó, Mellis és a visszatért Rakó is. Bízom abban, hogy az együt­tes az év végén az elsők kö­zött végez majd. Ehhez azon­ban a szurkolók sportszerű buzdítása is szükséges. •— Meg­lesz! K. S. Detrich Ferenccel, az Üllői VSC új edzőjével az üllői vas­útállomáson beszélgettem. Vo­natra vártunk. Jól kisportolt, barnára sült, energikus sport­ember. A huszas években a nagy MTK-ban kezdte. „Ette” a tartalékok keserű kenyerét. A Braun, Molnár, Őrt, Opata, Jenni összetételű „arany csa­társorba" egy-egy játékos sé­rülése esetén került csak be. Majd Debrecenben — az ajkkor Európa-szerte ismert Bocskai csapatban próbált egy ideig szerencsét. — Később vándorbotot vet­tem a kezembe, mint annyi más labdarúgó abban az idő­ben. Olaszországban a már akkor is klasszisnak számító Fiorentinánál kötöttem ki. Az „Azzurik” csatársorának köze­pén két éven keresztül gólre­korder voltam. Az idő azonban a futballisták feje felett is el­Esti beszélgetés az edzővel '4 A megyei Jubileumi Kupa- 4 mérkőzések 3—i. helyéért : mérte össze erejét vasárnap } délután Monoron Monor és '4 Vecsés csapata. 4/ A mérkőzést mindkét csa- ^ pat végig sportszerűen küz- 4 dötte végig. Már az első fél- 4 idő kezdetén Monor elhúzott '4 Godina és Csendes góljával, í (2:0). A monoriak továbbra is * szép támadásokat vezettek, és I az első félidő végén Kéri még 4 egy gólt rúgott (3:0). •— tervszerűen biztosítani az utánpótlás „felfedezését”. A későbbiek során — a rendsze­res foglalkoztatással — pedig a nevelését. Nem szabad csodálkoznunk azon, hogy Monor évről évre szebb és jobb eredményeket ér el a sportban. „Csak" ez a tit­ka.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom