Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-02 / 154. szám
roNOR OVIDÉ • A pest: megyéi hírlap különkiadása MUNKA KÖZBEN MARIKA III. ÉVFOLYAM, 94. SZÁM 1961. JÚLIUS 2, VASÁRNAP HÉT VIRÁG Módos Anna szép leány, szélben elszórt hét virág Óbor-ízű ajkain két szál bordó mályva nyit Dáliáké termete, karcsú, könnyű, jegenye Olyan mint a tulipán: arca kerek és vidám Somfa-virág a haja, lágy, mint a fák sóhaja Akácmézekkel teli édes fürtök mellei Nefelejcsek kékje ring szeme fényes rétjein Nyíló jázmin jó szagát érzed bársonyos nyakán... Anna szélbeszórt virág, hol vágy kedves, merre jársz? Gábor Iván ELNÖK AZ ÁRPÁBAN — Vizes ez az árpa, elnök elvtárs. Nézze csak meg! A bényei Népfront Tsz asz- szonyai kíváncsian fogták körül a lehajolni készülő, testes elnököt. Valamennyien mosolyogtak, hamiskásan össze- összdkacsingattak. Az elnök mit sem gyanított. Ekkor, hangos sikongatások közepette, a tizennégy asszony egyszerre megragadta, s beletemette az árpába, úgy, hogy csak a feje látszott ki. Ki sem engedték onnan, míg meg nem fizette a váltságdíjat, a tizennégy üveg sört. Régi szokás Bényén, hogy cséplés után betemetnek valakit az árpába, s nem engedik ki onnan váltság nélkül. Ennek esett most „áldozatul” Böszörményi András, a ts<t, elnöke. Amint kibányászták az árpa közül, mindjárt intézkedett: — Hozzák a sört, de azonnal! Néhány perc múlva az asz- szonyök már vígan itták a sört elnökük egészségére, s a gazdag termésre. Derűs, bizakodó a hangulat Bényén. Minden ok megvan rá. Jól haladnak a munkával — tegnap pedig már munkaegység-előleget fizettek, január 1-ig visszamenően. A pénz mellé árpát is kaptak: munkaegységenként másfél kilót. — skay — ÉRIK A GYÜMÖLCS (Földváry Iván rajza) mai műsor Mozik Ecser: Légy jó mindhalálig. Gomba: Próbaút. Gyömrő: Sevillai borbély. Matiné: A vakmerő szív. Maglód: A kolostor titka. Matin*: A világ teremtése. Mende Zápor. Monor: V: Egy évig tartó út (szélesl. Matiné: A nap bolygója voltam. H: Messzi utca: Nyáregyháza: Alázatosan jelentem. Péteri: Mennyei pokol. Pilis: Seiler utca 8. Matiné: Kati és a vadmacska. Tápiósáp: Ellopták a hangomat. Tápiósüly: Veszélyes út. Úri: Az Eiffel-to- rony árnyékában. Üllő: Különleges megbízatás. Matiné: Nehéz kesztyűk. Vasad: a nagy kék országút. Matiné: A kis ponty kalandjai. Vecsés: V: Dúvad (széles). Matiné: Kis csalogány. H: A riksakuli (széles). A vecsési határból jelentjük: Szorgos munkában a Losonczi-brigád Mozgalmas élet a szőlőkben Hordóban a kapros káposzta Határszemlénket a Zöld Mező Tsz burgonya- és paradicsomtábláján kezdtük el. Szopper Gáspárt, Matheisz Józsefet és Füleki Mártonnét szorgos munkában találtuk. Gyomot irtottak. Igaz, volt is mit. A paradicsomtáblán elvégezték már a gyomirtást, a burgonyánál még maradt visz- sza közel negyven sor. Azon dolgoztak. Becslésük szerint a paradicsom is, a burgonya is jól fog fizetni. Utunkat a ceglédi főútvonal mentén folytattuk. Itt is, ott is dolgos emberekkel találkoztunk. Teichter Ignác bácsi és felesége, valamint Frü- wirth Mihály és sógora a tsz-ben végzett napi munkájuk után a háztáji szőlőkben dolgoztak. Mint megtudtuk, negyedszer permeteztek. Jó munkájuk eredményeként gyönyörű termésre van kilátás. Tovább barangoltunk a község peremén, míg végre eljutottunk a Zöld Mező Tsz juh- álláson dolgozó aratóihoz. Munkában találtuk a Loson- czi-brigádot. De nem is akármilyenben ! Napok óta kora reggeltől késő estig dolgozik a brigád tizenkét tagja. Mintegy család, úgy összefogtak és összeforrtak a közös munkában. Nem hajtják egymást, mégis úgy megy a munka, mint a karikacsapás. Két aratógéppel dolgoztak, s a- kévekötőkígy ..»..lépést tudtak tartani aratóikkal. A Losonczi és Sarkadi „kettős” — apák fiaikkal — Dobozi János, Almási Tamás. Jarabik János és a többiek a tsz legszorgalmasabb tagjai közé tartoznak. Utunk befejező állomása a tsz irodája volt. Itt Albrecht József párttitkár és Horváth Boldizsár agronómus elvtár- sak örömmel újságolták, hogy 54 iskolásgyermek 120 mázsa burgonyát szedett fel a nap folyamán. Munkájukat nemcsak ők dicsérték, hanem a gyerekek napi keresete is önmagáról beszélt. Meghaladta a 60 forintot! Egyébként exportra két vagon, a pesti és helyi piacra is elegendő burgonya került a tsz-ből. Néhány szorgos asszony dolgozott még a tsz-iroda udvarán. Kapros káposztát készítettek el hordókban, savanyításra. Ezek a derék asszonyok — Már Sebőné, Kűri Mátyásáé és társaik — egésznapi munkájukon felül készítettek el öt hordó káposztát. Perger—Szalontai JÓ A KOLLEKTÍV SZELLEM A SÜLYI TSZ-BEN Érdekes eseményről adok hírt Tápiósülyről. A Virágzó Tsz könyvelöségéhez beosztott két fiatal, név szerint: Papp Ferenc és Varró Margit önkéntes elhatározásukból részt vettek az aratás munkálataiban. Mindketten már hajnali öt órakor munkába álltak. Mindez nem valami nagy esemény, de mégis feljegyzésre méltó. Azt mutatja, hogy erősödik a kollektív szellem a tápiósülyi Virágzó Tsz- ben, a tsz tagsága mind jobban közeledik egymáshoz. Krátky László A kényszerpihenő ökörjárásnak nevezik az állomással szemben fekvő kis völgyet Mendén. Valamikor itt volt a községi legelő. Innen kapta a nevét. Most a termelőszövetkezet állatállományának téli szállása van itt. A napokban ide hordták és kazalozták a szövetkezet borsóját, melyet csütörtökön kezdtek el csépelni. — Ma befejezzük — mondta Gerhard József, a tsz ellenőrző bizottságának elnök§. Tíz perccel később már két-' ségbe kellett vonnom ezt a kijelentését, hiszen a gép leállt. Hat asszonynak és négy férfinak kényszerpihenőt kellett tartania. Szóbaereszkedtünk. Néhány perc múlva őszintén elmondták problémáikat. — Legjobban az fáj, hogy nem tudjuk, mennyit keresünk. Megkapjuk reggel az utasítást, hogy ide menjünk, oda menjünk, ezt csináljuk, azt csináljuik, de aztán, hogy mi jár érte, azt zsák a jó isten tudja! — No meg, itt ez a sok kiesés a rossz gép miatt. Ezért biztos nem kapunk semmit. Se otthon, se itt nem tudunk dolgozni, csak ülünk az árnyékban. Nem jól van ez így! Jobban kéne megszervezni a munkát! — szól közbe egy férfi. Igazuk van! Az elmúlt hetekben a termelőszövetkezeteink vezetői értekezletet tartottak. Ott Szíjjáró elvtárs a járási tanács elnöke felszólalásában hangsúlyozta: minden tsz vezetőségének kötelessége tájékoztatni tagjait, hogy egy-egy munka elvégzéséért mennyi munkaegység jár. Az elvégzett vagy el nem végzett munka után pedig azt is helyes lenne a tagság tudomására hozni (akár egy hirdető- táblán), hogy kik az élenjárók, kik a lemaradók. ' íme, amit a járási tanács elnöke mondott, az élet bizonyítja, a tagok követelik azt! Egyetértünk velük. (Blaskó) Zálogcédula a retikülben Osvalda Mihály üllői lakos Vecsésen, a Lokomotív Étteremben megrendezett cigánybálon kitűnően szórakozott és __becsípett. A báb után, m ásnap reggel, egy másik italboltban tovább iszogatott. Ekkor odament hozzá egy 27 év körüli férfi és eladásra kínálta iéi a nála levő női rétikul!. Osvalda a retikült 40 forintért megvette. Otthon vette észre, hogy a retikül egyik rekeszében zálogcédula van. amelyre egy karórát tettek zálogba. Ezt a zálogcédulát egy pesti italboltban eladta Varga László üllői lakosnak. Amikor Varga az órát ki akarta váltani, közölték vele, hogy a zálogot letiltották és bevonták a zálogjegyet. A járási tanács szabálysértési előadója orgazdaság miatt Osvalda Mihályt 150 forint pénzbüntetéssel sújtotta. Ülnök voltam a bíróságon TRAKTOROSVERSENYT rendeztek szombaton Gyomron. A versenyről képes riportban számolunk be majd olvasóinknak. Ügyeletes'orv os: Monoron:, dr. Péterfíy Gusztáv, Gyomron: dr. Szekeres Sándor. A gyömrői Vas- és Fém Ktsz nagy gondot fordít az „utánpótlás” nevelésére. A megyében egyedülálló bátor kezdeményezésük már az első évben sikert hozott. Tavaly lányokat szerződtettek általános műszerészeknek. Füstös Marika, Füstös Eszti és Kovács Rózsi ipari tanutók példája bizonyítja: ha kellő gonddal és hozzáértéssel foglalkoznak a fiatalokkal, a várt eredmény nem marad el. Füstös Marika 16 éves. Olyan mint a többi hasonló korú lányka. Szarét csinosan öltözni, tánóolni, és néhaA reszeléssel is megbarátkozott már néha lopva hosszabb pillantást vet már egy fiúra. Talán alig veszi észre valaki — talán mindenki látja__ A monori, 205. számú ipari- tanuló-iskolába jár. Jó tanuló. Munkahelyén szeretik, az iskolában is. Csendes, iparkodó kislány. KISZ-tag. Nem titokzatos csodabogár már a félautomata gép sem. (De tavaly még az volt!) — Egy évvel ezelőtt még gimnáziumba akartam menni. Ekkor hallottam, hogy a ktsz műszerész tanulókat szerződtet. Ide jelentkeztem. Felvettek. Nem bántam meg! — mondja. Jól ismerem Marikát. Tudom, hogy az eltelt egy év alatt sokszor szorította össze fogát, ha nem sikerült egy-egy munkadarab, úgy, ahogy szerette volna. De tudom azt is, hogy kemény akarattal, elhatározással dolgozott tovább. Csakazértis! A „mester”, Szabó Sándor is elismeréssel szól Marika és az ipari tanulók munkájáról. — Ha így folytatják, jő szakemberek lesznek! Az első év ezt bizonyítja! Reméljük, a folytatás sem lesz rosszabb. Szöveg: Blaskó Mihály Kép: Kalotai Gábor Szabó Sándor csoportvezető a szakma „titkait” magyarázza a fiataloknak Péteri adta az első kenyérgabonát az államnak Pénteken befejezte a kombájn a szovjet búza aratás-csép- lését a péteri Rákóczi Tsz-ben. A terméseredmény kielégítő, nem pontos számítások szerint mintegy 18—20 mázsa holdanként. A Péteriek még aznap megkezdték a búza beszállítását a Terményforgalmi Vállalat raktárába, s így a járás területéről ők adtak először kenyérgabonát az idén az államnak. LEVELEK A NAGYNENEMHEZ Első levél: Fátyol-lebbentés — Invokáció Megérkezés a Városba kunságommal kapcsolatos fohászait pedig tedd ad acta, köszönöm istenem, ámen. 3. A városka — Ormon a. neve — negyvenegynehány kilométerre fekszik a Nagy Várostól. délkeleti irányban. Ha onnan jövünk, szépen ápolt földeket találunk a határban, s a serény dolgozók mellett néhány keresgélő, méricskélő embert is. Ezek — mint kísérőim elmondják — az egyik kollektív gazdaság vezetői, akik 100 hold kukorica-vetést keresnek. A tervkészítéskor — állítólag — még megvolt, s azóta senkisem látta ... Lekanyarodunk a nemzetközi útról, príma betonúton száguldunk a; város közepéig, azaz... Fékeznünk kell, s megállni. Sorompó! Semmi az egész, vígasztalom a sofőrt. Szemembe nevet: — Itt, uram? Fél óra legalább! Oszthatok? — s már keveri. osztja is a lapokat Társaimmal elmélyült ultipartiba kezdenek Én addig kiszállok, körülnézek. Mindenütt ember és mind moroa vagy szitkozódik. ki-ki vérmérséklete szerint. Egyetlen — acélkék- ruhás. sötét szemüveges — fiatalember áü csak csendben, nyugodtan, — és ír. Azt mondják, a helyi lap munkatársa, s most épp a 25. cikkét írja sorompó ügyben... Közben előttünk, a vaspályán jókedvűen szaladgál le s föl egy mozdony, a masiniszta barátságosan integet a várakozóknak. Azok visszaintegetnek ... Hosszú várakozásom közben az alábbi javaslatok jutottak eszembe: 1. Nyissanak itt egy fiókpatikát. s lássák ei nagy meny- nyiségv idegcsillavítóval; 2. A környező üzemek vezetői itt tartsák meg termelési tanácskozásaikat, röpgyűlé- seiket, hiszen itt amúgy sem lehet mást csinálni ... 3. A várakozók szórakoztatására adjanak térzenét, a ki- szisták szervezzék meg a zakatolást vagy más körjátékot; 4. Azért egy kis aluljáró sem volna rossz ... De most már fogytán a papír, drága néném. isten megáldja. kedden újból írok! (—i —a) ni. Jóemlékezetű Mikes Kelementől viszont azt tanultam, hogy ennek legjobb formája a levél, s legalkalmatosabb e leveleket a nagynéninek címezni. Éppen ezért édes néném, megbocsásson, hogy kitaláltam magát, s ne haragudjon, ha leveleimmel néhány napig most. sűrűn zavarom. (Miután összes titkaimról így fellebbentettem a fátylat a kedves olvasó előtt, megkezdem levelezésemet, elsóhajtvan illendően egy előfohászt, amely ígv hangzik): l. Segíts meg engem Utilevél- írók Külön Istene, hogy ez általam kitalált városkának kitalált embereiben nehogy is bárki magára, ismerjen, ha magára ismerne is. szánja- bánja bűneit; ha nem szánjában ja is. legalább velem, sötétben ne találkozzon, kezem- lábam ne törje; velem és ro1. Drága Tantim! • Ha a lakásomtól a munka- i helyemig kell utaznom — fél- ! óra az egész — akkor nem sze- I retem az utazást. De ha mér- I földeket kell menni —. ezret, \ tízezret —, tengereket, hegyekét, soselátott vidékeket lát- \ ni, akkor nagyon szeretek \ utazni! Illetve: szeretnék. De j már megint itt a nyár. tava- \ lyi terveim ismét kútbaestek, \ s már bizonyosra vehető, hogy • ezt a nyarat is itthon töltöm. \ De most nemes bosszúra j szántam magam. Nem megyek \ sehova — és mégsem mara- \ dók itthon! Kitalálok magam- j nak egy várost, felpattanok | 1961-es, típusú fantázia-gé- \ vemre, s elutazom! : Mivel újságíró kollégáim\ tói úgy tanultam, hogy isme- l rétién vidékekről úti tudósí- j fásokat (minél terjengősebbe- \ két!) ülik írni. magam sem \ akarok ettől a szokástól eltér„A múlt hónapban népi ülnök voltam a Monori Járásbíróságón. Tapasztalataimról szeretnék beszámolni röviden” — írta szerkesztőségünknek F. T.-né, az egyik monori üzem dolgozója. ' Az egyik emlékezetes tárgyalásunkon férj és feleség állt a bíróság előtt. A feleség, a felperes, gyermektartási keresetet adott be. Hogyan jutott ide ez a már nem fiatal házaspár, aki eddig vállalta négy gyermeke felnevelését? Apró súrlódásokkal kezdődött, amelyek mindinkább megismétlődtek. A férj idegessé, ingerültté vált. családjához késő este tért haza. Távolmaradását nem tudta megnyugtatóan bizonyítani. Amikor a felesége számon- kérte távolmaradását, olyasmire vetemedett, amit még nem tett meg: pofonvágta az asszonyt. Az asszony úgy érezte nem bírja tovább, és kimondta: váljunk el. A házasságot felbonthattuk volna, de tudtuk, hogy a család problémája nem oldódik meg. S miután a férj őszinte megbánást mutatott, igyekeztünk meggyőzni a felesénét, mennyire helytelen különélést szándéka. Munkánk nem volt hiábavaló: a feleség felengedett és férje Ígéretében bízva, megbékélt. Lejegyezte: Hj.
