Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-02 / 154. szám

A CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CEGLÉD VÁROSRÉSZÉRE

Naponta 1750 liter tejet

V. ÉVFOLYAM, 154. SZÄM.

1961. JÚLIUS 2, VASÁRNAP

A népi ellenőrzési bizottság a szociális ellátásról

A városi—járási népi ellenőrzési bizottság csütörtök délelőtt ülést tartott, melyen első napirendként a termelőszövetkezetek segédüzemágainak tevékenységét tárgyalta meg.

A népi ellenőrzési bizottság által megvizsgált termelőszövetkezetek a mezőgazdasági termeléssel, illetve a gazdálkodással összefüggő segédüzemágakat működtetnek. Olyanokat, mint a kovács-, bognár-, asztalosműhely és a szeszfőzde. Ezek a segédüzemágak jelentősen segítik a fő üzemágak tevékenységét elsősorban azzal, hogy a szükséges gépeket és felszereléseket időben ki tudják javítani. Sőt, dolgoznak az állami szerveknek és más termelőszövetkezeteknek is.

Utóvizsgálatot tartott a népi ellenőrzési bizottság a dolgozók szociális ellátásával kapcsolatban néhány ipari üzemnél. A vizsgálat célja az volt, hogy megnézze: az 1959. évben lefolytatott vizsgálat által észlelt hibát a vállalatok kiküszöbölték-e.

Megállapítptta a vizsgálat, hogy a szociális és munkaegészségügyi létesítményeket rendeltetésüknek megfelelően használják. Hiba azonban, hogy az öltözőhelyiségeket és öltözőszekrényeket az abo- nyi és ceglédi téglagyár, valamint a Ceglédi Sütőipari Vállalat dolgozói nem teljes mértékben veszik igénybe — legtöbbjük a munkahelyen öltözik át és ott tárolja munkaruháját.

Általános hiba, állapította meg a vizsgálat, hogy az üzemi konyhák dolgozói és felszolgálói elmulasztották a rendszeres egészségügyi vizsgálatot.

Sok esetben formális a dolgozók balesetvédelmi oktatása. A jövőben az üzemi balesetek csökkentése érdekében sokkal felelősségteljesebben kell eljárni az üzemek vezetőinek és szakszervezeteinek. Peresztegi

„A tanár néni nyaralni megy../

Abonyi újságot kérek!

özv. Magyart Sándorné újságot árul az abonyi piac bejáratánál. Egymás után veszik az olvasók az abonyi újságot, és közben természetesen országos lapokat és folyóiratokat.

A legtöbben azonban az abonyi újságot.

Öreg néni topog oda az asztalhoz.

— Adjon. Telkerrt, egy abonyi újságot. De ne csapjon be, mert szombaton is bementem a trafikba, kértem egy abonyi lapot, és amikor otthon megnéztem, akkor láttam, hogy becsaptak: Ceglédi Hírlapot adtak. Hát legalább maga ne csapjon be.

A néni fizet, megnézi az újságot, lecsapja az asztalra.

— Ez is ceglédi! Nem kell.

= Azt mondja, kedves néni, hogy ez az újság nem abonyi?

— Nem bizony!

— Tessék csak idenézni. Vasárnap mekkora nagy cikk van a lapban az abonyi Vörös Csepelről? Előtte a József Attiláról. Kétszer is írt a lap az abonyiak népszerű Jatyójárói, a Drezdában szereplő abonyi népi zenekarról, az abonyi fiatalokról. ■ Számtalan abonyi cikk. igen sok fénykép. A hírrotítitban mindig vannak közérdekű hírek. Tessék mondani, miért nem abonyi újság ez?

— Mert ott van az elején az az egv szó: Ceglédi.

— És ha ez nem így lenne?

— Akkor... — a néni nem tud válaszolni. Felveszi az asztalról az újságját és elballag. Sikerült meggyőzni.

— R —

„Jó az utánpótlás''

Bemutatjuk a berceli ifjúsági labdarúgó-csapatot

Ceglédbercel labdarúgócsapata egy évvel ezelőtt „váltotta meg jegyét” az osztályozó mérkőzéseken a megyei I. osztályba. A csapatuk — balszerencsével — hullámzó teljesítményt nyújtott. Voltak szép sikereik, de voltak kellemetlen csalódások is. Sajnos, néhány héttel ezelőtt komolyan érintette a berce- lieket a „kiesési félelem”. Aztán magukra találtak a fiúk és két szép győzelemmel elkerülték a fenyegető veszélyt. 'ősszel tehát Ceglédbercel ismét a megyei I. osztályban rajtol.

így került aztán előtérbe a ijifik” játéka, hiszen őszre több felnőtt játékos — köztük a nagy tudású Senket és Kugler „leáll” és szükség lesz a fiatalokra is. Az utóbbi időiben az ifjúsági csapat játéka örvendetesen javult. Egyénileg is sokat fejlődtek a játékosok. Nézzük csak: Szekeres kapus tehetséges, kitűnő érzékkel rendelkezik. A hátvédek közül Reményi nyújt szép játékot, ő már többször szerepelt az első csapatban is. A fedezetjáté- kos Schönléber a legnagyobb ígéret. Technikája és kondíció-; ja nagyszerű. Máris helye van az első csapatban. A csatársor-! ■ban Várhegyi I. és Dudás já-; téka emelhető ki, ők is mari sokszor játszottak „nagy mér-; kőzéseken”. Fehér és Nagy l.\ is jó teljesítmény nyújt.

Ennyit mond tehát az érté-; kelés. Megállapíthatjuk: min-; den remény megvan Cegléd-; bercelen, hogy

észre a jelenlegi csapat- j

nál is eredményesebb tizenegy játszik majd.

Mert van kikkel felfrissíteni a csapatot, csak foglalkozni kell velük. Hadd jegyezzük meg: érdemes.

Kohlmajer

Már régóta ismerem Jaki Györgynét s nemcsak azt tudom róla, hogy kiváló pedagógus, nagyszerű tanárnő, hanem azt is. hogy olyan tanárnő is. akit nagyon szeretnek a gyerekek és aki nagyon szereti a gyerekeket. Ezt az utóbbi megállapításomat nem a pedagógusnapi és, évzárói hatalmas szeretet-rózsa és szekfű- csokrokból vontam le. (pedig nyugodtan tehetném, hiszen a ..Jaki tanár néni” ebben is az élen jár), hanem abból, hogy még évek múltán is felkeresik régi diákjai, tanítványai, (főleg a leányok), hogy egy- egy nehezebb — nemcsak iskolai —. probléma megoldásához kikérjék a tanácsát.

Jaki Györgyné tehát nagyon szereti a gyerekeket és nyaranta legtöbbször csak a tanítványaival szokott menni nyaralni, olyan nyaralásra, mely az igazi pedagógus számára nem a kényelmes pihenést, hanem a fokozott munkát jelenti. Ezért hatott olyan váratlanul a hír, melyet a volt tanítványok egyik ‘kis cso- portjátóí hallottam. hogy „Zsuzsa néni” hosszabb időre nyaralni megy. Izgatott a hír és ezért felkerestem a fiatal tanárnőt, hogy elbeszélgessek vele az örömökről, a gondokról és többek között erről a „tanítvány nélküli” nyaralásról is.

— Egy kicsit eltúlozták a hírt a volt tanítványok —, kezdte a beszélgetést Jaki Györgyné, — mert igaz ugyan, hogy az idén nem ceglédi gyerekek üdülésénél leszek felügyelő tanár, de diákok adta örömökben azért az idén is lesz részem. A Külkereskedelmi Minisztérium dolgozói gyermekeinek Leányfalun van az üdülője. Ebben az üdülőben 6—12 éves leánygyermekek nyaralnak és az idén itt fogok a gyermekekre felügyelni. Nem szakadok el tehát az idei nyáron sem a diáitoktól. Nem is .tudnék, hiszen ezért vagyok pedagógus.

— Mióta tanárnő és milyen örömök érték tanársága alatt? — tettem fel a második kérdést.

— A Pedagógiai Faiskola elvégzése után vidékre kértem helyezésemet és így kerültem nyolc éve egy kis faluba. Tatabánya mellé, Tarjánba. Itt csak , egy évig tanítottam, mert itthon a Táncsics iskolában üresedés volt és ezért kértem Ceglédre helyezésemet. Azóta itt tanítom a matematikát és fizikát a Táncsics Mihály általános iskolában. Minden évben kirándultam, hol ide, hol oda, tanítványaimmal és mondhatom, hogy így az egész országot bejártam. Hosszú ideiig úttörővezető voltam és így ezek a megmozdulások- még külön plusz munkát jelentették, de mégsem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy örömmel csináltam.

Utolsó kérdésemben arról faggattam a fiatal pedagógus- nőt, aki pár éve Csillebércen megszerezte a ..kiváló rajve- zető” címet, hogy Leányfalun kívül mi'yen terved vannak még az idei nyárra?

— Lehetséges, hogy még részt veszek egy MEDOSZ-tá- borban, és biztos az. hogy egy-másfél hétre kisfiámmal a 6 éves Gyurikával a Balatonra megyek nyaralni. Utána pedig következik szeptember elseje, mely nemcsak a növendékek. de a tanárok számára is nagy terveket, szép reményeket tartogat.

Andrássy Gyula

dolgoznak fel a - Dánszent - miklósi ÁlMmi Gazdaság központjában levő tejházban. Képeink a szépen berendezett kis .,tejüzemben” készültek.

W

A tej egy részét szeparálják, a tejszínt értékesítik, a tejet pedig a borjúkkal itatják. Csereelei János a tejház dolgozója munka közben

* '• ' "J.1

■ • • """ '

....■■■ ■' .. :

vvs '

...........................Wjh.

Rendkívül fontos — különösen most nyáron —, hogy a tejet megfelelő hőfokra lehűtsék. Szemők Sándor kezeli a nagyteljesítményű hűtőberendezést

(Foto: Opauszky)

Segítséget kér egy idős néni

A Ceglédi Hírlap pénteki számában érdekes riport jelent meg az eltartási szerződésekkel kapcsolatban. Az abban foglaltak fedik a valóságot és az életből vannak merítve. Én is a közvéleménytől kérek segítséget, egy idős, megtört öreg asszony érdekében.

Olyan asszonyról van szó, aki bízott az emberekben, és becsapták, Mindent ígértek neki "házáért,'és utána gorombasággal, megbántással fizették. Az ügyét valószínűlég a bíróság fogja tárgyalni. Akivel

szerződést kötött, pontatlanul fizet, a szerződésben foglaltakat nem tartja be, durva szóval bántalmazta özv. B. Pálnét. aki öreg napjait egyetlen házának járadékából akarta leélni. Most sír, zokog, hiszen nem tudja, miből fog megélni.

Az üggyel nem akarok részletesen foglalkozni, hiszen ez nem az én feladatom, csupán segítségért fordulok a nőta- nácshoz: segítsenek, hogy egy idős,néni feje felől eloszoljanak a felhők, járó W űrt — K —

Épül az abonyi Vörös Csepel 50 férőhelyes fiaztatója

— JÖL HALAD AZ ARATÁS a város és járás területén. Több, mint ezer holdat arattak le az elmúlt hét közepéig a gépállomás aratógépei. A termelőszövetkezetek saját gépeikkel 500 holdat, kézi kaszával is 40—50 holdat vágtak le. Az aratásba Aszöä is besegített 342 holddal.

— BEFEJEZTE a nyári növényápolását a ceglédi Kossuth Tsz. A másodszor megkapált növények szépen fejlődnek.

— A TEFORG raktárába a múlt hét folyamán több mint 100 vagon terményt szállítottak be őszi árpából. Ebből a Vörös Csillag 30 vagonnal. Ezenkívül 11 vagon őszi árpa vetőmagot és 4 vagon olasz búzát is beszállítottak már. Hétfőn megkezdődik a búza átvétele a várps és a járás területén is.

— A DÓZSA NÉPE TSZ befejezte az őszi árpa aratását, csupán 25 hold cséplése van hátra. 220 hóid búzát is learattak és elcsépeltek már.

— 20—25 VAGON ÖSZIBA- I RACKTERMEST várnak a I Ceglédi Kísérleti Gázdaság- I ban. A korán érő őszibarackot I már szedik, egyelőre belföldi ; piacra. 15 vagonnal exportra : adnak át. a később érő, értén i kesebb fajtából.

— A KOSSUTH TSZ is bei fejezte az őszi árpa aratását. Most már jól halad a szovjet búza aratása és aratják a rozsot is.

— TÍZEZER CSIRKÉT ad

át rövidesen a kecskeméti Barne válnak a ceglédi Alkotmány Tsz.

— MEGKEZDŐDÖTT a ceglédi iskolák nyári tatarozása és festése, hogy az elkövetkezendő tanévre felújított, tiszta iskolákban fogadhassák a gyermekeket.

— 70,9 SZÁZALÉKRA áll a járás termelőszövetkezeteiben a gyapjúértékesítési terv. A tervezett 22 500 kg gyapjúból eddig 15 960 kg gyapjút adtak le a tsz-ek, a nyírás azonban még folyamatban van. Különösen jól teljesítette a gyapjú értékesítési tervét az abonyi József Attila Termelőszövetkezet, ahol a tervezett 1700 kg gyapjú helyett 1731 kg gyapjút adtak le.

— AZ ALKOTMÁNY TSZ

július 4-re 20 férőhelyes ser- tésfiaztatót és 250 férőhelyes süldőszállás építését fejezi be.

(\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\^^^

AnílhE

nk tuLm

Cßeno Imii

ÍmÍ4

— Már hogyne volna. Ha én belekezdek, nehezen tudom abbahagyni. Tudod másnap délelőtt jobban szétnéztem, s láttam, mennyit fejlődött ez a község az elmúlt évben. Nagyon szép a gimnázium, s a korszerű boltok akár a fővárosba is beillenének. Azért viszont már roppant mérges voltam, hogy a község kellős közepén, a gimnázium szomszédságában még mindig egy romos, emeletes épület rontja a város képét. A tanácsházát, a gimnáziumot ■ és egy sor épületet tataroztak, ezt is vagy lebonthatnák, vagy csinálhatnának vele valamit, mert igy nagyon csúnya. Persze, azt is tudom, hogy Abonyban nagyon sok kastély van, de a vasútnál levő Ajtay-kastély, amely műemléknek számít, szintén megérdemelné az illetékesek figyelmét. Úgy gondolom érdemes lenne restaurálni és valamilyen középület céljára berendezni. Bármelyik termelőszövetkezet örülne annak, ha ilyen központi irodája lenne.

— Ez az, látod, édes fiam, amiért én mérges vagyok. De még valamit.

— Meglátogattam én is az abonyi strandot és olvastam

a Ceglédi Hírlapban, hogy vasárnap 800-an keresték fel. No, ebben a 800-ban én is benne voltam. Valóban úgy igaz, ahogy az újságban le van írva. A környéken ennél szebb strandot nemigen lehet találni.

— De ne bosszantsa az embert, hogy ilyen szép környezetben olyan lehetetlen kiszolgálás folyik? Nem a strand személyzete részéről, hiszen azok nagyon udvariasak. De ott van az a büfé. Nem lehet ott kapni semmit. Cigarettát akartam venni, nem volt, a szendvics is hiányzott, még a kisUnokám is mérges lett, mert csokoládét sem tudott venni. Egyedül sört mértek, de jó ízlésű ember abból nem ivott, hiszen egy vödörben mosták egész nap a poharat pedig víz ott már igazán volt. Még a folyóvizes mosást is meg lehetett volna szervezni.

— Tudom én azt is, miért i nem volt a strandon más; itóka: a legtöbb fantázia a \ sörben van — a boltos ré- \ szérűi — ilyen strandidőben. \

— Köszönöm, Benő bácsi, hogy elmondta a hibákat. Én', is megyek mindjárt és elmen- dóm az illetékeseknek. \

— Viszontlátásra, édes fiam. í

ban pihent egy pótkocsi. Ha az autóbusz dolgozói rákapcsolják a motoros kocsira, valamennyien kényelmesen utaztunk volna.

— Este a rokonok azt javasolták, hogy sétáljunk egyet. Örültem ennek a javaslatnak, mert sokat hallottam az abonyi parkról és a szép neonvilágításról.

— A park valóban gyönyörű, meglátszik, hogy gondos kezek vigyáznak rá. Persze, az már nem tetszett, hogy egyes fiatalok onnan lopják a virágot kedvesüknek. A neon is nagyon szép, de sajnos, sok kiírást nem tudtam kibetűzni, mert egyes betűk nem világítottak. Pedig úgy hallottam, az Abonyi Földművesszövetkezet sokat költött a neonosí- tásra, csak azt nem értem, akkor sok helyen miért hiányosan világít?

— Van-e még valami Benő bácsi tarsolyában?

— Hagyd el, édes fiam. Nemrég Abonyban voltam, meglátogatni a rokonokat kis unokámmal.

— No és mi nem tetszett Abonyban?

— Hát képzeld el, ahogy megérkeztem, azt látom, hogy az abonyi bennszülöttek, alig, hogy leszálltak a vonatról, uccu neki, vesd el magad, nagy rohanásba kezdenek. Nem tudtam mire vélni a dolgot, de mindjárt megértettem. Ugyanis mire a buszmegállóhoz értem. a kocsi már tele volt. Mint a szardínia az üvegben, úgy össze voltak préselődve az emberek. Alig tudtam felszállni az unokámmal. Szerencsére egy vasutas átadta a. helyét mert a buszban utazó fiataloktól nyugodtan állhattam volna fájós lábammal.

— Ezért még nem is lettem volna mérges, de bent, a buszmegállónál a fa árnyéká-