Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-02 / 154. szám

A CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CEGLÉD VÁROSRÉSZÉRE Naponta 1750 liter tejet V. ÉVFOLYAM, 154. SZÄM. 1961. JÚLIUS 2, VASÁRNAP A népi ellenőrzési bizottság a szociális ellátásról A városi—járási népi el­lenőrzési bizottság csütörtök délelőtt ülést tartott, me­lyen első napirendként a ter­melőszövetkezetek segéd­üzemágainak tevékenységét tárgyalta meg. A népi ellenőrzési bizott­ság által megvizsgált terme­lőszövetkezetek a mezőgaz­dasági termeléssel, illetve a gazdálkodással összefüggő segédüzemágakat működtet­nek. Olyanokat, mint a ko­vács-, bognár-, asztalosmű­hely és a szeszfőzde. Ezek a segédüzemágak jelentősen se­gítik a fő üzemágak tevé­kenységét elsősorban azzal, hogy a szükséges gépeket és felszereléseket időben ki tud­ják javítani. Sőt, dolgoznak az állami szerveknek és más termelőszövetkezeteknek is. Utóvizsgálatot tartott a népi ellenőrzési bizottság a dolgozók szociális ellátásá­val kapcsolatban néhány ipari üzemnél. A vizsgálat célja az volt, hogy megnéz­ze: az 1959. évben lefolyta­tott vizsgálat által észlelt hi­bát a vállalatok kiküszöböl­ték-e. Megállapítptta a vizsgálat, hogy a szociális és munka­egészségügyi létesítményeket rendeltetésüknek megfelelően használják. Hiba azonban, hogy az öltözőhelyiségeket és öltözőszekrényeket az abo- nyi és ceglédi téglagyár, va­lamint a Ceglédi Sütőipari Vállalat dolgozói nem tel­jes mértékben veszik igény­be — legtöbbjük a munka­helyen öltözik át és ott tá­rolja munkaruháját. Általános hiba, állapította meg a vizsgálat, hogy az üze­mi konyhák dolgozói és fel­szolgálói elmulasztották a rendszeres egészségügyi vizs­gálatot. Sok esetben formális a dol­gozók balesetvédelmi okta­tása. A jövőben az üzemi balesetek csökkentése érde­kében sokkal felelősségtel­jesebben kell eljárni az üze­mek vezetőinek és szakszer­vezeteinek. Peresztegi „A tanár néni nyaralni megy../ Abonyi újságot kérek! özv. Magyart Sándorné új­ságot árul az abonyi piac be­járatánál. Egymás után veszik az olvasók az abonyi újságot, és közben természetesen or­szágos lapokat és folyóirato­kat. A legtöbben azonban az abonyi újságot. Öreg néni topog oda az asz­talhoz. — Adjon. Telkerrt, egy abo­nyi újságot. De ne csapjon be, mert szombaton is bementem a trafikba, kértem egy abo­nyi lapot, és amikor otthon megnéztem, akkor láttam, hogy becsaptak: Ceglédi Hírlapot adtak. Hát legalább maga ne csapjon be. A néni fizet, megnézi az új­ságot, lecsapja az asztalra. — Ez is ceglédi! Nem kell. = Azt mondja, kedves né­ni, hogy ez az újság nem abo­nyi? — Nem bizony! — Tessék csak idenézni. Va­sárnap mekkora nagy cikk van a lapban az abonyi Vö­rös Csepelről? Előtte a József Attiláról. Kétszer is írt a lap az abonyiak népszerű Jatyójá­rói, a Drezdában szereplő abonyi népi zenekarról, az abonyi fiatalokról. ■ Számtalan abonyi cikk. igen sok fény­kép. A hírrotítitban mindig vannak közérdekű hírek. Tes­sék mondani, miért nem abo­nyi újság ez? — Mert ott van az elején az az egv szó: Ceglédi. — És ha ez nem így lenne? — Akkor... — a néni nem tud válaszolni. Felveszi az asztalról az újságját és elbal­lag. Sikerült meggyőzni. — R — „Jó az utánpótlás'' Bemutatjuk a berceli ifjúsági labdarúgó-csapatot Ceglédbercel labdarúgó­csapata egy évvel ezelőtt „vál­totta meg jegyét” az osztályozó mérkőzéseken a megyei I. osz­tályba. A csapatuk — balsze­rencsével — hullámzó teljesít­ményt nyújtott. Voltak szép sikereik, de voltak kellemetlen csalódások is. Sajnos, néhány héttel ezelőtt ko­molyan érintette a berce- lieket a „kiesési félelem”. Aztán magukra találtak a fiúk és két szép győzelemmel elke­rülték a fenyegető veszélyt. 'ősszel tehát Ceglédbercel is­mét a megyei I. osztályban raj­tol. így került aztán előtérbe a ijifik” játéka, hiszen őszre több felnőtt játékos — köztük a nagy tudású Senket és Kugler „leáll” és szükség lesz a fia­talokra is. Az utóbbi időiben az ifjúsági csapat játéka ör­vendetesen javult. Egyénileg is sokat fejlődtek a játékosok. Nézzük csak: Szekeres kapus tehetséges, kitűnő érzékkel rendelkezik. A hátvédek közül Reményi nyújt szép játékot, ő már többször szerepelt az el­ső csapatban is. A fedezetjáté- kos Schönléber a legnagyobb ígéret. Technikája és kondíció-; ja nagyszerű. Máris helye van az első csapatban. A csatársor-! ■ban Várhegyi I. és Dudás já-; téka emelhető ki, ők is mari sokszor játszottak „nagy mér-; kőzéseken”. Fehér és Nagy l.\ is jó teljesítmény nyújt. Ennyit mond tehát az érté-; kelés. Megállapíthatjuk: min-; den remény megvan Cegléd-; bercelen, hogy észre a jelenlegi csapat- j nál is eredményesebb ti­zenegy játszik majd. Mert van kikkel felfrissíteni a csapatot, csak foglalkozni kell velük. Hadd jegyezzük meg: érdemes. Kohlmajer Már régóta ismerem Jaki Györgynét s nemcsak azt tu­dom róla, hogy kiváló pedagó­gus, nagyszerű tanárnő, ha­nem azt is. hogy olyan tanár­nő is. akit nagyon szeretnek a gyerekek és aki nagyon szere­ti a gyerekeket. Ezt az utób­bi megállapításomat nem a pe­dagógusnapi és, évzárói hatal­mas szeretet-rózsa és szekfű- csokrokból vontam le. (pedig nyugodtan tehetném, hiszen a ..Jaki tanár néni” ebben is az élen jár), hanem abból, hogy még évek múltán is felkere­sik régi diákjai, tanítványai, (főleg a leányok), hogy egy- egy nehezebb — nemcsak is­kolai —. probléma megoldásá­hoz kikérjék a tanácsát. Jaki Györgyné tehát na­gyon szereti a gyerekeket és nyaranta legtöbbször csak a tanítványaival szokott menni nyaralni, olyan nyaralásra, mely az igazi pedagógus szá­mára nem a kényelmes pihe­nést, hanem a fokozott mun­kát jelenti. Ezért hatott olyan váratlanul a hír, melyet a volt tanítványok egyik ‘kis cso- portjátóí hallottam. hogy „Zsuzsa néni” hosszabb időre nyaralni megy. Izgatott a hír és ezért felkerestem a fiatal tanárnőt, hogy elbeszélgessek vele az örömökről, a gondok­ról és többek között erről a „tanítvány nélküli” nyaralás­ról is. — Egy kicsit eltúlozták a hírt a volt tanítványok —, kezdte a beszélgetést Jaki Györgyné, — mert igaz ugyan, hogy az idén nem ceglédi gye­rekek üdülésénél leszek fel­ügyelő tanár, de diákok adta örömökben azért az idén is lesz részem. A Külkereskedel­mi Minisztérium dolgozói gyermekeinek Leányfalun van az üdülője. Ebben az üdülő­ben 6—12 éves leánygyerme­kek nyaralnak és az idén itt fogok a gyermekekre felügyel­ni. Nem szakadok el tehát az idei nyáron sem a diáitoktól. Nem is .tudnék, hiszen ezért vagyok pedagógus. — Mióta tanárnő és milyen örömök érték tanársága alatt? — tettem fel a második kér­dést. — A Pedagógiai Faiskola el­végzése után vidékre kértem helyezésemet és így kerültem nyolc éve egy kis faluba. Ta­tabánya mellé, Tarjánba. Itt csak , egy évig tanítottam, mert itthon a Táncsics iskolá­ban üresedés volt és ezért kér­tem Ceglédre helyezésemet. Azóta itt tanítom a matemati­kát és fizikát a Táncsics Mi­hály általános iskolában. Minden évben kirándultam, hol ide, hol oda, tanítványaim­mal és mondhatom, hogy így az egész országot bejártam. Hosszú ideiig úttörővezető vol­tam és így ezek a megmozdu­lások- még külön plusz munkát jelentették, de mégsem győ­zöm eléggé hangsúlyozni, hogy örömmel csináltam. Utolsó kérdésemben arról faggattam a fiatal pedagógus- nőt, aki pár éve Csillebércen megszerezte a ..kiváló rajve- zető” címet, hogy Leányfalun kívül mi'yen terved vannak még az idei nyárra? — Lehetséges, hogy még részt veszek egy MEDOSZ-tá- borban, és biztos az. hogy egy-másfél hétre kisfiámmal a 6 éves Gyurikával a Bala­tonra megyek nyaralni. Utána pedig következik szeptember elseje, mely nemcsak a növen­dékek. de a tanárok számára is nagy terveket, szép remé­nyeket tartogat. Andrássy Gyula dolgoznak fel a - Dánszent - miklósi ÁlMmi Gazdaság köz­pontjában levő tejházban. Képeink a szépen berendezett kis .,tejüzemben” készültek. W A tej egy részét szeparálják, a tejszínt értékesítik, a tejet pedig a borjúkkal itatják. Csereelei János a tejház dol­gozója munka közben * '• ' "J.1 ■ • • """ ' ....■■■ ■' .. : vvs ' ...........................Wjh. Rendkívül fontos — különösen most nyáron —, hogy a tejet megfelelő hőfokra lehűtsék. Szemők Sándor kezeli a nagyteljesítményű hűtőberendezést (Foto: Opauszky) Segítséget kér egy idős néni A Ceglédi Hírlap pénteki számában érdekes riport je­lent meg az eltartási szerző­désekkel kapcsolatban. Az ab­ban foglaltak fedik a valósá­got és az életből vannak me­rítve. Én is a közvélemény­től kérek segítséget, egy idős, megtört öreg asszony érdeké­ben. Olyan asszonyról van szó, aki bízott az emberekben, és becsapták, Mindent ígértek neki "házáért,'és utána gorom­basággal, megbántással fizet­ték. Az ügyét valószínűlég a bíróság fogja tárgyalni. Akivel szerződést kötött, pontatlanul fizet, a szerződésben foglal­takat nem tartja be, durva szóval bántalmazta özv. B. Pálnét. aki öreg napjait egyet­len házának járadékából akar­ta leélni. Most sír, zokog, hi­szen nem tudja, miből fog megélni. Az üggyel nem akarok rész­letesen foglalkozni, hiszen ez nem az én feladatom, csupán segítségért fordulok a nőta- nácshoz: segítsenek, hogy egy idős,néni feje felől eloszolja­nak a felhők, járó W űrt — K — Épül az abonyi Vörös Csepel 50 férőhelyes fiaztatója — JÖL HALAD AZ ARA­TÁS a város és járás terüle­tén. Több, mint ezer holdat arattak le az elmúlt hét köze­péig a gépállomás aratógépei. A termelőszövetkezetek saját gépeikkel 500 holdat, kézi ka­szával is 40—50 holdat vág­tak le. Az aratásba Aszöä is besegített 342 holddal. — BEFEJEZTE a nyári nö­vényápolását a ceglédi Kos­suth Tsz. A másodszor meg­kapált növények szépen fej­lődnek. — A TEFORG raktárába a múlt hét folyamán több mint 100 vagon terményt szállítot­tak be őszi árpából. Ebből a Vörös Csillag 30 vagonnal. Ezenkívül 11 vagon őszi árpa vetőmagot és 4 vagon olasz búzát is beszállítottak már. Hétfőn megkezdődik a búza átvétele a várps és a járás te­rületén is. — A DÓZSA NÉPE TSZ be­fejezte az őszi árpa aratását, csupán 25 hold cséplése van hátra. 220 hóid búzát is le­arattak és elcsépeltek már. — 20—25 VAGON ÖSZIBA- I RACKTERMEST várnak a I Ceglédi Kísérleti Gázdaság- I ban. A korán érő őszibarackot I már szedik, egyelőre belföldi ; piacra. 15 vagonnal exportra : adnak át. a később érő, értén i kesebb fajtából. — A KOSSUTH TSZ is be­i fejezte az őszi árpa aratását. Most már jól halad a szovjet búza aratása és aratják a ro­zsot is. — TÍZEZER CSIRKÉT ad át rövidesen a kecskeméti Barne válnak a ceglédi Alkot­mány Tsz. — MEGKEZDŐDÖTT a ceglédi iskolák nyári tataro­zása és festése, hogy az elkö­vetkezendő tanévre felújított, tiszta iskolákban fogadhas­sák a gyermekeket. — 70,9 SZÁZALÉKRA áll a járás termelőszövetkezetei­ben a gyapjúértékesítési terv. A tervezett 22 500 kg gyapjú­ból eddig 15 960 kg gyapjút adtak le a tsz-ek, a nyírás azonban még folyamatban van. Különösen jól teljesítet­te a gyapjú értékesítési tervét az abonyi József Attila Ter­melőszövetkezet, ahol a ter­vezett 1700 kg gyapjú helyett 1731 kg gyapjút adtak le. — AZ ALKOTMÁNY TSZ július 4-re 20 férőhelyes ser- tésfiaztatót és 250 férőhelyes süldőszállás építését fejezi be. (\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\^^^ AnílhE nk tuLm Cßeno Imii ÍmÍ4 — Már hogyne volna. Ha én belekezdek, nehezen tu­dom abbahagyni. Tudod más­nap délelőtt jobban szétnéz­tem, s láttam, mennyit fej­lődött ez a község az el­múlt évben. Nagyon szép a gimnázium, s a korszerű boltok akár a fővárosba is beillenének. Azért viszont már roppant mérges voltam, hogy a község kellős közepén, a gimnázium szomszédságá­ban még mindig egy romos, emeletes épület rontja a vá­ros képét. A tanácsházát, a gimnáziumot ■ és egy sor épü­letet tataroztak, ezt is vagy lebonthatnák, vagy csinálhat­nának vele valamit, mert igy nagyon csúnya. Persze, azt is tudom, hogy Abonyban nagyon sok kastély van, de a vasútnál levő Ajtay-kastély, amely műemléknek számít, szintén megérdemelné az il­letékesek figyelmét. Úgy gon­dolom érdemes lenne restau­rálni és valamilyen középület céljára berendezni. Bárme­lyik termelőszövetkezet örül­ne annak, ha ilyen központi irodája lenne. — Ez az, látod, édes fiam, amiért én mérges vagyok. De még valamit. — Meglátogattam én is az abonyi strandot és olvastam a Ceglédi Hírlapban, hogy vasárnap 800-an keresték fel. No, ebben a 800-ban én is benne voltam. Valóban úgy igaz, ahogy az újságban le van írva. A környéken en­nél szebb strandot nemigen le­het találni. — De ne bosszantsa az em­bert, hogy ilyen szép kör­nyezetben olyan lehetetlen ki­szolgálás folyik? Nem a strand személyzete részéről, hiszen azok nagyon udvaria­sak. De ott van az a büfé. Nem lehet ott kapni semmit. Cigarettát akartam venni, nem volt, a szendvics is hiányzott, még a kisUnokám is mérges lett, mert csokolá­dét sem tudott venni. Egye­dül sört mértek, de jó ízlésű ember abból nem ivott, hi­szen egy vödörben mosták egész nap a poharat pedig víz ott már igazán volt. Még a folyóvizes mosást is meg lehetett volna szervezni. — Tudom én azt is, miért i nem volt a strandon más; itóka: a legtöbb fantázia a \ sörben van — a boltos ré- \ szérűi — ilyen strandidőben. \ — Köszönöm, Benő bácsi, hogy elmondta a hibákat. Én', is megyek mindjárt és elmen- dóm az illetékeseknek. \ — Viszontlátásra, édes fiam. í ban pihent egy pótkocsi. Ha az autóbusz dolgozói rákap­csolják a motoros kocsira, va­lamennyien kényelmesen utaz­tunk volna. — Este a rokonok azt ja­vasolták, hogy sétáljunk egyet. Örültem ennek a javaslatnak, mert sokat hallottam az abo­nyi parkról és a szép neonvi­lágításról. — A park valóban gyönyö­rű, meglátszik, hogy gondos kezek vigyáznak rá. Persze, az már nem tetszett, hogy egyes fiatalok onnan lopják a virágot kedvesüknek. A neon is nagyon szép, de sajnos, sok kiírást nem tudtam kibetűzni, mert egyes betűk nem világí­tottak. Pedig úgy hallottam, az Abonyi Földművesszövetke­zet sokat költött a neonosí- tásra, csak azt nem értem, ak­kor sok helyen miért hiányo­san világít? — Van-e még valami Benő bácsi tarsolyában? — Hagyd el, édes fiam. Nemrég Abonyban voltam, meglátogatni a rokonokat kis unokámmal. — No és mi nem tetszett Abonyban? — Hát képzeld el, ahogy megérkeztem, azt látom, hogy az abonyi bennszülöttek, alig, hogy leszálltak a vonatról, uc­cu neki, vesd el magad, nagy rohanásba kezdenek. Nem tud­tam mire vélni a dolgot, de mindjárt megértettem. Ugyan­is mire a buszmegállóhoz ér­tem. a kocsi már tele volt. Mint a szardínia az üvegben, úgy össze voltak préselődve az emberek. Alig tudtam fel­szállni az unokámmal. Sze­rencsére egy vasutas átadta a. helyét mert a buszban uta­zó fiataloktól nyugodtan áll­hattam volna fájós lábammal. — Ezért még nem is lettem volna mérges, de bent, a buszmegállónál a fa árnyéká-

Next

/
Oldalképek
Tartalom