Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-22 / 171. szám

1961. JÚLIUS 22, SZOMBAT *X^w*fao 3 Ember tervez, s néha bi­zony a „természetfelelős” vé­gez. Most is így történt, ami­kor csütörtök délelőtt Kiss Károly elvtárs váratlanul be­toppant a nagykőrösi önkén­tes leány tábor kapuján. Esett, vigasztalanul esett az eső. A lányok valamennyien bejöttek a Hangácsról és Kerék-tanjá- ról. Szakadó esőben nem le­het gyümölcsöt szedni, szőlőt kötözni, szénát gyűjteni, spár­gát, kukoricát kapálni. így aztán Kiss elv-társ a sátrakban találta mind a száznyolcvannyolc Pest me- gjjei és Bács-Kiskan megyei diáklányt. Meghallgatta a két naposkislány, a saentmártonkátai Parnoi Erika és a tápiósülyi Szántai Marika jelentkezését, s máris „bekopogtatott” az egyik sá­torba, éppen a ráckeveiekhez. — Jónapot, lányok! Nem fáztak az éjjel? — Dehogy fáztunk! Jó me­leg a takarónk! — válaszol­ták kórusban a ráckeveiek, név szerint Domsitz Éva, Her- czegh Kati és Gálos Zsófia.— Jöjjön beljebb, Kiss elvtárs, érezze otthon magát miná- liínk! — Sajnálok ráülni ezekre az ágyakra, olyan szépek, ren­desek..; Bírják-e a munkát? Nem töri a tenyerüket a ka­par) y él? — Töri, töri, de hát meg­szokjuk. Van, aki a kapálást szereti a legjobban. Csak akik először kapáltak, azoknak saj­góit kicsit... — Milyen a kosztjuk? — Nagyon jó! És elég isi — csattan a vidám válasz, s a csinos Csomós Marika még gyorsan hozzá is teszi: — Én híztam, amióta itt vagyok. — Elvégezte már a gimná­ziumot? — fordul hozzá a vendég. — Igen. Jelesen. — S minek készül? — Felvettek a Színiakadé- imára. — Nagyszerű, gratulálok. Most itt mindenesetre meg­tanulja, miképp kell fogni a kapát, ha esetleg olyan sze­repet kap majd. A jó szí­nésznek jói kell ismernie az ujjúkban az egész tudomány. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. A sátort ékesítő, karácsonyfa forma, szép zöld, ágas-bogas spárgabokor min­denesetre jó cégér .;. A gödöllőieknél vidám reb- benéssel ugranak szét a lá­nyok, amikor Kiss elvtárs rá­juk „nyitja” a sátorlapot. Vil­lámgyorsan a takaró alá dug­ják a Tibi macit, Varga Csilla pedig egy regény tá­voli világából tér vissza a tá­borba. Kiss elvtárs elkéri a nyolcig kultúrfoglalkozás, fél kilencig szabad idő, kilenckor pedig be az ágyba — sorol­ják a lányok, akiket ma szemmel láthatóan bosszant, hogy az eső miatt nem me­hetnek ki a határba. Annak számára, aki itt jár- kel e vidám dalolástól, har­monikaszótól hangos tábor­ban, aki mosolyra fakad, lát­ván a 12-es sátor „NYAKIG­LÁB-NADRÁG” brigádjának kedves cégtábláját, talán feles­leges a most következő kér­Érdekes, messzi ország, s mégis jó barátunk Kína.« könyvet. „Das siebte Kreuz” olvassuk a fedelén. — Tud jól németül? — Tanulok. — Az nagyon helyes. Ami­kor fiatal voltam, én is sokat koptattam a német szótárt. Olyankor kell belegyűmie azt az embernek a fejébe. Azután a sátorról, meg a viharról érdeklődik a vendég. — A sátraink erősek. A múlt heti nagy vihar sem döntötte össze. Honvédek épí­tették — magyarázza a tizen­nyolc éves Forrai Zsuzsa, a táborparancsnok helyettese.— — IVem félünk mi semmitől. Dolgozunk és szórakozunk. A munka után tábortüzet gyúj­tunk, televíziót ' nézünk, strandra járunk, röplabdá- zunk. Volt már nálunk a Honvéd Művészegyüttes, a — Nem töri a tenyerüket a kapanyél? életet. Ez itt egy kis ízelítő belőle... A következő sátor a váci lányoké. Ok a spárgakapálás mesterei. Tízen vannak együtt, Borsá- nyi Erzsi, Takács Mari, Buch- nitz Mari, Tátrai Jutka, Bartha Vali, Gyurik Éva, Mé­száros Zsuzsa, Őrük Eta és Barna Marika Vácról, Ágos­ton Gizi Gödről. Persze köny- nyű nekik! — mondják a töb­biek. Mert ők a technikum mezőgazdászai, s már a kis­szegedi irodalmi színpad, az akrobatikus tornászválogatott — sorolja az energikus, szép fekete leány, s a gödöllőiek, Plachy Anna, Szauter Jutka, Moldoványi Kati, Cserhidi Jutka, Ricdl Magdi, Rácz Joli, Kocsárdi Mari, Szakonyi Emese nevetve bólogatnak hozzá. — Milyen a napirendjük? — Ötkor kelünk, fél hatkor reggelizünk, fél héttől fél egyig dolgozunk, fél kettőtől fél háromig ebédelünk, utána hatig pihenünk, hétig vacsora, dés. Kiss elvtárs mégis felte­szi és jólesik haliam rá a választ: 1— Nem sírnak a mama vitám? Nem vágynak haza? — Eszünk ágában sincs — zúg az egyöntetű válasz. A tá­bor vezetői pedig még meg­toldják: — Amikor az előző csoport búcsúzott, most vasárnap, a jászkarajenői Sztojkov Piros­ka, az aszódi Gombkötő Klári és Bertó’k Joli Vácról sírva kérték, hogy még ittmarad- hassapak. S velük együtt még vagy ihuszam-harmincan. Olyan nagy volt a munkakedv, hogy a lányokkal együtt szed­te a paradicsomot még a ceg­lédi kórházból kiküldött Ma- kány Éva doktornő is. Tehet­te, nem sok dolga .akadt, mint orvosnak. Legfeljebb a renge­teg gyümölcstől az első napok­ban néhány lánynál egy kis kellemetlenség.;. A délután az előadásé, pon­tosabban a kollektív beszélge­tésé. Kiss elvtárs arra kéri if­jú hallgatóságát, tegyenek fel neki kérdéseket, mert ő bi­zony nem tudja, miről is be­szélhetne ennyi lány előtt. Egymásután emelkednek a magasba a kezek, hangzanak a kérdések: — Kiss elvtárs most járt Kínában, meséljen nekünk ar­ról a messzi, érdekes ország­ról .. j Vannak-e más orszá­gokban is ilyen diáktáborok?... Hogyan élnek a kínai fiata­lok? ... Milyen a kultúra a Távol-Keleten? .;; Hol tanul­nak külföldön magyar diá­kok? ..; — s végül még egy szívből jövő, aranyos kérdés: — ön sokat járt külföldön, mond ja már el nekünk, mi volt a legkedvesebb élménye? Kiss elvtárs gondolkodik egy ideig a váratlan kérdésen, azután mosolyogva válaszol: — Szegény sorsú munkás­család gyereke voltam. Soha nem is álmodtam volna arról, hogy a hazámat egyenrangú félként képviselhetem idegen és baráti államférfiakkal való tárgyalásokon .:. Higgyék el, nincs annál szebb, mint ami­kor érzi .az ember azt a meg­becsülést, elismerést és szere- tetet, amely a szabad Magyar- ország felé árad .;: S a szavakra száznyolcvan­nyolc diáklány zúgó tapsviha­ra volt a válasz. Firon András Lényegében megszűnik az analfabétizmus Augusto Gardának, a hazánkba érkezett kubai ifjúsági delegádó vezetőjének nyilatkozata Augusztus 12-én rendezik az első gépkocsi nyereménybetétkönyv-sorsoiást Az Országos Takarékpénz­tár augusztus 12-én rendezi a gépkocsi-nyereménybetét- könyvek első húzását. A sorsolással kapcsolatban a ta­karékpénztár a következő tá­jékoztatást adta: Az első nyilvános húzást a fővárosban, a Madách Szín­házban tartják, s az érdekes eseményt a televízió is köz­vetíti. Ezen a sorsoláson az április 30-ig váltott és július 31-ig fenntartott tízezer fo­rintos betétkönyvek vesznék részt. Az OTP külön szabály­zatot dolgozott ki a húzásra, amelynek alapján a három, illetve hathavi betétidő után számbaveszik a sorsoláson részt vevő könyveket. Megállapít­ják a betétekre jutó kamat összegét, s ennek alapján a sorsolásra kerülő gépkocsik számát, gyártmányát. A hú­zásig még két hét van hátra, az előzetes tájékoztatás sze­rint azonban mintegy 26 ezer betétkönyv vesz részt a húzá­son, amelyek között 31 külön­féle típusú gépkocsit sorsol­nak ki. A húzást közjegyző, kilenc­tagú ellenőrző bizottság, és természetesen a nagyközönség ielenlétében bonyolítják le. Külön kerékbe helyezik a be­tétkönyvek sorozatát és szá­mát, valamint a gépkocsik gyártmányát és típusát ismer­tető nyereménylevélkéket — amelyeket a húzás időpontjáig lepecsételve őriznek. A sorsolás eredményét hi­vatalos nyereménylistán az OTP-fiókokban és a postahi­vatalokban teszik közzé. A nyertes betétkönyv tulaj­donosának a húzástól számí­tott 30 napon belül kell jelent­keznie a könyvet kiállító OTP- fióknál. illetve, ha postahiva­talnál váltotta a könyvet, a te­rületileg illetékes takarék- pénztári fióknál. A nyertes­nek — vagv a nyertes által megnevezett személy nevére — az OTP a személygépkocsi kiváltására jogosító utalványt ad. A kocsi Budapesten a Cse­pel Kerékpár- és Motorke­rékpár Nagykereskedelmi Vál­lalatnál vehető át, az utalvány kiállításától számított 30 na­pon belül. Amennyiben a nyer­tes a jelentkezési, vagy a be­váltási 30 napos határidőt el­mulasztja, már csak a gépko­csi árára tarthat igényt. A betétkönyvek sorsolása fo­lyamatos. Akik betétjüket a húzás után sem szüntetik meg, részt vehetnek a következő — novemberi — húzáson. Ugyan­csak novemberben sorsolják még az április 30-ig váltott 5000 forintos, valamint a júli­us 31-ig váltott 10 000 forin­tos gépkocsinyeremény-betét- könyvet. A július 31-ig váltott 5000 forintos betétkönyvek hú­zására februárban kerül sor. A kubai szolidaritási hét al­kalmából a KISZ Központi Bizottságának meghívására kubai ifjúsági küldöttség ér­kezett hazánkba. Augusto Garcia, a delegáció vezetője, a kubai fiatalok életéről és munkájáról nyilatkozott az MTI munkatársának. — Magyarországra azzal a céllal jöttünk, hogy megis­merjük a Kommunista If­júsági Szövetséget, s a ta­pasztalatot felhasználjuk ha­zánkban. — Kubában két ifjúsági szervezet működik: a Felkelő Fiatalok Szövetsége és a Ku­bai Diákszövetség. Az előbbi elsősorban az ifjúság politikai nevelésével, az utóbbi pedig a diákok problémáival fog­lalkozik. — Most a fiatalok legfonto­sabb feladata, hogy támogas­sák a kormánynak az analfa­bétizmus felszámolására irá­nyuló politikáját. Az idei év a „nevelés éve”, ami azt jelenti, hogy lé­nyegében megszüntetjük az analfabetizmust. A kormánynak ezt a nagysze­rű programját, mintegy 150 ezer felnőtt és százezer kö­zépiskolás diák tevőlegesen támogatja. Önként vállalkoz­tak, hogy az ország legtá­volabbi részére is leutaznak és megtanítják a betűvetésre a népet. Kubában az írástudatla­nok száma körülbelül 1 100 000-re tehető. Bí­zunk abban, hogy fel­adatunkat megvalósítjuk. Tervünkben három egyetemi város és tízezer tanterem építése is szerepel; — Kuba kulturális fejlődé­se a forradalom győzelme óta rendkívüli módon meggyor­sult, 35 ezer diáknak bizto­sítanak ösztöndíjat. Az iskolá­kat államosították, erre fel­tétlenül szükség volt, mert az egyházi iskolákban a pa­pok ellenforradalmi tevékeny­séget folytattak. — Kuba ifjúsága a tanu­láson, a békés építőmunkán kívül legszentebb kötelessé­gének tekinti a haza védel­mét. A munkás-, a paraszt- és a diákfiatalok százezrei vesznek részt az önkéntes nemzetőrségben — fejezte be nyilatkozatát Augusto Garcia; AZ ELNÖKI TANACS ULESE A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott, ahol folyó ügyeket tár­gyalt. (MTI) Ma megjelenik a „Lósport 1961.“ elnevezésű bélyegsorozat A budapesti ügető-derbi al­kalmából hét értékből álló bélyegsorozatot ad ki a posta. A 30, a 40 és a 60 filléres, il­letve az 1-es, az 1,70 forintos bélyegek a galopp, az ügető és az akadályverseny egy-egy érdekes mozzanatát, valamint a kiváló magyar tenyészlova- kat ábrázolják. A sorozat 2 forintos bélyegén látható a Baka nevű ügetőló, amely több éven át számos ver­seny győztese volt. A sorozat „sztárja” a háromforintos ér­téken a múlt század leghíre­sebb magyar versenylovának, a „Kincsem”-nek a képe. A világhírű telivér 1870-ben in­dult első versenyén Berlin­ben, majd 1877-ig minden év­ben volt külföldön, s ezeken a versenyeken összesen ötven­négyszer elsőnek szakította át a célszalagot. A „Lósport 1961” bélyegso­rozatot július 22-én hoz­zák forgalomba. (MTI) ÍGY nem szabad Szentendrénél előztük a minap az SA 32—86-os rendszámú teherkocsit, amely barackkal toli gyüiKölcsösIádakat szál­lított. A két kísérő a plató záróajtón foglalt helyet. Ez bizony szabálytalan. A vezető hirtelen sebességet vált, fékez, vagy kanyarodik és máris kész a baleset (Kővári felvétele) t\\\\VV\\>»\\\V\\v\\\\\\\\\\\\\^^^ Nagy ijedtség - kis tűz arcát, amint elége­detten vizsgálja a tragikus tűzről írt je­lentésemet, s halkan, hogy alig halljam, megjegyzi: „csak mindig leleménye­sen, még lehet ma­gából újságíró”. Fe­jemben ilyen gondo­latokkal, s lógó nyelvvel futottam fel a legközelebbi domb­ra. Eredetileg zöld nadrágom, barnás szürkévé vált, a ve­téseken keresztül való futástól. De kit érdekelt ekkor ilyen kicsinység, mikor az életemről, az újság­írói pályámról volt szó? A horizont északi alján az egyetem nö­vénytermesztési tan­székének kísérleti te­lepe felett halvány- szürke füst gomoly- gott. A tűzoltók a helyszíntől mintegy 150—200 méterre megálltak. Én to­vább iramodtam a tűz irányába. Mikor a helyszínre értem, már mindenki elége­detten mosolygott, csak engem szomorí- tott el a látvány. A nagy ijedelemnek számomra végzetes ellentmondása a kis tűz. Az történt ugyanis, hogy a kí­sérleti telep jelen­téktelenül kicsi réti- csenkesz parcellája gyulladt meg a mel­lette elhaladó vonat szikrájától. A tüzet a távol eső őrtorony­ból jelezték, így nem tudhatták, hogy a helyszínen egy pár erősen használt ba­kancs is elég lett volna a tűz megféke­zésére. — Látván nyomorúságos buká­somat, búraszegzett fejjel indultam visz- sza az egyetemre. Közben a különböző gondolatok tovább cikáztak fejemben. Egyszercsak az ar­com felvidult; meg­álltam, visszanéztem, láttam, amint az em­berek kezdenek szét­széledni, a tűzoltók indulnak vissza állo­másukra, s e kép lát­tán egy mérhetetle­nül jó érzés lett úrrá rajtam. Nem bántam a bukás szégyenét, hogy nem tudok írni vagy tragédiáról... Ezt is megírhatom. Sőt, még jobb arról írni. hogy kicsi lett a tűz . .. Nagy Mihály------- WVVWWWVVVWW K edden, 18-án a kora délutáni órák­ban tűzoltóautók szi­rénája zavarta meg Gödöllőn az Agrár­tudományi Egyetem dolgozóinak nyugal- i mát. A parkban ijedt : kiáltások és fut kosás. : Szerencsére a hely­iszínen voltam, s a \ kezdő riporter ern- ■ bér feletti lelkesedé- • sével vetettem ma- l gam a vészes tűz fe- ; lé futó emberek l után. Közben agya­mon boldogító gon­dolatok cikáztak ke­resztül. Ha most nem futok be, akkor soha! Egy ilyen anyag, frissen, a helyszínen! Kezdtek felcsillanni bennem a burokban születés reményei. Most jött el számomra az iga­zi szerencse! Már láttam a főnököm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom