Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-21 / 170. szám

re st literei '^Mírltuo 1961. JÚLIUS 21, PÉNTEK AZ EREDMENY MARIS LEMÉRHETŐ Nyáron se szűnjön meg az élet a KISZ-szervezetben ! Süt a nap, egyetlen felhő sem látszik az égen. A park kavicsos sétányain üresen áll­nak a kényelmes kerti szé­kek, nyugágyak: aki csak te­hette, a Duna hűs hullámaiba menekült a tűző nap elől. Aki csak tehette... Sajnos, az üdü­lőgondnok nem teheti: neki minden percét lefoglalja a be­utaltak kényelméről, ellátá­sáról való gondoskodás. így aztán pihenésnek számít az a félóra, amíg a Minisztertanács leányfalui üdülőjének tera­szán a helybeli pórt- és KISZ- szervezet életéről, együttmű­ködéséről faggatom Bakonyi Károly gondnokot, illetve köz­ségi párttitkárt. — Nyugodt lelkiismerettel állíthatom — kezdi Bakonyi elvtárs —, hogy közöttünk jó az együttműködés. Kezdve at­tól. hogy mi adtunk otthont a fiataloknak a pórt székhá­zában, odáig, hogy rendszere­sen foglalkozunk a KlSZ-szer- vezet problémáival. Igyek­szünk minden lépésüket fi­gyelemmel kísérni, terveiket támogatni. X KISZ-titkárt, Szabó József elvtársat, negyedévenként be­számoltatjuk a pártvezetőségi ülésen. Félévenként párttag­gyűlésen vitatjuk meg az if­júsági szövetség munkáját. A pártvezetőség időnként napi­rendre tűzi a KISZ-szervezet életének valamelyik' problé­máját, s ezekkel kapcsolato­san határozatokat is hozunk. A határozatok végrehajtását számonkérjük, ellenőrizzük. Arra azonban vigyázunk, hogy ez ne váljon parancsolgatás­sá, illetéktelen beavatkozás­sá, hanem a jó szándékú se­gítséget érezzék belőle a fia- rtalok. Határozataink a szervez zeti élet megjavítását szolgál­ják, s a fiatalok úgy is fo­gadják ezeket. íme, néhány példa: az ősz­szel a pártszervezet a fiata­lok oktatását tűzte napirend­re. Megállapította, hogy poli­tikai képzettségük, mozgalmi tapasztalatuk nem kielégítő. Ennek oka elsősorban az, hogy a KISZ-tagság átlagos életkora a 15—18 év között van. Az ennél idősebbek ugyanis munkahelyükön, az üzemekben, vagy a felsőbb iskolákban élnek szervezeti életet. A községi KlSZ-szer- vezethez főként a helyben dolgozó fiatalok tartoznak. A pártszervezet javasolta, hogy minél több fiatall vonjanak be a KlSZ-okta- tásba. S hogy a határozat végrehajtását segítse, mind­járt meg is bízta Bakonyi elvtársat a KISZ politikai kör vezetésével. Egy másik példa: a pártve­zetőség legutóbbi ülésén meg-i állapították, hogy rendszerte- i len és hiányos a KISZ-veze-1 tőség gazdasági-adminisztra- i tív munkája, pontatlan a tag-i díj-nyilvántartás stb. Határo­zatot hoztak, hogy segíteni j kell a fiataloknak a hibák! felszámolásában, s megbízták; a {pártszervezet gazdasági fe-; lelősét, hogy foglalkozzon a; KISZ gazdasági és admi-1 nisztratív felelőseivel. Az | eredmény máris lemérhető, a | nyilvántartás pontosabbá, át-j tekinthetőbbé vált. A pártvezetőség javasolta: annak idején azt is a fiata- i lóknak, hogy havonta egyszer i rendezzenek klubestet, ahol i mértéktartó, kulturált szóra- ! kozáshoz szoktatják a KISZ- ! tagokat. A javaslat sikerére; mi sem jellemzőbb, hogy ha­vonta nem egyszer, hanem négyszer, minden vasárnap örömmel töltötték együtt sza- ! bad idejüket a fiatalok. — Meg kell mondanom i őszintén — mondja Bakonyi j elvtárs —, hogy ma még ko-í rántsem térül meg a párt- és; a KISZ-vezetőség minden erő-; feszítése, fáradozása az ifjú-; sági mozgalom fellendítése; érdekében. Viszont azt is! hozzá kell tennem, hogy ma-! ga a KISZ-szervezet létezése te nagy dolog nálunk. Ebben a községben ugyanis 1957 vé­géig egyáltalán nem volt ifjú­sági szervezet. S a megalaku­lása után sem volt a legjobb az összetétele. Mostanáig a nem odavalók nagy részét sikerült eltávolítanunk. Az a ! huszonkilenc fiatal, aki jelen­leg a szervezet tagja, már erős, életképes sejtet alkot ahhoz, hogy fellendítse a szervezeti életet. Szabó József KISZ-titkár ott folytatja, ahol Bakonyi Károly befejezte: — Most az a legfőbb törek­vésünk, hogy a legrendesebb, legbecsületesebb fiatalok ösz- szefogásával. még tartalmasab­bá, színesebbé tegyük a moz­galmi munkát. Valóban, so­kat köszönhetünk a párttagok­nak, a pártvezetőségnék. Ba­konyi elvtárs. vagy a vezetőség más tagja rendszeresen részt vesz a ve­zetőségi üléseinken, taggyű­léseinken. Tanácsokkal, ja­vaslatokkal segítenek bennün­ket. — Problémáink azért így is vannak. Két ízben is meg­történt például, hogy a párt- vezetőség megbízott egy-egy kommunistát a KlSZ-szerve- zet patronál ásóval — ered­ménytelenül. Az egyik esetben Bella Györgyné elvtársnőt az­zal bízták meg, hogy irányítsa a KISZ-szervezet kulturális munkáját. Az elvtársnő el is jött egyik taggyűlésünkre és vállalta. Sajnos, azóta hiába hívjuk — nem jön. Emiatt az alig néhány hétig működött színjátszóegyüttesünk és tánc­csoportunk fel is bomlott: nincs aki vezesse, irányítsa. Gruber Rezső elvtárs sem tett eleget annak a megbizatósó- nak, hogy segítse a KISZ ve­zetőségét; a tagfelvételi mun­kában, a szervezet megerősí­tésében. Szabó elvtárs tárgyilagos őszinteséggel hozzáteszi, hogy az utóbbi hetekben visszaesés állt be a szervezet életében. A fiatalok ritkábban jönnek össze, mint eddig. A nyári idő­szakban nem rendezhetnek klubesteket, mert nem akar­nak — és nem is tudnának — konkurálni a zenés eszpresszó­val . A politikai munka pedig korántsem olyan erős náluk, hogy pótolni tudná a közös szórakozás hiányát. S nehezebb is összefogni, mozgósítani a fiatalokat nyáron, itt. a Duna­kanyar egyik legszebb üdülő­helyén — mondja. Ebben van igazság. Még­sem szabad lemondaniuk a rendszeres szervezeti életről — csak azért, mert nyár van. Sokkal könnyebb valamit ösz- szel fellendíteni, mint — újra­kezdeni! Ha nem tudnak ver­senyezni a zenés eszpresszó j vonzerejével, akikor használják 1 ki községük földrajzi adott- iságait. s azokat a szórakozási lehetőségeket, amelyeket a nyár és a Dunakanyar kí­nál. Fürödni, kirándulni, csó­nakázni közösen, a KISZ- szervezet kezdeményezésére is lehet. Táncmulatságon sem kell feltétlenül megfeledkez­ni arról, hogy KISZ-tagok va­gyunk — csak azért, mert nyár van. Egy-egy érdekes film­előadás közös megtekintése, vagy egy-egy Leányfalun nya­raló íróval, művésszel rende­zett kollektív beszélgetés, vi­ta is sokat kamatozna a fia­talok körében. Különösen ott, ahol — mint meggyőződtünk — a pártszer­vezet valóban szívén viseli a fiatalok ügyét. Nyíri Éva JARATLAN UTÓN Munkáslrók antológiája jelent A közelmúltban meg a Vas- és Fémipari Dol­gozók Szakszervezetének ki­adásában egy antológia, amely az 1960-ban meghirdetett irodalmi pályázatra érkezett, legjobb verseket és prózai írásokat tartalmazza. Kézirat gyanánt, a házi­nyomda készítette a köny­vecskét és nemcsak tartal­ma, hanem formája is azt mutatja, hogy készítői mes­terségbeli tudásukon kívül szívüket is felhasználták munkájuknál. A pályázat meghirdetése­kor első és erőteljesen hang­súlyozott feltétel volt, hogy csak nem hivatásos munkás­írók küldhetik be műveiket. Az irodalom szeretetét és az iránta való alkotó érdeklődést bizonyítja, hogy kétszáznegy­venegy pályázó írása érkezett Négymillió napi- és hetilap előfizető van hazánkban 230 külföldi és 350 hazai lapot hoz forgalomba a posta Az utóbbi években hihetet­len mértékben megnövekedett hazánkban az újságolvasók száma. A postának nagy fel­adatot jelent, hogy a külön­böző sajtótermékeket kellő időben eljuttassa az olvasók­hoz. Ezzel kapcsolatban a postavezérigazgatóság hírlap- osztályán elmondották, hogy hazánkban mintegy hatszáz újság, folyóirat, heti- és képeslap stb. jelenik meg, amelyből mintegy háromszáz­ötvenet a posta terjeszt. A múlt évben például 668 millió lapot hoztak forgalomba, amelyből mindössze egy szá­zalék maradt vissza, szemben a néhány évvel ezelőtti 20 szá­zalékkal. Az idén fél -év alatt több mint 350 millió különféle újság fogyott et. A posta különböző statiszti­kai adataiból kitűnik, hogy a legkeresettebb újság a Nép- szabadság. a Nők Lapja, a Szabad Föld, valamint a Rá­dió- és Televízió Újság. örvendetesen fejlődik a vi­déki lakosság igénye, egyre többféle újságot keresnek és vásárolnak falun. A Szabad Földből jelenleg kétszer any- nyi fogy el, mint három évvel ezelőtt. Amióta a posta vette át a hírlapterjesztést — az or­szág minden lakott helyére rendszeresen eljutnak a hír­lapok, s míg régebben egy- egy községbe csupán 5—6- féle újság járt, most 30—40 félét hordanak szét a postá­sok. Sokat tett a posta a lap- terjesztésért, s azért, hogy minden előfizető kellő idő­ben juthasson hozzá kedvelt lapjához. Ennek érdekében több mint 13 000 postás fár a­dozik. A hazai sajtótermékeken kí­vül 230 külföldi napilap, ké­pes folyóirat kerül forgalom­ba, s ezekből havonta mint­egy kétszázezret vásárolnak. Hazánk kedvező helyzete, s a légi hálózat fejlődése teszi le­hetővé, hogy a külföldi új­ságok is frissek. A Volksstim- mét például még aznap áru­sítják, s a közeli országok hír­lapjai is másnap már kapha­tók a pesti és a vidéki városok utcáin. Külföldön is kedveltek a magyar lapok, amelyek ma már a világ minden tájára el­jutnak. Az elmúlt hónapban is csaknem 800 000 újságot „exportáltunk”, a legtöbbet Romániába és Csehszlovákiá­ba. Ä Népszabadságból 156 eztr, a Népszavából 104 ezer, a Magyar Nemzetből 87 ezer, az Ország-Világból és a Nők Lapjából 63—63 ezer jut el rendszeresen a külföldi országokba. (MTI) a bíráló bizottsághoz. A „Já­ratlan úton” című antológia csak a legjobbakat közli, de a kötet végén felsorolja va­lamennyi részvevő nevét. Mielőtt a megjelent írásokról szólnánk, szenteljünk egy kis figyelmet ennek a névsornak, amely, ha kiemelnénk a kö­tetből, semmitmondó, jórészt a számunkra ismeretlen ne­veltet tartalmazó felsorolás lenne csupán. De így, a kö­tetben azt bizonyítja, hogy a munkásosztály hazánkban alkotó módon lett a kultúra birtokosa. Nemcsak haszon- élvezője a művészeteknek, ha­nem ecsettel, palettával, min­tázófával és jelen esetben tol­lal alkotó, művészi munkát is végez és bírálatot vár alko­tásaira. A pályaművek száma nehéz feladatot adott a bíráló bizott­ságnak. Felelősséggel, jó ér­zékkel és szívvel, szeretettel végezték munkájukat, mint arról a csokorba szedett, ju­talmazott pályamunkáik ta­núskodnak. Nyílt ánvaló. hogy ©gy si­került alkotás nem avat még valakit íróvá, vagy költővé. De lépés az úton. Tudjuk, hogy sokszor az első elismerés, az első nyilvánosságra elhozott mű ad bátorságot és erőt a továbbiak megszületéséhez, a tollforgatók mesterségének el­sajátításához. Mert egyetlen pályamunka megírásához ele­gendő lehet a nyílt, tiszta szív, de az állandó írói munkához a mesterséget is meg kell ta­nulni. A kötet számos olyan írást, verset tartalmaz, amelyek bi­zonyítják, hogy alkotójuk már nem elégszik meg a szívből fakadó sorok papírra vetésé­vel, hanem megkeresi monda­nivalójához a legmegfelelőbb formát. Vagy ami több: önálló alkotóvá válik és művészhez méltó módon forrhat teremt magának, amely egyéni, sok­szor sajátos, de minden eset­ben színvonalas, művészi. Az antológia öt pályázó ver­Eszperantó kör alakult Szentendrén Ma 30 európai ázsiai és amerikai egyetemen, illetve főiskolán tanítják az eszpe­rantó nyelvet. Magyarorszá­gon 1897-ben indult meg e nyelv terjedése és 1913-ban alakult meg a Magyar Munkás Eszperantó Egyesület, melyet szép és eredményes működés után 1934-ben a Horthy reak­ció betiltott. Rájöttek arra, hogy természeténél és rendelte­tésénél fogva az illegális kom­munista munkát és a mozga­lom külföldi kapcsolatát előse­gítette. Napjainkban ismét erőtelje­sebb e nagyszerű nyelv ter­jedése, bélyeg- és képes levele­zőlap-gyűjtőktől kezdve érté­kesítheti bárki különféle irányban tudását s valóban elősegíti idegenekkel akár élőszóban, akár levélben való érintkezésünket. Tizenkét taggal alakult meg a csoport. Szentendrén. Csü­törtök délutánonként a járási tanács kutúrtermében tartja összejöveteleit, ismerkedik a nyelvvel s ez úton is hívja és várja a további érdeklődő­ket. seiből közöl. Közülük Horgas Béla és Simon Emil versei érdemlik a legtöbb figyelmet. Az előbbi a mély, belső életet éLő költő típusa. Hasonlatai, színei, képei, mind erről ta­núskodnak. Igen szép 'és gon­dolatébresztő Levél című ver­se, annak is különösen az első része. Simon biztos kézzel bá­nik a formákkal olyannyira, hogy néha már szinte zavaró a kétségtelenül érezhető mes­terségbeli rutin. Kökény László tartalmas mondanivalója rovására sok­szor keresetten ragaszkodik neki nem megfelelő, bevett formákhoz és ezért helyen­ként darabos. Rímei olykor mesterkéltek. Forgács Károly ízig-végig munkás költő. Ha­sonlatai az acél és a vas vi­lágába vezetik az olvasót, de olyan közvetlenül lírai és ér­zelmileg oldott, hogy versei nem maradhatnak hatástala­nok. Figyelemre méltó még Hajas Gy. Mária 1956 Balla­dája című verse. Bár formai megoldása nem új, alkotóját mélyen érző emberként mu­tatja be. A költői műveken kívül négy elbeszélést és egy me­moárt foglal magába az an­tológia. A kötet címadó elbe­szélése, a Járatlan úton. Ba- ráth Lajos írása, mély, emberi történet. Napjaink munkásait, egy, az általános iskola elvég­zését elhatározó bányászbrigá­dot mutat be az olvasóknak. Szerkezeti hibáit pótolja spon­tán humanizmusa. Rényi Magda ..Anyu moso­lyog" című elbeszélése gördü­lékeny, szép írás. A sokszor olvasott témát, a koncentrá­ciós táborok és gázkamrák borzalmát úgy mutatja be egy halálában is mosolygó édes­anya! arcon keresztül, hogy újat. megrázót mond és egy­ben emléket állít a fasizmus áldozatainak. Orosz László elbeszélésében a' keményen, határozottan osz­tálya mellett állást foglaló munkásíróval találkozhattunk. A szerző — Paulus Alajos által — műfajilag memoár­ként említett írás a természet- barátok turista egyesületének öíven éves fennállásáról em­lékezik. írása a munkásmoz­galom történetének szép és egyben jelentős szakaszát ele­veníti fel. A kötetet Somos Miklós al­kalmazkodó. jól sikerült il­lusztrációd színesítik. Ez a néhány sor, amelyben a kötetről szóltunk, az olvasás személyes élményét nem pótci- hatja, de örömmel üdvözöljük a vasas munkásírók antológiá­ját. amelv egyik bizonyítéka annak, hogy Magyarországon, a szó igaz értelmében, írás­tudó munkásosztály él. <t) asszonyokat, szerény vacsora, utána egy fekete, s persze, beszélgetés. Most is úgy kez­dődött minden, mint máskor, most is körülötte keringtek a férfilepkék, szépeket mond­tak, amit hanyag biccentéssel vett csak tudomásul, s ha olykor valami különlegeset hallott, csak akkor adta mo­solyát. A vacsora közepén fel­figyelt valamire. Mintha csök­kent volna körülötte az aj- nározás, mintha már nem mindenki vele foglalko­zott volna! Hosszú szempilláit kissé jobban megemelte, hogy kö­rülpillantson, de a követ­kező másodpercben már ösz- tönszerűen tágra nyíltak pu­pillái. Meglátta — öt. Igen, őt, aki... szebb volt . nála! Ilyet még soha nem érzett, soha nem akadt össze nővel, akit szebbnek érzett volna ma­gánál. Voltak szebbek, de ő nem tartotta annak őket, így mégsem lettek vetélytársai. De most érezte, hogy az a má­sik szebb, igen, sokkal szebb, mint ő, s annak ud­varolnak a férfiak, annak mondják a szépeket, neki már csak udvarias félmondatok jutnak, s zavart, nem hó­doló mosolyok. Harcba kezdett. <5, akt meg­szokta, hogy alig beszél, ha­nem neki beszélnek, s ő csak méltósággal hallgatja, egy­szerre közlékeny lett, jó hangosan beszélni kezdett, mindenről, ami éppen eszé­be jutott, de látta, így sem fordul felé a figyelem. Dü­hös volt, legszívesebben sírt, toporzékolt volna, de tartotta magát, mert eszébe jutott, ha sír, megduzzad az orra, vö­rös lesz, elcsúfítja magát, szétmázolódna pilláin a fes­ték, de odalenne a művészi érzékkel kihúzott btájvonal is. Odamenjen a másikhoz? Ki lehet az? Hogyan menjen oda? ó mégiscsak fővárosi vendég itt, aki éppen a legexkluzí­vabb ruhát mutatta be! A veletlen jött segítségé­re. Egyik legszorgalmasabb hódolója, aki csak vele tö­rődött, de aki fél órája már a másik mellett jártat- ta a száját, most odajött hoz­zá, s azt javasolta, táncol­janak. Örömmel ráállt, már mentek is a lemezjátszóhoz, válogatták a lemezeket, köz­ben odajött a másik is, el­kerülhetetlen volt a bemutat­kozás. A nevek cseréje után azonnal azt kérdezte: — Te mit csinálsz? — Én? Agronómus vagyok — két hete. Most jöttem az egyetemről. S ■ jóízűen neve­tett, kacagott, ez még szeb­bé tette. Agronómus? Ilyen szép nő? Csak úgy kinn, a földeken? De milyen lesz ott a bőre? Persze, még csak két hete van itt... Hirtelen nyugalom fogta el. Majd két hónap múlva! Ak­kor már nem lesz ilyen szép, akkor már meglátszik rajta, hogy nem magára van a legtöbb gondja, hogy nem. tud mindennap a fodrásznál ülni, hogy cigányképe lesz, a nap olyan feketére süii, hogy... hogy... Jó kedve lett, Mór azt sem bánta, hogy vele jóval kevesebben táncol­nak, mint a másikkal. Míg ott forgott partnerével, állan­dóan a másikat leste, s gon­dolatban már csúnyának látta, s ezen mosolygott, elégedet­ten. A partner azt hitte, ne­ki szól a mosoly, s még na­gyobb lelkesedéssel magyará­zott, beszélt. ö azonban nem figyelt oda, csak nézte, bámulta a másilcat, s már nem is látta olyan szépnek. Csak az első pillanatban hökkentet­te meg. Nem is olyan szép! Na jó, mondjuk érdekes, de szép? Nem kell túlozni! Kis hétköznapi baba, semmi több! Mikor elbúcsúzott a tár­saságtól, s az állomáson a vonatra várt, már bizonyos volt benne, hogy ő sokkal szebb, mint az a másik. Per­sze, hogy szebb! Gőgösen széttekintett, mint a itt ni: nő udvartartása fölött, de az állomáson erre a késői vonat­ra, rajta kívül, nem várt senki. Mészáros Ottó A PRÓBAKISASSZONY A próbakisasszony ! szép volt és büszke, olyan, ! mint amilyennek egy próba- i kisasszonynak lennie kell. Ha i megjelent a divatbemutatókon, \ büszkén nyugtázta az irigyke- ! dő sóhajt, ami felröppent a : női ajkakról, s hitte, nem- : csak a ruhának, neki, a szép- : ségének is szól. Büszkén lé- ; pegetett, forgott, arcán ott i ült a hideg, merev mosoly, í s káposztáknak látta a feje- i két, nem történt meg vele, ; hogy szebbnek látott volna ! magától epy nőt. ! Nemcsak szép volt és büsz- i ke, hanem beképzelt is, Szép- ! ségét nem maga szerezte, ! amit maga szerezhetett vol- I na, azzal nem dicsekedhetett, ; nem volt túlságosan okos. ; Mégis: nagy társasága volt, ■ sokan csapták neki a szelet, s ! örömmel vette, hogy minde- ! nütt sok hódolója van. i A vidéki városban rende- ! zett divatbemutatónak is ő ! volt a dísze, a helyiek a ! pult mellől, az irodából jöt- ! tek el egy délutánra, hogy ! előlépjenek próbakisasszony- ! nyá, hogyan versenyezhettek : volna vele? ■ A divatbemutató után a ke- [ reskedelmi vállalat vezetői ’ vendégül látták a próbakis-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom