Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-20 / 169. szám

MONOR® VIDÉKE • A FEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖHKIAOÁiA • III. ÉVFOLYAM, 109. SZÁM 1961. JÚLIUS 20, CSÜTÖRTÖK UJ RÉSZLÉGÉT létesített Gyomron a Pest megyei II. sz. Sütőipari Vál­lalat. A közhiedelem ellené­re nem kenyérből, hanem fi­nomlisztből sütött alapanyag­ból őrölik a morzsát. A ter­vek szerint negyedévenként kb. 600 mázsa morzsát kül­denek negyed- és félkilós csomagokban a miskolci, bu­dapesti és a monori FŰ­SZERT -kirendeltségeknek. A minőség kifogástalan, a prézlí nem lisztes, de nem is durva.. Az üzemrész korszerűsítése folyamatban van, országos viszonylatban is értékes újítá­sokon dolgoznak. Mint a ve­zető elmondotta, a lakosság szükségleteinek maximális kielégítése a fő cél, valamint a vállalat pénzügyi tervtelje­sítésének biztosítása. A sütöde dolgozói felaján­lásképpen, munkaidő után gyártják a babajka nevű el­sőrendű alapanyagot. A cso- magolóban alkalmazott nők is megtalálják számításukat, 1000 forinton alul senki nem keres. — bukta — Éppen ideje Már nemegyszer foglalkoz­tunk a monori cipő bolt. tál. Cikkeinkben megírtok, hogy milyen lehetetlen körülmé­nyek között van az üzlet és az eladók. A napokban is egy hölgy cipőt kért. Az eladó kutat, találomra levesz egy dobozt a polcról, kinyitja és — egyszerre ketten is meg­lepődnek, vevő is, az eladó is. A vevő azért, mert a cipő gyönyörű, az eladó pedig, mert sejtelme sem volt, hogy van náluk ilyen áru is.--Ideje már, hogy fejlődő, szépülő községünk végre új, korszerű cipőboltot kap, ahol a fentihez hasonló esetek nem fordulnak majd elő. Ezért hozta a községi tanács azt a határozatot, hogy a Burgyán-féle virágüzlet és a mellette levő zöldségesbolt helyére a pilisihez hasonló modern cipőboltot létesítse­nek. Persze, ez egy kis felfordu­lást okoz, az üzletek elhelye­zése »elég bonyolult. Végül is úgy döntöttek — és székről az illetékesek már megkap­ták az értesítést —, hogy a virágüzlet a Petőfi utcai Hu- balek-műhely helyére kerül — amely megszűnt —, a zöld­ségesbolt Veress László mű­szerész helyére, Veress a Li­liom utcai bútorraktárba, míg a bútorraktár az fmsz megszűnt 3. számú üzlethe­lyiségébe megy. Reméljük, ha ez a megoldás kissé körülményes is, a céllal, amelyért mindez történik, a lakosság meg lesz elégedve, s hamarosan kedvére válogathat mindenki a szép és modern cipők között. Kiss Éva A maglódiak kérdezik: Mi lesz a szélesföldi úttal? A közelmúltban kinn jártam a maglódi határban. Végig­mentem a szép, árnyas Szé­lesföld dűlő egyik útján. Jobbról patak, mögötte a ré­tek, balról hullámzó búzaten­ger, szőlők, kukorica, burgo­nya- és paradicsomföldek vál­takoznak. Gyönyörű a határ. Jóval előttem nagy torlódás, gépkocsi zúgás, hangos ve­zényszavak. Mi történhetett itt? Egy gyakorlatozó gépko­csioszlop — a gépkocsik tele katonával — rekedt meg az úton. De hogyan? Tudni kell, hogy a maglódi patak, mely Gyálon folyik keresztül és Soroksár alatt torkollik a Dunába, ezen a szakaszán annyira feltöltötte medrét, hogy elég egy kis eső ahhoz, hogy az útra ki­csapjon s adott esetben el- öntse a kulturált területet is... Ilyen esetben aztán addig folydogál az úton, amíg vala­kinek eszébe nem jut betöm­ni a gátszakadást. Ki a felelős ezért? — tettem fel magamban a kérdést. Kiss László elvtárssal, a vb-titkárral beszélgettem er­ről a régen megoldásra váró problémáról. Bevezetőben közölte velem, hogy a patakszabályozás a Bu­dapesti Vízügyi Igazgató­ság hatáskörébe (azelőtt Gyáli Vízszabályozási Társulat) tartozik. Ennek lenne a feladata a pa­takot kordában tartani... — Az út mostani állapotá­ban használhatatlan, mert nem volt rendezve a felsza­badulás óta. Azelőtt kivetettük a költséget a birtoktulajdono­sok között s rendbehozattuk a patak medrét. A községi ta­nács költségvetésében évről évre 2000 forint szerepel pa- takszabályozás címén, amit fel is használunk. Ez azon­ban túlontúl kevés ahhoz, hogy eredményes munkát tud­junk végezni. Ma az a hely­zet, hogy a patak medre kb. egy méterrel magasabban van az út szintjénél s már az át- szivárgás maga is eléggé fel­áztatja az utat. Nem lehet rajta közleked­ni, még az ilyen hosszabb ideig tartó szárazság ide­jén sem, mint amilyen most van. — Hogyan lehetséges, hogy ennyire jutott a patak? — Mint már említettem, az­előtt mindenki maga ásta meg a patak medrét saját földje végében. Egyik lelki- ismeretesen mély medret ásott, lekerült az út, a rét szintjéig a patak fenékkel, a másik pedig csak formálisan ásta ki. Jött egy eső, feltöl­tötte egy-kettőre a sekélyebb gödröket a víz, s utána kicsa­pott medréből, s folyt, amerre lehetett. Ma is ez a helyzet. Remélem azonban, hogy a Budapesti Vízügyi Igazgató­ság rövidesen megteszi köte­lességét, mert mostani állapotában a pa­tak nem maradhat. Meg­indul a paradicsomszedés, szállítás ideje, kell az út — fejezte be a tájékoztatást Kiss elvtárs. Egyebet nem tudok hozzá­tenni én sem: remélem, rövi­desen rendbehozzák a Széles- föld-dűlő patakjának a med­rét, mert jön az ősz, a szü­ret ideje. Kár lenne, ha fel­dőlne a kocsi a finom maglódi „szélesföldi” musttal! — esjő — DICSEKET Hírt adtunk múlt héten a villámcsapás által a Czuczor utcában keletkezett tűzről és arról, hogy áldozatkész mun­kával sikerült a tüzet megfé­kezni. A monori Cipész Ktsz Pető­fi utcai műhelyében beszélge­tünk a fiatal Rostás Józseffel, aki az elsők között volt ott a tűznél és vett részt az oltás­ban. — Reggel 5 óra előtt — kez­di Rostás a visszaemlékezést Jó jövedelmet biztosít Termelőszövetkezeteink egy­re több gondot fordítanak a tenyészállatállomány, illetve a szerződéses állatok számának növelésére. Az új hizlalási szerződés alapján a szerződő felek egyre több kedvezmény­ben részesülnek. Az állat- állomány szerződéses alapon való nevelése és értékesítése pedig állandó pénzforrást biztosít a szövetkezeteknek. Erről beszélgettünk a mono­ri Uj Élet Tsz főkönyvelőjé­vel, Somorjai elvtárssal. A tsz-nek 214 darab szerződé­ses sertése van. Az első fél­éves tervet 111 százalékra tel­jesítették. A sertések szépen fejlődnek, s ennek egyik elő- segítője a sertéstáp, amely összetételében tartalmazza az állatok gyors növekedését biz­tosító tápanyagokat. A tsz- nek még 30 sertése van a Péteri úti tanyán. Ezek az állatok a tagság igényeit elé­gítik majd ki elsősorban, s így lehetővé válik, hogy a tsz-tag háztáji sertésállomány hiányában is közvetlen hoz­zájusson a szükséges hízott sertéshez. A monori Kossuth Tsz-ben Fodor József állattenyésztési brigádvezető tájékoztatott a szerződéses állatállománnyal kapcsolatos kérdésekről. A tsz-nek a Kosztén tanyán 50 darab szerződött sertése van. Az állatok szépen fejlődnek. Az állatállomány épület hiánya miatt csak lassan gya­rapodik, de máris nyolc üsző­vel emelkedett a közös állat- állomány. Fodor elvtárs el­mondja, hogy bizony nem könnyű a dolga. Mindennap hajnali négykor már indul kerékpárjával, hogy időben kiadja az utasításokat, a ta­karmányt. A pontos ellen­őrzés, az odaadó munka mind feltétele az állatállomány egészséges fejlődésének. Há­romezer csirkéjük van, me­lyek gyors fejlődése megrövi­díti a leszállítás időpontját. A tsz sertésállományát rövide­sen növelik választási mala­cokkal is, melyeket szintén le­szerződnek. Ez is állandó jö­vedelmet biztosít a tagság­nak. Pilisi Pál — nagy csattanásra és nyom­ban segélykiáltásokra ébred­tem. Azonnal kiugrottam az ágyból, magámra kapkodtam a ruhát és rohantam kifelé. Szabó Franciska segélykiáltá­sát hallottam és már láttama szomszéd ház tetején a tüzet. Mire én odaértem, Bajkai Sándor és Bamnyi József már munkához Láttak. Első dolgom volt a tetőre menni, lyukat nyitni rajta, hogy a tűz fész­kéhez juthassak. Csakhamar valamennyi, szomszéd ott dol­gozott, fiatalok, öregek egy­más mellett. Szolnoki Csaba és. Jóska, Fekete Pista önkén­tes tűzoltó és Sanyi öccse, Új­vári Károly rendőr alhadnagy, Kerekes István, ' Csáti István, Szőke Sándor és talán még mások is voltak, de hát nem azt néztük, hogy kik vannak ott, hanem csak az volt a gon­dunk, hogy a tüzet megfékez­zük. Mire a hivatásos tűzoltók Fekete István értesítésére a helyszínre érkeztek, a legna­gyobb veszélyt: a tűz tovább­terjedését sikerült megakadá­lyozná. Az esetre nemcsak azért tértünk vissza, hogy elismeré­sünket fejezzük ki az áldozat­kész munkáért, hanem azért is, hogy ismételten rámutas­sunk az önkéntes tűzoltószer­vezet szükségességére és ismé­telten felhívjuk a fiatalság fi­gyelmét arra, hogy ebben a munkában a fiatalságnak szer­vezetten és tömegesen kellene részt vennie. Huszty K. Az ecseri Törekvő Tsz fűrésztelepén László Árpád és Horváth László a készülő szerfás-isiálló részére tartóléceket fűrészel (Foto: Kalotay) Látogatóban az „olajkirálynál" Az Ásványolaifarsalmi Vál­lalat monori telepén a sok vas­hordó között alig leltem meg az utat a kis irodához. Itt ta­láltam a monori „olajfcirályt”, Guttfreind Elemér bácsit, a telep vezetőjét. Megkértem, meséljen valamit „birodalmá­ról”. — Az egész járást erről a telepről látjuk el üzemanyag­gal — kezdte Elemér bácsi. — öt-hat vagon üzemanyag (benzin, olaj. gépzsír) van rak­táron, ebből minden nap el­adunk kb. 1 vagonnal. Persze a pótlás állandóan jön. a va­gonból közvetlenül ide a te­lepre fejtjük le hordókba az üzemanyagot. — Mikor van a legnagyobb forgalom? — Itt télen-nyáron egyfor­mán nagy a forgalom. Most talán erősebb. A gépállomá­sok és tsz-ek rengeteg anyagot vásárolnak. — Ki tudják elégíteni n. vá­sárlói. igényét? — Eddig még nem futott be panasz, pontosan elláttunk minden közületet. Gépkocsi kanyarodott be az udvarra, a gyömrői tsz jöitt vásárolni. Jobbágy Lajos ki­adó már mérte is számukra az árut. Elemér bácsi pedig hoz­záfogott a számla kiállításá­hoz. Búcsúzéban még annyit kér­deztem. hogy szeret-,» itt dol­gozni, nincs-e valami panasza? — 10 éve dolgozok már in, megszoktam és meg is szeret­tem ezt a helyet. Most 63 éves vagyok. Panaszom csak az. hogy mindenki Elemér „bá­csinak” szólít! (S—) Amikor rendszeresen jár- tűm be Pestre dolgozni, meg­szokott kártyapartnereim vol­takakikkel megállapodásunk szerint, mindia az ötödik, vagonban találkoztunk, és az út unalmát néhány ultiparti­val rövidítettük meg. A napokban rég elhagyott otthonom meglátogatására, Monorra kellett utaznom. Ügy rendeztem dolgaimat, hogy az­zal a vonattal utazzam, ame­lyen annakidején barátaim­mal szoktam találkozni. Kő­bánya-alsón beszálltam az ötö­dik vagonba, és meg is talál­tam a régi társaságot. A tár­saság már a Nyugatiban ösz- szeverődött, rövid és öröm- teljes üdvözlések, után ötödik­nek odaültem gibicelni. A já­tékhangulat most is, mint ré­gen, beszédes és izgalmas volt'... Közvetlen mellettem K. La­jos barátom ült, akinek an­nakidején a családját is jól ismertem. — Hogy van a feleséged? — kérdeztem egyik osztás köz­ben barátomat, aki rendez­gette a lapokat... — Meghalt; passz! — mond­ja, és gusztálva igazgatja to­vább kezében a kártyát... Mint a villám, úgy hatott rám e rövid, lakonikus vá­lasz. Tudtam, hogy két kis családja is volt. Vajon ezek­kel mi lehet? — töprengtem magamban... — A nővéred tűzeti -most a háztartásodat? — próbáltam tovább faggatni a baráto­mat — ........... ............................. — Az is meghalt... Én meg­nézem zöldre — és leteszi La­jos barátom a felesleges két lapot... Meg vagyok rendülve, de a barátom arcán csak a játék izgalma tükröződik, jómagam nem tudok hová lenni az ámu­lattól. Borzasztó lehet sze­gény barátom élete, gondolom magamban, nem csodálkozom furcsa viselkedésén, és figye­lem tovább az izgalmas játé­kot. Vecsésen jártunk már, ami­kor már nem bírtam tovább kielégítetlen kíváncsiságomat, és megkíséreltem szóra bírni a játékban elmerült szomszé­domat ... — Édesanyád gondozza a gyerekeket? — suttogtam rész­vétteljes hangon. — Mind meghaltak... Re- betlit játszom, mégpedig pi­rosat, most fogjatok meg, ha tudtak — hangos jókedvvel kiteríti a lapokat.., Megdöbbentem, és meg vol­tam győződve, hogy barátom a sok csapás következtében kissé megzavarodott. Üllőn feloszoltt a parti és én alig vártam, hogy Lajos ba­rátommal nyugodtan beszél­hessek. Ö láthatta az arco­mon a megdöbbenést és za­vart, széles jókedvvel a tér­demre csapott, és jóízűen ne­vetve szólt: — Nincs barátom semmi baj. a feleségem, a gyerekek és édesanyám is mind jól van­nak és örömmel fognak té­ged üdvözölni, ha hozzánk is ellátogatsz. Tudod, ha én ját­szom, számomra minden és mindenki meghalt. M. K. ÜZEN A SZERKESZTŐ J-ky: Névtelen levelekkel nem foglalkozunk. A levelek­ben foglaltak különben is os­toba pletykák. Hallgatózni il­letlenség. A mi tudósítóink és levelezőink bátran mernek az emberekkel beszélni, s levelü­ket. cikküket aláírni. R. B.: Levelét megkaptuk, kérésének eleget testünk, min­dent pontosan elintézünk, üdüljenek nyugodtan. fenyegetésétől sem. Odame- gyek és szó nélkül eltolom ide, a kijelölt helyre. — Nézze csak — figyelmeztet —, most jön ki a könyvesboltból annak a biciklinek a gazdája, amit az előbb toltam ide. Valóban, a fiatalember arca percről percre válik kétség be­esettebbé, ahogy hűlt helyét leli biciklijének. Már a rend­őrség felé indul sietve, ami­kor Auspitz bácsi megelégeli a büntetést, utánaszól. Gon­dolom, többet ez a fiatalem­ber sem támasztja ki utca­szélre a biciklijét. Tovább folytatjuk a beszél­getést. Elmondja, hogy társá­val, Gáspár Sándorral két műszakban váltják egymást. — Nekem rosszabb a sze­mem, ezért én vagyok a nap­Piros rebetli pálos. Az éjszakai megőrzés-J nél nagy probléma a sötét, % nagyon hiányzik egy jó erős} lámpa ide, a könyvesbolt} előtti falra, hogy ne kellene} bizonytalankodni. Reiter Mária ' ban, és bizony azt is, ki vá­lik meg legnehezebben az italbolttól. Nádfonatú foteljével jó idő­ben itt kint üldögél a járda­szigeten, rossz időben pedig a Vigadó kapualjába húzódva őrködik. Nyolcvanhat évet számlál már maga mögött Auspitz bácsi. Szobafestő volt, most pedig — már hosszú évek óta — biciklimegőrzés­sel foglalkozik. Nagy szívfáj­dalma, hogy a cukrászda előtti jóforgalmú helyről, ami régi engedélyezett jogos he­lye, öregségére hivatkozva el­helyezték. — Pedig — himbálja nagy, energikusan reszkető kezével görcsös botját ■— nem ijedek én meg a falhoz támasztott biciklik gazdáinak legdurvább MUNKA KÖZBEN: A kerékpármegőrző \ } Évek óta naponként több- } szőr végigmegyek, köznapi } teendők intézése közben, köz­ségünk főutcáján. Annyira } megszoktam a sarkon akadé- í Icoskodó lépcsőket, az élelmi- £ szerbolt üvegkirakatait és a í hivatalok írógépeléstől han- f gos ablakát, hogy tudatosan $ már észre sem veszem az ut- í caképet. Például hosszú idő ^ óta a minap néztem meg elő- í szőr közelebbről (gyalogjáró } lévén) a Vigadó Étterem % előtti megőrzőparkot és öreg } felügyelőjét, Auspitz Feren­cet. } Jönnek-mennek keze alatt } a biciklik, számot ad, pénzt } vesz el, vigyáz, hogy a jár- } műveket épségben találja % meg visszatérő gazdájuk, és } közben figyeli az utca életét, } Látásból szinte mindenkit is- } mer Monoron; tudja, ki } mennyit jár hivatalos ügyben } a tanácshoz, kik a leggyako- '• ribb vendégek a könyvesbolt­J MAI MŰSOR Mozik Gomba: Ember a holdon. Úri:' A kutyás hölgy. Vecsés: Nevetés a paradicsomban. ANYAKÖNYVI HÍREK CUd Házasságot kötöttek: Menich József és Tóth Erzsébet, Kiss Ti­bor és Jámbor Margit, Torma László János és Vass Éva, Kovács József Sándor és Magyar Kata­lin. Elhunyt: Szabó Sándorné Né­meth Hona 54 éves. Úri Házasságot kötött: Vass Antal és Bakos Mária. Elhunytak: Szabó János 66 éves, Máj zik János 53 éves. Mindazoknak, akik felejthetetlen, drága jó férjemet, illetve édes­apánkat utolsó útjára elkísérték és mérhetetlen bánatunkat részvé­tükkel enyhíteni igyekeztek, ez ■ úton mondunk köszönetét. özv. Kovács Mátyásné és családja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom