Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-02 / 154. szám

1961. .tűmis 2, VASÄRNAP

■BST

HEGYEI

\/£si°§ap

Viíeqrád (eqózürhéhh hétköznapja

A helyi szakértők azzal fogadnak, hogy a legrosszabbkor jöttem, mert Visegrádon éppen szerda a hét legszürkébb napja. Ilyenkor még az üdülők is üresek, a régi vendégek ugyanis kedd este utaznak haza, az újak pedig csak szerdán estefelé érkeznek meg. Néptelenek tehát az utcák, a vendéglőkben, a cukrászdákban és az eszpresz- szókban válogatni lehet az üres asztalok között. Viseg- rád rendszerint szerdán piheni ki a vasárnapi roham fáradalmait.

Ilyenfélét mond Kádár Albert is, a visegrádi hajóállomás vezetője, aki új ember Mátyás király egykori városában. Mindössze négy napja fogadja

a fellegvár tövében

a személyszállító gőzösöket. A dömösi hajóállomást cserélte föl a visegrádival.

— Hétköznap csak egy hajónk jön Pestről, viszont vasárnap szinte egymást érték a zsúfolt gőzösök — mondja. — Jöt-t a „Baross”, az „István”, a „Kossuth”, a „Petőfi” és majdnem 3200 utasukat tették nálunk partra. Hétköznaponként az átlagforgalom hatszáz kiránduló. Főleg iskolások, diákcsoportok. Tegnap, kedden reggel érkezett és ma reggelig a mi partunkon horgonyzott a SZOT üdülőhajója. Úgy láttam, hogy utasai nagyon jól érezték magukat. Az estét a Vár Étteremben töltötték, igen jó hangulatban.

Záróráig táncoltak

és jó későn tértek vissza a hajóra.

A községben tényleg nagy a csend. A hajóállomásnál az autók parkírozó helyén egykét személyautón kívül most csak két színes „külön” autóbusz várakozik Utasaira. Mind a kettő iskolát iiozgtt Viseg- rádra, az egyik a “várpalotai általános iskola 39 tanulóját, akik ezeket a meleg délelőtti órákat a strandon töltik, majd megnézik. a múzeumot, Mátyás palotájának föltárt romjait és talán i'ölkapaszkodnak a fellegvárba is. A másik a kecskeméti Mátyás téri általános iskola 37 növendékével érkezett, húsz fiút és tizenhét leányt hozott magával Ambrus Zoltán tanár vezetésével. A diákokkal, akik jó úttörőmunkájukéit és kiváló tanulmányi eredményeikért jutalomképpen jöhettek erre a szép kirándulásra, a múzeum előtt találkozunk. A palota-romokat már látták és élményeikről kipirult arccal, lelkesedve csivitelnek.

A közeli alkotóház kertjében is áhitatos a csönd. A néma falak mögött most születnek a remekművek — gondolja a látogató és majdnem lábujjhegyen lépked a konyha nyitott ablaka felé,

Itt is azt mondják, hogy rosszkor jöttünk, mert a ház csaknem üres. Csak néhány hozzátartozó üdül most benne.

— Azazhogy — korrigálja pillanatnyi gondolkozás után az informátor — egy írónk mégis van: Tabi László, a Ludas Matyi főszerkesztője és számos népszerű vígjáték szerzője. Tegnap jött és már

javában ír

a szobájában. »

Óvatosan bekopogtatok hozzá. Valóban íróasztala mellől kel föl.

— Azért jöttem Visegrádra, hogy megírjam új vígjátékom második felvonását. Az első már kész, a harmadikat majd odahaza írom meg, mert csak a hét végéig maradhatok. Sietnem kell vele, ősszel már elő is adja a Madách • Színház.

Témájáról vonakodva árulja el, hogy tulajdonképpen a Különleges világnap című nagy sikerű vígjátékának folytatásán dolgozik.

— A közönséget bizonyosan érdekli, hogy miképpen alakul a darab hőseinek további sorsa. Legalábbis a színház vezetőinek ez a véleménye. Erről engem is meggyőztek, hát vállaltam a megírását.

Van az alkotóháznak még egy nevezetes lakója, Gyer- gyay Albert, a kiváló irodalomtudós, de szobáját zárva találtuk. Lehet, hogy éppen a hegyek között kóborol.

Csendes a községi tanácsháza is. Száraz János vb- elnök hűvös szobájában sokáig beszélgetünk Visegrád dolgairól.

— Most

a por ellen

hadakozunk — mondja —, mégpedig két veszélyes front- szakaszon egyszerre. A megyei tanács kereskedelmi osztálya végre teljesítette az üdülők és a kirándulók régi kívánságát, gondoskodott róla, hogy a kiskereskedelmi vállalat vasárnap is árusítson gyümölcsöt. A baj az, hogy nem biztosított megfelelő helyet hozzá. A hajóállomás területén van egy parányi bódé, a vasárnapi gyümölcsvásár körülötte bonyolódik le. A poros földre rakják ki az árusok a portékát és ott pillanatok alatt ellepi a közeli nagyforgalmú út pora. A vásárló tömeg leszorul az útra is és így veszélyben van a közlekedés biztonsága. Éppen most hívtam föl erre a lehetetlen helyzetre a megyei tanács egészségügyi osztályának figyelmét. Valami más, alkalmasabb megoldást kellene találni.

A por elleni háború másik frontszakasza a község felső végében van. Itt működik az

I. számú Kőbánya Vállalat, amely hasogatja, zúzza a Szigethegyen kitermelt andezittömböket. A finom kőpor az egész környéket elborítja, de' veszélyezteti a kőbánya dolgozóinak egészségét is. A község régóta sürgeti az üzemben az előírt porelszívó berendezés fölszerelését. Most az Egészségügyi Minisztérium intézkedését szorgalmazzák.

Az ásatásokat és a híres Salamon-torony helyreállítási munkálatait ■ a Műemléki’ Országos Felügyelőség kirendeltsége irányítja. A kirendeltség hivatalos helyisége a palota rnár föltárt maradványai előtti kertben van. Itt tudjuk meg, hogy az idén mindkét munka szünetel, a palotán is, a toronyban is. A világhírű palota további titkait tehát egyelőre még rejtegetheti a föld. de állítólag jövőre folytatják a föltárását. A Sala- mon-toronnyal pedig

különös dolog történt.

A Műemléki Felügyelőség biztosította helyreállításának tetemes költségeit, de a szakértők között vita támadt a restaurálás módjáról. Egyesek szerint a tornyot pontosan Schulek János tervei szerint szabad csak újjáépíteni, mások viszont az újabb elgondolás mellett foglaltak állást és azt szeretnék, ha a beomlott falrészeket üvegfalakkal

pótolnák. Mivel a vita még nem dőlt el, a Műemléki Felügyelőség a rendelkezésére álló pénzből más fontos műemlékeket állíttat az idén helyre, a torony jövőre marad. Addig talán győz vagy az egyik, vagy a másik álláspont. A Salamon-torony azért mai állapotában is Visegrád egyik legvonzóbb érdekessége.

A Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal kirendeltsége a hajóállomáson működik. Érdekes adatokat árul el Visegrád növekvő idegenforgalmáról. A község területén 24 üdülőépület van, közel 1000 ággyal. Az idegen- forgalmi hivatal két turista- szállót. tart fenn, a Széchenyi utcait, amelyben most éppen a kecskeméti diákok tanyáznak, és a főutcait, amelyben szintén diákcsoport foglalt magának hajlékot.

— Mindkét szállónk már szeptemberig foglalt — mondják a kirendeltségen. — Rengeteg az igénylő és kevés a hely. Az újabb igénylőket már nem elégíthetjük ki. Jól működik az igen népszerű fizetővendég-szolgálat is. Tizennégy szobánk van, de a főszezonnak úgyszólván minden napjára már ezeket is lefoglalták.

A budapesti autóbuszjáratok megállóhelye közelében árusítgatja

a visegrádi emléktárgyakat

már hosszú évek óta Visegrád népszerű Gyula bácsija. Ott áll kis pavilonja előtt és imigyen panaszkodik:

— Hát bizony nagyobb forgalomra számítottam. Nem hittem volna, hogy hétköznapjaink ilyen halottak lesznek az idén. Tavaly közel ötvenezer visegrádi képeslapot adtam el a vendégeknek és a kirándulóknak, az idén még csak —• huszonötezernél tartok.

— Hiszen a főszezon még csak most kezdődik — véljük.

— Hát ez igaz — ismeri el némi töprengés után.

Különben Gyula bácsi társadalmi munkával nyújt segítséget az idegenforgalmi szerveknek. Ö ismeri talán a legjobban Visegrádot és a környékét, fejében van a térkép is, és készségesen igazítja útba az érdeklődőket.

— A magyaron kívül csak németül tudok valamicskét, de azért eligazítom én az oroszokat, az angolokat és a franciákat is. Ma is megállt itt egy francia autó és utasai az én útmutatásom alapján jutottak fel a várba. Magam sem tudom, hogy értettek meg, de megértettek.

Hát ilyen Visegrád hétköznapja.

Magyar László

A föld szeretetére kell nevelni

a fiatalokat

A tsz juhásza és gyermekei — A kisbojlár — Elégedett emberek

A napokban tsz-esküvő volt Ürömben. Virág Erzsébet 17 éves hajadon és Récsi László 24 éves ifjú, mindketten az ürömi Cservenkov Tsz tagjai, örök hűséget fogadtak egymásnak, a községi pártház gyűléstermében az anyakönyvvezető előtt. Azután megülték a lakodalmat, nyolcvan meghívott, jókedvű vendég, javarészt szintén a tsz tagjai foglaltak helyet az asztalok körül, Ezt a tanácsházán újságolják nekünk, s még azt is hozzáfűzik,

nem olyan ritkaság

a fiatal tag a Cservenkovban.

— Mennyi a tagok átlagos életkora? — kérdezzük aztán a tsz-irodán.

— Ezt így még nem számoltuk ki eddig — válaszol Maty- tyasovszky Lajos főkönyvelő. De nem lehet túl magas, r _.t százhét tagunk közül negyvenen fiatalabbak negyven ~z- tendősnél. Azt viszont számítás nélkül is pontosan megmondhatom, tizenhárom férfi és tíz nőtagunk életkora hu- szonkilenc-negyven év között van. Hat férfi és nyolc nő éveinek száma huszonkettő-huszonnyolc évig terjed és végül huszonegy éves vagy fiatalabb két férfi- és egy nőtagunk. Fiatalság tekintetében tehát nem kell szégyenkeznünk.

Valóban, és ez annál feltűnőbb, mert Üröm úgyszólván összeépült a fővárossal, legtávolabbi házától gyalog is alig negyedórás a távolság a község vasútállomásáig. Az állomás Pv-.g már Budapest területe és előtte kék buszok járnak. Étből a faluból igazán nem kell naponta sok óra hosszat döcögni vonaton vagy autóbuszon, percek alatt elérhető egy sereg pesti gyár, üzem, meg hivatal. Akárha Pesten lakna az ember. S az ürömiek egy része él is ezzel a lehetőséggel, sőt odahaza a faluban is működik néhány ipari üzem, azokban a dolgozók zöme szintén helybeli. Hogy mégis, itt, a főváros legközvetlenebb tőszomszédságában, a Cservenkov nem a nagymamák szövetkezete, annak mi lehet az oka? A főkönyvelő így rna va- rázza:

— Tizenegy éve jó közeDes

tsz-nek számít a mienk. Azóta mindig volt rendszeres havi előlegfizetés. Az átlagos havi kereset pedig tavaly ezer-ezer- kétszáz forint között volt. de a háztájin kívül. És abban eo”ik tagnak sem hiányzik a maga jól jövedelmező kis gyümölcsöse. A főváros túl közel van, jól ismerik és a fiatalság közül talán é"”'en ezért maradnak annyian a földön. Tu<

__,k

s

zámolni, itt sem keresnek kevesebbet és saját szemükkel látják a szövetkezet fejlődését, tudják, hamarosan

még nagyobb jövedelemre

számíthatnak. Ez lehet az oka, hogy megmaradnak. Én legalább így magyarázom.

S hogyan okolják meg az érdekeltek? Beszéljünk ?~ íMrn- sült tsz-házaspárral.

— Itt, Budapest szélén, miért nem éltek az alkalommal, miért nem helyezkedtek el az iparban?

A két szempár csodálkozva néz ránk. Hogyan lehet ilyen kérdést feltenni, ez olvasható ki a tekintetükből.

Szakállából is bajuszt növesztő ősz Virág András, a párnapos asszonyka apja, a tsz juhásza azonban megszólal:

— Hallom meg látom is, a fiatalság odahagyja a földet. Mi is hibásak vagyunk ebben, öregek. Mert nem kellene elengedni őket. A föld, a paraszti munka szeretetére kell nevelni a gyermekeket. Lám, nekem ebben a tsz-ben négy gyermekem tag. A Feri, a Miklós, az András, most meg új esztendő óta ez a leány, az Erzsiké is. Belépett, hogy a tizenhatodik évét betöltötte. A legidősebb lányom is tsz-tag, csakhogy Szabolcsban, mert ott van férjnél. Tehát öten a nyolc gyermekünkből tsz-ben dolgozna«, ahol én, meg a feleségem is.

Mokány, izmos, úszónadrá- gos fiatalember lép be. Keményen, katonásan parolá- zik.

— A Jani fiam — ezt Virág mama mondja. — Pesti rendőr, de most vette ki a szabadságát, hazajött aratni, mert azért nem szakadt el a földtől.

Megjön a hangja végre Récsi Lászlónak:

— Dehogy is csinálnék én egyebet. Megtalálom nagyon jól a számításomat itt is, meg szeretem a munkám. Tizennégy esztendős korom óta dolgozom a tsz-ben. Apám, testvéreim,

az egész család tsz-tag.

Én fogatos vagyok. Tavaly havonta 1600—1800 forintot kerestem. Nem, háztájim nekem nincsen, anélkül. Eddig a szüleimnél éltem. Januártól már' nekem is lesz háztájim. Jövő évtől fogva annyival többet keresek.

Hogy nem gondolt-e soha a gyárra? Nem.

— Itt szabadabb az ember

— így mondja és mi tudjuk* mit ért ezen. A szabad eget,! a kitáruló tájat, a völgyeket' meg a hegyeket.

— Mi a keresete? — kérdezzük a kis szőke asszonykától, de helyette az édesapja, reá nézve szemében a szeretet derűjével felel:

— Óh, azt most még nem lehet tudni. Sokat nem, hiszen csak a kisbojtárom. De már olyan gomolyát készít meg túrót, hogy na. Nem csoda — mutat a feleségére

— jó tanítója volt. Úgy számítom, havonta azért l?sz öt-hatszáz forintja. Emellett a kapás részre vállalt kukorica, szóval máris többet keres, mintha gyárban tanu- lóskodna.

— Sohasem akart gyárba menni? — faggatjuk Erzsikét. Csakhogy az ilyen, alig kifeslett menyecskebimbó olyan szégyenlős, várni kell ám a válaszára:

— Hívtak a lányok, az osztálytársaim, menjek velük a gyárba dolgozni. Hát én, még iskolás koromban jártam gyárban, tanulmányi kiránduláson, de nem tetszett* Nem szeretem a gyárat,

a mezőt szeretem.

— Mi így neveltük a gyermekeinket, a paraszti munka szeretetére... — szólal

meg ismét öreg Virág András.

— No, csak hallgass — vág a szavába a felesége — nekünk is jár egy fiunk a gyárba. — És felénk . fordulva, anyai büszkeséggel eldicsekszik : — A Gammába, kérem. Élmunkás! Ott is megállja a helyét.

— No, az kiütött a családból — tréfál az öt tsz-tag apja, de komolyra fordítja a szót aztán: —, Nerp lett^ volna szabad se a parasztot, se a paraszti munkát soha . lé-; becsülni. Mert nemcsak régen, itt-ott, még mostanában is hallatszottak ilyen hangok és a fiatalokra ez hatott leginkább. Senki sem szeret lebecsült lenni. Hivatalos részről nem, sem a pártban, sem a tanácsban nem így vélekedtek, akadtak azonban emberek, még falusiak is ... Ilyesmi csavarta el a fiatalok fejét a földtől ;;.

A juhászok, mint afféle pásztoremberek, mindig nagy filozófusok voltak, a nyáj után jártukban elelmélkedtelc az élet dolgain. S bár nyilván nem ez az egyedüli ok* van benne igazság.

Szokoly Endre

Iker lottószelvényt hoznak forgalomba

A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság néhány új intézkedése rövidesen életbebrigádvezetőjét úgy is hiába lessük, felénk sérti néz.

Gondolhatják, hogy megrémültem. Ügy látszik, mesebeli, elátkozott rétre kerültem. ahol a növények beszélni tudnak!

Felálltam, átmentem az út másik felére, közelebbről megnézni, mi is történik ott.

Bár ne tettem volna! Újabb meglepetés ért. Egy lapulevelet sodort a lábamhoz a szél.

Forgatom, olvasom, látom, szabályszerű idézés bírósági tárgyalásra. Tanúnak vagyok meghívva, most. azonnalra a mesgyei bírósághoz.

De nem sokáig csodálkozhattam, mert egy kis csengettyűvirág csilingelni kezdett, s egy hatalmas bodzafa, méregzöld bírói palástban, megkezdte a tárgyalást.

— Tessék nézni, ott vannak a bűnösök — suttoata a fülembe egy ifjú rezgőnyárfácska. Olyan sokan vannak, alig férnek n rór»rr.*ö/'7ön.

A bíró ekkor már az elsőrendű vádlottat faggatta:

Az egyik vasárnap délután történt, a visegrádi országút mentén. Hogy pontosan hol, nem árulom el, legfeljebb annyit, hogy Leányfalu után, s Visegrád előtt.

Társaságomtól elszakadva, ott üldögéltem a dülőút szélén, az árnyékban. Kellemes szellő fújdogált, a lekaszált szénaboglya szinte hivott édes illatával, telepedjek melléje. A barátságos invitálásnak nem tudtam ellentállni, s máris hátradőlve, a hosszabbodó árnyékolóit figyeltem.

Pillanatokon belül rájöttem, hogy nincs is körülöttem csend. Az utacska túlsó feléről, egy cukorrépatábláról, élénk, bár igen halk beszéd ütötte meg a fülemet.

— Nicsak, nem vagyok egyedül — állapítottam meg, de hiába néztem körül, senkit sem láttam. A sok hangú beszéd azonban rendületlenül tovább folytatódott:

— Használjuk ki az alkalmat — jött a hang egy kis bokor tövéből. — Ha nem tévedek, újságíró az illető — hivatkozott rám — ott van mellette a jegyzetfüzete. A tsz

— Mi a neve, hol született, életkora és családja?

— Mezei Acat vagyok, min den elhanyagolt földön megszületek. Évelő vagyok, tehát életkorom négy év. Népes családom és rokonságom él itt a táblákon — hála istennek, háborítatlanul.

Egy satnya cukorrépa volt az ügyész, aki a vádpontok között többrendbeli lopást emlegetett, víz, napfény és tápanyag illetéktelen eltulajdonítását.

Folyondár Szulákot egyáltalán nem rendítette meg a vád.

— Elvégre alkalom szüli a tolvajt — védekezett alattomosan vigyorogva.

Herefojtó Aranka a női nemet képviselte. Szerény, kellemes megjelenésével szöges ellentétben állt. amit a fejére olvastak: előre megfontolt foj- togatás.

De jöttek sorban a többiek. A pipacs és a búzavirág kézenfogva. sírva i-értek felmentést, szépségükre hivatkozva, arra, hogy ők a kirándulók

lep. Sok játékos kívánságára — különösen azokéra, akik párosával vásárolják a szelvényeket — az eddigi szelvényformákon1 kívül július 7-től lottó-ikerszelvény is forgalomba kerül. Az iker lottószelvény két teljes értékű számtáblás részt tartalmaz, s ezeket úgy kell kitölteni a fogadónak, mintha két külön szelvényt vett volna. Az ikerszelvényen másmás sorszám van, így mindkét szelvény külön vesz részt a havi jutalomsorsoláson. Az ikerszelvény ára természetesen az egy számtáblás szelvény kétszerese, 6,60 forint. Az első lottó-ikerszelvények a 28. játékhétre érvényesek, s először július 14-én vesznek részt a sorsoláson.

Módosították a lottó részvételi szabályzatnak a nyeremények kifizetésére vonatkozó részét. Eddig ugyanis a kisebb lottónyereményeket a húzást követő hét szerdáján kezdték kifizetni. Ez a nap azonban egybeesik a szelvény vásárlási csúcsforgalommal. Ezért az új rendelkezés értelmében az ezer forintnál kisebb nyereményeket — gyakorlatilag a kettes és hármas találatokra járó pénzt — már keddtől kezdve felvehetik a lottózók; A kifizetési módosítás ugyancsak július 14-én lép életbe, (MTI)

kedvencei. Jött a bogáncs, a kígyószisz, a pipitér, a útifű és az ördögszekér. A bíró egymás után mondta a neveket, a satnya ügyész pedig mind szárazabb, elhalóbb hangon suttogta a vádakat. A kis rezgőnyárfa pedig csak egyre biztatott, ne hagyjak ki senkit a felsorolásból, s okvetlen szerkesszem ki a bűnösök nevét, mert ő nagyon sok csúnya dolgot lát és hall. ott a tábla szélén. Főleg pedig ne feledkezzem meg az összes kultúrnövények teljes megvetését tolmácsolni a növényápolási brigád vezetőjének, akinek, sajnos, nem szolgálhatnak a nevével — tekintve, hogy a földeken bizony nem hagyta ott a névjegyét.

Milyen kar, hogy az országúton szabad dudálni! A Warszava éles kürtje szakította félbe ezt az érdekes bírósági tárgyalást — pedig még mennyi mindent megtudhattam volna.

Remélem, a rezgönyárfács- ka elégedett lesz velem, ha valahonnan odasodorja hozzá ezt. az újsáalapot a szél — ő fpnalább elolvassa, ha a brigádvezető nem is.

Komáromi Magda .

Szabadtéri

TÁRGYALÁS