Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-23 / 146. szám

1961. JÚNIUS 23, PÉNTEK Egy hét múlva békekölcsön-sorsolás Három hónapi szünet után is­mét előkerülnek az Országos Takarékpénztár páncéltermé­ből az államkölcsön-sorsolás szerencsekerekei és számlevél­kéi. Az OTP ugyanis egy hét múlva, június 29-én és 30-án rendezi meg a második, a harmadik és a negyedik bé­kekölcsön 1961. első félévi sorsolását. A húzásokat mind­két napon délután fél három órai kezdettel Újpesten bo­nyolítják le. Június 29-én a Második Békekölcsönből 130 000 köt­vényre 26 millió forintot sor­solnak. Június 30-án délután két kölcsön nyereményeit húz­zák. 159 000 Harmadik Béke­kölcsön-kötvényre 45 millió forint, 115 000 Negyedik Bé­kekölcsönre pedig 28 millió forint jut. A kétnapos húzáson mind­három kölcsönből több mint 400 000 kötvényre 99 millió fo­rintot sorsolnak ki nyeremény és törlesztés formájában. (MTI) A liőslelku barátnők Kedden a Nagykőrösi Arany János Általános Iskola tanévzáróján, megható ünnepség keretében leplezték le az iskola két volt növendékének, a mártírhalált halt Ab- solon Saroltának és Füredi Lászlóné Németh Irénnek vörösmárvány emléktábláját. Az ünnepségen — a párt, a tanács, a KISZ. az iskola, a társadalmi szervek vezetőin kívül — megjelentek a mártírok szülei, hozzátartozói is. Akkor IS évzáró volt, 1938- ban, de akkor az iskolát még Lorántffy Zsuzsanna Községi Leánypolgárinak hívták. Ak­kor is itt ült a két könnyes­szemű édesanya. Akkor is év­záró volt — ás ők boldogan, ujjongó szívvel nézték: meg­dicsért, kedves, szófogadó kislányaik most veszik át a jutalomkönyvet! S aztán az utolsó, jó bizonyítványt. Akkor is évzáró volt. De hát pénzzel szűkösen álltak — s az ünnepség után (igaz, Sári még elvégzett egy gyors- és gépírónői tanfolyamot) munkába állt a két barátnő, a két szép kislány. Aztán Németnék Csongrád- ra költöztek. De a két lány között tovább szövődtek a ba­rátság szálai: meglátogatták egymást, sűrűn leveleztek. És amikor Sári felment dolgozni A KONZERVMESTER i\7 agyszárnyú ÍV ajtói rajta kis táblán: gyár­tásvezető. Belül szakkönyvekkel teli szekrény. Te­lefon, íróasztal, mögötte ül a konzervmester. Furcsa ember. Éveinek számát alig lehet leol­vasni az arcáról. Csendes, halk szavú, s az első pillanatban úgy érezni, hogy zár­kózott is. 1938 óta dol­gozik a szakmá­ba rí,' ~ 's"' ~csaKnem tíz éve a Dnim- keszi Konzerv­gyárban. Tíz év. Ennyi idő alatt a sok borsó, meg gyümölcs jó né­hányszor megtré­fálja az embert. Az asztalon szak­mai folyóiratok. A gyártásvezető­nek állandóan fi­gyelnie kell a hazai és a kül­földi technikai újításokat, a kü­lönböző áruféle­ségek feldolgozá­sánál. Csörög a tele­fon — az üzem kéri a gyártásve­zetőt. Lent a za­jos gépek között fiatal techniku­sok sietnek ide- oda. A „főnök” nemcsak az idő­sebbek problé­máit ismeri, ha­nem a fiatalokét is. A nevek so­rolásánál néha elkomorodik a de­rűs arc. Mi az oka?_ Egyesek- :znelc~'-nincs türel­mük, vagy szor­galmuk elméleti tudásukat átül­tetni a gyakor­latba. Pedig ez az igazi techni­kusi vizsga, s nem az érettségi! Újra az irodá­ban. Kopogtatás. Fiatalember lép be. Az apja is itt dolgozik. De jó-e, ha az apa és a fiú egy gyárban van? Természe­tesen. így jóval szerényebb az if­jú és otthon is érzi magát. Az egész gyár egy nagy család. A konzervmester nagyon vigyáz arra, hogy ebben a családban meg­legyen az egyet­értés. jpbédszünet. J-j Gondolata pár percre elre­pül a gyártól — a családhoz. Gon­dolkozik a kisfia jövendőbeli éle­tén. Élelmiszer­ipari technikum­ba szeretne men­ni a fiú, majd ide a gyárba. Ha lesz kedve, később elvégzi az egyetemet is. És a kislány?... Még nem tudja. Szaggatott csen­getés. Borsó ér­kezett. Simon Jó­zsef gyártásveze­tőnek az üzem­ben a helye. (t) Járási ifjúsági és honvédelmi nap Kartalon Járási ifjúsági nap színhe­lye lesz június 25-én, .vasárnap Kartal. Az egész napi prog­ram a járás területéről össze- sereglett fiatalok színpompás felvonulásával kezdődik, s ün­nepi gyűléssel folytatódik. Itt Gaál Géza, a járási pártbizott­ság titkára szól a fiatalokhoz. Az ebédszünet után gazdag kulturális- és sportműsor, tré­fás versenyek következnek. Mivel ez alkalommal ünnep­ük az aszódi járás dolgozói a honvédelmi napot is, a dél­utáni programiból a honvédsé­gi alakulatok katonái is kive­szik a részüket, s számos sport­ágban mérik össze tudásukat a kiszista fiatalokkal. Szerepel a sportműsorban labdarúgó­mérkőzés, cselgáncs, birkózó és kézilabda bemutató. Este hét órától reggelig a járásiban mű­ködő tánczenekarok húzzák a talpalávalót A zöldség- és gyümölcsfélék ára a magánkereskedőknél A belkereskedelmi minisz­ter 4/1961. (VI. 12.) Bk. M.— Á. H. számú rendelete sze­rint magánkereskedő étke­zési burgonyát, vöröshagy­mát, étkezési szőlőt, téli­almát, fokhagymát, fejeská­posztát, zöldbabot, zöldpap­rikát, uborkát, paradicso­mot, sárgarépát, petrezse­lyemgyökeret, kerti és erdei szamócát, málnát, meggyet, kajszi- és őszibarackot leg­feljebb az állami és szövet­kezeti kereskedelemben ér­vényes fogyasztói áron hoz­hat forgalomba. A MÉK-től szerzett értesü­lésünk szerint a megyei ta­nács kereskedelmi osztálya által közölt napi plafonára­kat a MÉK az érvénybe lé­pést megelőző napon meg­küldi a KIOSZ megyei szer­vezetének. A KIOSZ még aznap közli írásban a zöld­ség- és gyümölcs forgalom­ba hozatal ára jogosult ma­gánkereskedőkkel az érvé­nyes fogyasztói plafonára­kat. Ezek az árak Vác és Cegléd területén már a tárgynapon kötelezően érvé­nyesek a magánkereskedők­re.. A megye egyéb terüle­tén levő többi magánke­reskedő részére a közölt árak a tárgynapot követő naptól érvényesek. A rendeletben fel nem so­rolt cikkeket a magánkeres­kedők az igazolt felvásár­lási árhoz számított huszon­öt százalékos bruttó haszon­kulccsal hozhatják forga­lomba. Ebben a haszonkulcs­ban a felmerült fuvarkölt­ség is benne van, tehát ilyen címen sem lehet emelni az árakat. Az árak rendelet sze­rinti betartását szigorúan el­lenőrzi kj Pestre, előbb a nagybátyjá­hoz, azután Irénhez költözött. Irénhez, aki akkor már meny­asszonya volt Füredi László színművésznek — a Kommu­nista Ifjúmunkások Szövetsé­ge tagjának. 1944 nyarán Németh Irén Füredi László felesége lett. S a két volt iskolatárs barát­sága a barátságból lassan har­costársi kapcsolattá mélyült. Sári ősszel még meglátogatta az édesanyját, aki hiába kö- nyörgött neki: a lány nem beszélt semmiről — de visz- szautazott Pestre. Pestre, ahol akkor kezdett tombolni Száls- siók rémuralma, s ahol negy­vennégy novemberében már javában szervezkedtek Füre­diék. A Vilma királyné útja (ma Gorkij fasor) 43-ban, Fü­rediék lakásán tartották ösz- szejöveteleiket. És Rónai Fe­renc révén rövidesen kapcso­latba kerültek Braun Évával, az illegalitásban dolgozó Or­szágos Ifjúsági Bizottság tag­jával, aki a csoportnak a kommunista párt utasításait továbbította. És november vé­gén Kós J. Géza — egyik tár­sával — fegyvert szerez! Ütött a tettek órája! Har­colni kezd a Vörös Brigád. Véreskezű nyilasok, kegyetlen SS-ek tetemei, egy elhallga­tott német légvédelmi üteg jelzi tevékenységüket. Vörös zsírkrétával a párt jelszavai jelennek meg a házfalakon. Röplapokat adnak ki, orosz foglyokat szöktetnek meg, ka­tonaszökevényeket rejteget­nek. S hogy „törvényesítsék magukat”, beépülnek a XIV. kerületi Kisegítő Karhatalom egyik egységébe, a KISKA/2 századba. S itt a katonák kö­zött is szerveznek, lázítanak. A- Füredi-lakást bombatalá­lat éri. Egy házzal arrébb, a 41-be, le az óvóhelyre költöz­nek Fürediék. Itt tartják a haditanácsokat. A házmester néni, Veres Józsefné élelmezi az egyrészt . katonaszökevé­nyekből álló fiatalokat. Veres nénit is elhurcolják, mikor a németek — árulás következtében — 1945. január 6-án lecsapnak a Vörös Bri­gádra. A két barátnő éppen röplapokat készít a gépen. S másnap a Garai tér 12—14-es házban letartóztat­ják a KISKA/2 század 150 emberét és vagy száz, a ház­ban lakó civilt. Kós J. Géza és néhány társa megmenekül — ők fegyverrel harcolnak tovább. A Vár jégverem-pincéjében (közel vannak a szovjet csa­patok!) gyorsan szelektálják az elfogottakat. Tizenhárom embert tartanak bent — a többit a frontra vezénylik. Veres nénit és férjét is kien­gedik később: a tizenegy fia­talember egyöntetűen vallja: nem tartoznak közénk. De másról nem beszélnek. Kínozzák, szinte felismerhe- tetlenné verik — ütlegelik őket —, de nem hagyja el szó a szájukat. Fürediné terhes — s nem kap orvost, mikor a sok kínzástól megszüli halott mag­zatát. De hallgat. S január 26-án (Füredi Lászlót előző nap helyszíni szemlére vitték, ott ölte meg egy aknaszilánk) a tíz félmeztelen, összeláncolt emberroncsot a Vár teraszára hajtják. SortŰZ. És Absolon Sa­rolta, Bauch Sándor, Dalnoki Nagy Ferenc, Fuhrmann Vil­mos, Füredi Lászlóné, Nyeste Kálmán, Varga Ernő és Var­gha Károly holttestét (van, aki él még!) a mélybe rug­dossák le a pribékek. Aztán a két vezetőn: Braun Éván és Rónai Ferencen a sor. S a „jól végzett munka” után Gottstein SS-őrnagy és dr. Csergő Endre százados — hó­hérsegédeikkel együtt — fej­vesztetten menekülnek a kö­zelgő szovjet csapatok elől. Most is évzáró van. Könny ül a két anya szemében ak­kor is, mikor vége az ünne­pélynek, s a kisiskolások az emléktáblát nézik, amelyre úttörők díszőrsége vigyáz. És csöndben böngészgetik a tábla alatt az 1938-as nyomtatott is­kolai évkönyv kivágásait. A dicséretek. Absolon Sarolta és Németh Irén neve több he­lyütt aláhúzva. S piros tinta­vonal fut végig osztályzataik alatt. A kisiskolások szótlanul, csendben nézik a jó jegyeket. S talán fel sem tudják fogni ésszel azt az áldozatot, ame­lyet a két hőslelkű, alig hu­szonegy éves barátnő az ő életükért is hozott. Murányi József Rangon aluli? Három új magyar buzafajta-jelölt vizsgázik az idei aratáson Az Országos Növényfajta Minősítő Tanács fajtakísérle­ti állomásain több mint negy­ven fajta hazai és külföldi bú­za aratására készülnek. A bú­zák különböző kísérletekben szerepelnek, s a vizsgálatok eredményei a növénynemesí- tők és növénytermesztők tá­jékoztatásául szolgálnak. Az egyik kísérletben két magyar, három szovjet, három olasz, két francia és egy csehszlovák fajta műtrágya­hasznosító képességét hason­Gépesített szénabetakarítási bemutató a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tangazdaságában A tangazdaság vezetői június 21-re meghívták a gödöllői járás termelőszövetkezeteinek vezetőit és szakembereit, hogy a gyakorlatban láthassák a gépesítés nagy előnyét a hagyo­mányos mezőgazdasági módszerekkel szemben. A tangazdaság szakemberei gyakorlati tényekkel bizonyították, hogy a minő­ség megtartása mellett egy mázsa lucemaszéna géppel való be­takarítása 10 forint 44 fillérbe kerül, míg a régi módszerrel betakarítottaké 21 forintos költséggel jár. A komplex gépesí­tett bemutató tetszett a vendégeknek, és mint mondották, so­kat tanultak a látottakból. lítják össze. Az aratás előtti helyzet azt mutatja, hogy a hatmázsás műtrágyaadag ha­tására kialakult nagy ter­mést az olasz Produttore bír­ja a legjobban, ennek a szára csak ott dőlt meg, ahol nagy vihar érte, Igen sűrű állományú, so­kat ígérő fajta a francia , Étoile De Choisy s bár szára gyöngébb az olasz búzákénál, a nagy adagú mű­trágyázás ennél is kifizetődő­nek látszik. Az idén kezdőd­tek meg az első nemzetközi fajtakísérletek; ezekben két KGST-ország 16 búzafajtája vesz részt, valamennyi or­szágban azonos kísérleti mód­szerrel. Az első évben ezek­ből még nem lehet lényeges követkciztetést levonni, de annyi már látható, hogy a legtöbb búza nálunk nem érik be időben. Ugyancsak az idén kez­dődtek az úgynevezett in­formációs kísérletek: ezek­kel nálunk még ismeret­len külföldi — szovjet és csehszlovák — búzák tu­lajdonságait tanulmányoz­zák. A fajtakísérleti állomások „búzaföldjein” — csaknem négyezer mikroparcellán — a munka zöme tulajdonképpen az aratás előtti és utáni idő­szakra esik. Az egész tenyész- idő alatt pontos „naplót” ve­zetnek valamennyi fajta fejlő­déséről, a vetéstől az aratásig feljegyzik a vegetáció egyes szakaszainak időpontját. Az aratás előtt minden parcella meghatározott helyéről minta­kévéket emelnek ki; ezeket alapos terméselemzésnek ve­tik alá, hogy pontosan meg­állapítsák: az egyes fajtáknál milyen tényezők hogyan hat­nak a termés mennyiségére: Az adatokat a nemesítők hasz­nosítják: ezekből tudhatják meg, hogy a keresztezések­kel az egyes fajtából mi­lyen tulajdonságot örökíthet­nek át az új hazai búzákba. Három ilyen új hazai fajta­jelölt már szerepel is az idei kísérletekben. Megszünteti a televízióvétel egyik „ellenségét“ az automatikus feszültségszabályzó Munkában a szénabetakarítógép (MTI foto: Bereth felv.) A hazai televízióhálózat fejlődésével egyidőben a szakemberek arra is töreked­nek, hogy a vételt mind tö­kéletesebbé tegyék. Ezért többek között a készülékeket is ellátják számos zavarelhá­rító szerkezettel, intézkedtek a nagyfrekvenciás berende­zések okozta külső zavarok megszüntetéséről stb. Ezeken kívül azonban még számos „ellensége” van a jó vétel­nek. így például, különösen vidéken, sok panaszra ad okot az elektromos hálózat feszültségének az ingadozá­sa. Tökéletes kép ugyanis csak akkor van, ha a készü­lék állandóan 220 voltos feszültséget kap. Sűrűn elő­fordul azonban, hogy a fe­szültség hirtelen változik. Sokszor 240 voltra is fel­ugrik, ez az alkatrészeket tönkreteszi, vagy 150—160 voltra csökken, s ezzel a kép összeszűkül, élvezhetetlenné válik. Ennek elkerülésére a tizen­kettedik kerületi Kézműipari Vállalatnál úgynevezett fe­szültségszabályozót készítet­tek. A mintegy 10 kiló súlyú berendezés tulajdonképpen két transzformátor. A hasz­nos berendezés gyártását rö­videsen megkezdi a váUalat, s az év végéig kétezret ad át a kereskedelemnek. (MTI) A megye jól felszerelt gép­állomásainak szerelőműhelyei­ben minden évben szakmun­kássá válik néhány tanuló. Fiatal fiúk, környékbeliek, jó kenyeret, igazán megbecsült szakmát kapnak a kezükbe, s vár rájuk a munka, akár száz helyen is szívesen fogadják őket. Talán ez a nagy lehető­ség, ez a minden utat szabadon hagyó élet kissé el is kényez­teti ezeket a még tapasztalat­lan fiúkat, akik soha nem kós­tolták a nélkülözés keserű ke­nyerét, s nem okozott és a jö­vőben sem okoz gondot az el­helyezkedés. Megkapva a szak- munkásigazolást, amelyen még meg sem száradt a tinta, búcsút intenek a gépállomás­nak, ahol annyi anyagi áldo­zattal és megbecsüléssel, gond­dal nevelték őket, s a városok, ipari üzemek felé irányítják lépteiket, ahol betanított mun­kásként vagy szakmunkásként helyezkednek el. Ehhez az elvándorláshoz ob­jektív tényként hozzájárul a gépállomási szerelőműhelyek létszámának korlátozott ke­rete is. Mert ha hely lenne, talán néhányan maradnának a fiatalok közül is. Kiskunlachá- zán például tizenhét fő a sze­relőműhely munkáslétszáma, tanulójuk pedig éppen tizen­nyolc. Természetes tehát, hogy a tanulóidejüket letöltő, fel­szabaduló fiúk nem kaphatnak azonnal helyet a műhelyben, hiszen ott tapasztalt, régi em­berek vannak, akikre szintén szükség van, náluk nélkül megállna az élet a gépállomá­son. Mi hát a teendő? Nincs más megoldás, mint azonnal venni a vándortarisznyát, s más vidékre pályázni, otthagy­ni a hazai környezetet és ide­genbe járni? Talán van más út is, amely legalább ennyire megbecsült, s anyagiakban elő­nyösebb is... A Kiskunlacházi Gépállomás szigetújfalui üzemegységébe:! dolgozik Toldi Miklós, fiatal* 18 éves szerelő szakmunkás. Az idén tavasszal szabadult. A na­pokban kijelentette, gépre alkar ülni, gépvezetőként kíván dol­gozni. Kérését örömmel telje­sítik, az aratás alatt már Szi- getszentmiklóson fog dolgozni kombájnnal. Pedig szerelő. A fiatal szerelők jó része rangon alulinak tartja, hogy gépre üljön. De vajon rangon aluli-e 17—20 éves fiataloknak havi 2000—2500 forintot keres­ni? Aki szerelő létére gépre ül, sokkal jobb munkát végez­het, mint egy kisebb előkép­zettséggel rendelkező trakto­ros, mert érti a gép minden csínját-bínját, szükség esetén maga elvégzi a kisebb javítá­sokat, karbantartást, s keve­sebb a gépállása, eredménye­sebb a munkája, jobb a kere­sete. Amit tanult tehát, nem vész kárba, sőt, előnyösen ka­matozik. S a gépvezetés nem rangon aluli, kevés ember kap annyi megbecsülést és elisme­rést, mint éppen a traktoros, aki a termelőszövetkezetek megszilárdításáért vívott harc első vonalában küzd, A megye gépállomásainak gépparkja évről évre nő, s annyi traktoros, annyi géphez értő ember kellene, hogy nem győzik őket kiképezni. Már most az aratás alatt, majd az azt követő munkákban is, szinte egy nap kihagyás nél­kül, legalább háromszáz trak­torossal többet tudnának fog­lalkoztatni a gépállomások, mint a jelenlegi létszám. És a mezőgazdaság éppen ezért visszavárja mindazokat a gép- hezértőket, akik az elmúlt években másfelé keresték bol­dogulásukat. Tenkely Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom