Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-11 / 136. szám
»St. ^rtTÍSIUS U. VASÁRNAP 7"\/{írltw 7 Nyolc nap Európa virágoskertjéhen Ismerkedés Hollandiával ^\vv\\\\\\\\\\w^^ vxxvvxxs^xxxxxxxxnnnxwxxxv 'í ? ^ Van egy olyan közmondás, hogy: minden jó, ha a vége $ % jó. Nos, a mi MALÉV-ünk azt altarta, hogy a Hollandiába ^ ^ utazó magyaroknak már az út eleje is jó legyen. Gyönyö- £ f rű, minden kényelemmel felszerelt 1L—18-as géppel úsz- í f, tunk a levegőben, amikor Prága és Amsterdam között ^ feltálalták a finom, tejfeles paprikás csirkét. Hazai ízzel í v '. £ a szánkban sorjáztunk kifelé a repülőtérről egy annyira ^ más világba — kezdte élményeit mesélni Ács Károly, az í Állami Biztosító Pest megyei igazgatóhelyettese, amikor y £ hollandiai tapasztalatairól kérdeztük. KVVVCCv\V\>\\\\\\^^ . kerékpárosok uralma — Az első benyomások mindig döntőek. Az én első élményem holland földre lépve „szédítő” volt. Estefelé érkeztünk a városiba s amerre a szem ellátott, az utakon sűrű sorban egymás mellett, mögött mindenütt kerékpárok, kerékpárok és megint kerékpárok. Az amsterda- miak szerint egymillió lakosú városukban hatszázezer kerékpárt tartanak nyilván. Ott valóban a bölcsőből a kerékpárra pattan a gyerek. Reggel és este, munkába menet és jövet megindul az áradat. Az utcáikon, állomásokon, kerítésekhez döntve százával állmaik napközben a kerékpárok. A legritkább esetben történik meg, hogy egy is eltűnne közülük. — Napközben viszont az autó|ké a terep. Rengeteg szebbnél-szebb kocsi suhan a forgalmas utcákon, közlekedési korlátozás nélkül. Chevrolet, Buick, Ford, Opel és Fiat kocsi a legtöbb, régi és legújabb modellek. Hágában láttunk egy meseautót, ezt még a hollandok is úgy körülállták, mint — nálunk szokás. A főpolgármester úr kocsikölteménye háromszázhetvenöt lóerős Ford Continental, száz kilométerenként huszonöt liter benzint fogyaszt, maximális sebessége kettőszáz kilométer. Az ára potom összeg: csupán negyvenötezer holland forint. Az átlagos holland munkás több mint hétévi keresete! — Hogy milyenek a holland városok? Képeken, festményeken már nem egyszer láttam a furcsa, magastetejű, keskeny épületeket, de természetesen ott járni közöttük sokkal érdekesebb. A modern, városrészek már a mai európai átlagízlés szerint épültek. Amsterdam, ez a korai középkorban már olyan nagy szerepet vivő város, bővelkedik a régi épületekben, műemlékekben. Láttuk a régi erődítmény tornyait, a Schreierstorent és a Montéíbaántroent, amelyek még a tizennegyedik században épültek, az ezerhatszáz- hetvenegyben épült portugál zsinagógát, Rembrandt lakóházát, az Amstel-folyót a „Skinny" (sovány) híddal, amely valóban megérdemli a nevét és a Könnyek tornyát. Költői nevét onnan kapta, hogy a városnak ezt a pontját lehet legtovább látni a tengerről. Ide jártak a hajósfeleségek kendőt lobogtatni az útra kelt férj után. — Amsterdamot legjobban a vízibuszokon utazva lehet megismerni. A városnak ötven csatornája és ezeken ötszáz hídja van. Egy részük londoni mintára szétnyitható, ha nagyobb hajó halad el alatta. Addig a közúti forgalom leáll. Érdekes színfoltja még a csatornáknak az a közel ezerötszáz csónakház- szerű modern építmény, amely nagyrészt üdülő, de sok közülük állandó lakásnak Ss szolgál (tekintve, hogy A szigetre épült ősrégi Marken halászfaluban még népviseletben járnak az emberek. A két szőke lányka magabiztosan mosolyog a fényképezőgép lencséjébe, megszokták, hogy a turisták minduntalan fényképezik őket a lakáshiány itt sem ismeret- [ velünk, hogy milliomosoknak len jelenség), sőt még kápol- hittek bennünket. Látogatóban na is akad közöttük. voltunk a Van Moppes Zoon — Amsterdamban esett meg ' nevű gyémántcsiszolóban. Tudvalevő, hogy ez a város a világ legnagyobb gyémántközpontja. A kibányászott „kékkődnek (amelyből a gyémántot igen precíz, nagy művészetet igénylő munkával kicsiszolják) hatvan százaléka ide kerül. A bejáratnál karcsú, dí- zőzszerű fiatal lány fogadott bennünket, akik végigkalauzolt a gyártást bemutatni. Mindenütt hatalmas, színes fotókat láttunk', amelyek a gyémánt- bányászás keservesen nehéz folyamatát mutatják be. Ott csillog a dél-afrikai néger ve- rejtékes háta, akt a legnagyobb ellenőrzés mellett végzi a számára óppencsak létfenntartását eredményező munkáját. A kibányászott követ az ottani gyárakban tisztítják meg az értékes magot ' körülvevő más ásványi rétegektől és válogatják szét minőség szerint. A felszínre került gyémántmennyi- ség nyolcvan százaléka kizárólag ipari célokra alkalmas, s csak húsz százalékából lesz briliáns. Csinos kísérőnőnk ,gyárlátogatásunk” végén a mintaterembe vezetett bennünket és káprázatos ékköveket kínált eladásra. Áruk öt- ventől ezer dollárig mozgott. Megnyugtatott bennünket, hogy az ott vásárolt kövekhez a valódiság igazolására tanúsítványt is adnak. Mikor megtudta, hogy csak turisták vagyunk, ajkbiggyesztve elfordult. Nem jelentettünk üzletet. — Majd egy napot töltöttünk a kikötőben, de mondhatom — igen keveset láttunk belőle. Itt székel egyébként a hollandok ősrégi iparának, a hajóépítésnek központja. Vízibuszunkat itt már a tenger hullámai — a hatalmas hullámtörők; ellenére is — alaposan ringatták. A forgalom óriási. Az elmúlt évben hétezer nagy és ötvenezer kisebb hajó fordult meg öblében. Háromszáz méter hosszú és ötven méter széles hatalmas dokkokat láttunk. A kikötő huszonötezer tonnás hajókat is befogad. A raktárakban, hajóépítő műhelyekben és irodákban foglalkoztatottak száma eléri a huszonötezer főt. — Hágától néhány kilométerre az Északi-tenger partján a világhírű Scheweningen fürdőhelyet tekintettük meg. Óriási luxussal berendezett szállodasorai külön látványosságszámba mennek. Azt talán mondani sem kell, hogy lakói elsősorban is a gazdag külföldiekből, a hatalmas holland iparvállalatok vezetőiből, na meg az ilyen helyeken összeverődő ingyenélőkből kerül ki. A jónevű Palace Hotelben a napi penzió nyolcvan holland forintba kerül. A tengerparton felfedeztünk egy „Magyar csárda” nevű vendéglőt is, sajnos napközben zárva volt. A tenger azonban nem volt hozzánk barátságos: tizenkét fokos vize csak úgy csípett a hidegtől. Füröd jenek benne a hollandok! — És a többi város, falu ahol jártunk? Órák jutottak csak egyre-egyre, mi pedig napokat szerettünk volna bármelyikben eltölteni. Annyira más, szokatlan minden. Hogy csak egyet említsek: a villamosokon levélszekrények vannak, amelyeket a végállomásokon rendszeresen kiürítenek és továbbítanak a főpostáta. Vagy az a színes kavargó éjszakai élet, amely nagyvárosaikra oly jellemző. Dancinig-bárok hosszú A Kis csatorna nevű, jellegzetes amsterdami utcarészlet sora, belépődíj nélkül, viszonylag szerény árakkal. Látogatói főleg külföldiek. A holland nem mulatós fajta. Legszívesebben tejet iszik, s már korán hazatér otthonába. Ami aztán nagyon megnyerte tetszésünket, az a rengeteg kis csillogó presszó, ahol olyan jó kávét főznek, hogy majdnem itthon éreztük magunkat. Ára különböző, a hely jellegétől függően negyven centtől egy holland forintig terjed. — Még valamit a városokról. Eidamról, a hatalmas kerek sajtok jutnak az eszembe, melynek készítését egy tejgazdaságban láttuk. Marken és Vollendam halászfalvak a régi Zuider-see partján. Átrán- dultunk a mindössze ezerhat- száz lakosú Marken szigetére, ahol belecsöppentünk a holland mesevilágba. Férfiak, nők népviseletben, facipőben járnak. Hatalmas hálók száradnak a kertekben, öreg nénikék ülnek előtte, javítják, szövik. A facölöpökön nyugvó házak előtt az utcákon kisfiúk, kislányok futkároznak. A fiúk csíkos bugy- gyos nadrágban, a lányok hatalmas, fehérfüles fejkötőkben. Az ünneplő ruhák különösen szépek, hihetetlen színpompával a tulipán ezernyi stilizált változatát lelni fel rajtuk. — Mivel kiejtettem számon a tulipán szót, időzzünk el átt, mint hollandiai utam egyik legcsodálatosabb emlékénél. Tudom, előttem is már sokan elmondták, milyen lenyűgöző látvány a színek ilyen mérhetetlen áradata, amit a mezők nyújtanak _ — mégis, én, is hadd beszéljek róla. Kékesbordó, égőpiros, rózsaszín, fehér, sárga, cirmos, síma és rojtos virágmezők terültek el mindenütt, ahol autóbuszunk elhaladt. Szinte a fejünk fájdult meg a színek pompájától és illatok kavargó felhőjétől, amíg végre megérkeztünk a kétezer éves Haarlem városába, e virágvilág központjába, ahol még a hidakat is tulipánkosarakkal díszítették. Aalmerben van a tulipántőzsde, ahol a bemutatott virágminták alapján kötik le a hatalmas tételeket és speciálisan berendezett hűtőautókban, nylonzsákokba burkolva viszik szét az árut a föld minden városába induló repülőgépekhez. A tulipán mint idegenforgalmi attrakció is, de az importálás révén is elképzelhetetlenül nagy jövedelmet jelent az országnak. Kiaknázása komoly ipari vállalatok feladata, — Gyönyörű tavak és a tájra oly jellemző szélmalmok mellett folytattuk utunkat Delftbe. Nevét világszerte, ismerik neves márkájáról, a kék porcelánról. Sajnos, itt is az idő rövidsége akadályozta meg, hogy alaposan megnézzük, mint készül a régi holland élet romantikáját árasztó kék porcelán. Amuló felkiáltásokkal dicsértük a múzeumban a szebbnél szebb darabokat, amelyeket ezerhatszázötven- háromtól, a gyár alapításától kezdve gyűjtöttek össze múzeumi kincsként, A lassan fodrozódó vizű csatornák partján mindenütt ott állnak a szélmalmok, amelyek olyan kedvessé teszik a szelíd holland mezőket Egy nap a Rijksm úzeumhan — Ha már a múzeumoknál vagyunk, a Hollandiában töltött napok közül is kiemelkedik az a vasárnap, melyet teljes egészében múzeumlátogatással töltöttünk. Csodálatos élmény szemtől-szem- ben állni azokkal a művekkel, amelyeket képekről, reprodukciókról jól ismerünk, de amikor megálltunk az eredeti előtt, nem jutottunk szóhoz, annyira más, annyival több. A Rijksmú- zeumban, a Nemzeti Galériában van a felbecsülhetetlen értékű festménygyűjté- mény. Ott függnek a falon mesteri elhelyezésben és megvilágításban Rembrandt, Van Gogh, Hans Fals, Ruisdaiel, Van der Heist, Jan Steen, Van der Velde és mások, a hírneves holland és flamand festők művei. — Lenyűgöző volt találkozásom Rembrandt Éjjeli őr- járatavai. Jól ismertem minden figuráját, az alakok elhelyezését, sokszor gyönyörködtem a fény mesteri elosztásában, amely a legfontosabb vonásokat emeli ki — de a valóságban ennél sokkal többet kaptam. A világ második legnagyobb kikötőjében — Ahogy megálltunk a rotterdami kikötő egy hídja mellett, el kellett hinnünk kísérőnknek, hogy a világ második legnagyobb kikötőjében vagyunk. A forgalom, a méretek szinte tjesztőek, szavakkal nehéz visszaadni. A sorrend egyébként New York, Rotterdam, Hamburg. Rotterdam belvárosát és kikötőjét a németek 1940-ben szétbombázták, de azóta hatalmas iramban épült újjá — modernebben. Az amerikai monopóliumok uralma egyébként ebben a városban a legszembetűnőbb. A Sehell-művek óriási felhőkarcolója ’ uralkodik a városon, amely életstílusában is amerikanizálódott. A kikötőben szédítő méretű hajóóriások, dokikok, műhelyek. Nem akarok itt számokat sorolni, de amit az amsterdami kikötőről mondottam, mindaz Rotterdamra hatványozottan érvényes. — A kikötőmunkások és alkalmazottak keresete felől érdeklődtünk. Ez általában egy fokkal jobban fizetett munkahely. mint másutt, de az igen nagyfokú gépesítés mellett is komoly izomerőt követel. Az ő fizetésük havi ötszáz holland forint körül mozog, amíg a más szakmákban dolgozóknak négyszáz forint az átlagbérük. A magasabban kvalifikált munkások dotációja eléri nWgy általánosságban a hatszáz holland forintot. Természetesen ezek a számok akkor mondanak valamit, ha megtudjuk, mit vásárolhat érte például Mynheer Boome. A sok érdeklődésből, a sajnos, csak futó beszélgetésekből a következő kép alakult ki: a lakbér 60—130 forintot tesz ki. a férficipő 40—50, a női 30— 40 holland forint A méltán világhíres Phillips televízió, képmérettől függően, 450—900 forint, a kerékpár 60—250 forint. A hollandok szeretnek cigarettázni, igen sok márka van forgalomban, áruk 50 centtől másfél holland forintig terjed. A disznóhús hat és fél forint, bár ott nem fő népélelmezési cikk. Ezt a szerepet inkább a tejtermékek, a sajtok töltik be. A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy Hollandia még mindig gyarmat- tartó ország, s így a gyarmatáru fillérekbe kerül. — Általában a nők, férfiak finom ruhákban járnak, csak- hót az a bizonyos sikk hiányzik belőlük, ami a magyar nőt karton ruhában is elegánssá teszi — Nekünk, magyaroknak, egyébként labdarúgó-győzelmünk óta igen nagy a tekintélyünk. Mindenkinek felderül az arca, amikor megtudják, magyarok vagyunk. Ebben szerepe van annak a régi kapcsolatnak is, ami a két ország között az első világháború után a gyermeküdültetés révén alakult ki. Persze, akad másféle fogadtatás is, amely a „vörös” ország fiainak szólt. — Az amsterdami Váci utcán, a Kalverstraton, megszólítottam egy urat, és egy utca felől érdeklődtem. Idegen német kiejtésemet hallva — Von wo sind Sie gekommen — kérdezte, mire megmondtam. hogy Budapestről; — Das ist sehr weit zu Fuss — (nagyon messze van gyalog) válaszolt gúnyos mosollyal. — Ja, aber wird sind mit Flugzeug gekommen — (Tgen. de m; repülőgéppel jöttünk) válaszoltam én is ugyanúgy mosolyogva. — So, gut. geht schon Ihnen — (Ügy.-ilyen jól megy már maguknak), jegyezte meg eoésen. és eltűnt a forgatagban . ; . A nyolc nap olyan gyorsan elpergett. mint a schwenin- geni tengerparton uiiáink közül lepergő hófehér homok. Tudtuk, hogy az ország még sole szépet, élményt és látnivalót tartogatna számunkra — mégis, de ió is volt megállni a magyar felségjelzést viselő repülőgép tövében! Lejegyezte: Komáromi Magda
