Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-11 / 136. szám

^K^Cirhm 1961. JÚNIUS 11, VASÁRNAP DUNATÁJ PEST MEGYEI ÍRÓK-KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA problémákat keresnénk. Ez már csalr a megye központjá­ban levő főváros hatása miatt is nehezebben elképzelhető, mint valamilyen etnográfiai- lag sajátosabb helyzetben le­vő megyében. De ettől füg­getlenül, véleményünk sze­rint, a megyei antológiák cél­ja nem is lehet semmiféle, az egész nemzet kulturális életé­től elkülönülő tájirodalom ki­alakítása vagy szorgalmazása, hanem csak annyi, hogy a még esetleg országosan nem ismert alkotóknak adjon na­gyobb közlési lehetőséget s az egész ország életét jellem­ző kulturális pezsgésnek az éppen adott megyében meg­mutatkozó jeleiről mutasson fel bizonyítékot. A Dunatáj- ban éppen így mutatkozik meg egészségesen az egész ország alkotó tevékenységének Pest megyére eső része. A teljes antológia kereszt­metszeti képe azt mutat­ja, hogy a megye alkotói kö­zött nemcsak számszerűleg, de tehetségben is, a Ura képvise­lői, a költők járnak elöl. Ál­talában, irodalmunk nesztorá­tól Dutka Ákostól, a legfia­talabb Baranyi Ferencig vagy Kerekes Andrásig a költői té­mák gazdagsága, a közéleti lí­ra és magánemberi hangulatok szerves egymásba símulása, a formai műgond, a kifejezés­ben készség változatossága, kulturáltsága a jellemző. A költők közül, a már említett és régen fémjelzett nevű alkotások mellett — akik között olyan, ma már rit­kán szereplő nevet is örömmel fedezünk föl, mint Falu Ta­másét — meg kell említeni egy-két fiatal költőt, akik ér­zésünk szerint máris tarso­lyukban hordják a líra mar- sallbotját. Baranyi Ferenc gondolatisága, erőteljes nyelvi készsége s a dolgozó emberek érzéseivel összehangolt lírai- sága megragadó. Németh Emil egyszerű eszközeivel is (Ut- széli buszjavítás) monumen­tális igényűt tud mondani a kétkézi dolgozók életformáló erejéről. Kiforrott, érett te­hetségről vall András Endre költészete. Mély gondolatisá­ga, pártossága, őszinte érzelmi telítettsége verseinek rangot ád. Kerekes András az egyik legtöbbet ígérő, új, ön­álló költői kifejező készség­re, hangra törekvő tehetség. Gyárfás Endre költészetének aktuális, a nagy világkérdé­sekhez kapcsolódó gondolati tartalma és formai biztonsá­ga figyelemre méltó. Ladá­nyi Mihályt, aki kötetével már jó nevet szerzett, nem kell itt külön bemutatnom, Fekete Lajos: Az alkotás titkaiból Versláb Immár két napja küszködök egy verssel, amely ősködöt terjeszt maga körül s a láb, a versláb (tyű! az angyalát) csak nem akar egyezni, — hát a versben így beiktatok egy hosszú s rövid szótagot, egy trocheusi lópatát s nem öl többé a bosszúság. Alku Csak négy sort adj! — csikorgód, — csak négy sort, halhatatlant, költészet istene! De nincs négy sor... S az orrod felhúzod. Fed a paplan s alszol... Egye fene! Pipafiistben Napfény tűz be az ablakon s vakító külvilágot tükröz a fény, mit félvakon csak pipafüstben látok. Vakság volna e félhomály, a négy-fal-köz világa? Sokszor vívta itt ostromát a Szellem — s nem hiába. Képes filmvilág í iWmetli Emil: Hogy megismertelek... Rabindranath Tagóre: Neved már költemény! Köszöntsenek virággal emléked ünnepén a szobrok talpazatján elrévült emberek, de rímmel, jambusokkal én hadd köszöníselek. S fényedben hadd íuröd.jck az indokolás jogán: Május szült engem is meg e napunk hajnalán. A dal s a tiszta május szolgája lett szívem. Hagyd hát, az ünnep hangja az én szavam legyen. És ünnepelni, súgva, hadd vallják egy mesét. Gyerekkoromból őrzöm, semmi sem zúzta szét: „Tél volt. Makacs, kitartó. Görcs ült az ág rügyén. S egyszer csak valahonnan neved villant belém. Nem tudtam róla többet. A fagyos délután: Ea-bin-dra-nath Ta-go-re, — ezt ízlelgette szám. S nevedtől kert virágzott mellemben hirtelen, s a tél is kinn az ágon tavaszra gyűlt velem .. Neved tudtam csak, mást se, és zaklatott: Ki vagy. kinek nevétől bimbó fakad s kimúl a fagy? Mit kaptak életedből a fáradt emberek? S örök május maradtál, hogy megismertelek. Juliette Mayniel játssza A '4 búcsú című nyugatnémet 4 filmdráma női főszerepét. Anthony Perkins nyerte el a ^ legjobb férfialakítás díját az 4/ itíei cannes-i filmfesztiválon ;■ 4 Szereti ön Brahmsot című '4 filmben nyújtott játékáért. szóródtunk volna? Megkér­dem: — Tulajdonképpen, ha eszünkbe jutna évfolyamta­lálkozót rendezni, kitől, vagy honnan lehetne összeszedni egykori kollégáink címét? Mindkét barátom a vállát vonogatja: — Talán sehonnan ... Napokig tartó talpalás, tele­fonálgatás után kiderül, hogy valóban nincs szerv vagy nyilvántartás (olyasféle, mint az Orvosi Címtár), amelyből biztosan meg le­hetne tudni, hogy egy adott évfolyam szakemberei az or­szág melyik pontján lelhetők? Egy évtizede a végzett hall­gatók elhelyezkedését még nem oldották meg olyan in­tézményesen, mint ma. Ám épp ez az idő elégséges le­hetett, hogy az elméleti tu­dás alapjaira erős épületet emeljen a gyakorlatban szer­zett tapasztalat. Olyan embe­rekről van szó, akik már a mi rendszerünkben kezdték és végezték főiskolai tanul­mányaikat, így nagyüzemi tapasztalataikat sem az egy­kori nagybirtokokon, hanem szocialista gazdaságokban, termelőszövetkezeteknél gyűj­tötték. XXXXV^XXX^X>XXXXVXVC^X^XX>XXX>^XXX^XXXVvXXXX^X^X^^>CVY^^V>^''l^XX>XX>‘XXXX^XXXVXXXXVVXV Keresem az évfolyamom... ; A cannes-i filmfesztiválon a í legjobb női alakítás díját ebben ! az esztendőben Sophia Loren \ kapta. * * ! Érdekes filmet forgatnak j Rómában a Férjeik kongresz- ;szusa címmel. A történet a ! kőkorszaktól napjainkig ját- jszódik és bemutatja, hogy a ; férjek milyen kifogásokkal i szöktek meg a házasság elől. : A komédia a mammutvadá- i szat idején kezdődik és a ra- kétautazás korszakában feje- i ződik be. nű. A tény azonban any- nyi, hogy tömegével vannak az országban képzett, hozzá­értő szakemberek, akik nem a mezőgazdaságban — igen gyakran semmivel sem jobb kereseti lehetőségek között — dolgoznak és akiknek a tu­dása, tapasztalata elvész a magyar mezőgazdaság szá­mára. Senkit nem lehet erőszak­kal a mezőgazdaságba kény­szeríteni, bármilyen diplo- j mája van is. Nagyon kényei- \ mes álláspont lenne azon- \ ban azt vallani,. hogy aki a \ mezőgazdaságban érzi a he- i lyét, úgyis megtalálja az 1 oda vezető utat. Nem enged- \ hetjük meg magunknak azt \ a fényűzést, hogy pusztán a \ rábeszélő szó híján értékes, \ rátermett szakemberek mun- \ Icáját nélkülözzük olyan idő- \ ben, amikor a legnagyobb \ szükség van rájuk. Ehhez \ azonban a legkevesebb az, I hogy munkahelyüket és tá- \ volabbi terveink elkészítésé- \ hez pontos számukat ismer- \ jük. Azt hiszem, hogy en- \ nek a fontos kérdésnek a j megoldására pénzt, időt és \ munkaerőt áldozni igazán \ nem lenne felesleges. Nem- ■ csak én keresem az évfolya- < mór,mi. Úgy érzem keresi az \ egész épülő, gyarapodó ma- \ gyár mezőgazdaság is. Ordas Iván ( A közeljövőben felújítják a Ludas Matyi című magyar filmet, amelynek címszerepét a tragikus körülmények között elhúnyt Sós Imre játszotta. ( (, Giovanna Kallival, a népsze­rű olasz filmszínésznővel leg- $ közelebb A csinos férj című í fimben találkozik a magyar í közönség. Hosszú utánjárással mégis sikerült végül a hallgatók egy részének hollétéről meg­bízható adatot szereznem. Mintegy 120 ember végzett évfolyamunkon, s ezek közül ma csak ötvenkilencen dol­goznak a kertészeti szakmá­ban. Idegen szakmába tizen­egy ember — az összhallga- tók 9,2 százaléka — került, nyolc férjhez ment és csak a háztartásban dolgozik, a többiről pedig nem sikerült kideríteni, hogy hol, merre és milyen beosztásban vannak? Ezek az adatok így csonkán is érdekesek és az ismerősnek sok váratlan meglepetést kí­nálnak. Ennek ellenére sem hű tükrözői a valóságnak. Valószínű, hogy azok kö­zött, akikről se a Földműve­lésügyi Minisztérium, se a fő­iskola nem tud semmit és akik közvetlen barátaim és ismerőseim szeme elől is el­tűntek, akad jó néhány, aki valamelyik állami gazdaság, termelőszövetkezet vagy vál­lalat szakembereként telje­síti kötelességét. De az is valószínű, sőt biztos, hogy jó néhányon elszakadtak a szakmától. Mindez valószí­'■VXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX \ Egy kis kertvendéglő árnyas fái \ alatt ülünk és az aranyló bort ! kóstolgatva keressük az év- ! folyamot. Évek óta nem ta- \ lálkoztunk és most is csak a ! vak véletlen sodort össze ben- i nőnket a HÉV végállomásá- \ nál. Több mint tíz éve együtt í végeztünk az Agráregyetem \ kertészeti karán. Mi sem ter- : mészetesebb, mint, hogy az el- í s.ő személyes kérdések után a ! „régiekről”, az ország minden \ részébe szétszóródott évfo- ! lyamtársakról tudakozódunk. \ — Kiről mit tudtok? — ! kérdem és hosszabb-röuidebb ; töprengés után lassan sorjáz- : nak a rég hallott nevek. ! — Füredi Jancsi adjunktus la gödöllői Agráron. I — Márk Gergő a Kertészeti l Kutatónál van. I — Csányi Zsuzsa a főisko- l Ián, az egyik tanszéken. \ — Kótun Karcsi, tudjátok: ; a ,,pankrátor‘’, állami gaz- ',t dasági igazgató ... í — Sánta Pufi közérte s! p ; Aztán váratlanul: l — Bársony Berci művezető \a Kőbányai Gyógyszergyár- í ban! j Nagynehezen összehordunk ífvagy tíz-tizenöt nevet. Egyik- £ másiknak csak a csengése is- £ merős, a mögötte rejtőző arc- f vonásokat elmosták a leper- £ gett évek. Alcaratlanul is (meghökkenek. Ennyire s.zét­A könyvheti kiadványok gazdag és színvonalas vá­lasztéka között is érdekes szín­folt volt a Pest megyei írók és költők antológiája a Dunatáj. Második száma jelent meg a gyűjteménynek, és felüle­tes végiglapozással is kiderül, sokat fejlődött az antológia, nemcsak ízléses külalakjában, hanem szerkesztési elveiben, irodalmi és képzőművészeti anyagának színvonalában is. Az. antológia mintegy húsz költő és tíz prózaíró újabb terméséből ad ízelítőt. Hat művész tizenöt grafikai és fes­tőművészeti reprodukciója teszi színesebbé a Duna­táj ez évi kötetét, s ezek a grafikák hangulatilag is jó kiegészítői az irodalmi anyag­nak. Közülük különösen em­lítésre méltó Végh Dezső: A beteg gyermelc-e, és Sámuel Bratbee című portréja. Az előbbi zárt kompozíciója, biz­tos vonalvezetése, egyszerű kifejező eszközei; az utóbbi- a még a színtelen reproduk­ción is jól megmutatkozó fes- tőiségével és jellemző erejé­vel tűnik ki. Meg kell em­líteni Szánthó Imre mun­káit is. Hangulatilag kifeje­ző grafikája díszíti egyéb­ként az antológia borítóját. Lendületes technikájú rajzai hagyományos megoldásukkal is sokat tudnak mondani. Li- povniczki László akvarelljei a megye fejlődő életét kísérik nyomon, sajnos, a színtelen reprodukciók kissé csökken­tik a munkák értékét. Mohá­csi György, Dániel Kornél és Rácz József művei is örven­detes képet adnak a megye képzőművészeti életéről. tj isszatérve a kötet irodal- V mi anyagára, elsősorban a szerkesztés szempontjainak átgondoltságát kell megemlíte­nünk. A rendelkezésre álló anyag szerencsés lehetőséget ad arra,-hogy a szerkesztő iro­dalmunk országosan ismert idős, jelentős alkotóinak, mint például Áprily Lajos és Dutka Ákos műveitől a leg- fiatalabbakig, mint Bárányt Ferenc, András Endre, _ Ke rekes András vagy Ladányi Mihály alkotásaiig mutassa be a megye költőit és próza- íróit; Ez a lehetőség tükrözi; ilyen leszűkített megyei ha­tárok közé vontán is, iro­dalmunk helyes és egészséges fejlődésvonalát és egységét. Ugyanakkor mintegy bizonyító erővel mutatja be azt is, hogy mindenféle nemzedéki elhatárolás, mint általában, itt is helytelen volna. Termé­szetes viszont, s ebből a válo­gatási elvből következik, hogy kiérlelt, lehiggadt alkotások, mint Áprily vagy Csuka Zoltán versei mellett, az itt— ott még mutáló hangú fiata­lok vegyes értékű próbálko­zásaival találkozunk. Bizo- i nyos fokig azonban ez a szer- j kesztési elv magával hozza \ azt, hogy az antológia ossz- í hangja, teljes kicsengése, né- \ mileg „lehiggadt” hangot \ mutat, hiányoznak belőle — ! de esetleg a megye alkotóinak ■ munkáiból is — a harsányabb \ kísérletezőbb hangok, ami ! természetesen az általános i közízlés nevelése szempontjá- j bői nem feltétlenül káros,! legfeljebb egy fiatalos, meré- j szebb színfolttal szegényíti a j gyűjteményt. ! A szerkesztés munkáját di- ; csérni kell abból a szempont- \ ból is, hogy a rendelkezésre ; álló anyagból minden erősza- \ költ tendencia látszata nélkül \ úgy tudott válogatni, hogy az \ antológia írásaiból kikerekedő ■ kép egészében életünk mai \ kérdéseivel, fejlődésünk adta' összeütközésekkel és örömök- : kel foglalkozik. Ismételjük, i nem jelent ez semmiféle erő­szakolt „vonalat”, természe­tesen alakul ki s ezen belül a közéleti vonatkozású líra és próza mellett az egyéni han­gú érzések, hangulatok kife­jezése is helyet talál. Természetesen helytelen volna és csak erőszakolt pro­vincializmusra vezetne, ha a megyei írók és költők munkáiban mindenáron vala­miféle sajátos ..Pest meeyeisé- get” vagy külön Pest megyei bár Óváros című verse nem mentes bizonyos átgondolat­lan, fiatalos hetykeségtől. Természetesen a gyűjtemény­ben találunk olyan költőt is. akinek számára, mint például Garaguly Ferencnek, a meg­jelenés egyelőre inkább be­csületes alkotói szándékainak, a népi formákat sikerrel al­kalmazó kifejezési készségé­nek biztatását jelenti. A prózaírók elsősorban té­máik és műfajuk vál­tozatosságával tűnnek fel. Szinte kivétel nélkül mai té­mákkal, mai kérdésekkel fog­lalkoznak és a legjobbak ezek közül nemcsak külsődlegesen, kereteikben maiak, hanem lé­nyegükben is azok. Műfaji­lag a karctól, a novellán, el­beszélésen keresztül a szépiro­dalmi eszközű riportig és filmnovelláig, sokféle változa­tot találunk. Máté Iván lé­lektani karca egy gyermek kitűnő pillanatnyi állapot­rajza. (A szobor). Mészáros Ottó filmnovellája (Szavak és tettek) az ifjúság neve­léséért való ' felelősségről beszél meglepő, „formabon­tó” ötlettel. Magyar László szépirodalmi riportja gyakor­lott biztonsággal nyúl a tizen­hét éves fiatalok egyik fon­tos kérdéséhez. Fiatalokkal foglalkozik Prukner Pál el­beszélése az üt az élethez is. Az elbeszélés problematikája a cselekmény egyenes vonalú kibontása és a dialógusok figyelemre méltóak írásában. Fábián Zoltán biztos kezű novellája a rehabilitál­tak problémáját, a regényeiről jól ismert és népszerű Szent- iványi Kálmán pedig egy régi, lumpenmunkás belső átala­kulásának fontos pillanatait ábrázolja. Fábián írásában né­mi problémát az írás itt-ott nem föltétien szervességgel ízülő erotikája; Szentiványí- nál pedig a kissé külsősé- ges ábrázolásmód ad. Ten- kely Miklós írása (Nincs ál­dás házadon) sajnos, nem tud­ja még a kitűnő és fontos mondanivalóhoz felérő írói színvonalon megoldani kérdé­sét. A fent elmondottak is bi­zonyítják, hogy a Dunatáj prózaírói témájukban feltétle­nül a ma kérdései között él­nek s ez már magában jelen­tős, bár természetesen nem feltétlen, értéket ad írásaik­nak. Egészében a Dunatáj anto­lógia az itt meg nem em­lített alkotásaival együtt, jelentős bizonyítéka a megye eleven kulturális életének és tevékenységének.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom