Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-11 / 136. szám
lSM. JÚNIUS 11, VASÁRNAP NECtei '^JCiirian 1 Kevés az ivóvíz jp^ a a a Dunakanyarban szennyvíz Hazánk egyik legszebb tája a festői Dunakanyar vidéke. Bizonyos, hogy vonzereje —* az erdőborította hegyek mellett — elsősorban a vízben, a Dunában rejlik. Évezredeken keresztül csak az éppen erre járók, vagy a vidék akkori fontosságát meg szépségét felfedező uralkodók, s néhány, a tájba beleszeretett művész — mint Markó, Móricz vagy Sző- nyi — élvezték e ritka szépséget. Ma már azonban — egy- egy forgalmasabb üdülőnapon a kirándulók, üdülők tízezrei keresik fel, nyári hónapokban az üdülők létszáma sokszor meghaladja az állandóan itt lakókét. S a kirándulóknak, üdülőknek — de az itt lakóknak is >— kevés ma már a Duna nyújtotta szépség. Többre, kényelemre, kulturált életlehetőségekre vágynak. Annak pedig talán legfontosabb része a vízzel függ össze. Elsősorban persze az ivóvízzel. A Dunakanyar mentén szinte mindenütt kínálkozik az egészséges ivóvíz. A Duna partmenti kavicsrétegei a legjobb, természetes vízszűrők. A nagy folyam állandóan biztosítja az itt elhelyezett kutak vízellátását. Ahol pedig vízparti kutak létesítésére nincs mód, úgyszólván mindenütt található olyan patak, amelynek völgyében aránylag olcsón lehetne a vizet felduzzasztani, hogy szűrés, tisztítás után a legtikkasztóbb nyári hónapokban is friss vízzel lássák el a közeli lakó- és üdülőtelepeket. Sót, szükség esetén a Duna vize is felhasználható — persze csak megfelelő tisztítás után. S mégis, annak ellenére, hO!'.'y a kétmilliós Budapestet ellátó vízművek kútjainak legnagyobb része ide, a Dunakanyarba épült, jó néhány itteni községnek nincs egészséges, közműves ivóvízellátása. A magyarázat talán ■ abban rejlik, hogy az aránylag kisszámú lakosság vízellátását megoldják az egyszerű magánkutak is — bár sokszor azok vize sem egészséges. De mi legyen a kirándulókkal, üdülőkkel? Elég példának csak annyit említeni, hogy Visegrádon, a Dunakanyar leglátogatottabb helyén mindössze két jó ivóvizet adó közkút van. A súlyos probléma megoldására több lehetőség is kínálkozik Kavicsos talajokon, laposabb vidékeken — mint amilyen a Vác—Budapest közötti balpart, vagy a Szentendrei sziget — az olcsó, könnyen leverhető kéziszivattyús cső- kutakkal — amelyeket másképp Norton-, vagy abesszin kútnak is neveznek — megoldható az ivóvízellátás. Nagyobb igényeket már csak motoros szivattyús kutak elégíthetnek ki. A hegyi patakok mentén, a Pilisben, vagy a Börzsönyben levő, sokszor v'«szegény településeket kis, helyi duzzasztóművekkel létrehozott víztárolókból lehet— csővezetékeken át — egészséges ivóvízzel ellátni. A kis tavakat emellett még más célra — így öntözés, hal tenyésztés, sportolás céljára is — fel lehet használni, hiszen vizüket úgyis tisztítani kell. Ahol a vízigény nagyobb, jó megoldás az ivóvíztársulatok alapítása. Az érdekeltek saját — pénzügyi és természetbeni — hozzájáruláséval aránylag rövid idő alatt megépülhetnek a törpevízművek, amelyek aztán a legkulturáltabb vízellátást nyújtják a lakosságnak, üdülőknek. A már említett Visegrád vízügyi problémáinak megoldására éppen most van alakulóban a társulat. Az előrelátó községi tanácsok — a lakosság társadalmi segítségére is számítva, maguk is építhetnek helyi törpevízműveket, amint azt legutóbb Zebegényben tették. A végső cél természetesen az, hogy mindenütt legyen vízmű, amelyeket aztán egy közös rendszerbe lehet kapcsolni. így valamelyik helyi vízmű üzemképtelensége, kút kimerülése, vagy túl nagy igény jelentkezése sem okozhat problémát, a helyi vízművek kisegíthetik egymást. Erre természetesen csak a távolabbi jövőben kerülhet sor. Fürdővíz van bőven! Legalábbis a Dunában. De nem mindenki élvezi a Duna hideg, hordalé- kos, s az utóbbi években, sajnos, egyre szennyezettebb vizét. így aztán, ha elég is a fürdési lehetőség, újabbakról, egészségesebbekről kell gondoskodni. A legelső feladat az, hogy a fürdőhelyeket — ahol a Duna partja erre alkalmas — bójákkal, táblákkal kijelöljék s közelükben megfelelő biztonsági eszközökről, öltözködési és ruhatárolási lehetőségekről gondoskodjanak. Ahol a legnagyobb a forgalom, célszerű a partok kiépítése is. Azok részére, akik nem rajonganak a Duna-vízért, a parton, a víz közelében kell strandfürdőt építeni. Ezek tiszta vízzel való ellátását a csaknem mindenütt megtalálható patakok bevezetésével, vagy a Duna vizének felszivattyúzásával és megfelelő előtisztításával kell megoldani. Példának talán elég a Pünkösd-fürdőt, és a Gizella- telepi kórház saját fürdőjét említeni. így lehetne strandfürdőt építeni Szentendrén, Visegrádon, Leányfalun. A szennyvizek kérdése is egyre égetőbbé válik. Bár a Dunakanyarban jóformán nincs jelentős szeny- nyezést vízbe bocsátó üzem. a Duna vizének szennyezettsége Esztergom és Dömös között rendkívül nagymérvű, — alatta már valamivel kedvezőbb. A Komárom és Esztergom közötti ipari üzemek, a mellékfolyók — Garam, Ipoly — mentén épült gyárak és a pakuraüzemű, meg kőolaj száll] tó hajók sokszor vastag olaj, kátrány és fenolréteggel vonják be a folyam felszínét. Az év elején megjelent kormányrendelet remélhetőleg e téren is rendet teremt majd. s legalább a szennyeződés fokozódását megakadályozza. Sajnos, a fürdés már sokszor így is lehetetlen, a csónakok tisztítása nehézségekbe ütközik, a partra rakódott kátránycsíkok sok holmit tesznek tönkre. A községek szennyvize egyelőre még nem jelentős, de a vízellátás javulásával növekedni fog. Jóelőre kell tehát gondoskodni megfelelő derítők építéséről, nehogy a Dunát további szennyezés veszélyeztesse. A Ruhrvidéket átszelő folyók vize ma már szinte teljesen szennyvíz. Az NDK sokat dicsért Szász-Svájcának főfolyója, az Elba lilaszínű, habos a szennyvíztől, halak, növények nem élnek meg benne. Mindent meg kell tenni hát, nehogy a mi Dunánk is erre a sorsra jusson. Hogy mit tehet e téren a lakosság? Figyelheti .és jelentheti a szennyezőket is, s óvakodhat, hogy szennyezze a vizet. A Dunakanyar vízügyi problémáihoz tartozik a Duna és mellékvizeinek szabályozása is A Duna szabályozása állami feladat. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság gondoskodik arról, hogy a meder kialakítása, az áramlás irányítása a legcélszerűbben történjen. A munkák közben tekintettel vannak a helyi érdekekre is. Annál több a tennivaló a Dunába vezető patakok szabályozásánál. Ezek a rendszerint meredek, sodr hordalékot szállító hegyi-patakok sokszor okoznak kisebb árvizet, Hordalékuk az alsó. laposabb szakaszon lerakódik, a meder feltöljtődik s a környező földek nemsokára a mederfenék szintje alá kerülnek. Elöntéstől csak a medret kisérő gátak védik meg őket —, amíg nem jön egy nagyobb, hirtelen zápor. A mederkotrás, szabályozás nem olcsó mulatság. De megoldandó és megoldható. Ha másképpen nem, úgy KISZ-táborok segítségével. Csak szervezésen múlik, hogy az olyan patakokat, amilyen például a pilismarót] Malompatak —, a fiatalok szabályozzák. Bizonyos, hogy a festői környezetbe, a fővárostól nem messze szívesen mennének a fiatalok. A Dunakanyar értékét csak növeli, ha a vízügyi problémákat minél előbb megoldják. De előnyös megoldásuk a tulajdonosoknak is, hiszen a közműves ingatlan, vagy a közeli strandfürdővel rendelkező telek többet ér. Arra kell hát törekedni —, lakosoknak és vezetőknek egyaránt, hogy a Dunakanyar még méltóbb legyen hírnevéhez, természetadta szépségeihez. Sz. J. Farmosi változások SPORTLIGET — TÁRSADALMI MUNKA Jó egy éve annak, hogy kollégám Farmoson járt és megírta, látott a tanácsházán egy makettet arról, milyen lesz a község öt év múlva. Egy év nem nagy idő, az ötnek is még jelentéktelen része, de mivel éppen arra vitt az utunk, megkérdeztük Terek Attilát, a Hazafias Népfront helybeli titkárát, hogy is állnak azzal a makettal? — Hát egy év alatt nem váltottuk meg a világot, az biztos, de azért szégyenkeznünk sem kell — biztosít nevetve. Nem kezdem elölről a tennivalókat, mert ezek szerint jól tudják, mit kell az ötéves községfejlesztési terv keretén belül elégez- nünik. — Pontosan falunk központjában terül el egy mocsaras rét, már nagyon meguntuk kerülgetni. De ezen túlmenőleg is; békák, szúnyogok tanyája, nyáron csak úgy rajzik ott a sok légy. Itt szeretnénk megvalósítani a sportligetet, amelyet szép parkkal kívánunk körülvenni. Számításaink szerint egymillió forintot kell rááldozni, de akkor olyan lesz. hogy mesz- sze környékről eljöhetnek megnézni. — Dehát magukat most nyilván az érdekli, mire mentünk eddig? Azzal kezdtük a munkát, hogy a községi tanács és a Hazafias Népfront emberei összeültek s felosztották a feladatokat. Sorra- jártuk a fogattal rendelkező gazdákat és kértük, jöjjenek, mert elsősorban is fel kell töltenünk jó száraz földdel a területet. Nem csalódtunk a farmo- siakban. Száztizenkét pár ló hordta a homokot. Volt olyan gazda, aki teljes nyolc napot áldozott ránk, pedig háromszáz forintot is meg lehet keresni egy napi fuvarral ősz idején. Volt olyan vasárnap, hogy kétszáz ember és negyven fogat sürgött- forgott. Hajó — 16 ezer lyukkal A váci Dunai Hajógyárban hozzáláttak az első alumíniumból készülő haltároló gyártásához, amelyen 16 ezer lyukat fúrnak a vízáramlás biztosítására. Itt már az új félautomata aluminiumhegesztést alkalmazzák, amely négy-ötször gyorsabb a korábbi eljárásnál. Az első két tárolót a nyár végén adják át a Halértékesítő Vállalatnak. Készül a tároló hajó (MTI Foto: Lajos György felv.) Augusztus végétől szeptember végéig tartott, míg a terület felével elkészültünk; Ha az ott töltött munkaórákat pénzre átszámítjuk, máris százezer forintot takarítottunk meg. Ahogy az ősz beköszöntött, leálltunk, utána meg fontosabb dologigal voltunk elfoglalva. Farmos is szocialista község lett, és az átalakulás minden erőt lefoglalt. De ezentúl még könnyebb lesz a munkánk; Amint közös istállóban lesznek a termelőszövetkezet lovai, Nyitrai Ferenc elnök ígéretet tett, csak szóljunk, szívesen dolgoznak ők is. — Addig, míg az új sportligetünk elkészül, a régin is elvégezzük a szükséges munkákat. Három vasárnapon elkészülünk a bekerítésével, csak az anyag kerül majd pénzbe, húszezer forintba. Ott fekszik a futballpálya közvetlenül az országút mellett. Előfordul, hogy a játék hevében nekiiramodnak a fiúk, kj a labda után, könnyen végzetes baleset lehet belőle. Ha pedig már megszűnik futballpálya lenni, a kerítés akkor sem vész kárba, mert ezen a helyen építjük meg az új óvodát, amire szintén nagy szükség van. — Mi valósul még meg a közeljövőben ? — Na, nézzük csak, mi is. A földművesszövetkezet felvásárlótelepén megürül egy szoba. Itt klubot fogunk berendezni, a felszerelés már megvan. A művelődési otthon úgyis túlzsúfolt, nem tud mindenkit befogadni. Lesz itt sakk. dominó, lemezjátszó, társasjátékok. A sportkör pénzéből futja minderre, mert úgy tervezzük, ide főleg a sportköri ifjúság jár majd. Közel ötven fiúlány van a községben, aki, rendszeresen foglalkozik valamilyen sportággal. Jólesik verseny után összejönni valahol (de nem a füstös kocsmában) és megbeszélni, hogy s mint volt. Tehát megvontuk az első év mérlegét. Elkészült a sport- liget alapozási munkálatainak a fele. Talán mire ez a cikk megjelenik, be lesz kerítve a futballpálya, és vígan táncolnak, játszanak a klubszobában a sportköri fiatalok. Valóban. a munkák nagyja még hátravan — dehát az öt évből is még négy várja, hogy sorr akerül jön. K. M. ^ »,Az életben mindenért fi- zetni kell...” — így kezdődik ^ a húsz estendeje még divatos ^ táncdal, amely születése pdl- ^ lanatában is éppúgy frázis ^ volt. mint korábbi és későbbi ^ valamennyi társa. De a tánc- | dalok szövege, ha frázis is, j mindig tartalmaz bizonyos ^ igazságot. De hát most nem a ^ táncdalokról és frázis-tartal- ^ műkről akarok értékezni, ^ csupán azért idéztem fenti ^ dalszövegből, mert vele ceg- ^ lédi ismerősöm, egy igen ko- ^ moly beszélgetésünk tanulságát fejezte ki. | Közelebbről: R. Miklós tsz- í elnökről beszélgettünk., aki- fyneit, szakértelmét, szorgalmát. £ becsületességét járásszerte, ha í nem megyeszerte is elisme- $ rilí. Szövetkezete jól gazdálkodik, a legutóbbi zárszámadásakor is 38 forintot osztottak ^ egy munkaegységre. Jóma- J: gam nem tudtam úgy betop- '<f panni a szövetkezetbe, hogy éppen valamilyen küldöttség í, ne lett volna ott ismerkedni ^ az eredményekkel, a gazdaság ^ munkájával. ^ R. Miklós mégis szálka lett 2 egyesek szemében, s hol nyíl- í tabban, hol burkoltabban még ? mostanában is előfordul, hogy ^ a tagok egyike-másika nem a ^ neki kijáró megbecsüléssel ^ említi nevét, fogadja intézke- ^ déseit. A magas képzettségű, ^ tapasztalt vezetőről néhány ” hónappal ezelőtt a Népszabadságiban bíráló cikk jelent meg. Az újságíró elmarasztalta R. Miklóst, többi között azért, mert állítólag hajtja az embereket. Nem szállhatok vitaba a cikk állításaival, ahhoz tárgy- ismeretem kevés. Annyit azonban tudok, hogy R. Miklós tekintélyén körülbelül másfél éve esett csorba, s amint a tárgyilagos ceglédi beavatottak mondják, akkor homályo- sult el az elnök csillaga. Végeredményben ez az állapot vezetett el a szóban forgó újságcikkhez is. R. Miklós másfél évvel ezelőtt egy állatgondozót súlyosan megbüntetett, mert az figyelmetlenségből vesztét okozta az egyik gondjaira bízott tehénnek. A büntetés valóban súlyos és szokatlan volt. Meg kellett térítenie a kárt, ami egy jó jövedelmű ember számára is nagyon érzékeny veszteség. Az emberek egy része, mint mondják, nem a szigorúan fellépő elnök oldalára állt, hanem a vétkesére. És hogy ez megtörténhetett, abban R. Miklós maga is hibás. Ugyanis azelőtt. ha a közösségnek valaki kárt okozott — persze nem ilyen súlyosat —, az elnök inkább jó szívére hallgatott, nem élt jogkörével, nem tartotta szükségesnek, hogy a vezetőség ügyet csináljon a dologból. Korábbi engedékenysége így ütött vissza akkor, amikor jobbik énjére hallgatva megpróbált sarkára állni, azaz a közösség érdekében le akart zárni egy helytelen gyakorlaton alapuló szakaszt a szövetkezet életében. R. Miklós tulajdonképpen nem szigorúságáért fizetett meg másfél évvel ezelőtt, hanem látszólagos jóságáért. Ez pedig, akárhogyan is nézzük, nem lehet olyan ballaszt, amelyet most már mindig cipelnie kell. Tudok gyári példákat is említeni. Nem egy vezetővel beszélgettem, aki elmondotta, hogy milyen kemény harcot kell vállalnia egy-egy „népszerűtlen” intézkedés ér- vényrejuttatásáért. A harc nehézségét mindig az okozza, hogy az emberek könnyen elfeledkeznek arról: egyéni érdekeik igazán és tartósan csak a közérdeken át érvényesülhetnek, következésképpen megtűrt és „törvényerőre’1 emelt lazaság közvetve és közvetlenül kárt okoz az egyénnek is. Ezt az igazságot nem olyan könnyű elismertetni, különösen ekkor, ha az üzem, az intézmény életében visszahúzó, liberális „szokásjogok” uralkodtak azelőtt. De vajon, szabad-e tekintettel lenni azokra, akiknek kényelmesebb a régi ruha? Vajon, nem oktalanság-e magukra hagyni azokat a vézetőket, akik vállalják a népszerűtlennek tűnő feladatokat is, mert kötelességüknek tesznek eleget, igaz meggyőződésüket képviselik? És változtat-e a lényegen, hogy a vezető csak később ismeri fel, hogy mit kell tennie, ha végül is eljut a helyes belátásig? De vajon, egyedül képes-e megvívni harcát akár a legrátermettebb vezető is, ha közvetlen munkatársai magára hagyják? Aligha. Persze az a legjobb, ha a vezetésben nincsenek hullámzások, törések, ha mindvégig következetesség jellemzi az irányító munkát. De szinte lehetetlen, hogy időnként ne adódjanak olyan, esetek, az életből fakadó fordulatok, amelyek az üzem, a tsz vagy az intézmény vezetőjét határozott és nem mindenkinek tetsző döntésekre késztetik. Ilyenkor kell igazán helytállniok a vezető közvetlen munkatársainak, nem azt nézve, hogy egyetértésük és cselekedetük használ-e népszerűségüknek, inkább arra ügyelve, hogy mi használ a közösségnek. Ezt a feladatot leginkább a pártszervezetek tudják elvégezni. Az esetek túlnyomó többségében el Is végzik. Sajnos itt is vannak kivételek. Előfordul, hogy a vezetőség és az egyszemélyi felelős között egy és más dologban bizonyos véleménykülönbségek vannak. De az eltérés hangoztatásának sohasem szabad tovább tartania, mint az álláspontok mindkét fél részéről való korrekt tisztázásáig, utána azonban az összehangolt tetteken a sor. Az is megtörténhet persze, hogy a vezetés módszerével nem mindig és mindenben ért egyet a termelés pártellenőrzésére hivatott szervezet. Ilyenkor nem volna helyes, ha a kommunisták jobb meggyőződésük híján helyeselnek a vezetői elképzelésekhez, az alkalmazott módszerekhez, csak azért, hogy kifelé valamilyen egységet nyilvánítsanak. Ez méltatlan volna a párthoz és semmit sem segítene a vezetőnek, mivel a végig nem gondolt, éppen ezért nem hibátlan intézkedések csak újabbakkal szaporítanák a hibaforrásaikat. Ezért — bármennyire nem lelkesítőek a hosszú tanácskozások — nem szabad sajnálni az időt azoknál az eszmecseréknél, ahol az emberek sorsát érintő kérdésekről határoznak. Addig tehát nem szabad felkelni az asztaltól, amíg a vezető és közvetlen munkatársai — beleértve a pártvezetőség tagjait — teljesen egységes frontba nem kerülnek. Akkor azonban teljes szívvel vállaljanak részt az emberek meggyőzéséből, a hangadók leszereléséből mindazok, akiknek ez egyébként is kötelessége. Mert az a vezető, aki átmeneti időkre hajlandó vállalni a többség meg nem értését — okosságáért, bátorságáért, s legfőképpen elvhűségéért tiszteletet és támogatást érdemel. De ezt a biztató segítséget meg kell adni azoknak a vezetőknek is, akik az olcsó népszerűséget elvetve ma már a rögösebb útra is rá mernek lépni. András Endre Vasárnapi posta: Jobb meggyőződésből
