Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-10 / 135. szám
1961. JÜNIUS 10, SZOMBAT z"e/fírlao Félmillió forint értékű könyvet adtak el Pest megye földművesszövetkezeti könyvesboltjai az ünnepi könyvhéten, 130 ezer forinttal többet, mint a múlt évben. Azonban nemcsak ezért emlékezetes az idei könyvhét, - hanem ama nemes cselekedet miatt is, amellyel a földművesszövetkezeti dolgozók tanújelét adták a kultúra terjesztésében vállalt felelősségüknek falun. A nyereségrészesedésükből ugyanis összesen százezer forint értékű 'könyvet ajándékoztak harminchat községi könyvtárnak, hogy minél gazdagabb választék álljon a falusi olvasók rendelkezésére. Medárdnapi .körutazás a megyében Ä sok eső akadályozza a takarmánybetakarítást és a kapálást Amerikai érdeklődés, olasz elismerés a romanid- nyelvvel kapcsolatban A dr. Magyar Zoltán debreceni középiskolai nyelvtanár által alkotott romanid nemzetközi műnyelv iránt külföldön is nagy az érdeklődés. Leg- i utóbb az Egyesült Államokból / Indiana állam egyeteme kérte dr. Magyar Zoltánt, hogy az egyetem nyelvi archívuma részére magnetofon-szalagra mondjon romanid szövegeket. Az olaszországi Bergamóból is érkezett gratulál óle vél a romanid nyelv szerkesztőjéhez. (MTI) Tegnapelőtt — csütörtökön —■ volt Medárd napja, s a néphit szerint ha ezen a napon esik az eső. akkor negyven napig csapadékos időjárásra van kilátás. Esett-e az eső Medárd napján? Egyes helyeiken igen, másutt nem. Hogy milyen idő lesz: az elkövetkező negyven napban a Medárd napi jelek szerint nem igen lehet eldönteni. Annyi azonban bizonyos, hogy a csapadékból untig elég. Egyedül a gyomokra jó ez az idő — mi tagadás, ká is használják ezt — amelyek egyre erőteljesebben törnek elő a földből. Szerencsére azonban —, amint ezt Medárd napján is tapasztaltuk — a szövetkezeti parasztok is talpon vannak. Vecsés és Üllő határában ugyan még nem igen látunk mozgást — az előző napi esőtől még sáros a föld — de lejjebb. Monor és Pilis földjeire már igyekeznek az emberek —, ki gyalog, ki szekérrel, ki kerékpárral. Hogy kapálni indultak, azt mi sem bizovidéken évi átlagban 400—600 milliméter eső esik, ennek is a többsége ősszel — mondja az elnök, majd a brigádvezetőt utasítja: — Munkába kell állítani a porozógépet. — Kén és rézmészpot- keverékével egy nap alatt harminc holdat is be tudunk porozni — magyarázza nekünk. — Csak meg védjük a jónak ígérkező i termést. Az egyik kukoricatábla mellett elhaladva feltűnik, hogy milyen sűrűre hagyták a küko- ricatöveket. Amikor ezt megemlítjük, a következő választ kapjuk az elnöktől: r- Az állami gazdaságban már évek óta ilyen sűrűre hagyjuk a kukoricát. A tsz- tagok is meggyőződtek róla, hogy 23—24 ezres tőszám mellett várhatnak csak igazán jó termést. A kukorica talaja egyébként még elég tiszta, de közelebbről látni már, hogy a gyomok is-i mét előtörne^ a földből. A termelőszövetkezet üzemegységében most takarítják be a takarmányt. A kazal mellett „hosszúnyakú” gépet hajt egy traktor. — A takarmánybetakarításnak a végefelé járunk — mondja Kelemen elvtárs —, de ezt is csali úgy érhettük el, hogy az állami gazdaság- i ból hoztunk egy légfúvató gé- i pet. Ezzel kazalban szárítjukj meg a kissé nedves, vagy hú- j zódott takarmányt. Szép a termelőszövetkezet határa. Gazdag termést ígér-: nek a kalászosok. Az árpatáb- i Iák már szőkülnek. Amint a j tsz elnöke mondja, az idén a: kapások sem lesznek mostoha- \ gyermekele, gondjukat viseli a \ nagy szorgalommal dolgozó \ tagság. . ; Mire : Pusztavacsra érünk, nagy gomolyfeLhők j úsznak az égen, a nap be-be- 3 hunyja rövid időre á „sze- 3 mét”. Mayer Pál elvtárs, a i tsz párttitkára amikor a ha- j tárba invitál bennünket, bőr- 3 kabátot vesz magára. Csodál- 3 kozásunkat látva megjegyzi: \ — Ja, mostanában nem le- \ hét csak úgy, ingujjban a ha- \ tárba menni. Bata István tsz-elnökkel a í , krumpldtöltögetőknél találko-1 ! zunk. Ö is örömmel újságolja, | ■ hogy a takarmányt sikerült I j jó minőségben betakarítani, j \ Érthető is ez az öröm, hiszen í i a termelőszövetkezetnek na- i i gyón szép állatállománya van, \ \ szükség van a sok takar-1 mányra. | — Dicséret illeti tagjainkat | — mondja az elnök —, szinte | megállás nélkül folyt a ta-| karmánybetakarítás. Ma is a ^ határban vannak, szinte vala- ^ mennyien. Egy részük borsót | szed — mutat az országúitól í távolabb —, ma fejeződik be 3 a dohánypalántázás, de sokan | már a korábbi ültetést kapái- 3 jak. Ma kezdődött meg a ku- 3 korica kézi kapálása is. Ahogy beszélgetünk, mind 3 közelebbről hallatszik az ég- ^ zengés. A krumplitöltögetők ^ már fogják is ki az eke elől ^ a lovakat — pedig délután | négy óra felé jár csak az idő. ? Távolabb a borsószedő asszo- 3 nyok is szedelőzködnek. Erre- 3 felé tart egy mogorva felhő. 3 Mi is útnak indulunk, de mire 3 a község széléhez érünk, nagy 3 cseppekben esni kezd. Mind 3 sűrűbben, mind sűrűbben hull 3 az eső, alig látni az autó ^ szélvédőjén az utat a rázu- ^ hogó vízcseppektől. Örkény, Hernád, Gyón, Da- í bas határait is bőségesen lo-3 csolja a májusinak beillő, de 3 aranynak már egyáltalán nem 3 nevezhető eső. De nicsak, Sári j és Alsónémedi községek kö- 3 zött, mintha csak elvágták 3 volna. Itt már süt a nap, eső ^ sem volt, nyugodtan dolgoz-£ nak a határban az emberek, j Egynémelyikük bizonyára arra 3 gondol: na, Medárd napjai van, mivel nem esik az eső, 3 negyven napig jó idő lesz. 3 Mihók Sándor ' Megkezdték a kísérleteket a hazai gumi-bitumennel A Péti Kőolajipari Vállalat desztillációs üzemében megkezdték a kísérleteket a külföldön már elterjedt gumibitumennel, amiből tartós, rugalmas utakat lehet önteni. Az Ütügyi Kutató Intézet szakembereivel együttműködve, olyan gyártástechnológiát dolgoznak ki, amilyen legjobban megfelel a nagylengyel! bitumennek és a budapesti Palma Gumigyárban gumihulladék- ból őrölt adalékanyagnak. A gumiőrleményt nyolc százalékos arányban vegyítik a felmelegített bitumenhez, és a két anyagot összekeverik. A bitumen molekulái tökéletesen összetapadnak a gumiszemcsékkel. Amint a kutatók megállapították, a két anyag rendkívül egységes vegyületté alakul. A munka második részében a gumi-bitument lehűtik és hordókba zárva a kísérleti útszakaszokra szállítják elterítés végett. Az új ’útburkoló anyagot adhezin 100-nak nevezték el. Az adhezin kiváló tulajdonsága, hogy igen rugalmas. A gumi nélküli bitumeneknél sokkal „mozgékonyabb”, tehát nem törik, nem reped, nem porlik el. A gumi-bitumenes úton felényi fékezési távolságon meg lehet állítani a gépkocsit, mint más utakon, mert az újfajta útburkolat sokkal jobban tapad. Az adhezinnel épített utak élettartama sokkal hosszabb, mint a közönséges biitumenutaké. A kísérletek szerint nemcsak az útépítők használhatják majd a gumi-bitument, az építőiparban is számításba jöhet, mint tetőfedő, illetve szigetelő anyag. A tapasztalat szerint ugyanis nem ázik be, mint a kátránnyal szigetelt tetőszer- kezetek. A kísérletek befejezése után rövidesen áttérnek az új anyag üzemszerű gyártására. (MTI) nyitja jobban, mint a náluk levő „gyomirtójelvény,” a kapa. A nap erősen tűz, de a levegő ködös, párás, újabb esőt ígér. Mégis sokan forgatják a szénát abban a hiszemben, hogy estig megszárad, s akkor „ellophatják’" az eső elől. Mert így megy ez most, ezekben az esős zivataros napok- ban. Az albertírsai Dimitrov Termelőszövetkezet irodájában indulófélben találjuk Dudás Mihály tsz-elnötköt. A határba igyekszik. Érdeklődésünkre szinte ujjongva mondja: / — Az a fontos, hogy a 177 hold lucerna termése kazalban van. Tudják milyen megfeszített munkát jelentett ez? Azután mostani gondjaikat sorolja: — A növényápolással azonban sajnos megkéstünk. A 783 hold ' közös kukoricánák csak alig több mint a felét kapáltuk meg kézzel. A gépek azonban, amikor csak a talaj engedi, dolgoznak. Most már másodszor kezdjük meg géppel a kapálást. — Csak négy-öt száraz nap kellene és rendbe tennénk a kapásokat — mondja a főag- ronómus, aki ugyancsak jelen van a beszélgetésnél. A továbbiakban azonban kiderül, hogy mégiscsak több jó idő kellene, mert ma és holnap kezdik a rét kaszálását, s amíg az is megszárad, meg betakarítják, bizony nem futja a négy-öt napból. A dánszentmiklósi Micsurin Tsz-be a déli órákban érkezünk. A nap szinte égeti bőrünket, tüdőnk nehezen veszi a párás levegőt. A tsz-tagok azonban a határban vannak, dolgoznak. Kelemen György’ tsz-elnökkel, aki egyúttal az állami gazdaság igazgatója is, bejárjuk a határ egy részét. A szőlősöknél kezdjük. A talaj gyommentes, a leveleken még látszik a permetlé nyoma. I Amint a tőkéken található sok szőlőfürtben gyönyörködünk, a szőlészeti brigádvezető is odaérkezik. — Nagyon veszélyes az idő, néhol már olajos foltokat találni a leveleken — mondja — — Nem csodálkozhatunk rajta — fordul felénk Kelemen elvtárs —, 150 milliméter eső esett az utóbbi időben. Ezen a Karóra futó eper a GizeHa-telepen Mint fuszulyka kérem, úgy fut fel a karón, a magam szemével láttam, amikor két éve egyszer elvetődtem Visegrá- don a Gizella-telepi kórház kertészetébe. — Mesélt hetekkel ezelőtt lelkendezve egy ismerősünk a különös eperről, amely megszűnt guggonülni, miként honunk sokfajta ismert szamócája és gőgjében úgyszólván uborkafára kapaszkodott ... A mai világ 80k hihetetlen csodája ellenére is kétkedő az ember, s nem hisz mindenféle szóbe- szédban. Ugyan, karóseper? Ki hallott már olyat? De minap, hogy magunk is elvetődtünk Gizella-telepre, s a kórház gyönyörű, árnyaslombos kertjében sétálgattunk, eszünkbe jutott a csodaeper. — Ez az, kérem — mutatnak a kertészek néhány ágyast szegélyező növényre, de karót nem látunk sehol. — Hja, karóra nincs keretünk — szól az egyik kertész. (Ejnye, hogy már a kertészek, ilyen szép foglalkozású emberek is megtanulták ezt a csúf szót.) Szóval nincs keret, nincs karó, a karós eper tehát nem futhat fel rá, de ha volna, felfutna. Mert ez olyan eper. Mint a kertész hangsúlyozza, látta, igen, két éve, amikor még Kálló Elemér főkertészkedett itt, és saját keretéből karót vert a kis bokrok mellé, azok meg indájukkal felkapaszkodtak. Csodájára jártak a környékbeliek a futóepernek. De hát Kálló két esztendeje elment, azóta a karóseper is kénytelen guggonülni, nincs karó. Hajladozik a két kertész, érett, piros bogyókkal telik meg tenyerük. Szagolják és szagolgatják, mennyivel illatosabb, sőt jobb illatú a másfajtánál. Hát még az íze! Kí- nálgatják és kóstolgatják. Igen, illatosabb, zamatosabb, el kell ismernünk. És látjuk, dúsabb, meg jóval magasabb a többi eperbokornál. A levele pedig sokkal sö- tétebb, határozottan haragoszöld. Némelyik levele felett magasan leng az inda, szinte megszólal: karót kér. — Mi a neve ennek az epernek? Azt nem tudja a kertész, de annyit tud, hogy Kálló Elemér a palántáját Franciaországból kapta éppen négy éve, akkor ültette ki. — Vajon a környéken akad még belőle? — Meglehet. Mert sokan érdeklődtek iránta, kértek, de Kálló öt forintot akart kapni egy palántáért, amit az érdeklődők sokalltak és elmentek. Mi legalábbis nem láttunk senkit, aki vett vplna ilyen drágán. De azért meglehet... — Sok terem belőle? — Amikor fel volt karózva, igen. Azért most is van rajta jócskán, de akkor kellett volna látni! És mekkora nagyszemű tulajdonképpen. Olyan Képeslapok — Visegrádról A kellemes időjárás beköszöntésével napról napra többen és többen keresik fel Visegrádon a Dunakanyar egyik ékességét. ü»»* 4 rtfr* v ,<>, *< ifi,.- áás . * ‘ ........ m i y ( : ■V mm ' Í.S W&m Az iskolai kirándulás résztvevői n ^ * “TtJ w&m • • m ü iispir; v: m I ■% A volt királyi palota udvarának egy jellegzetes részlete, az oroszlános kút rÄfe k * . v 11 B 'd Az állványok már messziről hirdetik: államunk jelentős összegeket áldoz a visegrádi vár helyreállítására (Foto: Nánási) nagy most már csak elvétve! akad rajta. Itt van például, í tessék, ez az igazi, kóstolja i csak meg. De akkor csupa! ilyen termett. Igaz, ápolt volt,: rendezett, most meg... Lemondóan legyint a kér-3 tész. Hogy hát csak ketten; vannak az egész nagy kerté-; szetben, alig győzik a virágo- \ kát, meg az óriási parkot, \ nem érnek rá az eperrel bi-; belődni. í — Pedig kár érte kérem, £ mert ez olyan, hogy egész 3 nyáron terem. És még késő £ ősszel is, sőt ha nincs na- J gyón hideg, még december tá- £ ján is hoz gyümölcsöt bőven. 3 Kár érte, kár... 3 Kár, mondja az egyik .kér- 3 tész is, a másik is azt mondja, 3 kár. 3 Kár, valóban kár, hogy el- 3 burjánzik, s lassan talán el- 3 fajul itt ez a hosszan és so- < kát termő, ízes gyümölcs, ez g a karóseper. A Gizella- telepi kórház a j fővárosé, de a főváros tana- J csa tudja-e, hogy nálunk rit- 3 kaságszámba menő eperfajta 3 nő a tulajdonán? Ha valame- J lyik termelőszövetkezet kérne 3 tőle, bizonyára olcsón, vagy 3 talán támogatásképpen ingyen 3 adna palántát. S ha a kísér- 3 letek során beválna, hamaro- 3 san nyilván el is terjedne ez 3 a karóseper. Akkor pedig el- 3 tartana még karácsony táján 3 is a júniusban lezajló magyar 3 eperexport... j Szokoly Endre
