Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-09 / 134. szám

1961. JÜNIUS 9, PÉNTEK mer El '^Mértan Megkezdték a kifizetéseket a nyári KST-k A dolgozók népszerű házi bankjainak egy részénél, a több mint 350 nyári kölcsö­nös segítő takarékpénztárnál most kezdték meg a kifizeté­seket. A kifizetésekkel egy- időben megkezdték az új ta­karékossági évre a betétgyűj­tést, amely várhatóan na­gyobb lesz a mostaninál. (MTI) Inkább kevesebbet ­Minden kommunista kérjen — és kapjon pártmunkát Bizonyára sokan ismerik azt a különös érzést, ami olyan­kor fogja el az embert, ha valaki beszélgetés közben kí­méletlen őszinteséggel vall az eredmények mellett a hibák­ról is, munkája fogyatékossá­gairól. Van ebben az érzés­ben egy adag elmarasztalás, Adjon több árut a nagykátai tanyavilág is! Május első felében megyei árutermelési verseny indult a. termelőszövetkezetek kö­zött. Lapunk hasábjain több alkalommal is beszámoltunk a verseny egy-egy fontosabb mozzanatáról. Milyen cél érdekében ve­télkednek a közös gazdasá­gok? A verseny célja, hogy a szövetkezetek emeljék a ter­méshozamokat, növeljék a bevételt, s ezzel együtt több árat adjanak a népgazdaság­nak. Vonatkozik ez a nö­vénytermelésre és állatte­nyésztésre a közösben és a háztájiban egyaránt. Nagy­hután, ebben a nagy szövet­kezeti községben a közös munka általában jól halad. A háztáji gazdaságok azon­ban kevés részt vállalnak az átmeneti nehézségek le­küzdésében, a városi lakos­ság ellátásának megjavításá­ban. Különösen vonatkozik ez a sertés-, baromfi-, tej-, tojás-szerződéskötésekre. A napokban beszélgettünk Monda Jánossal, a községi tanács elnökével. Akkor a községi tanács kezében levő adatok szerint 51 sertés hiz­lalására, 16 mázsa 20 kilo­gramm baromfihús és 4250 darab tojás értékesítésére szerződtek le a nagykátai gazdák. Tejből mindössze 400 liter volt a szerződés. A nagykátai tanya világ *alkalmas az állattartásra. Az eddigieknél több sertés és baromfi nevelésére van lehetőség. Az árutermelési mozgalom keretében a ter­melőszövetkezetek kedvez­ményeket adnak tagjaiknak. A Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezet például süldőt és takarmányt is jut­tat. A kedvezmények előse­gítik, hogy több áru kerül­jön ki a tanyákról — szer­ződésre is. Mert biztosan építeni, tervezni csak a szer­ződött mennyiségre lehet! PILLANATFELVÉTEL JOBB KÉSÓN, MINT SOHA ? Jobb, de nem mindig.: Például akkor sem, ha a tikkadt vándor be akar tér­ni egy kis üdítő pihenőre a cukrászdába. A táblán azt olvassa, hogy a cukrászda délelőtt kilenc órától nyit­va tart, de az ajtó ennek el­lenére zárva. Így hát fris­sítő helyett legfeljebb hő­gutát kaphaf. Az óra, mint a mellékelt ábra mutatja, fél tizenkettő után jár néhány perccel. A vadonatúj vecsési cukrász­da ajtaja viszonylag csak úgy háromnegyed tizenkettő felé nyílik. A vecsésiek örülnek az új cukrászdának. De annak ném, hogy órák hosszat zár­va van. Ezt a szabályellenes zárvatartást még a sze­mélyzeti nehézségekkel sem lehet megindokolni, vAz pe­dig kiváltképp nem ma­gyarázat, hogy még jó, hogy egyáltalán ki tudunk nyitni, hiszen jobb késön, mint soha”. Jó lenne, ha a Ceglédi Vendéglátóipari Vállalat gondoskodna az új vecsé­si cukrászda előírásos nyit- vatartásáról. Mégpedig mi­nél előbb — annál jobb” jeligére. (— fa —) de egy adag optimizmus is: ahol ennyire tárgyilagosan, ilyen kritikai érzékkel rakják mérlegre munkájukat a kom­munisták, ott bizonyára lesz erő a hibák kijavításához is. Ilyen érzéseim voltak a mi­nap, a vecsési kommunisták­kal folytatott beszélgetés so­rán. Milyen fogyatékosságokról volt szó? Elmondták például, hogy az utóbbi időben csök­kent a párttagok aktivitása. Az nem fordult elő, hogy ne hajtották volna végre a párt előtt álló feladatokat; de kik hajtották végre? Mindig ugyanazok: a vezetőségi tagok s néhány aktíva, akikre álta­lában számítani lehet. A párt­tagság zöme azonban az utób­bi időkben passzív. Itt vannak például a vete­ránok. A községben nagy számban élnek idős, hetven év körüli párttagok, akik ta­nácsaikkal, a pártmunkában való aktív részvételükkel, munkásmozgalmi tapasztala­taikkal mindenkor értékes se­gítséget nyújtottak a párt- alapszervezeteknek. Mostaná­ban azonban visszahúzódnak, távolmaradnak a pártélettől, s a vezetőség csak sejti, de nem tisztázta az okát. Az ok pedig — legtöbbjüknél — vélt, vagy jogos sérelem. — De nemcsak a veterá­nok, a fiatalabb párttagok kö­zött is többen vannak, akik nem vállalnak pártmegbíza­tást — mondja Baranyai László, a községi pártbizottság tagja. — Eljárnak a taggyű­lésekre, kifizetik a tagdíjat, s azt hiszik, ezzel eleget tettek a párttal szembeni kötelessé­geiknek. — Hiba az. is, hogy nem ha­tároltuk el egymástól a köz­ségi alapszervezet és csúcsbi­zottság feladatait. A csúcsbi­zottság néha az alapszervezet vezetősége helyett intézkedett: j nem láttuk el rendszeresen téladatokkal áz ''alapszéfVét;' r és nem mindig yplt metí-teie- lő az irányítás. A tanulságot már levontuk: a közeljövőben konkrétan elhatároljuk a fel­adatokat és a hatáskört. A továbbiakból kiderül, hogy a vezetőségi tagok általában túlterheltek. A községi párt- bizottság tagjainak gazdasági munkája és pártfunkciója mellett legalább négy-ötféle társadalmi tisztsége van. Ha­sonló a helyzet a községi aiap- szervezet vezetőségi tagjainál is. Kétszeres hiba tehát, hogy iernondtak a párttagság akti­vizálásáról, a pártmegbizatá- sok arányos elosztásáról! — Az volt a gyakorlat, hogy ha valamilyen feladat állt előttünk, azokat bíztuk meg vele, akik szem előtt voltak, vagyis a vezetőségi tagokat, s néhány olyan aktívát, akik­re mindenkor számítani lehet — mondja őszintén Baranyai elvtárs. — Ezeket az elvtár­sakat nem kellett kétszer hív­ni. s mi a könnyebb megoldást választottuk. — Ez volt a gyakorlat És most? — Körülbelül két hónappal ezelőtt felmértük munkánk eredményeit és hiányosságait. Ekkor kerültek szóba a fenti problémák is. A megbeszélés során kiderült, hogy közsé­günkben harmincnégy külön­böző vállalat, intézmény mű­ködik, s ha mindegyiktől csak egy-két kommunistát aktivi­zálunk, már akkor is jelentő­sen kibővül a tevékeny párt­munkások köre. Az április 4-i és a május elsejei ünnepsé­gek előkészítése során már így tettünk s az eredmény nem is maradt el. A nyolc alapszervezet mun­káját összefogó pártbizottság tehát felismerte munkájának fogyatékosságait, g megtette az első lépést a hibák kijaví­tásának útján. És a községi alaDSZervezet vezetősége? Várkonyi Miklós, az alap­szervezet propagandistája sze­rint a pártmunka gyengesé­gei náluk is a tagok passzivi­tásában, ezenkívül az oktatás terén jelentkeznek. Kilencven- hét párttagjuk közül húszán népnevelők, tizenketten párt­bizalmiak. Egyben ez a har­minckét párttag az, akikre leginkább számítani lehet. Sajnos, közülük sem végez mindenki rendszeresen párt- munkát. Az oktatásnál a propagan­disták kiválasztásában tör­téntek hibák. Volt, aki egész­ség’ okokból kényszerült le­mondani, s mire másik elő­adót állítottak be helyette, a hallgatók egy része lemorzso­lódott. Volt, aki elvállalta az oktatást, de később visszalé­pett. A tanácsi dolgozókét ki­véve, valamennyi szeminári­umon voltak fennakadások, rendszertelenül tartották meg az előadásokat. — Számunkra ebből az a tanulság, hogy nem elég a hallgatókkal foglalkozni, a propagandistákat is gondosan kell kiválasztani — mondja Várkonyi elvtárs. — És még valami: a pártvezetőségnek lelkiismertesebben kell irányí­tania, ellenőriznie az oktatást, szükség esetén a felelősségre- vonást is alkalmazva. Nem fordulhat elő többé, hogy az oktatási felelős munkáját is más vállalja magára, mert. az elhanyagolta. Nálunk pedig ez történt. A tanulságot tehát a községi alapszervezet vezetői is le­vonták. De ez — önmagában — kevés. Ahogy terveiket, el­képzeléseiket hallgatom, azt veszem ki, hogyan akarják megjavítani a pártvezetőség munkáját. És a tagságét? Hi­szen eleven, tartalmas párt­életet csakis úgy teremthet­nek ismét, ha minél nagyobb számban vonják be a kommu­nistákat. Azokat is, akik va­lamiért megbántódtak, s azo­kat is, akik elfoglaltságukra n.vatkozva utasítják vissza a pártmegbizatást. Ez a nehezebbik megoldás: türelmes meggyőzés, vala­mennyi párttag bevonása a pártmunkába. Mégis ezt kell tennünk. Az önkritika, a szembenézés a hibákkal csak­is így lesz teljes — és ered­ményes. Nyíri Éva Asszonyok a tsz-ben A bő tavaszi esőzés után ezernyi a tennivaló a határban. A szépen díszlő és jó termés­sel biztató kapások és kerti növények megkívánják, hogy naponta a határban legyen a falu apraja-nagyja, gondoz­za, ápolja a növényeket. A természet eddigi ajándékához így járul hozzá az ember alko­tó szorgalma. A mezei munkának ebben a fontos időszakában szükség van minden munkáskézre, az asszonyok dolgos kezére is. A néhány holdas birtokán gaz­dálkodó parasztcsaládban az­előtt az asszony teljes értékű segítőtársként állt oda férje mellé, kapával a kezében, amellett, hogy ellátta a csa­ládot és a házkörüli teendő­ket is. Sok esetben még több feladat is várt az asszonyra, mert rá hárult nemcsak a jö­vedelem beosztásának gond­ja, hanem a piacozás is. Manapság már kevesebb a teher. Egyre több gyerek kap helyet a napköziben, az óvo­dában, s a felvásárlás jelen­legi szervezettségében már a piacozás gondja is elmarad. A szövetkezeti felvásárlók adnak olyan árat a ház körül meg- termő zöldségért, gyümölcsért, baromfiért, tojásért, tejért, hogy n.em érdemes a távoli piacokra vonatozni, cipeked- ni. fáradozni. A könnyebbsé­gek ellenére is azonban még mindig ezernyi tennivaló vár a falusi asszonyokra. Segítsé­gükre — mint azelőtt is — fel­tétlenül szükség van. Dolgos kezükre számítanak a szövet­kezetek is. A család keresete szempontjából sem mindegy, hogyan veszi ki részét az asz- szony a közös munkából. A megyében járva gyakran találkoztunk olyan asszonyok­kal, akik szíwel-lélekkel dol­goznak a közösben, és kezük nyomát gyomtalan cukorrépa­és kukoricatáblák dicsérik. Különösen ott tapasztalhatjuk ezt, ahol a premizált eredmé­nyességi jövedelemelosztás alapján, családi művelésre osztották ki a kapásnövénye­ket. Gévai Ferencnével Szigetúj­falu határában találkoztunk az elmúlt héten. Gévainé négy­gyerekes asszony, a férje a Csepel Autógyárban dolgozik^ ő pedig a Béke Termelőszö­vetkezetben. Saját munkaere­jére támaszkodhat csak a ka­pálásnál, mégis 998 négyszög­öl cukorrépa. 450 négyszögöl takarmányrépa, 3000 négy­szögöl kukorica, 866 négyszög­öl burgonya, és 890 négyszögöl szőlő megművelését vállalta. Vállalásának Igyekszik teljes egészében eleget tenni. Időn­ként. főleg vasárnaponként, ha sürgős a munka, férje is segít. Ügyesen hasznosítja ma­gát — ha a tanulnivaló enge­di — tizennégyéves Feri fia is. Hosszan sorolhatnánk példá­kat. Említhetnénk az aszódi Arany Kalász Termelőszövet­kezet asszonyait, vagy a kar­tell, nagykátai, ceglédi, tak- sonyi, inárcsi lányokat, asszo­nyokat. Sokan dolgoznak, jó­kedvvel, szorgalommal. Segí­tenek férjüknek, segítenek — mint régen is mindig — a csa­lád megélhetésében. De szám­talan hasznos észrevételük is van. Szavuk okos szó. taná­csuk okos tanács. A termelő­szövetkezeti vezetőknek elő köb «"gj'teniök. ho«v minél több ilyen asszony kapcsolód­jon be a munkába. De véle­ményüknek különös fi gyeimet kell szentelni, s kedvüket ser­kentő körülményeket kell te­remteni munkájukhoz. Szük­ség van ráiuk... Egyenrangú, teljes értékű segítőtársak! Tenkely Miklós IJj üzem Szentendrén Akármerre járunk is Szent­endrén, mindenütt találkozha­tunk a Pest megyei Vegyi- és Kézműipari Vállalat dolgozói­val. Nemcsak azért, mert a dol­gozók többsége a város lakosa és az egyes üzemegységek több műszakban dolgoznak, hanem azért is, mert számtalan mű­helyüket közönséges halandó jóformán képtelen fejbentarta- ni . és valamennyi címének megjegyzése fölöttébb jó me­móriát igényel. — Megjegyezni nem is olyan nehéz a címeket — mondja Egerszetgi Gyula, a szentendrei üzemegység vezetője —, mint naponta többször végigszalad­gálni azokat. A töltő- és golyóstollgyártás nem tartozik hazánkban a ha­gyományos iparágak közé. Mégis, a vállalat több baráti állam­tól kapott export-megren­deléseket és sok új írószer- számot hoznak forgalomba, amelyek a hazai piacon is nagy keresletnek örvendenek. Most egy olyan golyóstoll kivitelezé­sét megelőző kísérleteket foly­tatnak, amelynél minimálisra csökkentik a réz felhasználását, mivel ennek hiánya sokszor megnehezíti a terv szerinti fo­lyamatos gyártást — mint ar­ról Lőwy Ervin, a vállalat ter­vező-modellezője beszámol. A vállalatnak ez a gondja, amely nemcsak a vezetők mun­káját nehezíti meg, nemsoká­ra megoldódik. Elkészül ugyanis a PVKV szentendrei üzemépülete, amely mind méreteiben, mind pedig korszerűségé­ben jelentős ipari létesít­ményünk lesz. Naponta már ötven-hatvan kilogramm, szép paradicsom kerül a piacra a dunabogdányi Úttörő Tsz üvegházából, de a melegágyakba ültetett palánták már annyira kifej­lődtek, hogy rövidesen azokon is megpirosodik a most még zöld gyümölcs Bár az építkezést szemlélve ké­pet alkothatunk magunknak a leendő üzem formájáról, meg­kerestük; Sehlachtovszky Fe­rencet, a vállalat műszaki elő­adóját, aki az épületek terv­rajzát készítette és a módosí­tásokat is végezte. — Milyen lesz az új otthon? A szakavatott, magyarázó szavak megelevenítik a műsza­ki rajz pontos vonalait és már látjuk a rajzok alapján épülő falakat,’csarnokokat: — Három csarnoképület ké­szül, az összekötő két nyakág­gal — mondja Sehlachtovszky Ferenc. — A helyet alaposan felhasználjuk. Már a tervek is úgy készültek, hogy figyelem­be vettük az egyes üzemek szükségleteit, a gépeket, ame­lyekkel dolgozni fognak és az egyes részlegek dolgozóinak létszámát; Minden csarnoképület szé­lessége 12, hossza pedig 25 méter lesz. Az egyes üzemegységek köl­töztetését folyamatosan oldják meg még ebben az évben. Há­rom részletben bonyolítják le a műhelyek modern honfogla­lását. A műanyagosok, valamint a bakelit- és a klipszüzem dol­gozói foglalják el elsőként vég­leges helyüket, amely az első csarnokban és a hozzátartozó nyakágban lesz. A műanyagüzem költöztetése azért is jelentős, mert távozá­sukkal a csak később költözkö­dő fröccsüzem tervének teljesí­téséhez elegendő hélyhez jut. A terv szerint az első cso­port költözködésére június 15-én kerülne sor, de a városi villanyszerelők sze­relési munkálatai elhúzódhat­nak és így már most elképzel­hető néhánynapos késés. A második csoport költözte­tésének határideje szeptember 15-e. Ekkor már elfoglalhatják a dolgozók a minden igényt ki­elégítő szociális létesítménye­ket. az ebédlőt, tálalót, fürdőt és az öltözőt is. (0 V

Next

/
Oldalképek
Tartalom