Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-08 / 133. szám

MEG*«» mrhm 1961. JŰNIUS 8. CSÜTÖRTÖK A szovjet emberek remélik, hogy a bécsi megbeszéléseket konkrét lépések követik A Pravda Hruscsov és Kennedy találkozójáról A Pravda szerdai száma „Hasznos találkozó” című vezércikkében kommentálja Hruscsov és Kennedy bécsi megbeszéléseinek eredményeit. A bécsi találkozó fontos és hasznos volt már azért is, mert a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányfői bizonyos erők hátráltató mes­terkedései ellenére egy asz­talhoz ültek. Már önmagában ez a nevezetes tény szemlél­tetően bizonyította a vezető államférfiak köz­vetlen érintkezése gondo­latának életrevalóságát. Ä béke hívei e találkozóban a szovjet külpolitika helyessé­gének, az államok közötti nézeteltérések békés rende­zésére támaszkodó szovjet irányvonal helyességének újabb meggyőző bizonyítékát látják. Mindenki előtt világos — folytatja a Pravda —, hogy két nap alatt képtelenség megoldani nagy és bonyolult nemzetközi kérdéseket. Két nap alatt nem lehet eltávo­lítani mindazokat az akadá­lyokat, amelyeket a hideghá­ború sugalmazói a háború utáni időszakban gördítettek a béke útjára. A konkrét és nyílt közös megbeszélésre azért volt szükség, hogy hozzálát­hassanak ezeknek az aka­dályoknak az eltávolításá­hoz. Az a tény, hogy a találkozó részvevői hasznosnak minősí­tették a megbeszéléseket, megerősíti az emberiségben az értelem diadalához, a béke győzelméhez fűzött reménye­ket. Természetesen senki sem hunyhat szemet afölött — ír­ja a Pravda —, hogy a tőkés országokban élnek és virul­nak a nemzetközi együttmű­ködés befolyásos ellenfelei. Nem rakták le fegyverüket a bécsi találkozó után sem. Nem hallgatnak és nem tét­lenkednek. De szeretnénk re­mélni, hogy a Nyugat politi­kusai, elsősorban a washingtoni politikusok nem az uszító rikácsolásra, hanem az értelem és a realizmus hangjára hall­gatnak. Az új amerikai kormány már az első hónapokban gyakorlat­ban felmérhette, hogy Wash­ington milyen külpolitikai akciói találnak megértésre a világ közvéleményénél és milyen akciók vezetnek az Egyesült Államok tekintélyé­nek rohamos hanyatlásához. A szovjet emberek — folytatja a Pravda —, akik helyeslik a találkozó ered­ményeit, remélik, hogy a bé­csi megbeszéléseket konk­rét békés lépések követik, ame­lyek révén egészségessé vá­lik az egész nemzetközi hely­zet. Természetes dolog, hogy minden ilyen intézkedésnek tekintetbe kell vennie minden egyes érdekelt or­szág biztonságának ér­dekelt és az egyetemes biztonság érdekeit. A Szovjetunió, akárcsak az­előtt, minden tőle telhetőt megtesz, hogy javítsa kap­csolatait az Egyesült Álla­mokkal és a többi nyugati országgal, hogy teljesen egész­ségessé tegye a nemzetközi légkört és kizárja egy újabb világháború veszélyét az em­beriség életéből. Hruscsov—Kennedy találko­zó eseményei, az ezzel kapcso­latos kommentárok, lapvéle­mények még élénken foglal­koztatják a szovjet sajtót. A la­pok igen bő terjedelemben is­mertetik a külföldi államfér­fiak nyilatkozatait, a külföldi sajtó állásfoglalásait. A szerdai lapok közül a Moszkovszkaja Pravda terje­delmes cikket szentel Hruscsov és Kennedy megbeszéléseinek. A cikkíró leszögezi: a bécsi találkozó leglényegesebb vo­nása, hogy a két államférfi eszmecseréjének eredménye­ként megtették az első lépést a jelenlegi nemzetközi helyzet legbonyolultabb, legnagyobb problémáinak megoldása felé. „A Szovjetunió és az Egye­sült Államok kapcsolatának nagy jelentősége van az egész világ élete szempontjából. Nem véletlen, hogy az agresszív erők olyan nagy erővel törekedtek és törekszenek a normális poli­tikai, a gazdasági és más kap­csolatok megzavarására. Re­méljük, hogy a bécsi eszmecse­re végleg elzárja a múltat és teljességgel új oldalt nyit a szovjet—amerikai kapcsolatok történetében. A világ — amely helyesli a bécsi eszmecserét — tiszta szivbőt óhajtja ezt a vál­tozást! — hangsúlyozza a Szov- jetszkaja Rosszija cikke. SUKARNO HRUSCSOV TÁRSASÁGÁBAN LENINGRÁDBA UTAZOTT Sukarno indonéz köztársa­sági elnök Hruscsov szovjet kormányfő társaságában ked­den éjszaka Leningrádba uta­zott. Kennedy televíziós beszéde a bécsi találkozóról Mint az AP jelenti, Ken­nedy amerikai elnök kedden, magyar idő szerint éjfélkor 25 perces televíziós beszéd­ben számolt be az amerikai népnek európai útjáról és bécsi tanácskozásairól. Bevezetőben megemléke­zett De Gaulle elnökkel folytatott tárgyalásairól. Ken­nedy elnök televíziós beszé­dét a továbbiakban Hrus­csov szovjet miniszterelnök­kel folytatott bécsi tanács­kozásainak szentelte. — Azért mentem Bécsbe — mondotta —, hogy talál­kozzam a Szovjetunió veze­tőjével, Hruscsowal. Találkozásunk alkalmá­val higgadt és beható eszmecserét folytattunk. Igen alaposan és őszintén ki­cseréltük nézeteinket mind­azokról a fő kérdésekről, amelyek országainkat elvá­lasztják egymástól. — Közölhetem önökkel — folytatta az elnök —, hogy ez a két nap igen higgadt két nap volt. Nem volt udvariaskodás, nem volt indulatoskodás, egyik részről sem hang­zottak el fenyegetések vagy ultimátumok. Egyik fél sem adott vagy ka­pott fontos engedményeket. Nem terveztünk vagy nem hoztunk nagyobb döntéseket, nem értünk el látványos eredményt és nem is tettünk úgy mintha elértünk volna. — Ezt az értekezletet nem ilyennek szántuk és nem is volt ilyen, sőt azt sem ter­veztük, hogy a jövőben bár­milyen csúcsértekezletet tart­sunk Bécsben. Mindazonál­tal — tette hozzá Ken­nedy — amilyen józannak, ugyan­olyan mérhetetlenül hasz­nosnak is ítélem meg Hruscsov miniszterelnök­kel történt találkozáso­mat. — A bennünket elválasztó szakadék — folytatta Ken­nedy — ilyen rövid idő alatt lényegesen nem szűkült, de legalább az eddiginél na­gyobb mértékben megnyíltak a tanácskozás útjai. Most már kisebbek mindkét rész­ről a veszélyes félreértés esélyei és azok az emberek, akiknek a döntésétől függ részben a béke, legalább megegyeztek abban, hogy fenntartják a kapcsolatot egymással; Kennedy ezt fontos ered­ménynek mondotta, majd hozzáfűzte: — Nem azért mentünk el, hogy engedjünk alapvető ér­dekeinkből, de mindketten ott voltunk, mert — úgy hi­szem — felismertük, hogy mind­kettőnk országa képes szörnyű kárt okozni a másiknak, hogy egy ilyen háborút el lehet és el kell kerülni, ha egyáltalán lehetséges, mert a háború semmilyen vitát nem old meg, semmilyen doktrínát nem bozonyít. Fel­ismertük tehát, hogy gondos­kodnunk kell ellentétes ér­dekeink olyannyira közvet­len összecsapásának megaka­dályozásáról, amely már szükségszerűen háborúba tor­kollnék. Kennedy hangoztatta, hogy mindezek alapján hasznosnak tekinti a bécsi tárgyalásokat és rámutatott, hogy az egyik kér­dés, amely „a megegyezés némi közvetlen kilátásával kecsegte­tett” a laoszi kérdés volt, majd reményét fejezte ki, hogy a kö­zeli napokban Genfben hala­dást érnek el ebben a kérdés­ben. A nukleáris kísérletek betil­tásáról tárgyaló genfi értekez­letről szólva Kennedy azt mondotta, hogy „új remé­nyeink nem támadtak”. Kije­lentése szerint azért, mert „Hruscsov világossá tette, hogy a Szovjetunió vétójogot igényel magának az ellenőrzés végre­hajtásában és hogy a teljes le­szerelés hiányában az ellenőr­zést csaik hémlcedési ürügynek tekinti”. Kennedy a továbbiakban ki­jelentette, „legbaljóslatúbb megbeszélésünket Németor­szágról és Berlinről folytattuk.” Az elnök elmondotta, hangoz­tatta Hruscsov előtt, hogy az Egyesült Államok és nyugat- európai szövetségesei továbbra is ragaszkodnak nyugat-berlini jelenlétükhöz és ahhoz, hogy e várossal fenntarthassák az ösz- szeköttetést. Kennedy hozzá­fűzte, hogy erről a kérdésről Hruscsov is részletesen kifej­tette nézeteit és „mindez to­vábbi tanácskozások tárgya lesz”. Befejezésül az elnök általá­nosságban szólva megállapí­totta, hogy „Hruscsov nem be­szélt harcias hangon, úgy hi­szi, hogy a világ az ő útjára tér anélkül, hogy erőszakhoz kellene folyamodni”. — Hruscsov még megemlí­tett egy dolgot, amit most to­vábbítani szeretnék — fűzte hozzá az elnök. — Azt mondot­ta, hogy világszerte sok baj van és hogy ezekért nem kellene teljesen őt okolni. Tökéletesen igaza van. Könnyű minden kormány- ellenes vagy amerikaelle- nes zavargást, valamely korrupt rendszer megdön­tését, valamint a nyomor és a kilátástalanság ellen fellépő minden tömegtilta­kozást úgy elintézni, hogy azt a kommunisták szí­tották, pedig ez nem minden esetben van így ;; 5 Kennedy végezetül megemlí­tette, hogy ő és tanácsadói tá­jékoztatták nyugat-európai szövetségeseiket a bécsi tanács­kozásokról; Ezerötszáz angol katona Zau/.ilmrban Hatodik napja tart Zanzibár angol protektorátus területén az általános választások miatt bevezetett rendkívüli állapot. Az angol gyarmatosítók min­dent megtesznek, hogy a zan- zibári választások ne lépjék túl a „belső önrendelkezés” megengedett kereteit. A Ke­nyából és Tanganyikából át­vezényelt különleges képzett­ségű gyarmati rendőrségi egy­ségekkel és „az afrikai királyi lövészekkel” ezerötszázra emelkedett a Zanzibár és a vele szomszédos Pemba szige­tén tartózkodó angol katonák száma. A katonákat a „láza­dók elleni harcra” képezték ki. A japán nép felháborodása egyelőre meghátrálásra kényszerítette ikedát Több mint hatszáz sebesültje van a keddi tokiói tüntetéseknek Tokióban és japán másik nagyvárosában, Kyotóban ked­den az a légkör volt érezhető, amely tavaly a japán—ameri­kai úgynevezett biztonsági szerződés ellen vívott harcot jellemezte — írja az AFP to­kiói tudósítója. Jelentése sze- int a két japán városban ked­den mintegy 150 000 tüntető til­takozott hosszú órákon át fáradhatatlanul az Ikeda-kormánynak a japán képviselőházban már keresztül­hajszolt fasiszta törvényjavas­lata ellen, amely a múlthoz vi­szonyítva még jobban megnyir­bálja a japánok politikai sza­badságjogait. Az AFP tudósítása szerint a sok millió lakosú Tokió egész városnegyedeiben megbénult a forgalom a tüntetés órái alatt. A japán rendőrség riadóké­szültségben volt és „javított taktikával” dolgozott. Az eredmény: Elhalasztották a Laosszal foglalkozó nemzetközi értekezlet szerdára kitűzött ülését A TASZSZ közölte, hogy Puskin külügyminiszterhelyet­tes, a Laosszal foglalkozó nemzetközi értekezleten rész­vevő szovjet küldöttség veze­tője és .Macdonald, az angol küldöttség vezetője — a genfi értekezlet két társelnöke — szerdán délelőtt Genfben megbeszélést folytatott a szovjet kül­döttség székhelyén. Az AFP ismertette az an­gol küldöttség szóvivőjének közleményét. A közlemény szerint Macdonald, aki az ér­tekezlet szerdára kitűzött 14. ülésének elnöke lett volna, miután meggyőződött róla, hogy senki sem jelentkezett felszólalásra a szerdai ülésre és tanácskozott Puskin szov­jet külügyminiszterhelyettes­sel; úgy határozott, hogy el­halasztja a szerdán dél­után három órára kitű­zött ülést. Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint a szovjet kül­döttség szóvivője közölte, hogy a szerdai ülés felszólalók hiá­nyában elmarad. több mint 600 sebesült, kö­zülük mintegy harmincán kórházba kerültek. Az összetűzésekben 63 rendőr is sérüléseket szenvedett. A keddi hatalmas méretű tüntetések meghátrálásra kényszerítették az Ikeda-kor- mányt. Hírügynökségi jelenté­sek szerint Ikeda és pártja le­mondott arról a tervéről, hogy a japán szenátussal is késede­lem nélkül elfogadtatja a tör­vényjavaslatot, hogy annak alapján azonnal megkezdje a politikai megnyilvánulások még szigorúbb elfojtását. Ikeda és kormánya most azt tervezi, hogy a törvényjavaslatot a szená­tus rendkívüli ülésével szavaztatja meg, amelyre csak akkor hívnák össze a szenátorokat, ha már Ikeda — aki június 19-én szán­dékozik Washingtonba utazni — befejezte a kiiincselést az amerikai kormánynál. Tokiói politikai megfigyelők szerint Ikeda azért ejtette el egyelőre a törvényjavaslat tör­vényerőre emelésének kierő­szakolását, mert attól tart, hogy elutazása­kor még nagyobb méretű tüntetésekre kerülhet sor, különösen a repülőtérnél. Ha pedig — miként elődje, Kisi miniszterelnök tavalyi wa­shingtoni utazásakor — a hát­só kapun lenne kénytelen re­pülőgépét elérni, tekintélyé­nek olyan megcsorbulásával érkeznék Washingtonba, ami keresztezné becsvágyó terveit. Az Új Kína jelentése Stanleyville és a keleti tartomány életéről Az Uj-Kína stanleyville-i tudósítója Gizenga törvényes kormánya legfőbb támaszá­nak, a keleti tartománynak életéről és Stanleyvilleről ír. Jelentése szerint A portugál gyarmatosítóknak az angolai nép ellen folytatott háborúja veszélyezteti a békét Szerdán délelőtt — magyar idő szerint 16,15 órakor — összeült a Biztonsági Tanács, hogy folytassa az angolai helyzet vitáját. A délelőtti ülésen felolvas- táik Zorin szovjet külügymi­niszterhelyettes keddi beszé­mindent helyben megvásárolhat h SZÖVETKEZET SZAKÜZLETEIBEN dének angol és francia nyelvű fordítását. Zorin beszédében kiemelte, hogy a portugál gyarmatosí­tóknak az angolai nép ellen folytatott kíméletlen gyarmati háborúja komolyan veszé­lyezteti a nemzetközi békét és biztonságot. Ez elengedhetetlenné • teszi azt, hogy a Biztonsági Tanács sürgős és haté­kony intézkedéseket hoz­zon. Most már mindenki számá­ra világos — mondta Zorin —, hogy Angolában széleskö­rű nemzetközi felszabadító mozgalomról és az angolai nép­nek a portugál elnyomatás el­len történt felkeléséről van szó. A Szovjetunió képviselője ezután tényeket sorolt fel az afrikai lakosság jogfosztottsá- gáról és kiemelte, hogy az ango­laiakat teljesen kizárták az ország kormányzásá­ból. Befejezésül Zorin a szovjet küldöttség nevében azt a re­ményét fejezte ki, hogy a Biz­tonsági Tanács határozottan elítéli a szabadságért, függet­lenségéért és emberi jogaiért harcoló angolai nép ellen szé­gyenletes gyarmati háborút viselő Portugáliát, követeli a háború és a megtorló intézke­dések haladéktalan megszün­tetését, valamint az említett ENSZ-nyilatkozatot és az angoléra vonatkozó ENSZ-közgyűlési határo­zat maradéktalan végre­hajtását. A — New York-i idő szerint — délelőtti ülés még tart. A Biztonsági Tanács szer­dán délután — magyar idő szerint az esti órákban — úiebb ülésen foglalkozik az angolai (kérdéssel. a városban nyugodt, de élénk élet folyik. A stanleyville-i kormány- intézmények és fontosabb középületek előtt' kongót: ka­tonákat lehet látni. Ezek a keleti tartomány hadseregé­nek harcosai, éberen őrzik a rájuk bízott középületeket. A kongói milicisták vörös si­sakban, karszalaiggal járják az utcákat, a Lumumbáról el­nevezett ifjúsági és nőszervezetek pedig segítséget nyújta­nak nekik a rend fenn­tartásában. A Gizenga-kormány jelen­leg komoly erőfeszítéseket tesz arra, hogy helyreállítsa a még gyarmati időkből örö­költ tönkrement gazdasági életet. Sok üzemben és vállalat­nál, iskolákban és egyéb in­tézményekben az elmenekült belgákat és más külföldi szakem­bereket kongóiak vál­tották fel, akik a nehézségek ellenére is jól végzik munkájukat. A Stanleyville központjá­ban levő nagy téren Lu­mumba nemrég felavatott emlékműve áll. Vele szem­ben egy másik emlékmű idézi azokat, akik életüket áldoz­ták az ország függetlenségé­ért vívott harcban. Ezt az emlékművet maga Patrice Lumumba avatta fel a Kon­gói Köztársaság kikáltása után. Ez a két emlékmű jel­kép, annak a harcnak a jel­képe, amelyet a kongói nép ma is folytat. A DUNAI HAJÖGYAR (Vác, Derecskéi dűlő) felvételre keres gépészmérnököt és technológiában jártas gépész­technikusokat Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti osztályán

Next

/
Oldalképek
Tartalom