Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-07 / 132. szám

1961. JÚNIUS 7, SZERDA MEGVei 3 A visszatérő homokiak A Duna—Tisza köze, mint jobbára sík terület szerepel a térképeken, helyenként kisebb- nagyobb dombokkal. De nem volt az a térképkészítő művész, aki fel tudta volna tüntetni e dombok pontos helyzetét, mert ehhez egyúttal jövendőmondó­nak kellett volná lennie. A dombok homokból képződtek, s megesett, hogy egy-egy tava­szon, március-áprilisban kilo­méterekkel odébb költöztek a szél szárnyán. Ilyenkor maguk­kal vitték a vetőmagot, a zsen­ge növényt is és a gazda min­den reményét. A Duna—Tisza közén száguldozó tavaszi szél a futóhomokkal együtt sok-sok tehetetlen szegényember sóha­ját hordozta. Nemrégiben az inárcsí Már­cius 21 Termelőszövetkezetben jártam. Mint az egész homokverte vidéknek, ennek a községnek is jellem­zője volt régebben az elvándor­lás. Ha egy nemzedék végig- küzdötte életét a homokon, az utána következő már jobb élet- körülmények után nézett és az apák nem marasztalták fiaikat. A földműveléstől való menekü­lésre — főleg Budapest 50—100 kilométeres körzetében — sok lehetőséget nyújtott a felsza­badulás után kezdődő iparosí­tás, de nem csupán az ipar kí­nálta a havi biztos jövedelmet, a havi készpénzt, hanem a környező állami gazdasági rizs­telepek is. Ilyen körülmények között kezdte munkáját a Március 21 Tsz. A tagság zöme túl volt már, vagy innen volt még azon a korhatáron, ahol a 80 kilo­grammos terhek emelgetése kezdődig és végződik. — Hiába, ahol a pénz, ott a munkaerő — mondogatták a borúlátóbbak. — Nálunk, pedig lehet pénz és akkor a munkaerő java is visszatér — erősködtek a veze­tők, elsősorban Perényi István elnök. Igazuk is lett. Az új terme­lési forma mindjárt az első ta­vaszon tartalmi változásokat is hozott. Mivel közel a főváros, a sok egyéni gazda évtizedes gyakorlat alapján megannyi kultúra termesztésével foglal­kozott. Elsősorban persze olyan korai zöldségfélékkel, amelyek a számítása szerint a legmaga­sabb jövedelmet ígérték. így hát a nagy közösségben mind­járt akadt szakembere az egészen korai újburgonya, a paprika, a karfiol, a káposzta, az alma, sőt a spárgatermesz­tésnek is. Csakhogy most már nem vesztegették az időt azzal, hogy mindenki egyénileg, apró kosaranként és ládánként szál­lítsa a terményt a budapesti piacra. Helyükbe jöttek az ál­lami és szövetkezeti vállalatok, jóelőre szerződést kötöttek ve­lük és azután teherautókat, Egyelőre zivataros jellegű marad az időjárás Az utóbbi hetek zivataros, csapadékos időjárása erősen hasonlított a Medárd-nap kö­rül rendszeresen bekövetke­ző monszun esőzésekre, ame­lyek — a népi megfigyelé­sek szerint — ha megérkez­nek, negyven egymásután kö­vetkező napon ismétlődnek. A Meteorológiai Intézet köz­ponti előrejelző osztályán tá­jékoztatásul közölték,' hógy még nem kezdődtek meg az úgynevezett „Medárdos” idők. Míg ugyanis a monszun esők nyugati széllel érkeznek az Atlanti-óceán térségeiből, az utóbbi napok zivatarfrontjai a Fekete-tenger felől, keleti széllel jöttek. Elsősorban Kö- zép-Európában érezhető ez a zivataros időjárás: a páradús légtömegek nekiütköznek a Kárpátok és az Alpok láncai­nak, s többnyire a Kárpát­medencében hullatják le ter­hüket. ......A,^következő napokban vár­ható időjárásról szólva a me­teorológusok elmondották, hagy továbbra is számítanunk kell a zivatarok megismétlő­désére. (MTI) A z Állami Népi Együttes harminchét előadást tart vidéken Az Állami Népi Együttes június közepén 37 előadást magában foglaló országjáró körútra indul. A másfélhóna­pos vidéki turné során a Haj­dúság, a borsodi medence, a Viharsarok és a Dunántúl nagyobb városainak, termelő­szövetkezeti helységeinek sza­badtéri színpadán lép fel az együttes ének-, zene- és tánc­kara. Június 16 és 25 között Debrecenben. Hajdúnánáson, Hajdúszoboszlón és más kör­nyékbeli helységekben, június 27-től július 2-ig Miskolcon és környékén szerepelnek: a kör­út következő állomása a Vi­harsarok lesz, ahol július 7-től 19-ig több mint 10 előadásban mutatkoznak be, többi között Szarvason. Hódmezővásárhe­lyen, Makón, Orosházán. Nagykőrösön. Az országjárás a Balaton környéki fellépé­sekkel zárul, ahol július 22 és 30 között 9 szabadtéri szín­padon mutatkoznak be. vasúti kocsikat küldtek a ter­ményért. Helyben átvették és, ami nem kevésbé fontos, előre is fizettek. A szerződéses ter­ményekért kapott előleget — ugyancsak előleg formájában — a szövetkezet a végzett mun­ka arányában továbbadta a dolgozó tagoknak. így már az első esztendőben 40 forint —, az országos át­lagnál valamivel több — ju­tott minden munkaegységre. S ennek épp a felét, munka­egységenként 20 forintot előle­geztek minden hónap végén, a havi teljesítmények alapján. 1960 tavaszán nem kevesebb, mint száznegyven új tag je­lentkezett a szövetkezetbe. Bu­dapestről és a környező álla­mi gazdaságokból tértek visz- sza. Nem csalódtak. Erre mu­tat, hogy idén tavasszal har­minc pár újabb erőteljes mun­káskéz tért vissza szülőfalujá­ba, a helyi termelőszövetkezet­be. Visszatérnek azok, akik ré­gebben szüleiktől sem hallván jobb tanácsot, menekültek a homoktól. Kialakul a munka­erő és a földterület helyes aránya és ez újabb távlatokat nyit. Vagyis ebben a község­ben már megoldottnak tekint­hető a régen elérhetetlen cél­kitűzés, a homok megkötése. És ez nem is egyedüli példa a Duna—Tisza közén. Első lé­pés volt a megfelelő jövede­lem biztosítása a tsz-ben, második az állattenyésztés megteremtése, vagyis a tej, to­jás és húshozam mellett a megfelelő mennyiségű trágya- termelés. Ez már komoly be­ruházást igényel, a további fejlődés pedig a gépesítést te­szi nélkülözhetetlenné. Hét erőgépük mellé idén még né- gyet-ötöt vásárolnak. Két évvel ezelőtt hat szar­vasmarhával kezdték, s ma négyszáz darab van. a nyolc sertés helyett ezerötven. A rohamosan fejlődő állatállo­mány számára' ‘ák istálló- "és ólépítkezésekre .állami hitelt kaptak. Erre az indulás évei­ben nagv szükségük volt de a jövőben mór nem kell. Az évi 400 ezer forintnyi hiteltörlesz­tés szinte elenyésző összeg évi 17 millió forintos bruttóbevé­telük mellett. Lehet, hogy Inárcs nem vi­szi végig a nagy folyamatot, lehet. hogy háromezeregy- néhányszáz holdjuknak tíz év múlva sem lesz minden baráz­dája fásítva, szőlősítve. Hiszen itt. a fővároshoz közel szük­ség lesz továbbra is sok korai zöldség- és gyümölcsfélére. De példájuk nagyszerűen tük­rözi a nagyüzemi termelés távlatait, azt, hogy a csalfa futóhomok „szelídítve”, hely­hez kötve. megmúvelőinek gazdag eltartója lehet. Holka Vilmos 1962-ben megépítik A Pest megyei Hírlap 1961. április 26-i számában megje­lent újságcikkre közöljük, | hogy a vácrátóti vasútállomás hozzájáró útjának autóbusz­közlekedésre is alkalmas ki­építését 1962. évre irányoztam elő. Amennyiben az útpálya létesítéséhez szükséges közel egymillió forintos költségösz- szeget a vasútüzem egyéb szükséges beruházásai között biztosítani tudom, a kiépült úton az autóbuszok a vasút­állomásig közlekedhetnek. 1/6. A. pályafejlesztési és építési osztály, Büki osztályvezető Nem tudnák megoldani? Mint gomba az erdőben, olyan szaporán nőnek, épül­nek a házak Bagón, az új te­lepen. Valamikor egyházi föl­dek húzódtak itt. ma már ta­karos házak sora gyönyörköd­teti az alvajárókat. Én ma­gam is — pedig vendég vol­tam ott — büszkeséggel jár­tam arra a közelmúltban. De amikor rámborult az este, na­gyon meglepett, hogy ennek a területnek nincs közvilágí­tása, sőt, az Attila utca kör­nyékén még a házakban sem ég a villany. Azt beszélik az itteniek, hogy évről évre kap­nak ígéretet — csak éppen Válasz Sülysápra A Pest megyei Hírlap áp­rilis 19-i számában megjelent „Madzag a húzója” című cik­kel kapcsolatban közöljük, hogy Sülysáp állomás előte­rének átépítése, valamint az állomási bekötőút korszerű­sítése. szélesítése alkalmával szükségessé vált, hogy az út melletti két oszlopsoron elhú­zódó postai és vasúti távíró-, valamint távbeszélő- és biz­az állomás előterét éppen az északi oldalról határolták. Az állomási előtér pedig most is árnyékos, mert a déli napsü­téstől a felvételi épület meg­védi. Az állomás várótermi kilin­csének megjavítása érdekében intézkedtünk. Továbbá köz­löm. hogy a lapjukban ápri­lis 21-én megjelent „Pavilon és szuverenitás” című cikkben hiányolt zebegényi árusító-bó­dét előreláthatólag két-három héten belül üzemképes álla­potba helyezzük. Sárvári Mihály igazgatóhelyettes, a MÁV Budapesti Igazgatósága vezetőjének helyettese m ír s> villanyt nem. Van itt még egy másik panasz is. amelyet röviden így foglalnak össze a bagiak: amikor az ország más községeibe megyünk, öröm­mel látjuk, hogy a kocsmák­ból, talponállókból szép kis­vendéglőket alakítanak. De ha már a talponállókat is csi­nosítják, nálunk miért nem törődnek a sokkal fontosabb üzlettel, az élelmiszerbolttal? Mert Bagón a László úti 2, számú fmsz-üzletben egy ha­talmas petróleumtárolót he­lyeztek el, s a petróleum szaga átjárja az élelmiszere­ket. Csiba József, tudósító ZSÁKBAMACSKA Idén is jól fizet a földieper Új fajták meghonosításával kísérleteznek a Hungarofruct soroksári telepén tositó berendezési vezetékeket áthelyezzük. Ez az új vezeték- nyomvonal éppen közrefogta volna az állomás előterében levő öregedő nyárfákat. Mi­vel a vezetéksor között levő fák mindig zavart okoznak, ezért az átépítést megelőző köziigazgatási bejárás (szemle) — amelyet a KPM budapesti közúti igazgatósága tartott, a helyi érdekeltek bevonásával — úgy döntött, hogy a fákat ki kell vágni. A munka során a vasút ki is vágta a fákat, és az építés befejezése után — a kialakult, új viszonyoknak megfelelően, az őszi fásítási időben új fákat ültet. így te­hát Sülysáp állomás környé­ke nem marad kopár terület, csak az utazóközönségnek kell türelemmel megvárnia egy építési folyamat befejeződését. Egyébként is a fák Sülysáp állomás előterére nem sok ár­nyékot vetettek, mivel azok A napokban két zsák válogatott ró­zsaburgonyát vet­tem, 22 forintos árban. Az egyik zsákban valóban nagyon szép, egészséges volt az áru, de a másik­ban ... Nos, a má­sik zsákban levő összes „válogatott burgonyából° mindössze csak egy paprikás krumplit tudtam főzni négytagú családomnak. So­kat bosszankodtam emiatt — de nem vittem vissza a Népboltba a hibás árut. Tudom, a bolt nem tehet er­ről. hiszen ok *s így, lezárt zsá­kokban kapják a burgonyát, s mi­vel nem szeretnék újra hasonlókép­pen járni, javas­lom, hogy ezen­túl a boltban nyis­sák ki a zsákot, s kilónként adják el a krumplit —• de csak a váloga­tottat. Varga Lászlóné Diósd, Szabadság u. 69. AKINEK NEM INGE Az Érd—Budapest felé ha­ladó személyvonat mindegyik kocsija zsúfolásig megtelt. Az élelmes fiatalok — diákok és ipari tanulók — azonban találtak maguknak ülőhelyet — miközben idősebb asszo­nyok és férfiak álldogáltak mellettük. És hőseink — mit sem zavartatva ettől — ciga­Mi lesz a részjegyünkkel? A fővárosi piacokon, boltok­ban immár bőséges mennyiség­ben kapható az egyik legzama­tosabb gyümölcs — a földieper. De nemcsak a hazai piacoknak kedvelt gyümölcse a földieper; nagy kereslet mutatkozik meg iránta külföldön is. Pest megyében különösen a szentendrei, dabasi és váci járásban hagyomá­nyos a földieper termesz­tése. — A földieper egyik leghálá- sabb gyümölcsfajta — mondja Kun Andor, a Pest megyei MÉK termelési osztályvezetője. Negyven mázsa átlagos termés esetén is mintegy húsz-huszon- négyezer forintot fizet kataszt- rális holdanként. Érdemes te­hát vele foglalkozni. Az utóbbi időben azonban bizonyos fokú visszaesés mutatkozik a földi­eper termelésében. Ugyanis három-négyévenként újra kell telepíteni, mert közben elsző- nyegesedik a növény, elterül a földön, s csökken a termés mennyisége. Az új telepítéseknél viszont most már az export igé­nyeit is figyelembe kell venni. Külföld bármilyen mennyisé­get átvesz, azonban hazánkban jelenleg legelterjedtebb Mouto- fajta laza szerkezetű, s kevésbé bírja a szállítást, A Hungaro­fruct soroksári telepén új fajták meghonosításával kísér­leteznek, amelyek majd mind minőségi, mind mennyiségi szempontból exportképeseb­bek; A Hungarofruct 120 holdas gyümölcskísérleti telepén Sar- lai János mezőgazdász, a telep vezetője tájékoztat. — Közel harminc külföldről származó és hazai földieper- fajtát termelünk egymás mel­letti ágyakban — mondja. — Célunk annak megállapítása, hogy export szempontjából mi­nőségileg melyik fajták terme­lése a legmegfelelőbb és leg­kifizetődőbb hazai viszonyaink mellett. Aztán sorolja a neveket: Senga-Sengána, Talismán, Ma- cheraus, Aurora, Sieger ... s a hazaiak közül megtaláljuk a Moutót, az Eszterházy-féle ko­rai, export és óriás fajtákat. S hogy a különbséget érezzük is: egymásután ízleljük meg a különböző fajták nagyságra­ízre változatos gyümölcseit. A hazaiak általában nagyobbak, de laza, üreges szerkezetűek és esőre érzékenyek. Óvatosan kell leszakítani, főleg a fejlet­tebbeket, mert könnyen össze­lapulnak az ujjak között. A Senga-Sengána, Talismán, Ma- cheraus termése valamivel ki­sebb, azonban már tapintásra páncélosabbnak tűnik, az eső kevésbé árt neki, beleharapva .— húsos, tömör, zamata eltér a hazaiakétól, de kellemes. Közben megérkezik gépko­csin Nagy László, a Hun-ga- rofruct termelési osztály- vezetője. A kereskedelmi szak­emberek egyértelműen így nyilatkoznak: a Senga-Sengána, Talis­mán és Macheraus megho­nosításával új külföldi pia­cokat hódítunk m,eg a ha­zai termelésű földiepernek. S mint' Nagy László mondja: már ebben az évben megindult a bevált földieperfajták nagy­üzemi telepítése. S ami nem utolsósorban fontos: nyolcvan­száz mázsás holdanként! ter­méshozam várható. F. L. kérdezi egyik idős olvasónk, Mancher Gyuláné, Nagyma­ros, Kisfaludy u. 8. szám alat­ti lakos. Levélben megírja, hogy tavaly érdeklődött, ho­gyan kaphatnák vissza az ötVenforintos részjegyüket. Felvilágosították: kérje írás­ban a pénz visszafizetését. Ol­vasónk elküldte a kérelmet, amelyre azt a választ kapta, hogy az 1961-es küldöttgyű­lés határozata után esedé­kes csak az ötven forint visz- szafizetése. Amint olvasónk leveléből kiderül, a küldött­gyűlés lezajlott, hiszen olva­sónkat értesítették, hogy pénzéért menjen Szokolyára, a szövetkezeti központba. Mi csak egyet nem értünk. Miért kell egy 67 éves asz- nyonynak jogos járandósá­gáért Nagymarosról Szoko­lyára utaznia? Hiszen a kül­döttgyűlés határozata után az fmsz vehette volna azt a fáradságot, hogy postán to­vábbítja azt a bizonyos öt­ven forintot. Vagy féltek az fmsz-nél, hogy a hetven fil­léres postai tarifa aláássa költségvetésüket? Híradás Albertirsáról Csapatvezetőnk, Varga An­na tanító néni vezetésével nemrég tizennégy tagú út­törőszínházat alakítottunk az iskolában. A színház — amely­nek legtöbb tagja a Riporter- őrs soraiból verbuválódott — eddig Abonyban szerepelt, no és az iskolában, ahol az úttörőavatáson és a pedagó­gusnapon adtunk műsort. Most a június 10-i ballagás­ra, a VlII-osok búcsúztatásá­ra készülünk. Év elején a fiú és a lány úttörőcsapat elhatározta, hogy harcot indít a csúnya beszéd­stílus ellen. Azt akarjuk, hogy senki se használjon durva, sértő szavakat és lehetőleg szépen, jó magyarsággal be­széljünk. Iskolánkból 29 lány- és 30 fiúpajtás megy a balaton- szárszói úttörőtáborba. Persze előtte még itt vannak a vizs­gák — ezért szorgalmasan ta­nulunk, hogy nyugodt szív­vel és jó bizonyítvánnyal me­hessünk táborozni. Reviczky Edina, a Riporter-őrs vezetője, Albertirsai Tessedik Sá­muel Általános Iskola. rettára gyújtottak, aprópénzt és kártyát szedtek elő. nyu­godt szívvel csapkodni kezd­ték a lapokat, s fújták a füs­töt az álldogáló utasok arcá­ba. S a játék hevében — röp­ködtek a trágár kifejezések. Jellemző ez a kép az érdi vonalon — s azt hiszem, másutt is — de helytelen volna általánosítani. De ha nem is általánosítunk, mégis meg kell állapítanunk, hogy elég gyakran találkozunk ilyen neveletlen, modortalan fiatalokkal, akiken azonban lehetne segíteni. Akkor, ha a kocsi utasai rájuk szólnának, egyöntetűen síkraszállnának annak érdekébn. hogy ezek a fiatalok is megtanulják: ho­gyan kell emberek között vi­selkedni a szocialista társa­dalomban. Téri András, tudósító

Next

/
Oldalképek
Tartalom