Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-23 / 146. szám

MONDR O VIDÉKE • A FEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • III. ÉVFOLYAM, 86. SZÁM 1961. JÚNIUS 23. PÉNTEK TORTÚRA EGY RETÚRJEGY KÖRÜL Az elmúlt vasárnapok egyi­kén a 2745. számú, Vecsésről 12.55-kor induló vonattal kí­vánt visszautazni lakhelyére B. Ferencné budapesti lakos. A nagyállomáson menettérti jegyéhez — amely Kőbánya- alsóig volt érvényes — egy rendes áru „kiegészítő" je-' gyet kért a Nyugati pályaud­varig. A pénztárosnő kijelen­tette, hogy ez a kalauzokra tartozik és nem adott jegyet. B. Ferencné kért is a kalauz­tól annak rendje módja sze­rint egy továbbutazásra jogo­sító „kiegészítő“ jegyet. De nem kis csodálkozására a ka­lauz 10 forint ráfizetéssel volt csak hajlandó ilyet kiállítani. B. Ferencné tanúkkal igazolta a vecsési pénztárnál kapott felvilágosítást, de a kalauz is hivatkozott a reá vonatkozó rendelkezésekre, amely szerint pótdíjat kell felszámítania, ha az utas időben nem gondosko­dott megfelelő s érvényes me­netjegyről. Az önhibáján kívül kelle­metlen helyzetbe került B. Ferencné és az udvarias, de határozott fellépésű kalauz közötti vitában az utasok kö­rében is megoszlott a véle­mény. Vajon kinek van igaza? Nem tudom, hogy s mint vég­ződött ez a kínos ügy. mert Kőbánya-alsón leszálltam. De mivel engem is érdekelt, hogy kinek van igaza, felvilágosí­tást kértem a pénztárnál. Bi­zony. a vecsési pénztárosnő tévedett, mert a kiegészítő je­gyet valóban neki kellett vol­na kiadni. Vagy talán mégis a kalauz, és a kőbányai pénztárosnő té­vedett? Ügy gondolom, vannak a MÁV-nál illetékesek, akik a közvélemény megnyugtatására kielégítő választ tudnak adni. Vagy talán én is tévednék?! Perger Ágoston KI A GAZDA ? Nem az ismert társasjáté­kot akarom játszani abból már eléggé kinőttem. Csupán egy elhanyagolt, kihasználat­lan, kb. 20 ezer forintos ér­tékkel kapcsolatban szeretném feltenni ezt a kérdést. Hogy miről van szó? Az egészség- háznál levő teniszpályáról. Két évvel ezelőtt hosszas utánjá­rás, rengeteg munka, és mint előbb említettem, 15—20 ezer \ forintos kiadás árán készült \ el. Nagy volt az öröm és ér- \ deklődés, főleg a régi tenisze- : zők, de a fiatalabb korosztály : körében is. : Elsősorban az orvosok és: egészségügyi dolgozók számú- : ra készült. Használták is: szorgalmasan. Az egészség- ; ügyi szakszervezet egy tagja ; magánszívességbő] vállalta a j tagdíj beszedését és egyéb j gondokat. Jó pár évig szé-; pen folyt a teniszélet. Később ' ez a sporttárs elfoglaltsága és : más nehézségek miatt le-; ■mondott. Azóta (másfél éve) \ nem vette senki át a gondnok- ; Ságot. A pályát azóta nem ; hengerelték, nem locsolták. A ; gaz már dzsungellé nő a szé- ; lén, s a bejárat előtt nem ép- \ pen esztétikus szemétdomb díszeleg. A háló rongyokban lóg. Egy-két rendíthetetlen játékos inkább átjár esténként Üllőre, de szabad idejükből nem szívesen áldoznak egy órát hengerelésre. Ki a gazda? Az egészségház. Azon be­lül azonban van két szak- szervezet is és nagyon sok em­ber, nagyon sok funkció. így, sajnos, évekig el lehet vitat­kozni az illetékes szervek előtt, hogy kinek is legyen gondja a pályára? Mi legyen vele? Ha az egészségügyi dolgozók nem tartanak rá igényt talán felmerülhetne az a megoldás, hogy lépjenek összeköttetésbe a sportkörrel és valamilyen bérleti formá­ban adják ki nekik. Minden­esetre jó lenne, ha hamarosan eldőlne ez a vita és nem ma­radna kihasználatlan ez a jó kis pálya. R. M. ARATAS ELŐTT lrla: Jakab Sándor, a járási páribizoiíság osztályvezetője Előttünk az aratás. Ilyenkor a parasztemberek évszázadok óta lázas sietséggel készítik elő szerszámaikat, várják azt az ünnepi pillanatot, amikor a kaszát belevágják a ringó búzatáblákba. Ünnepi pilla­nat ez, hiszen egy esztendő kemény munkájának gyümöl­csét takarítják be, az .életet adó kenyérmag begyűjtésére kerül sor. Most különösen ünnep­számba megy az aratás, hiszen a jó időjárás kö­vetkeztében jó termés ígérkezik. Járásunk területén 17 kom­bájn, 10 kévekötő aratógép és 6 rendrakó aratógép áll ké­szenlétben, hogy segítse dol­gozó parasztságunkat az ara­tás fárasztó munkájában. Ezeket a gépeket gépállomá­sunk szorgalmas dolgozói rendbehozták és a rendelte­tési helyükre szállították. Most a gépállomás és a tsz-ek iizemszervezőin van a sor, hogy ezeknek a gé­peknek jól szervezzék meg a tevékenységét, minden felesleges járatot — jól összehangolt munkával — ki kell küszöbölni. A tömött kalász, a meglehetősen magas és erős szalma alaposan pró­bára teszi gépeinket. Ezért gé­pészeinknek arra kell töre­kedni, hogy minél kevesebb meghibásodással végezzék el az aratási feladatokat. Termelőszövetkezeteinkben is lázas tevékenység folyik a le­aratott gabona szemtermésé­nek fogadására. Készülnek a kombájnszérűk, takarítják a raktárakat, folyik a cséplés helyének kijelölése. Rendbe kell hozni a gabona szállítására alkalmas eszközö­ket is, hogy minél kevesebb veszteséggel szállítsák el a gépektől a szemtermést. Bár az aratásban részvevő gépek száma szaporodott, mégsem lehet a kézi kaszákat nyugdíjba helyezni. A gabona nagyobbik felét még ez évben ig kézi kaszával kell learatni, mert a rendelkezésünkre álló gépi erő nem képes min­den aratási munkát elvé­gezni. Ezért tsz-einknek nagy gon­dot kell a kézi aratás meg­szervezésére fordítani. Ki kell jelölni a kézzel aratandó táblákat, s azokat családi vál­lalás alapján ki kell osztani. Az aratást vállaló tsz-tagok. nak meg kell mutatni a rájuk kimért területet. Nagy gonddal figyeljék az érés állapotát és a szem- veszteség elkerülése érde­kében már yiaszérésben meg kell kezdeni a ga­bona aratását. Tsz-eink egy része nagy igyekezettel szervezi az ara­tás munkáit, beosztották a gé­peket, fogatokat, a gépek ki­szolgálásához szükséges embe­reket, megbeszélik velük a beosztásukat. A kézi aratásra megkötötték a szerződéseket, a családtagok bevonását meg­beszélik a tsz tagjaival. így járnak el Tápiósüly, Úri, Bénye tsz-vezetöi, ahol nagyon derűlátóan néznek az ara­tás elé, mert jól felké­szültek. Néhány tsz-ben nem ez a helyzet: lemaradtak mind a kézi aratás, mind a cséplési munkák szervezésében. Eze­kért a tsz-ekért aggódunk, nehogy elkéssenek, zűrzavart, kárt okozván önmaguknak és népgazdaságunknak. Van még néhány napunk, ezalatt lehetőség van arra, hogy megfeszített munkával a lemaradást behozzák, s felzár­kózzanak az élenjárókhoz. MUNKA KÖZBEN A KÖVESÚT MENTÉN a kilométerkőhöz kerékpár tá­maszkodik. Nyergében piros­színű zászló, közepén fehér körben ,.U” betű. Tudjuk, ez azt jelenti: a közelben útör dolgozik. Az útőr helyett ezúttal ha­talmas gépet, az autógrédert (padkagyalut) találjuk. Lomha mozgással nyesi, túrja a feles­leges földet, hogy eső esetén lefolyása legyen a víznek az úttestről az árokba. Eddig ezt a nehéz munkát az útőrök végezték. Csáká­nyozták a keményre taposott földet és visszadobták a kő­burkolatra. (Talán hogy na­gyobb legyen a por.) Előkerül a zászlós kerékpár gazdája is.; — Ezután már nem is lesz szükség magukra — mondom. — Mi most más munlcát végzünk — válaszol Muzsik Ferenc. — Tavasszal az utak mentén fasorokat, ültettünk. Néhány év múlva árnyékban, szinte élő alagúton haladhat­nak a járművek. Érdekesség az, hogy a fákat most nem az út és az út mentén haladó árok közé ültetjük, hanem az árkon túl 2 méterre. Az út esetleges szélesítéséhez ezeket a fákat nem kell kiszedni. A kőburkolat homokozása lassan megszűnik. Az utak bitumenes fedőréteget kapnak, amin si­mább és gyorsabb a közleke­dés. Tavaly kezdtük el Üllőn átfutó ócsai—gyömrői út nagy részének bitumenes felülkeze- lésát. Az idén újabb 3 centis réteget kaptak, tavasszal pe­dig megkapják a végleges fe­dőréteget. Ilyen burkolatot készítünk most Üllőt Gyöm- rővel összekötő úton is. De járásunk több községében és községét összekö.ő utakon fo­lyik hasonló természetű mun­ka. Örömmel halljuk és adjuk tovább, hogy utainkon meg­szűnik a por. közlekedésünk simább, biztonságosabb lesz...! K. S. Gimnazisták munka közben Szedik a borsót a gimnázium Ifjúsági Isz-ében öl»§t Társadalmi munkával új kézilabda-pályát építenek a gimnázium tanulói a strandon (Kútvölgyi Mihály felvételei) A tervek megvalósításának küszöbén STRAND-HIR Vasárnap és azóta is min­dennap a ragyogó napsütés­ben sokan keresik fel a mo- nori-erdei strandot. A friss víz, a szép környezet kelle­mes pihenést nyújt sok idős­nek, fiatalnak. Vasárnap a pesti vendégek nagyon élvez­ték a csendet és dicsérték a strandot. Sajnos, a büfé áruellátása még nem tökéle­tes, de a hét végére a Ceg­lédi Vendéglátóipari Válla­lat megígérte, hogy’ kellő mennyiségű hűsítő italról gon­doskodik. V né Délidő van, a június kezd valóban nyár lenni. Bent ülünk a Monori Kefegyár logarüze- mének irodahelyiségében Honthegyi Sándorral, az üzem megbízott vezetőjével. Elő­adom látogatásom okát: — Azt hallottuk, nagy kor­szerűsítéseidet terveznek az üzemben. Erről szeretnénk rö­viden tájékoztatni az olvasó­kat, — Valóban tervezünk kor­szerűsítéseket, mégpedig több irányban. Az egyik a léc anya­gával kapcsolatos. A logarlé­cek ez idő szerint körtefából és celluloidból készülnek. A fá­val szárítási, vetemedési prob­lémák merülhetnek fel, a cel­luloid pedig importcikk. Most is abban a sajnálatos helyzet­ben vagyunk, hogy nálunk fogytán van. Egy angol cég szállítja a CHEMOL1MPEX útján, de valami hiba folytán erősen megkéstek. Most jelez­ték, hogy a közeli napokban megérkezik a várva-várt szál­lítmány. Nos, hát ezeknek a zavaroknak elkerülésére, vala­mint a léc minőségének meg­javítása végett kísérleteket folytatunk teljes egészében műanyagléc előállításával. Pél­dául ilyesmire gondolunk — és a szemléltetés lkedvéért elém tesz egy nagyon tetszetős kivi­telű csehszlovák gyártmányú műanyaglécet. — S az egyéb irányú tervek? — A skálákat és számokat chemográfiai úton akarjuk a lécekre vinni. Ez elvileg lénye­gében a fénymásoláshoz ha­sonló vegyszeres eljárás. A műszerek beszerzésére már ko­moly tárgyalásokat folytatunk egy budapesti ktsz-szel. — Az új eljárások bizonyá­ra új szakemberéket is igé­nyelnek majd? — Igen. egy mérnöki és egy technikusi státusszal szeret­nénk növelni műszaki állomá­nyunkat, — A zelluloidhiány ellenére ha lad a m un Ica ? — Halad, ameddig nem kö­vetkezik a celluloidragasztás. Tehát a famunkák folynak za­vartalanul. Itt jegyzem meg, ebben gyümölcsöző kooperá- lást folytatunk egyes üzemek­kel, mint például a pestlőrinci Fatömegcikkáru Gyárral, mely a szükséges 8—10 százalékig terjedő szárításban és a Háro- si Falemezművekkel, mely a felfűrészelésben és a gőzölés­ben van segítségünkre. Egyéb­ként meglevő gépparkunkat is felújítottuk a Mélyfúró Válla­lat. és az üzemi TMK segítsé­gével. Reméljük, hogy a fent el­mondott tervek mielőbb siker­rel megvalósulnál:!-i -s Az ifjúsági találkozó vasárnap lesz Tápiósápon. ahol honvéd fiatalok, valamint a környékbeli községek' tér- melőszövetkezetá fiataljai egésznapos kultúr- és sportbe­mutatót tartanak. Tegnapi számunkban a találkozóval kapcsolatos hírünk téves in­formáción alapult. ANYAKÖNYVI HÍREK Pilis Született: Tóth János és Simon Ilona leánya: Zsuzsanna. Házasságot kötött: Fehérvári Tódor és Mária Dimitrova Top­osévá. Elhunyt: Kulik Károly 4-6 éves, Csetneki Györsvné sz. Galbács Anna 80 eves. Beleki Jánosné sz. Kéri Eszter 67 éves. MA! MŰSOR Mozik Monor: Szép Luret te (széles). Vecset»: Therése Raauin. A múlt héten még a felnőt­tek számára rendezett elő­adás előtt megjelent egy kis cikk, mely hirdette, s egyszer­smind kommentálta a monori Kossuth-iskola produkcióját. Én csak néhány szóval sze­retném kiegészíteni. Nem az újságíró tollával, hanem a pedagóguséval és a műked­velőével, aki több hasonló jellegű ténykedésem folytán magam is tudom értékelni azt a munkát, melyet egy ilyen nagyszabású előadás megkövetel. Az első hang, az elismeré­sé azokat illeti, akik száz­húsz 7—14 éves csintalankodó gyereket szabad idejében be­tanítottak, öltöztettek, az elő­adás sürgésében fegyelmez­tek — így elsősorban az ösz- szefogó főrendezőt. Hunyadi Lászlónát. Elismerés azok­nak a szereplőknek, akik indokolatlanul kimaradtak a múltheti felsorolásból. Di­csérjük meg finom játékáért és biztos szövegtudásáért Ba- binszki Katit, Szélike alakí­tóját, valamint Péterffy And­rást, Borzsák Zoltánt, a tö­megjelenetek szereplőit, az ördögöket, a kuktákat, a vi­rágtündéreket, a katonákat, a négyest táncoló udvarhöl­gyeket és az udvaroncokat. Elismeréssel tartozunk a mű­szaki rendező dr. Földváry Kálmánnak és Kendek Sán­dornak, nem utolsó sorban az iskola szülői munkaközössé­gének, mely Füri Józsefné vezetésével önzetlenül sok segítséget nyújtott. A dicsé­ret hangján kell írni L o- sonczy Idáról, aki nemcsak betanította és kísérte az énekszámokat, hanem zené­jüket is szerezte. Lelkes Bé- linét és Benedek Adámnét pedig a táncok betanításáért illeti elismerés. S meg kell emlékeznünk arról is, aki a leghálátlanabb feladatot kap­ta; Zilahy Eszter súgóról. Az öröm hangján emlékez­hetünk meg a Kossuth-iskola ] kollektívájáról, erről a nagy- szerűen együttműködő, a 1 szép szó érdekében á.’doza- | tot vállaló testületről. Köszönjük nekik a szép elő­adást, s csak arra kérjük őket. máskor is örvendeztes­senek meg ilyen kedves es­tével. Borsányi János A LEGNAGYOBB GAZDAGSÁG Egy fiatalember mindig pa­naszkodott, hogy milyen sze­gény. — Ej! Milyen jó lenne, ha ] gazdag volnék! Nagyszerűen j élnék, mondta egyszer egy j öregnek. ] — Miért panaszkodol? Hi­I szén nagyon gazdag vagy — j válaszolta az öreg. — Gazdag vagyok? Hogy érted ezt? — csodálkozott, el. j — A szemeid, mennyiért i adnád nekem a szemeidet? — kérdezte az öreg. — Nem, a szemeimet sem­mi pénzért nem adnám oda — válaszolta a fiú. — Jól van. Akkor add ne- j kém a kezedet, arannyal fi- ' zelek érte — folytatta az Öreg. ! — Nem. a kezemet sem I adom oda. akár egy arany- I hegyért sem. j — Most magad is láthatod, milyen gazdag vagy. Hidd el | nekem: az ember legjiagyobb I gazdagsága az erő és egész­ség. Ezt nem lehet megvenni semmi pénzért. Oroszból fordította: P Vrital Zoltán Üzen a szerkesztő Palkó Éva. Nyáregyháza: Leveled megkaptam. Öröm­mel olvasom, hogv az iskola most végzett hetedik és nyol­cadik osztályos tanulói segíte­nek a Béke Tsz-ben. Ha való­ban űgv van. hogy a ..Palkó— Krizsán” kettős a legszorgal­masabb: dicséret. illeti őket! írj máskor is. Még egyszer a Többsincs királyfiról í j SZÜLŐK ÉNEKE ! Nagy a sürgés-forgás Mo- ; noron, a Dózsa György úti í óvodában. Már messziről vidám J énekszó hallatszik. Most íazonban nem a gyerekek éne­ikéinek. hanem a szülők. Tár­sadalmi munkában, a napi fá- i radságos munkájuk után, segítő Í kezet nyújtanak az óvoda ve­zetőségének, és örömet akar­ónak szerezni a gyerekeknek. jAz óvodái szebbé, barátságo- í sabbá akarják tenni, hogy t gyerekeik vígan és gondtala- t nul játszhassanak ott. t Kovács Gabika édesapja, t Kovács Imre. elgondolása és $ tervrajza alapján. / J babaházat építenek. •(A ház olyan nagy méretű, t hogy abban a kislányok. t;is- £fiúk jól tudnak majd játsza­tni. Akárcsak egy valódi ház. t de kicsiben. Van előtte kert. t a házban előszoba, szoba, t konyha. t A kifestésről Thámm Laci- t ka édesapja gondoskodik, aki J minden tudását, szívét, lei­ekét beleadia. hogy ragyogjon ja babaház. hosy mindenki, jaki ránéz, örömet találjon | f benne, t A avere’.-ek y t hálás szívvel veszik tu- í de másul y ^a babaház építését, és uiioo- ^ gó. harsoeó nevetésük a kö- Jszönnt. a hála kifeíezése: Far- f kas cándor. Kiss László. Ma- ínurák Ferenc és Varga t.a- sok feláldozott vasárnap- t iáért. í. G. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom