Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-21 / 144. szám

1961. JÜNITTS SÍ. SZERDA a Duna^parti randevú Szárazföld helyett vízen — Meddig legény a révészlegény ? Jól dolgozik az új komp pölygő, akár a Duna. Egy má­sik társ, Cikora Lajos lépeget elő, aki ma vezeti a hajót. Hu­szonnégy éviig a MFTR-nél volt. — Merre járt, s mivel? — Mindenen: gőzössel, uszállyal. Legutóbb Budapest —Bées között másodkormá- nyos voltam a Szent Istvánon. — Ismeri a Dunát? — Végig! — Milyen folyó? — Szép folyó ez, nagyon szép tájai vannak. — Legmesszebb? — Résburgtól SzuLináig. (Résburg — így mondja Ré- gensburgot. A két pont fel­öleli az egész Dunát.) — Mennyi ideig akarnak még hajózni? — Meddig? Háromszáz évig. — Sokat él, vagy keveset a dunai ember? Az apró „révészlegény” szól oda ismét: — Rengeteget él egy vizi ember. — Hogyan? Képzelje, negyvennyolc éves vagyok és már hetven­ötöt éltem. — Hogyan? — Úgy, hogy ennyit virrasz- tobtunk éjjel. — De az még legéoykor- ban volt... — Na, nem a lányok miatt! i Nappal dolgoztunk, éjjel ereszkedtünk lefelé... ... Elrepült az idő. Itt a I nagy pillanat! Először csak ! csörgő-dörgő hangját hallom, j Aztán óvatosan odaballag a I „bajszos partner”, akivel ran­devúm van: ideért a cemen- | teskoesi, megpakolva — Lá- j batlanból. A Pesten átvezető i út helyett végre, gyors vizi- I úton térnek a DCM-hez az I építőanyagot hozó kocsik. Egyszerre kettő, de három is elfér az új kompon. Most rágördül a kompra, az enyhén megdől, majd fékez a kocsi, — megérkezett. És a várt találkozó köszön­téseként elcsattan — a fény­képezőgép. Fényképezés zár­ja a dunaparüi randevút. Tóth György Tájékoztatás az aratással kapcsolatos tűzrendészeti tennivalókról Sétálok a nagymarosi rév­nél, s várom a nagy pillanatot. Egy kicsit ideges vagyok: rá kell gyújtahi. Köziben az „égi öntözőkanna” működésbe lép. Nem számít! Járok föl, s alá. Eljön? Milyen lesz:. s Jól lá­tok? ... Talán most!. 11 Rámmosolyog — Parancsol? Meg’lep. Nem őt vártam. Megmondom: — A túlsó partról várom a *nágy utast”. A révállomás kedves, csinos pénztárosnője mosolyog: — Jön, biztosan jön! Várjon • türelemmel. Várok. Az eső elállt. Lesétá­lok a kikötőhöz, hogy agyon­üssem az időt egy kis beszél­getéssel. Ott áll a kis moto­roshajó és az új komp, amit I néhány napja Horányban avat- | tak. Kis ember köti parthoz a j nagy testet — le ne „csurog- | jón” valamerre: Kurcbacher j Mihály révészlegény. Csupa huncutság az egész ember: — Én vittem át először az új kompot. — Hányszor vitte? — Harminckét fordulót első nap. — Milyen? —■* Ez könnyebben siklik, mint a régi. A partra mutat, ahol árván imöolyog a régi komp. Másként fekszi a vizet. Biztosabban járunk vele. — Mint régi hajóst kérdez­getem, mert régen járja a vi­zet. Nem? — Csak 1924 óta. — Harminchat éve! — ügy bizony! S látja csak, még mindig ilyen kicsi va­gyok. — Nagy idő! — Vót, hogy lóval húztuk az uszályokat akkoriban. De em­bererővel is. Negyven tonnás dereglyéket is húztunk Buda­pestről Neszméig. Akkoriban nem volt ám így benőve a part füvel-fával.' A ló-meg--a kötél leka^zálta. j — Később? — A háborúban? — Akna volt? — Vót. Úgy úsztattunk a part mellett. Nehogy összeta­lálkozzunk. Izgalmas vót. Sok hajó el is süllyedt. — Most békésebb. — Hát... és reméljük, meg is marad. Ölég volt belőle. Most így jó! — Jó? — Azért szeretnek itt lenni a férfinépek, mert míg élnek, legények maradnak öreg fejjel is. Úgy! Révész legények! Szabadon hömpölygő tiszta nevetés jön erre. Tiszta, s höm­Az állami és az önkéntes tűzoltóság idén is megtette a szükséges óvintézkedéseket a betakarításra váró vagy már learatott gabonák tűz­kár elleni védelmére, mind­ez azonban csak a lakosság tevékeny támogatásával vá­lik igazán hatékonnyá. A tűzoltóság ezért felhívással fordul a parasztsághoz, hogy a tűzrendészeti hatóság elő­írásait mindenkor s min­denütt tartsák meg. Különö­sen fontos, hogy aratás után a tarlót mielőbb felgereblyéz­zék, s a hulladékot össze- 'gyűjtsék!''. A learatott ter­mést á Vasútvonaltól minél távolabb, de feltétlenül 100 méteren túl eső területen rak­ják össze. A tűzrendészeti szabályoknak megfelelően az aratást mindig a vasút men­tén kezdjék meg. Rendkívül fontos ez ott, ahol a vasúti pálya emelkedésen, kanya­ron halad, mivel a mozdony a rendesnél nagyobb erőt fejt ki, s ilyen esetekben sűrűn pattannak ki szikrák a ké­ményből. További fontos szabály, hogy a vasútállomások kör­zetében a learatott gabona­I féléket a ki- és bejárati vál­tótól számított 200 méter su­garú körön kívül szabad asz- tagba rakni. Vasút mentén a kereszteknek a vasúti töl­tés felé eső végétől 5—10 méter távolságban rögtön aratás után legalább 4 baráz­da szélességben kell felszán­tani a földet úgy, hogy a szomszédos területek védő- szántásai egymáshoz csatla­kozzanak. Amennyiben ara­tás után a tarlóhántást 3 na­pon belül nem fejezik be, a vasúttól 300 méter távolsá­gon belül elhelyezett kereszt­csoportokat körül kell szán­taid. Magyar—koreai tudományos együttműködési munkatervet írtak alá az Akadémián Kedden az Akadémia tudós- klubjában aláírták a Magyar Tudományos Akadémia és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Tudományos Akadémiája közötti tudomá­nyos együttműködési 1961—62. évi munkatervet (MTI) TC Imént a prímás. Z-J Rangosán, ex­presszi. Reggel még szeretteit ölelgette az abonyi állomáson. Mellette Nagyhajú Kálmán búcsúzott az övéitől, odébb meg a Pista fivére. Makai Jánosnak mintha ko­rom ment volna a szemébe: igen csak törölgette. Szénási István, az abonyi művészeti együttes lelkes vezetője már a kocsiból integetett. A menetrend kímé­letlen. Füttyszó har- sant és a prímás fel­lépett a lépcsőre. — Nem hozunk szégyent Abonyra! Meglátjátok: Drez­dában megtanulják a nevünket! Ezek voltak az utolsó mondatok, amelyekkel Gudi Farkas Mihály bú­csút mondott Abony- nak. Hóna alá szorí­totta a hegedűjét — mert csak a cimba­lom és a bőgő utazik külön, a többi hang­szertől a világért sem válnának meg! — és nemsokkal később már Budapesten, a Nyugati pályaud­var csarnokában, a Hungária expressz fenntartott kényel­mes kupéjában me­rengett arról, vajon mi is vár reájuk az Elment a elkövetkezendő ' ’na­pokban. A külföldi ven­dégszereplésnek tör­ténete van. Eszten­deje vidám társaság telepedett az abonyi földműv esszöv e t- kezet éttermének egyik frissen terített asztala mellé. Sokan voltak, éhesek, fá­radtak az úttól, szomjasak. Ország­járó újságírók, köz­tük az egyik német. # Alig térült fordult a pincér, a kis asztal máris megtelt a fino­mabbnál finomabb falatokkal. Kitett magáért a szakács és a sült mellé tüzes borocska is került. A borban meg —• úgymond — nóta van. Kezdetnek jám- . bor, édesbús. aztán meg tüzesebb, legé- nyesebb. Gudi Far­kas és zenekara oda- oda muzsikált a ven­dégekhez. A prímás cifrázta, pattingatta a nótát, szívvel-lélek- kel húzta. Tetszett ez a társaságnak, ki­váltképpen a német újságírónak. Amikor búcsúzásra került sor, hosszan parolá- zott Gudi Farkas Mi­hállyal. — Egy év múlva Drezdában találko­prímás zunk! — így búcsú­zott a prímás és a szerkesztő. A német vendég ugyanis nem volt más. mint test­vérlapunk. a Säch­sische Zeitung egyik Vezetője. éhány hónapja megérkezett a meghívás is. Eszerint a híres, nevezetes abonyi prímást és zenekarát szívesen látják Drezdában, a lap hagiiományos saj­tóünnepségén. Aztán meg hadd muzsikál­janak az abonyiak a drezdai Astoria ét­termében. járjanak csodájára a németek a magyar muzsiká­nak. Így történt, hogy felkerekedett a ze­nekar és útnak in­dult Drezda felé. Csatlakozott hozzá­juk Pipi Jóska is, a ceglédi prímás, és el­kísérte őket Kolom­pár Dezső, akit Laka­tos Vince és zenekara nélkülöz majd a tur­né idején. A műsor? Csárdások és keser­gők. verbunkosok és polkák. Liszt 11. ma­gyar rapszódiája. Ko­lompár Dezső ava­tott művésze a kla­rinétnak: bizonyára sokat tapsolnak majd szólóinak, a fülbe­mászó tiroli dalok­nak és a kuruc nó­táknak. Mire e sorok meg­jelennek. Gudi Far­kas Mihály és zene­kara tán már a drez­dai képtár gyűjte­ményével ismerke­dik. Mert elmennek, megnézik azt is. Ott lesz Drezdában Bácskai László, a Pest megyei Hírlap felelős szerkesztője és Máté Iván, a lap munkatársa is. Míg ők a sajtó képviselői­vel tárgyalnak. Gudi Farkasék, az új, is­meretlen élmények­kel gazdagodnak. Si­kerük lesz, annyi bi­zonyos. De — üzen­ték már a Nyugatiból is — jönnek, sietnek hazafelé. Tudják, hogy minden külföl­di sikernél és taps­nál szívet melenge­tőbb, többet ér a régi barátok köre, a megszokott környe­zet, a család, a régi nóták. felment a prímás. 11/ Nótájára hiá­ba várnak most Abonyban. Mások­nak muzsikál, ide­genben. Nevét pla­kátok hirdetik. És megtanulják sokan, nagyon sokan Drez­dában. (gy. <i.) ELÍRÁS történt lapunk május 30-i számában, az Állami Keres­kedelmi Felügyelőség budai járásbeli ellenőrzéséről szóló cikkünkben. A cikkben a Páty és vidéke körzeti fmsz. 7. számú boltjáról írtunk bí­ráló megjegyzéseket, holott ezek a bíráló szavak a Per­bál és vidéke körzeti fmsz. 7. számú boltját illették. ELINTÉZTÉK A Szövetkezetek Pest me­gyei Központja élelmiszerosz­tályának vezetője, Kerecsényi Sándor értesíti szerkesztősé­günket: Dani Albertné pana­sza alapján intézkedtek, hogy Maglódon visszavegyék az üres üvegeket. A Pest megyei Tanács v. b. pénzügyi osztályának vezetője, Kun Ferencné közli, hogy Zsolnai István Örkényi lakos illetményét a letiltás alól fel­oldotta. Továbbá utasította a Dabasi Járási Tanács v. b. pénzügyi osztályát, hogy Zsol­nai István szüleinek adjon részletfizetési kedvezményt. Az eszperantó nyelv tanulásáról ír Kovács Tódor (Tápiószele, Sombrák 3. szám alatti) olvasónk. Néhány mon­datát idézzük: „Ahány nyelvet tudsz, any- nyi ember vagy — tartja a régi közmondás. De bármeny­nyit is tanul valaki, a világ több ezer ma is élő nyelvét, önálló nyelvjárását nem tud­ja elsajátítani. Egy nemzet­közi nyelvvel azonban a Föld Valamennyi országában bol­dogulhat az ember. Ez a nem­zetközi nyelv: az eszperantó. Most, amikor a népeket egyre szorosabban összefűzi a béke megvédésének eszmé­je, most, amikor egyre jobban növekszik a külföldre-utazás lehetősége, érdemes ezzel a közös nyelvvel foglalkozni. Hiszen az a negyven, tizen- két-tizenhárom éves újpesti kisdiák, akik az eszperantó nyelven írt levelek segítségé­vel összebarátkoztak szinte a fél világgal — rengeteget ta­nultak és tanulnak ebből az üzenetváltásból.’“ Két válasz Dupla vagy bagóié? Két választ kaptunk a Bu- kesztőségünket, hogy a május dapestvidéki Postaigazgató- 24-i Olvasók fórumában meg- ságtól. Az egyikben dr. Jádor jelent „Nem tudok én néked Béla, az igazgatóság vezetőjé- csak cserepet venni” című nek helyettese értesíti szer- cikkünkben foglaltakat meg­vizsgálták. Megállapították, hogy a hivatalvezető valóban ilyen helytelen utasítást adott.- A szükséges' cserépszállítást nem a kézbesítők igénybevé­telével, hanem a rendelkezés­re álló, csomagkézbesítésre használt lovaskocsival kellett volna lebonyolítani. A másik levélben Nagy Bé- láné, az igazgatóság vezetője közli, hogy Homoki Jánosné (Vámosmikola, Szobi utca 6. szám alatti lakos) lapunk március 29-i számában meg­jelent panaszát megvizsgál- ták, s habár a hiba nem kizá­rólag a postát terheli, mégis intézkedtek, hogy a panaszos beázott háztetőjét megjavít­sák. Ezen elmélkedtem egyik barátommal, amikor múlt hét szerdáján megkóstoltuk a gö­döllői pálma eszpresszó kávé­ját. Sajnos, a kérdést nem­csak mi nem tudtuk eldönte­ni, hanem még a Váci Ven­déglátóipari Vállalat jelenle­vő főellenőmője és jogi ta­nácsadója sem, akiket nagy szeretettel megkínáltunk a ká­vénkból. „Kedveskedésünk” eredményeképpen a főellenőr- nő rögtön a presszógép mellé állt — majd ő megmutatja! — de bizony ő is csak ugyan­olyan rosszízű levet főzött. Ezután vitatkozni kezdtünk. Ök azt mondták, hogy a je­lenlegi készlet, a 40 kiló ká­vé rossz, ez a hiba. Ha rossz, vonják ki a forgalomból — mondtam én. Hiszen nem le­het, hogy tizenhatezer szimp­lát, vagy nyolcezer duplát főzzenek ilyen selejtből. Per­sze, hiába beszéltem. A gép — a rossz töltettel — csak to­vább sistergett. Bánatomban elmentem a Dózsa György úti cukrászdá­ba. Hátha... és itt jó volt a kávé! S míg hazafelé men­tem, sokat gondolkoztam: va­jon a Pálmában — a többi gödöllői cukrászda mintájára — miért nem tudnak jó ká­vét főzni? Jó és valódi ká­vét — hiszen valódi pénzünk­be kerül. Csiba József tudósító JAR-E NAPI DÍJ? Négy ifjú fodrászról ír Téri András, érdi tudósí­tónk. Bach Borbáláról, Tabá- nyi Józsefről, Rédl Györgyi­ről és Hercse Saroltáról, akik két éve végezték el az álta­lános iskolát és most szaba­dultak, fel az érdi fodrász ktsz-ben. Reich József rész­legvezető, Vulekó Lajos és Fenkó Emma vezették be őket a szakma fortélyaiba. A négy újdonsült segéd továbbra is ott dolgozik az „iskolában"j a fodrászműhelyben. Sok si­kert kívánunk további mun­kájukhoz. Halassy György, üllői olva­sónk, az üllői Petőfi Tsz tagja, napidíj-ügyben fordult szer­kesztőségünkhöz. Levelére a következőket válaszoljuk: A termelőszövetkezeti ta­nács tájékoztatója szerint a napidíjak kérdésében minden termelőszövetkezetben a köz­gyűlés dönt. Általában azon­ban elfogadják a 33/1951. (I. 31.) M. T. számú rendeletet, amely az összes kiküldetési és külszolgálati díjazást pon­tosan szabályozza. Leveléből kiderül, hogy a Petőfi Tsz-ben is a fenti ren­deletet alkalmazzák. Ezek sze­rint a tsz főkönyvelője helye­sen járt el, mikor útiköltsé­géből levonta a balesetbiztosí­tási díjat, mivel a munkáltató csak magát az útiköltséget köteles megtéríteni. Ez eset­ben viszont, ha utazás közben önt baleset éri — ez üzemi balesetnek tekintendő. (Hadd jegyezzük meg: általános gya­korlat, hogy a biztosítási dí­jat is elszámolják. És, sajnos, általános gyakorlat az is — cikkeztünk erről már eleget —, hogy a MÁVAUT-nál ön­kényesen, az utas megkérde­zése nélkül ad biztosítási díj­jal terhelt jegyet a kalauz.) A másik kérdés. Mivel önt tíz kilométeren belüli körzet­be küldték, így a távolléte nem kiküldetésnek, hanem külszolgálatnak minősül — de napidíj jár külszolgálatban is! Ha önnek megvolt a megfe­lelő óraszáma, akkor (mivel nem vezető beosztású, tehát második kategóriába tartozik) 12 forintot kell kapnia. Ami a fogatosokat illeti: a nyolc óránál rövidebb útért nem számíthatnak fel napidíjat. Ha a tsz érdekében dolgoz­tak, fordultak gyorsabban a szokásosnál, s ezért „lecsúsz­tak” a napidíjról — ezt (a helyi lehetőségekhez mérten) — véleményünk szerint — a tsz-nek méltányolnia kellene. MIÉRT NINCS? A múlt héten mindennap Rá- kospalota-Üjpest vasútállomásig utaztam. Az állo­más előtti újság­pavilonban hiába akartam Pest me­gyei Hírlapot ven­ni. Kérésemre mindannyiszor ugyanaz volt a válasz: — Már elfo­gyott! Keddtől pénte­kig a negyed nyolcas vonatnál jártam így. Szom­baton a negyed hetessel értem be, ám lap már ak­kor sem volt. De hozzátartozik az igazsághoz, hogy az állami áru­háznál mindéit esetben kaptam Hírlapot. Kérde­zem: Pest megye talán legforgal­masabb peremvá­rosi vasútállomá­sára miért nem küldenek kellő számú Pest me­gyei Hírlapot? F. M. tudósító Megjavult a kenyérellátás A Pest megyei Hírlap má­jus 17-i számában Az olva­sók fóruma rovatban Répási István, kiskunlacházi lakos a helyi kenyérellátást kifogásol­ta. A bejelentéssel kapcsolat­ban vizsgálatot rendeltem el és ennek eredményeként a he­lyi fmsz biztosította a kenyér- ellátás zavartalanságát. Komor Béla, a Pest megyei Tanács v. b. kereskedelmi osztályának vezetője A FODOR JÓZSEF Egészségügyi szakiskola (Bp., III., San Marco u. 48__50) FELVÉTELT HIRDET 1961. szeptember 15-én kezdődő 2 éves közegészségügyi járványügyi ellenőri tanfolyamra. Jelentkezési korhatár: 18—32 év. Nők és férfiak egyaránt je­lentkezhetnek. A felvételhez szükséges iratok: érettségi bi­zonyítvány, születési anya­könyvi kivonat, önéletrajz, ha­tósági orvosi és vagyoni bizo­nyítvány, Iskola, ill. munka­hely ajánlása. A kérvények beküldési határideje: 1961. jú­lius 31. A felvételi vizsga tár­gya: általános gimnázium ké­mia és biológia anyaga. Idő­pontja: 1961. augusztus második fele. Minden felvett hallgató ingyenes élelmezésben és tan­könyvellátásban részesül. Az iskola rászorulóknak a 'férőhe­lyektől függően kollégiumi el­látást biztosít. A végzett hall­gatókat az Egészségügyi Mi­nisztérium elhelyezi. A tan­folyam után másfél év szakmai gyakorlat kötelező, ennek tar­tama alatt, a besorolás szerinti Illetmény mindenkit megillet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom