Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-18 / 142. szám

1961. JÚNIUS 18, VASÁRNAP MEGYEI k^irlan MEGYEI TÜKÖR TANUL t KÉRDÉS efcamgzortt: — Milyen a kulturális élet a Diósdi Csapágy gyárban? Négyen üljük körül a csöpp­nyi asztalt: Mudroeh Frigyes párttitkár, Viszoczky Ferenc, a szakszervezeti bizottság el­nöke, Öncdy Antal, a személy­zeti osztály vezetője és jóma­gam. A kérdés egy ideig vissz- hangtalanul kong a szobában, Nekiverődik a falnak, megko­cogtatja az ablakokat, onnan verődik viasza az emberekhez. Nem lebet hallgatni tovább. — Nincs miért dicsekednünk — állapítja meg csendesen Viszoczky Ferenc. — Nincs színjátszó- és tánc- csoportunk, sem énekkarunk — toldja még hozzá Mudroeh Frigyes. — A három műszak... ■— mentegetődzik Ónódy Antal. A csend ismét közénk te­lepszik. Mégis más, mint az előbb, Akkor feszültséggel, várakozással volt tele, most — lehangoló: Nebéz hinni a kimondott igazságot, hiszen az imént, amikor beléptem, az egymást gyorsan váltó mondatokból annyi tűz és tenniakarás áradt, hogy... Nem, egyszerűen kép­telenség hinni azt, amit az előbb válaszként hallottam. Akaratlan kérdezni kell; nyo­mozni egy elfelejtett félmon­dat után, amely így hangzott; az iskolába megyünk ... Isko­lába? Egy ilyen szürke, hét­köznap délelőtt? Ugyan mi­nek? — Iskolába készültek? A nyomasztó csend lassan felenged, a keményen össze­zárt szájak szögletében halo- vány mosoly viliódzik: — Ellenőrizni a vizsgázókat — mondja a szakszervezeti bizottság elnöke, most már eiénkebben. — Tudja; a gyá^ólg<«óiiM% közel fele tanul — teszi hoz­zá a párttitkár. A VÁLASZON akaratlan fenn­akad az ember. A gyár dol­gozóinak — ezernél is több! — közel a fele tanul! Nem ér­tek valamit. Nem értem az első kijelentést: Nincs miqri dicsekednünk. Valóban nincs? Talán ez nem tartozik a kul­túrához? Itt valami tévedés van. Vagy inkább félreértés — mint kiderül. Eddig ugyan­is aki a gyár kulturális éle­te után érdeklődött, hárem kérdést tett -fel: Színjátszó­együttes? Tánccsoport? Ének­kar? S mivel mindháromra nemleges választ kapott, azzal távozott a gyárból, hogy itt ugyan nyoma sincs a kultúrá­nak. Az igazság pedig: — Csak közép- és felsőfokon százötven ember tanul! Míg 1959-ben három egyetemistát tartottak számon. ma héttel dicsekedhetnek. Tavaly egy. az idén öt hallgatót taníttat a gyár. Kulturális tevékeny­ség ez? Azt hiszem az, a ja­vából. Azután: Kétezer kötetes szépirodal­mi könyvtár van a gyárban. Az állandó olvasók száma meg­haladja a négyszázat. Ennek ellenére, igen sokan vásárol­nak könyveket a gyári könyv- terjesztőnél. Az első negyedév forgalma meghaladta a húsz­ezer forintot! A szakszervezet évi huszon­ötezer forintot fordít kulturá­lis célokra. Ebből fejlesztik a könyvtárat, ebből vásároltak televíziót, magnetofont, rádiót, s ebből kívánják most beren­dezni a klubszobát, ahol öreg, fiatal. egyaránt kellemes, gondűző órákat tölt majd. És kultúra az is, hogy szá­zával vásárolják a színház­jegyeket — fővárosi színhá­zakba — a gyár dolgozói. Leg­utóbb érdekes kulturális meg­mozdulás bontakozott ki a gyárban, a „félház-akció”. Egy­szerre háromszázan mentek el a Katona József Színházba, ahol Moliere: Unhatnám pol­A GYÁR gár című színművét tekintették meg. Mi ez, ha nem szerves része napjaink kulturális for­radalmának? Vagy: A gyár két szocialista bri­gádja — az Inglis Mihály ve­zette Mező Imre, és Simják Pál ifjúsági brigádja a jövő hónapban Egerbe készül az Ismerd meg hazádat mozgalom keretében. TÉVÉS tehát az a felfogás, miszerint a kultúrát egy gyár­ban — különösképpen ott, ahol három műszakban dol­goznak! — csak az öntevékeny művészeti csoportok képvisel­hetik. Hiszen két-három ön­tevékeny együttes legfeljebb negyven-hatvan embert fog­lalkoztat, s korántsem olyan jelentős tömegeket, mint a művészeti csoportokat ugyan nélkülöző Diósdi Csapágygyár. A kérdés elhangzott. S a vá­lasz is. Még csak annyit: Azt hiszem, nincs miért szégyen­keznie a három gyári vezető­nek. Én büszke lennék a (he­lyükben, Prukner Pál Sztérija Játékok, 1961 i Jugoszlávia sokszínű tar­—---------------- ka összetételű ' j ország, így érthető, hogy már 4 évekkel előbb felvetődött a á gondolat: az országban élő né- 4 pék drámaírásának és színját- 9 Szásának egységes versenyét, 4 erőinek időnkénti összemérését j kell megvalósítani. Ezt a gon- | dolatot valósította meg a novi- 4 szádi (újvidéki) Szerb Népszín- 4 ház, amely 1956-bán Sztérija \ Játékok néven szervezetet léte­sített, amely azóta minden év 2 májusában a Jugoszláviában 4 alkotó drámaírók műveinek és | színházi együtteseinek nagy 2 versenyét rendezi meg s orszá- 4 gos díjban részesíti a legjobb 4 mű szerzőjét, a legjobbnak * ítélt színházi előadást, a leg­jobb színpadi adoptációt ezen- ^ kívül a legjobb színészi játékot, ^ rendezői munkát, stb. Az or- 2 szágos színpadi fesztivált Szté- | rija Popovicsról, a szerb dráma íj megteremtőjének, az első szerb Ij realista drámaírónak nevéről ^ nevezték el, s az idén immár ^ hatodszor rendezték meg eze- berlini színésznő játszotta íj két a játékokat Noviszádon, inagy sikerrel Seribe: Egy po- i amely a szerb színház bölcsője bar víz című színművének i volt. Abigail szerepét. je Leboic: Behavazott lejtő cí­mű drámája, Fehér Ferenc ju­goszláviai magyar író fordítá­sában), s Majtényi Mihály No- viszádon élő magyar író, „Sós­mandula” című rádiódrámája. A Sztérija Játékok tehát az egész országra kiterjedő szer­vezet, amelynek legfőbb célja az, hogy a jugoszláviai dráma­írást és színjátszást fejlessze és díjak kiosztásával fejlődés­re sarkallja, s ezért a drámai játékokon az elmúlt színiévad valamennyi kiemelkedő al­kotása, illetve drámai együtte­se részt vehet. Az idei májusi játékokon tíz színház együtte­se mutatkozott be. A bíráló bizottság a drámai szöveg első díját Dimi- nik Szmole szlovén drámaíró­har, felkorbácsolja az egész tengert. Szmole szövegének legfőbb értéke, hogy zengő szabad versben szól, a hallgató mintha szimfóniát hallana, ér­zi a dikció ritmikus lobogását s ezt a szabad ritmust a moz­dulatok szinte balettszerű játé­ka kíséri, s az egész hatáshoz a modern és antik ruhák ve- gyületének kreációja, a színé­szek előre meghatározott rit­mikus mozgása, elhelyezkedé­se csatlakozik. Miroszláv Krlezsa „A tábor­ban” című drámája a nagy horvát költő és drámaíró há­borús drámai ciklusához tar­tozik, amelyben az osztrák— magyar monarchia végzetes összeomlását és annak okait vitte színpadra. A dráma ma már a jugoszláv színműiroda­lom klasszikus értéke. A szín­HORGÁSZOK (Mészáros Géza felvétele) : Az idei Sztérija Játékoknak ! különös jelentőséget adott az, hogy az idén van száz eszten­deje a hivatásos szerb és hor­vát színjátszás megteremtésé- | nek, és az is, hogy a színpadi Sí művek, drámák mellett az idén íj kelt először nemes versenyre a 4 Sztérija Játékok keretében a ? jugoszláv televíziós dráma és a | rádiódráma is. í .4 Sztérija Játékok m®s~ 4 -------------------------------- rende­3 zésében van egy jelentős elv, I amely sokat mond: a decent- 'í ralizációs egyenlőség elve, te- g hát az, hogy az úgynevezett g „vidéki” színház egy rangra g.emelkedik a „fővárosi” szín- $ házakkal: a vidéken élő író a í, fővárosiakkal. Nem véletlen­je ség tehát az sem, hogy a Szíé- jí,rija Játékokat minden évben íj egy olyan városban rendezik, í* amely csalt egy autonóm te- j rület székhelye: s nem a terü- g letileg és számban nagyobb je szerb vagy horvát (Belgrád 4 vagy Zágráb) fővárosokban, v Sőt az idén a kilenc jugoszlá- íviai színház mellett még egy f Jugoszlávián kívül működő íj színház, a trieszti is részt vett, íj Triesztben élő szlovén szerző í, művével. Viszont a Sztérija g Játékok műsorán egy szerb íj szerző magyarra fordított rá- íj diódrámája is szerepelt (Djord­Jelenet Smole: Antigoné című drámájából. nak ítélte s így a drámák hosszú sorából ezt a művet kell e helyen kiemelnünk. A ju­goszláv drámaírók az utóbbi években előszeretettel nyúl­nak az ókori görög mitológia témáihoz, és Szmoie is Astigo- nének, a végzetes sorsú Oidi- posz király lányának történetét „korszerűsítette". Szmoie "a klasszikus viszályok mai vetú- letét adja, az egyén és a hatá­lom kölcsönös viszonyát vizs­gálja és választ keres az örök kérdésre: hogyan kell élni, hogy az ember Igazán ember­hez méltó életet éljen. A drá­ma egyik érdekessége, hogy a központi személy, Antigoné a színen meg sem jelenik s még­is körülötte bonyolódik le az egész dráma: láthatatlanul is szenvedélyeket korbácsol fel, ellentéteket szít, s mint a vi­padra feldolgozott irodalmi művek idei első díját Borisz- láv Mihajlovics kapta, Nusics Braniszláv, a na§.v szerb szín­műíró „Önéletrajz” című írá­sának színpadi változatáért. kö­zött Az előadott drámák Desnica „Jákob létrája” és Mlrkó Bozsics „Áz igazság- osztó” Című , drámái foglalkoz­tak a második világháború té­májával s alkottak olyan hősö­ket, akiknek a mai társada­lom számára is van mondani­valójuk, míg Mire Steíanac szlovén drámaíró „Tegnap dél­után” című drámája már a mai korban játszódik és a szü­lők s a mai ifjú nemzedék ösz- szeütközését ábrázolja. A szer­ző a három felvonást a három főszereplő, a lány, az anya és az apa szemszögéből ábrázolja s már ezzel is felkelti a néző érdeklődését. : A legjobb televíziós drámá- | ért V. Zupán szlovén író „Haj- : nalvárás” című játéka kapta, ; amelyben a szerző egy tulaj- : donképpen banális házassági ; háromszöget képes főleg film- i szerű eszközökkel s a kép és : hang drámai feszültségeinek • felfokozásával érdekessé tenni, j A legjobb rádiódráma díját i Jovan Hrisztics szerb szerző : Oresztész című hangjátéka j kapta, amely az Antigonéhoz : hasonlóan az ókori görög mi- i tológia világába nyúl vissza ; korszerűsített témáért. í A Sztérija Játékok kereté­• ben mutatták be a noviszádi \ Nemzeti Színház tervbevett új I épületének díjnyertes műveit. ; Az új noviszádi Nemzeti Szín- ; ház épületét két lengyel építő- ; művész legmodernebb elgon­dolásai alapján építik meg, s | hogy a színház megfelelő he­lyet kapjon, körülötte egész városrész kerül lebontásra. A mai Noviszádra — akárcsak a közelmúltban is — a nagyvo­nalú fejlődés a jellemző, ez a város szinte dinamikusan épül, terjed: az ősszel megnyíló új vasbeton'híd átadásával egy­idejűleg a vasút egész pálya­teste is, az új állomás is a vá­ros déli részéről az északira kerül s a Péterváradról ki­induló új sugárutat a város központjában egy hatalmas, új, 16 emeletes „felhőkarcoló” zárja le. A keletnémet, szovjet, len­gyel, osztrák, bo’gár, román és magyar vendégeket a játékok befejezése után meghitt és hangulatos ve- o-a keretében búcsúztatta a játékok vezetősé­ge. Csuka Zoltán ból, amit egyszerűen csak úgy hívnak: élet.“ C soda-e, ha felfigyelnek rá s nagyobb feladattal bíz­zák meg a megye vezetői: a katedra mellett egy járás művelődési gondjaival. Heti * '.WWX­P 4 * nevet sokan ismerik: La­p zx dányi István. Foglalko- p sása, de inkább hivatása: ja- p rási népművelési felügyelő. p Legalábbis a személyazonos- p sági igazolvány ide vonatkozó p rubrikája szerint. A valóság­ai ban azonban több ennél: a p gödöllői Juhász Gyula Iro- 4 dalmi Színpad művészeti ve­szető je, rendező, színész. p Életében nincs semmi kü- p lönleges. Tápiógyörgyén szüle- á tett — apja ott él ma is, p mint a Zöld Mező Termelö- p szövetkezet tagja. Pedagógus- p nak készült és a régi gyer- P mekálom negyvenkilencben p valósággá vált. A jászberényi p tanítóképzőben végzett, onnan p került a Pedagógiai Főisko- p Iára, majd mint orosz szakos p tanár, Isaszegre kapta meg p kinevezését. p Tanár? A szó -nemes értel- p méhen az. Szinte megérkezé- p sétől kezdve az iskolai mun- p ka életének csak egy részét p töltötte ki. Iskolamúzeumot p szervez, megírja Isaszeg tör- p ténetét, s közben színjátszó p csoportot alakít az iskola pe- p dagógusaiból. Rendez és jái- $szik egyszerre. A Liliomfival p mutatkoznak be a közönség p előtt — sikerrel. Ez ád erőt, p további biztatást. A kőszívű p ember fiait már tizenhat- p szór (!) kell bemutatni Isasze- p gén. És kirobbanó siker Tolsz­toj: Anna Kareninája, vala- ímint Kodolányi: Földindulása p is­j Mindez a tanári hivatás P mellett. Annak szerves kiegé- p szí tője ként. Amint ő fogal- p mázzá meg: „Ügy igaz az élet, p ha látóhatárunk kitágul s sze- p műnk szomjasan issza föl p mindazt a szépséget, amit az péZet kínál; ha karunk mind 4nagyobb darabot ölel át ab­naptára ettől kezdve: három nap az isaszegi iskola kated­ráján, három nap a gödöllői járás falvaiban, művelődési otthonaiban. Csakhogy ehhez már nem elég a tanári dip­loma, újra tanulni kell, hogy taníthasson. S tanul zokszó nélkül, feláldozva majd min­den estéjét, de még az éjsza­kák jelentős részét is. Először fél év Ascher Oszkárnál, az­tán két esztendő a Népműve­lési Intézet drámai osztályán. A „tananyag” nehéz. Ibsen: Nórá-ját, Vas István: Tristan és Isolda-ját, majd vizsgaként Ejtinju: Egy karrier története című színművét rendezi. Az élet néha nehéz próba elé állítja az embert. Válaszút elé. Katedra, vagy egy járás kulturális életének ezernyi gondja-baja-öröme? Fáj a bú­csú a katedrától. Kilenc év mégiscsak nagy idő. Több mint ezer diák tanár-apjának lenni egy életre kiható emlék. Ötven év múlva is élő, ele­ven valóság. Valahányszor hazamegy Isaszegre, tízen, hú­szán, százan is megsüvegelik. A tanár urat. Ma: egy járás tanítója; irá­nyítója kulturális életének. Ami a nevéhez fűződik — s Hídvégi Nándor járási könyv­tárvezető nevéhez —: a Ju­hász Gyula Irodalmi Színpad, a Palotakerti Szabadtéri Szín­pad, a gödöllői ünnepi napok, a péceli irodalmi napok, a szadai Székely Bertalan em­léknapok, az isaszegi törté­nelmi napok. Minden — alig két esztendő leforgása alatt — valóra vált tényről külön méltatást le­hetne írni. Az irodalmi szín­pad évi huszonkét előadásá­nak már állandó törzsközön­sége van. Neves írók, költők, színészek, zeneművészek áll­tak már e csöppnyi színpad dobogóján az irodalom és ze­nekultúra leghivatottabb tol­mácsaiéiként. Magyar. szovjet és nyugati klasszikus és ma élő szerzők művei hangzottak fel kéthetenként a mindig telt előadóteremben, hirdetve a művészetek nemzetköziségét. S ez Ladányi István érdeme is. , Vagy a Palotakerti Szabad­téri Színpad megszületése. Jól emlékszem még nyitó mű­sorára: a megye legjobb népi táncosai adtak itt egymásnak találkozót. S találkoznak azóta is esztendőről esztendőre. Ez már hagyomány. A színpad profilja mégis most alakul. Ha csak az idei programot említem: június 24: az Állami Operaház művészeinek balett­estje; június 25: megyei népi- tánc-fesztivál; július 1: a Nemzeti Színház művészeinek irodalmi estje; július 2-án énekkari hangverseny. Aztán: a megyei Petőfi Színpad elő­adásában a Valaki csönget című dráma és a Dankó Pista; a Déryné Színház ven­dégjátékában a Háry János és a Víg özvegy, majd újra a Nemzeti Színház művészei következnek, s végül a helyi balettiskola előadása. Külön említést érdemelnek a járás községeiben megren­dezett vagy megrendezésre kerülő ünnepi hetek, amelye­ken egy falu mutatja be az érdeklődőknek kulturális kin­cseit. (Tegnap kezdődtek ép­pen a péceli kulturális napok.) A cél: összefogni a falut, kö­zelebb hozni egymáshoz az embereket. M indez Ladányi István ne­véhez fűződik. Mégis, amit tett. nem különleges. Soha nem is vágyott külön­leges tettek után. A hétköz­napok embere ö. De a hét­köznapok is szépek tudnak leírni. Legalábbis Ladányi 1st- ■ ván szemében. Életkora: har-: mincegy év. Ebből két hete a \ Szocialista Kultúráért Emlék- j érem tulajdonosa. — p — 1 A hétköznapok embere

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom