Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-15 / 139. szám

MONOR® VIDÉKE • A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • III. ÉVFOLYAM, 79. SZÁM mi. JLMI S 15, CSÜTÖRTÖK ÚTI MOZ AIK FERIHEGYTŐL _ MONORIG Vidáman száguldók a 4-es műúton a szürke Pannin. Ve­lünk szemben négyesével, ötö­sével jönnek a motorkerékpá­rok és személygépkocsik. A megszokottnál sokkal nagyobb a forgalom. Az autósok, moto­rosok a Ferihegyi repülőtéren rendezett motorversenyre igye­keznek. Vecsésen idillikus kép fo­gad. A falu középen, a műút mentén tehenek legelnek. Jó­ízűen ropogtatják a zöld pá­zsitot. Üllőn rövid pihenőt engedé­lyezek Fannimnak. Az autó­buszvégállomás előtt állunk, meg. Két autóbusz áll indulás­ra készen. A vezetők, a kalauz­nők az ellenőrrel beszélgetnek. Az ártík szélét egy férfi nyesi horolóval. — Nézze, milyen szép for­dulóhelyet csináltak társadal­mi munkában az üllőiek — mondja büszkén a MÁVAUT- ellenőr — s gondozzák is! Szemben a műút másik olda­lán a kábái Lenin Tsz teher­autója áll. A kocsin magasan tornyosodnak a kukoricás zsá­kok. Javában áll a kabaiak rögtönzött termény vására. A 100 kg-on felüli tételeiket ház­hoz szállítják. Jó piacot csinál­tak, hiába, foga van a kuko­ricának! Péteri felé haladva zsodála- tos kép tárul elénk: óriás tuli­pánok erdeje. Virágzik az ül­lői Március 15 Tsz hatalmas, félszázholdas máktáblája. Monor bejáratánál, az or­szágúton hosszú sorokban áll­nak az autók, motorkerékpá­rok. Folyik az ellenőrzés. A ha­talmas „dugó” melleit a szür­ke Panni kevélyen húz el. Ö még bakfis. Rá a szigorú el­lenőrök is csak mosolyogva néznek — s nem igazoltatják. S/-ÜCS Dénes A zöldborsó és a kelkáposzta nyomában... Lépcső vagy jégpálya ? Kis híja annak, hogy a mo­no ri főtéren levő Fészek ven­déglő bejáratánál komoly bal­eset nem történt. A vendég­lőből, ebédjüket elfogyasztva kis család távozott. Apa, anya és egy kis leánygyerek. Ki­lépve az ajtón, az apa a fé­nyesre kikopott lépcsőn meg­csúszott és hanyattvágódott. Hogy mi minden történhetett volna, arra jobb nem is gon­dolni. Szerencsésen esett, és egy derékránduláson kívül komolyabb baja nem történt. A segítségére siető emberek és a kerék pármegőrző kezelő­je — aki állandóan itt a bejá­rat körül tartózkodik — mond­ják, hogy ez nem az első eset, elég gyakran szokott előfor­dulni, hogy valaki elesik, mert a bejárati lépcsőik cjlyan kopottak, és száraz időben is úgy csúsznak, mint a jégpá­lya. Megállapítottuk, hogy amit mondanak, nem túlzás. A lép­csők tényleg veszedelmesen csúszósak, és indokolt volna a veszélyt mielőbb megszüntet­ni. mielőtt még komolyabb baleset történik. II. K. TÍZÉVES fennállása alkalmából, ünne­pi közgyűlést tart péntek dél­után 5 óraiker a Halászkertben a Gyömrői Építőipari Szövet­kezet. A jubiláló szövetkezet vezetőségét és munkáskollektí­váját szeretettel köszöntjük! MAI MŰSOR Mozik Gomba: Fényes esküvő. Úri: Fantasztikus utazás. Vecsés: Em­ber a holdon (széles). ANYAKÖNYVI HÍREK Vecsés Házasságot kötöttek: Kichtarik László és Bánhegyi Éva Klára. Bakó Géza János és Mile Kata­lin. Ily és Mózes és Marjai Ju­lianna. Elhunyt: Zvada Dánielné Jan­csin Julianna 71 éves. Percenként cseng a telefon, egymásután kanyarodnak ki a gépkocsik és kopognak be az üzletfelek. Hogy hol van ez a nagy forgalom? A Szövetkeze­tek Pest megyei Értékesítő Központja, röviden és közis­merten a MÉK monori kiren­deltségén. Először a szerződéses felvá­sárlás iránt érdeklődöm Dóczi Károlynál, a kirendeltség veze­tőjénél. — A termelőszövetkezetek­kel többek között 29ti vagon őszi burgonya, 98 mázsa mák, 460 mázsa szárazbab, 974 vagon zöld­ségféle leszállítására van szerződésünk — mondja Dóczi elvtárs. — Ezenkívül az állami gazdasá­gokkal is kötöttünk 70 vagon burgonyára. — És a gyümölcs területén? — 40 vagonra számítunk „szabadon”, szerződésen kívül. A gyümölcsfelvásárlásra a szerződéseket csak most kezd­jük bevezetni. — Ezek a számo-k tavalyhoz képest milyen tendenciát mu­talnak? — Emelkedést mutatnak, mégpedig k'o. Iá százalékot. — Tehát a fogyasztók nyu­godtak lehetnek, burgonya is, gyümölcs is, zöldáru is lesz bőven. — Igen. mert abból ami a mi járásunk­ban csak kisebb mennyi­ségben terem, más járások­ból áthozva elégítjük ki az igényeiket. Ilyen cikk pl. a zöldpaprika. Természetesen az időjárás ká­ros befolyását nem tudjuk ki­küszöbölni. A mostanában gyakori esőzés például sok za­vart kelt a munkában. Nyílik az ajtó, s a belépő éppen egy megrendelő üzletfél: Neumann Ignác bácsi, a 83. sz. élelmiszerbolt vezetője. Érdek­lődésemre válaszolja, hogy az árai;, megállapításával nem ért sokszor egyet. A megyei köz­pont naponta megállapítja az egész megyére vonatkozóan az árakat, s ezek monori viszony­latban gyakran nem felelnek meg a kínálat és kereslet ké­pének. így például a magasra árazott borsó nem kell a vevőnek az ala­csonyabb piaci ár mellett. — Az is zavart kelt — veszi át á szót Dóczi elvtárs —, hogy gyakran olyan nagy a beérke­zett árutömeg, hogy nem kel el.. így kénytelenek vagyunk átadni mint takarmányt a ter­melőszövetkezeteknek, vagy csak nagy ráfizetéssel eladni. Ennek elkerülésére bizonyos mennyiség megvételére köte­lezni fogják a földművesszö- vetkezéteket.-i-s „Örömsiülők'': a monori Új Élet Tsz kollektívája Tóth Jolán egy Szabolcs megyei kis faluból került Mo- norra, pár évvel ezelőtt. A középtei'metű, karcsú, barna hajú, jókedvű fiatal lány rövidesen a monori Uj Élet Tsz tagja lett. Szorgalmas, derék munkájával kivívta a tsz vezetőinek megbecsülését, bizalmát. A növénytermesz­tési as&zor.ycsapat vezetője lett, majd ezt követően KISZ-titkámak választották meg. Ladányi Dezsővel egy év­vel ezelőtt ismerkedőt, meg. A fiatalember két testvér- bátyjával Kenderesről indult Jól szerepeltünk Nagykőrösön A Pest megyei zenekarok közül a járási bemutató­kon legjobban szerepelt együt­tesek Nagykőrösön találkoz­tak vasárnap, június 11-én. A résztvevő együttesek számá­ra jellemző, hogy csak úgy tudták biztosítani a lebonyo­lítást, ha egyszerre két helyen folyik a hangverseny. A monori járás együttesei és hangszerszólistái is kétfelé szakadtak. A vecsésiek és a szólisták a földszinti nagy­teremben, a monori harmonika­zenekar az emeleti hangver­senyteremben szerepelt. A monori .járásiak közül elsőnek Bukta Antal hegedű­szólója hangzott fel. A közön­ség nagy figyelemmel hallgat­ta Brahms. Vecsey, Hubay műveit. A felzúgó vastapsot Bukta Antal nagyon is meg­érdemelte. A vecsési kamarazenekar, bár Bállá Péter nem volt ott, mégis nagy sikerrel mutatta be legkiválóbb müsorszámait. Befejezésül a 2ongora-hegedű kettős Schubert D-dur szo­nátájának I—II. tételét ját­szotta. Az emeleti hangversenyte­remben remekelt a harmoni­kazenekar. A bécsi munkás- indulóval kezdték, második számuk az „Ott a mélyvizű, hűs patak partján” kezdetű orosz népdal volt, majd a „Vörös Csepel” című mozgal­mi dallal fejezték be műsoru­kat. Büszkék vagyunk szereplő­inkre. jól megálltáig- a helyü­ket, <! bebizonyították, hogy járásunkban élénk és jó irány­ban haladó zenei tevékenység folyik. A járás legjobb zenekarai­nak és szólistáinak további jó munkát és sok sikert! — es jó — KIÁLLÍTÁSRA KÉSZÜLT az a sok-sok tejszínes curász-r sütemény — képviselőiünk, indiáner, franciakrémes — melyekben a gyömrőiek gyö­nyörködhettek 10-én és 11-én a cukrászdában. A kiállítás­nak ugyan vége van, de az újdonságok nem kerültek le a pultról, napi cikkekké vál­tak. A cukrászda vezetője látogatásunkkor azt mondot­ta, hogy az édességek kedve­lőinek most már minden igé­nyét ki tudják elégíteni, s reméli, hogy a közeljövőben történő átalakítások után a vásárló közönség kényelmét is jobban biztosítani tudják majd. A tervek szerint a mostani nagyterembe helye­zik át a pultot, hogy a fo­gyasztók több asztalt, több ülőhelyet kapjanak. Kapu-javaslat egyes gólkcptelen csatársorok részére... (Csegezy Levente rajza) el — ott voltak tsz-tagok — és Monoron kötött ki az Uj Élet Tsz-ben. Összeismer- kedésükbén. nem volt semmi különös; észrevétlen szövőd­tek köztük a finom szálak. Távolról- jöttek lévén mind­ketten, vágyták a meleg ott­hont, a családi tűzhelyet. El is határozták, hogy egybe­kelnek. A termelőszövetkezet veze­tői kedvezően, s örömmel fo­gadták a két fiatal összehá­zasodásának hírét. Esküvőjük előtti napokban kézről kézre ment a gyűjtőív: a szívesen adott forintokból szép aján­dék kerekedett ki. A tsz ve­zetői vállalták a vőíélyi tiszt­séget. Legyen hát tsz-Iako- dalom — jelentették ki —, de nem. ám akármilyen, sze­gényes! S a nemes elhatáro­zást. tett követte: 800 forin­tot adtak a fiatalok kezébe, 1 bárányt az ünnepi ebéd előkészületeihez, amellett burgonyát, zöldségfélét, tú­rót, tejfölt, tojást a nyalánk­ságokhoz. A nőtanács külön 300 forinttal „kedveskedett”! S liát még ha ehhez hozzá­tesszük azt a sok törődést, testvéri együttérzést, ami a fiatalokat ezekben a napok­ban körülvette! Már több mint egy hete megelégedett házasok. „Ro­koni” kapcsolatukat a tsz-szel úgy bizonyítják, hogy élen járnak a munkában. HJ. is szemiivlk elé öllik egy — vagy több is — a csudamodern, téglás, cserepes, rangos-módos új házak szégyenkező szom­szédjaként. Jószemű riporterünlk is ész­revett egyet a főtér fölé ma­gasodó Vigadó tőszomszédsá­gaiban, s azonmód lencsevégre kapta. A Vigadó tűzfalára fris­siben festett biztosító reklám, s az alatta levő tető ugyanazt juttatta eszébe neki is, nekünk is: o tűzveszélyt. Barátaimmal vitatkoztam nemrégiben, amellett kardos­kodtak. hogy Monorra hivatá­sos tűzoltóegység kellene, hi­szen mostanában is sok tűz volt. De véleményem szerint az egészségvédelemnek sem az a legfőbb eszköze, hogy új, s új kórházaikat építünk. Sokkal lé­nyegesebb a betegség megelő­zése. így vagyunk a tűzzel is: nem az oltására kell elsősor­ban gondolnunk, hanem a megakadályozására S ennek .V* y • V ' ^ SiiiP fe,•%*-.: . '•C-M ;$ fáfj készült, az Ady Endre utcában. Igen, jól lát jóik: TV-antenna! Vajon tényleg mindig pénz kérdése a tető kicserélése? R. B. Ifjabb betörés Maglódon .4 tettes: ismerős! Május 20-i számunkban megírtuk, hogyan tört be két maglód: kiskorú: H. János és G. Ferenc a 2. számú földmű- vessző vetkezeti boltba. Az első lecke nem volt ele­gendő számukra, nem hagytak fel csavargó, garázda életmód­jukkal. Június 8-án harmadik társukkal: F. Jánossal együtt átmentek Gyömrőre „stran­dolni". Ott közösen értékelték, hogy mit csináltak jól a be­törésnél, s mit is kellett vol­na tenniük. El is határozták, nem várnak soká: még aznap este betörnek legutóbbi „láto­gatásuk" szomszédjába: az italboltba. F. János azzal vált el tő­lük, hogy hazamegy, kicsem­pészi az ünneplő ruháját, s ő Csak mész kellene, vödör és meszelő... — Kérek egy pohár sört — mondtam — és gyanakvóan néztem körül a gyömrői KIOSZ piszkos, füstös falú, egyáltalán nem bizalomger­jesztő söntésében. Még sze­rencse, hogy nem a játékte­remben mérik az italt, mert az — piszkosabb. Nem lehet határozottan állítani, hogy ez a két helyiség kielégítené ko­runk kultúr ember ének igé­nyeit. A muzeális értékű piszok­foltok a falon — talán már műemlékké nyilvánítottak?! Elnézést kérek az illetékesek­től, de ezt nem hiszem. Lehet, hogy ezt a bűnbar­lang kinézésű helyiséget ne­velő célzattal tartják fenn? Helyszíni szemlémen az a tö­mör benyomás ért, hogy so­kan akarnak tanulni. (Megle­hetősem nagy a forgalom, bár azt hiszem, még könnyebben teljesítenék a tervet, ha mind a söntés, mind a játékterem vendégmarasztalóbb lenne.) A padló bokatörő gödreiről, az életveszélyes székekről, az „enyhén” mocskosnak is ne­vezhető asztalterítőkről nem is tudok beszélni, mert s >fc- kal megrázóbb észrevétel törte össze maradék lelkivilá­gomat. Földbe gyökerezett lábbal meredtem egy felirat­ra: „Isten áldd meg a ma­gyart". Torkom elszorult: el- érzékenyültem. Most, hogy visszagondolok előbbi soraim­ra, egy kis lelkiismeretfurda- lást érzek, s magamban így kiáltok fel: Hát ez nem ne­velés?! (Nem voltam ittas, hi­szen még a kapott egy pohár sört sem ittam meg egészen, s mégis egy pillanatra vi- gyázz-állásban figyeltem a fü­lemben visszhangzó Himnusz dallamára.) Kissé megszédültem. Lelki- állapotomat csak töredékmon­datokkal tudom ecsetelni: Odaírták!... Mikor?... Ki írta fel?... Ki biztatta?... Vajh miért?!... Csak távozá­som után kristályosodott ki bennem a felelet: Nem tu­dom! Fűzfapoéták rigmusai talán elbírják ezt a környezetet, de nemzeti himnuszunk — az az érzésem — nem. Csodálkozom azon, hogy ez még senkinek sem szúrt szemet; vagy ha mégis, miért nem találnak valami megoldást? Gondolom, le kellene meszelni. Vagy nincs keret mészre?! Javaslom, hogy a jövő évi költségvetésben utaljanak ki számomra a mészre, enyvre és a meszelőre (bár azt kölcsön is lehet kérni, a vödörrel együtt) elegendő pénzt és én ígérem, hogy az idézet eltün­tetését maximum fél óra alatt, társadalmi munkában elvég­zem. (Bár nem vág szakmába, de nekem — megéri.) —YA— is velük tart a betörésben, utána pedig a szökésben. De — mivel édesapja közben ha­zajött —, nem volt módjában tervét valóra váltani. H. János és G. Ferenc eköz­ben szemlét tartott, s megál­lapította, hogy a Hock János utca felől a kocsma pincéjé­nek szellőző nyílása csak gyöngén van lelakatolva, könnyen ki lehet feszíteni. Sötétedés után, fél 9 tájban bementek a ktsz udvarára, ott feszítő vasakat szereztek, s mivel még az italbolt nyit­va volt, ott az udvaron meg­húzódtak. Találtak ott egy személyautót, megpróbálták felnyitni, de nem sikerült. Tíz óra után elindultak az italbolthoz, de a feszítővasak nem bizonyultak megfelelő­nek, vissza kellett menni a kt&z-udvarra, újat keresni. Közben megzavarták őket, la­pulniuk kellett, s csak éjfél után tudtak ismét „munká­hoz" látni. Most már sikerült bejutniuk a pincébe, onnan fel az ivóba. Ott először is a pénzes fiókot kutatták ki, s magukhoz vették a megtalált 722 forintnyi készpénzt. (Volt ott még ezenkívül körülbelül 1500 forint, de azt nem talál­ták meg.) Ezután a kéziraktárban néztek körül, ettek, s útrava- lót is vettek magukhoz: sza­lámit, zsömlét, pálinkát, — s mint aki jól végezte dolgát, eltávoztak az udvari ajtón. F. Jánosék lakására mentek ezután, az udvaron húzódtak meg addig, míg az apa el nem ment munkába. Akkor be­mentek a lakásba, s onnan 6 óra tájban indultak el világ­járó útjukra... Ám nem juthattak messzi­re, a rendőrség altkor már Maglódon volt. Most H. Já­nos és G. Ferenc a rendőrsé­gen tűnődhet azon, hogy mégiscsak jobb lett volna az első kudarc után abbahagy­ni ... IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ lesz Tápiósápou június 25-én honvéd fiatalok, valamint a környékbeli községek terme­lőszövetkezeti fiataljai között. A találkozót egésznapos mű­sorral kötötték össze. — ismeretes — számos, sőt számtalan módja van. Egyik ilyen lenne a nád- és zsúptetők eltüntetése. Az jó, hogy új házak már nem épül­nek ilyen tetővel. De a régiek valahogy nagyon nehezen akarnak kalapot” cserélni. Meg kellene gyorsítani ezt a folyamatot. Hasznosabb, célra­vezetőbb lenne (sok más óv- és védintézkedéssel együtt, per­sze). mint a hivatásos tiizoltó- testület szervezése. És kifize- több is! Ez pénz kérdése is, mondják. Bátortalanul megjegyezném: vagyon méltányos OTP-kölcsö- nök vannak. S még hozzáten­ném: tessék csak bekukkanta­ni néha egyik-másik nádtető alá! Nem ritka ott a kombinált bútor, a világvevő rádió. Sőt! Tessék zsák néhol a tető fölé nézni! Hogy nagyobb fáradság­ba ne kerüljön: tessék csak rá­nézni erre a képre, Vecsásén található még nagy számmal ebben a mi várossá igyekvő nagy falunkban. Csak éppen kifordulunk a főtérről — bár­melyik mellékutcába — s már­-MM.'«'. ..» . , - , m NÁDTETŐ ÉS ZSUPFEDÉL

Next

/
Oldalképek
Tartalom