Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-13 / 111. szám
4 MEcrct ’kJCítíod 1961. MÁJUS 13, SZOMBAT A tárgyalóivrvntbnl: EMBERT ÖLT ACÉL ELŐTT A nieSyet bíróság ötös tanácsa elfoglalja helyét az emelvényen. A tárgyalóterem közönségén végigfut az izgalom, amikor az elnök utasítására bevezetik a vádlottat. A íegyőr kulcsot vesz elő, a bilincs csörrenve nyílik, a vádlott keze ismét szabad. — Neve? — kérdezi az elnök. — Zsíros János. — Hány éves, hol lakik, mi a foglalkozása? — Huszonhét éves vagyok, Vácdukán laktam. A foglalkozásom? — Nem dolgoztam mostanában. — Büntetve volt? — Igen. Lopás miatt hat hónapra, de azt felfüggesztették, aztán még egyszer hathónapi javító-nevelő munkára. A tanácselnök ezután a Vádiratot ismerteti. — Magát felmenő ágbeli rokon sérelmére elkövetett szándékos emberölés bűntettével és közveszélyes munkakerüléssel vádolja az ügyészség. Beismeri a terhére rótt bűncselekményt? A szinte tapintható csendben is alig hallatszik a vádlott szava: , — Beismerem. — Mondja el, gyerekkorától hogyan élt. — Még négyéves sem voltam, amikor meghalt az édesanyám. Három testvéremmel árván maradtunk. Apám újra megnősült és ebből a házasságból is született három gyerek. Mikor hazajöttem a katonaságtól, nem találtam otthon a helyemet. Apai nagyanyámhoz költöztem, akinek segítettem kótholdas gyümölcsösét megművelni. Kezdetben jó is volt minden, de aztán rászoktam az ivásra. Nagyanyám emiatt sokat veszekedett velem. Otthogytam a falut, munkát vállaltam. A hely azonban nem fogott. Több munkahelyemről önkényesen kiléptem, vagy fegyelmi úton elbocsátottak. Ilyenkor mindig hazamentem nagyanyámhoz, mert tudtam, haragszik ugyan rám, amiért iszom és nem dolgozom, de azért ennem ad. — Most azt mondja el — szól a tanácselnök —, mi történt január 21-én. — Kisnémedibe, nővéremhez mentem át ezen a napon. Ott körülbelül másfél liter bort ittam. „Noha” bor volt, tanácselnök úr kérem, és az engem megbolondít. — Jó, jó — mondja az elnök —, az orvosszakértő véleménye szerint a noha káros ugyan a szervezetre, de ez a megbolondulási mese nem állja meg a helyét. Folytassa tovább! Nővéremtől megtudtam, hogy nagyanyámnak pár nappal ezelőtt száz forintot adtak. Mikor hazafelé kerékpároztam, elhatároztam, hogy a pénzből kérek tőle. Este érkeztem meg a faluba ... — Várjon csak! — Találkozott Gyimes Mihályneval? — Azt hiszem, igen. Nagyon részeg voltam a nohá- tól, nem emlékszem biztosan. Elnök a tanúhoz: — Mondja el, hogyan találkoztak és mit mondott a vádlott magának. — Jani nagyon részeg volt, azt hajtogatta, hogy még valakit ma meggyilkol. Hogy kit, azt nem mondta. Rábeszéltem, menjen haza, feküdjön le. — Mi történt azután? — Mikor hazamentem — folytatja a vádlott —, nagyanyám már ágyban feküdt. Meggyújtotta a petróleum- lámpát. Én három forintot kértem tőle. Ö munkakerülő csibésznek nevezett. Pofonvágtam. Aztán felkelt az ágyból, az ajtóhoz ment. Ismét megütöttem és az ajtó melletti ágyra esett; Elhallgat. A tanácselnök szavára folytatja csak vallomását. — Az asztalról felkaptam a kenyérvágó-kést és megszúrtam. — Hányszor? Nem tudom. Sokszor. Mikor már nem mozdult, a véres kést zsebre tettem. Aztán a párnája alatt pénzt kerestem — tudtam, hogy ott tartja —, de csak egy forintot és tíz fillért találtam. t, — Mit csinált aztán? >j» » — Eloltottam a lámpát és átmentem Kökény Palákhoz, majd mostohaanyámhoz. Elmondtam nekik, hogy öngyilkos leszek. Később az utcán Gyimesi Mihály sógorommal találkoztam. Együtt elmentünk az italboltba. Neki el is mondtam, hogy mit tettem és a kést is megmutattam. Aztán hazamentem a kerékpáromért és átbicikliztem Keszeg községbe Bera Ferenc sógoromhoz. A gyilkost másnap szalmavásárlás közben fogta el a rendőrség az egyik szomszédos községben. A tanúvallomások, a vádlott töredelmes beismerése, a megtalált bűnjelek bizonyítják a tényállást. A vád és védőbeszédek elhangzása után a bíróság tanácskozásra vonul vissza, majd az ítélet- hirdetés következik. Zsíros Jánost a megyei bíróság felmenő ágbeli rokon sérelmére elkövetett szándékos emberölés és közveszélyes munkakerülés bűntette' miatt, nem jogerősen, tizenöt évi börtönre ítéli. Az Országos Meteorológiai Intézet jelentésé szerint a következő napokban is az eddiginél nagyobb területeken, mínusz 1—mínusz 2 Celsius fok körüli talajmenti fagyokra lehet számítani. A Földművelésügyi Minisztérium a fagy kártételének megelőzése érdekében felhívja a termelőket: mindenütt szervezzék meg a Budapest környékén, az egykori jelentéktelen kis homok- és mészkőbányákból az elmúlt tíz évben alakult ki a szervezett, üzemszerű ásványbányászat. A Pestvidéki Ásványbánya Vállalat nyolc üzemében ma már évente több millió tonna, 44 féle ásványt termelnek, az építő-, üveg-, kerámia-, fém- és festékipar részére. Legfontosabb a dolomit, amelynek legnagyobb lelőhelye a pilis- vörösvári bányaüzem. Évente 300 000 tonna dolomitot hoznak itt felszínre. A pilisvö- rösvári dolomit minősége nagy magnéziumoxid-tartal- mánál fogva egész Európában egyedülálló. Ez teszi lehetővé sokféle ipari alkalmazását. Újabban mészkő helyett talajjavításra is használják. A Borsodi Vegyikombinát részére műtrágyagyártáshoz évente 50 000 tonna dolomitlisztet készítenek. A pilisvörösvári dolomitot külV ekony, színte szikár ember. Színén látszik, hogy nem sokat tartózkodik a szabadban. Arcán a redők és az elmélyült, keményen vésett vonások elmúlt esztendők gondját, a szenvedés idejét és a munka örömére lelt ember gondolatvilágát tükrözik. Keményen ösz- szeszorított száján az akarat, a kitartó munkára képes emberek elszántsága ül. Első szavaiból érezni, hogy nem szívesen beszél magáról. Úgy kell kihúzni belőle a múltról szóló vallomást és a jövő személyes vonatkozású figyelőszolgálatot és a fagy elleni védekezést. A fagyra legérzékenyebb növényék, kiültetett palánták, zöldségek, dohány stb. területére hordják ki a füstölésre alkalmas anyagokat (polyva, törek stb.), hogy szükség esetén azonnal megkezdhessék a védekezést. (MTI) földön is igen keresik: a legnagyobb vásárlóknak: Finnországnak és Egyiptomnak évente TO 000 tonnát szállítanak. (MTI) KI LESZ A Amint már az elmúlt héten tájékoztattuk olvasóinkat, a taksonyi Egyesült Erő Termelőszövetkezet árutermelési versenyt kezdeményezett. Taksonyban, elsőnek a megyében, arra az elhatározásra jutott a szövetkezet vezetősége, hogy a verseny' serkentené mind a közös gazdaság, mind a háztáji gazdaságok árutermelésének gyors ütemű növelését. Ezért a hasonló feltételekkel rendelkező szigetújfalui Béke Termelőszövetkezetet hívták ki vetélkedésre. A szigetújfaluiak most válaszoltak a kihívásra. Elfogadták azt, s célul tűzték ki a holdankénti hozamok növeterveit. De ha az üzemről, a fiatalokról, az utánpótlásról beszél, szinte ömlenek a szavai. Ilyen benyomást kelt első látásra Erdős László, a Ganz Árammérőgyár MEO gyárrészlegvezetője. — Hát igen, 39-ben kerültem a gyárba. Rég volt és mégis milyen jól emlékszem mindenre. Akkor úgy éreztem, hogy terveim, vágyaim soha nem válhatnak már valóra ... Édesanyja alkalmi munkásként nevelte fel és bár hihetetlen küzdelem árán, de elvégezhette a gimnáziumot és leérettségizett. Fiatal szívében szárnyaló tervek és vágyak bontakoztak. De magvalósításukra még csak nem is gondolhatott. Egyetemre magafajta nem kerülhetett és akkor, ahelyett hogy képességei és vágyai szerint a mérnöki tudományokba mélyedt volna, a gyár betanított munkása lett. Aztán jöttek a háború évei... Fiatalon is a szenvedés mérföldkövei voltak számára ezek az esztendők. A német fasizmus szele végigsöpört hazánkon és Erdős László is megélte a koncentrációs táborok borzalmait. De túlélte, és amikor hazakerült, a megváltozott országban, az új gyárban gazdag lehetőségek perspektívája nyílt meg előtte. Elektroműszerész lett. Beosztásai is javultak. Beszabályozó, majd 47-ben csoport- vezető. 1954-ben pedig a mérőszoba vezetője. Ebben az időben, amikor országszerte túl voltunk az építés és megújulás éveinek nyugtalan lendületén, azon az időszakon, mikor mindig kevésnek éreztük a nap 24 óráját, gondolt újra arGYŐZTES? lését. A versenyben egyebek között jelentős szerepet kap a háztájiban történő csibenevelés. A közös gazdaság többek között négyezer naposcsibét biztosít a tagoknak és ugyancsak beszerez otthoni nevelésre 1200 naposkacsát is. A verseny keretében idejében és jó minőségben végzett növényápolást és betakarítást is vállalnak, erre mozgósítják minden erejüket. A verseny idején — a javaslat szerint — egy-két alkalommal tapasztalatcsere-látogatásra is sor kerül, hogy a versenytársak a helyszínen lássák riválisuk munkáját! ra Erdős László, hogy megvalósítsa ifjúkori álmát és mérnök legyen. Tudta, hogy előtte is nyitott a lehetőség. De sok volt az olyan körülmény, amely alapos megfontolást igényelt. Öt évre sok mindenről le kell mondani. Amit a fiatalok délelőtt „egyműszakosan” végeznek, azt neki öregedő fejjel, munkája mellett kell megtenni. Feleségének tetszett a gondolat, bár akkor már volt egy gyermekük és ha minden összevág, a másik is útban volt. Halasztgatta a döntést, míg csak meg nem tudta, hogy az egyetemi levelező oktatás korhatára 40 év. Ha nem akart egyszer és mindenkorra lemondani régi álmáról, határozni kellett. És ö végre — a negyvenedik év küszöbén — döntött. A Műszaki Egyetem villamosmérnöki karának hallgatója lett. Nehéz volt. Kezdetben is, hiszen új életrendet kellett megszoknia. Jóformán semmi ideje nem maradt a családra, a gyerekekre. Ha tanulni akart, mivel az alapos tanuláshoz nyugalom kell, idős édesanyja pesti lakásában végezte a vizsgákra való felkészülést, mert otthon a szobakonyhát betöltötték a gyerekek és röppentek az apró szájakból a kérdések százai. És ő alapos munkát akart végezni. Nem akarta, hogy munkájára és a többiekhez képest magasabb korára tekintettel legyenek az egyetemen. Helyt akart állni, mint a fiatalabbak, vagy még jobban. Mikor a gyárról beszél felcsillan a szeme: — Le a kalapot —, hogy ezzel a régi mondással éljek — az elvtársak előtt! Minden támogatást megadtak a tanuláshoz. Engedélyezték például, hogy munkaidő után, vagy vasárnap a gyárban készíthessem a komplikáltabb rajzokat, szerkesztéseket, hiszen itt korszerű és kitűnő eszközök állnak rendelkezésre ehhez a munkához. Már négy évet, azaz nyolc félévet elvégzett. Negyedéves volt, amikor felesége beteg lett és szanatóriumba kellett mennie. Ö ott maradt a gyerekekkel és idős édesanyjával. De ez már meghaladta erejét. Szinte szemérmes szégyenkezéssel beszél erről az időszakról pedig nincs oka rá. A koncentrációs táborok, majd a lelkes, fáradságot nem ismerő munka évei bizony igénybevették idegrendszerét. Befejező két féléve előtt egy évi halasztást kellett kérnie, amit meg is kapott. Győri Mihály A Földművelésügyi Minisztérium felhívása a fagy kártételének megelőzésére Egyiptomba és Finnországba is szállít dolomitot a Pestvidéki Ásványbánya Vállalat N\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\N\\\\\\\\\\\\^^^ Aznap este minden nagyon összejött. Amikor a kórházból fáradtan hazaért, izgatott örömmel kapta kézbe Pista levelét. Az első sorok után öröme elpárolgott. Azt írta Pista, nem jön, csak egy hónap múlva, a kirendeltségvezető nem engedi, nem tudták határidőre befejezni az építkezést, s így éppen a legjobb mérnökét nem engedheti haza. Pontosan fél éve, hogy Pista oda van. S a fényképek, amit majdnem minden levéllel küldött, csak még fájóbbá tették elérhetetlenségét. Milyen furcsa a fejéri azzal a parafa kalappal! S mosolyogni való a teve két púpja között, kétségbeesetten egyensúlyozva! Kávét darált, nem volt étvágya, egy jó erős kávé talán kilúgozza a gyomrából a nikotin ízét, s talán akkor lesz kedve enni is. Amikor megitta a kávét, bekapcsolta a TV-t, közben ledobálta a ruháját, meleg volt kinn, a leengedett redőnyök mögé( is betolakodott az utca forrósága, csak egy vékony trikónadrágot vett fel, s blúzt, de már azt sem gombolta össze. Leheveredett a szőnyegre, onnét nézte a kékesen vibráló képernyőt, előadás volt, mert egy férfi ült az asztalnál, beszélt, beszélt, csak akkor figyelt rá, amikor éppen arról az afrikai országról mondott valamit, ahol Pista van. De azután megint elkanyarodott a szó róla, s ö ismét nem figyelt oda. Eszébe jutott Juci szemtelen megjegyzése délelőtt, amikor vizit után az ügyeletesi szobáA SZERELŐ ban összetalálkoztak. Miért lenne ő bolond, mert nem kezdett ki valakivel, míg Pista oda van? Kötelező ez? Nem lehet elhinni, hogy egy asz- szonynak csak egy férfi kell? — De egy ilyen szép, fekete nő, mint te! — így mondta Juci. S közben gúnyosan fintorított, s még hozzá tette: — a feketék vérmérséklete..: Milyen pimasz. Azt hiszi, hogy mindenki úgy él, mint ő. Juci nem volt válogatós, az előző kórházból eltanácsolták, mert az egyik betegével.;: Nappal gyógyítani, doktor- nősködni, éjjel meg ... Közben a műsor már megváltozott, riportfilmet közvetítettek, egészen érdekes. Ekkor sercent valami a készülékben, s eltűnt a kép. Várt, mikor jelenik meg a felírás, a hiba nem az ön készülékében van, de amikor tíz perc után sem történt semmi, s süketen, vakon meredt rá a készülék, felkapta a pongyolát, s átszaladt Pusztaiékhoz, megkérdezni, náluk sem látni semmit? Klári jött ki, amikor megtudta, miről van szó, invitálta, maradjon náluk, nézze tovább, de azt mondta, nem, inkább lefekszik. Szóval bedöglött. Még ez is. Legalább ezzel elvolt eddig, most ez se. A TV-vel nem volt annyira egyedül. Hirtelen észbekapott: hát a szerviz, persze. Telefonált, udvariasan közölték vele, hogy holnap okvetlenül kijönnek, csak legyen valaki otthon. Milyen jó, hogy éjjeles, egész nap itthon van, bármikor jöhet a szerelő. Ügy aludt, hogy reggel ijedten ugrott ki az ágyból, ezerágra sütött a nap. Kilenc óra. Teát ivott, meg pirítósit csinált. Valami olvasnivalóért kutatott az egymásradobált képeslapok között, amikor csengettek. Míg kifelé ment, azon törte a fejét, ki lehet, s csak amikor a kulcshoz nyúlt, jutott eszébe a szerelő. Fiatal, nála valamivel alacsonyabb. harminckörüli férfi volt. elég foghegyről köszönt csak, s már nyomako- dott is befelé, olcsó bizalmaskodással: — No, hol az a masinácska, szépasszony? A mosoly, amivel fogadta, azonnal az arcára fagyott, s kurtán rámutatott az ajtóra: — Ott. A szerelő bement, ő még ottmaradt az előszobában, s csak amikor a férfi behúzta maga után az ajtót, ment át a másik szobába. Akaratlanul is belenézett a tükörbe, igazán megfésülködhetett volna, de- hát ki gondolta, ilyen korán jönnek. Belekapott a hajába a fésűvel, s feszesebbre húzta a blúzát is. Átment a szerelőhöz. Addig az a feje tetejére állította a szobát, s a nagy asztalon már ott állt a TV. körülötte egy rakásra való alkatrész, lehet, hogy belőle szedte ki, de az is hogy csak odakészítette. Hiába, nem sokat ért a technikához, s mindig tisztelettel nézte Pistát, milyen könnyen eligazodik minden bonyolult szerkezet rajzán. Neki az olyan volt, mint az egyiptomi hieroglifek, egy kukkot sem értett belőlük. A szerelő nem nézett rá, piszmogott benn a ládában, ő törte meg a csendet: — Kér egy kávét? — Köszönöm, nem. Én inkább csak borral élek ... A félreérthetetlen célzásra elmosolyodott, a férfi észrevette. mert azonnal hozzátette: — De azért ne tartson iszákosnak. Egy pohár bor még nem alkoholizmus! Nevetve rázta a fejét; — Persze, persze. De sajnos, nekem borom nincs itthon. Konyakot tudov adni... — Nem. nem. köszönöm, lányoknak való itóka! Már ellenkezni akart, hiszen Pista • szívesen iszik konyakot, de azután rájött, suta dolog lenne a magyarázkodás. A következő pillanatban fülig elvörösödött, észrevette, hogy a közvetlenül a szerelő melletti széken ott hever a kombinéja. úgy. ahogyan még az este odadobta. El kellene venni, de akkor észreveszi. Vagy már észre is vette. Lehetett volna annyi esze. hogy rendet csinál este. De ki gondolt arra, hogy ilyen korán... A szerelő elértette zavart ábrázatát, s ránevetett: — Ne tessék megijedni! Megcsinálom akkor is, ha nem ihatok meg egy litert! A gunyorosság feloldotta a feszültséget. Cigarettáért ment a másik szobába, a férfit is megkínálta. Az rágyújtott, nagy, mohó slukkot szívott, és — leülni készült, pontosan arra a székre. Odaugrott, felkapta a kom- binét, eldugta a háta mögé, s türelmetlenül rászólt a férfire: — Leülhet. Az megcsóválta a fejét, s kicsit gúnyosan feléje bökött: — Nem én hagytam itt! Érezte, először a nyakát önti el a pirosság, majd végig- hullámzik az arcán. Érezte, ostobán, kisiskolás módjára viselkedik, majd méreg gyűrűzött végig benne, végül suta mozdulattal visszaült a fotelba. Pár perc múlva a férfi kész volt. Visszarakta a fedőlapot, maid rendszerező alapossággal a szerszámokat a táskájába. Fogalma sincs, honnan villant eszébe a gondolat: Juci biztosan már kikezdett volna vele... Ahogy egy pillanatra végigfutott a férfin a tekintete, érezte, meggyorsul a vére sza- ladása. Fél év. Hogy mondta Juci? Ilyen szép fekete nő . .. A férfi hangjára felrezzent. Kifizette, s mint aki a szeretőiét engedte ki. olyan gyorsan. lopva csukta be utána az ajtót. Mészáros Ottó d Most mar alig várja, hogy d lejárjon ez az idő, és igyek- d szik idegileg és fizikailag fel- d erősödni, hogy úgy kezdjen d neki az utolsó egyetemi évinek. a finisnek, d — Ha eléggé sikerül összeszednem magam — tervezi — f lehet, hogy időben semmit fnem veszítek, mert lesz elég <! energiám, hogy a végszigorla- ^ tok után rögtön nekifogjak ^ diplomamunkámnak. No, ^ majd meglátjuk ... ^ Fáradhatatlan a fiatal szak- d munkások nevelésében. Töb- d beket meggyőzött, hogy tanuljanak tovább és ne várják ^meg az utolsó pillanatot, mint d ő tette — kényszerűségből. Ha d a fiatalember bizonytalankodóik. akkor nem restel beszélni íja fiú feleségével. Mint leg- d utóbb is tette és a fiatalem- f bér ma már műegyetemi hallgató. f Mikor a fiatalokról beszél, gazokról akik e kezdeti len- ^ dületüket elveszítve. abbahagyják a tanulást, széttárja $ kezét és így szól: d — Nem értem őket, de nem d is lehet ezt megérteni. Min- d den lehetőséget megkapnak, d Tanulhatnak, amit régebben dvagy a körülmények, vagysa- d ját nemtörődömségük miatt delmulasztottak. Most elvégez- d hetik és ők közömbösen ab- dbahagyják Hát lehet ezt ér- dteni? Nincs is annak akarat- d ereje aki megriad. ^ Erdős László nem ilyen f „megriadó ember”. Már készül, hogy amikor eltelik a halasztás ideje, új erővel lásson munkának és elérje régi J.célját: a mérnöki diplomát. * (t)
