Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-07 / 106. szám

rrTf

Miter Et

"'K-Kirlim

1961. MÁJUS 7. VASÁRNAP

Egy év alatt hetvenezer forint árú könyvet vettek a Forte-gyár dolgozói

Üzemi bádogos. aki a reneszánsz drámákat és Galsworthy munkáit is vásárolja

Mintha egy nagy gonddal, szeretettel ápolt parikban járna az ember, amikor átlépi a vád Forte-gyár kapuját és megindul a sima kerti úton az igazgatósági épület felé. Bal felől virágba borult gyümölcsfák pompáznak, jobbról pedig sűrű fenyves sötótlik. A levegő kristálytiszta, kísérőm mégis azt mondja, hogy sűríteni kell még a lombokat, mert ez a kert nem annyira dísze, mint inkább műszaki kelléke a kényes üzemnek. Azt a célt szolgálja, hogy megszűrje a levegőt, fölfogja a láthatatlan porszemeket, mert ha azok rátapadnak a gyárban készülő filmekre, másolópapírokra, használhatatlanná teszik a gyár immár világszerte megbecsült fotócikkeit.

A hangulat mégis olyan itt, hogy a látogató szeme akaratlanul is kerti padoilcat és olvasgató diáklányokat keres a dús lombú fiatal fák árnyékában. A gondolat nem is idegen ebben a szép környezetben, hiszen a Forte-gyár remek készítményein kívül arról is nevezetes, hogy dolgozói szenvedélyes olvasók, szeretik a könyvet és a gyár két könyvtára, a műszaki könyvtár, valamint a szak- szervezeti könyvtár alig győzi az igények kielégítését.

A műszaki könyvtár kincseit az optikai kutatóintézet épületének egyik helyiségében gondozza Bősze Klára, alá a budapesti tudományegyetemen szerezte meg könyvtárosi diplomáját és a múlt évben került ennek a kis könyvtárnak az élére. Nagy lelkesedéssel beszél munkájáról, amelynek óriási jelentősége van a gyár életében.

A műszaki könyvtár állománya a múlt év végén készített leltár szerint 1979 könyv és 1011 kötet tudományos folyóirat volt.. Itt kizáró- Atfg szakmunkák vannak, a fotokémia és a vele kapcsolatos tudományágak témakörével foglalkozó munkák, mégpedig mindig a legújabbak, a legkorszerűbbek.

— Állandóan figyelemmel kísérjük a szakirodalmat és gondoskodunk arról, hogy minden fontos kiadvány eljusson könyvtárunkba — mondja Bősze Klára. — Hatvankét folyóirat jár hozzánk a világ minden részéből, német, angol, orosz szaklapok, de az utóbbi időben örvendetesen emelkedik a magyar nyelvű szakmunkák száma is. Ezt a könyvtárt elsősorban természetesen gyárunk műszaki dolgozói veszik igénybe, akik főleg a folyóiratokat kísérik figyelemmel, mert azokban találják meg a világszerte folyó tudományos kutatások legújabb eredményeiről szóló beszámolókat. Huszonöt olyan olvasónk van, akik első kézből kapják meg a folyóiratokat és áttanulmányozásuk után tovább adják előre meghatározott sorrendben azoknak, akik ugyanabban a témakörben dolgoznak. Jelenleg kutatóinkat elsősorban az új eljárások, a színes fényképezés területének tudományos eseményei és a gyártási folyamatok automatizálása érdekli.

A könyvtár olvasói között azonban nemcsak a képzett szakemberek szerepelnek, egyre nagyobb számban olvassák ezeket a magas színvonalú szakikönyveket és folyóiratokat a gyár többi dolgozói is, akik közül igen sok hallgatója a különböző továbbképző tanfolyamoknak.

A könyvtár forgalmáról is megtudunk néhány érdekes adatot. A múlt évben 5445 könyvtári egységet használtak a könyvtár olvasói, ebben a számban 1128 volt az önálló tudományos munka. 4221 a folyóirat és 96 az egyéb dokumentum. A könyvtár állománya a múlt évben 162 munkával gyarapodott, ezek beszerzésére mintegy 23 ezer forintot költöttek, a folyóiratokért 38 700 forintot, dokumentációk beszerzésére 5000 forintot, így tehát a műszaki könyvtár fejlesztése az elmúlt évben mintegy 65 ezer forintba került.

A könyvtár helyisége meglehetősen szűk. Polcai zsúfoltak és alaposan kell ismernie a terepet annak, aki el akar igazodni köztük.

— Hát bizony elég szűkén vagyunk — mondja a könyvtárosnő —. de főnökünk, Radó Aurél mérnök, a kutatólaboratórium vezetője mindent elkövet, hogy a könyvtár minél hamarabb megfelelőbb helyiséghez jusson. Erre valószínűleg a közeljövőben már sor kerül. Olyan új helyiséget kapunk, ahol olvasótermünk is lesz. ami könyveinket a dolgozók számára még hozzáférhetőbbé teszi.

A szakszervezeti könyvtár- í nak még csak külön helyisége í sincs. 1100 kötetből álló álló-: mánya jelenleg három könyv- i szekrénybe zsúfolva, a hatszáz: dolgozóval működő gyár szép i üzemi ebédlőtermében „tá- j rol”, itt • bonyolítják le heten- j ként kétszer a könyvtári ügyeletét. Néhány évvel ezelőtt a j Forte cifrakerti kultúrházá-í ban volt a könyvtár, de 1956-i ban az épületet lakók foglal-í ták el, azóta nincs a gyárnak i kultúrotthona sem. Szó van i róla, hogy az üzem területén; új kultúrházat építenek és ab- j ban a könyvtár is kap majd; külön helyiséget, de ez csak; a távölabbd tervek között sze- j repel, addig meg kell elégednij ezzel a kényszermegoldással. í

Pedig a szakszervezeti j könyvtár forgalma is számot-! tevő, sőt állandóan növekszik, i amint Király Endre, a gyár \ kultúrfelelőse mondja.

— A könyvtárnak körűibe-j lül ötven rendszeres olvasója ^ van, és ugyanennyi azoknak aí száma, akik nem rendszeres ^ kölcsönzők, de azért szívesen; olvasnak, ha van hozzá ide-! jük. A könyvtár fejlesztésére \ a múlt évben körülbelül tíz-! ezer forintot fordítottunk, 339;

,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v

új könyvet vásároltunk. Mindig arra törekszünk, hogy megszerezzük a könyvtár számára az új kiadványok színe- javát. Az állománynak körülbelül nyolcvan százaléka a szépirodalom. Amint a lezárt könyvszekrények üvegajtaján át látható, a magyar klasszikusok mellett felsorakoznak a külföldiek is. A magyarok közül a legolvasottabb Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Móra és Móricz Zsigmond, a külföldiek közül Dickens és Hugo Viktor. A versek iránt feltűnően kicsi az érdeklődés, az is leginkább Ady Endre és József Attila köteteire szorítkozik. Annál népszerűbbek az útleírások, az expediciós könyvek, különösen a fiatalság körében. A Forte-gyár dolgozóinak betűszeretetéről ennek a nehezen hozzáférhető kis szakszervezeti könyvtárnak a forgalma és a helyzete nem ad hű képet. Sokkal többet mond róla az, amit Kocsis Lászlótól, a gyár munkásellátási osztályának vezetőjétől hallottunk, aki az üzem könyvterjesztője — társadalmi munkában.

— A nálam vásárolt könyvek múlt évi értéke meghaladta a hetvenezer forintot — mondja jogos büszkeséggel. Bámulatos, hogy mennyire szeretik dolgozóink a szép és

jó könyveket. Egyszerű fizikai munkások vásárolnak aránylag igen drága kiadványokat Van olyan is, aki havonta három-négyszáz forintot költ könyvekre. Ilyen például Csavdári Sándor üzemi bádogos. Legutóbb megvette az angol reneszánsz drámák 178 forintos sorozatát és Galsworthy Forsye-saga című munkáját 165 forintért. Az új lexikonra húsz előfizetőm van. Igen örvendetesnek tartom azt is, hogy a tőlem vásárolt könyvek között a szépirodalmi munka nem több, mint 60 százalék, 20 százalék viszont szakmai és 20 százalék politikai. Azt hiszem, hogy ezek az adatok dolgozóink kulturális színvonalának emelkedését bizonyítják.

Kocsis Lászlóról egyik munkatársa titokban megsúgta, hogy ő maga is rajongó szerelmese a könyvnek és kockázatot is .szívesen vállal az olvasók és könyvbarátok táborának növelése érdekében. „Saját szakállára”, titokban részletfizetésre is adja a könyveket, mégpedig úgy, hogy saját pénzéből fizeti ki annak vételárát előre, vevői aztán nála törlesztik le tartozásukat.

Mély csend borul a Fortegyár parkjára, a laboratóriumokból semmiféle zaj nem szivárog ki. pedig hatszáz dolgozó termeli a munkatermekben a nagyszerű fotócikkeket. A látogató távozóban ismét rabja lesz az illúziónak: nem is gyár ez, hanem a komoly kultúra áhítatot keltő hajléka.

Magyar László

Falu Tamás:

Anyád

Aki jó volt hozzád, az volt az anyád.

Minden pillanatban gondolt ő reád.

Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt, Félretolt az útból, s elé ő feküdt.

Aki jó volt hozzád, az volt az anyád.

Ha fáztál, a lelkét terítette rád.

Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd, Simogatta sebed, sírta könnyeid.

Hogyha megbántottad — mért bántottad őt? Nem sírt ő sohasem a szemed előtt,

Nem hangzott ajkáról soha-soha vád,

Akihez rossz voltál, az volt az anyád.

r

Dutka Ákos:

Ami mindig hazahívott

Egész világ jó otthonom volt, hová száguldva csalt a képzelet:

Kincses Nyugat, s a mesetávol,

Ezer varázsú csábító Kelet.

Szomjas szemem falta néha Párizst, Gázoltam százszor szép Itáliát,

Öleltem szőkét, — barnabőrűt S ittam a világ minden jó borát.

Mámorba szédült vénfejemmel mlékezve —, mindez oly széppé fakul, mint egy nemes, vén erdélyi szőnyeg, — ahogy én álmodtam: mindig magyarul.

Egy kéz rajzolt rá minden tarka álmot.

Egy kéz vigyázott minden utamon reám S a föld, ahol e drága kéz ma porlad,

Mindig hazahívott, haza az Anyám.

I

Aprily Lajos:

Keddi kalács

Már szombat este megsütötte anyám. És reggel már adott. Az aranya besugarazta a harangos vasárnapot.

Vasárnap estig nem fogyott el, fénye áthúllt az ünnepen.

Még hétfőn is adott belőle.

És kedden is. De csak nekem.

Ma sem tudom, hol rejtegette, melyik fiókból jött elő, de olyan áldott volt az íze, olyan hétköznap-szentelő.

Az asztalkendőből kibukkant szép sárga fénnyel: Itt vagyok. Nagy árnyékok, fekete gondok, még várjatok, maradjatok.

Igénytelen polgár-kalács volt, olyan egyszerű, mint falum.

És mégis úgy megnőtt azóta, mint úrvacsora-szimbólum.

Száguldó évek távolából megérzem néha jószagát: a tűzhely tájáról elindul s betölt szívet, betölt szobát.

Capek: Ez Anglia című művének illusztrációja

(Végh Dezső munkája)

VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\5

Lelki kenyér ínség-időkben, verőíényes vigasztalás ...

Pedig tudom: a keze föld már. És nincsen több keddi kalács.

AGRONOMUSOK

Ijesztő magasan tornyoso----------------2-------- dák elem.

T

enyerem szinte elvész hatalmas markában és érzem a kézfogásán, mennyire ügyel,

: hogy össze ne Toppantsa az I enyémet.

i — H. Károly vagyok —

; mondja. — A gazdaságvezető.

! Három perc múlva szokat- !lan kijelentéssel lep meg: í — Én már ötször voltam le- j csukva!

; — Nocsak! — gondolom. —

«Miért kellett ezt nekem jófor- í mán már bemutatkozáskor jtudtul adni?

! Üjabb három perc múlva ! kiderül, hogy mind az ötször ; gazdálkodáshoz nem értő szer- jvek túlbuzgalma ültette le és ! általában egy-két nap múlva (szabadult. Legutoljára 1952• ben. A megye egyik legjobb \ gazdaságvezetőjéhez jöttem,

• megnyugtat, hogy nem való- ' ságos bűnöktől cifra ez az első

látásra — mint kiderült: tréfásan — feltárt múlt.

: — Csak azért mondom^

; hogy tudd, kivel állsz szem- !ben — mosolyog és kék szeme huncutan csillog.

EMBER A HOLDBAN

Rövidesen bemutatják filmszínházaink az Ember a holdban című angol film víg játékot.

gigvizslatni, ahogyan ő teszi. Legyen eső, hó vagy napsütés, minden majorban felbukkan, valamennyi munkánál ott van, figyel, meglát, dorgál vagy tréfál, ahogy a körülmények parancsolják. Ha valami, úgy éppen az a bosszantó, hogy soha nem goromba. Senki nem hallotta káromkodni és ámbár több mint harminc esztendeje űzi a gazdálkodás nem éppen beszédfinomító mesterségét, durva szót sem használ soha. Amit mond, egyszerű ténymegállapítás és éppen ezért nem vitatható.

— Nézze, Tóth kartárs — magyarázza egy zavartan topogó embernek —, nekem maga ne hazudjon. A brigádvezető megmondta, hogy mit csináljon, semmi más dolga nem volt, mint megtenni.

Néhány évvel ezelőtt Tóth kartárs még tüzesen pattogott volna, de azóta megszokta már, hogy H. Károly a gyereket mindig néven nevezi. Kellemetlen, de kivédhetetlen, hogy folyvást fején találja a szöget.

Este hét óra felé jár az idő, amikor végre „megebédel”. Napközben a látottak táplálják, nem eszik semmit.

— Évtizedek óta így él — mondja a felesége, aki már

egész rendjénvalónak érzi, hogy a férje hajnal háromkor reggelizik, este hétkor ebédel és tíz órakor, lefekvés előtt megiszik egy félliteres bögre teát. Az este hét és tíz óra közti időt a telefonnál tölti. Egyik keze a készüléken és mivel a szomszédos faluban éjjel-nappal működik a központ, legtöbbnyire vacsorájuk mellől csöngeti fel azokat, akikkel másnap dolga lesz. Malmos, állomásfőnök, állatorvos, ÁFORT-vezető, TÜZÉP- telep és tanácsház, mind soi’ra kerül. Akik ismerik, azok is ilyenkor hívják, hiszen máskor úgysem l°het elérni.

Kilenc óra felé útjukra ereszti a brigádvezetőket és még egy utolsót fordul a majorban. Benéz kedves lovaihoz, sorra veszi a szellős birkaszállásokat és visszamenet megrántja a magtár lakatját, hogy nem feledték-e nyitva? A gazdaság dolgozóinak lakásaiban már csak itt-ott ég a lámpa, mikor végre nyugovóra tér. Alszik a két és félezer hold minden élője. Az emberek, a pompás lovak, a pajkos kiscsikók. bőven tejelő tehenek, a borjúnyira nőtt, dús gyapjú birkák és a zsíruk súlyát már-már bajjal hurcoló disznók. Reggel pedig kezdőCsak másnap kezdem megtudni.

Károly bácsi az álmatlan emberek szektájához tartozik. Télen-nyáron három órakor kel és mire a gulyások a fejesről csak gondolkozni is kezdenek, rég kint üldögél az istállóban, valamelyik jászol szélén és egy tehén nyakát vakarja. Harmadik esztendeje üzemegységvezető és még nem volt nap, amikor valaki megelőzte volna a felkelésnél. Bosszantóan mindig ott van az etetésnél és különös gonddal ügyeli a lovak étvágyát. Él-hal a lóért. Közel másfél mázsás testét ugyan egyik ló sem bírja sokáig a nyeregben, de kísértetiesen törékenynek tetsző, kétkerekű kis kocsijában éppúgy árkon-bokron átvág, mintha lóháton ülne. A fogatok reggeli munkába indítása után ugyanis H. Károly mozgós gazdaság vezetővé változik. A gazdaság két és félezer holdja hosszú sávban elnyúlva, három község határát érinti. Végigszekerezni is elég, nem olyan alaposan vé-