Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-31 / 126. szám

1961. MÁJUS 31, SZERDA Meere* v/flVíllD 3 iVem elég megtermelni,■ idejében kell értékesíteni az árut A mczögaidaságban központi feladat a termelés növelése. Az állam anyagi erőforrásai­ból bőségesen támogatja ezt a célt. A korszerű gépek ez­rei érkeznek a faivakba, a termelés növelését segíti a rengeteg műtrágya, növfny- védőszer. Se szeri, se száma annak a sokoldalú támogatás­nak, amelyet a mezőgazdaság napjainkban kap. Mindezeket nem azért tesz- sziik szóvá, hogy a szövetke­zeti parasztok önérzetét sért­sük. Annál is inkább nem, mert azt is meg kell mon­dani. hogy a szövetkezeti pa­rasztság zöme mindent meg­tesz annak érdekében, hogy ■minél nagyobb termést adjon a föld. Ez a törekvés párosul­va az állami segítséggel, szép eredményekhez, a termelés nagyarányú növekedéséhez ve­zethet. Ha 'ma még a mező- gazdasági termelés egyes ága­zataiban kisebbek is az ered­mények a vártnál, a nagy­üzemire átszervezett mezőgaz­daság az áru összességét te­kintve többet adott tavaly is, mint az előző években, ami­kor még kisparaszti gazdasá­gok voltak többségben. Az idén pedig még többet ad. örvendetes, hogy az anyagi és szellemi erőfeszítések leg­több esetben eredménnyel is járnak. Az idejében földbe tett magok kikeltek, szépen fej­lődnek, s bár korai a termés- becslés, annyit meg lehet mondani, hogy a növények mostani állapota szerint jó termésre lehet következtetni. Örül ennek a földeken dol­gozó szövetkezeti paraszt, együtt érez vele az ipari mun­kás és az értelmiség is. Összegezve az eddigieket. manapság a párt- és az állami szervek figyelme szinte teljes egészében a mezőgazdasági termjelés növelésére irányul,. Mégis, amikor a termelés nö­veléséről esik szó. egy nagyon fontos munka nem kap elég hangsúlyt, s emiatt — csupán Pest megyét tekintve — mil­liók és milliók mennek nap­jainkban is veszendőbe. Arról, hogy többet teremjen a föld. mindenki igyekszik gondos­kodni. arról azonban már ke­vésbé, hogy ezt a több ter­mést idejében — értsük ez­alatt, hogy amikor az a leg­nagyobb értéket képviseli — be is takarítsák a termelőszö­vetkezetek. A termés betakarítása évről évre szinte minden növénynél gondot jelent. Hihetetlennek tűnik ez hiszen csupán beta­karítani kell azt a termést, amiért hosszú ideig aggódtak, ami pék megtermelésében ren­geteg munkájuk, fáradságuk van a szövetkezeti parasztok­nak. Talán korainak tűnik manapság e kérdésről be­szélni. pedig nem az. Igaz ugyan, hogy elég távol van az aratás, még inkább a ka­pások betakarítása, de nap­jainkban is vannak betakarí­tási gondjaik a szövetkezetek­nek. A kertészetekben — amelyből a megyében mint­egy húszezer holdnyi van — a termeléshez hasonló fontos feladat a szedés és a szárítás zökkenőmentes lebonyolítása. Ennek pedig ugyancsak itt az ideje. A betakarítás elhúzódása minden növénynél termés­veszteséggel jár. Még in­kább érvényes ez a zöldség­félékre, ahol egy-egy nap késedelem 1000—10 000 fo­rinttal csökkentheti a szö­vetkezet, jövedelmét. Többszö- ! ri megismétlődés esetén a veszteség százezer forintokra j is rúghat. A kertészeti' áru ] nem • megy ugyan tönkre az j alatt az egy-két nap alatt, j amiv.el későbben szedik le, i ] de a piaci értéke az áringa- j dozás miatt felére, negyedére \ csökkenhet. A kertészkedéssel foglalkozó termelőszövetkeze­teknek tehát legalább olyan fontos a szedés és a szállítás | jó megszervezése, mint ami­lyen gondot a termelésre for­dítanak. A gyakorlati élet azt mutat­ja, hogy aránylag kevés ter­melőszövetkezetben szervezik eszerint a munkát. Bizonyít­ja ezt a piacokon jelentkező árumennyiség alakulása is. Pénteken és szombaton érke­zik az áru zöme a piacokra. Erre az időpontra jelzik áruikat a termelőszövetke­zeti vezetők, a felvásárló szerv a MÉK felé is. Természe­tes, hogy a növekedett kíná­lat következtében az ár csök­ken. Az exportigények sem mindig a hét végére jelentkez­nek. Ugyanakkor, amikor a hét végén árubőség van, a hét első két-három napjában alig érkezik áru piacra, tehát mind a hazai, mind pedig az exportigényekben fennakadás mutatkozik. Ennek egyedüli oka: vasárnap és a hét első napjaiban nem gondolnak a szövetkezeti vezetők a sze­désre, pedig akikor is van szál­lításra váró, érett áru. Néhány termelőszövetkezet példáján okulva, a termelő- szövetkezetek java részében a kertészetben is meghonosí­tották az anyagi érdekelt­ség elvét. A tagnak is ér­deke, hogy az általa mű­velt területről minél nagyobb értékű terményt takarítson be. Ezt nemcsak úgy érheti' el, hogy növeli az árumennyisé­get, hanem úgy is, hogy primőrárut termel. Érdeke tehát a tagnak, hogy korán piacra vigye a szövetkezet a parcelláján termelt zöldség­félét, mert így többet kap a szövetkezet az áruért, tehát a tag részesedése- is nagyobb. Noha ez így., van. a szövet­kezetek zömében azt mégsem valósítják meg: ha a MÉK vasárnapra vagy hétfőre kér árut a szövetkezet vezetősé­gétől — főleg külföldi vevők jelentkezése esetén — alig fordul elő, hogy munkába áll­janak és leszedjék' a kívánt mennyiségű árut. Az abonyi termelőszövetkezetekben a ta­gok családtagjaikkal együtt minden késedelem nélkül megjelennek a vezetőség ál­tal megjelölt időben a szö­vetkezet kertészetében. Ugyan­ez már nem mondható el a ceglédi és a nagykőrösi szö­vetkezeti parasztokról, pedig ezekben a városokban is múltja van a kertészkedés­nek. A termeltető vállalat úgy is igyekszik a vasárnapi sze­dést és szállítást meghonosí­tani a tsz-ökben, hogy a vasár­nap szedett, illetve leszállított új burgonya és borsó kilójá­ért, valamint a karalábé cso­mójáért tíz fillérrel többet fizet a napi árnál. Az érdekelt­ség fokozásának ez is egyik eszköze. Legtöbbet azonban a termelőszövetkezetek vezetői tehetnek a zöldségfélék ide­jében való leszedése és piacra szállítása érdekében. A felvi­lágosító munka mellett alkal­mazzák az anyagi érdekeltség növelésének náluk legjobban bevált módját. Mind a termelőszövetkezet­nek, mind a népgazdaság­nak érdeke, hogy a sok gond­dal termelt áru ne menjen veszendőbe. A jó minőségű korai zöldségfélének jó piaca van külföldön is. A termelő­szövetkezeti tagok a maguk hasznán kívül az államnak is jót tesznek, ha akkor sze­dik le a kertészeti árut, ami­kor az a legtöbbet ér. Mihók Sándor Kérjük vissza a védőnénit Ez év május elsején a Mike- budán dolgozó védőnőt Cegléd- berceire helyezték — szolgálati érdekből. (Nenj értjük, miért van Ceglédbercelen nagyobb szükség a nálunk immár há­rom éve jól dolgozó védőnőre, mikor ott orvosi ápolónő is van, s védőnőt is könnyebben kaphat, egy nagyobb község, mint mi. Védőnő-problémánk­kal már majdnem minden szervet megjártunk, segítséget azonban nem kaptunk. Ezért Az olvasók fórumán keresztül kérjük vissza a mi közkedvelt védőnőnket. Pintér Sándor, a mikebudai népi ellenőrzési csoport vezetője. A Pest megyei Hírlap folyó hó 17-i számában Csepel Ernő és társai kifogásolták,' hogy Máriabesnyőn nem lehet jódos sót kapni, pedig a Váoi Kiske­reskedelmi Vállalattól többször igényelték, s mind ez ideig nem történt intézkedés. A vállalat központja csak az újságcikk­ből értesült a panaszról, mert ilyen irányú kérelemmel nem fordult hozzánk senki. A mai nappal azonban intézkedtünk, hogy a boltvezetők az igényelt jódos sót rendeljék meg a FŰ­SZERT Nagykereskedelmi Vál­lalattól. A kenyér késői szállítása mi­Mi lesz az üvegekkel? A helyi földmű- vesszövetkezet már elég régen átvette a Ceglédi Kiskereskedelmi Vállalattól a mag- lódi üzleteket, s ez az átvétel fur­csán érintett ben­nünket, háziasz- szonyokat. Ugyan­is azokat az ece­tes, olajos, kon- zerves, boros stb. üvegeket, amelye­ket mi még a Népboltból vásá­roltunk (s ame­lyekén betétet fi­zettünk) az fmsz üzletei nem akar­ják visszaváltani. Csak azokat az üvegeket veszik vissza, amelyeket mi már tőlük vet­tünk. (ezeket meg­jelölik) — de ezeket sem min­den esetben. Leg­utóbb, mikor a konzerv- és palac­kozó ipar szem- • pontjából oly ér­tékes üvegek miatt a szövetke­zeti irodán rekla­máltam, a rész­legvezető azzal utasított el. hogy másra is kell a pénz, mint az üvegbetétek kifi­zetésére. Tudo­másom szerint a Belkereskedelmi Minisztérium­nak van egy uta­sítása, amely sze­rint az üzletek kötelesek minden üveget visszavál­tani — attól füg­getlenül, hogy azokat melyik üz­letben vásárolták. Ha így van. akkor a helyi földmű­vesszövetkezet vezetősége miért nem tartja magát az utasításhoz? A maglódi há­ziasszonyok nevé­ben: Dani Albertné Maglód. Arany János u. 13. Bizalom és emberszeretet Az újonnan vásárolt állatokat már szakszerűen bírálják a volt hallgatók. A képen: Nagy Mária, Hajdú Ambrus és Pálfi Sándor Két perccel a Dunakeszire tartó autóbusz indulása előtt vettem észre, hogy a pénztár­cám otthon hagytam. S míg azon töprengtem, hogy mit tegyek, a kedves kalauznő ész­revette gondterhelt arcomat, s miután elmondtam neki, mi­lyen kellemetlenül jártam — ő elvállalt utasának. A busz el­„Agfalviné” és az autóbusz- üzem címét, majd a jegye­met mosolyogva visszaadta. Talán nem is sejtette, hogy a kölcsön mellé értékes ajándé­kot is adott: bizalmat és em- berszeretetet. Szilágyi András levelező indult. Menet közben azon gondolkoztam, honnan szerez­zek pénzt hazafelé — és egyál­talán, hogyan adom vissza a kölcsönt. S ekkor a kalauznő újra megszólított: „Visszafelé már lesz pénze?” — S vá­laszom be sem várva, átnyúj­tott egy tízforintost. Mielőtt leszálltam volna, a kalauznőt figyeltem. Vártam, hogy igazoltasson, felírjon. De nem ez történt. Elkérte az elhasznált jegyemet, ráírta: att már többször reklamáltunk a Sütőipari Vállalatnál. Akkor egy-két napig időben szállítot­tak — de azután újra későn szállítják a kenyeret. Ezért május hónapban már többször bejelentettük kötbérigényün­ket a Sütőipari Vállalatnak. Az ásványvízre vonatkozó panaszra közöljük: vállalatunk minden negyedévben szállítási szerződést kötött a Fővárosi Ásványvíz Vállalattal. Ezt a szerződést azonban a vállalat 1961-re nem hajlandó megkötni a megyei kiskereskedelmi vál­lalatokkal. Kijelentette, ő csak a budapesti ellátást tudja biz­tosítani. Ebben az ügyben kér­tük felettes szerveinket: hassa­nak oda, hogy legalább olyan helyekre szállítsanak ásványvi­zet, ahol nincs megfelelő ivó­víz. Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Válasz, Mendére A Pest megyei Hírlap ápri­lis 12-i számában Nincs utunk című cikkben foglaltakkal nem értünk egyet. Azokon a főútvonalakon, ahol nagy se­bességgel haladnak a vona­tok, nem kívánatos a síneket keresztező útátjáró szaporítá­sa, mert ezek újabb baleseti források színhelyévé válhat­nak. Útátjáró jelenleg is van — ezt a cikk írója is elismeri —. de szerinte ezt csak a régi telepesek tudják használ­ni, mert hozzájuk van közeL A Szent István újtelep és Mende község közötti 236—37- es. szelvényben vgn közúti fe­lüljáró. Mende község tanácsa a felüljáróhoz építse meg az utat — a vasúti pálya bal ol­dalán —, és így a község la­kói végTe jó úton tudnak Mendére hazamenni. Csanádi József a MÁV Budapesti Igazgató­sága vezetőjének helyettese Lelkiismeretesség ? címmel lapunk május 17-i szá­mában közöltük Béres András csobánkai lakos panaszlevelét. A Pomáz és Vidéke Körzeti Fmsz az alábbi választ küldte szerkesztőségünknek: „Megfe­lel a valóságnak az, hogy Bé­res András decemberben írás­ban kérte részjegyének vissza­fizetését. A SZÖVOSZ rendel­kezése szerint azonban csak a küldöttgyűlés jóváhagyása után lehet visszafizetést eszkö­zölni. Földművesszövetkeze­tünk folyó hónapban minden jogos kérőnek visszautalta a pénzét — így azóta Béres And­rás is megkapta. Véleményünk szerint Béres Andrással már az első odautazásakor közölték, hogy csak a küldöttgyűlés után kerül sor a pénz visszatérítésé­re.” t Nagy Lajos igazgató-elnök Mostohagyerek Debitzky Béla főagronómus (kalapban) állattenyésztési szakkörökön tanítja tovább volt hallgatóit és a szövetkezet más érdeklődő tagjait (MTI foto. Bajkor felv.) SÍRKŐ nagy választékban, fizetési kedvezmény. IX. FERENC TÉR 8. a visegrádi 65-ös eszpresszó: Zenés szórakozóhely volna (így is reklámozzák), de mind­össze három-négy alkalommal hallottunk itt zenekart ját­szani. Tudomásom szerint nincs keret zenészek szerződte­tésére, pedig nagyon sok helybeli lakos és külföldi, bel­földi üdülő vendég szívesen hallgatna zenét ebben a tiszta és szolid eszpresszóban. A Vár Étteremben szól a zene. De itt heringek módjára préselődik össze a sok vendég. És a Vár különben is másfél kilométerre van a községtől — ha valaki fáradt, nincs ahhoz kedve, hogy egy kis zenéért másfél kilométert kutyagoljon. A vendéglátó vállalatnál azt mondják: a 65-ös eszpresszó nem kifizetődő. Szerintünk, ha egy zongoristát és egy dobost szerződtetnének (vagy csak egy zongoristát) — a 65- ösben is lényegesen több vol­na a vendég, az emberek szí­vesen járnának oda — kifize­tődő volna az üzlet. Erőss Gyula Visegrád, Fő u. 44. Rászállnak a legyek, rászáll a por Naponta látom az iskola ablaká­ból, hogy Gödöllő­ről péksüteményt hoznak közsé­günkbe. Ez na­gyon örvendetes dolog: mert így falun is fogyaszt­hatunk végre friss, ropogós süte­ményt. Nem ör­vendetes viszont az a mód, ahogy a szállítást lebo­nyolítják. A süte­ményt nyitott te­hergépkocsi hoz­za. nagy drótko­sarakban. Útköz­ben rászállnak a legyek, rászáll a por. Ugyanez az autó viszi Lány­ról Zsámbokra és tovább is a ke­nyeret — amelye­ket csak bedobál­nak az autóba, s ha egy-egy le is esik — mit szá­mít az? Hiába harcol­nánk a,z iskolában a tisztaságért? Hiába szólnánk a gyerekeknek, hogy étkezés előtt min­denki mosson ke­zet és mindenki a saját törölközőjét, saját ivópoharát használja? Ügy látszik hiába, mert a gyerekek a tíz­óraira elfogyasz­tott süteménnyel a bacilusok mil­lióit is elfogyaszt­ják. Kérjük intéz­kedjenek, hogy a sütőipari vállalat nálunk is tartsa be az egészségügyi szabályokat. Fabó Istvánná tanítónő, Dány Szakmunkás állattenyésztők a nagykőrösi Rákóczi Tsz-ben A nagykőrösi Rákóczi Tsz főagronómusa, Debitzkv Béla szakmunkás tanfolyamot szervezett a szövetkezet végzett ezüstkalászos gazdái részére. A hallgatók március végén vizs­gáztak a tanultakból. A szakmunkás állattenyésztők a tanfo­lyam befejezése után szakkörökön fejlesztik tovább tudásukat. Só és ásványvíz A GÖDÖLLŐI 1 ' rf szabadtéri színpadról írt j Csiba József, gödöllői tu- \ í, dósítónk. Megírja, hogy a \ ^ beruházásokon kívül a la- í kosság lelkes társadalmi i ^ munkája is hozzájárult í ^ ahhoz, hogy a színpad el- í í készüljön és szép műsorok ; 2 tették felejthetetlenné a; f gödöllői szabadtéri esteket. \ ^ A színpad — amely festőij ^ környezetben terül el —,\ fazonban csak akkor lenne ! éj maradéktalanul szép, ha- J fj többet törődnének vele: í ^ megoldanák végre az ülő- / < helyek és egyéb hiányos- í % ságok kérdését. ( í _______________ J

Next

/
Oldalképek
Tartalom