Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-30 / 125. szám

t • A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • in. ÉVFOLYAM. 65. SZÁM 1961. MÁJUS 30, KEDD „SZÍNHÁZVONAT“ Egy tanyaközpont bölcsőjénél Akik Pestre járnak dolgoz­ni, minden reggel gyönyör­ködhetnek a Maglódon állo­másozó 16 kocsironcs szívde­rítő látványában, Mi, szerény utasok, versze nem vonhatjuk kétségbe a MÁV intézkedései­nek ésszerűségét, de enged­tessék meg, hogy érdeklőd­jünk: vajon milyen megfonto­lások után döntött úgy az il­letékes igazgatóság, hogy a tréfásan „színházvonatnak“ becézett roncsszerelvényt egy főként személyforgalmat lebo­nyolító állomás ötödik vágá­nyára állítsa? Valószínű, hogy sok kelle­metlenséget okozhatott már a maglódi állomás személyzeté­nek a „színházvonat”. Ezenkívül, ha jól tudom, na­ponta két nemzetközi gyors­vonat is közlekedik a buda- pest—újszász—szolnoki vo­nalon. Mi hát élünk az alka­lommal, megmutatjuk a kül­földieknek ezt a feltételezet­ten háborúból visszamaradt szerelvényt: ám lássátok — nekünk még ilyen is van! Az állomás környékén lakó kisgyermekek szüleinek is meglehetősen sok bosszúságot okozhat a „színházvonat”. Mindenki ismeri a gyerekek ama szokását, hogtf mindig akkor mennek a legkoszosabb helyekre, amikor legszebben vannak felöltöztetve. Vasár­naponként a fák árnyatadó hűvösében beszélgető család többnyire nem is sejti, hogyan fog kinézni este a kisfiú vagy kisleány, ha hazajön a számá­ra jó szórakozást jelentő vo­natozásból. Volna egy használható, bár laikus javaslatom: ezt a min- kenkinek több kárt, mint hasznot okozó szerelvényt, ha még használható alkatrészek vannak benne, állítsák be va­lamelyik vagongyárunk egyik mellékvágányára; ha pedig már semmire sem jó, akkor adják át a MÉH-nek. Eehet, hogy javaslatom alaptalan, de — a kibicnek semmi sem drága, Erdőssy—Farkas Leveleinkből: SÓDER „Évforduló“ című írásukra válaszolva közöljük: A Gyömrő Erzsébet utcai sütőüzemünk mellett tárolt sódert az 1960-as évben, az üzem újbóli államosítása után, ez ott levő garázs korszerű­sítésére kívántuk felhasználni. Az üzem a felújításhoz szük­séges munkaerő- és költségfe­dezetet tavaly kimerítette. így a munkát csak az idén tudjuk elvégezni. Nem felel meg a valóság­nak. hogy az így tárolt sóder „jubilál”, mert a sütőüzemet 1960. augusztus hó végén kap­tuk vissza, addig az magán­tulajdonban volt. Az oda szál­lítást követően a sódert több alkalommal összerakattuk, azonban a szemközti iskolából kijövő gyerekek azt állandóan széttapossák. Egyébként a sóder nem köz­területen van tárolva, hanem csak a kerítés hiánya miatt taposódik esetlég egy része a gyalogjáróra. Lakatos János sütőipari kir. vez. MAI MŰSOR MOZIK Gyömrő: Vörös tinta. Maglód: Kihívás. Monor: A Kobra-akció. Pilis: Hüvelyk Matyi. Tápiősüly: Az el nem küldött levél, üllő: Babette háborúba megy (széles). Vecsés: Ármány és szerelem. ANYAKÖNYVI HÍREK GYÖMRÖ Házasságot kötött: Haál Ferenc és Bánhegyi Kornélia. Elhunyt: özv. Kovács Mártonná Kovács Berta 77 éves. MAGLÓD Házasságot kötött: Fazekas Ist­ván és Slehovszky Zsuzsanna. Elhunyt: Szatmári Pál 72 éves. OÁZIS A SÁPI SZAHARA HELYEN Esztendeje, mikor a Tápió felé igyekeztünk, a szigotyai kertészet előtti homokterüle­ten csak egynéhány eperfa és két gémeskút állott. A termelőszövetkezet ve­zetősége nem tudott mit kezdeni a mintegy 200 hol­das területtel. Szalay Imre tsz-elnök is csak a fejét csóválta, mikor átuta­zott Sáp Szaharáján. Előállt javaslataival; ezt kéne, azt kéne. A vezetőség régi, a területet igen jól ismerő tag­jai azonban mindjárt megad­ták a választ: egyéni korunk­ban kísérleteztünk mi már ezzel is, azzal is. Nem jó ez a terület erre sem, arra sem. Csanády Józsi bácsi azonban, a tsz öreg és tapasztalt el­nökhelyettese másként fogta fel a kérdést. Nagyüzem va­gyunk, ez a tény sok olyan erőt rejt magában, ami az egyénieknél nincs meg. Nem szabad belenyugodni a lehe­tetlenbe, kezdeni kell vala­mit — mondta. Szalay el­nök pedig azonnal munkához látott. Intézkedései nyomán rövi­desen megjelentek a Földmű­velésügyi Minisztérium szak­emberei. Alapos tájékozódás után az ő tanácsukra ér­keztek meg a „földkóstolók” és valamennyi vélemény latol­gatása után megszületett a tsz vezetőségének a döntése: A két kút közi táblára kell telepíteni a szigotyai üzemegység központját. Az elhatározást tett követte és megindultak a munkálatok. — Kedves elnök elvtárs! Jó lenne szétnézni Szigotyán — emlékeztetem az egy évvel ez­előtt történtekre — hadd is­merjék meg a járás dolgozói is, hogy mi történt itt egy esz­tendő alatt. ■ Az elnök tudja, hogy mire gondolok, máris kiszól Pali bácsinak, hogy fogjon be. Pár perc, s már a kocsin ülünk. Irány: Szigotya. Alig, hogy el­hagyjuk az öreg kereszt dűlőt, Dinyiszkába érünk. Ez már a szigotyai üzemegység területe. A tábla végén csőszkunyhók. A kunyhók előtt szépen virul a tsz 50 holdnyi dinnyéje. Dinyiszkán tül pedig mind­járt feltűnik a haszontalan ho­moksivatag. Leszállunk a ko­csiról és gyalog járjuk be a területet, Az egyik sertésíiaztatóbao 150 darab élénk kis süldő fi­cánkol. Novemberben ké­szült el az épület, ezek már itt születtek. Molnár István sertésgondozó büszke is a ma­lacaira. Joggal. Mindössze három elhullása volt, ami még egy jól felszerelt és a kezdeti nehézségeken túl levő tenyésztélepnek is dicsőségére válna. De szépen is keresett Molnár István. A választás hónapjában 98 munkaegysé­get szerzett, s ezen felül ter­mészetbeni „malac-prémium­ban” is részesül. Odább kőművesek, ácsok szorgoskodnak. Polenyik Sán­dor, az ácscsapat vezetője és az örökké humoros Turcsik bácsi a kőműveseket „cukkol- já”. Nem győzik a falat rak­ni nekik, már kecskelábra rakják fel a tetőt, az egyik sertésí'iaztalóra. Szabó bácsi azonban, a legöregebb kőmű­ves megmagyarázza a „lema­radást”. Átszerelés miatt jó pár napig állt a Mendei Tég­lagyár. Ezalatt az egész tég­lakészletet beépítették. Kény­szerű pihenőre voltak kárhoz­tatva. De a téglászállítás meg­indulása után ők is rákap­csoltak. Ma már áll egy sertémfiaz- tató és egy 250 férőhe­lyes süldőszállás fala, a tetű pedig kész mindhá­rom létesítményen. Csak az a baj, hogy nádat nem kapunk sehol — panasz­kodnak az ácsok. Kár lenne a szép épületeket szalmatetővel elcsúfítani. Tovább sétálva, bekukkan­tunk Molnár István sertés­gondozó boszorkánykonyhájá­ba. A különálló kis épüle­tet még a tavaly a tsz saját erőből építette. Raktárul, ta­karmánykeverőül és ideigle­nes pihenőül szolgál. Éppen a vacsora készül a sertések részére, amíg a kocák az eperfák között turkálnak. Tóth János sertésgondozó legelteti őket. És itt, az eperfák alatt, egy újabb létesítmény: saját erőből épült nyári kocaszállás, amit azonban könnyűszerrel lehet majd téliesíteni. Az erdő sarkán egy újabb, ugyanilyen kocaszállás, az er­dő másik végén pedig a négy import kan jól megépített „pa­lotája”. — Igen, így állunk — mond­ja Szalay elvtárs. — Tavaly ilyenkor semmi, idén már 8 létesítmény. Emellett lucerna és csicsóka alá fel­törtünk 50 hold gyepet is. Elengedhetetlen ez a sertés- tenyésztés részére. — Hosszan szemléli a szépen serkenő ve­tést. Majd megszólal: — Ide ezt, oda azt fogunk majd épí­teni. A körülállók figyelemmel hallgatják. Az égjük ács oda- súg valamit a mellette álló­nak, jó fülem van azon­ban és én is meghallottam: — Az elnök még mindig végrehajtotta, amit mondott. Marton Károly Hétvégi látogatás a város végén Ha végigmegyünk a Monor központját a pesti úttal ösz- szekötő Ady Endre úton, jobbfól-balról új épületek vagy félig-meddig megépített házak sora fogad. Este kigyúl- nak a fények, s a házak kö­rül virágzó akácok illata ter­jeng. A kistói békák breke­gése szinte beleillik az al­földi kisváros csendjébe... Kanyarodjunk le az útról a Rosenberg-házaspár utca irá­nyában. Mindenütt új házak, új arcok. Tavaly augusztusban jártunk erre. s azóta az üres telkek helyén építőanyag, fé­lig megépített falak, frissen rakott alapok láthatók. A Kállai Éva utca sarkán áll Fejszés Károlyék háza. A há­zat OTP-kölcsönnel építették 1958-ban. Azóta kert, fás­kamra. baromfiól, kerítés, lép­cső épült hozzá. Az ősszel le- padlóztatták egyik szobájukat. Megkéi'deztük: milyen ter­veik vannak a jövőre? Fej­szés bácsi óhaja egy motor- kerékpár — Fejszésné határo­zottan ragaszkodik a bútor­hoz. (A kérdést mi sem tud­nánk eldönteni.) Tavaly a környékbelieknek nagyon messze kellett menni vízért. Erről írtunk a lapban, felhívtuk rá az illetékesek fi­gyelmét. Tavaly szeptember­ben megoldódott a probléma: a Kállai Éva utcában kutat fúrtak. Szép példát mutattak a környék lakói azzal, hogy az utcából társadalmi munkával elvezették a talajvizet, és fel- töltötték a járdát. A vízmű­vek kirendeltsége megígérte, hogy a környék talajvíz-prob­lémáját megoldja. Fejszésék és a környékbe­liek: Naszvadiék. Kofferéi: megemlítették, hogy nagyon jó volna egy vegyesbolt a kö­zelben. A József Attila telepre Horti bácsihoz járnak vásá­rolni. amely elég messze van. Villany ezen a környéken még nincs. Ugyanez a problémáiuk a Kurv Béla utcai háztulajdo- 1 nosoknak is. Reméljük, nem­sokára itt is kigyúl a fény, hiszen az utca végén villany­oszlopokat, betonállványokát láthatunk .., (Pilisi) TEGNAP ESTE tartották ballagásukat a mono- ri gimnázium levelező tagoza­tának végzős hallgatói. BŐRIG ÁZTUNK - DE MEGÉRTE Mozaik a vasárnapi monori meccsekről Négy óra után aggódva te­kintettünk a fejünk felett, tor­nyosuló sötét felhőkre. A Mo­nor II—Péteri járási bajnoki mérkőzést még ragyogó nap­sütéses időben szurkoltuk végig. Elég alacsony színvo­nalú játékot láthattunk; a technikás monori tartalék csapat 3:0-ra megerőltetés nélkül fektette kétvállra a szétesően játszó péteri tizen­egyet. Annál inkább élveze­tesebb, szép elgondolásokkal teli labdarúgójátéknak vol­tunk szemtanúi a Monor-— Kartal ifjúsági mérkőzésen. Különösen a monori ifisták tettek ki magukért. A pontos passzok, tervszerű kombiná­ciók, szép lövések, a sojemoz- gásos játék — biztató a jö­vőre, az utánpótlás fejlődé­sére. ök is, mint a tartalék­csapat, 3:0 arányban diadal­maskodtak. ★ Az ifjúsági mérkőzés be­fejeztével orkánszerű szél sö­pört végig a pályán, ame­lyet felhőszakadás követett. A pályán — különösen a két kapu előtt — kis tavak kép­ződtek. — Nem tartják meg a mérkőzést — jósolta az egyik bőrig ázott szurkoló. Majdnem megverték! Nem sokkal később, kissé alábbha­gyott a vízözön. Negyed hátkor futott ki a két csapat. A hazaiak az új kék-fehér sportöltözékben, a vendégek piros-fehérben ját­szottak ... pardon, azaz für- döttek, mert a játék inkább beillett vízipólónak. Mind­két csapat játékosai röpke idő alatt csuromvizesek let­tek. A támadások elakadtak a nagy tócsákban, s ha el is jutottak a kapukig a játé­kosok — evező hiányában — nem tudták a labdát a Írapu­ba juttatni. A kartali kapu­védő azonban a monori csa­tárok segítségére sietett: a csúszós, nehéz labda kiper­dült kezéből és Kéri nem hi­bázott. Tárgyilagosan: többet tá­madtunk, mint ellenfelünk, s belátom — a sportszerűtlensé­geket leszámítva — a csütör­töki erőgyűjtésre nagy szük­sége volt játékosainknak. Célszerűbb játékfelfogásban játszottak: inkább a széle­ken — ott nem volt annyira mély a talaj — vezették tá­madásaikat, , kitűnően bírták erővel, és jól érvényesítették technikai fölényüket. Külö­nösen K. Nagy és Stettner, de valamennyi játékos jól al­kalmazkodott a nehéz talaj­hoz. Dicséret illeti mindkét csa­pat játékosait, hogy igen sportszerű eszközökkel küz­döttek, szándékos beiemenés talán egyszer sem fordult elő. Mindent összevetve — a nagy vihart, az özönvízt, a sportszerű küzdelmet és a má­sodik remekbeszabott Stett- ner-gólt — megállapíthat­juk: kitűnő labdarúgó-vizi- póló mérkőzésben volt ré­szünk. Bőrig áztunk — de meg­érte! Hörömpó' Jenő t Két kép a vecsési Vegyes Ktsz-ből Kellő Gyula és Klinger Lőrinc az esztergapad mellett Szorgos munkában a női brigád (Mészáros—Kútvölgyi) Brigád- és párosversenyek a Monori Gépállomáson Mindinkább terjed a ver- I senymozgalom gépállomásun­kon, a versenyszellem fokozá­sával akarnak szép eredmé­nyeket elérni a tavaszi-nyári nagy kampány-munkákban. Párosversenyben állanak a lviskunlacházi Gépállomással, emellett „házon belül” is so­kan versengenek egymással. A pilisi brigád a gombai bri­gádot szólította párosverseny­re: a terv 5°,',,-os túlteljesíté- j sét, 10%-os alkatrész- és üzemanyag-megtakarítást vál­laltak. Kovács István brigádja j a Pintér-brjgáddal folytat pá­rosversenyt. Kovácsék 110%-os [ tervteljcsítést, az anyag-alkat­rész felhasználásnál 10%-os, üzemanyag-felhasználásnál pe- j dig 5%-os megtakarítást vál- | íaitak. A brigádok versenyét ! havonként értékelik, a ver­seny legjobbja a szakszerve­zettől vándorzászlót, az üzem vezetőségétől pedig kétezer fo­rint jutalmat kap. Nemcsak a brigádok, de egyes traktoristák között is folyik a verseny. Nagy Pál párosversenyre hívta Hárs István zetorost. Zöld József traktorvezetőnek Pálinkás Jó­zsef a versenyző-párja. Mol­nár Béla versenyre hívta az összes G—S 35 gumikerekű géppel dolgozókat, Stifter Imre és Sinió József pedig a DT és DT—54 típusú trakto­rok vezetőit szólította ver­senyre. Krizsán János G—35-ös hurkos öblítést! gépével ver­senyre hívta a Szöcs-brigád hasonló erőgéppel rendelkező traktorvezetőit, s vállalta, hogy éves tervét 1150 normál­holdról 1300-ra emeli. Gyorsriport a gyorsbüféből Este háromnegyed' hét van. Egymásután prüszkölnek be a vonatok, százával szállítva a hazatérő munkásokat. Jólesik leöblíteni az egésznapi fárad­ságot egy korsó sörrel. Mind többen nyitnak hát be a bistró üveges ajtaján. — Ilyenkor van nálunk a csúcsforgalom — mondja mo­solyogva az üzletvezető —: este és hajnalban. ■ Elmondom, hogy azt szeret­ném megtudni, hogyan vált be a hét hónappal ezelőtt képes riporttal és általános örömmel üdvözölt gyorsbüfé, az üzleti hétköznapokon. Milyen a for­galom? Mit mutat a bevételi görbe az előző italbolt forgal­mához hasonlítva? — Havi 45 százalékkal emel­kedett — válaszolja Ottó De­zső üzletvezető. — Konyhánk pedig még 7—-8 vendéglátó­ipari üzemnek készít árut (me­leg lányost stb.). — Mit fogyasztanak legna­gyobb mennyiségben a vevők? — A legyőzhetetlen sör áll itt is az élen és szorosan utána következik a lányos és a fagy­lalt. Naponként egyféle me.cg ételt is főznek, bár amint hal­lom, 10—15 adagot visznek csak el a közelben lakó salá- dok. Érdekes, hogy a fekete itt nem sztár. Igen kevesen kere­sik. Nem akarom sokáig feltar­tani az üzletvezetőt munkájá­ban, de mielőtt még elköször- nök. felteszem a tarsolyomban levő legnyom ósa bb kérdést, amire feletetet minden monori türelmetlenül vár: Mi lesz a kertbelyiségg'el? Tökéletesen nagy az összevisszaság az ud­varon. Kertrendezésnek r~:ma sincs. Mir„ várnak? — Eddig egy komoly nehéz­ség akadályozta a rendbehoza­talt. Olyan n^gy mennyiségű víz gyűlt össze a levezető göd­rökben, hogy az emésztőgödrök nem tudtál: feldolgozni Így az egész udvar alatt magasan áll a talajvíz és szennylé. En­nek a csatornázását, és új víz­emésztő gödrök elkészítését, a víz kiszivattyúzását kell elvé­gezni, mielőtt fölötte rendbe­hoznák a kerthelyiséget. Ezek a munlcálátok már hetek óta folynak és legkésőbb június közepére biztosra ígérhetjük, hogy elkészül — mondja az üz­letvezető. Az ígéret szerint tehát már június 20-a körül sál akozott, lampionos kerthelyiség, terített asztalok és cigányzene kell, hogy várja a monoriakat. Re­méljük, nem marad csak ígé­ret. Nem kíváncsiskodom tovább itt az irodában, széjjelnézek az asztalok között. Megszólítom az egyik sarki asztalnál söröző Soltész bácsit, aki a bistro törzsvendége. — Minden jó, bőséges az ételadag, kedvesek a kiszolgá­lók, csak hát kérem a borral van néha baj. Vannak itt női vendégek is. Mi az ő véleményük? Dönti né­ni mákosrétes falatozás közben szívesen válaszol kérdéseimre! — Nagyon jó minden, csak én sűrűn itt étkezem és job­ban jönnénk ki, ha olcsóbb egytől ételeket' is adnának. Mert bizony 5—6 forint sok ne­kem. Legyenek kisebb adagok, de olcsóbbak is. Reiter Mária Szerelmi bánatában öngyilkos lett. vasárnap este a vonat elé , feküdt. Palahek Károly 20 éves, Gyömrő, Es­kü utca 14 szám alatti lakos, a helyi Petőfi Tsz dolgozója.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom