Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-27 / 123. szám

A hosszú -és a gyermek sorsa o x l ,i í I íi í) u n cQy lőosiii több az otthoni elfoglaltságom, mint eddig volt — mondta egy alkalommal Joli — mert édes­anyám kórházban van s húgom gondozása és a háztartási munka is az én feladatom lett.” Édesapja már évekkel ezelőtt elhagyta a családot. Más nővel él, gyermekei után járó családi pótlékot csak pe­res úton lehetett megszerezni tőle. Az anya maga tartotta el lányait, sok lemondással, de nagy igyekezettel. A kórházban is nyugtalan volt, hiszen a ti­zenhat éves Joli még nem volt olyan önálló és tapasztalt, hogy a nála négy évvel fiatalabb húgát elég körültekintéssel nevelje. Az iskolában akkor még nem érződött az anyai gondoskodás egyhónapos kiesé­se, de Joliban ez alatt az idő alatt sok változás történt. Egyre szótlanabb, zárkózottabb lett. Mi akkor úgy véltük, hogy ez á szokatlan elfoglalt­ságnak, anyja iránti aggódás­nak az eredménye. Mikor az édesanyja kikerült a kórházból, idegen megnyi­latkozásokat tapasztalt lányá­nál. Lebecsülte az otthoni éle­tet, ingerülten válaszolt, pon­tatlanul járt haza. Egy alka­lommal elköltötte a tandíját, tanulmányaiban hanyatlott. Néhány hónap múlva, míg az anya munkában volt, Joli ösz- szecsomagolta a legszüksége­sebb holmiját s levelet hagyott hátra édesanyja számára, amelyben megírta, hogy mi­után ő elérte azt a korhatárt, amikor eldöntheti, kihez akar tartozni, ő döntött és apjához költözött. Az anya sírt és bán­kódott, megpróbált levelet írni lányának, de azt minden alka­lommal felbontatlanul vissza­kapta. Megvárta lányát az is­kolánál, Joli azonban óvato­san kikerülte a találkozást. Minderről az iskolában mi semmit sem tudtunk, hiszen Joli nem nyilatkozott, az édes­anyja pedig nem akart lányá­nak „esetleges kellemetlenséget okozni”, titkolta Joli döntő lé­pését. Joli tanulmányi eredménye rohamosan romlott. Hiába üzentem az édesanyjának, nem jött be az iskolába, szülői érte­kezletre sem jött senki. Bár­mit kérdeztünk a kislánytól eredményinek igazolására, mindig valami kitérő választ kaptunk. Ebben az időben so­kat hiányzott, de azt minden esetben orvosi bizonyítvánnyal igazolta. Egy ilyen hiányzási napon Jolit láttam egy fiúval karon­fogva andalogni, révedező te­kintettel nézték egymást, lát­szott, hogy körülöttük meg­szűnt a világ létezése. Másnap hozta az orvosi bizo­nyítványt! Kiderült, hogy ez is, s az eddigiek is hamisítványok voltak. Elmentem az édesanyjá­hoz s ekkor derült ki, hogy Joli nem lakik otthon. Behívat­tam az apát. Elmondta, hogy elégedetlen volt azzal az élet­tel, amit „volt felesége” nyúj­tott gyermekei számára. Csak a megélhetési probléma volt>v beszédtárgyuk, mindenhová ? hármasban jártak, nagyon rit- ^ kán kerülte^ a gyerekek szó- ^ rakozóhelyekre, minden ide- ^ jük be volt osztva, minden lé- ^ pésüket ellenőrizte az anyjuk. ^ „Nem élet ez fiatal lányoknak, ^ hanem rabszolgaság. Mindazt a ^ féltékenykedést, amivel az én ^ életemet megkeserítette, most ^ lányain éli ki. Nem mondom, ^ voltak apróbb ügyeim, de az^ ember szabadságát nem lehet ^ ennyire korlátozni, nekem is^ és lányaimnak is — hiszen az f éh Vérem — több ' szabadság ^ kell!” y Míg az édesanyja a kórház- ^ ban volt, kihasználta az alkal- < mat, az ellenőrzés hiányát, | ajándékkal kedveskedett s közben elcsalta lányát maga mellé. Joli hajlandó volt ap­ját követni. A kisebbik lány visszautasította, benne nem alakult ki a szép ruha, a szó­rakozás utáni vágy, ő még ra­gaszkodott az édesanyjához, de elárulni nem merte, hogy apjuk hívja őket. Joli egy alkalommal apja élettársával sétált az utcán. Meglátta édesanyját — fejét elfordította, nem köszönt. „Nem köszönhetek olyan vala­kinek *- mondta —, aki nem köszön az én új anyámnak” — közölte Joli. Felvetődik az a kérdés, hogy mi vezette az apát arra, hogy lányát elvegye az édes­anyjától? Vajon annyira sze­reti gyermekét? Akkor miért nem támogatta az anyját anya­gilag úgy, hogy az biztosíthas­sa a család jólétét? Tegyük fel, hogy valóban két olyan ellentétes természetű ember került össze, hogy se­hogyan sem fértek meg egy­mással, a válás elkerülhetetlen volt. . 1 Nem, nem a szeretet vezeti, hanem a bosszú. Az anya na­gyon tisztességesen - nevelte gyermekeit. Ö maga is becsü­letes, józan életű, dolgozó nő. A férfi nem találhatott megfele­lő hibát volt feleségében tetté­nek igazolására. A férfi nem tudott uralkodni magán, ami­kor más párt választott ma­gának. önzése nagyobb volt kötelességérzeténél. Az üzem­ben sem nézték jó szemmel tet­tét, s ma is sokat emlegetik rendezetlen családi életét. Volt felesége azonban ez ideig min­dig meggátolta a válást, mert arra számított, hogy férje egy­szer visszatér családjához. Most a férj ezért fizetni akar. A gyerek osztálytársai már tudják, hogy mi történt Joli­val. Először nagyon megvetet­ték érte, nem akartak beszélni vele. Nem lett volna helyes, mert Jolinak éppen az kell, hogy valaki megvilágítsa előt­te, hogy mit tett. S a tanulótár­sak megkezdték a felvilágosító munkát. Joli már gondolkozik. Az elmúlt héten édesanyja szü­letésnapjára apja tudta nélkül csomagot küldött. Talán megtalálja az utat édesanyja otthonába... M. I­Asszonyszemmel a vásáron Csigavonalas terítő 1. sor: 16 íves szalagot horgolunk, a szokásos módon össze-^ varrjuk. Ezen belül pókot készítünk úgy, hogy 10 láncszem-á bői kört készítünk, bele egyráhajtásos pálcákat, de minden^ három pálca után 1 kétráhajtásos pálcával a szalag 2—2 ívét^ összefogjuk. | 2. sor: Az A pontnál kezdjük és a minta szerint haladunk.^ Az ívek számát figyeljük és így a kapcsolásokkal nem lesz ^ baj. ^ 3. sor: B pontnál. í y 4. sor: C pontnál. ^ A ^rítő mérete 60-as cérnából 30 centiméter átmérőjű. í A Budapesti Ipari Vásár sok-sok érdekessége közül, megkíséreljük ezúttal, hogy csokrot állítsunk össze azok­ból a látnivalókból, ame­lyek a nőket, a háziasszonyt legjobban érdeklik. Különösen a lakás beren­dezéséhez szeretnénk néhány ötletet adni. A Képcsarnok Vállalat pavilonjában pél­dául sok tetsBetős,-■új-min­tájú bútorszövetet láttunk. Valamennyit iparművészek tervei után készítették. Ha most rendezzük be a laká­sunkat, akkor nem túlságo­san érdekesek,» hiszen az új, variálható bútorok huzata szép és ízléses, de ha van otthon kárpitozott bútorunk, amelyre ráfér már a felújí­tás, akkor nézzük végig előbb a Képcsarnok Vállalat kiállítótermeiben ezeket az anyagokat és csak azután döntsünk, hogy milyen az új­já varázsolt garnitúránk. A szövetkezetek kiállítóter­mében különlegesen szép ki­vitelű, modern bútorokat lát­tunk. Szeretnénk felhívni a figyelmet az itt kiállított „gyermekszobára”. Ennek elő­nye, hogy elhelyezésére egy fülke, vagy akár az egy szo­bás lakás nagymintás füg­gönnyel elválasztott sarká­ból kialakíthatjuk gyerme­keink külön birodalmát, A fő bútordarab itt, a kétsze­mélyes, emeletes kiságy, vagy ha úgy tetszik, rekamié. A ki­képzése olyan, mint a tu­ristaágyaké, csak sokkal fino­mabb. A keret világos fá­ból készült, csinos, üde hu- zatú kárpitozott matracok­kal. A felső ágyhoz máris hozzáépítették a lépcsőfokos megoldású létrát. A felső „lakó” nehézség nélkül sé­tálhat fel a helyére. A hiba csak az, hogy valamiféle fa­kerettel kellene őt keríteni, mert így nehézség nélkül le is gurulhat. Ezt még meg kell oldania a gyártó vállalatnak. A ruha- és játékszekrény igen szép. Sárga-kék összeállítású műanyag ajtótokkal. Ez le­mosható és könnyen tisz­tán tartható. A legfőbb elő­nye ennek a gyerekbútor- nak mégis a kitűnő helyki­használás. Egy kétpados is­kolaasztallal kiegészítve egé­szen kis helyen elfér. A könnyűipar pavilonjában látott bútorok közül a fehér műanyagból készült konyha­bútor nyerte meg különösen tetszésünket. Milyen jól le­het az ilyen konyhaszek­rényt tisztántartani. A pol­cokhoz nem kell papírborí­tás, csak egy vizes ruha. meg egy kis mosópor. A lábosok, fazekak esetleges korom-, vagy zsírlerakódását köny- nyűszerrel eltávolíthatjuk ve­le. Tetszettek az új ma­gyar perzsaszőnyegek is. Évek teltek, amíg a megszokott perzsa és török minták he­lyett polgárjogot nyertek ezek a modern minták. Ma azonban már nehéz elkép­zelni nélkülük a modem bú­tora lakásokat. A szovjet pavilonból, a cso­dálatosan szép lakkdobozo­kon, a csipkefinom ötvöstá­lakon kívül, amelyekkel la­kásunkat díszíthetjük, talán leginkább a nagy űrtartal­mú mosógépet és a kiváló minőségű jégszekrényt szál­lítottuk volna haza a legszí­vesebben. A kínai pavilon kincsei közül sokat használhatnánk. Persze az elefántcsont tár­gyak, amelyekbe egy-egy művész éveket, sót gyakran élete munkáját fektette, túl­ságosan ég indokoltan drá­gák. Úgyszintén a hatalmas kézi csipketerítők is. Nem így a kínai ipar csodála­tos textiltermékei: a virá­gos frotírtörülközők és a ma már nemcsak ruhára, de pe­helypaplan-borításra is hasz­nált brokátok. Itt is sok szép új mintával találkoz­tunk, amelyeket nem lát­tunk még eddig a budapesti üzletekben. — Érdekes volt az is, hogy a gyári terméke­ket, például a termoszokat, a zománcozott tálcákat és tá- lacskákat is a kínai művé­szet ősi, pagodás, virágos, madaras mintáival díszitik. Török Júlia .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' GYERMEKNAPRA Felvirradtam, fel, szép, Kedves ünnepnapra. Ol-an ma a Nap, mint akár egy Óriási labda. Ügy gurul az égen, Akár játszótéren, Enyém is lehetne, bizony, Ha kézzel elérem. De amit ma kaptunk, Napnál. Holdnál drágább — Édesapánk, édesanyánk Jó cirógatását — Csókját, ölelését, Szerető féltését. Minden napunk úgy ragyog most Mint tavaszi, kék ég. ? Minden napunk s évünk ^ Egyetlen nagy ünnep. £ Mint Nap fénye, a szeretet í Beragyog bennünket. í Darázs Endre ^t^iva lievéi a SzépSecjVi) / F < edveg Évám! — Barátnőd problémája valóban nem mindennapi. Mint írod: Olgát nagyvárosból helyez­ték a ti alig hétezer lakosú községetekbe. Feltűnő szépsé­ge, eleganciája megdobogtatta nemcsak a legényemberek, hanem a. férjek szívét is. A lányok irigykedtek, az asszo­nyok féltékenykedtek rá. Néhány hónap alatt — ártatla­nul — annyi pletyka szövődött köréje, hogy egy falubeli lánynak nagymama korára sem jut ki annyi. Egyszer az­tán főnöke jóindulattal, tréfás-komolyán, így figyelmez­tette: a maga szépségével Olga ilyen kis faluban leg­okosabb lenne télen-nyáron tréningruhában, fejkendőben és napszemüveggel járni! (Csak éppen fátyolt nem aján­lott!) Szegény Olga, ha nem is szó szerint, de megfogadta a tanácsol: azóta elhanyagolja magát, eleganciája már a múlté, férfiakkal szóba sem áll. teljesen visszavonultan él. Szabadidejében albérleti szobájában olvas, rádiózik és — sir. Hát így kell bűnhődni a szépségért? — kérdezed leveled végén Évám. Furcsa eset. Akiknek az átlagnál több jutott a szép­ségből. azok többnyire beképzeltekké, túlontúl is maga­biztosakká válnak. Szépségük varázsát kitűnően fel tud­ják használni az élet majdnem minden területén. Barát­nőd úgy látszik nem ez a típus. Oktalan és buta dolog azonban, hogy „szenved” szépsége miatt. A prágai Orvos- Kozmetikai Intézet igazgatójának szavai jutnak eszembe. „Ne féljetek a szépségtől! — mondotta a bölcs orvos pro­fesszor a cseh nőknek. — Törődjetek még többet maga­tokkal! Ezzel tartoztok környezeteteknek és egész társa­dalmunknak!” álunk hivatalos helyről talán még nem hangzott el ilyen határozott állásfoglalás a női szépségápolás, az ízléses és divatos öltözködés mellett. Azzal azonban tisztá-r ban kell mindenkinek lennie, hogy túljutottunk azon az időszakon, amikor egy-egy rendezvényen de csúnya szó!) csak fehér blúzban, fekete szoknyában jelenhettünk meg. Az is nyilvánvaló ma már, hogy kulturáltságunknak nemcsak műveltségünk az egyetlen fokmérője, hanem magatartásunk, öltözködésünk és ápoltságunk is. Kedves Évám! — Barátnőd vigasztalására négy — igazán nagyon szolid — modell rajzát küldöm azzal: akarjon csak szép lenni Olga és egészséges önérzettel ve­gye is tudomásul, ha — tetszik. Óvakodjon azonban a szé­pek veszedelmes, visszataszító betegségétől: az Öntelt­ségtől és beképzeltségtől! Ölel barátnőd: Anna A 1. Tavaszi-nyári kosztűm könnyű, kockás szövetből, paspol díszítéssel. Egyenesvonalú, hátul hólos . szoknyával 2. Elegáns tavaszi-nyári köpeny shantungból, vagy ripszből, síma vonalú ruhával. A köpeny pettyes selyemmel bélelt. Puhán .átvetett pettyes öv egészíti ki a divatos, mégis szolid együttest. 3. Török-mintás selyemruha. újvonalú gallérmeg­oldással. A szoknyát puha rakások teszik dekoratívvá 4. Fiatalos nyáriruha sima, vagy mintás anyagból, színes paszpól díszítéssel. Két nagy zsebére mély, vasalatlan hói borul Tervezte és írta: Velty Györgyné és A. Forgács Anna G YERMEKREJTVENY KIRÁNDULÁS BULGÁRIÁBA 1 ■ G 3 9 !0 ÍZ 15 T ........ « I K B 15 ■ - wbp?—-it­---­k észtető. 9. Bulgária legmagasabb pontja "ez a csúcs. 2925 méter. 10. Háromnegyed akó ?!? 11. Szár­nyas. 12. Buda német neve. 14. A. N. 15. Könnyeket csal ki a szeméből. 17. Adóügy rövidítve. 18. Égitest. 20. A bolgárok pénze. FÜGGŐLEGES: 1. Kezdetleges lábbeli. 2. A lá­nyok haját fogja össze. 3. Bolgár folyó, a Balkán-félsziget legna­gyobb folyója. 4. Augusztus 18-án ünnepeljük. 5. Vidék. 7. Bulgária fővárosa. 8. Bolgár kikötő és üdülőhely a Fekete-tenger part­ján. 13. Mamlasz — fordítva. 16. A tanév mássalhangzói. 19. Egy­forma névelők. PAJTÁSOK! A rejtvényben sze­replő és Bulgáriával kapcsolatos kérdések megfejtését írjátok le egy levelezőlapra és 1961. június 5-ig küldjétek be a szerkesztő­séghez. A helyes megfejtők részt vesznek a június havi jutalom- sorsolásban. VÍZSZINTES: 1. A medve kölyke. 3. Magunk. Az 1961. május 13-i rejtvényünk Nagyon mohón eszik. 6. Pél- helyes megfejtése: Hédin, Barents* /dául a labdát forgó mozgásra Hudson, Diaz, Tasman. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom