Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-24 / 120. szám
19«!. MÁJUS 24, SZERDA Rar HEGYEI '^JtírieiD Érettségi bizonyítvány + szakmunkás-oklevél Cím: Damjanich János Gimnázium, Nagykáta A széles ablakon a hamisítatlan május mosolyog be a nagykátai Damjanich János Gimnázium kémiai előadótermébe. Sugarai a hosszú katedrán feltsorakozó lombikokon, kémcsöveken pajzánkodnak, meg a boszorkánykonyha más titokzatos kellékein, az érzékeny mérleg sárgaréz serpenyőjén, a csapókon, a finom fémállványokon, de legszívesebben talán annak a szénfekete szemű kislánynak az arcán, aki kezében krétával, valamilyen bonyolult vegytani folyamat rejtelmeivel birkózik a táblán. A katedra előtti asztalok mögött ülnek és figyelnek a többiek, a nagykátai általános gimnázium mezőgazdasági tagozata második osztályának növendékei, fiúk, lányok vegyesen. Harminckét lelkes diák. a „tagozat“ alapító tagjai. Két évvel ezelőtt, 1959-ben indult ez a merőben újszerű szakközépiskola, hogy gimnáziumi szinten előkészítse azokat a gyerekeket, akik az általános iskola nyolc osztályának sikeres elvégzése után a mezőgazdaságot választották életpályájuknak. Az első tanévre harmincnégyet választottak ki a jóval több jelentkező közül, természetesen a legjobbakat. A tanév végére a létszám csak kettővel apadt, az egyik más iskola felé kanyarodott el. a másik lemorzsolódott. A megmaradtak azonban nagyszerű tanulmányi eredményt értek eh meghaladva a gimnáziumi átlagot. Az idén végzik a második osztályt, de már nyomukban halad az új első is, harmincegy növendékkel. Nekik sem kell szégyenkezniük. bár átlagos félévi eredményük néhány tizeddel elmarad a „nagyok” a másodikosoké mögött. Kiválasztok három diákot és a tanár úr engedelmével az egyik hátsó asztalkához vonulunk velük, hogy kivallassam őket. Egy lány és két fiú. Legény Júliának hívják a kislányt, öntudatos, határozott teremtés. Nem jön zavarba. kedvesen, talpraesetten válaszolgat a kérdésekre. A közeli Tápiógyörgye a szőkébb pátriája, apja vasutas, öten vannak testvérek, kettő közülük, két fiú. katonai pályára készül, ö maga azért választotta a mezőgazdasági szakgimnáziumot, mert érettségi után innen szeretne az agráregyetemre jutni. — Állattenyésztő szeretnék lenni — mondja —. mert nagyon szeretem az állatokat. — Hol szerette meg az állatokat? Odahaza? Biztosan van tehenük, disznójuk Tápdó- györgyén. — Nekünk nincs. Ellenben éveken át én hordtam a tejet haza a szomszédból, így sokszor bejutottam az istállóba és ott barátkoztam meg a tehenekkel. Fehér Sándor nagykátai parasztgyerek. Apja földműves. — Most már tsz-tag — teszi hozzá és mintha büszkeség csendülne a szavában. Állatorvosnak készül. Érettségi után az állatorvosi főiskolára iratkozik be. Bízik benne, hogy vágya simán megvalósulhat, hiszen eddig jeles eredménnyel zárt minden évet. Gulyás Gábor nagykátai gyerek. Érdekes és talán jellemző is erre az újszerű gimnáziumra az. amit mond. ... hogyan emelkedik az aranysárga sósav az alsó lombikból a felsőbe — Tulajdonképpen nem akartam én ide beiratkozni. A humán gimnáziumba vágyódtam. magyarszakos tanár szerettem volna lenni. De a felvétel,- vizsga előtt megbetegedtem és ezért idejében nem vizsgázhattam. Így kerültem ide, ebbe a tagozatba, de már az első évben úgy megszerettem ezeket a szaktárgyakat, a mezőgazdasági pályát, hogy most már semmi pénzért át nem mennék a'humán-gimnáziumba. Minden vágyam az, howv tsz-elnök legyek. Az a tervem, hogy érettségi után a tsz-elnökképző iskolában folytatom a tanulást, vagy pedig az agráregyetemre iratkozom be. Egyformán érdekel a növénytermesztés és az állattenyésztés, Ez a szakgimnázium abban is különbözik az általános gimnáziumtól, hogy itt hetenként két nap a gyakorlat és négy az elmélet, az általános gimnázium heti egynapos politechnikai gyakorlata helyett. — Ezek a gyakorlatok kedveltették meg velem a mezőgazdasági pályát — mondja Gulyás Gábor másik két kollégája lelkes helyeslése mellett — mert talán valameny- nyien szívesebben időzünk és tanulunk a szabad ég alatt, mint az iskola zárt levegőjében. Közben a széles táblán kialakultak a vegyi láncok, a katedrán pedig megkezdődik a kísérlet. — A zsír keménységi fokát határozzuk meg — konferálja az attrakciót a tanár. A gyerekek körülállják a lombikokat, amelyeknek titokzatos mélyében megindul az elemek törvényszerű harca. Az egyik kislány, a felelő, feszülten figyeli, hogyan emelkedik az aranysárga sósav az alsó lombikból a felsőbe. Óra után a tanári szobában tudom meg, hogy a tagozatnak Mészáros Mihályon kívül, aki biológia-kémiaszakos tanár, mezőgazdasági képesítéssel még egy szaktanára van: Dancsády László, aki a gödöllői egyetemen szerzett agrár- mérnöki diplomát. Érdekesek a statisztikai adatok is. A két agrárosztálynak — a harmadik szeptemberben, a negyedik 1962-ben indul —, 63 növendéke van, 25 fiú és 38 lány. , — A lányok itt is szorgalmasabbak — közli Mészáros M'hály. A növendékek közül 19 munkás, 22 paraszt, két értelmiségi, 13 alkalmazott szülők gyermeke, hét pedig úgynevezett „egyéb”. — Eleven eszű, okos, értelmes gyerekek, jó velük foglalkozni, mert napról napra látjuk az eredményt. Azt hiszem, ha végeznek, nagy hasznára lesznek az ország fejlődő mezőgazdaságának — mondja a fiatal tanár, aki szinte maga is diáknak látszik diákjai csoportjában. A negyedik év után a tagozat diákjai is szabályszerű érettségit tesznek, amellyel bármelyik egyetemre vagy főiskolára beiratkozhatnak. De az érettségi bizonyítványon kívül szakmunkás-oklevelet is kapnak, ami mindenképpen nagy szó, mert rögtön elhelyezkedhetnek szakmájukban, ha pedig az agráregyetemre mennek, mentesülnek az előírt gyakorlati esztendőktől. Az óraközi szünetekben az általános gimnázium és a tagozat diákjai összevegyülnek a folyosókon és a napsugaras hallban, ahol szenvedélyes sakkpartik alakulnak az apró asztalok körül, a szögletekben pedig kisebb-nagyobb csoportok készülnek a következő órákra. Magyar László Háromnapos ankétsorozat kezdődött az építőszerelő és vasipar fiatal műszaki dolgozóinak Az Építésügyi Minisztérium i Gépesítési Igazgatóságának, I Majdnem jobb, mint otthon Gödöllőn, a Ganz Árammérő- gyárban nemrég zárták a bölcsőde és az óvoda életét bemutató kiállítást, amelynek rendezésében a gyerekek is részt vettek. A kiállításról Kánai Imréné, a pártvezetőség tagja, így vélekedik: — A harmadik alapszervezet kezdeményezésére rendezett kiállításon azt akartuk a szülőkkel érzékeltetni, mi történik az „óvi- ban” a kicsik reggeli behozatala és délutáni elvitele közötti időben. Azt akartuk. lássák, menynyi munka van a gyerekekkel. Mert a csecsemők ellátása talán egyszerű, de a totyogók és a járkálok már nagyon sok gondot okoznak az óvónőknek. A gyönyörű környezetben levő, modern felszerelésű erdei bölcsőde és óvoda élete olyan — akár egy mese. Itt mindig van új és érdekes. Az üdülőnek is beillő épületbe reggel 62 kisgyereket kísérnek óvodába, s a papák- mamák pedig 38 csecsemőt hoznak be. A papákat és mamákat napközben Tóth Istvánná vezetőnő és a nevelőnők helyettesítik. Sok szülő szeretné itt a gyermekeit elhelyezni, de — sajnos — nincs elegendő férőhely. Jelenleg bővítési munka folyik az épületen, s ha befejeződik, újabb harminc óvodásnak lesz helye. A munka meggyorsításához sok dolgozó társadalmi munkával is hozzájárul. A kicsinyeket nagyon szeretik a gyár dolgozói, miképpen azok is, akik egész napon át gondot viselnek rájuk. Talán ezért is mondja egyik-másik gyerek: itt majdnem jobb, mint otthon. Csiba Józs.f tudósitó valamint az Építők Szakszervezete szerelő és vasipari bizottságának rendezésében kedden megkezdődött az iparág fiatal mérnökeinek és technikusainak háromnapos ankétsorozata az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. A tanácskozáson az iparág tapasztalt tervezői és kivitelező mérnökei hét előadást tartanak a műszaki fejlesztés eredményeiről és az újabb feladatokról (MTI) Budapestre érkezett a Lengyel Vöröskereszt küldöttsége A Magyar Vöröskereszt meghívására egyhetes tartózkodásra Budapestre érkezett a Lengyel Vöröskereszt háromtagú küldöttsége, dr. Irena Domans- ka elnöknő vezetésével. A delegáció itt tartózkodása alatt tanulmányozza a Magyar Vörös- kereszt munkáját. (MTI) Louise Mamiac-Wurmser a Francia—Magyar Baráti Társaság főtitkára a Kulturális Kapcsolatok Intézetének meghívására hazánkba érkezett. (MTI) Országos kutyakiállítás A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete az idén is megrendezi az országos kutyakiállítást: május 28-án, Debrecen városában. A helyet és időt idejekorán közölték a tagokkal, de mivel sok kutyabarát él a megyében, akik szívesen elmennének, ha tudnának a kiállításról (de csak a tagoktól értesülhetnek), ezért kérem a szerkesztőséget, hogy ez úton hozzák a kiállítás időpontját nyilvánosságra. Egy régi kutyatenyésztő: Béres András, Csobánka, Ady Endre u. 65. Villanypanasz A Kiskunlacháza területén levő, úgynevezett „betelepült házcsoportok” lakásaiban (körülbelül ötven ház tartozik ide), még mindig petróleumlámpa pislog. Pedig már évek óta sürgetjük, hogy vezessék be ide is a villanyt. De — úgy látszik — ügyünket nem viseli a szívén senki, mert a villamosítás ügyében még mindig csak hitegetnek bennünket. Igaz, a múlt év őszén hoztak tizenhárom oszlopot a főútvonalra, de azok még mindig ott fekszenek a földön. S a többi utcáról pedig még szó sincs. A körzeti megbízott azonban már siorbajárta a házakat, hogy az előbb említett oszlopok felállításához hozzájárulásunkat kérje. Mi — mivel a tanácsnak nincs elég pénze — fizettünk huszonöt forintot, de nemcsak ezt, hanem a községfejlesztési hozzájárulásunkat is rendesen kifizettük. Felesleges fejtegetni, hogy Száztíz voltos diavetítőmet (trafóval működik), amely kis gyermekeim egyik legfőbb játéka, szórakozása, nem tudom használni, mert Cegléden 220 voltosra kapcsolták át az áramot. Ezekután elmentem eev ki«ir.o-i i-t— ahol a h dolgokat jí trafó át munkájuk elvállalni, rom, hogj odahaza továbbra is szórakozhassanak, akkor a készüléket kénytelen vagyok olyan helyre elvinni, ahol az Áramszolgáltató Vállalat által elfogadható számlát nem '—‘ ‘ ' ‘edig az áramszol forintig megtéri- »lássál járó költ- m tudná a kts; , Ini? U -i Istvánná, ___ Mátyás Király u. 4 O S-14 Új fajta kooperáció: Veresegyházon az állomás melletti önkiszolgáló boltban képeslapot is árusítanak. Kihúzok egyet a tartóból, s meglepődve olvasom, hogy: „üdvözlet Vecsésröl". S a képeken a beesési utca és épületek. Lráng József boltvezető megmagyarázza, hogy még a NépboUiól kaplak a téves küldeményt, s most, hogy az üzlettel átkerültek a földművesszövetkezethez, a vecsé- si lapokat leértékelték félárra. Hátha így elfogy. Veresegyházról vecsési lapot küldene valaki? Lehet. Elvégre • a Kossuth cigaretta dobozán is rajta nak a kooperáció érdekében? Ezt megnézem. Elutazom Vecsés- re, hogy meg győződjem róla. És hogy az útiköltséget behozzam, felvásárolom féláron a vecsési lapokat Veresegyházán és eladom teljes áron Vecsésen. S ha ott veresegyházi lapokat árulnak feláron, akkor ott is veszek egy paksa- métát és hazahozom eladni. Hogy ez nem az én gondom? De ha másé sem ...? Fazekas Mátyás Veresegyház van, hogy „Szívjon időnként Sym- phonia cigarettát". És vajon Vecsésen veresegyházi képeslapokat árulDrága jó édesanyám, Ho- lecz Gyuláné (Aszód, Szikla- ki-hegy 7. szám alatti lakos) hatvankilencedik évében, tragikus körülmények között, hirtelen meghalt. Édesanyám és nevelőapám a tsz megalakulásától kezdve növényápolóként dolgoztak a közös gazdaságban. Nagyon jólesett látnom (testvéreimnek és rokonságomnak is), hogy a tsz vezetői és összes dolgozója milyen szeretettel vette körül a nehéz napokban nevelőapámat. Nemcsak vigasztalták, hanem anyagi segítséget is Nagyon köszönöm adtak neki, s az elárvult lakásban is segédkeztek. Még- egyszer nagyon köszönöm. Ambrus Lajosné az SZTK Központ dolgozója, Budapest, XIII., Garam u. 32. társadalmi munkában autóbuszfordulót építettünk a Gö- bölös-ház megállónál, erről annak idején Az olvasók fórumában is hírt adtunk. Régi vágyunk — hogy a helyi járat kocsijai a Göbölös-ház megállóig közlekedjenek — az új menetrend életbelépésével beteljesedik. De örömünk még mindig nem teljes. Először azért, mert a fordulónál, habár felállítottunk egy villanyoszlopot, most ír sötét van este. A helyi tanács a lámpához szükséges kellékeket még január elején megrendelte az Elektromos Művek kispesti kirendeltségénél. A mai napig azonban az Elektromos Művek semmit nem tett ebben az ügyben. Másodszor azért nem teljes az örömünk, mert a helyi tanács a fordulónál felállított padokat még nem hozatta olyan állapotba. hogy azokra az utasok le is tudianak ülni. Az a kérésünk, hogy a tanács csak a Nem tudok én néked, csak cserepet vinni Múlt' hét csütörtök délután tanúja voltam Gödöllőn. hogy két postás (Lázár József és Romhányi János) hatalmas bőrtáskájukban nem levelet és újságot hordtak, hanem — tetőcserepeket. Megkérdeztem tőlük, ki az, aki postára adja a cserepeket? öi, az* felelték. hogy a sok cserép nem levélküldemény gyanánt megy. hanem ..postaszolgálati ügyben” viszik a TÜZÉP-telepről, hogy a postánál a kerékpárok védő- helyét befedhessék. Én erre azt feleltem. hogy mindez nagyon szép. de ha van a postánál- autóia és lovaskocsija. akkor miért, igy cipelik ezt a nehéz ozillítmányt? Erre ők csak annyit válaszoltak. hoav ezt az utasítást kapták. Csiba József tudósító Sportolók az óvodásokért A kisalagi sportkör színjátszó csoportja 1961. május 13-án a helyi kultúr otthonban színrehozta a Bástyasétány 77. című operettet. A sportkör az 530 forint tiszta bevételből a kisalagi óvoda . kicsinyeit fogja megajándékozni a gyermeknap alkalmából. Nemes Rezső tanácstag A Szabadság Tsz figyelmébe ajánljuk özvegy Talatkovics Mihályné Albertirsa, Mikebu- dai út 72. szám alatti lakos, nyugdíjas tsz-tag ügyét. A vonatkozó rendeletek értelmében ugyanis »a 81 esztendős Talatkovics néninek jár háztáji gazdaság, de a néni — a tsz hibájából — a mai napig sem kapta meg járandóságát. Kedves meglepetés zsó Józsefné és Szalontai Im- réné dajkák nagy hivatásérzettel nevelik és gondozzák gyermekeinket. A gyerekek az óvodában sok szépet tanulnak, nap mint nap újabb verseket mondanak el otthon. A legutóbbit anyák napián mondta el az én kicsim. A rövidke vers után egy kis papírmargarétát adott át. s a virágot szétnyitva az ő fénvkéoe mosolygott rám Na°von kedves meglepetés volt. T<*azán hálás va_ gvok az óvónőknek Szaida Ferencné Veresegyház Azt hiszem, a Veresegyház, tóparti szülők mind egyetértenek levelemmel. Én ugyanis azt kérem, írják meg, hogy a Veresegyház-tóparti óvoda nevelő-dolgozói: Uhlár Margitka és Szabó Jánosné óvónők, GaE £ ÉV ELEJÉN szükséges anyagokat biztosítsa. A felszerelést és a festést majd elvégezzük magunk, társadalmi munkában. Varga János Üllő, Ady Endre u. 12. ez a villany nélküli állapot mennyi hátránnyal jár a technika századában. A lámpa füstjétől egészségtelen a lakások levegője, s a villany hiányában sem rendesen olvasni, sem rádiót hallgatni nem tudunk. És gyermekeink sem tudják a kormos lámpaüveg mellett jól megtanulni a leckét. Kérjük az illetékeseket, hogy olyan sok huzavona után találjanak végre valami kielégítő megoldást. Szappanos Zoltán, Kiskunlacháza, Somogyi Béla u. ,40. és még harminc aláírás.
